Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-29 / 24. szám

1990. JANUÁR 29., HÉTFŐ Elhunyt Borsos Miklós szobrászművész 84 éves korában szombaton elhunyt Borsos Miklós Kos­suth- és állami díjas szobrász- művész, grafikus. ★ Borsos Miklós tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, majd Olaszország­ban és Franciaországban foly­tatta. Festőnek indult, de ké­sőbb kőszobrászattal, rézdom­borítással és rézmetszéssel is foglalkozott. 1946 és 1968 kö­zött az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Művészeti tevékenységének elismeréseként 1957-ben Kos- suth-díjat, 1972-ben pedig Ki­váló Művész címet kapott. Ha­lálával nagy veszteség érte a művésztársadalmat. Temetésé­ről később intézkednek. Magyar—román gálaest Feltámadás Feltámadás címmel magyar —román gálaestet rendeznek február 3-án — szombaton — a Budapest Sportcsarnokban. A gálaesten magyar és román művészek lépnek fel. Hálaadó megemlékezést tart Tőkés László, valamint Constantin Galerin, bukaresti vezető or­todox személyiség. Az ese­mény teljes bevételét és a tá­mogatásokat a Szabad Román Televízió megsegítésére, vala­mint a temesvári református templom felújítására ajánlot­ta fel a rendezőség. (Az egyé­ni és közösségi támogatásokat az ország bármely pénzintéze­ténél vagy bankjánál be lehet fizetni, elkülönített számlára az MHB: 22-10056-7007 Hun- gamer Kft., illetve jelentkezni lehet a rendezőség címén, te­lefonszámán: 1300 Budapest, P. 14. Telefonszám: 1569-329, 1686-117.) Jegyeket a Buda­pest Sportcsarnokban, a színházak központi jegyirodá­jában és az ORI-pénztárakban lehet vásárolni. Kettőből eav lett 1990. január 1-jétől a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum egyesült. A Budavári Palota A épü­letében működű intézmény új neve: Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeum. Felvételünkön: új felirat ke­rül a múzeum falára Nevelésügyi kongresszus A korszerű iskolarendszerért Széles körű szakmai, társa­dalmi összefogással kezdemé­nyezni fogja a VI. nevelésügyi kongresszus előkészítését és Dr. Losonci Miklós^ lapunk külső munkatársa, ezúttal nem a kiállítótermekben lá­tottak, tapasztaltak nyomán íródott dolgozatával jelentke­zik kulturális oldalunkon. E néhány sorral a szerző Loson­ci Miklóst, azaz legfrissebb, nagyobb lélegzetvételű művét kívánjuk közelebb hozni ol­vasóinkhoz. Mert bizony írásai gyakran megjelennek külön­féle lapokban, ám kandidá­tusi dolgozatot ritkán ír az ember. A szerző hű maradt önma­gához, kandidátusi értekezé­sét a magyar Picassónak is becézett Hincz Gyula életmű­vének feldolgozásának szen­telte. A Pest Megyei Hírlap .étszeresen érintett a nemrég kiadott dolgozatban. Túl azon, hogy írója lapunk hasábjairól jól ismert, Hincz Gyula állan­dó gyűjteménye Vácott te­kinthető meg, hiszen a mű- •ész ezt 1983-ban a városnak adományozta. Mint azt az értekezés írója kétszáz oldalon keresztül iga­zolja, a budapesti születésű 11904—1986) Hincz Gyula Rud- nay Gyula és Vaszary János tanítványaként méltán vívott ki rangot századunk képző- művészetében. Festett, raj­zolt, építményeket tervezett, kerámiákat, mozaikokat, gobe­lineket készített. Sokoldalúsá­gát bizonyítják bronz alkotá­sai, ám a rézkarc technikája sem ismeretlen előtte, s mi­közben iparművészként dolgo­zik, Aragon, Déry Tibor, Pab­lo Neruda alkotótársává is vá­lik, egy-egy könyvillusztráció- sorozatával. E néhány sor kevés ahhoz, hogy bemutassuk a kandidá­tusi dolgozat méreteit kitöltő lincz-munkásságot, .életmű­vet. Legfeljebb kíváncsiság- felkeltésre elegendő, hogy ol- vasiónkat felöiztassuk a vá­ci gyűjtemény megtekintésé­re, vagy ha idejük engedi, fel­keressék mozaikját a Kerté­szeti Egyetemen, esetleg a kecskeméti Aranyhomok Szál­lóban látható freskóját, vagy éppen a budapesti Park Szál­lóban elhelyezett művét. Aki az apróbb részletekre, s az átfogó munkásság értéke­lésére kíváncsi, annak ajánl­juk olvasásra dr. Losonci Mik­lós Hincz Gyula életműve cí­mű dolgozatát, amely nemrég jelent meg a Pest Megyei Mú­zeumok Igazgatósága kiadá­sában. Gy. A. összehívását a Magyar Peda­gógiai Társaság. Az előzetes elképzelések szerint az eszme, cserét az 1990 91-es tanévben tartják meg. Nevelésügyi kongresszus, mint rámutattak, hazánkban mindig korszakváltó időkben ült össze. Az elsőt 1848-ban tartották. A reformkorban megfogalmazódott haladó pe­dagógiai tapasztalatokat fog­lalt össze. A legutóbbi a 60-as évek végén zajlott le, s bár sok szállal kapcsolódott az ak­kori gazdasági reformtörekvé­sek indításához, az eredmé­nyéi sajnálatos módon már nem hasznosultak a gyakor­latban. Az újabb kongresszus megtartását nemcsak indokol­ja, de kifejezetten elodázha­tatlanná teszi az a felismerés, hogy oktatásügyünk megújítá­sa nélkül etlképzelhetetlen az ország gazdasági, társadalmi válságának leküzdése. Meg kell állítani a közelmúltban bekövetkezett visszaesést, s legkésőbb az ezredfordulóra ki kell alakítani a korszerű, szín­vonalas magyar iskolarend­szert. A zene lelki táplálékom...” Nyugdíjban, seregnyi tennivalóval — Jó napot kívánok. A Pest Megyei Tanács művelő­dési osztályának nyugalmazott munkatársát, Varsányi Lásziónét keresem. Az irodában két íróasztal, szekrény. Néhány székkel kialakított társalgósarok, kicsi asztallal, rajta tea és ká­vé, kínálásra előkészítve. — Már vártalak — mondja. Feláll az íróasztala mel­lől. Vidám arcú, szőke hajú, s mintha a nyugdíjas szót csak élcelődésből fűzték volna a nevéhez. Pedig az esz­tendő kezdete óla az. ö, meg a nyugdíjasság — no hiszen! Azután, amikor el­kezdjük visszafelé pergetni az esztendőket, csak hüledezünk. Futólag, munkakapcsolat foly­tán negyed évszázada ismer­jük egymást. A ceglédi zene­iskola zongoratanárnője volt, tanítványaitól körülrajongott pályakezdő. Később, amikor élete már a férjéhez, Varsá­nyi László zongoratanárhoz, zongoraművészhez kötötte, hi­vatása pedig Dunakeszihez, majd a megyéhez, sokszor ta­lálkoztunk a zeneiskolák va­lamelyikében. növendék- hangversenyek, megbeszélések alkalmával. — Készítettem jegyzetet ne­ked, hogy támpontjaid legye­nek és ne kelljen annyit kér­dezni — mondja, s megaján­dékoz egy fóliadossziéba gyűj­tött anyaggal, köztük tanul­mányával, amelyet vázlatos történeti áttekintésként a Pest megyei zeneiskolák 38 eszten­dei tevékenységéről készített, a legutóbbi tanévzáróra. Körülrajongták a gyerekek Felkészületlen sohasem volt, mindig sort kerített arra, hogy szakterületén — és ahhoz kap­csolódóan még azon túl is — ' naprakész ismeretekkel ren­delkezzen. 1973 óta mint a ze­neiskolák vezető szakfelügye­lője a megyét járta. — Az emberekkel való köz­vetlen kapcsolat életem éltető eleme. Debreceni tanulmá­nyaim befejeztével ehhez ceg­lédi tevékenységem nagyon jó alapokat kapott. Értékes kol- legális közösség segített, so­kat jelentett a gyerekekkel való közelség és a kitűnő ta­nári kar. Mellékfoglalkozás­ként az abonyi zeneiskolához tartozó Törteire jártam taní­tani. Dunakeszi volt a követ­kező állomás. Ez a zeneisko­la akkor még a vácihoz tar­tozott. 1967-ben lett önálló, öt esztendeig töltöttem be ott az igazgatói tisztet. És most ti­zennyolc esztendő a tanácsnál! Rengeteg idő, mégis fergete­ges gyorsasággal elrohant. Hogy szinte észre sem vet­tem, talán annak köszönhe­tem. hogy sohasem volt olyan foglalkozásom, olyan munkám, amelyet tehernek éreztem. hogy életcélul sok tanítvá­nyunk választott zenei pályát. A Zeneakadémia tanulmá­nyi osztályán járva egészen friss felmérést kaptam kéz­hez. Eszerint most több mint húsz Pest megyei fiatal tanul ott különböző szakokon. Van­nak, akikkel mint rendkívüli tehetségekkel foglalkoznak zenei professzoraik. Társakkal, kollégákkal — Szép visszagondolni — sóhajt a nyugalmazott vezető szakfelügyelő. — A zeneisko­lák országos versenyein, taná­raink érdemét is megerősítve, jól felkészülten szerepelnek, elismerést, díjat szereznek a gyerekek. Ami pedig munkás­ságomat illeti, azt mondom; az ember egyedül vajmi ke­vésre képes. Társak kellenek, jó kollégák. Ha ők nem segí­tenek, ha nem inspirálnak, ha nem fogunk úgy össze, ilyen eredményre nem juthattunk volna, örülök a rendszeres ze. neiskolai rendezvényeknek, amelyekkel bekapcsolódnak a települések kulturális életébe. Öröm, hogy vannak tanári ze- naraink, pedagóguskóru­saink. A váci szimfonikus ze­nekar vonósainak legtöbbje például tanár. Zenepedagógus kamarazenekarral már Cegléd, Érd, Vác, Gödöllő, Szentend­re rendelkezik. A hangszer nemzeti vagyon. Jó, hogy ze­neiskoláink hangszerjavitó há­lózatának kialakítását meg­kezdhettük. öröm, hogy Vácott zenei szakközépiskolánk van — villan fel emlékezetében beszélgetésünk vége felé jár­va egy-egy fontos mozzanat az utóbbi esztendőkből. — Még annyi mindent el lehetne mon­dani. Még annyi mindent kell tenni! Tényleg. Tulajdonképpen Varsányiné most még nem is megy igazán nyugdíjba. Sereg­nyi tennivaló várja. Hát ott lehet ezt egyszerűen hagyni egyik napról a másikra?! Nem, ez nem az ő formája. így hát dolgozik. Eszes Katalin Ösztönzött, hogy segíteni tud­tam a megye zeneiskolai há­lózatának a fejlődését. Ez lega­lább olyan fontos nekem, mintha a gyerekekkel foglal­koztam volna közvetlenül. Egy Kodály-idézet, mindig is az volt a mottóm: „A zene lel­ki táplálékom, semmi mással nem pótolható." Életcélommá lett, hogy minél többeket se­gíthessek ehhez a nagyon fon­tos lelki táplálékhoz. Tizennyolc év a megyénél Pest megyében a zeneisko­lai hálózat kialakítása a hat­vanas esztendők elején kezdő­dött. Most nyugodtan állíthat­juk, hogy ilyennel, mint ami­lyennel megyénk, az ország egyetlen területe sem rendel­kezik. Tizenhat önálló zeneis­kolánk van, ezekhez hatvan­négy kihelyezett tagozat tar­tozik. Varsányiné meggyőző­déssel mondja: nagyon íontos lenne, hogy a legkisebb tele­pülésekre, az általános isko­lások közé eljusson a zene, a hangszertanulás lehetősége, az iskolai énekórákon kívül. Nagyon lényeges ez a nyolc­van „Pest megyei támasz­pont” az ifjúság zenei művelt­ségének megalapozásához. — A hangszerrel megismer­kedő emberpalánta életre szó­ló kincset kap, ha belekóstol­hat a társas muzsikálásba, a kamarazenélésbe. Ha ez nincs, akkor soha meg nem szerzi azt a pluszt, ami semmi más­sal nem pótolható. A megyé­ben van húsz jó fúvószeneka­runk, 4-5 vonós együttes tevé­kenykedik figyelemre méltóan és két népi hangszeres együt­tes is. Zeneiskolai tanáraink­nak nagy részük volt abban, Mikroelektronikai oktatás Nyitott egyetem Mintegy másfél tucat főisko­la és egyetem, valamint az LSI Alkalmazástechnikai Ta­nácsadó Szolgálat összefogásá­nak eredményeként — hétévi vajúdás után — nyitott rend­Elsö filmes alkotók fóruma Egy botrányos boszorkányper A XXII. magyar filmszemle főként az első filmes alkotók fóruma lesz: az idén a koráb­biaknál jóval több fiatal ren­dező lép majd a film- és köz- művelődési szakemberekből, hazai és külhoni kritikusokból álló szakmai közönség és a zsűri elé munkájával. A szem­lére benevezett tizenhat jáiék- és huszonhét dokumentumaim több mint felét első, illetve másodfilmesek jegyzik; a jól ismert, „törzsalkotónak” szá­mító rendezők közül viszont csak néhányan jelentkeznek alkotásaikkal — hangzott el a február 2—8. között a Buda­pest Kongresszusi Központban tartandó filmszemle sajtótáié- koztatóján. A magyar filmek néhány napra sűrített áttekintésére, a filmszemlére az idén különö­sen jellemző a társadalmi mondanivalókban gazdag tar­talom — emelte ki Gombár József, a MOKÉP és a film­szemle igazgatója. Mint mond­ta, az alkotások többsége há­rom időszakból meríti témáját: a produkciók javarészt az 1945-ös, valamint az 1956-os éveket taglalják, illetőleg nap­jaink társadalompolitikai éle­tének problémáival foglalkoz­nak. A filmeket stúdióvállala­tok — a Budapest, a Dialóg, a Hunnia és az Objektív — mel­lett a Mozgókép Innovációs Társulás, a Movi Fórum Film­stúdió, valamit a Balázs Béla Stúdió készítették, s a ‘•zem lén először jelen’k meg az Ar gos és a Reflex műhelyek ne­ve. Válogatást mutatnak be a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezöhallgatóinak munkáiból is. A filmszemlét 2-án este Elek Judit: Tutajosok című játék­filmjének díszbemutatója nyit­ja. amely a XIX. század vé­gének legbotrányosabb boszor­kányperét, a tiszaeszlári gyil­kosság történetét dolgozza fel. a továbbiakban a Kongresszu­si Központ termében reggeltől estig tartanak bemutatókat; vetítik egyebek mellett Kardos Ferenc Iskolakerülök, Dobray György K2 — az éjszakai lá­nyok, Gárdos Péter A Hecc című játékfilmet. Schiffer Pál az Engesztelő című doku­mentumfilmjében harminc esztendő elteltével keresi arra a választ: miért gyilkolták meg 1956-ban a Salgótarjáni Acél­gyár fegyveres őrségének két parancsnokát. A versenyfilmek sorában találjuk Sára Sándor Te még élsz? és Zsombolyai János Halálraítéltek ’56 című dokumentumfilmjeit, vala­mint Vitézy László, a Gulyás testvérek és a Böszörményi— Gyarmathy alkotópáros mun­káit. A filmszemle zárónapján adják át a szakmai díjakat, valamint — az idén először — a Magyar Újságírók Országos Szövetségének film- és tévé- kritikusi díjait. A nemzetközi zsűri — amelynek elnöke Szöts István, az Emberek a havason és az Ének a búzamezőkről című filmek világhírű rendezője lesz — a zárónapon nyilvános ülésen tárgyalja meg a ver­senyfilmeket. Más szakmai programok is kiegészítik a filmbemutatókat. Szabad fóru­mot rendeznek például a moz­góképkultúra helyzetéről. Ta­nácskoznak arról, hogy a ma­gyar filmkultúra és filmtörté­net kiemelkedő alkotásait ho­gyan juttathatják el a szom­szédos országok magyarlakta területeire. Megvitatják továb­bá a szemlén bemutatott fil­mek forgalmazási lehetőségeit, a magyar film „jelemelese” jegyében. szerű felsőfokú mikroelekt­ronikai oktatás kezdődött ha­zánkban. A felsőfokú tanfolyamra fo­lyamatosan lehet jelentkezni, minden érettségivel rendelke­zőt felvesznek. A tananyagot — előképzettség nélkül — két év alatt lehet elsajátítani. Ez idő alatt 12-16 felső szintű kö­vetelményű vizsgát kell le­tenniük a hallgatóknak. Ez­után felvételi nélkül folytat­hatják tanulmányaikat az ál­taluk választott — a progra­mot támogató — oktatási in­tézmény nappali vagy levele­ző tagozatán. Az egyetemeken és a főiskolákon a tanfolya­mon előzőleg letett vizsgákat beépítik saját vizsgarendjük­be. A hallgatók a tanfolyam anyagát önálló tanulással, a rendelkezésükre bocsátott ok­tatócsomagok segítségével, va­lamint szakértők által tartott konzultációkon sajátíthatják el. Az oktatási rendszer ki­dolgozásakor az LSI szakértői elsősorban az angol Open University, azaz „a nyitott egyetem” tapasztalatait ültet­ték át a magyar viszonyokra. A tanfolyam tematikájául azért Választották a mikro­elektronika alkalmazását, mi­vel ez az ismeretanyag szin­te az élet minden területén jó] hasznosítható manapság, az orvostudománytól a nyelvé­szeti kutatásokig. A képzésre eddig már több mint félezren jelentkeztek. Aragon alkotótársa Hincz Gyula életműve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents