Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

1990. JANUÁR 6., SZOMBAT ^âifap 3 Elhurcolták az orvost, ha meghalt a gyerek Tőkés László üzenete Jóllehet számos közleményben megjelent, hogy a magyar városokban és falvakban összegyűlt segélyszállítmányokkal egyénileg ne induljanak útnak Romániába, mégsincs abban semmi meglepő, ha a küldöttségek maguk akarják eljuttatni, átadni küldeményüket, csatlakozva persze egy-egy nagyobb vöröí*keresztes konvojhoz. Mert hát mindenki találkozni, ke­zet szorítani akar azokkal az emberekkel, akik végigszen­vedték a diktatúrát, s kivívták a forradalmat. Pest megyében is szép számmal akadnak olyanok, akik kétszer-háromszor fordultak otthonuk és a romániai magyar városok között, még azokban a napokban, amikor a határ túloldalán senkinek sem garantálhatták a biztonságát. Azoknak a vállalkozása, akik­nek odaát rokonaik élnek, természetes, ám a többieké . . . Nem tudom, ök egyszerűen EMBEREK, így csupa nagybetű­vel. A szentendreiek január 2-án indultak, öt teherautónyi és három személygépkocsiba zsú­folt adományukkal; gyógy­szerekkel, élelmiszerekkel, gyermektápszerekkel, játékok­kal megpakolva. A Duna- partí kisváros néhány állam­polgárától azt hallották, hogy Szilágysomlyó és Zilah még semmit sem kapott, ezért a küldöttség megszerezte a Vö­röskereszt igazolását, s azt a lehetőséget, hogy egy konvoj­hoz társulva maguk vihessék el a segélyszállítmányt. Xantus Judit, a városi ta­nács vb-titkárának szemében könny csillan, amint a haza­térés után néhány órával el­meséli a történteket. Nem tu­dom eldönteni, a fájdalom, a meghatódottság, vagy az öröm teszi-e, talán mindez együtt. Mert hát eljutottak a Szilágy­ságba, abba az elzárt, végte­lenül szegény, elmaradott tér­ségbe, ahová senki sem vitt még semmit. Jártak a zilahi plébánián, sőt Szilágymenyőn is. És láss csodát! Találkoztak, beszéltek Tőkés Lászlóval és feleségével, s elhozták a re­formátus lelkész üzenetét. De ne vágjunk a dolgok elébe! Kicsinyek — állati sorban Jutott a y szentendreiek gyógyszeradomanyából a szi- lágysomlyói kórháznak, ahol dr. Búzás György és dr. Má­tyás József elmondták: a vá­rosban működik egy ötszáz szellemi fogyatékos csecsemőt, kisgyermeket gondozó gyer­mekotthon, ahol égetően nagy a szükség. A francia televízió ott járt, forgatócsoportja rosz- szul lett a látványtól. — Az orvosok nekünk csak képeket mutattak, a fotók le- írhatatlanul döbbenetesek. — A beszámolót néhány másod- percnyi csend törte meg. Xantus Judit kereste a sza­vakat. — Tudtuk, hogy a hozzánk szegődött NDK-ka- mionon temérdek a gyógy­szer, az élelmiszer, együtt za meg magát a Tőkés család. Jobbára csak az asszony és gyermeke tartózkodik ott, hi­szen a lelkész mindig úton van. — Mondta is a felesége: vé­letlen, hogy otthon találtuk a férjét, hiszen már kora reg­gel elment, s délután is vár­ják még valahol. Tőkés László arra kért ben­nünket — tolmácsolja Xantus Judit —, vigyük haza köszö- netüket, s egyben tolmácsol­juk a Magyarországra mene­kült erdélyieknek és romá­noknak: készüljenek a haza­térésre, mert Romániában nagy szükség van rájuk, ha- zavárják őket! Szentendrére várják a lelkészt Tőkés Lászlónak az az ál­ma, hogy a környező államok­ban élő magyarok közös szö­vetségbe tömörüljenek. A lel­kész hírből ismeri Szentend­rét, tudja, hogy ott sok szerb család él és örülne, ha a vá­ros felvenné a kapcsolatot a temesvári szerbekkel. Ezért aztán mi sem volt természete­sebb, mint, hogy szívesen el­fogadta a szentendreif kül­döttség meghívását, és meg­ígérte, hogy hamarosan ellá­togat majd feleségével à Du­na-parti városkába. És bár napok óta egyre megnyugtatóbb hírek érkez­nek Romániából, az ottani emberek többsége még mindig nem nagyon meri hinni a vál­tozásokat, sokan kétségbe von­ják: valóban halott-e a ret­tegett diktátor... Fazekas Eszter mentünk hát a gyermekott­honba. Oda, ahonnét nem is oly rég . még orvosokat hurcoltak el, zártak évekre börtönbe, ha meghalt egy gyermek. Arra nem volt szabad hivatkoz­niuk, hogy gyógyszer, antibio- tiküm nélkül lehetetlen a gyógyítás. Zílah. Voltak vagy százan, akik a szó szoros értelmében megrohamozták a plébániát, ahová lepakolták a rakomány egy részét. A plébános képte­len volt megfékezni a töme­get, kapkodták, marták, amit értek. Mert élelmiszer-ado­mányhoz eddig még nem ju­tottak, s tudták, hogy az el­osztó közponban mind kiválo­gatják az ennivalót, amit majd pénzért lehet csak meg­venniük. 'Csípjetek meg, nem álmodom Innen már csak egy ugrás Szilágymenyő. Osváth Lajos zilahi lakos megszerezte a me- nyői parancsnok engedélyét, szabad az út1 az isten háta mögötti falucskába. Ahonnét már út sem vezet sehová. Ahol azonban a nyomort Is­ten békéje és Tőkés László kisugárzó hite, ereje segít el­viselni. Amint a kocsik a sá­ros domboldalig! vívták csa­táikat, elállva az utat, mögé­jük autó érkezett, amelyből Tőkés László .szállt’ ki.—-A szentendreiek nem akartak hinni a szemüknek. A lelkész kis türelmet kért, amíg a rá várakozó francia tévésekkel beszél, s aztán már jön is — ígérte. Kérte, hogy addig kezdjék meg a lerako­dást. Az emberek körbefogták a kocsikat, s fegyelmezetten láncot alkotva, a csomagokat kézről kézre adva segítettek. Az egyik dobozból kiesett egy mackó, az NDK-kamion gép­kocsivezetője egy sóvár szemű kisfiúnak nyújtotta át. Ám a gyerek megrázta ai fejét, és visszaadta a játékot. A templommal szemközt egy szűcsmester házában húz­Nagy Sándor levele a miniszterelnökhöz Nagy Sándor, a SZOT titká­ra nyílt levelet intézett Né­meth Miklós miniszterelnök­höz. Emlékeztetve arra, hogy a szakszervezetek még a múlt év őszén — amikor napvilá­got látott az elképzelés — fel­emelték szavukat az élelmisze­rek szabadáras kategóriába való sorolása ellen. Majd konkrét példák sora után rámutat: talán újra végig kellene gondolni: „okkal bé­lyegezték-e meg a szakszerve­zeteket az elmúlt év augusz­tusában.” Majd így folytatja: „Szeretném, ha tudná, hogy sokan vannak és egyre többen lesznek, akik felismerik, kez­dik felismerni — túl a gazda­ság objektív kényszerein — mi is történik az országban: ke­vesek a maguk hasznára és a többség rovására kívánják megoldani az összes mára fel­gyülemlett konfliktust és csőd­helyzetet. Jó volna észrevenni végre: az emberek, a napi megélheté­si gondokkal küzdő százezrek egyre türelmetlenebbül fogal­mazzák meg kérdéseiket. Miért csak akkor eltökélt a kormány, ha a létminimum alatti nyugdíjak, a családi pót­lék, a megélhetést sem bizto­sító minimális bérek felemelé­sét vagy a tisztességes, szoli­dáris bérpolitikát lehetővé te­vő bérmegállapodásos rendszer kialakítását kell elutasítania? Vajon mi lehet annak az oka, hogy sorozatban születnek olyan intézkedések, amelyeken egy szűk réteg meggazdagszik, majd utána a rendelkezések megváltoztatásával a nagy többség fizeti ki a számlát? — fogalmazza meg egyebek kö­zött sok ember kérdését a SZOT főtitkára. amennyire lehet —, feledtesse. A harmadik magyarországi hamvasztó Szeged határában található. 1985-ben adták át re ndel Wtés ének. A tekintélyes angliai Pharos világstatisztikája' szerint — az elhunytak öiszszámához arányítva — Magyarországon 1986-ban 18,7 százalék, 1987- ben 20,5 százalék, 1988-ban 20,9 százalék volt a hamvasz- tás. Ez az arány Nagv-Britan- niában 68,7 százalék, Csehszlo­vákiában 54.6 százalék, Belgi­umban 14,4 százalék. Sokan hivatkoztak nálunk arra, hogy a Gangesz partján történő hamvasztások után a hamvakat a folyóba szórják. Az Engels hamvait tartalmazó urnát Beach Headtál öt tenge­ri mérföldre, egy kis világító- torony közelében vetették a tengerbe. Márai Sándor és fe­lesége hamvait barátai a Csen­des-óceánba szórták. Költők fogalmazták meg végső akara­tukat. Földeák János Végren­delet című versében azt kéri: „Ne raktározzátok el, inkább a Duna oldja szét, vagy szór­ják az esti szélbe hamvaimat.” Dutka Ákos írja A vénség bal­ladája című kötetben: „Szór­játok kertembe szét marék po­rom.” FakufSafív hamvasziás A vita nálunk már eldőlt, nincsen ellenzője a fakultatív hamvasztásnak. A fővárosi X. kerületi Új köztemetőben Ba­lázs Attilának, a Fővárosi Te­metkezési Intézet igazgatójá­nak a kezdeményezésére lét­rehozták Közép-Európa leg­korszerűbb hamuhintő ligetét. A Népművelési Intézetben dolgozták ki az ezzel kapcso­latos szertartás szövegét. Köz­ben rendelet intézkedett arról is, hogy megfelelő adminiszt­ráció után, kegyeletes formá­ban kiadják a hamvakat tar­talmazó urnákat az elhunyt hozzátartozóinak. Megvalósult a költők, a ko­rábban különc végrendelke­zőknek mondott, újat akarók elgondolása. Megyénkben is van, aki holta után, egykori kertjében, kedves diófája alatt nyugodhat. Kisvácon az apa hamvait őrzik egy lakásban. Egy ceglédi mérnök — hely­takarékosságra és pozsonyi mintára gondolva — kidol­gozta a koporsók függőleges Tőidbe helyezésének technoló­giáját. A külföldi parkteme­tők gondolatát átvéve, őzséné Hegedűs Beatrix Dunaújváros­ban oldotta fel először a vég­ső nyugvóhelyek komor han­gulatát, sok fával, paddal, non­figuratív emlékformákkal. G. B. Shaw egyik munkájá­ban arról írt, hogy a temetők terjeszkedésével a holtak ki­szorítják az élőket. Talán ezt gátolja részben az a kalifor­niai megoldás, hogy fémborí­tású, könyvszerű tok zárja magába a hamvakat, gerincén az elhunyt adataival? Papp Rezső A vonat visszajött A romániai harcok sebesültjeinek megsegítésére a Dunakeszi Járműjavító karácsonykor, társadalmi munkában állított ösz- sze 400 sebesült szállítására alkalmas szerelvényt, amely ez idáig a Nyugati pályaudvaron várakozott indulásra készen. Mi­vel szerencsére nem volt rá szükség, hozzáláttak az eredeti ülések visszaszereléséhez (Vimola Károly felvétele) HIRE A REND ŐRE O' A vállalatok többségénél lezajlottak az évkezdő munkásgyűlések. 0 Az országban elsőként Nyíregyhá­zán kezdte meg munkáját foglalkoztatási központ. Kiállítás nyílt Győrött, Tetoválok és tetováltak cím­mel. 0 Pannonhalma volt a helyszíne a kísérleti isko­lák vezetői első országos konferenciájának. 0 A hét híre az is, hogy Pécsett kezdte meg tevékenységét az ország első új városi rendőri szervezete. Meglepő tény sokak számá­ra, de. igaz. Az állampolgárok döntő része élete folyamán — ha nem számítjuk ide az olyan formális aktusokat, mint a személyi igazolvány cseréje, a gépjármű-vezetői engedély, a forgalmi engedély stb. kiváltá­sa, átírása — nem kerül sem­miféle érintkezésbe a rendőr­séggel. Aligha tévedett tehát a lélek nagy ismerője, Shakes­peare, amikor — a VI. Hen­rikben — leírta: „A bűnös el­mében gyanú kísért; / Min­den bokorban rendőrt fél a tolvaj.” Jó lenne, ha így lenne, ha minden bokorban rendőrt fél­ne a tolvaj. Sajnos, nincsen így. A megyében évek óta fo­lyamatosan emelkedik az is­mertté vált bűncselekmények­nek a száma. Az ilyen esetek­nek több mint a fele a szemé­lyek javait károsító, vagyon elleni bűncselekményeknek a kategóriájába tartozik. Egyre több tehát a bajunk az alvi­lággal. Ügy tűnik azonban, mintha ennél több bajunk már csak o rendőrséggel lenne ... Az eljárásoknak csupán töre­dékét alkotják azok az ügyek, amelyekben nem jogszerűen járt el a rendőrség egy vagy több alkalmazottja. S mégis, ne szépítsük, a hangulatkeltés céltáblájává vált rendőrség már-már úgy jelenik meg — jeleníttetik meg! — a közvé­lemény előtt, mint az önkény, a brutalitás, a jogtiprás, az ál­lampolgári sanyargatás szer­vezete. Egyetlen hiba sem menthető! A hibátlanul dolgo­zó szervezet azonban: képte­lenség! Vannak csapnivalóan dolgozó asztalosok? Miként került ez ide? Olvasásuk csak, mit írt a Széntolvajok lapjain Molnár Ferenc! Intelemnek is megteszi, mindkét oldalra szóló intelemnek. Így hangzik: „Mint ahogy az asztalos meg­tanul a gyaluval bánni, úgy tanul meg a rendőr becsüle­tesnek lenni. Ez az ő munká­ja.” A megyében egy év alatt 6300—6400 gyanúsítottal szem­ben fejeződik be vádemeléssel az eljárás. Ha összevetjük ezt a lakosság 992 ezer fős létszá­mával, akkor tiszta képet al­kothatunk arról, a népesség­nek mekkora része féli joggal a rendőrt. Ha féli... Tagad­hatatlan ugyanis, hogy a né­pességnek ez a töredéke mos­tanában egyre erőteljesebben véteti észre magát. Agresszív és szervezett alvilág van ki- formálódóban% Az elbizonyta­lanított és némely esetben — gondoljunk csak a hecckam­pánnyal halálba kergetett far* mosi körzeti megbízottra — megfélemlített rendőr(ség) aligha veheti fel ezzel az alvi­lággal a siker reményében a küzdelmet. Főként akkor nem, ha erkölcsi-anyagi megbe­csültsége általában rossz, tech­nikai felszereltsége gyatra ... Annak idején az 1881. évi XXI. törvénycikk rendelkezett átfogóan a rendőrség tevé­kenységéről. Meglepő, nem meglepő, de a helyi igények­nek megfelelően ez a törvény lehetővé tette a közrend és a közbiztonság mellett piaci, mezei, hegyi, vásári, építésze­ti (!), közegészségügyi (!) rendőri feladatoknak az ellá­tását is. Ehhez képest a rend­őrség mai tevékenységi terüle­tei — a közrend védelme, bűn­ügy, közlekedés-, igazgatásren­dészet, állambiztonság, ide­genrendészet stb. — nem tart­hatók tűrhetetlenül nagynak. Másról van szó! Arról, hogy a rendőrség munkája egyszerre legyen jogszerű és sémáktól mentes, azaz a helyi sajátossá­goknak megfelelő. A múlt szá­zad végén például államrend­őrsége csakis a fővárosnak volt, a városok maguk terem­tették meg a szükségesnek tar­tott szervezeti felállást. Ez ma sem elképzelhetetlen, ám nyi­tott kérdés a községek hely­zete egy ilyen új rendben. Amint nyitott kérdés az is, milyen feladatok ellátására kell, s milyenekre nem kell rendőr. Amikor egyre többen pályáznak a Rüuberhaupt- mann szerepkörére — Vulpius 1797-ben Lipcsében jelentette meg halhatatlan alakot terem­tő Rinaldo Rinaldini-jét —, akkor nem természetellenes-e, hogy egyre kevesebben vállal­koznak a mai Rinaldo Rinal- dinik elleni küzdelemre?! Nem lehet más, különb a rend őre egy társadalomban, mint amilyen maga a társada­lom rendje, fegyelme. A ren­det nem a rendőr teremti: őr­zi csupán! Nem lenne szabad elfeledkezni erről akkor, ami­kor „A kisemberek huncutsá­gai és a nagyurak gazságai láttán hajlamossá válunk arra, hogy a társadalmat rablókkal teli erődnek tekintsük, mégpe­dig olyan rablókkal, akik kö­zül a többiek letartóztatására rendelt zsandárok a legvesze­delmesebbek.” S bár lehetne a citátum éppen egy szamizdat- kiadványból átemelt rész is, nem az. Egy francia moralista írta. Az 1741 és 1794 között élt Chamfort. Mészáros Ottó Ülést tartott a Pest Megyei Tanács--------------------------------------?----------------------------------------------------------­G azdálkodj okosan! infrastruktúráját tekintve is elmaradt települést, amelyek egyébként képtelenek lennének öttől a hatra jutni. Pénz min­denütt kellene, de nem lehet egész Pest megyét „elmaradott térséggé” nyilvánítani, vi­szont vitathatatlan, hogy az Ipoly völgye, a felső G alga mente, a nagyfcátai körzet egy darabja, Cegléd környéke is több mindenben hátrányos helyzetűnek nyilvánítható. Toldi Sándor váci megyei ta­nácstag a városban elszaporo­dott, tanácsi engedéllyel ren­delkező szeszesital-árusítóhe­lyek ellen emelt szót. Továbbra sem lezárt ügy a kerepestar ­Két szék megüresedett és a két szék azonmód gazdára is talált a Pest Megyei Tanács dísztermében, ahol tegnap tar­tották az esztendőkezdő ta­nácsülést. Cegléd tanácselnöke, Fekete Antal hatéves tevé­kenysége után január 1-jétol korengedménnyel nyugalom­ba vonult, helyette Sót János lett az új választásokig a ta­nácselnök. Megválasztásáig az elnökhelyettesi tisztet töltötte be. Cegléd őt választotta me­gyei tanácstagnak is. Gomba községben hasonlóan Kis Jó­zsef tanácselnököt választották decemberben megyei tanács­tagnak. Népesek voltak a díszterem széksorai, érdeklődő közönsé­get is vonzott az évkezdő na­pirend, hiszen fő téma a me­gyei tanács idei gazdálkodási tervének koncepciója volt. Az Országgyűlés tavaly december 21-én fogadta el a Magyar Köztársaság idei állami költ­ségvetéséről és ezen belül a tanácsok éves pénzügyi elő­irányzatairól szóló törvényja­vaslatot. Ez az eddigiektől me­rőben eltérő, új szabályozási' rendszer részleges bevezetését jelenti a tanácsoknál. Az ön- kormányzat a tanácsokat gon­dos tervezésre és számolásra, alternatív készségre, több ön­állóságra készteti. Megannyi nyitott kérdés: tá­maszkodni kell messzeme­nően az egyéni jövedelem- adókra — de mennyit hoznak ezek a konyhára? Pest megyé­ben ötvenhárom település ta­nácsa mintegy 280 millió forint forráshiánnyal számol, ezen belül tizenegynél a működési kiadásokra sem elegendő a pénz, még az állami támogatás eshetőségére számítva sem, mivel az is változott. Mint a megyei gazdálkodási tervkon­cepcióból megtudtuk, áthúzódó beruházásokra, céltámogatá­sokra, megyeközpontiakra az országos keretből Pest megyé­re nem sok jut. — Nem lesz' „lakás- és jár­dacentrikus” az esztendő — mondták a megyei tanácstagok szinte egy emberként. Az élet nem állhat meg, a helyi taná­csoknak is dolgozni, tervezni kell. A megyei gazdálkodási terv- javaslat alternatívái közül er­re az esztendőre voksukat amellett tették le a tanácsta­gok, amely szerint továbbra Is az elesettebbeket kell segíteni, azt a tizenöt gazdaságilag és terpellációja az ottani szenny­vízátemelő üzemzavarainak következményei miatt. A mű­szaki osztály jelezte, hogy döntés született új átemelő ki­vitelezésére, a PVCSV a 40 millió forintos beruházás elő­készítését elvégezte, a pénz­ügyi forrás viszont rendezet­len. A Pest Megyei Tanács ülé­sén ezt a kérdést továbbra is nyitva hagyták, mert befeje­zetlen téma végére pontot nem tesznek. E. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents