Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

1990. JANUAR 22., HÉTFŐ ^Ùtîan 5 A felelősség után a veszélyt is elhárítják Nem lesz tizedelés Tizedelés a hídfeljárón címmel csütörtöki számunkban be­számoltunk arról, hogy hosszú hetek óta szinte életveszélyes a taksonyi hídra felvezető út. A szigeti oldalon a kockakő bur­kolat felpúposodott, a beton szegélykorlátot a sorozatosan meg­csúszó gépjármüvek kidöntötték, így már semmi sem állja útját a síkos bazaltkövekcn és a pályafelületből kiálló síneken kor- mányozhatatlanná váló jármüveknek a meredek töltésoldal felé. Sok baleset történt itt az utóbbi egy hónapban, volt olyan, hogy egyszerre négy súlyos sérültet szállítottak el a helyszínről a mentők. írásunkból kiderült, hogy az illetékesek sokkal na­gyobb súlyt helyeztek a felelősség, mint az életveszély elhárí­tására. Szerencsére már fogalmaz­hatunk múltidőben. Ugyanis a két „határvitát" folytató illeté­kes — a Budapesti Közúti Igazgatóság és a BKV Gyors­vasúti Igazgatósága — hét vé­gén végre tárgyalóasztalhoz ült, hogy annak az alig száz­méteres kockakő burkolatú szakasznak a felújításáról megegyezzen. Ez ideig ugyanis azon folyt a vita, hogy a közös kezelésű hídon melyi'l? igazgatósághoz milyen felújítási munkák tar­toznak. Látható, hogy az emlí­tett szakaszt mindkét fél sen­ki földjének tekintette, mert mind a hídpályán, mind az oda vezető úton viszonylag rendszeres időközönként tör­téntek karbantartások, csupán a köztes szakasz maradt érin­tetlen. A pénteki egyeztető tárgya­láson végre a veszély elhárí­tása volt a napirend, s a fe­leknek sikerült egyezségre jutni. Eszerint a BKV Gyors­>\ . vékenység erősen függ az idő­járástól, de amit lehet, már hétfőn megtesznek. A közúti igazgatósága régi betonkorlát leszerelését vállalta, s ők is a legrövidebb időn belül felvo­nulnak a taksonyi hídnál. Az öreg vasszerkezet is ré­gen megérett a teljes felújí­tásra, ám erre csak az MO-ás autóút átadása után kerülhet sor. Hiszen a keskeny hidacs- ka Rendkívül nagy közúti for­galmat bonyolít le. Addig vi­szont marad a jó állapotban is meglehetősen balesetveszélyes kockakő burkolat, mert a tel­jes felújítás során lesz mód a mindenre kiterjedő korszerűsí­tésre. Viszont már azzal, hogy kockakövek átrakása után — ez kurrens szakma, de a BKV- nak még vannak ilyen meste­rei — a sín koronája nem emelkedik ki, s a burkolat is sima lesz, a legfőbb veszély el­hárul a taksonyi hídon. M. K. Megcsúfolt településpolitika Magyar jelenség; a túlköz- pontosítás következtében az ország két részre szakadt, a fővárosra és „a vidékre”. Az évszázados örökséget még te­tézte az 50-es évek gigantomá­niája. Nemcsak a metrószaka­szok, stadionok és mamut­vállalatok budapesti telepí­tésével terhelték meg az or­szágot, hanem az akkori von­záskörzet nagy részét is Pest­hez csatolták. Legyen hát ne­künk is metropoliszunk! Lett is világváros, de az ár nagy részét a lakosság azon fele fizette meg, akiket e terü­letpolitika a nehéz sorsú vi- dékiségre kárhoztatott. Így es­hetett meg, hogy a főváros ha­tárát jelző táblától 4 km-re 'fekvő nagyközségben még csak most vezetik az egészséges ivó­vizet. Hogy 10 percnyi járásra a bűvös táblától csak délután 4-ig van nyitva a gyógyszer­Foghíjas kockakő burkolat, ki­álló sínkorona — állandó ve­szélyhelyzet vasúti Igazgatósága már a jö­vő héten hozzákezd az útjaví­tási munkákhoz. Bár ez a te­Volt olyan pórul járt gépkocsi, amelynek négy súlyosan sérült utasát vitte el a mentő (Vimola Károly felvételei) Olcsó bioétterem Szinte egyedülálló Különös helyiség húzódik meg a budai Vár oldalában, a Hunfalvi utca hangulatos kis palotái között. Fényes üveg­portálja mögött polcokat, vit­rineket látok, különös, isme­retlen élelrriiszerek csomagjai­val. A bejárat melletti falra gumi óvszert árusító utcai automatát szereltek fel. Oda­bent tisztaság, rend van, ami­kor belépek a padlószönyeggel borított előtérbe, egy fiatal- asszanu kedvesen mnsnlunnva tájékoztatót, és egyesületi be­lépési adatlapot nyújt felém. Érdeklődésemre elmondja, hogy a Kilátás Egyesület 1989 februárjában alakult a termé­szetes és egészséges életmód elsajátításának propagálására. Szakorvosok és szakemberek bevonásával az egészséges em­ber image-ának kialakításával Kis gyülekezet nagy munkában A pünkösdöt már a templomban ünnepelhetik A lelkész megy — hiszen mennie kell, ha egy másik gyülekezet várja —, de a templom marad. Tudja ezt jól a szigetszentmiklósi reformá­tus lelkészházaspár, mégis, szinte éjt nappallá téve küz­denek azért, hogy temploma legyen a miklósi reformátu­soknak. Régi protestáns település Szigetszentmiklós. S az itt élőik annyira őrizték hitüket, hogy szinte hagyománnyá vált a régmúlt időkbén, hogy a ma- kádi reformátusok közül vá­lasztottak maguknak társat a házasulandó fiatalok. Aztán jött a háború, s a sok elpusz­tult épület egyikévé vált a mik- lósi templom is. S bár a felsza­badulás utáni évek nem ked­veztek túlságosan a hitéletnek, nem sikerült kiirtani az itte­niekből Kálvin János eszméit. A gyülekezet tagjai Isten ál­dását kérték, ha házasodtak, gyermekük születésekor és te­metéskor. Csak éppen a temp­lom hiányzott. De még meny­nyire, hiszen apáik, anyáik útját követve a fiatalok is bi­zonyságot tettek hitükről kon­firmandusként. Hiába volt az elmúlt évtizedek erőszakos gondolatformálása, a gyüleke­zeti terem vasárnapi látogatói nem fogytak el. Olyannyira, hogy ma már nem talál ma­gának ülőhelyet az, aki későn érkezik az istentiszteletre. Templomot kell építeni, fo­galmazódott meg immáron so­kadszor a hívekben. Évekig minden próbálkozást visszave­tettek a hivatalos szervek, de , egyszer csak megtört a jég. Elkészültek a tervek, s meg­kezdődött az építkezés. Hogy miből? Hát a hívek pénzéből. Nyugdíjasok, valahányszor megkapják havi illetményü­ket, viszik a pénzük egy ré­szét Villányi Péter lelkipász­torhoz, hogy segítsék az épít­kezést. Sokgyermekes családok mondanak le az élet megvá­sárolható szépségeiről, hogy a lélek gyarapodását szolgálják. Ahogy hozzák a gyülekezet tagjai forintjaikat, fillérjeiket, úgy magasodik, formálódik a templom. — Érdekes — mondta egy alkalommal elgondolkodva Villányi Péterné. — Pont azok nem adakoznak, akik a mel­lényzsebükből kifizethetnének egy nagyobb összeget. A sze­gényebbek pedig komoly ál­dozatot vállalva hozzák ide hónapról hónapra forintjaikat. Sokszor reménykedett a gyülekezet, hogy — talán — a következő ünnepet már a templom falai között köszönt­hetik. de még nem jött össze a szükséges pénz. Pedig a kő­művesek, a helybéli Márton család, igazán kedvezményes áron vállalta az építést. Még csak nem is reformátusok. S most ismét bizakodnak; talán húsvétra vagy pünkösdre tény­leg a templomban dicsérhetik az Urat. ★ Lényegesen kisebb a mikló­si baptista gyülekezet, de je­lentőségüket badarság lenne kétségbe vonni. Ez elsősorban Dr. Almási Mihály lelkipász­tornak köszönhető, aki több­esztendős egyesült államokbe­li kiküldetés után valamiféle amerikai hitéletet próbál meg­valósítani Miklóson. Tavaly tavasszal például szabadtéri egyházi zenei fesztivált ren­dezett a Kék-tónál. Negyven esztendeje először nem zárt helyen, nem a négy fal kö­zött, hanem a kék ég alatt di­csérték az Urat, s hirdették dicsőségét az énekesek, a ze­nészek, akik a világ különbö­ző pontjáról érkeztek Sziget- szentmiklósra erre az alkalom­ra. Természetesen a gyülekezet­nek nem elég egy nagyob­bacska szoba, szükség van egy templomra is. S a mik­lósi baptisták templomépítés­be fogtak. Már jól láthatók a Kinizsi utcában az egyre ma­gasodó falak, ahol a gyüleke­zet tagjai rendszeresen kive­szik részüket a munkából. Sőt! Nemcsak a miklósi baptisták építik Isten házát. Nyáron az Amerikai Egyesült Államok­ból érkeztek testvérek, hogy meggyorsítsák a munkát. F. A. M, foglalkoznak, a szellemi egész­ségtől, az életmód megválasz­tásáig. Bemutatótermükben a tagok számára kedvezmé­nyes áron és folyamatosan hozzáférthetők azok a termé­kek, amelyek az egészséges életmóddal kapcsolatosak, és amelyek felhasználásával a klubfoglalkozásokon elsajátí­tott bio-táplálkozás elméleteit a gyakorlatban is megvalósít­hatják. Aki egyáltalán nem akar főzni, az nemsokára járhat a szomszédos helyiségben meg­nyíló Bioétterembe, amely Magyarországon szinte egye­dülálló lesz, csak Pécsett mű­ködik hasonló. Az ételeket a vendég szeme előtt készítik majd el, így egyben főzési ta­nácsadást is tartanak. Olcsó ételek lesznek ezek, hiszen be akarják bizonyítani, hogy az egészség nem elsősorban pénz­tárca kérdése. A környéken öt Iskola működik. Fontos a gyerekek bevonása a programba, mert az egészséges életre nevelést fiatalon kell megkezdeni. A környékbeli iskoláknak ezért gyakran rendeznek foglalko­zásokat, kóstolókat, vetélkedő­ket. — Hétfőn és csütörtökön egészségszint-felmérést vég­zünk — mondja Hermel Gab­riella, az egyesület titkára —, majd az itt jelenlevő sportor­vos életmódviteli, a dietetikus pedig ehhez kapcsolódó táp­lálkozási tanácsokat ad. A felsoroltak mind elérhe­tőek az egyesület tagjai szá­mára. Hogy ki lehet tag? Bár­ki, aki jelentkezik és belép. Még a tagdíjakat is saját be­látása és lehetőségei szerint állapítja meg mindenki. Aki keveset, vagy egyáltalán nem fizet, ugyanolyan jogú tag le­het, mint a többiek. — Miből tartják fenn ma­gukat? — kérdezem Petróczy Ferencet, az egyesület elnökét. — Azelőtt mi, akik ezt az egyesületet alapítottuk, együtt dolgoztunk, mint kiál­lításszervezők. Ezt a munkát jelenleg is végezzük, ennek az egyesületnek a bevételéből. — Mit profitálnak az egye­sületből? — Semmit, sőt inkább csak viszi a pénzt. Amit mi csiná­lunk, az egyértelműen karita­tív tevékenység. Manapság minden drágul, így az egész­ségügyi ellátás is. Hogyan kí­vánhatjuk akkor egy nyugdí­jastól, hogy éljen egészsége­sebben? A múlt héten például egy öreg néni 900 forintot fi­zetett előttem a gyógyszertár­ban, pedig receptjei is voltak! És ugyanez a szellem jellemzi majd a megnyíló éttermünket; önköltségesre tervezzük, hogy mindenki számára hozzáférhe­tő legyen. Sz. K. tár, a vasárnapi buszok két- óránként járnak és járda is csak akkor épül, ha a lakosság önerőből össze tudja hozni. Egészen a legutóbbi évekig érvényben volt egy olyan tele­pülésfejlesztési lista, amely rangsorba szedte f alvóinkat, városainkat egyszer s minden­korra megpecsételve sorsukat, jövőjüket. Az idei január megváltoztathatja a helyzetet. A tanácsok nagyobb önállósá­guk mellé több pénzre is szá­míthattak. Állami gyámkodás helyett a jövedelemadó ará­nyában kapják ezentúl a pénzt, s ezzel elvileg hatályta­lanították a diszkriminatív ed­digi gyakorlatot. — Nézze! Ilyet nem lehet mondani egy jogszabályra, hogy jogtalan. Legföljebb ar­ról szólunk, hogy érvényben van-e vagy már hatálytalan — mondja az alkotmányjogász. — Van persze a dolgnak egy másik lényeges oldala, az eti­kai szempont. Igenis léteznek diszkriminatív jogszabályok, amelyek elválasztják a várost a falutól, különösképpen a fővá­rost a vidéktől. A négy évtize­des szociáldemagógiából oly jól ismert esélyegyenlőséget a településpolitika — ha lehet — még inkább megcsúfolta. Az igaz, hogy szükség van hosz- szú és rövid távú tervekre, szabályozókra, de a magyar jogalkotás tipikus betegsége, hogy mindent jogszabályokkal kíván irányítani. Az általános bői indul ki és még lehetőséget sem enged, hogy mondjuk Bu- dajenő vagy Sülysáp sajátos körülményeire adaptálhassa az irányelveket. Ezért van, hogy az állampolgárok vagy az őket képviselő tanácsi szervek, a törvénnyel találkozva egy nagy. sötét hatalmat látnak, amellyel meg kell küzdeni, s nem pedig őket szolgálja. Való igaz, hogy az ország főváros- centrikusságáért a vidék drága árat fizetett. Ráadásul azokat a településeket érintették leg­inkább e szerencsétlen jogsza­bályok, amelyek eleve hátrá­nyos földrajzi, infrastrukturá­lis vagy etnikai helyzetből in­dultak 45 után. A fővárosban csak ötéves munkaviszony vagy ideiglenes ottlakás után lehet letelepedni, de biztosí­tottak-e Pest megyének olyan közlekedést, egészségügyi ellá­tást, kulturális lehetőséget, jö­vedelmező munkalehetőséget, amiért érdemes lett volna ott­hon maradni a falvak népé­nek. A vállalatok jelentős ösz- szegekkel támogatták azt a települést (többnyire város), ahol a központi irodájuk van, de azzal senki sem foglalko­zott. hogy milyen sáros, sötét utcádból indulnak útra nap mint nap az ingázók. Pest me­gye 450 ezer aktív dolgozójá­ból több mint 170 ezren ingáz­nak. őket semmilyen jogsza­bály, szervezet nem védi. Sem­miféle rendelet nem szabályoz­za, hogy egy újszilvási eszter­gályos ne a felét keresse an­nak, amit egy kőbányai szak­társa. Az sem jogi, hanem po­litikai elhatározás, hogy ne­vezett szakmunkás a fele fize­téséből drágább áramot, víz­díjat fizessen. Fót nagyközség 13 ezer la­kosából 8 ezerre tehető a mun­kaképesek száma, s nagy ré­szük ingázó. A főváros közel­sége miatt azonban, az ideig­lenes lakosokkal együtt, a fó­tiak 15 ezren vannak. Az al­bérlők, ágybérlők ugyan az it­teni szolgáltatásokat veszik igénybe, de adójuk továbbra is az állandó lakhely szerinti ta­nácshoz folyik be. Az 1990-es fóti gazdálkodási keret 145 millió forint, amely a szemé­lyi jövedelemadókból, az álla­mi támogatásból és a társadal­mi biztosításból származó 10 millió forintból áll össze. Ez lényegesen több, mint az elő­ző évi, de ezt a húszmilliónyi többletet nagy valószínűséggel elviszi az infláció. A fótiak célig áfa. hogy a gazdaságban végbemenő változásokat ők is hasznosítsák. Igyekeznek mi­nél több vállalkozást segíte­ni, amely többszörösen is a fa­lut szolgálja. Szaporítja a he­lyi munkalehetőségeket, gya­rapítja a tanács kasszáját A vidéki emberek hátrányos kö­rülményei továbbra is meg­maradnak. A sáros utcák, a félnapos várakozás után be­jött telefonhívások, a havonta szivattyúzott emésztőgödrök világa még sokáig nem múlik el. És nem csak Fóton ... Radosza Sándor Még mindig van Gyakori látvány mostanában a karácsonyi ünnepek jelképe a szeméttároló társaságában (Vimola Károly felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Budapest XI., Ka­rinthy Frigyes út 3.). Telefon: 1-852-411, a 149-es és a 191-es mellékállomáson. A fóti Vörösmarty Mgtsz felvé­telre keres fóti központjába egy gyakorlattal rendelkező gépész- mérnököt üzemeltetési feladatok ellátására, illetve keres Budapest rákospalotai és váci telephelyére 2 középfokú végzettségű üzemel­tető gépészt. A Fővárosi Sütőipari Vállalat dél-pesti gyáregysége kiemelt jö­vedelmi lehetőséggel felvesz a Bp. XVIII. kerületi kenyérgyár újon­nan beinduló MacDonald’s üze­mébe sütőipari szak- és betaní­tott munkásokat és sütőipari se­gédmunkásokat 1 és 2 műszakos munkarendbe. Keresnek SZTK­ügyintézőt, laboránst vegyésztech­nikusi végzettséggel és takarító­nőt is. Az ISG (Budaörs) Szerszám- és Porkohászati Gyára felvételre keres 10-10 géplakatost, esztergályost, hegesztőt, betanított munkást, le­hetőleg nőket és 3-3 maróst, ke- mencést. A Szentendrei Építőipari Szövet­kezet keres mérlegképes könyve- lő-számlázói naplókönyvvezetőt, illetve villanyszerelőt és 2 nehéz- gépkezelőt betonkeverő gépekre. Fizetés teljesítményarányosan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents