Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-29 / 306. szám

PEST MEGYEI XXXIII. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM POLITIKAI NAPILAP Ára; 4,30 forint 1D89. DECEMBER 29., PÉNTEK Sláger a konferencián Gyarapodnak a PETÁK forintjai Nem volt könnyű, de hát mikor könnyű az ilyen. Hiá­ba, a Szovjetunió még min­dig nehéz dió nekünk. Pedig a dolog első feie egyszerűnek tűnt, nevezetesen az, hogy mit szállítsunk a majdan létesülő magyar—szovjet vegyes válla­lat keretében. Világos: hiány­cikkeket. A skála széles, toll­tartótól az orvosi műszerekig, híradástechnikai berendezése­kig számtalan lehetőség kínál­kozott, hisz valószínűleg oda­át is csak ígéretekből tarta­nak eleget raktáron. A gondot inkább az okozta, mit remélhet a hazai partner ettől az üzlettől. A transzferá­bilis rubel ideje lejárt, ám a kérdés ettől még nyitott ma­rad : milyen áruféleségeket adhatnak észak-keleti szom­szédaink cserébe a hiánycik­kekért. Szinte látom, ahogy a megbeszéléseken felködlött egy halálpontos orosz óra, formatervezett ülőgarnitúra, ese.tleg egy divatos cipő képe. Végül azonban úgy határozott az igazgatótanács, hogy az autóalkatrészek, barkácsgé- pek, valamint feldolgozatlan faáruk képezhetnek csupán megfelelő tárgyalási alapot. Tehát az eddigiekből sejteni lehet; nagy iába — mégha feldolgozatlanba is — vágta a fejszéjét a PETÁK Egyesülés. Mert vegyes vállalatot grün- dolni úgy tűnik könnyű ma­napság, ám annál nehezebb sikeresen elvezetni azt. Per­sze, aki bátor, megpróbálja, a kezdeményezőkészség pedig soha nem hiányzott a PETÁK alapítóiból. A Pest Megyei Társadalmi Szervezetek Kö­zösségi Munkavállalást Segítő Egyesülése elnevezésű szerve­zet már májusi megalakulása­kor az országban egyedülálló feladatot vállalt magára. Azon társadalmi szervezetek támogatását tűzte ki céljául, amelyek alaptevékenységük ellátása érdekében vállalkoz­nak. Elég egy pillantást vetni a jelenlegi magyar helyzetre, hogy rájöjjünk, szolgáltatá­saikat milyen széles körben vehetik igénybe. A költségve­tési támogatás híján, pusztán a tagdíjakból vegetáló társa­dalmi szervezetek ugyanis valósággal rákényszerülnek arra, hogy fennmaradásuk, működésük érdekében vállal­kozásokba kezdjenek. Nem véletlen, hogy a PETÁK lét­rejötténél annak a KISZ-nek a kilenc Pest megyei jugutód szerve bábáskodott, amely évek óta nróbálkozik szerző­déses közösségi munkaválla­Megyei koordinációs tanács alakult Nem folytatás - kezdet A küldöttek a beszámolót vitatják Sokkal több ma már a bizo­nyosság, mint a bizonytalan­ság a Magyar Szocialista Párt tevékenységében, ez derült ki a megyében működő alapszer­vezetek küldötteinek tegnapi tanácskozásán, amelyet erede­tileg még a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttértekezlete határozott el az új pártot lét­rehozó októberi kongresszus előtt, ám a mostani tanácsko­zás résztvevői mindjárt az ele­jén leszögezték: ez nem foly­tatás, hanem a kezdet. Négy fontos napirend meg­tárgyalását vállalták a küldöt­tek, bár a délután három órai kezdés behatárolta a véle­ménycserét. Hámori Csaba, az ideiglenes ügyvezetőség elnöke — aiki egyben az MSZP el­nökségének a tagja és a párt parlamenti frakcióját is veze­ti — a szervezés politikai ta­pasztalatairól és a további teendőkről beszélt, Csobai László elnökhelyettes pedig az új megyei pártszerv létrehozá­sára, az országos választmány­ba és az egyeztető bizottságba delegálandó tagok megválasz­tására tett javaslatot. Negye­dikként az országgyűlési kép­viselőválasztással kapcsolatos feladatokról tárgyaltak a részt­vevők, erre azonban lapzártáig — a tanácskozás késő este ért Véget — nem került sor. A felszólalók többsége ha­tározottabb, markánsabb poli­tikai arculat kialakítását sür­gette, s gyorsabb, hatásosabb fellépést az országos és a helyi ügyekben. Konkrét javaslatok is elhangzottak, amelyeket a döntések során vesznek majd figyelembe. A pártértekezlet egyhangúlag elfogadta a há­rom beszámolót, s úgy döntöt­tek, hogy létrehozzák a megyei koordinációs tanácsot, amelybe az alapszervezetek egy-egy ta­got delegálnak. E testület — a nevéből is következik — dön­tési jogkörrel csak alkalomsze­rűen rendelkezik. A résztve­vők egyben megbízták a maj­dani koordinációs tanácsot, hogy a megyei iroda megszer­vezésével foglalkozzék. Megál­lapodtak abban is, hogy elfo­gadnak egy dokumentumot, amely az MSZP Pest megyei szervezeteinek elhatárolódását- tartalmazza az MSZMP-től, ki­emelve, hogy jelenleg nem kép­zelhető el együttműködés a két párt között. Lapzártakor a privatizálás­sal kapcsolatos állásfoglalás vi­tája tartott még. Az MSZP me­gyei értekezletéről holnapi la­punkban részletesen beszámo­lunk. F. Z. lás formájában pénzt szerez­ni. Az alakulás óta eltelt hóna­pok tapasztalatai bebizonyí­tották; az egyesülés életképes, működésére szükség van. A december közepén rendezett vállalkozói konferenciára pél­dául 250 társadalmi szervezet — köztük a szakszervezetek, úttörőszovetségek, Vöröske­reszt vagy éppen horgászegye­sületek és vadásztársaságok — küldöttei jöttek el szerte az or­szágból. Sokan már akkor je­lezték csatlakozási szándéku­kat. Minden esély megvan te­hát arra, hogy ez az eredetileg területi szintű érdekvédelmi­koordinációs szervezet a me­gyehatárokon túl is dolgozzon. A már említett konferencia legnagyobb slágere bizonyára az a számítógépes program volt, amely a könyvelésnél nyújt segítséget. Felhasználása annyira egyszerű, hogy aki meg tudja különböztetni a be­vételt a kiadási oldaltól, már képes egy naplófőkönyv átte­kinthető vezetésére, állítja Derda Sándor, a PETÁK kép­viselője, hozzátéve; mindezt az egyesülés az általában szoká­sos negyvenezer forint alig he­tedéért kínálja. A program- készítés azonban csak egy, a PETÁK tucatnyi feladata kö­zül. A szervezet kiadványokat, útmutatókat jelentet meg, szolgáltatóirodát működtet, piac- és kapacitáskutatássaí foglalkozik, tagjai gazdálkodá­sához, könyv- és számviteli rendjének biztosításához szük­séges információkat továbbít. Mindemellett azonban maga is vállalkozik, emlékezzünk csak arra a magyar—szovjet ve­gyes vállalatra. Az ebből szár­mazó hasznot az egyesülés a szolgáltatásainak kiszélesítésé­re, olcsóbbá tételére szeretné fordítani. És ha megrendelés lesz, hát lesz haszon is. Az előbbiben pedig nincs okunk kételkedni. Hisz a Szovjetuniót ismerve, akad ott még elég hiánycikk. F. Zs. ELADÓ TITO MERCEDESE „A legjobb a legjobbak kö­zött. 1971-es modell, Merce­des-Benz 600. Pullman Landau- let, felnyitható tetővel, telje­sen eredeti, 21 000 kilométert futott. Csillogó fekete színű, barna bőr belső huzattal. Csak egy tulajdonosa volt: Tito jugoszláv elnök.’* Ez a hirdetés jelent meg a Classic and Sportscar című folj'óirat decemberi számában. A belgrádi Vecsernje Novoszti szerkesztőségének egyik kí­váncsi újságírója felhívta a hirdetés végén megadott nor- végiai telefonszámot, és a kö­vetkező választ kapta: Ha ön komoly vevő, akkor kérem, hogy juttassa el írás­beli ajánlatát, és csatolia hoz­zá fizetőképességének igazolá­sát. Amint ezt kézhez kapjuk, tájékoztatjuk önt a fontosabb részletekről és tényekről. Ez vonatkozik természetesen a fi­zetés és a leszállítás módjára is. Kinek a nevében árulják a gépkocsit? — érdeklődött a jugoszláv újságíró. — Erre csak azt mondhatjuk — hangzott a válasz —, hogy jelenlegi tu­lajdonosa nevében. Állítólag már több ajánlat érkezett a hirdetésre, és a gépkocsi vé­telára szédítő gyorsasággal emelkedik. Vöröskeresztes konvoj a Körúton Esztergomban gyártják? Évente százezer Suzuki Optimista nyilatkozat sze­rint biztosnak látszik, hogy a Suzuki Swift 1000 és 1300 köb­centis, 5 ajtós típusát gyárta­nánk. A termelés első szaka­szában évi 50 ezer kocsi ké­szülne Esztergomban, a Labor MIM gyára melletti szabad te­rületen felépítésre kerülő gyárban, 50 százalékos magyar alkatrész-beszállítással. (Az üléseket például az Ikarus, a sebességmérőket pedig az MMG gyártja majd.) Később a termelés 100 ezerre is felfut­hat és egyéb típusokra is ki­terjedhet. Az alapegyezmény aláírása Romániába visznek segélyt az osztrák Vöröskereszt tehergép­kocsijai. Vonulásuk a budapesti Lenin körúton vezet keresztül Elcsendesedett a tököli repülőtér További szovjet csapatcsökkentések Matvej Burlakov vezérezredes, a szovjet déli hadseregcsoport pa­rancsnoka, aki a szovjet kormány megbízásából a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok ügyeivel foglalkozik, nyilatkozott a csa­patkivonás jelenlegi helyzetéről és az 19yo-es menetrendről. A szovjet kormány a Ma­gyar Köztársaság területéről 1990-ben újabb katonai egysé­geket von ki. Távozik Magyar- országról egy repülőezred, egy lövészezred, két harckocsizó zászlóalj és más egységek. Több mint 6 ezer katonával, több mint 40 repülőgéppel, 120 harckocsival, körülbelül 180 páncélozott járművel és több mint 400 gépkocsival csökken az itt állomásozó haderő állo­S ommás a megállapítás. Bizonyára gazdag ta­pasztalatokon nyug­szik, kimondásához a no­vember végi népszavazás adta, adhatta a végső indí­tékot. A Magyar Demokra­ta Fórum abonyi szerveze­tének ügyvezető elnöke (el­nöknője) szerint „az SZDSZ az ellenzék élcsapataként tetszeleg, s közben szóval és tettel bizonyítja, hogy az erkölcs és a politika italuk két különböző dolog.” A Szabad Demokraták Szö­vetsége, ahogyan azt mon­dani szokás, a legutóbbi hó­napokban valóban egyre inkább észrevéteti magát. Az a hirdetési kampány (a gyalogpolgár ma sem tud­hatja, mibe került, s hon- nét teremtődött elő az any- nyiba kerültre a fedezet), amely a rádióban, a televí­zióban zajlott le, előkészí­tendő a szabad demokraták szemszögéből a népszava­zást, százezrekkel, milliók­kal tudatta látványosan: ez a szervezet létezik, ponto­san tudja (ha nem is min­denkor tudatja) mit akar elérni. Igaz, megtörténik, ha elérte — mint a népsza­vazással — azt, amit akart, csupán a győzelmet tartja meg, annak tárgyát nem. hiszen tőlük eredt a javas­lat: bár az ellenkezőjét kér­ték, mégis, talán a nép vá­lasztotta köztársasági elnök lenne a jobb megoldás... A politikában jártas em­ber furcsának találja az EGY A KETTŐ ilyen, hirtelen kanyarokat, az pedig, aki nem, vagy csupán alkalomszerűen foglalkozik a politikával, egyszerűen nem érti, minek kellett akkor az egész költ­séges procedúra, ha végül cirkuszi látványosság lett belőle? Persze, témánk, amelyben közös töprengés­re hívja az olvasót a hír­lapíró, nem a népszavazás és utózöngéje, hanem a be­vezetőben említett érdekes megállapítás az erkölcs és a politika kettősségéről, az­az két különböző dologra válásáról. Keserves, szomorú ta­pasztalatai vannak az ál­lampolgárnak az erkölcs és a politika, tapintatosan fo­galmazva is, kétes kapcso­latáról. Meghökkenésein, düheiben enyhíthetne va­lamit az Anatole France ál­tal szárnyára bocsátott szállóige, ami szerint „a történelemkönyvek a ha­zugságok nélkül rendkívül unalmasak volnának”, ám úgy gondolom, mert az em­bernek egy élete van, azt szeretné nemcsak becsüle­tesen, hanem becsületes környezetben leélni. Ha a politika ezt nem adja meg neki, sőt megtagadja tőle. akkor aligha meglepő: azt az egy életét élő ember megrendülhet a becsületes­ség értelmében vetett hité­ben, s akad majd olyan — esetleg egyre több olyan akad —, aki becstelen lesz. Gazdag illusztrációt kí­nált ehhez a folyamathoz a volt MSZMP politikája, an­nak is,.aki kívül állt a pár­ton, s annak szintén, aki azon belül vívta (ha vívta) a maga egyre reménytele­nebb küzdelmeit. Ezeknek a küzdelmeknek a tárgya, témája ugyan erőteljesen váltakozott, végső soron azonban egy volt. Az, hogy valóban egy legyen, ne vál­jon ketté az erkölcs és a politika, illetve ha szétvált — ami nagy baj —, akkor minél előbb jöjjön létre egységük. S bizony, ez az egység megvalósult! Csak éppen nem úgy, ahogyan kellett volna. Nem a politi­ka emelkedett fel az er­kölcs magasába, hanem az erkölcs süllyedt le az ak- tuálpolitika soha nem ma­gas szintjére. Minden más már csak következmény­ként jelenik meg. A volt MSZMP politiliája olyan­nak bizonyult, amilyen az erkölcse, s az erkölcse — a pártban levők döntő ré­sze akaratának, szándéká­nak ellenére — sem lehe­tett más, mint a politikája. Ami tehát ezt illeti, az abo­nyi politikus asszony té­ved: az SZDSZ esetében sem „két különböző dolog” az erkölcs és a politika, ha­nem nagyon is egy! Az SZDSZ politikája sem le­het más, mint áz erkölcse, s olyan a politikája, mint az erkölcse! A politika min­denkor már csak vetülete az erkölcsnek, azaz ha egy politikai szervezetnek van­nak szilárd erkölcsi alap­pillérei, akkor azokat ak­kor sem kockáztatja, ha eb­ből taktikai hátrányai szár­maznak átmenetileg, mert hiszen az erkölcsi alappil­lér stratégiai elem: hosszú távra szól. A megbízható­ság, a szavahihetőség ga­ranciája. T ermészetesnek vehet­jük az előbbiek isme­retében, ha taktikai győzelmei ellenére a volt MSZMP éppen ezen, er­kölcs és politika negatív egységén bukott meg. Ma­gam nem kételkedem ben­ne: más politikai- szerveze­tek sem jutnak különb sorsra, ha váltópénznek használják az erkölcsöt, aminek segítségével napról napra megválthatják, meg­vásárolhatják az áhított ha­talomdarabkákat. Mikorra a hatalom egészére szólna a vételi szándék, kiderül: elfogyott a tőke. Az erköl­csi tőke. A volt MSZMP ebbe a tőkevesztésbe bukott bele. Ebből a bukásból (és a hasonló bukások sokasá­gából) okulni kiknek-kik- nek szabadon választott le­hetősége ... Mészáros Ottó mánya. Jövőre a debreceni repülőegysóget is kivonják Magyarországról. A szovjet kormány döntése alapján 1989-ben Magyaror­szágról egy teljes harckocsi- hadosztályt, egy harckocsiki­képző ezredet, egy vadászrepü­lő ezredet és több más egysé­get vontak ki. Összesen több mint 10 ezer katona, 470 harc­kocsi, több mint 200 löveg és aknavető, több mint 3 ezer gépkocsi és más katonai jármű távozott Magyarországról a Szovjetunióba. Ez a döntés már előirányozta 1990-ben to­vábbi egységek — amelyek lét­száma körülbelül 2 ezerre te­hető — kivonását is. Mindezek alapján 1990 vé­gére a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok hadereje és állománya össze­sen több mint 30 egységgel csökken, s körülbelül 18 ezer katona távozik Magyarország­ról. Idén laktanyák, kiképzőbá­zisok, lakóházak egész sorát adták át a távozó szovjet egy­ségek a magyar félnek. A ma­gyar—osztrák határ övezetéből is kivonták már a szovjet egy­ségeket, és így létrejött az úgy­nevezett „bizalmi zóna". Csen­desebb lett Budapest környéke is, már nem nyugtalanítja Pest megye laikusságát sem a tököli repülőegység, mivel a koráb­ban ott állomásozott vadászre­pülő ezredet kivonták. után körülbelül két hónappal hoznák létre a vállalkozást szervező, bonyolító és kivitele­ző vegyes vállalati irodát, amelyben magyar részről fő- vállalkozóként a Autókon­szern Bt. a résztvevő. Az esz­tergomi gyárban — amely ja­pán tervek alapján és koordi­nációval, de zömében magyar kivitelezésben épül fel — 1000 munkás dolgozik majd. Egy ré­szüket Japánban képeznék ki. A termelés a legszogorúbb ja­pán munkaszervezési és minő­ségellenőrzési normák megho­nosításán alapszik majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents