Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-08 / 6. szám

1990. JANUÁR 8., HÉTFŐ ^ÛAcm s AZ AGGLOMERÁCIÓS ÖVEZET Épül az új nagybani piac Hosszú érek huzavonája után az elmúlt őszre végre meg­nyugtató döntést hozott a Fővárosi Tanács a sok vihart kavaró Bosnyák téri piacnak Budapest szivéből történő kitelepítéséről. Az új nagybani piac helyét — több számításba vett lehető­ség közül —, mint Ismeretes, a budapesti XX. kerületben a Hu­nyadi János út és Nagykőrösi út által határolt területen Jelöl­ték ki. A 15 hektárnál nagyobb, mezőgazdasági művelésre alkal­matlan területet a gj’áli Szabadság Tsz bocsátotta rendelkezésre, oly módon, hogy a nagyszabású vállalkozásban ő maga Is ré­szesként működik közre. A terület kijelölésénél fon­tos szempont volt, hogy a fő­városi agglomerációhoz tartozó nagy kertészeti gazdaságok övezik, így ezek termékei gyorsan, kevés szállítással el­juttathatók ide, ugyanakkor a közeli M5-ÖS út révén az or­szág távolabbi részéből is jól megközelíthető. A fontos döntést követően rövidesen működésbe lépett a nagybani piac építésével meg­bízott szervezet. A meghirde­tett versenytárgyalás nyomán a nagy tapasztalatokkal ren­delkező spanyol Mercaza Vál­lalat megkezdte az előtervek készítését. A Mercazának Európa számos országában van már hasonló vállalkozása, így a lebonyolítás jó kezekbe ke­rült. A munkálatokban számos magyar vállalat nyer majd részfeladatot. A helyszíni munkák még múlt év novemberében a te­reprendezéssel és a vízelvezető rendszer kialakításával meg­kezdődtek. Az építkezés első ütemében mintegy 10 hektár­nyi területen tehergépkocsi- és kamionfogadó állomást létesí­tenek, parkolókat alakítanak ki. Elkészül a piacfelügyelő­ség épülete és a különböző szolgáltató szervezetek ottho­na. Megépítenek két — egyen­ként 3000-3000 négyzetméter — alapterületű nyitott, illetve zárt raktárai. Az útépítőknek is jut feladat, miután a munka első ütemében elkészül az M5-ÖS autópályát a piaccal összekapcsoló bekötőút. Az építkezés első ütemének előirányzott költsége megköze­líti a 460 millió forintot. Az indítótöke megteremtésében a gyáliakon kívül számos más gazdaság is részt vesz, össze­sen közel 80 millió forinttal. A folyamatban lévő terepren­dezési és területkialakítási munkálatok, a hosszúra nyúlt nyárias téli időszakot kihasz­nálva, jól haladnak. Ezen a héten egyébként to­vábbi fontos eseményre kerül sor. Megérkeznek Magyaror­szágra a Mercaza cég szakem­berei, akik magukkal hozzák a leendő piac Spanyolországban készült makettjeit, hogy azo­kat az érdekelt magyar szak­emberekkel részletesen megvi­tassák. A tervek egyeztetése után tavasszal megkezdődnek a fel­Jizeôâeneh a ôzecÿémje t E* először is nyilvánvaló : ők vannak többen, főként jelenlegi gazdasági helyzetünkben. Mert mire van szükségünk főleg? Tőkére. A gazdagoknak növelniük kell a gazdaságukat — mi­után felépítették villájukat, nyaralójukat, házi uszodájukat, ki­nézték az Autó Extrából, hogy Mercedest vegyenek-e, vagy egy­szerű Toyotát — és akkor adnak munkaalkalmat. Mindeneset­re az adójukat alacsonyabban kell megállapítani, mint, az állami szektorét, ahol a legtöbb szegény dolgozik. Persze jobb eladni az állami vagyont., mert akkor bejön a külföldi tőke. Ilyen olcsón úgysem lehet vásárolni a világpiacon. Annál csak az jobb, ha valaki láthatatlan jövedelmet gyűjt össze, akinek van forgóeszköze, azaz vagyona. Ilyen láthatatlan vagyont lehet ösz- szegyűjteni valutából, kágéesté-piacon és tőkés behozatalból (amikor éppen állami pénzt lehet erre összegyűjteni, például va­lamely impex vezetése után, vagy zöldségkereskedelemmel). Ez is mutatja: márcsak azért sem fizethetnek a gazdagok, mert úgysem fizetnek. Ezzel szemben a szegényeknek nincs védelmük a* adó ellen. Elsősorban azért, mert van az az infláció és nőttön nő. Ha ma a kenyér 10 forint, holnap húsz lesz, azaz több. Kenyeret pedig a nyugdíjas is vesz, hacsak nincs lelki és testi ereje elmenni a karitász-levesért. Ha jobban megy neki, majd abbahagyja ezt a jobban menést, ha véletlenül állami házban lakik. Mert akkor kell fizetniük a felemelt lakbért, a felemelt energiadí­jat, ha nem felemelt, hanem felem előd ott vízcsapjavítási, meny- nyezet-helyreállítási, és egyéb díjakat. Mert a volt FIK dol­gozói magánvállalkozásba fognak, fogtak, fognak fogni. Ha job­ban meggondoljuk ez növeli a lakásokról is lemondó személvek számát, minél nagyobb e szám, annál jobban, tehát több lesz a szegény, többen fizethetnek, hacsak nem vállalkoznak építő­munkára a gyarapodó osztálynál, vagy takarítónőnek ugyan­ott. Igaz, van az a bizonyos szociális háló. Csak nagyok a lyukai. Mondjuk egy ideig felfogják a munkanélkülieket, ha nyilván­tartásba kerülnek. Meg a nyugdíjasokat, ha nem is laknak, de éhen ne vesszenek. De a segélyre szorulók egyre többen lesz­nek így Is. Pláne ha gyerekük van és lakás csak kéne, de nincs, és igaz, ott a mindenki karácsonyfája, meg az adomá­nyok, vidd haza, vedd a lakbérfelszólítást; ha magad vásárol­tad hitelből, fizess rá kamatadót, hurrá, hurrá! Bocsánat, de előbb vissza kell fizetni a valutaalap kamatait, kapunk új hitelt is ha eleget teszünk a Nemzetközi Valutaalap elvárásainak. Mert a közgazdászok előre megmondták, hogy vegyünk fel mégtöbb kamatot, ha ma 20 milliárd, lesz az har­minc is, csak vállalkozzunk, vállalkozzunk, így lesz több a magánvillák száma és azt választjuk elnöknek, akit" csak aka­runk, hadd legyenek új pártok, új képviselők, új magas fizeté­sek, ne törődjünk az inflációval, volt az már nagyobb is 1945- ben. amikor a fasiszta csapatok pusztítottak el mindent, nem a kölcsönpolitika. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 1-852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A Pevdi Bőrdíszmű Gyáregy­sége pilisszentiváni telephelyé­re felvételre keres tmk-szer- számüzem vezetésére gyakor­lattal rendelkező és legalább középfokú végzettséggel ren- relkezö vezetőt, raktári ki­adót, villanyszerelőt, egy mű­szakos bőröndüzembe tryakor- lott varrónőket, szabászat! részlegébe, 2 műszakos munka­rendbe, betanított nődolgozókat. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jövedelmi lehetőséggel felvesz a Budapest XVIII.. kerületi ke­nyérgyárában újonnan bein­duló McDonald’s üzemébe sütő­ipari szak- és betanított mun­kásokat cs sütőipari segédmun­kásokat (1 és 2 műszakos mun­karendbe). Keresnek sztk-ügy- intézől, laboránst vegyésztech­nikusi végzettséggel és takarí­tónőt is. A Pevdi budapesti központja felvesz műszaki osztályára be­ruházási előadót. Elsősorban beruházások pénzügyi elszámo­lási feladatára. » A Fémmunkás Vállalat fe­rencvárosi gyára jó kereseti lehetőséggel felvételre keres tíz hegesztő-lakatost, valamint tüzikovácsolásban jártas beta­nított munkást, vízvezeték-sze­relőt, forgácsoló-marós szak­munkást, géplakatost és udvar­takarító segédmunkást. színi építkezések is, hogy az előirányzott terveknek megfe­lelően az új nagybani piac megkezdhesse tevékenységét, és a Bosnyák tér környékének lakói mielőbb megszabadul­hassanak a piaccal együtt járó kényelmetlenségektől. K. Z. Véradók mindig kellenek Az életmentés kérdőjelei A szervátültetésekhez elen­gedhetetlen az ezzel egyen­rangú fontosságú véradás. Míg az egyik ma is kuriózum, a másik felett mindennapi ter­mészeteséggel napirendre té­rünk. Pedig mit adhat mást, többet egy ember a rendsze­rint ismeretlen, de mindig életveszélyben levő másiknak, mint a vérét? Azért, hogy a rászoruló — évente több tíz-, százezer — tovább élhessen. A vért nem csupán életmenté­sekhez, műtétekhez, hanem Cél a védelem, nem a profit Eladhatók-e az erdők? Mindennapi közérzetünkön segíthet, ha erdőink területe növekszik, minősége javul. Ennek lehetőségéről kérdez­tem ár. Halasi Gyulát, a Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium statisztikai és elemző központjának osztály­vezető-helyettesét. — Azzal kezdeném a tájékoz­tatást. hogy évszázados erdő- gazdálkodásunk rendjét 1918- ban újra kellett tervezni, mi­vel a trianoni határmódosítá­sok miatt, erdőink többsége más országokhoz került. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a nagyrészt sík területe­ken kellett újjá teremteni er­dőgazdaságunkat, de itt is a mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan területeket kaptuk meg — kezdte a szakértő. — Mekkora a magyarorszá­gi erővel borított terület, s ezen belül Pest megyéé? — Az országos erdőállo­mány 1 millió 800 ezer hek­tár, Pest megyét 154 ezer hek­tár erdő borítja. Az őshonos fajták közül a tölgy és a cser a legjellegzetesebb, a nem őshonos fajtákat, az akác és a nyár képviselik. Az er­dők háromnegyed része álla­mi, egynegyed része szövet­kezeti tulajdonban van. — Milyen előírásokkal kell megbirkózniuk a gazdálko­dóknak? — Állami célkitűzés, hogy kevesebb fát hozzunk be, te­hát növekedjen a hazai ki­termelés. Mindezt persze úgy tervezik, hogy a faállomány is gyarapodjék. Számítanak a gazdasági haszonra, ugyanak­kor a faárak szabottak. — Az erdőtörvény képes ezt a fajta egyensúlyt megtarta­ni? — A törvény jó, ahogy any- nyi más törvény is. De a földrajzi adottságok mellett, az érdekek, személyi feltéte­lek a törvény igazi végrehaj­tói. — Milyen erdőink minősé­ge? — Ezt megítélni nem az én hatásköröm. A magánvéle­ményem viszont az, hogy aki igazán szereti a természetet, az erdőt, az nem lehet meg­elégedve környezetünkkel. Jó lenne, ha eredeti rendelteté­se szerint gazdálkodnánk a természettel, hiszen az oxigén termeléséről van szó, és arról a területről, ahol szabad időn­ket, vagy akár egész életünket a legkellemesebben tölthetjük. — Sok embert foglalkoztat a földek visszaadásának lehe­tősége. Milyen reális alapja van az erdők visszaadásának, illetve eladásának? — A Parlamentre vár a döntés. A földtörvénnyel együtt ezt is megtárgyalják. Azt azonban hangsúlyozom, hogy bárki legyen is a tulaj­donos, a cél a környezetünk védelme, nem pedig a pro­fit. Radosza Sándor gyógyszerek készítéséhez Is felhasználják. Semmivel nem pótolható! Katasztrofális hely­zetet teremtene, ha nem len­ne elegendő és esetenként megfelelő vér. Ezért riasztóak véradómozgalmunk most már több éve visszaesést, jó eset­ben stagnálást jelző hírei. — Kétségtelen, hogy a vér­adás számszerűsége helyen­ként és időszakonként változó, de helyzetünk nem katasztro­fális — szögezte le Szvia- tnvszki András, a Magyar Vö­röskereszt Pest megyei veze­tőségének titkára. Pest megyében az öt évvel ezelőtti 15 ezer 230 véradással szemben tavaly 13 ezer 900 volt, 6-7 százalékkal lett ke­vesebb a levett vér mennyisé­ge az előre számítottnál. — A szükséghelyzetben — amikor kevés van — vitatott az is, hogy miért viszik el a vért a megyékből? Természe­tesen mi, Pest megyeiek nem vitatkozhatunk efelett, hiszen kórházi ágyaink fele Budapes­ten van. Ám a fővárosi klini­kákon nem csupán helybelie­ket vagy Pest megyei bete­geket ápolnak, sok súlyosabb, így nagy mennyiségű vért igénylő műtétekre kerül sor. Lakhelyre tekintet nélkül — életmentő céllal. Összeáll a kolóniái Vitathatatlan, hogy az új, nehéz gazdasági helyzetben új alapokra kell helyezni a moz­galmat. A Magyar Vöröske­reszt ezzel a céllal hívta ösz- sze tavaly, december első fe­lében az országos véradó-ta­nácskozást, ahol elemezték a véradómozgalom aktuális kér­déseit, és ezekről állásfogla­lást fogalmaztak meg. Javaslatot tettek a kitünte­tésrendszer átszervezésére is. Kívánatosnak tartotta az or­szágos tanácskozás központi alap vagy alapítvány létreho­zását a kitüntetett, többszörös véradók anyagi megbecsülésé­re. Továbbá olyan elismerése­ket is javasoltak, mint pél­dául soronkívüliséget a beteg- ellátásban, sőt egy újfajta do­norbiztosítási rendszer létre­hozását a társadalombiztosítás keretében. Ugyan miből? Lennének öt­leteink persze, de szomorú lenne, ha a napisajtónak kel­lene javasolnia, honnan von­janak el pénzalapokat a szó legszorosabb értelmében társa­dalmi létérdekeket szolgáló cé­lokra: véradásszervezésre, pro­pagandára, a véradók alkalmi megajándékozására, eseten­kénti szerény anyagi elisme­resere. Kádár Edit A Visegrádi Faipari Kisszövetkezet a míves koloniálbútorokat készíti immár évtizedek óta. Az egyenletes, jó minőséget jelzi, hogy olyan megrendelőket tudhatnak maguk mögött, mint a skandináv országok. Képünk a bútorüzemben készült. Szente János koloniálszekrényeket állít össze (Vimola Károly felvétele) Egy iskola négy helyen A vonzáskörzet taszításában Azok a tanácsok, amelyek eddig körzetközponti funkciót láttak el, előzetes számítások szerint a jövőben, az új típusú finanszírozás szerint (is) rosz- szul járnak majd. Körzeti fel­adatként ezentúl csak a szociá­lis otthonok, a középfokú ok­tatási intézmények és a diák­otthonok működtetését ismerik el és támogatják ennek meg­felelően. Azok a városok, amelyek zeneiskolát, nevelési tanácsadót, úttörőtábort vagy központi gyakorlóműhelyt tar­tanak fenn és fogadják ezek­ben a vonzáskörzetükbe tarto­zó települések gyermekeit — amint például Dabason is —, bizony nagyon ráfizetnek, mi­vel az oda járó gyerekek után a vonzáskörzeti település ta­nácsa veszi majd fel a pénzt. Olyannyira ráfizetnek, hogy további beruházásokra szinte egyáltalán nem fogja futni. Nemcsak az uszodát sajnálom Terveznek pedig egy négy­szakmás szakmunkásképző in­tézetet is, új épület létrehozá­sára azonban egyáltalán nem gondolhatnak, sőt, még a meg­lévők létjogosultságát is felül kell a tanácsnak vizsgálni. És mi lesz a megkezdett építke­zésekkel? Dabason a lakosság helytör­téneti múzeumot szeretett vol­na létrehozni. Már az épület is megvan, berendezésre, új beszerzésekre, munkabérre azonban nem telik a tanács­nak. A Kossuth Lajos Utcai Általános Iskolát nemrég kezdték bővíteni, egy szint már el is készült, de miből fogják befejezni. Pedig a bő­vítés során itt uszoda is épült volna. Budapest és Kecskemét között az egyetlen. Tart még a téli szünet, az iskola kong az ürességtől, az igazgató pedig — mint megtu­dom — szabadságon van. Da­bason aznap már három sza­badságát töltő vezetőt találtam bent a munkahelyén, így most is kísérletet teszek, és elindu­lok az igazgatói iroda felé. Meg sem lepődöm, amikor Tí­már László igazgatót a helyén találom. Nincs jó kédve, ami­kor pedig az építkezésről ér­deklődöm, elkomorul. — Borzasztóan félek, hogy nem fogják befejezni. Nincs pénz. Nem is az uszodát saj­nálom annyira, pedig arra is nagy szükség lenne. Csak itt, Dabason 2000 gyerek él, és 75- 80 százalékuk nem tud úszni. Tartásuk rossz, sokuknak könnyített testnevelést kellene tartani, s a víz erre is alkal­mas lenne. Annak idején, ami­kor volt teho, nálunk az embe­rek erre az uszodára szavaz­ták meg a pénzt. A személyi feltételek is megoldottak len­nének, hiszen az egyik testne­velő tanárunk úszó szakedző. Tanórák az étteremben Mégsem az uszodáért fáj a szívem, hanem azért a továb­bi hat tanteremért, amivel az iskolát bővíthettük volna. A helyhiány ugyanis már a szakmai munka gátjává vált. — Ez a 8 tantermes épület 1980-ban készült el. Már ak­kor tervezték itt egy 220 la­kásos lakótelep építését, előre lehetett tehát látni, hogy ez az iskola kicsi lesz. Most már csak a felső tagozat működik itt, az alsósok egy másik épü­letbe járnak, és még két to­vábbi két tantermes szárnyunk van 4 km-es körzeten belül. Rajzolni a volt munkásőrség szomszédos épületébe járunk, ott helyeztem el a számítógép- termet is. 853 gyerekünk négy párhuzamos évfolyamba jár, osztálylétszámaink igen maga­sak. Itt, a Kossuth Lajos utcá­ban 16 tanulócsoportot kell a 8 tanterembe beosztani. Én tavaly rendszeresen az étte­remben tartottam az óráimat. — 1985-ben már láttuk, hogy bővítés nélkül az iskola nem tudja tovább ellátni funk­cióját. Nem beszélve arról, hogy fakultációkat is szeret­tünk volna bevezetni, de mi­vel ez teremigényes, le kellett róla mondani. Helyette azon­ban mindent elkövetünk a szín­vonal érdekében. Tehetség- gondozó szakkört, német sza­kosított tantervű osztályt, nyelvtanfolyamokat indítottuk. Szeretnénk sporttagozatot is bevezetni, a lányoknak pedig némi háztartási ismeretet ta­nítani. A konyhába azonban nem vihetem be őket, mit szólna a Köjál? — A tornatermünk is nagyon kicsi, ezért hol a szabadban, hol az aulában tornáznak a gyerekek. Szerencsére van egy szép, 20X40 m-es funkciós sportpályánk — most műjég­pálya, nyáron pedig műanyag borítást kap, tenisz és egyéb labdajátékok gyakorolhatók rajta. Önerőből a színvonalért — Erre honnan sikerült pénzt szerezni? — Társadalmi munkában építettük — feleld az igazgató, miközben elhagyjuk az épüle­tet. A kapuban kulcsot vesz elő a zsebéből, és gondosan be­zárja az üres iskolát. — Nem jó ez így — csóválja a fejét —, a gyerekeknek szük­ségük lesz majd az életben az itt tanult ismeretekre. 20 év múlva nem mondhatják majd a munkahelyükön, hogy ke­vés hely volt az iskolában, amikor ezt vagy azt tanulniuk kellett volna ... Szegő Krisztina

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents