Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-31 / 26. szám
1990. JANUÁR 31., SZERDA fa*£Man s VÁLASZTÁS, 1990. (II.) Ki lehet képviselőjelölt? A jelöltállítás annak meghatározását jelenti, hogy a választások során kire lehet érvényes szavazatot leadni. A magyar törvény szerint ugyanis — az országok többségéhez hasonlóan — a szavazólapon nem szereplő személyre érvényes szavazatot leadni nem lehet. Az ilyen szavazat érvénytelen. Ezért a választások demokratizmusa szempontjából alapvető jelentőségű, hogy milyen eljárás mellett alakítható ki a jelöltek személye. Abszolút demokratikusnak elvileg az tekinthető, ha minden választó bárkire szavazhat. Egy ilyen rendszer gyakorlatilag azonban megvalósíthatatlan és értelmetlen is, mert közös megegyezés nélkül igen nagy a szavazatok szóródása, és csak többfordulós választással lehet a többség akaratát érvényesíteni. A magyarország választások során a legliberálisabb jelölési rendszer a múlt század nyolcvanas éveiben volt, amikor a választás napján, de a szavazás megkezdése előtt is, bármely szavazónak jogában állt jelöltjét a szavazatszedő bizottság előtt bejelenteni. Ám akkor az állampolgárok még csak mintegy 4 százalékának volt választójoga, és a szavazatot nyíltan kellett leadni. A választójogosultak számának növekedésével olyan szabályokra volt szükség, amelyeket már előzőén egyeztettek és megakadályozták a bázis nélküli önjelöltek indulását. Módosította a jelöltállítást a modern, szervezett pártok megjelenése. Ezek egyre inkább maguk, alakították ki jelöltjeiket és átvették az állampolgároktól a jelölés jogát. Több ország ajánlási rendszerrel kombinálta az- állampolgárok és pártok jelölési jogát. Ez azt jelentette, hogy a pártok indíthattak ugyan jelölteket, de csak olyanokat, akiket a választópolgárok meghatározott százaléka aláírásával ajánlott. A választási harc fortélyai Ez a kombinatív rendszer igen sok visszaélésre adott alkalmat. így elsősorban az ellenzéki pártok harcoltak ez ellen az ajánlási rendszer ellen. A két világháború között például minden aláírás hitelességét a közigazgatásnak kellett igazolnia. Ugyancsak a köz- igazgatásnak kellett igazolni, hogy az aláírónak van választójoga. A közigazgatáson keresztül a kormánypártok így jelentős előnyöket szerezhettek, és ha nem is tudták megakadályozni az ellenzék indulását, de jelentős akadályokat gördíthettek elé. Így például hírhedtté vált az a szabály, hogy minden állampolgárnak csak egy ajánlási joga van, ezért, ha több személyt, pártot ajánlott, úgy az utólag szereplő ajánlást semmisnek kellett tekinteni. Az általában kormánypártokhoz tartozó választási biztos először a kormánypárt ajánlási ívét nézte át, erre aztán csak át kellett hamisítani az ellenzéki ajánlóívről a jelölteket. Ezután a második (a valós) ajánlást máris törölni lehetett, és arra kellett felszólítani az ellenzéki pártot, hogy további ajánlásokat gyűjtsön, mert a benyújtott listán szereplők száma nem elégséges. És ezt a körülményt kitűnően fel lehetett használni a választási harcban. A második világháború után Magyarországon a lajstromos választási rendszer alakult ki, és gyakorlatilag minden megye egy választási kerületet alkotott. A törvény a jelöltállítást a pártokra bízta, a jelöltállításra az állampolgároknak közvetlen ráhatást nem biztosított. Nem volt tehát ajánlási jog. Ez a rendszer maradt meg egészen 1953-ig, amikor a többpártrendszer megszűnésével a népfront kapott kizárólagos jelölési jogot. Ennek jogi tarthatatlansága nyilvánvaló, hiszen így egyetlen szervezet indulhat, és ez korlátlanul meghatározza azt is, hogy kire lehet érvényes szavazatot leadni. Ezért a törvény elrendelte, hogy a népfront csak olyan jelölteket indíthat, akiket az állampolgárok gyűlései javaslatba hoztak. Látszólag alapvető fordulatot hozott az 1970. évi III. törvény, amely a jelölést az állampolgárok jelölőgyűléseire bízta, de meghagyta a népfront jelöltajánlási jogát. Ez a módosítás az egypártrendszer feltételei között alapvető változást nem hozott. Gyakorlatilag a népfront (mögötte az egyetlen párttal) egy személyre adott javaslatot, és azt a gyűlések változtatás nélkül elfogadták. Jelentősebb változás következett az 1983. évi törvény révén, illetőleg az 1985. évi választások során, amikor a törvény kötelezővé tette a két jelöltet. Ez a döntés kétségtelenül lazított a jelöltállítás centralizáltságán anélkül,, hogy az egypárti struktúrán változtatott volna. Az útkeresés jegyében Új helyzet teremtődött a többpártrendszer megvalósulásával. Ez jórészt lehetetlenné tette a régi jelölőgyűlések megtartását. Hiszen a jelölőgyűléseken a választók töredéke jelenhetett csak meg, de egyre több politikai erő kívánta ennek segítségével képviselőjét bejuttatni a parlamentbe. Napirenden volt, hogy a különböző csoportok egymást szorították ki a gyűlésből, botrányokat okozott a szavazatok számlálása is, egyre több jelölőgyűlést kívántak tartani, a területen lakókra kívánták korlátozni a megjelenést, ennek ellenőrzése azonban, különösen városokban, szinte lehetetlen volt. De ha mindezeket megoldották volna is, akkor is kétséges, hogy egy akár 500 fős kisebbség jogot kapjon arra, hogy egy pártot elüssön az indulás lehetőségétől. Más megoldást kellett keresni. Az útkeresés jegyében született meg az új válaszójogi törvény, amely vegyes, egyéni és lajstromos kerületeket állított fel. A képviselők jelölését minden esetben másként bonyolítják le. Az egyéni kerületek esetén visszahozta az ajánlási rendszert. Ezt úgy oldotta meg, hogy a választók jegyzékébe való felvételről szóló értesítéshez egy ún. „ajánlási szelvényt” rakott. így minden választójogosultnak egy ajánlási joga van, amelyet annak az indulni kívánó személynek adhat, akit támogat. A választáson az indulhat, az lehet jelölt, aki 750 szelvényt összegyűjtött. Ennek a szisztémának nagy előnye, hogy így csak valóban bázissal rendelkező személy indulhat. Kiküszöböli a jelölőgyűlések hátrányát. Hátránya, hogy sértheti a választások titkosságát. Hiszen aki valamely személyt ajánlásával támogat, nyilván arra is fog szavazni. A 750 ajánlás viszonylag nem nagy, hiszen ez az egyéni választókerület választójoggal rendelkező állampolgárainak (kb. 40 000) 2 százalékát sem éri el. De ha ehhez hozzátesszük, hogy ebben az évben különösen az induló pártok, szervezetek túlbiztosítják magukat, és nem fognak a 750 szelvény összegyűjtésénél megállni, akkor a hátrány nagyobb. A minél több szelvény gyűjtésére az is ösztökéli a pártokat, hogy ezzel más jelöltek indulását akadályozhatják. A sok szelvény összegyűjtése önmagában is felerősítheti azt a hitet, hogy a választási küzdelemben a választás már eldőlt. Mindezek a veszélyek fennállnak, mégis ma még nem látszik más módszer a jelöltek számának csökkentésére. Az ajánlás elhagyása ugyanis csak azzal járhat, hogy mindenkinek jelölési joga van. Ma még az sem látszik megoldásnak, ha csak pártoknak adnak jelölési jogot, mert ezzel a független, de jelentős társadalmi befolyással rendelkező személyek indulását akadályoznák meg. A megyei listák A megyei listák a pártok arányos képviseletét akarják biztosítani. Ezen minden pári a reá esett szavazatok arányában juthat mandátumhoz. Ebből logikusan következik hogy a listák összeállítása a pártok joga. Természetesen itt is elképzelhető lenne a jelölési jog ajánlással való kombinálása, de a törvény ezt mellőzi. Helyébe azt a szabályt állítja, hogy a pártnak legalább a megye egyéni kerületei negyedében, de legalább két egyéni választókerületben jelöltje kell legyen. A pártok szuverén módon határozhatják meg listájuk személyi összetételét. Ugyanez vonatkozik az 58 nevet tartalmazó országos pártlistára is, amely a töredékszavazatok beszámításával kívánja teljessé tenni az arányos. képviseletet. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár Szabadulni akartak a zongorától Egy kis nosztalgia Azonnal beköltözhető, 3 szobás villa Szentendrén eladó. Ára: 110 ezer forint. Leányfalun 2 szobás ház 360 négyszögöles telekkel 60 ezer forintért eladó. Nem, ezek a háztulajdonosok nem bolondultak meg, s a nyomda öröge sem játszik velünk. Az ingatlanok ára valóban 110, illetve 60 ezer forint — volt! Merthogy a fenti hirdetések harminc évvel ezelőtt, 1960 januárjában jelentek meg a Pest Megyei Hírlapban. A három évtizeddel ezelőtti apróhirdetéseket böngészve elsősorban az árak azok. amelyek ma már teljességgel hihetetlennek tűnnek. Gyálon 2 szobás, konyhás, fürdőszobás ház 200 négyszögöles telekkel, 60 ezer forintért. Visegrádon panorámás 257 négyszögöles telek bekerítve 15 ezer forintért! S — megdöbbentő, de — volt olyan idő, amikor Erden egy 540 négyszögöles telken álló kétszobás házat 30 ezer forintért meg lehetett venni. A házak és a telkek után a legnagyobb kereslet-kínálat a sezlonokra volt, valamint nagy számban adtak és vettek 125-ös Csepel motorkerékpárokat. Feltűnően sokan akartak viszont megszabadulni zongorájuktól. Úgy látszik, harminc évvel ezelőtt már mindenki leszámolt az „úri passziókkal”. Vagy talán akkor kezdődött a miniatűr lar kások virágkora? Tíz évvel később — az 1970. januári hirdetések tanúsága szerint — a lakásárak még mindig messze voltak a csillagos égtől, és közelebb a fizetésekhez, mint ma. Akkoriban Cegléd belvárosában 100 ezer forintért lehetett beköltözhető 2 szobás házat kapni, Albertirsán pedig már 70-80 ezerért is. Az évtized szédítő méretű technikai fejlődését jelzi, hogy a 125-ös Csepel motorkerékpár már a kutyának sem kell. A menő jármű 1970-ben a A papír szerinti tulaj 150 éves Rejtély egy ház korul Biatorbágyon, a Tópart utca 7. szám alatti ház már hét hónapja lakatlan; özvegy Magyar Dezsöné halála után itt senki sem tett semmit. A telek tán 150-200 négyszögöl, rajta a rogyadozó kút, kis pajtaféle deszkahódé, a düiedezö árnyékszék, az omló vakolaté, szegényes kis házikó, körötte a látszatkerítés nem nagy érték. Gaz és bozót mindenhol. De a Biai-tó felé lejtő ingatlan panorámája gyönyörű, s úgy hírlik, eladó — potom 200 ezer forintért. A szemközti házból épp vendéget kikísérő hölgy cáfol; — Ez nem eladó, már megvették. Etyekiek. Hogy menynyiért? Ne is kérdezze, fogalmam sincs! A szomszédban készségesebb a fiatalember: — Ó, itt már nagyon sokan kíváncsiskodtak! De valami jogi zűr lehet vele, tudtommal senki sem tudja megszerezni. Azt hiszem, ez tanácsi bérlemény, próbáljon ott érdeklődni. Vagy kérdezze a másik szomszédot, ő itt a mindent- tudó! Töncsi bácsi eleinte gyanakvó, aztán belelendül; > — Ezt a házat hárman örökölték — mondja. — Az egyikük Amerikában él, a másik kettő valahol az országban. Őket kellene felderíteni, talán tartja velük a kapcsolatot valaki a faluban. És keresse meg Etyeken Magyar Dezsőt, ő biztosan többet tud mondani! Etyek a szomszédos, de már Fejér megyei község. Magyar Dezső nincs otthon, a felesége fogad: — Maga legalább a tizenötödik, aki ez ügyben keresi a férjemet. Tudja, nagyon zavaros ez az egész. Egy héttel azután, hogy a szegény anyósom 82 évesen meghalt, idejött egy budapesti fiatalember — már két hónapja be volt jelentkezve a címre —, és kérte a kulcsokat. Megkapta. Állítólag adott a mamának 50 ezer forintot, hogy majd övé legyen a ház. Később jöttek mindenféle emberek, még németek is. Az ingatlant tudtommal a tanácstól bérelte az anyós, nagyon lepusztult ott minden. A férjemnek van még két testvére, de mi ápoltuk, mi temettük el a mamát. Az ócska bútorokat otthagytuk, mert hagyatéki tárgyalás még nem volt. Többet én sem tudok mondani. Tárcsázom a budapesti fiatalember telefonszámát, amit Magyarné adott. Angyal József jelentkezik, és közli: — Enyém a ház! Mondom a históriát. Az 1850-es években született Engler Vendel neve szerepel a tulajdoni lapon, a mai napig. Engler zsidó származású volt, az 1900-as évek elején megszerezte valahogyan az egész környéket, és ebben a kis házban lakott. Később a háborúk viharában eltűnt, egy örököse az VSA-ba.n él. egy Pévsen, a harmadik, ki tudja, hol. Magyarék házát a második világháborúban lebombázták, akkor telepítették őket a tópartra. Magyar Dezső (az idősebb) az 1950-es években meghalt, Magyar nénivel körülbelül egy éve kötöttem szerződést; adtam neki 50 ezer forintot, bejelentkeztem hozzá állandóra, egy ideig ott laktam, gondoztam a kertet, boltba jártam. Mindezt papírokkal tudom bizonyítani. A nénit akkoriban többször is felszólították, hogy elbirtoklás jogán övé a ház, fizessen illetéket. Ez valahogy elmaradt, az ingatlannal; papíron ma egy 150 éves ember a tulajdonosa ... — És itt is három örökös van, csak egyikük Magyar Dezső — folytatja egyre emelke- dettebb hangon Angyal József. — Hol azt mondják, hogy „az enyém, az enyém”, hol meg azt, hogy semmi közük hozzá. Ott maradtak a bútorok. Azokat legszívesebben kidobnám, de nem teszem, abból per lehet. Hagyatéki eljárás még nem volt. A tanácshoz is elmentem, alig álltak velem szóba, s közölték, hogy semmi közük a házhoz. Persze építési engedélyt se adtak. Ügyvédet fogadtam, egyelőre váTrabant és a Wartburg. Az élelmesebbje meg is próbálta pénzre váltani az érdeklődést — 0 kilométeres autókat ajánlottak vételre. S aztán jöttek a nyolcvanas évek. 1980 januárjában egy kétszobás társasházi öröklakás Solymáron 280 ezer forintba került. Százhalombattán ugyanekkor már 350 ezer forintért (plusz OTP) vesztegetnek egy 54 négyzetméteres, kétszobás papéit. Az apró- hirdetések alapján úgy tűnik, hogy Budakeszi, Solymár, Nagykovácsi ekkortájt kezdett igazán felkapott lenni. Tucatjával költöztek ki a családok, mert a szép környezetben épülő házak olcsóbbak voltak, mint Budapesten. (Tíz évvel ezelőtt!) Szentendre már akkor sem tartozott a filléres helyek közé: egy-másfél millióba is került arrafelé egy kisebb ház. S hogy a nyolcvanas évtized volt az „árrobbanás" évtizede, ezt a mai újságok is fényesen bizonyítják: Szentendrei villa 11 millió forintért eladó! Solymáron 3 szobás ház 4,2 millióért átvehető! Hát csoda, ha szívesebben olvasom a harminc évvel ezelőtti hirdetéseket?!? — kés runk. Ha a tanács mégis úgy dönt, hogy ez tanácsi ingatlan, akkor utalják ki nekem! Ha a bíróság felosztja az Engler- vagy a Magyar-örökösök között, akkor velük kell tárgyalnom. Ha semmiképpen se vehetem meg a telket, akkor követelem vissza a pénzemet! Botrány, ami ott van. Az emberek arra járnak le a tóra halat lopni, a gyerekek meg korcsolyázni — ezekért engem piszkálnak. Ha valaki beleesik a kútba, ki lesz a felelős? A villany kívülről felkapcsolható, gyakran játszanak vele és égve hagyják, a díjbeszedő kitől kérjen pénzt? A telek dzsungel, nem hiszem, hogy ennek a szomszédok örülnek.,, Hernádi Károly, a Biator- bágy Nagyközségi Közös Tanács elnöke átfut az eddig leírtakon, és kijelenti: — Ez nem tanácsi ingatlan. Majd a nyilvántartásból kiderül: Angyal József valóban ide van állandóra bejelentve, de a tanácson nyoma sincs eltartási vagy életjáradéki szerződésnek. — Meg kell várni a hagyatéki tárgyalást, azután kérhet — a polgári jog által tisztázott — tulajdonos építési engedélyt, ha akar — mondja Hernádi Károly. Tehát még sokáig marad, sőt, nő a bozót, a balesetveszély, a villanyszámla, és senki sem fogja megfékezni az átjárókat. Egyelőre ennyit egy meg nem egyezés eredményeiről. Kántor Miklós Jelentősen bővülő a Mr.áM Villákat bérelnek A hét esztendővel ezelőtt alakult Alfa-Tóurist az idén már öt irodában várja az érdeklődők jelentkezését, s a kezdeti 11 millió helyett 1990- ben már 150 millió forint tőkével gazdálkodik — közölték az Észak-budai Áfész utazási irodájának vezetői. A haz^i idegenforgalmi piacon a kisebb vállalkozók közé tartozó cég a lengyel beutazó turizmusban tapasztalható konjunktúrát igyekezett kihasználni tevékenysége megszilárdításához, mára azonban utazási kínálata jelentősen bővült. A szovjet, a bolgár, és a csehszlovák beutazó turizmust is felvette üzletkörébe és szakmai programok szervezésével, egyedi érdeklődésű csoportok fogadásával is gazdagította választékát. Nemzetközi kiállításokhoz, vásárokhoz kapcsolódó programjaira főként az NSZK- ból, Ausztriából, Svájcból jelentkeztek turisták, de angolok, olaszok és japánok is felkeresték hazánkat az iroda közreműködésével. Mivel a szocialista országok iránti érdeklődés a tapasztalatok szerint visszaesett, az idén a korábbinál is többféle sítúrát, olcsó tengerparti üdülést és városlátogató túrát kínálnak a pihenni vágyóknak. A valutakorlátozásra tekintettel az iroda lehetőséget ad arra, hogy a nyugati utak árának 50 dollár feletti részét forintban fizessék ki a turisták, a cég valutakeretének terhére. Az idén is szerveznek úgynevezett bevásárlóutakat, például Becsbe és Isztambulba, nyári üdülésre pedig elsősorban Görögországban, Jugoszláviában és Spanyolországban teremtenek lehetőséget. A különleges — s ezért jóval drágább — programok között izraeli, thaiföldi, ciprusi, kanadai utak szerepelnek. Bejelentették: továbbra Is foglalkoznak fizetővendég-szolgálattal, ám a szállodai elhelyezésről áttérnek a nagy értékű lakások, villák bérbe adására. Megtalálták a „ludast" Nem érdemes megspórolni Virágzik a szója, mellette a másfél méter magasra nőtt izraeli csemegekukoricán fejlődésnek indult a cső. Ezek az eredmények is jelzik, hogy az Iparszerű Kukorcitermelés- fejlcsztési és Kereskedelmi Részvénytársaság egy évvel ezelőtt átadott bábolnai növényháza beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Közép-Európában egyedülálló műszaki paraméterekkel rendelkező, 200 négyzet- méter alapterületű üvegház ugyanis az üzembe helyezése óta jó néhány sikeres kísérlettel segítette a legfontosabb szántóföldi növények minél eredményesebb és gazdaságosabb termesztését. Ezek közé tartozik például, hogy nem technológiai hiányosságok s emberi mulasztás miatt termett a tervezettné lényegesen kevesebb kukorica vetőmag tavaly az országban A hozamelmaradásban rész ben az időjárás, másrészt pe- dig az elvetett vetőmag gene tikai leromlása volt a ludas Ugyancsak kísérletekkel iga zolták a bábolnai szakemberek, hogy a kukorica hozamainak növelésével arányosat csökken a növény betegségekkel szembeni ellenállóképessé ge. A kutatók azt is igazolták, hogy noha a szója úgyne vezeti oltóanyag nélkül ii eredményesen termesztheti Magyarországon, mégsem érdemes megspórolni e vegyszert. Adagolása esetén ugyanis ez a fontos fehérjenövénj megköti a levegő nitrogéntartalmát, s ezzel hektáronként akár ezer forint értékű műtrágya is megtakarítható.
