Pest Megyei Hírlap, 1990. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

2 &êbUm 1990, JANUÄR 20., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSmm Drámai, veszélyes fejlemények Erőfeszítések a kaukázusi polgárháborús helyzet felszámolására Síneken az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ügye A namíbiai sikeres megoldást alkalmazni lehet Kambodzsában ? Általános PILLANATKÉP Az immár második éve tar­tó nemzetiségi villongások Azerbajdzsánban és örmény- országban olyan véres ese­ménysorozatba fajultak el a héten, amelyet egyes szovjet illetékesek immár polgárhá­borús helyzetnek jellemeznek. Azeri -és örmény szélsőséges gei’illacsoportok fegyverraktá­rakat rohamoztak meg, s nem­csak kézifegyvereket zsákmá­nyoltak, hanem tüzérségi esz­közöket, rakétákat, páncéloso­kat is helikoptereket is. Lövöl­dözésekről, egymás ellen és a belbiztonsági erőkkel zajló fegyveres összecsapásokról, pogromokról érkeznek meg­döbbentő hírek. A halottak és sebesültek száma vészesen növekszik a harcok következ­tében, s a polgárháborús hely­zet mind súlyosabbá válik. Nem enyhített a fegyveres vi­szályon az sem, hogy Kara- bah-hegyvidék és környékén rendkívüli állapotot hirdet­tek, mind Örményországba, mind Azerbajdzsánba immár több mint húszezer főnyi ka­tonai egység és belbiztonsági alakulat érkezett, hogy a ka­tonák tűzparancsot kaptak, s hogy a Szovjetunió számos ré­szében a tartalékosok mozgó­sítását rendelték el, hogy a Kaukázuson túli területekre küldhessenek erősítéseket a rend minél gyorsabb helyre- állítása végett. Mihail Gorbacsov hét végi megnyilatkozásában az egész szovjet népet fenyegető ve­szélynek jellemezte a drámai eseménysorozatot, s az érte­lemre és a józan észre apellált a Kaukázuson túli területe­ken, mert mint figyelmezte­tett, ha a rendet sürgősen nem állítják helyre szovjet Azer­bajdzsánban és Örményor­szágban, a dolgok nemzeti tra­gédiába fordulhatnak. A nyu­gati fővárosokban is aggodal­mat keltettek a két köztársa­ság polgárháborús állapotai. Megszólalt a Fehér Ház is, s szóvivője útján az amerikai kormányzat megértését fejezte ki amiatt, hogy Moszkva kato­nai erőt küldött az etnikai vé­rengzések megszüntetésére. A •washingtoni külügyi szóvivő pedig így fogalmazott: „Elis­merjük, hogy helyre kell állí­tani a rendet ott, ahol az em­berek egymást gyilkolják.” A hírmagyarázók kommentárjai­ból az is kitűnik, hogy Nyuga­ton attól tartanak, ha a moszkvai vezetésnek nem si­kerül gátat szabnia a Kauká­zuson túli polgárháborúnak, az kiterjedéssel fenyegethet és Gorbacsov bukásához ve­zethet. Ez pedig szerintük az egész szovjet külpolitika for­dulatát is jelenthetné. Nyugati politikai körökben azonban egyelőre nem úgy ítélik meg, hogy a mostani helyzet elér­te volna azt a pontot, amely veszélyeztetné Gorbacsov po­zícióját. ____ É VTIZEDEK, ÉVSZÁZA­DOK mulasztásai újabb területekkel egészültek ki. Törökországban szintén élt nagyszámú örmény nemzeti­ség, s a világot akikor megráz- ' ták az onnan 1894 és 1915 ^ között érkező hírek a szörnyű ' mészárlásokról. A breszt-li- ' tovszki szerződés Orosz-ör- a ményországnak „függetlensé- :t get” adott német gyámság " alatt, majd a sévres-i megálla­podás ezt 1920-ban megszün­tette, s megteremtette átmene­tileg „Nagy-örményországot”, amelybe a volt orosz terüle­ten kívül a „törökországi ör­ménylakta részek is beletar­toztak. Ugyanebben az évben a volt orosz rész örményei ki­kiáltották a szovjetköztársa­ságot, és 1921-ben szovjet^ török szerződés szabályozta a határokat a két állam között. Ami Azerbajdzsánt illeti, szintén hányatott volt a terü­let sorsa. Az időszámítás előtti 8. században lett perzsa hódí­tás, majd már időszámításunk hetedik századában az arab kalifátus része. Az azerieket ekkor iszlám hitre térítették. A 19. században Azerbajdzsán északi részét Oroszország sze­rezte meg, s az Aras folyótól északra fekvő területeken ala­kult meg az októberi forrada­lom után az Azerbajdzsán SZSZK. A második világhá­ború idején, 1944-ben szovjet csapatok szállták meg az iráni Azerbajdzsánt, ahol akkor népi demokratikus köztársaság alakult. A szovjet csapátok ENSZ-döntés alapján 1946-ban kiürítették az Aras folyótól délre fekvő területeket, s távo-* zásuk után az ottani népi de­mokratikus köztársaság össze­omlott. A Nagy-örményországra és Nagy-Azerbajdzsánra vonat­kozó törekvések mindig ott él­tek az örmény, illetve azeri nemzetiség által lakott vidéke­ken, s nacionalista megmozdu­lásokban törtek időről időre felszínre, amelyekre a válasz mindig véres leszámolás volt a központi hatalom részéről. A keresztény örmények és a síita mohamedán azerik vallási alapon is nemegyszer össze­csaptak egymással. A szovjet­hatalom éveiben sem érvénye­sült az igazságos nemzetiségi politika, s a feszültségek ál­landóan növekedtek. A szövet­ségi állam belső felépítése már régen reformra szorult volna, s az alkotmányt is mó­dosítani kellett volna, de ez még csak fel sem vetődött Most Mihail Gorbacsov mát említett beszédében a szovjet föderáció fejlesztésére tett újólag ígéretet, ha véget ér az etnikai viszálykodás a Kauká­zuson túl. AZ IGAZI PIACGAZDASÁGÉRT A feszültségek és ellentétek ily elemi erejű kirobbanásá­nak hosszú évtizedekre, sőt, évszázadokra visszanyúló előz­ményei vannak — mint arra Gorbacsov már idézett beszé­dében rámutatott. Valóban, mind az örmény, mind az azé­ri nép rendkívüli megpróbál­tatásokat élt át. Az örmé­nyek, akik legendájuk _ sze­rint a bibliai Noé leszárma­zottaihoz vezetik vissza első királyságuk megalapítását, olyan területen élnek, amely asszírok, médek, perzsák, ró­maiak, törökök csatatere volt. Oroszországhoz 1828-ban ke­rültek először örménylakta vi­dékek, majd az 1870-es berlini konferencia döntése alapján Mitterrand francia elnök, aki e héten hazánkban hiva­talos látogatást tett, volt az egyik fő kezdeményezője egy olyan pénzintézet létrehozásá­nak, amely segíthetne Kelet- Európábán igazi piacgazdasá­ga létrehozásában. Az elgon­dolás időszerűségét és szük­ségszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy már a héten Pá­rizsban kétnapos tanácskozást tartoitt az ügyről Kelet és Nyu­gat 36 országának, illetve in­tézményének képviselője. A megbeszélésen nem elvi nyi­latkozatok, helyeslő felszólalá­sok hangzottak el, hanem na­gyon is gyakorlati megállapí­tások. S két nap után elmond­hatjuk — a világsajtó egyön­tetű véleményével élve —, hogy sínre került a dolog, az Euró­pai Újjáépítési és Fejlesztési Bank ügye. Attali, a tanácsko­zás elnöke közölte, hogy már­cius 10—11-én kerül sor az újabb találkozóra, ahol sor kerülhet az Eurobank (angol nevének rövidítése alapján EBRD) alapszabályának meg­vitatására, és lehetséges, hogy tavasszal már aláírhatják a pénzintézet létrehozásáról szóló okmányt. Az EBRD eddig példa nél­küli intézmény lesz, mert először egyesíti a két európai tömböt egy közös gazdasági célkitűzés érdekében. Még több részletkérdés vár ugyan megoldásra, de sok problémá­ban már egyetértenek. Így — mint Attali elmondta — Pá­rizsban senki sem kifogásolta, hogy az Európai Közösségé le­gyen a bank részvénytöbbsége. Túl ezen, körvonalazódott az is, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Japán egyaránt 8,5 százalékot je­gyezhetne a részvénytőkéből Kényes kérdés azonban, hogy e három ország milyen dönté­si joggal rendelkezzen az el­jövendő bankban. Ami a pénz­intézet alaptőkéjét illeti, egy­behangzó értesülések szerint legkevesebb 11-12 milliárd dollárról lenne szó. ISMÉT KÉK SISAKOSOK I Millffëlfii ©settiéstyek — jj I egy snomlafbais .......................................- ------------------------------------------------------——■: A z utóbbi hetekben Kam­bodzsa ismét véres csaták színhelye lett. A pekingi támo­gatás nyomán nagy ütőerejű­vé vált, mintegy 50 ezer fő­nyi gerillaegységek, amelyek­kel szemben csak hatvanezer­nyi kormánykatona áll, hadi sikerek egész sorát érték el. Az ország nagy területeit foglal­ták el, köztük Battambangot,- Kambodzsa második legna­gyobb városát. A gerillák de­rékhadát a vörös khmerek ké­pezik, akik uralmuk idején, 1979-ig mintegy másfél-két­millió kambodzsait küldtek a halálba. Joggal tartanak tehát sokan attól, hogy a fegyveres ellenzék győzelme egyúttal a vörös khmerek rémuralmának ismétlődését jelenti. Több megbékélési terv szü­letett eddig, de mind kudar­cot vallott. Most Evans auszt­rál külügyminiszter szállt a ringbe, s igyekezett a helyszí­nen közvetíteni egy, a namí­biai rendezéshez hasonló kam­bodzsai formulával. Eszerint átmenetileg megmaradna a pnompenhi kormány, és a Szihanuk vezette ellenzék is kabinetet alakíthatna az általa ellenőrzés alatt tartott terü­leteken. Az erők szétválasztá­sát ENSZ-megfigyelők garan­tálnák. S a választási hadjá­rat csakúgy, mint maga a sza­vazás a kék sisakosok felügye­lete alatt történne meg. Phnom Penh elfogadná a tervet, s egyetértenek vele a Biztonsági Tanács állandó tagjai is. Egyetlen akadály van csupán: a vörös khmerek a „végső győzelemig” folytatni kívánják a harcot, s nem hajlandóak alkura semmiféle békés ren­dezésről ... Árkus István Szűrös Mátyás Ideiglenes köztársasági elnök a választásokról Üzenet a nemzethez Honfitársaim! Ezekben a na­pokban a képviselői jelölések­kel gyakorlatilag is megkezdő­dik a választási kampány. Március 25-én szabad ország­gyűlési választásokat tartunk, ami egyedülálló jelentőségű esemény lesz hazánk történel­mében. Mindannyiunkra nagy felelősség hárul, hogy az új parlament születése minél ke­vesebb megpróbáltatással, ne­hézséggel járjon, a meggon­dolatlan és felelőtlen válasz­tási módszerek ne veszélyez­tessék az ország és a nemzet nyugalmát, jövőjét. Hiszem, hogy képesek vagyunk mél­tósággal megélni a demokra­tikus államrendszer megte­remtését s az ezzel szükség­szerűen járó vajúdás idősza­kát. Az alkotmány szerint a köz­társaság elnökének őrködnie kell a nemzet egysége és az államszervezet demokratikus működése felett. Ezért — ab­ból kiindulva, hogy hazánk­ban az események kedvezőt­len irányt vehetnek, mert sokan nem tanultak még saját múl­tunk tragédiáiból s a környe­ző országok újkeletű keserű tapasztalataiból sem — felhí­vom az ország közvélemé­nyét, elsősorban a pártok és a politikai csoportosulások, szer­vezetek vezetőit, testületéit: tartózkodjanak a szélsőséges megnyilvánulásoktól, a társa­dalmi légkört zavaró és ron­tó indulatoktól. A sajtó ne ad­jon helyt a megfélemlítések­nek és az uszításoknak. Vi­gyázzon az, igazságra, és ne szolgálja a megalapozatlan „szenzációkat”. Ne a tünteté­sekre és a sztrájkokra hívja­nak fel, mert ezek — anélkül, hogy segítenének gondjaink enyhítésében — kiszámíthatat­lan. ellenőrizhetetlen folyama­tokat indíthatnak el. és ve­szélybe sodorhatják a demok­ratikus átalakulás békés jelle­gét. Tanuljunk saját történelmi tapasztalatainkból! Nálunk sajnos gyakran az érzelem, s kevésbé az érte­lem. jobbára a türelmetlenség, s nem a türelem hallatta hang­ját, s könnyen vált meghatá­rozóvá a szociális demagógia, s elhatalmasodott a gyűlölet. Az ország lakossága nyuga­lomra. békességre, lét- és köz- biztonságra vágyik. Ezért a választási kampány kényes po­litikai időszakában megkülön­böztetetten törekedjünk egy­más megértésére, önfegyelem­re és türelemre. A demokrá­ciát nem lehet rohammal lét­rehozni. Egy egész emberöltő egymásra halmozódott hibás döntéseit, azok következmé­nyeit nem lehet néhány hónap alatt kijavítani, felszámolni, őrizzük meg az ország kor- mányozhatóságát, ennek ér­dekében akadályozzuk meg az állami és közigazgatási rend­szer szétzilálását. A háromoldalú politikai tárgyalásokon részt vett pár­tok, politikai erők felelősség­gel tartoznak a múlt év szep­temberében létrejött megálla­podások végrehajtásáért, s az akkori megbeszélések alkotó légköre, kompromisszumkész­sége most is hasznosítható. Fel kell lépni a vádasko­dással, a botranykeltéssel és a konfliktusok szításával szem­ben. Formálják a józan gon­dolkodású emberek a közvé­leményt! Üdvözöljük a törvényesség következetes betartására és választási etikai kódex kidol­gozására irányuló törekvése­ket. Régi igazság, hogy az iga­zi szabadság nem az, amely szerint az ember azt teheti, amit akar, hanem az, amikor azt teheti, amit kell. Minden párt. minden képviselőjelölt programjával, saját igazával fogadtassa el magát, így győz­ze meg választóit, ne vetély- társai elleni támadással, hite­lének szándékos lerontásával. Csakis így őrizheti meg sa­ját és az ország méltóságát is. Kérem honfitársaimat,, hogy a történelmi felelősség tuda­tában, a nemzeti béke megőr­zése és az összefogás jegyében támogassák a felhívásomban megfogalmazott törekvéseket, Ne engedjük, hogy az épülő, erősödő magyar demokráciá­ban zátonyra fusson a békés átmenet! Mitterrand az európai konföderációról A birodalmak kora lejárt Francois Mitterrand, a Fran­cia Köztársaság elnöke hiva­talos magyarországi látogatá­sának második napján, pénte­ken reggel szállásán politikai pártok képviselőit fogadta. Az államfő előző nap a Magyar Demokrata Fórum és a Ma­gyar Szocialista Párt vezetői­vel folytatott megbeszélést, ez­úttal a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Fia­tal Demokraták Szövetsége, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vezetőit látta vendégül kötet­len légkörű közös reggelire. A közösen elköltött reggeli után Pozsgay Imre állammi­niszter kereste fel szállásán Francois Mitterrand-4. A megbeszélés tapasztalatait összefoglalva Pozsgay Imre el­mondta, hogy meleg hangvéte­lű eszmecserére nyílott alkal­ma Francois Mitterrand-nal, mindenekelőtt a magyarorszá­gi fejleményekről, illetve az európai régió helyzetéről. Francois Mitterrand e gondo­latok kapcsán részletesen tá­jékoztatta Pozsgay Imrét az európai konföderáció létreho­zására vonatkozó javaslatairól. Ez abból a történelmi reali­tásból indul ki, hogy a biro­dalmak kora lejárt, Európa pedig valódi önrendelkezési le­hetőség birtokába jutott. Pénteken folytatódtak a ma­gyar—francia partnertárgya- lások. Horváth Ferenc ipari miniszter Paul Quiles francia postaügyi, űrhajózási és táv­közlési miniszterrel tárgyalt a kétoldalú együttműködés bő­vítéséről. Ennek során szó volt az aktív memóriakártyák ma­gyarországi elterjesztésében való francia közreműködés­ről, videomagnók kooperá­ciós gyártásáról, továbbá a nagy képfelbontású tv-rendszerek közös kutatásáról és fejlesz­téséről, telefonközpontok, kis és nagy csatornaszámú mikro­hullámú digitális rádiórelé- berendezések és korszerű tele­fonkészülékek termelési együttműködésen alapuló elő­állításáról. A „Szabadság Csillagával” tüntették ki Budapestet a francia országi Toulouse városában véget ért nemzetközi találkozón, a Communicaville elnevezésű, városi kommunikációval fog­lalkozó összejövetelen, azért a higgadtságért, melyet a sza­badság és a demokratikus átalakulás útján mutatott. A A né­met szövetségi gyűlés, a Bundestag pénteken délelőtt egyhan­gúlag megszavazta a Magyarországgal fennálló vízumkény­szer megoldását — az SPD javaslata alapján. A Prágában a hét közepén megtartották a csehországi magyarok első ösz- szejövetelét, amelyen a magyar nemzetiség szövetségének létrehozására nyolctagú bizottságot választottak, A Tajvan egymilliárd dolláros beruházási alapot hoz létre a demokra­tizálás útjára lépett öt kelet-európai állam — köztük hazánk is — számára. A Az NDK bejutása a Közös Piacba 1993 után „automatikus” lehet, mert árui ma is már vámmentesen jut­nak be az NSZK-ba. A Csehszlovákia, Lengyelország és Ma­gyarország a KGST deviza- és pénzügyekkel foglalkozó állan­dó bizottságai Prágában úgy döntöttek, felmondják a turista- valutaárfolvamokra s a nem kereskedelmi fizetések kötelező egyeztetésére vonatkozó szerződéseket, s a jövőben kétoldalúan állapodnak mes A Hatpontos nemzetközi környezetvédelmi együttműködési programot terjesztett elő pénteken Moszk­vában Mihail Gorbacsov. Bos—Nagymaros a másik oldalról Talajvízcsökkenés, terményveszteség A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer által érintett te­rület lakossága az építkezés azonnali felfüggesztését köve­teli. Követeli azoknak a sze­mélyeknek a leváltását is, akik felelősek a vízlépcső építésé­ből adódó katasztrofális öko­lógiai helyzetért. A helyi lako­sok január 12-én a szlovákiai Somorján tartott nyílt vitafó­rumon fogalmazták meg állás- foglalásukat, és arról írásban tájékoztatták Marian Calfa csehszlovák szövetségi minisz­terelnököt. A pozsonyi magyar nyelvű Üj Szó csütörtöki szá­mában „Bős—Nagymaros pro vagy kontra?” címmel számolt be részletesen a somorjai ta­nácskozásról. Azon Pavel Sremer függet­len környezetvédő a megala­kulóban lévő Szlovákiai Zöl­dek Pártjának nevében támo­gatásáról biztosította a tilta­kozó lakosságot, és azt java­solta: az építkezést le kellene állítani mindaddig, amíg szak- bizottságok ném vizsgálják ki az ügyet, és döntenek nemzet­közi tárgyalás keretében, a magyar kormány részvételé­vel, a létesítmény sorsáról. A pozsonyi Új Szó a tanács­kozás kapcsán azt írta, hogy Bős—Nagymaros kérdésében is változott a dolgok állása, mert diri Dienstbier csehszlo­vák külügyminiszer kijelen­téséből, miszerint ami nem ökologikus, az nem gazdasá­gos, sok mindenre lehet kö­vetkeztetni. Dr. Miklós László kandidá­tus, a Szlovák Tudományos Akadémia biológiai-ökológiai kutatóintézetének a munkatár­sa a vízi erőmű üzemeltetésé­ből várható ökológiai problé­mákra, a vízháztartásban be­következő változásokra figyel­meztetett. Elmondta, hogy a Somorjától Aranyosig húzódó területen a talajvízcsökkenés miatt az évi terményveszteség értéke elérné a kétszáz-két­százötven millió koronát. Jan Lehocky, a Szlovákiai Víz­gazdálkodási Tudományos Ku­tató Intézet munkatársa kifej­tette: az erőmű beindításával a Duna és a többi folyó med­rében lerakott nagy mennyisé­gű káros ipari szennyeződés a talajvízbe kerülne és ez veszé­lyeztethetné a Csallóköz ha­talmas ivóvízkészletét. HÁZTÜZNÉZŐ „Ténymegállapító útra” Ro­mániába repült csütörtökön Mihály román exkirály két lánya, Margarita és Sophie. A két királylány egy hetet szán az országon belüli körutazás­ra, amelynek az a célja, hogy „találkozzanak a forradalmat véghezvivö fiatalokkal”. Ellá­togatnak Brassóba, Temesvár­ra és Kolozsvárra is. A fel­adattal 1947 óta száműzetés­ben élő atj'juk bízta meg őket.

Next

/
Thumbnails
Contents