Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-27 / 23. szám

2 1990. JANUÄR 27., SZOMBAT « HÉT VÉG! VILÁGPOLITIKAI KITEKISlTÉSfmr időt nyernek, de mire ? Színfalak mögötti lépések a kaukázusi viszály csillapítására Az NDK-beli ellenzék taktikázik a nagykoalíció ügyében A JKSZ kongresszusának megszakítása kiélezte a válságot Általános PILLANATKÉP A helyzet a kaukázuson- túli területeken a hét végén is súlyosnak volt nevezhető, de a pártatlan megfigyelők a feszültség bizonyos fokú csök­kenéséről számoltak be. Hogy ez mit jelent, persze viszony­lagos. Ha azt vesszük figye­lembe, hogy a hét elején még Baku nehézfegyverek dörgésé­től volt hangos, s az utcai harcok a külvárosokban még szerdán is fel-fellángoltak, s a kikötőt azeri kereskedelmi ha­jók tartották blokád alatt, péntekre ez az állapot meg­változott: a szélsőséges fegy­veresek a hegyekbe vonultak, s a szovjet katonai egységek szabaddá tették az utat a ten­ger felől is. Az iráni és a tö­rök határ teljes hosszában is­mét helyreállt a rend. Az ör­mény—azerbajdzsáni határon is tűzszünet van, a két nacio­nalista szervezet, amely vé­res harcot folytatott egymás ellen, ez idő szerint kölcsö­nös megegyezés alapján be­szüntette a lövöldözést, sőt kicserélték túszaikat, foglyai­kat is. A hét elején Moszkvában tüntetést rendeztek, s a kau- kázusontúli területekre ki­hirdetett rendkívüli állapot és a katonaság bevetése -miatt „agresszió elkövetésével” vál dolták meg a szovjet vezetést. Bakuban a népfront ultimá­tumban követelte a szovjet csa­patok 48 órán belüli .távozását Azerbajdzsánból. Az iszlám szélsőségesek rohamosztagai „szent háborúval” fenyegetőz­tek arra az esetre, ha ez nem következik be, s azzal igye­keztek nyomatékot adni kö­vetelésüknek, hogy Azerbaj­dzsán kiválik a Szovjetunió kötelékéből. Mivel a szovjet hadsereg katonáinak család­tagjai ellen merényleteket kö­vettek el, megkezdődött a Ba­kuban élő mintegy százezer orosz kitelepítése katonai se­gédlettel. Ügy tűnt, hogy a vérfürdők nem kerülhetők el, s a nyugati sajtó nagy része azt találgatta, hogy Gorba- csovnak órái vagy napjai vannak-e még a Kremlben. Nyilvánvaló, hogy a pe­resztrojka minden ellenfele a kezét dörzsölte a történtek láttán, ök, akik vissza akar­ják forgatni a történelem ke­rekét, most is készek voltak a váddal: az átalakítás Gor­bacsov által irányított politi­kája az oka mindannak, ami most a kaukázusontúli terüle­teken történik, vagyis az SZKP főtitkárának, államfő­nek át kell adnia a helyét egy olyan „kemény vonalas” politikusnak, aki, ha kell, tűz- zel-vassal helyreállítja a ren­det, s addig lövet, amíg be nem következik a félelem dik­tálta síri csend. A jelek szerint a peresztroj­ka irányítói megértették, hogy miután a rend helyreállítására „erőt demonstráltak”, s meg­akadályozták, hogy a felelőt­lenség és anarchia, a naciona­lista indulatok féktelen tob­zódása emberek százainak, ez­reinek életét követelje és a szovjet állam széthullásának akut veszélyét idézze fel, ke­resniük kell az együttműködés lehetőségét a józanabb azeri és örmény elemekkel. Így jött létre a színfalak mögötti érintkezés Moszkva és az azerbajdzsáni, illetve örmény­országi népfront mérsékeltebb vezetői között. Bár ezt a moszkvai külügyi szóvivő hi­vatalosan sem megerősíteni, sem megcáfolni nem volt haj­landó, ennek tényszerűségére utal, hogy Moszkva leállítot­ta az oroszok további kitele­pítését Bakuból, mivel az azerbajdzsáni népfronttól biz­tosítékot kapott, hogy meg­szüntetik zaklatásaikat. A KRITIKUS FEBRUAR 5-1 DATUM A londoni rádió hírmagya­rázója érthetőnek nevezi, ha Gorbacsov valószínűnek tar­tott kapcsolatfelvételét az azerbajdzsáni és örményor­szági népfronttal nem kíván­ják nagydobra verni. Ez egy­részt ugyanis annak elisme­rése lenne, hogy a két kauká­zusontúli köztársaságban a helyi kommunista vezetők és aktívák elvesztették ellenőr­zésüket a helyzet alakulása felett, s más erőkkel kell al­kudozni, ha Moszkva megbé­kélést akar. Másrészt ennek közzététele kedvezne azok­nak a szélsőséges azeri és örmény nacionalista vezetők­nek, akik a fegyveres harc folytatását hirdetik, s illega­litásba vonultak. De a leg­főbb gondot a történtek nyo­mán a gorbacsovi vezetésnek az SZKP KB közelgő, február 5-re elhalasztott plénuma je­lenti. Nyílt titok ugyanis, hogy a visszahúzó erők arra készül­nek, hogy ezen a plénumon össztüzet zúdítsanak a kauká­zusi és a korábbi litván ese­mények nyomán a peresztroj- ka híveire. Egyes értesülések szerint azért kezdeményezték az ülés elhalasztását a feb­ruár 5-d dátumra, hogy időt nyerjenek olyan politikus ki­választására, aki elfogadható lesz a testület számára Gor­bacsov utódául. Ugyané forrá­sok szerint a konzervatív erők arra számítanak, hogy február 5-ig a kaukázusontúli köztársaságokban annyira el­hatalmasodik a polgárháború, hogy a KB örömmel vesz majd bármiféle megoldást a rend helyreállítására. A pe­resztrojka híveinek szerencsé­dére azonban a jelek sze-i rint az események nem eb­be az irányba haladnak. Ha­csak a szélsőséges elemek, a két köztársaságban és a pe­resztrojka moszkvai ellenfelei provokációkkal nem adnak új­ra tragikus irányt a fejlemé­nyeknek ... Ez a kritikus helyzet kész­tette arra Bush elnököt, hogy újabb, egyértelműen Gorba- csovot támogató nyilatkozatot tegyen sajtóértekezletén. A Kremlnek — mint rámutatott «— „óriási belső problémákkal’' kell szembenéznie a „jelenle­gi súlyos helyzetben”. „Re­mélem — mondotta az ame­rikai elnök —, hogy Gorba­csov nemcsak megtarthatja posztját, hanem erős is ma­rad, mert az Egyesült Álla­moknak is érdeke, hogy a pe­resztrojka folytatódjon és si­kerrel járjon.” Az AFP fran­cia hírügynökség mindehhez hozzáfűzi, hogy amerikai el­nök még nem tett ilyen egy­értelmű, Gorbacsovot támoga­tó nyilatkozatot, de első íz­ben fordult elő az is, hogy Bush értésre adta, nem biz­tos, hogy a szovjet vezető ké­pes lesz hatalmon maradni. Mindehhez még csak azt kell hozzátenni, hogy február első napjaiban érkezik Moszkvába Baker külügyminiszter is, hogy szovjet kollégájával meg­kezdje azokat a tárgyalásokat, amelyek előkészítik a terve­zett washingtoni csúcstalálko­zót. BERLINI HUZAVONA Az NDK-ban május 6-ra írták ki a választásokat, de több európai fővárosban meg­kérdőjelezik, hogy sikerül-e egyáltalán a jelenlegi kor­mánynak, a kialakult válságos politikai helyzet miatt, addig fenntartania magát, s bizto­sítania, hogy olyan kam­pányra kerüljön majd sor, amely kétségtelenné teszi, hogy az NDK-állampolgárok akarata szabadon érvényesül­jön az urnáknál. Az NSZEP— DSZP-nek többsége (27 mi­niszteri tárcából 16) van a kormányban, de tekintélye rendkívül megcsappant. En­nek oka egyrészt az, hogy né­hány hónap alatt a tagság mintegy fele lépett ki a volt egyeduralkodó, de önmagát megreformáló pártból. Modrow kormányfőnek nemrég csak úgy sikerült átmenetileg el­odáznia partnerei kilépését az ötpárti koalíciós kabinetből, hogy feladta a titkosrendőr­ség, a hírhedt Stasi újjászer­vezésére való törekvéseit. Ek­kor a kormányon kívülálló 11 ellenzéki pártot és szervezetet arra hívta fel, hogy vegyen részt úgynevezett „nagykoalí­cióban”, amely a választáso­kig vezetné az országot. Az ellenzék a kerékasztal- tárgyalásokon ígért választ er­re. De a témát állandóan ha- logátják, mivel az ellenzék húzódozik, hogy bármilyen részt vállaljon a választások előtt a súlyos gondokból va­ló közös kiútkeresésben, mert úgy véli, hogy ez rontaná esé­lyeit a szavazóurnáknál. Más­részt az NDK több nagyváro­sában zajlottak le tüntetések, amelyek gyors újraegyesítést követeltek az NSZK-val. Túl ezen, a Modrow-kormányra súlyos csapást jelentett, hogy az NSZEP—DSZP-t elhagyta alelnöke, Wolfgang Berghofer drezdai polgármester, akivel együtt távozott az a népes ve­zetőcsoport is, amely eddig a párt reformerőinek legfőbb re­ménysége volt. Érthető tehát, hogy ezek után a Reuter így fogalma­zott egyik e heti kommentár­jában: az Egyesült Államo­kat egyre inkább nyugtalanít­ja az az eshetőség, hogy „az NDK-beli kommunista hata­lom összeomlása eszeveszett rohamot indíthat a német új­raegyesítés gyorsítása érdeké­ben”. Mint a brit hírügynök­ség rámutat: Washington elv­ben támogatja az újraegyesí­tést, de az az álláspontja, hogy azt nemzetközi megálla­podás keretében fokozatosan és békésen kell megvalósítani. SZERB—SZLOVÉN VISZÁLY Jugoszláviában feszültté vált a helyzet, miután a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének (JKSZ) kongresszusát a szlovén delegáció kivonulá­sa után meghatározatlan idő­re felfüggesztették. „A JKSZ immár nem létezik” — kom­mentálta címben az eseményt a keddi Borba. A dramatizált helyzetkép tükrözi a viszályt: a szlovén kommunisták a JKSZ olyan reformját követe­lik, amely a pártot teljesen ön­állóvá tenné, s az európai szociáldemokraták képére for­málná át. Ezzel szemben a szerb kommunisták, a hírma­gyarázók szerint, a közpon­tosítás mellett szállnak síkra, s a megújulást korlátok kö­zött képzelik el. A szlovén kommunisták ki­vonulása egyébként nyilván összefügg a köztársaságukban áprilisra kitűzött választások­kal, amelyeken több párt in­dul majd. Mint kommentárok megjegyzik,'csakis akkor szá­míthatnak sikeres szereplésre, ha megújult, önálló arculatot mutatnak. Árkus István Választási csalás Erden Az SZDSZ kárára gyűjtött A 7,5 millió választópolgár többsége tegnap estig meg­kapta kopogtatócéduláját, s már a helyi tanácsokon is ol­vasható az a választói név­jegyzék, amelynek alapján a végrehajtó bizottság titkárá­nál reklamálhatnak azok, akik nincsenek a -listán, de szavazati joggal rendelkeznek. Ha a reklamáció nem jogos, a panaszt még másnap továb­bítani kell a megyeszékhelyen működő helyi bírósághoz, amely három napon belül, nem peres eljárás keretében, népi ülnökök közreműködésé- veí határoz. Ha jogos a pa­nasz, a nyilvántartást kiegé­szítik, a jogtalan reklamációt pedig elutasítják. Akik ma reggelig még nem kapták meg a kopogtatócédu­lát, azok számíthatnak rá, hogy a hétvégén kopogtatnak be hozzájuk a kézbesítők. (Akiknél már kétszer csönget­tek hiába, azok a postaládá­ban keressék cédulájukat.) Sajnos azok járnak jobban, akik nem nyitnak ajtót a ko­pogtatásra, ugyanis a kopogta­tócédulákkal most is. mint a nemrégiben megtartott nép­szavazáson, megint baj van. Várható volt, hogy lesznek tisztességtelen kísérletek, s máris — pedig csak szerdán indult a kampány — hírt kap­tunk egy visszaélésről. Érden történt az eset, ahol a körülbelül 33 ezer kopogta­tócédulából 22 ezret tanácsi dolgozók, nyugdíjasok, diákok hordtak ki. Velük előzetesen munkaszerződést kötöttek, okulva a népszavazási cédu­lák körüli fejetlenségből: ak­kor a postaládákba dobálták a szavazati jogot igazoló cé­dulákat, amelyek így több íz­ben elvesztek- Hogy ez ne is­métlődjék m>g,“a"muïniâszéï- ződés kiköti: ajánlott levélnek kijáró alapossággal kell kéz­besíteni, vagyis csak akkor dobható a levélszekrénybe, ha kétszeri kísérlet sikertelen volt, Egy fifikás érdi nyugdíjas éppen ezzel a szigorral akart pártjának kéretlen és etikát­lan prókátora lenni.. Kihasz­nálva, hogy személyesen kell átadni a kopogtatócédulát, az azon lévő ajánlócédulát mind­járt aláíratta és begyűjtötte egy érdi családtól. A család­ból ' csak az idős szülők vol­tak otthon, de fiukét is át­vették, és alá is írták. A pos­tás ezek után már saját ke­zűleg írta rá az ajánlott je­lölt nevét s a pártot: SZDSZ. A dolog kiderült, mivel az ajánlócédulájától . megfosztott fiú — akihez már eljutottak az ajánlócédulákkal kapcsola­tos fölviilágosítások — szüleit elküldte a tanácsra, jelentsék be a dolgot. Az Érdi Tanácson még teg­nap jegyzőkönyvet vettek föl az esetről, kinyomozták a kéz­besítőt. visszakérték tőle az ajánlócédu’ákat, s felbontot­ták vele a munkaszerződést. Feleségétől, aki szintén kézbe­sít. nyilatkozatot kértek, hogy nem követett el hasonló visz- szaélést. , Dr. Tunyogi Balázs, az Érdi Tanács vb-titkára, s egyben a választási munkabizottság ve­zetője kérdésünkre elmondta, hogy egyéb szankciókkal nem élhetnek az ilyen elkövetők­kel szemben, erről a válasz­tási törvény sem, s a kétna­pos etikai kódex sem. gondos­kodott. A választási bizottság tegnap vitatkozott arról, hogy a pórul járt család kapjon-e újabb ajánlószelvényt. A dön­tés: ne. Hétfőn délután a he­lyi pártszervezeteknek a vá­lasztási bizottság javasolni fogja egy területi etikai bi- 'zottság létrehozását. Az érdi SZDSZ egyik ügy­vivője, Mórgós József ait mondta az üggyel kapcsolat­A hétvégén döntenek a küldöttek Párttá szakad-e a Demisz? (Folytatás az 1. oldalról.) erőviszonyokat. Eszerint az ifjúsági szervezet támogatói vannak többségben, de termé­szetesen a hétvégi gyűlés mondja ki a végső szót. ff Mi történik, ha mégis a párttá alakulás mellett szavaz­nak a küldöttek? — Akkor szakadni fog a Demisz. • Viszont, ha ifjúsági szer­vezet marad, nem vehetnek részt az országgyűlési válasz­tásokon. — önálló képviselőjelöltje­ink nem lesznek. Azt tervez­zük, hogy 50 választókörzet­ben független jelölteket, má­sik 50 helyen pedig az MSZP- vel, az Agrárszövetséggel és a Hazafias Választási Koalíció­val közös jelölteket támogat­nánk. Ez utóbbi esetben nem arról van szó, hogy a jelöltet állító pártokkal keressük az együttműködést, hanem arról, hogy egyszerre gondoltunk ugyanarra a jelöltre. • Egy független jelöltnek mennyire kell magáénak val- lania a támogató politikai el­képzeléseit? — A törvény nem zárja ki, hogy a független jelölt tagja legyen bármelyik pártnak, szervezetnek. A mi támoga- tottaink 90 százaléka tagja a Demisznek. • Es a választó is tisztában lesz azzal, hogy a független jelöltben végül is a Demiszre szavaz? — Természetes, hiszen nem akarunk zsákbamacskát árul­ni. A választási beszédből, a szórólapokról is tisztán ki fog derülni, hogy a jelöltet a De­misz vagy a Demisz is támo­gatja. • Ha így is be tudnak jutni az Országházba, akkor nem álprobléma a Demisz jellege? — Nem. Több tagunk gon­dolja úgy, hogy nekünk első­sorban nem az országos poli­tika részletkérdéseivel kelle­ne foglalkoznunk, hanem az­zal, hogy esélyt adjunk a fia­taloknak az induláshoz. A la­káskérdés, a munkanélküliek helyzete mellett a szabadidős tevékenységgel, a sporttal, a kultúrával, az oktatással is foglalkoznánk. Ügy gondolom, jobban tudunk az ifjúságra figyelni, ha nem kell közben az egész ország gondjával is foglalkozni. Közelebb lennénk magunkhoz, ha ifjúsági szer­vezet maradunk, mintha párt­tá alakulunk. Ezért lesz fon­tos döntés a hétvégi. Jakubovits Anna ban, hogy a szóban forgó kézbesítő valóban tagja az SZDSZ-nek. Am amit a kéz­besítő csinált, azzal sokkal többet ártott saját pártjának, mint amennyit használt vol­na, és szorgalmazni fogják, hogy a lebukott : kézbesítő váljon meg pártjától. Az SZDSZ elhatárolja magát et­től a visszaéléstől, hiszen senkinek semmilyen megbí­zást nem adtak, pláne nem ilyet. Az SZDSZ-nek. az ügy­vivő szerint nincs szüksé­ge arra, hogy csalással pró­báljon előnyöket szerezni, és az ' olyan tagokra sincs szük­ségük, akik mégis ezt gondol­ják. Sajnálatos, hogy az ajánló- cédulák előbb érkeztek meg a választókhoz, mint azok az információk, hogy tulajdon­képpen mik ezek és mit kell velük csinálni. A gyűjtés pe­dig elkezdődött, s nem árt te­hát tudni: az ajánlócédulát a választópolgár nem köteles odaadni senkinek. Ha mégis odaadja, mert valakit jelölni akar, akkor azt előbb saját kezűleg töltse ki: a jelölt és pártja nevét, s csak ezután írja alá. Tudni kell még, hogy ettől még a márciusi válasz­tásokon mindenki arra a sze­mélyre és arra a pártra sza­vaz, akire és amire akar, füg­getlenül attól, hogy kinek ad­ta az ajánlócéduláját, illetve, hogy megtartotta-e magának, —ja A spekuláció árnyékában \ zűrzavar és a földművelés Alighogy megkezdődtek az elmúlt évi eredményeket ösz- szegző termelőszövetkezeti zár- számadó közgyűlések, máris egymást érik a földtulajdon kérdésével kapcsolatos párt­nyilatkozatok. A belső politi­kai zűrzavar, a mélységesen etikátlan, már-már személyre szóló, nyilvános lejáratások közepette a téeszek és állami gazdaságok vezetőinek többsé­ge igyekszik megmaradni a té­nyéknél. Dr. Tunyogi András, a Pest Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának tanácsosa eddigi tapasztalatait összegezve úgy látja, hogy a szövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozói békés átmenetet kívánnak a tulajdonviszonyokban. Több helyen hangzott el az a meg­állapítás, hogy vissza kellene állítani a növénytermesztés és állattartás rangját. A tanácsos szerint a közösbe bevitt föl­det visszaigénylők egy része komolyan kíván gazdálkodni — akár családi vállalkozásban. Viszont fennáll a veszélye an­nak, hogy burjánzani fog a te­lekspekuláció, v Gy. L. Nem kp talc kopegtatócédíilát Elvitték a biztonsági zárat Hívatlan vendégek látogat­ták meg csütörtök éjjel a ve­resegyházi tanácsot. Pásztor Béla tanácselnök elmondta, hogy az ismeretlen tettesek a tanácsháza egyik ablakán ha­toltak be az épületbe. Megpró­báltak bejutni a gazdálkodási irodába, de a vasajtó útju­kat állta. Jobb híján a fény­másolószobába mentek be, ahol semmilyen értéket nem találtak, s így az általuk ki­tört ablakon távoztak. A ta­nácselnök megnyugtatásul kö­zölte, hogy a választási okira­tokhoz nem nyúltak, a betö­rőket valószínűleg csak a pénz érdekelte. Erre utal az is, hogy a tanácsháza után az Elzett Művek helyi szerelő­üzemébe, majd a sportegyesü­let irodájába is betörtek. A Gödöllői Rendőrkapitány­ság nyomozói pénteken dél­előtt érkeztek a helyszínre. Varga József főhadnagytól megtudtuk, hogy a sportház lemezszekrényéből 20 ezer fo­rintot vittek el. A büféből pe­dig az előző napi bevételt, s a váltópénzt vették magukhoz. Az Elzett Műveknél már ke­vesebb szerencsével jártak, ugyanis pénzt nem találtak. Jobb híján két biztonsági zá­rat és egy kávéfőzőgépet „zsákmányoltak”. A szerelő- üzemben kéznél volt még jó néhány lakat, azokat azonban a tettesek nem vitték el. Ügy látszik, az ismeretlen elkövetők nem akarnak lakat alá ke­rülni ... z *

Next

/
Thumbnails
Contents