Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-09 / 291. szám
1989. DECEMBER 9., SZOMBAT &ßrtaP 7 Ha Lvov lekapcsol, összeomolhat a rendszer NAGYOBB A KOCKÁZAT, HOGY SÖTÉTSÉG LESZ Az utóbbi időben különböző tanácskozásokon több szakértő is azzal a megállapítással riogatta a jelenlévőket, hogy hamarosan jelentős energiahiánnyal kell számolnunk idehaza. Állításukat arra alapozták, hogy a Szovjetunió ismert gazdasági gondjai miatt rendkívül nagy annak a kockázata: szétesik a KGST egyébként sem túlságosan korszerű, ám mindeddig teherbírónak bizonyult energiarendszere. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor könnyen olyan helyzetben találhatjuk magunkat, mint amelyben most van Románia — mondják. S hogy nem is akárkik, arra csak egy példát említünk. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke néhány héttel ezelőtt a Pest megyei országgyűlési képviselőknek tartott megbeszélésen úgy fogalmazott: ma sokkal nagyobb a szovjet energiarendszerrel való kapcsolatunk kockázata, mint korábban bármikor. Mivel a villamos energia használata napjainkban szinte teljesen átszövi életünket, s hiánya súlyos gondokat okozna, felkerestük a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgató-helyettesét, Lengyel Gyulát, akivel arról beszélgettünk, hogy milyen reményekkel várhatjuk a keményebb hideg beálltát. Kevesebb áramot □ Lesz-e elég áramunk a télen? — A villamosenergia-rendszer terhelése télen nyilvánvalóan nagyobb, mint az esztendő más időszakában — kezdte beszélgetésünket. — Az elkövetkező hetekre, ami a kapacitásokat illeti, felkészülésünk kitűnően sikerült, sőt bizonyos tartalékokkal is rendelkezünk. Ebben az is szerepet játszik, hogy a gazdaság — elsősorban az üzemek megszűnése, a termelés csökkentése, s csak ki? mértékben a korszerűbb gyártási eljárások' aikalmázasa miatt — a korábbinál kevesebb áramot igényel tőlünk. Ez azt jelenti, hogy nagy biztonsággal tudjuk-kielégíteni az igényeket, ha a Szovjetuniótól vásárolt villamos energia is a rendelkezésünkre áll. Ez pedig nem jelentéktelen mennyiség, mert a magyar villamosenergiaigény mintegy 27 százalékát teszi ki. Erre az évre szerződéseink már régebben megköttettek, a jövő évi megállapodást most készítjük elő. Szeretnénk a mostaninál kedvezőbb egyezséget kötni keleti partnerünkkel. - | □ Mostanában gyakran hallani, hogy a szovjet vállalatok nem tartják be a szállítási határidőket. Igaz ez a villamos energia esetében is? — Nálunk sokkal jobb a helyzet. A szovjet fél a szerződést eddig szinte mindig maradéktalanul betartotta. Akadt ugyan kivétel is, amikor valamilyen üzemzavar okozott átmeneti kiesést, de a hiba elhárítása a legtöbbször gyorsan megtörtént. Igaz, az idén arra is volt többször példa, hogy a megállapodásban rögzítettnél néhány száz megawattal kevesebb áramot kaptunk, emiatt eddig mintegy 50 gigawattórányi elmaradás halmozódott fel, ám ez nem okoz különösebb gondot, ha figyelembe vesszük, Jiogy évenként mintegy 11 ezer gigawattórányi energiát vásárolunk. Ám ebben az esztendőben volt arra is példa, hogy az importteljesítmény majdnem hatvan százalékkal volt alacsonyabb a vártnál, s ez már rendkívüli intézkedéseket igényelt. Kisebb korlátozások □ Mi lenne a következménye egy ehhez hasonló esetnek a tél folyamán? — A magyar villamosenergiarendszer a szokott üzemzavar-elhárítási rendben kezd el működni. Ez azt jelenti, hogy kisebb korlátozásokra kerül sor, elsősorban a nagy fogyasztók körében. Ám ilyenkor sem jutunk el a lakosság fel- használásának visszafogásáig. Saját energiarendszerünkből ugyanis egy, a már említett augusztusi ‘ nagy, mintegy 1100 megawattos kimaradás esetén néhány órán belül pótolni tudjuk a hiány felét, ha minden rendben megy. A többit vagy a szomszéd országokból szerezzük be, vagy pedig, kénytelenek leszünk alkalmazni az úgynevezett előre látható korlátozási rendszert. Eszerint különböző hatóságokkal egyeztetve a csúcsidőszakra korlátozásokat rendelünk el, de csak azoknál a vállalatoknál, amelyeket az Országos Energiafelügyelet kijelöl. □ Mikor kerülhet sor a lakossági fogyasztás visszafogására? — Két esetben. Tudatosan csak a maitól eltérő, alapvetően más politikai helyzetben tehetjük meg, egy ilyen döntés valószínűsége azonban csaknem egyenlő a nullával. A román állapotok tehát nálunk nem alakulhatnak ki. Üzemzavar esetén azonban megtörténhet, hogy a lakosságot érintő lépéseket kell tennünk. Ehhez egy úgynevezett rendszerösszeomlásnak kell bekövetkeznie, ám ennek az esélye is nagyon kicsi. A hazai villamosenergia-rend- szer ugyanis többszörösen biztosított. Megeshet viszont, hogy nem a magyar, hanem a többi országot is összekötő rendszer omlik össze, ennek viszont már nagyobb a valószí nűsége. A legnagyobb veszélyforrás az egyesített energiahálózat Ivovi metszéke, amely szűk áteresz tőképességű, s ezért egy váratlan túlterhelés esetén egyszerűen le kapcsol az automatika. A követkéz mény: az erőművek környékén úgynevezett szigetüzemek jöhetnek létre, ami azt jelenti, hogy ezek körzetében lesz elegendő áram, míg a távolabbi helyeken rövidebb hosszabb ideig még a lakosság is energia nélkül maradhat. Ilyenre azonban eddig nem Volt példa. Ű Önök hogyan ítélik meg a KGST és ezen belül a szovjet ener giarendszer állapotát? Valóban megnőtt az összekapcsolásból eredő kockázatunk? — Lényeges kérdés, hogy milyen politikai és gazdasági folyamatok erősödnek meg a Szovjetunióban mert ezek is befolyásolhatják áramimportunkat. Az elkövetkező hónapok fejleményeinek előrejelzésére azonban én nem vállalkozhatom, ez a politikusok dolga. Viszont személy szerint engem is aggaszt, hogy olyan eseményekről kapunk manapság híreket, amelyek megkérdőjelezik a stabilitást. Ami pedig a technikai helyzetet illeti, arról azt mondhatom, hogy a szovjet rendszer viszonylag jól kiépített, s leg. feljebb kisebb-nagyobb gyengeségei okoznak némi bizonytalanságot. Megítélésem szerint azonban egy jelentősebb üzemzavart a szovjetek házon . belüli intézkedésekkel át tudnak hidalni, s ez a határokon kívül. így hazánkban sem lesz érzékelhető. Nemsokára Százhalombattán □ Eddig arról beszélgettünk, mi várható a télen. Olvasóinkat azonban bizonyára érdekli, hogy miként alakul hosszabb távon az energiaszolgáltatás. — Az energiapolitikai koncepció szerint az elkövetkező esztendőkben a gazdaságosságot figyelembe véve valamelyest csökkenteni kell az igényeket. Ennek több módja van. Az egyik, hogy ösztönző tarifarendszert vezetünk be, a másik, hogy a jelenleginél takarékosabb berendezések gyártását támogatjuk és ezek elterjesztését szorgalmazzuk. Az alap- koncepció szerint ugyanis 2000-ig alaperőmű nem épülne, viszont kombinált ciklusú blokkokat szerelünk fel, olyanokat, mint amilyenek például nemsbkára Százhalombattán kezdik meg az áramtermelést. Ezek viszonylag gyorsan felépíthetők és olcsóak, s nagy előnyük, hogy nem csak áramot, hanem hőenergiát is szolgáltatnak. Egyébként hadd említsem meg, .hogy számos politikai szervezet is foglalkozik az energiapolitikai koncepció* kialakításával, a legintenzívebben a Magyar Demokrata Fórum szakértői érdeklődnek a kérdés iránt. Furucz Zoltán RUDOLF KÜLD A: ERŐKIFEJTÉS Ugy, mint 48 előtt? Tanácstalan munkások - munkástanácsok Munkástanács. Harminc esztendőn át alig-álig hallottuk ezt a szót. Egy nemzedék élj elejtette, egy nemzedék pedig nem tanulta meg. Mik azok a munkástanácsok, és mit akarnak? Működésükről két szélsőséges vélekedés jellemző: egyik szerint a munkástanácsoknak mindenhatóknak, a kollektív önigazgatás megtestesítőinek kell lenniük, mások szerint viszont a munkás csak a saját dolgával törődjön, s nem „tanácsos” számára, hogy munkástanács alapításán törje a fejét. Ez évben azonban lassanként újraszerveződnek ezek a testületek — jelenleg hazánkban hét gyárban működik ilyen —, indokolt hát körüljárni, mi lehet ma a valós szerepük. Valójában 1956. november 22-je kell visszatekiniehűnV, na 'házai'történetüket kívánjuk bemutatni. Ekkor rögzítették hivatalosan a már októberben megalakult munkástanácsok jogosítványát, hatáskörét. Ezek az önigazgató szervek akkoriban nemcsak érdekképviselettel foglalkoztak, hanem igen aktívan beleszóllak a termelés kérdéseibe. így például megszavazhatták, hogy vállalatuk vegyen-e fel bankkölcsönt, avagy sem, bírjon-e önálló külkereskedelmi joggal, vágjanak-e bele új beruházásokba. Az 56-os munkástanácsok azonban nem tudtak megfelelő módon élni hatáskörükkel, jórészt azért nem, mert működésük kevésbé a gazdasághoz, mint inkább a politikához kötődött. S nem maradt alkalom a későbbi kibontakozásra sem. A Kádár-kormány igyekezett visszaszorítani a munkás- tanácsok jogait, 1957 júniusában végleg meg is szüntette működésüket, helyükbe üzemi tanácsot hívtak életre, amelyek termelésbe való beleszólási joga jobbára csak a munkaver- seny-szervezésre terjedt ki. Nem beszélhetünk munkástanácsokról, ha nem említjük az 1985— 86-ban szervezett vállalati tanácsokat. Ezek a „felülről'’ létrehozott testületek valamilyen módon a dolgozói tulajdonlást voltak hivatottak képviselni, a dolgozóknak azonban nem voltak információik munkahelyük működéséről, vezetési praktikáiról, így hát a vt-k■ jobbára csak vezetői testületek maradtak, egészen közelmúltbéli elhalásukig. A közeli hetekben, napokban alakult munkástanácsok főként ott jöttek létre, ahol a gazdálkodó szervezet’ súlyos problémái közepette nem tudta a szakszervezet betölteni érdekvédelmi feladatát. Mint ismeretes, Péten, Herenden, Ózdon, Mosonmagyaróváron alakultak már munkástanácsok, ezek közül a péti, herendi munkástanácsok alapszabályában benne foglaltatik a vállalati döntésekbe való beleszólás joga is. Itt azonban új időknek új gondjaival kell szembenéznünk. A mi munka törvénykönyvünk szerint érdekképviseletet csakis — nevesítve — a SZOT láthat el. Mivel azonban hazánk tagja olyan nemzetközi munkajogi szjervezetnek, melynek alapszabálya szerint nem lehet nevesíteni az érdekképviseleti szervet, tehát nem lehet kizárólagossá tenni ez ügyben a Szakszervezetek Országos Tanácsát, megnyílott hát a kiskapu a munkástanácsok alapítása előtt. Igen ám, de a kollektív szerződések szerint a vállalat igazgatójának számos döntést egyeztetnie kell a cég érdek- képviseleti’szervéivel, ahbl két ilyen szervezet van, mind a kettővel. No de mi történik, ha ez a két szervezet homlokegyenest mást kíván és nem tudnak megegyezni? Vannak tisztázni való dolgok tehát még a részletkérdésekben és a hosszabb távú, főbb stratégiában is. A fő kérdés: beleszóljanak a munkástanácsok a termelésbe, avagy sem? Politikai pártjaink alapvetően két különböző nézetet vallanak ez ügyben. A munkás-önigazgatást, kollektív tulajdonlást igenlő — mondjuk így: a baloldalon elhelyezkedő — pártok annak a hívei, hogy igenis, a munkástanácsok erős kézzel kormányozzák vállalatukat; • ne csak érdekképviseleti, hanem mint tulajdonosok, vállalatvezetési ügyekben is,. A liberális piacgazdaság hívei viszont óva intenek attól, hogy a munkástanácsok efféle szerepet váltálj a- nak magukra. Érveik szerint az ilyen kollektív tulajdonlás roppant mód lelassítja a döntéshozást, a tőkemozgást, teret enged a parciális érdekek érvényesítésének. „Leül” tehát a gyár, mely ezek után viszont nem is álmodhat tőkeinjekcióról, hiszen vajon melyik nyugati tőkés volna olyan bolond abba a vállalatba fektetni vagyonát, amelynél nem ő. a tulajdonos, hanem a munkások döntenek a vezetésben? S példát is említhetünk: Nyugaton szinte kizárt az efféle munkgs-önigazgatás. No de — kérdik a kollektív vezetésben hívő pártok —, beszélhetünk-e manapság piaci liberalizálásról? Hiszen jelenlegi — átmeneti — korunkban igen kevés az olyan vezető, aki valóban tulajdonosi szemlélettel, vállalkozói képességekkel van felruházva. S említik a napjainkban található visszásságokat: vállalatok részvényeinek töredék áron történő áruba bocsátását, a gyárak vagyonának külföldre menekítését, majd magánzsebbe varázsoltatáiát. Talán nem túlzás arra következtetni, hogy az ellentétes ftézeteket valló pártok programjai e kérdésben egyre közelítenek egymáshoz: ebben az átmeneti korban munkástanácsaink bírjanak ellenőrzéssel, így megakadályozva a jelenlegi visszaélések általánossá válását, később azonban, ahogyan igazi tulajdonos veszi át a vállalat vezetését, igazi piaci környezetben, a munkástanácsok ' váljanak valamennyi dolgozó érdekének markáns képviselőjévé, azaz alakuljanak át üzemi bizottsággá — olyanná, amilyenek már szép számmal, szép eredményekkel működtek hazánkban — még 1948 előtt. Tóth Béla Endre COPUS JULES: SEMIRAMIS
