Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-06 / 288. szám
WST « Mt 6 >/;/ 0 1989. DECEMBER 6., SZERDA Jogi tanácsok Fegyelmi veresért • Helyettes örökös 9 Kisiparos üzemi balesete t Lakásból távozó Egr gyermekotthonban nevelő „Szakápoló” jeligéjű olvasónk, akit munkahelye fegyel- mileg felelősségre vont, mert egy vele szemtelen hangot megütő gyermeket megpofozott. Nem tettem többet, mint egy haragos szülő, ezért Igazságtalannak tartom a büntetést. A gyermeknevelési intézmények házirendje általában tiltja a gondozott gyermekek testi fenyítését. Ilyen cselekmény esetére a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását helyezik kilátásba. Ez a rendelkezés összhangban van a munkakör jellegével és azzal, hogy ezt a munkát csakis hivatástudattal lehet teljesíteni. Ha a házirend előírásait tehát megsérti a dolgozó, magatartása fegyelmi vétségnek minősül. Nem védekezhet tehát eredményesen a gondozó azzal, hogy úgy járt el, ahogy egy szülő-gyermek kapcsolatban szokásos. Ami ugyanis egy szülő-gyermek viszonylatában megengedett és elfogadható, nem alkalmazható a munkaviszonyában hivatását gyakorló dolgozóra, annál kevésbé, mert a reá irányadó rendelkezéseknek és elvárásoknak is eleget kell tennie. Természetesen a fegyelmi eljárás során nem lehet „minden teketória nélkül” a legsúlyosabb büntetést kiszabni, hiszen a fegyelmi vizsgálat során az eset összes körülményeit meg kell vizsgálni és ezt követően a cselekménnyel arányos büntetést kell kiszabni. Amennyiben a dolgozó a határozatot súlyosnak tartja, annak rendelkezései ellen munkaügyi vitát kezdeményezhet. j,., , i Egy nagyon kedves rokonom-, ra akarom hagyni a vagyonomat, Írja S. D. SzlgetszéntmHí- lósról. de sajnos ő súlyos beteg, a halálával is számolni lehet. Nem szeretném, hogy a vagyo- nom arra a gyermekére szállna, aki semmit sem tett rokonaiért. Mit tegyek, hogy rokonom helyett az örökölje vagyonomat, akit ez megillet. Végintézkedést mindenki saját elhatározásából tehet, amely azt jelenti, hogy halála esetére vagyonával, annak részével szabadon rendelkezhet. Előfordulhat azonban, hogy az örökös utóbb mégsem lesz a vagyon tulajdonosa, vagy azért mert előbb hal meg, mint az örökhagyó, vagy pedig azért, mert nem kíván az örökségben részesülni és arról lemond. Ilyen esetben rendelkezik úgy a törvény, hogy a vagyontárgy tulajdonosának megadja azt a jogot, hogy helyettes örököst nevezzen ki. A helyettes örökösnevezés tehát lényegében egy feltételes örökösnevezés, ugyanis a második helyen megjelölt személyek öröklése attól függ, hogy az első helyen megjelölt személy örököl-e. Ha ez bekövetkezik, úgy kell tekinteni, mintha nem is szóltak volna róla a végintézkedésben. Abban az esetben viszont, ha az első helyen jelölt személy kiesik az öröklésből, a helyet- tes örököst úgy kell tekinteni, mintha eredetileg is őt jelölték volna jogutódnak. Ha tehát olvasónk nem akarja, hogy a törvényes öröklés szabályai érvényesüljenek, a fentiek szerint kell eljárnia. Jogszabályaink nem teszik lehetővé az utóöröklést, ami azt jelenti, hogy az örökhagyónak joga van arról rendelkezni, hogy valaki valamely eseményig vagy időpontig lesz örökös, ennek bekövetkezésekor — rendszerint az előbbi halálakor — egy másik kapja meg a vagyont. Egy kertes tanácsi lakásban lakik társbérletben K. S. érdi háziasszony. Nemrég beszélgetett társbérlőjével, aki arról tájékoztatta, hogy meg akarja vásárolni az ingatlant. Én ezt anyagi okok miatt nem tudom megtenni, ezért azt szeretném megtudni, mi lesz velem, ha mégis megtörténik az adásvételi Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésekor az ingatlan megvásárlására elsősorban a bentlakók jogosultak, azok közül is a bérlő, bérlőtárs, társbérlő. Mindez azt jelenti, hogy a lakók elővásárlási jogra jogosultak. Az elővásárlási jog azt jelenti társbérlet esetén, hogy ha valamely társbérlő nem él a jogával, az esetben az elővásárlási joga a másikra száll át, akinek jogában áll az egész lakást megvásárolni. Vannak azonban olyan speciális helyzetek, amikor ez a vételi jog csorbát szenved. Ha ugyanis az elidegenítésre kijelölt házingatlanban lévő lakást a bennlakó nyugdíjas bérlő vagy bérlőtárs maga vagy leszármazottai javára nem kívánja megvásárolni, a bérleti jogviszony fennállásáig a lakás eladását fel kell függeszteni. A levélből nem tűnik ki, hogy ennek a felfüggesztésnek a feltételei fennállnak, igy nagy valószínűséggel az adásvételnek nincs jogi akadálya. Ez esetben viszont a társbérlő — amennyiben az új tulajdonos vele nem kíván bérleti szerződést kötni — jóhiszemű lakáshasználóvá válik, aki megfelelő elhelyezésre tarthat igényt. Egy kisiparos anyagot szerzett be, amikor vitája támadt egy jelen lévő haragosával, aki úgy megütötte, hogy IS százalékos munkaképesség-csökkenést szenvedett. Bár a támadómat elítélték, mégsem állapítottak meg számomra baleseti járadékot, mert a rendbontás miatti balesetet nem minősítették üzemi balesetnek. A kisiparos és a magánkereskedő esetén a jogszabályok külön határozzák meg, hogy mely sérülések tekinthetők üzemi balesetnek. Ennek megfelelően üzemi baleset az a baleset, amely a kisiparost a telephelyén, vagy munkahelyén végzett ipari tevékenysége során vagy anyag, gép, szer-' szárrv, (munkaeszköz) vagy- az elkészített, illetőleg javított termék szállítása közben éri. Magánkereskedő esetén a jogszabály szerint az az üzemi baleset, amely a telephelyen végzett kereskedői tevékenység, vagy az áru beszerzése, szállítása közben érte a kereskedőt. A mi esetünkben a baleset nyilvánvalóan nem a munkaeszköz szállítása közben érte a levélírót, ezért balesete nem minősíthető üzemi balesetnek, minthogy a beszerzés és a szállítás nyilvánvalóan nem azonos fogalmak. Ugyancsak nem minősíthető üzemi balesetnek a bekövetkezett sajnálatos esemény azért sem, mert az anyag vásárlása nem minősíthető ipari tevékenységnek, másrészt azt nem is a telephelyén, a munkahelyén végezte. Mindezek alapján az eljárás törvényszerű volt. Házastársammal egy szüleimtől örökölt lakásban laktunk, ahonnan feleségem két éve egyik napról a másikra elköltözött. Most a bírósági eljárás során azt kéri tőlem, hogy fizessem meg az eltávozásért a részére járó összeget. Igényét jogtalannak tartom. A lakásból távozó házastárs lakáshasználati joga megszűnése esetében pénzbeni ellenértékre tarthat igényt. Előfordulhat azonban, hegy a használatot önkéntesen a visszatérés szándéka nélkül megszüntetik. Ilyenkor azonban különbséget kell tenni aközött, hogy állami bérlakást vagy személyi tulajdonban lévő ingatlant használtak a volt házasfelek. önkéntes eltávozáskor ugyanis csak akkor tarthat igényt a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére, ha a volt házastársi közös lakás bérlakás. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 16—18 óra között ingyenes jogi tanácsadást tartunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. szám alatt, a beérkezett levelekre pedig folyamatosan válaszolunk. Tíz nap rendeletéi A külföldre utazás pénzügyi feltételeinek módosítását tartalmazza a 109/1989. (XI. 3.) MT-rendelet. A 110/1989. (XI. 3.) MT-ren- delet előírásainak megfelelően a legkésőbb 1989. november 1-jétől megállapított 6000 forintot meg nem haladó nyugdíjban, illetve más járadékban részesülők 2000 forint a 6000 forintnál magasabb, de 7000 forintot meg nem haladó juttatásoknál 1000 forint egyszeri nyugdíjkiegészítést kapnak a jogosultak. Ezen túlmenően 2000 forint egyszeri nyugdíjkiegészítést kap az, aki 1989. november 1-jén házastársi pótlékban havi 7000 forintot meg nem haladó saját jogú nyugellátása, baleseti, rokkantsági nyugdíja mellett házastárs után járó jövedelempótlékban részesül. Szabályozza a jog- szabáy a családi pótlékra és a gyesre jogosultak egyszeri kiegészítését is. A jogszabályok a Magyar Közlöny 1989. évi 70. számából ismerhetők meg. Közkegyelem. A Magyar Köztársaság kikiáltása alkalmából gyakorolt közkegyelemről alkotott 1989. évi XXXVII. törvény a Magyar Közlöny 1989. évi 80. számában jelent meg. VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 Rejtélyes telefonügy Több mint másfél éve kezdték el szervezni Dunakeszin az önköltséges telefonfejlesztést. Nagyon örültünk, hogy végre sikerül telefonhoz jutni; s mivel nagy szükségünk lenne rá, ezért anyagi erőnkön felül is vállaltuk a 32 ezer forint befizetését. A Dunakeszi Városi Tanács tervosztályán többször is érdeklődtem, hogy megkapjuk-e a telefont? A válasz mindig a következő volt: majd a bizottság összeül, és eldöntik. Erre különböző időpontokat adtak meg. Mikor megtudtam, hogy döntöttek, vártam az értesítést. De nem kaptam. Ekkor elmentem a váci postára, de ott sem tudtak felvilágosítást adni, mondván: ezt az ügyet a Dunakeszi Tanács önállóan intézte. Hívogattam hát a tanácsot, de ott több ember, egymásnak teljesen ellentmondóan nyilatkozott. Különböző aktákat néztek, s volt olyan lista, amelyiken szerepeltem, volt olyan, amelyiken nem ... Elgondolkodik az ember. Vajon miért kellett bizottságot alakítani, amikor az igények beérkezési sorrendje alapján kell dönteniük? (Legalábbis először ezt ígérték.) Miért nem lehetett nyilvánosságra hozni a névsorokat? Vajon hányféle szempont szerint osztották el a vonalakat, ha több lista is létezik? A tanács dolgozóinak hanyag ügyintézése miatt keletkezett káromat ki fogja megtéríteni ? Az OTP-nél felvett személyi kölcsönt már a kedvezőtlen kamatjával Lehet, hogy hiába vonok el kemény forintokat a családomtól!? Bálint Ilona Dunakeszi Ment kaptam fizetést Szíves segítségüket kérem a másnak tán apró, ám nekem komoly problémám megoldásához. Ez év augusztus 7-ével vállaltam munkát a Dur.atours Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatalában, közelebb a Ho- rányi fogadóban. Sajnos betegségem miatt szeptember 3-án meg kellett szüntetni a munkaviszonyomat. Annak rendje és módja szerint a munkakönyvemet és a vele járó papírokat rövidesen meg is kaptam, csak a fizetésemet nem. Érdeklődésemre mindenki válaszolt valami okosat, de Ka f 0* Árnyak az ötödik vagányon Piti, szerencsétlen és szomorú „Jajajajaj! Már megint mi történt!" (Ismeretlen XX. századi hírlapolvasó felkiáltása,) Olcsó ügy az ilyen. Piti, szerencsétlen és szomorú. Persze varázsolhatna vad elszántságot az arcokra az ember, emlegethetne briliáns tervet, kísérteties éjszakát, de minek. Olyan ez, mintha arany éjjelibe végeznénk szükséget. A lényeg ugyanaz marad. És mi a lényeg? Semmi különös. Csak az, hogy á péceli önvédelmi csoport razziát tartott december 2-ára virradó éjszakán a helyi állomáson. Az ötödik vágánynál egyszer csak rohanó árnyakra figyeltek fel a nyugalom őrei. Két alak próbált menekülni a sínek között — mint utóbb kiderült, eredménytelenül. Megkockáztathatnék mindjárt egy tanulságot is: akit 50 méteren belül utolérnek, ne menjen bűnözőnek. Ám utólag könnyű okoskodni. Kiss Péter és élettársa, Fekete Erika sem számolt, úgy látszik, ezzel az igazsággal. Hiába szaporázták, itt ők nem nyerhettek. Még legszerencsésebb bűntársuk volt az éjjel Rozalek Lászióné, aki kocsiba vágta magát és elhajtott a helyszínről. Végül azonban — ahogy ez már lenni szokott — mindhárman a rendőrségen kötöttek ki, sőt, Rozalekné lakásáról előkerült a zsákmány is. Egyikük sem tagadott. Négy vagont törtek fel az éjjel, derítette ki a nyomozás. Tizenkét karton osztrák mosóport, 12 pár női cipőt, 120 női harisnyanadrágot, 2 karton szappant vittek el összesen. A jegyzőkönyv 60 ezer forintos értékről beszél. Mi tudjuk, ha eladják, még ennek a felét sem kapják meg érte. Ez van. Mert az élet általában nem túl fantáziadús. Nincsenek már királygyilkosságok, feldarabolt anyósok, világhírű gyémántokat is másutt lopnak el. A vagonfeltörés, az a valóság. Kiss Péter egy évtizeden keresztül dolgozott a vasútnál — áll a nyomozati anyagban. Jelenleg is a MÁV szolgálati lakásában él. Fogalmam sincs persze arról, e tíz év alatt hányszor jutott eszébe, meg kéne próbálni. Most megpróbálta. Nem sikerült. Mikor a rendőrök megérkeztek Gödöllőről, csak őt tudták kihallgatni. Élettársa hazament, hogy a gyerekekre vigyázzon. A két csemete mit sem sejtve alud- ta át azt az éjszakát. Reggelire pedig parizert kaptak talán. Tíz deka 10 forint. Még mindig ez a legolcsóbb. F. Zs. a pénzről senki sem tud semmit. Nem tudom, milyen jogon tartják vissza a majdnem egyhónapi munkám bérét? Kis összegről van szó, de egy nyugdíjasnak minden fillér számít. J. R.-né Szigetmonostor KBnnyen meggyőződhettünk olvasónk keserű igazáról. A Duna- toursnál megtudtuk, hogy a Pest Megyei Tanács Számítástechnikai és Információs Központjában számfejtik a dolgozóik fizetését. És azt Is, hogy olvasónk bére egyszer már megérkezett a hivatal pénztárába, de a betegség miatt visz- sza kellett küldeniük újabb számfejtésre. a táppénzes papírokkal együtt. Hosszas telefonálgatás után végre megtaláltuk azt az adminisztrátort. aki ez ügyben lcgille- tékcsebb. ö elmondta, hogy .1. R.- n* fizetését decmber 4-én átutalták az idegenforgalmi hivatal főpénztárába. Amint odaérkezik a 24SS forint, akkor olvasónk fel is veheti. Három hónán után! Mellesleg ezen * Információkért hét itgvintézőt kellett telefonvégre kapni. Több helyi hír kellene! Jóformán naponta hallhatjuk, olvashatjuk, hogy egy-egy település helyi lapot indít, vagy rendszeres lakossági tájékoztatót készít. Szükség is van erre, hiszen a községpolitikába, a közügyekbe jobban be kell vonni a helybélieket. Valaha, úgy a húszas években Pomáznak is volt önálló lapja: a Pomázi Járás. Sőt, akkoriban igen sok fontos híradás jelent meg a Pilishegyvidéki Hírek című újságban. Igaz, Pomáz abban az időben járási székhely volt, bár lélek- száma a mainak csak negyede. A helyi tanács 1977-ben tartalmas és ízléses tájékoztatót bocsátott közre. Abban csaknem mindent megtalált az olvasó, ami a községben történt, sőt azt is. amit terveztek. Sajnos — mint engedély nélküli kiadványnak — a megyei tanács megtiltotta a következő évi megjelenését. Jó volt annak idején a Pest Megyei Hírlap szentendrei oldala is, amelyben bőven szerepeltek pomázi hírek. Az utóbbi években azonban ennek helyét a Szentendre és Vidéke című lap vette át, amely kéthetente jelenik meg. Az újság címe kissé sántít: csaknem teljes terjedelmében Szentendrével foglalkozik, környékbeli, igy pomázi közleményekkel csak elvétve találkozhatunk. A Pest Megyei Hírlap mindent elkövet annak érdekében. hogy ezt a hiányt pótolja, hiszen rendszeresen közli a helyi társadalmi tudósítók írásait. Nem tudom, mit lehetne tenni, de a községek lakói — így a pomáziak is — sokkal több, részletesebb információkat igényelnek. Balogh Gyula Pomáz Hozzászólás cikkünkhöz Hová osztják a miiül Sókat ? nak a felhánytorgatása. Megyei döntéssel, 100 millió forintot jóval meghaladó költséggel létrehozták ezt a létesítményt; mondván, hogy Itt fognak majd mosni a megyében levő kórházaknak. De a remek megyei koordináció eredményeként jelenleg csak a vácinak mosnak itt. Csak sajátos logikából következhet, hogy mindezért a város hibás. A megye az országos vezetéstől — tiszteletre méltó elszántsággal — a normativitást követeli, de befelé — tessék csak utánagondolni a közölt számoknak... Az arányok alapján itt nemcsak másodrendű, hanem harmadrendű állampolgárokról is beszélhetünk. Kaptam már finom jelzést. „Miért a megyei testület előtt emelek-emelünk szót? Jobb lenne azt háttérbeszélgetéseken rendezni!” Nos, mint született nonkonformista, ezt nem fogadtam meg. Kaptunk is vizsgálatot, jó elfogultat: 14 millió forint visz- szatartásával vádoltak, ami végül 5 millióra apadt. De érdemben indokolva — persze nem a vizsgálók szája íze szerint — ezt sem fogadtuk el. Megköszönöm figyelemfelhívásukat a városi testületben ülők azon helyzetére, hogy adott esetben valószínűleg a városi kórházban kezeltetik magukat; s hogy gondoljanak erre az éves költségvetés elkészítésekor. Gondolunk erre, higgyék el! De arra is, hogy gyermekeink, unokáink óvodába, iskolákba járnak, a rászorulóknak meg szociális otthon kell, és muszáj a várost is valahogy működtetni. Mi nem tudunk év közben a megyei kalapba nyúlni. Furcsállom, hogy amikor belső plusz forrás nem várható, egy igazságosabb újraelosztás kérdése még fel sem merült. A lelket bennünk az tartja, hogy igazi önkormányzatok lehetünk egyszer. s lesz igazságosabb elosztáspolitika is. Hova osztották a milliókat? — E kérdést a megvádolt városok közül Vác nevében teszem fel. És állok elébe minden vizsgálatnak, mely várhatóan objektív lesz. Dr. Bóth János «Vác Városi Tanács elnök« Már több megyei településen szót emeltünk kórházunk érdekében, s a retorzióként kapott vizsgálat eredményeit máig sem fogadtuk el. A november 23-i Pest Megyei Hírlapban közölt felvetéseknek is állunk elébe. Várjuk végre azt a független vizsgálatot, amelyre — testületi ülésen — közel egy éve ígéretet tett a megyei tanács. • > Egyébként a november 22-i végrehajtó bizottsági ülésen is leültünk volna a vádlottak padjára, ha megidéznek. Az előkészítő megbeszélésen néha részt vehettek a szakembereink, innen nyertünk információt, hogy mi készül ellenünk. Korlátozott védekezési lehetőségként — a vb tagjaként is szereplő — megyei tanácstagunk megtehette észrevételeit. Aztán a beszámolónak induló vádiratból tájékoztató lett — leminősítésként. Igazán az indulatkeltő tények minősítenek (ezekről konkrétan a cikkben nincs szó, pedig nem kellene titkolni)! íme az adatok: A megye két legnagyobb kórháza a ceglédi és a váci (1032, illetve 1028 ágy). A 610 ágyas Rókus kórház (a vezető kórház) Budapesten van. Ott az egy ágyra vetített költség 1986-ban: 301 276 forint. Vácott ekkor 146 577, Cegléden 117 222 forint. Ugyanez a mutató 1988-ban: 454 511, illetve 190 610 és 153 357 forint. És a többi adat is hasonló arányokat mutat. Az eleve indokolatlan, megmagyarázhatatlan és igazságtalan differenciálás tovább nőtt. Vajon miért? A bűnös városok miatt, akik visszatartják a központi pénzeket? (Többek között így kívánja az anyag előkészítője szembeállítani a városi tanácsokat kórházaikkal.) Vagy a megyei elosztási mechanizmus miatt, melynél feltételezhető, hogy csak álca az éves automatizmus, és év közben az ügyesség, vagy a tűzközeliség kérdése a további kondíciója- vítás? De közöljék már egyszer, hogy mennyibe került eddig a Rókus kórház rekonstrukciója, s mennyi jutott a vidéki kórházak hasonló céljaira! A kétarcúság csúcsa: a váci mosoda kihasználatlanságé-
