Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-30 / 25. szám

1990. JANUÁR 30., KEDD

■ Jogi tanácsok

Végrehajtás a gyedből • A haszonélvezet formái • Szomszédjog • Telekegyesítés

Kapaszkodókat kereste, találva

A válság mindig kétesélyes

• SzomszédjSnak adott kölcsön 1# 000 forintot M. F. ceglédi nyugdíjas. Sajnos a tartozását az adós nem adta meg, pedig papírt is irt róla. Hozzájuthatok-« a pénzemhez, mert adósomnak csak a gyedből van jövedelme — kérdezi.

A kölcsönadó maga viseli annak a kockázatát, hogy olyan adóst választ ki, aki a kötelezettségének nem tesz eleget. Hiába adott tehát a kölcsönvevő bármiféle elismerést, vagy iratot a tartozás elismerésére, abból csak akkor lesz pénz, ha az állam a maga kényszerítő eszközeivel azt be tudja hajtani. A jogerős ítélet önmagában még mindig nem garancia arra, hogy a kárvallott fél annak nyomán pénzhez jut, hanem az is szükséges, hogy az adós lefoglalható vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezzen.

A végrehajtásról rendelkező jogszabályok meghatározzák, hogy a járandóságok mely köréből lehet a tartozásra levonni. Az közismert szabály, hogy a munkabérből legfeljebb 33 százalékot, bizonyos kivételes esetekben pedig 50 százalékot lehet levonni. Más szabályok vonatkoznak a táppénzre, a munkanélküli-segélyre és a gyermekgondozási díjra. Ilyen járandóságból ugyanis csak a tartásdíj és a táppénz címén jogalap nélkül felvett összegeket lehet levon, ni, és a levonások együttes összege nem haladhatja meg ezen járandóságok 33 százalékát. Nincs tehát az adott hely. zetben más lehetősége olvasónknak, mint hogy megkísérelje, hogy a követelését az adós tulajdonában levő ingóból, illetve ingatlanokból hajtsák be. Ha az adós ezekkel sem rendelkezik, a végrehajtási eljárás, mint eredménytelen szünetel, és azt csak akkor lehet folytatni, ha a lefoglalható vagyontárgy ismertté válik, illetőleg valószínű, hogy az eljárás eredményes lesz.

• Végrendeletet készített egy nagykörösi olvasónk, amelyben vagyonát testvérére hagyta, azzal, hogy felesége számára holtig tartó haszonélvezeti jogot köt ki. Most a feleség m(*2ismcrkedett egy özvegy emberrel, de a házasság megkötését nem akarja, mivel a haszonélvezeti jogot ezáltal elveszti.

Nem eléggé közismert, hogy a haszonélvezet nem azonos az özvegyi haszonélvezeti joggal. Haszonélvezet ugyanis szerződéssel is létrehozható. Ebben az esetben a szerződő felek megállapodhatnak abban, hogy olyan személynek is használatot engednek, aki nem tulajdonos. Ez a haszon- élvezet a szerződésben meghatározott időpontig, vagy egy bizonyos feltétel bekövetkeztéig — általában a haszonélvező élete végéig — áll fenn, és az csak a haszonélvező beleegyezésével módosítható.

Más a helyzet az özvegyi haszonélvezeti joggal, amely a törvény szerint a túlélő házastársat illeti meg. Ennek időtartama azonban csak az újabb házasságkötésig tart, illetve az — a törvényben meghatározott esetekben — a halál bekövetkezésétől számított egy éven belül megváltható. A mi esetünkben e két szabályt összevetve kell a problémát vizsgálni. Az elhunyt azzal a kifejezett szándékkal tette a végrendeletet, hogy a törvényben járó előnyökön felül juttasson hátramaradójának. Ezt a szándékát pedig mindenféleképpen tiszteletbem kell tartani.

• Építkezni kíván Z. G. gödöllői vállalkozó. Sajnos attól tart, hogy a vele rossz viszonyban levő szomszédja nem adja hozzájárulását a munkálatokhoz. Mi Ilyenkor a teendő?

Saját ingatlanával mindenki

— a jogszabályok által meghatározott keretek között — szabadon rendelkezhet. Ez a rendelkezés azonban nem járhat azzal, hogy a szomszédokat jogaik gyakorlásában akadályozza vagy zavarja. Mivel ez a tűrőképesség igencsak egyéni, ezért kéri meg a hatóság az építési engedélyek kiadásakor a szomszédok nyilatkozatát. A szomszéd — amennyiben úgy tartja, hogy érdekei veszélyben forognak

— észrevételt tehet a hatóságnak, amelyben előadja azokat az indokokat, amelyek véleménye szerint az építkezés akadályát képezik.

A szomszéd természetesen hozzájárulását nem tagadhat- hatja meg jogellenesen, mert ilyen esetben a sérelmet szenvedő jogában áll bírósághoz fordulnia azért, hogy a szomszéd nyilatkozatát a bíróság ítéletével pótolja. Természetesen ilyenkor azoknak a károknak a megtérítését is igényelheti, amelyek a joggal való visszaélés miatt keletkeztek.

• Egy nagyoroszi üdülötu- Lajdonos megvásárolta a mellette levő telket is. Szeretné ezt a l^ét ingatlant műszakilag egyesíteni. Mit kell tennem ilyen esetben? — kérdezi.

A meglevő telkek alapjának vagy terjedelmének megváltoztatása a telekrendezés során történik. Telekegyesítésről akkor beszélünk, amikor egymással közvetlenül ösz- szefüggő két vagy több földrészletet egy lakó-, illetőleg üdülőtelekké vonnak össze. A

telekegyesítéssel a hatóság az érdekeltek kérelmére foglalkozik, hivatalból csak akkor rendeli el, ha azt megalapozott építési szándék indokolja. A kérelmet az első fokú építésügyi hatóságnál kell benyújtani. Azt bármelyik tu. lajdonostárs előterjesztheti.

Közös tulajdonban levő földrészlet esetén bármelyik tulajdonostárs benyújthatja azt. Először elvi telekrendezési engedélyt kell kérni, amely tartalmazza az érintett földrészletek adatainak ismertetését, a tulajdonosok nevét és a kialakítás formáit. Amennyiben a hatóság jóváhagyja az állampolgár igényét, egy évre érvényes elvi engedélyt ad ki, amely időtartam alatt kell benyújtani a kitűzésre és az ingatlannyilvántartáson keresztül történő átvezetésre alkalmas telekalakítási tervet, legalább öt példányban, és mel lette az ingatlan tulajdoni lap. járói szóló kivonatos másolatot is.

• F. I., nagykőrösi előfize tőnk negyedmagával örökölt egy házat. Az ingatlant értékesíteni kívánják, de az egyik tulajdonostárs olyan magasra tartja az árat, amelyért nem veszi meg senki. Az általa megállapítottnál alacsonyabb árba nem hajlandó beleegyezni, így senki sem tud a pénzéhez jutni.

A közös tulajdon elidegení léséhez minden tulajdonostárs hozzájárulása szükséges

Amennyiben a felek között vita van az értékesítés miatt, azt az alábbiak szerint oldhatják meg. A tulajdonostársakat a többiek tulajdoni hányadára elővételi jog illeti meg. Olvasónk és testvérei te hát felajánlhatják a magasabb árat kikötő testvérnek, hogy részüket neki adják el, nem pedig kívülálló személynek. Ha a másik fél ezzel nem kíván élni, a bírósághoz kell fordulni a közös tulajdon megszüntetése iránt. A bíróság ítéletében meghatározza, hogy a közös tulajdont milyen módon kell megszüntetni. Nem hozhat azonban olyan ítéletet, amely ellen minden tulajdonostárs tiltakozik. Ál tálában megfelelő ellenérték fejében egy, vagy több tu lajdonostárs tulajdonába adja a vagyont a bíróság. Ha a tulajdon ily módon nem szüntethető meg, illetőleg természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a kö zös tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat tulajdonostársak között meg kell osztani.

Dr. Slnka Imre

fehér szegfű a rendőröknek

Péns es létszám nélkül

Az előzmények közismertek. A bűnözés nő — « bűnüldözés utolsó tartalékait mozgósítja, hogy állni tudja a sarat. Ilyen utolsó tartaléknak tekinthető az is, amit a Monori Rendőrkapitányság most vetett be: a monori körzetben négy helyen állított fel rendőrállomást. A vecséstt kedden délután avatták.

Kísérlet ez, mely a Pest Megyei Rendőrkapitányság helyeslő egyetértésével is találkozott. Lényegében a korábbi gyakorlathoz térnek vissza, mely a SO-as években a rendőrőrsök megszüntetésével szakadt meg, ám azóta is érezhető: a bűnesetekkel fertőzött területekre, nagyközségekbe igenis kell nagyobb létszámú rendőri csoport, állandó rendőri jelenlét. A rendőrállomások létesítésének tervét a belügyi vezetés asztalára úgy kellett letenni: nem kérnek hozzá sem új létszámot, sem pénzt.

A „belső tartalékok” mozogtak tehát olyan külső segítséggel, mint az érintett tanácsok, gazdasági egységek egyetértése és támogatása.

S alig néhány órával azután, hogy a belügyminiszter lemondott, Vecsésen Németh Ferenc rendőr ezredes, Pest megye rendőrfőkapitánya néhány egyszerű szóval átadta rendeltetésének az új rendőr- állomást, amely nevében és működését illetően új, egyébként a KMB régi, bár felújított épületében működik. Csányi János tanácselnök főkapitányi dicséretet és jutalmat kapott ez alkalommal a segítő munkáért. (A tanács egy gépkocsi megvásárlásával is segítette a rendőrállomás működését.) Dobrovitz Józsefnek, a Ferihegy Termelőszövetkezet elnökének már korábban megköszönték a tsz által nyújtott segítséget.

Tizenhárom fős rendőrállomás működik ezentúl a nagyközségben. Kétség nem fér hozzá, hogy szükség van rá. Az üllői KMB-iroda továbbra is rendelkezésükre áll az állampolgároknak, akik ezentúl — legyenek akár vecsésiek, akár üllőiek — Vecsésen mindig találnak elérhető rendőrt, ha szükség lesz rá. S ami ugyancsak nem mindegy: Fodor Károly rendőr hadnagy, állomásparancsnok személyében egyszemélyi felelőse is van az ügyeknek.

Február elsejétől pedig — az állampolgárok dolgát megkönnyítendő — kihelyezett rendőri ügyfélszolgálatot is bevezetnek a vecsési rendőrállomáson. Személyi igazolvánnyal, útlevéllel, köziekedé si igazgatással kapcsolatos ügyek intézése végett a vecsé- sieknek nem kell többé Monor- ra utazniuk.

Csepp üröm: mint dr. Jakab Géza rendőr őrnagytól, Monor rendőrkapitányától megtudtuk, nagy hasznát vennék an nak a fedett garázsépületnek is, amelyben ez idő szerint a tűzoltók évek óta használha tatlan, mozgásképtelen szerkó csija foglalja a helyet. Ezt azonban a tűzoltók mindaddig nem hajlandók kiköltöztetni míg a megyei tűzoltó-parancs nokságtól erre utasítást nem kapnak. Eszerint hát az együttműködési készségnek mégiscsak vannak Vecsésen némi korlátái...

A rendőrállomás avatása csendben, szerényen lezajlott Kirobbanó öröm helyett csen des elégedettség volt érezhető A Kisgazdapárt és az SZDSZ helyi csoportjainak vezetői fe hér szegfüvei érkeztek — ezt adták át a legfiatalabb rend őröknek, azzal az ajánlással: község bizalommal és virággal fogadja a rendje, biztonsága felett őrködőket, s hogy mit kérnek viszonzásul, azt talán nem szükséges részletezni.

—ez

A fővárosközell község általános iskolájának szülői munka- közössége meglepő elhatározásra jutott. Ügy döntöttek, hogy több figyelemmel, megértéssel fordulnak a pedagógusok felé; szorosabbra, emberibbre fűzik kapcsolatukat. Tudom, hogy ez nem újszerű kezdeményezés, hiszen korábban e munka- közösségek számára előírt feladat volt a család és iskola kapcsolata.

Az elhatározásban nem Is ez a meglepő, hanem, hogy éppen most jutott eszükbe. Nem akarok megbántani senkit, s ezért nem emelem ki külön ezt a falut. Meglehet ugyanis, hogy a megyében még számos helyen született ilÿen gondolat.

Ha alaposabban megfontoljuk a lehetséges okokat, azok között alighanem ott szerepel krízishelyzet. Ezt sokszorosan megnehezíti, hogy társadalmi, gazdasági, közösségi és egyéni válságok jelentkeznek egyidejűleg.

Az a félelem, hogy a nekilódult társadalmi folyamatok visszafordíthatok — lassan kitörlődik már belőlünk. Eleinte csak-csak odafigyeltünk erre az érzésre. Az idők múlásával azonban életünk kisebb- nagyobb viharai végképp háttérbe szorították.

Szerveztünk, virrasztó ttunk, tüntettünk, fohászkodtunk — Romániáért, aztán pedig a többiekért: mostanság pedig számolunk. Az ABC-ben, a bérletpénztárnál, s ezenközben bekapcsoljuk a rádiót, hogy a különböző pártok bemutatkozását figyeljük.

Talán nem is az a leghelyesebb kifejezés, hogy bemutatkozás. Hiszen éppen az int bennüket óvatosságra, hogy már néhány alkalommal alaposan bemutatkoztak. Olyan esetekre utalok, amikor érvek és ellenérvek ütköztetése helyett személyeskedésig, sértegetésig fajult a polémiának induló találkozás, melyet erősítettek néhány övön aluli ütéssel is.

Nem meglepő az effajta szél" sőség sem Hiszen az elmúlt évtizedekben oly sok sérelem, bántás,- tehetetlenségée reménytelenség halmozódott fel az emberekben, hogy amikor mégis kitör, durván nyilvánul meg.

Hát igen, bólogatunk ilyenkor mi, aggódó állampolgárok. nem tanultunk meg még kulturáltan politizálni; csak saját kárunkon okulva juthatunk el a politikai kultúra magasabb szintjére. Odafigyelünk tehát az elhangzó kortesbeszédekre, s várjuk a világ megváltását.

Nem szólamnak szántam ezt a mondatot, semmiféle gunyor

nincs mögötte. Sajnos ugyanis eljutottunk odáig, hogy mindent, de mindent újra kell építeni. Egész világunkat. Még az alapot is.

De hát hogyan? Úgy, hogy még a régiből a szép, a hasznos közösségeket is újra kell teremteni. Elsősorban ugyanis ezek a természetes közösségi rendszerek mentek tönkre, váltak működésképtelenné. Még az egészséges morálú falvakban is. Annyi bizonyos, hogy egyetlenegyet sem szabad erőszakkal szervezni, hanem működjenek szabad emberek spontán társulásaként — amit összetart a közös cél. De hogyan? Kulturáltan! Ám egy korszak, a polgári demokrácia kimaradt történelmi fejlődésünk során — hogyan is lennénk képesek hamarjában kulturáltan politizálni? S egyáltalán: mi lehetne a mérce? Akkor, amikor a társadalmi problémák az egészség károsodásához vezettek. A társadalmi élet súlyos gondjai áttételeződtek, az emberek lelki egészségének rombolása akut belgyógyászati problémákat idézett elő.

Válsághelyzet van tehát a legteljesebb mértékben, s hosszú távon is csak ez látszik előttünk. A válságból kifelé azonban kétféle út vezet. Az egyik a teljes csőd irányába, a másik pedig■ d kilábolás' felé. Kétesélyes helyzetben éljük meg mindennapjainkat, s próbálunk hozzá kapaszkodókat keresni.

Az egyik ilyen kapaszkodó a vallás. Megterhelő és felelősségteljes, nagy feladatot szakasztottunk a különböző egyházak nyakába ezzel. Kétségtelen tény, hogy ama — hajdani hit- és erkölcstannak nevezett — tárgy nélkülözhetetlen része a nevelésnek. Ezt azonban 1950-ben elvették. Azóta nem pótolta senki és semmi a tízparancsolat kőtábláinak, az emberi élet törvényeinek megtanítását. De még az erkölcsösség tudati kategóriáinak megismertetésére sem kerülhetett sor.

Hiányzik az a műveltségi anyag is, ami az emberiség — s Európa — kultúrájába bekapcsol bennünket. Például a bibliai ismerettel, a liturgiatannal. Egyetlen ember sem válhat igazán zeneértővé, ha a mise szerkezetével nincs tisztában. Az irodalmi alkotások vallási utalásai sem érthetők számukra.

Való igaz, a hit- és erkölcstan hozzátartozik az általános kulturáltsághoz. A történelem, a művészetek megbecsülésére, emberségre nevel.

Mindez nemcsak szépen hangzik, hanem igaz is. Ám hiányosságaink már olyan méreteket öltöttek, hogy önmagában a vallás nem elegendő. Van itt azonban egy kulcsszó, amelyet az imént leírtam: a nevelés. S mindjárt hozzákapcsolhatunk egy másikat: az oktatást.

Folt hátán folt reformokkal sem sikerült elfedni az egy kaptafára kényszerített oktatási rendszer hibáit. Ezek közül a legtöbb gondot az okozta, hogy teljesítménycentri- kusságra törekedett s tananyagátadó, -átvevő szerepköröket követelt meg. Az egyé- nieskedést csupán ideig-óráig tűrte meg, de leginkább kiver tette magából a legtöbb tanári kar. a

A nevelés azonban nemcsak az iskola dolga, hanem a családé is. Más kérdés az, hogy ma már a családi életre is nevelni kell a fiatalokat, a gyerekeket, mert csupán elvétve akad számukra egészséges, jó példa.

Most nem akarok kitérni külön arra, hogy napjainkban legkevésbé az oktatásra, a nevelésre, a színházra, a könyvtárra jut pénz; hogy a gazdasági gondok elveszik a talajt a kultúra lába alól. Bár ez a tény igen kétségbeejtő, mert továbblépésünk, előbbre jutásunk alapvető feltétele műveltségünk, kulturáltságunk fejlesztése lenne. Am az önismerethez, a reális önértékeléshez, a lelki egészségre való törekvéshez nem szükséges pénz.

Vennes Aranka

Tv-FIGYELŐ

TELEFERF,. Véget ért egy műsorsorozat, mely éveken keresztül százezreknek, talán millióknak kínált kellemes ki- kapcsolódást, felhőtlen szórakozást. A hír, hogy egy megszokott program átalakul vagy esetleg meg is szűnik, manapság aligha kelt meglepetést. Nem csak szórakoztató műsort, de egész televíziós szerkesztőségeket is cserélünk, nem csak programokat, de pártokat, eszméket, rendszert is váltunk.

A félreértések elkerülése végett, szó nincs arról, hogy a Telefere is a televíziós hatalmi harcoknak esett volna áldozatul. Az elvetett feltételezés már csak azért sem igaz, hiszen a szóban forgó műsor gazdája nem egyszerű műsorvezető, hanem osztályvezető, sőt, elnökségi tag is egy személyben, éppen ezért ilyen veszély aligha fenyegeti. S talán nem fenyegeti azért sem, mert kiváló televíziós szakember, aki pontosan megérezte, hogy sikere ellenére véget kell vetnie ennek a műsornak.

A Telefere így is kicsit tovább tartott a kelleténél. A talk show hazájában, Amerikában, persze még nagyon sokáig maradhatott volna képernyőn. Ott ugyanis joggal éheznek az emberek apró szenzációkra, pikáns pletykákra, ügyes poénokra, kellemes cseverészésre. Abban a nagy és boldog országban ugyanis jóformán sohasem történik

semmi. Nincs forradalom és rendszerváltás, az árak dogmatikusan változatlanok, nem szűnik meg az állampárt, nem osztják szét a munkásőrség vagyonát, sőt manapság még a négereket sem verik. Csak a nagy jólét van, a nyugalom és az unalom.

Ezzel szemben nálunk bőven van esemény. Izgulhatunk az állásunkért, a választások miatt. Mindennapos hír az áremelés és a tüntetés. Ugyan kit érdekelne ilyen körülmények között, hogy valaki kívülről tudja Az ember tragédiáját, vagy kígyókat tart a lakásában. Ugyan ki kíváncsi a kissé furcsa amerikai-magyar milliomos asszonyra vagy az idős hölgyre, aki hetvenévesen is képes hátrabukfencezni.

Mindez persze igazi szenzáció lehetne Amerikában, s érdekelhetne bennünket is, ha nem foszlik szerte az álom a közmegegyezésről, a gulyás- kommunizmusról és a legvidámabb barakkról.

Vitray — lévén nagy tapasztalad! televíziós szakember — nálunknál jobban tudja ezt. Ezért nincs többé Telefere.

DÖGLÖTT AKNÁK. Csurka István fergeteges víg.játéka, a Döglött aknák témáját és végső kicsengését, ha úgy tetszik, „eszmei mondanivalóját” tekintve szintén idejét múlta. Megírásakor ugyanis a szerző szintén reménykedett a nemzeti közmegegyezésben, abban, hogy a kádári „aki nincs ellenünk, az velünk van” filozófia a társadalom számára kínál kihasználandó lehetőségeket.

A kádári útról azóta azonban kiderült, hogy tévút, az idő nem igazolta az akkori reményt. A darab szellemisége — alighanem szerzője mai szándékai ellenére — mégis tovább él. Amellett, hogy jó mulatság, akár klasszikus korrajz is lehet. Ezért még Csurka sem tehet szemrehányást Csurkának, hiszen utólag mindig könnyű okosnak lenni. Meg aztán hasonló csapdába beleestek olvan nagy formátumú gondolkodók, mint például Németh László, aki ha bizonytalanul is, de a hatvanas évek elején szintén bizalmat szavazott annak a rendszernek.

Persze, amikor az. ember leesik a székről a röhögéstől, akkor nincs helye se morali- zálásnak, se társadalomkritikának. Ugyan ki tagadhatná, hogy a Hyppolit, a lakáj nem festett igazán hű képet a Horthy-korszakról és keresztény kurzusról, ez azonban aligha akadályoz ma bárkit, hogy huszadszor is végigvi- hog.ja Kabos Gyula frenetikus beköpéseit. Azt hiszem, valahogy így leszünk Major Tamás és Kállai Ferenc felejthetetlen alakításával is. Sőt, már így is vagyunk. A Hyppolyt, Németh László Utazása és Csurka István darabja, a Döglött aknák, ma már egyaránt történelem.

Csulák András