Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-05 / 287. szám

PEST MEGYEI \.r POLITIKAI NAPILAP V ' > XXXIII. ÉVFOLYAM, 287. SZÁM Ára; 4,!I0 forint 1989. DECEMBER 5., KEDD Nyers-Gorbacsov | találkozó Nyers Rezső és Mihail Gor­bacsov között egyetértés szü­letett arról, hogy a nem tá­voli jövőben találkozóra ke­rül sor közöttük, az MSZP elnöke ellátogat Moszkvába — jelentette ki hétfőn a szovjet fővárosban, az MTI moszkvai tudósítójának kérdésére vála­szolva Dégcn István, az MSZP elnöke irodájának vezetője. Nyers Rezső most jár elő­ször Moszkvában új funkció­jában, mint az MSZP elnöke. Moszkvai látogatásának idő­pontját később egyeztetik — közölték az MTI tudósítójával. Hogyan tovább? Tegnap Gödöllőre látogatott az Európa Tanács önkormány­zati szekciójának elnöke és főtitkára, akik a magyar ön- kormányzati rendszerrel és fejlesztésének lehetőségeivel, elképzeléseivel ismerkednek. A látogatás célja a szekció és a magyar Tanácsi önkormány­zatok Országos Szövetségének állandó rendszeres kapcsolatá­nak kiegészítése. Pa pp Ist­ván gödöllői tanácselnök az önkormányzatok Országos Szö­vetségének társelnöke adott rövid tájékoztatót az agrome- rációhoz tartozó város életé­ről, amit kiegészített Pásztor Béla veresegyházi és Tóth András galgamácsai elnök. VSZ-NYILATKOZAT Elhibázott katonai lépés Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió vezetői Moszkvában december 4-én megtartott találkozójukon ki­jelentették, hogy a katonai egységek 1968-as csehszlová­kiai bevonulása a szuverén Csehszlovákia ügyeibe való be­avatkozás volt, amit él kell ítélni. A csehszlovákiai demokrati­kus megújulást megszakítva ezek a jogtalan lépések hosz- szú távú és kedvezőtlen hatás­sal jártak. A történelem be­bizonyította, mennyire fontos, hogy még a legbonyolultabb nemzetközi helyzetben is poli­tikai eszközökkel oldjanak meg bármilyen problémát, szi­gorúan tiszteletben tartsák a szuverenitás, a függetlenség, és a belügyekbe való be nem avatkozás elveit az államok között, ami megfelel a Var­sói Szerződésben foglaltaknak. A VSZ öt tagállamának hét­fői, az 1968-as csehszlovákiai beavatkozást elítélő nyilatko­zatával egyidejűleg a szovjet kormány külön állásfoglalás­ban határolja el magát az ak­kori szovjet vezetés döntésé­től, s hibásnak minősítette az öt ország közös katonai lépé­sét. A csehszlovák társadalom politikai és gazdasági fejlődé­si tapasztalatait kritikusan át­gondoló szakaszban van. Ez természetes folyamat, amelyet ilyen vagy olyan formában más országok is átélnek — ál­lapítja meg nyilatkozatában a szovjet kormány. — Sajnála­tos, hogy az állandó szocialis­ta megújulás és a végbemenő folyamatok realista értékelésé­nek szükségessége nem volt mindig magától értetődő do­log. Különösen olyan helyze­tekben, amikor ezek az esemé­nyek ellentmondásosan ötvö­ződtek és bátor válaszokat kö­veteltek az adott kor kihívá­saira. 1968-ban az akkori szovjet vezetés az objektíve kialakult, s megoldást sürgető csehszlo­vákiai vitában az egyik fél ál­láspontját tette magáévá. E ki­egyensúlyozatlan, avatatlan megközelítés, egy baráti or­szág ügyeibe való beavatkozás igazolását akkoriban Kelet és Nyugat éles konfrontációjá­ban látták. Osztjuk a CSKP KB Elnök­ségének és a csehszlovák kor­mánynak azt az álláspontját, hogy az öt szocialista ország hadseregeinek bevonulása Csehszlovákiába 1968-ban nem volt megalapozott, az arról ho­zott döntés pedig — a mára ismertté vált összes tény fé­nyében — elhibázott volt — hangsúlyozza végezetül a szov­jet kormány. Fogyasztói árváltozások Kevesebbért többet fizetünk Hétfő reggeltől három na­gyobb élelmiszertermék-cso­portban — így egyes húsipari termékeknél, hűtőipari áruk­nál, valamint a szeszesitalok­nál — felemelték a fogyasztói árakat. Az áremelés nem or­szágos. csupán néhány terme­lő- és kereskedelmi vállalat élt vele. Ez azt is jelenti, hogy a különböző üzletekben eltérő árakat érvényesítenek. A Budapesti Húsipari Válla­lat kizárólag az úgynevezett szárazáruk árát emelte fel át­lagosan 20 százalékkal, miután a legutóbbi áremelésnél ezek „kimaradtak”. Indokolásul el­mondották, hogy elsősorban termelési költségeik növekedé­se miatt kínálják ezentúl drá­gábban áruikat a kereskede­lemnek. A budapesti Sugár üzletköz­pont csemegeáruházában a Herz téliszalámit ezentúl 360 forint helyett 420 forintért ad­ják kilogrammonként, a Herz paprikásszalámit 360 forint he­lyett 440 forintért kínálják. A parasztkolbász ára ezentúl az eddigi 240 forint helyett 300 forint lesz, a pesti csípős kol­bászért 260 forint helyett 320 forintot kénytelenek a fogyasz­tók fizetni. A téliszalámi, a csabai csípős kolbász és az egyéb szárazáruk árát csupán a Budapesti Húsipari Vállalat emelte, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát árai változat­lanok. A hűtőipari termékek árvál­tozása 10 és 30 százalék közöt­ti. Ugyancsak emelte mirelit­termékeinek árát a ráckevei Aranykalász Tsz; a 1/2 kilo­grammos zöldborsó bolti ára a korábbi 31.70 forint helyett 35.70 forint lett, a vegyesfőze­lék ára pedig 20.70 forintról, 24.40 forintra nőtt. A szeszipari cikkek árát ez­úttal a Budapesti Likőripari Válla'at emelte. A Duna Élelmiszer- és Ve­gyiárukereskedelmi Vállalatnál elmondották, hogy a húsipari szárazáruk fogyasztói árát csak december 11-től emelik meg. December 4-töl ők csupán a libamájkonzerv, a paradi­csom alapú üdítőitalok, a bur­gonyacukor és a gyógyvizek fogyasztói árát emelték. A si­keres felvásárlás miatt viszont átmenetileg ötödével csökken­tették a mák árát. Új csomópont Budaörsön rövidesen elkészül a Szabadság és a Szivárvány út kereszteződésében az új köz­lekedési csomópont. A kivitele­ző, a Pest Megyei Közúti Építő Vállalat szakemberei, busz­megállót, új járdát, térvilágí­tást alakítanak ki a fontos ke­reszteződésben (Hancsovszki János felvétele) Átlaggyerekből zsenit farag a Talente? (CIKKÜHK A 4. OLDALON) Javaslat a kormánynak Nyugdíjemelés egy összegben Az Országgyűlés társadalom- biztosítási bizottsága hétfői ülésén támogatta a kirívóan magas nyugdíjak valamiféle korlátozását, az alacsony nyug­díjasok körében viszont jövő­re a javasoltnál nagyobb ösz- szegű kompenzálást tartott szükségesnek. A nyugdíjak maximalizálá­sának kérdése egy korábbi képviselői indítvány alapján került most napirendre. A jövő esztendőre a nyug­díjak felső határát a minimá­lis nyugdíj összegének hétsze­resében látnák célszerűnek megvonni. A kérdésben egyéb­ként a kormány dönt majd a bizottság véleményének figye­lembevételével. A képviselők alapkövetelményként fogal­mazták meg, hogy visszame­nőleg ne lehessen senki nyug­díját sem csökkenteni. Viszont javaslatot tettek arra, hogy a korábbi kirívó nyugdíjak mindaddig ne részesüljenek semmiféle kompenzációban, amíg az infláció révén a maj­dan megállapított felső határ­ra nem csökken értékük. Mint Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter be­számolójából kitűnt: 30 ezer fo­rint feletti nyugdíja jelenleg 38 személynek van (a legma­gasabb 47 533 forint), 25 és 30 ezer forint közötti nyugdíjat 92-en kapnak, míg 20 és 25 ezer forint közötti ellátásban 622-en részesülnek. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium előterjesztése szerint a kormány jövőre 15 százalékos áremelkedést véve alapul, a nyugdíjaknak átla­gosan havi 700 forintos, a csa­ládi pótléknak pedig 300 fo­rintos emelését javasolja. A jelen levő bizottsági tagok szakértőket is igénybe véve abban maradtak, hogy az 5300 forintos átlagnyugdíjhoz lega­lább 800 forintos ellentétele­zésnek kell tartoznia, s az emelést az év elején egy ösz- szegben célszerű végrehajta­ni. KGST és a piac Más modell szerint Németh Miklós és Nyikolaj Rizskov hétfőn Moszkvában másfél órás eszmecserét foly­tatott a magyar—szovjet gaz­dasági együttműködés legége­tőbb kérdéseiről, s kölcsönö­sen tájékoztatta egymást a két országban zajló reform- folyamatokról, A kétoldalú együttműködési mechanizmus átalakításáról Németh Miklós kifejtette: cé­lunk a világpiaci értékviszo­nyokon nyugvó, az áru-pénz­kapcsolatok legszélesebb kö­rű felhasználását biztosító pia­ci együttműködési modell ki­alakítása. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés rendszerének átalakítására a magyar miniszterelnök konk­rét javaslatokat tartalmazó le­velet adott át Nyikolaj Rizs- kovnak. A két miniszterelnök újólag egyetértett abban, hogy elen­gedhetetlenül szükséges a KGST sokoldalú együttműkö­dési mechanizmusának kor­szerűsítése. lELPOLITSKA! KRÓNIKA Az MSZMP taglétszáma a legfrissebb adatok szerint meg­közelíti a 100 ezret — jelentette ki Grósz Károly a hétfőn tar­tott politikai nagygyűlésen Pécsett. A szónok elképzelhetőnek tartja: pár esztendő múlva a két párt — az MSZMP és az MSZP — együtt fog megjelenni a politika színpadán. • A Megamorv Petőfi-bizottság nyílt levélben mondott kö­szönetét Németh Miklósnak azon intézkedéseiért, amellyel a szervezet munkáját támogatta. 0 Az eredmények ellenére nem kielégítő a nemzetiségi oktatás helyzete, mivel anyagi és inf­rastrukturális gondokkal küszködnek a résztvevők — állapí­tották meg a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiumának tagjai tegnapi ülésükön. O A Magyar Demok­rata Keresztény Párt minden eszközzel támogatja a sajtó, rádió és televízió munkatársait, s kijelentették: nem engedik meg­sérteni a tömegtájékoztatás függetlenségét, önállóságát. $ A Szabadság Párt november 19-én megválasztott vezetői lemond­tak tisztségükről és kiléptek a pártból, mivel a tisztességesen induló mozgalomban felfedezték a fajelméleten és fajüldözé­sen nyugvó gondolatokat. • Az MDF Komárom—Esztergom Megyei Egyeztető Tanácsa felhívással fordul valamennyi párt­hoz, csoportosuláshoz, egyénhez, hogy írásban, vagy szóban kérjék fel képviselőjüket — Bánffy György indítványához kapcsolódva —, hogy a parlament önfeloszlatását támogassák. # Az 1947-es erőszakos ÉDOSZ-hoz csatolás után ismételten megalakult az önálló Malomipari Munkások Országos Szak- szervezete, mely tiltakozik az erőszakos beolvasztás és a Nép- köztársaság úti székház elvétele ellen. Felhívja továbbá a ma­lomipar dolgozóit, hogy csatlakozzanak független szervezetük­höz. K ellemetlen helyzet, amikor komoly úriem­berek a véletlenül a körükbe csöppent hírlapíró­nak különleges tájékozott­ságot tulajdonítanak. Úgy gondolják, ha a tollforgató mindenbe beleártja magát, akkor mindent tud is, azaz ... s kergetik egymást a kérdések, közöttük sereges- től olyanok, amilyenekre ma ebben az országban sen­ki sem tudja a feleletet. Oda a presztízs!. Hiszen ki tud itt programot az adós­ságválság rövid határidejű megoldására, a munkanél­küliség „levezetésére”, az őrületes-bődületes infláció megfékezésére ... Mielőtt presztízsromjaim maguk alá temetnének, percek alatt kiderült: jó szerencsém olyan hozzáértők közé ve­zetett, akik a szó szoros ér­telmében mindenre tudják a megoldást, az üdvözítő gyógyírt, a bort-búzát-bé- kességet hozó holnapot. Gyanút csak akkor fogok, amikor... Amikor valaki, nagy hoz­záértéssel azt kérdezi, hogy a város valamikori büszke­sége, a Dunai Cement- és Mészművek — amely cég később már beérte a Ce­ment és Mészművek váci gyára porosabb, szürkébb nevével — „mi a fészkes fenének alakul át — külföl­di tőkét is bevonva — kft.-k csoportjává, ha például to­vábbra is importálni kell cementet? Márpedig kell, megkérdeztem — bizony­HOZZÁÉRTŐK gatja az illető —, kéznél vannak az illetékesek!” Igen, a gyanú akkor köl­tözött belém, vajon a többi recept is ilyen megbízható hozzáértésen nyugszik?! Mert ugye ez a cementügy. Ez a város a szó szoros ér­telmében sokat nyelt ettől az ipari nagyüzemtől, némi­leg érthető tehát, ha bármi­re allergiás, amiben a ce­ment kifejezés előfordul. Azon tehát nem csodálko­zom, ha a korlátolt felelős­ségű társaságokká történő átalakulással foglalkoznak a városban azok is, akiket kenyérkeresetük nem köt a gyárhoz, a nagyvállalathoz. Azon azonban már csodál­koznom kellene, hogy a kft.-k úgy jelennek meg a közvélekedés látóhatárán, mint újabban kicsiny ha­zánk égboltján az ufók: sej­telmes titokként. Olyan ti­tokként, amihez bármi tet­szés szerint hozzákapcsol­ható. Például a cementpor- zás azonnali megszüntetése, a behozatal feleslegessé vá­lása ... Csodálkoznom kel­lene, írtam három mondat­tal korábban, de nem cso­dálkozom. Nem csodálkozom, mert egyre gyakrabban találkoz­ni a „hozzáértők” ilyen­olyan csoportjaival helyben is, országos fórumokon is, a tömegtájékoztatásban úgy­szintén, akár az újságírók­ról, akár a nyilatkozókról van szó. Ebben az ország­ban lassan mindenki min­denhez ért, a tegnapi basák ma a demokráciáról okíta­nak ki egy népet, az üzem­ben soha nem jártak arról szónokolnak, hogyan kell rendet csinálni a termelés­ben, az adóívet kitölteni képtelenek zseniális adós­ságválság-megoldási prog­ramot kínálnak ... Telje­sen úgy, mint az én cemen­tes emberem. Aki például nem tudja, hogy idén, ja­nuár és szeptember között a cementtermelés csupán egy tized százalékkal volt na­gyobb, mint tavaly a hason­ló időszakban; aki nem tudja, hogy tavaly a 700 ezer tonnás behozatallal 200 ezer tonnás kivitel állt szemben; aki nem tudja, hogy bizonyos határterüle­teken olcsóbb az árucsere keretében kivinni-behozni a cementet, mint az ország más tájaira, tájairól szállí­tani; aki nem tudja, hogy típusválaszték-bővítés is áll az import mögött, mert bi­zonyos cementfajtákat nem készít a hazai ipar ... Vi­szont „tudja”, hogy a kft. bagót sem ér, ha ... Mire megyünk, ha eny- nyien — és ennyire! — va­gyunk hozzáértők? Ma a politika teret nyit mindennek, ami valamilyen módon a vélemény formáját ölti, bár gyakran ez a véle­mény a minimális szaksze­rűségnek is híján van. A politika porondján ma a ke­vés hozzáértő körül a hozzá nem értő „hozzáértők” se­rege nyüzsög, s mert min­den szervezet tagok, támo­gatók, szavazók után kap­kod, tág tere nyílott a dilet­tantizmusnak, a hozzá nem értők egyre hangosabb, erő­szakosabb „hozzáértésé­nek”, s most már nemcsak a politikában. Nemcsak, mert egyre gyakrabban lehetünk tanúi ennek pénzügyekben, termelési kérdésekben, kül­kereskedelemben, állam­jogban, lassan minden le­hetséges tárgykörben. T apintatlanság lett vol­na, hogy a fészkes fe- nés kft.-ző beszélgető- partnernek kérdésekkel fe­leltem a kérdésére? Kérdé­sekkel, mennyire ismeri a cementipart, az átalakulási törvényt... Megfagyott kö­zöttünk a levegő! Még ilyet! Miért kellene neki ezekhez bármennyit is értenie? Ter­mészetes joga, hogy vélemé­nye legyen! Manapság már nem olyan időket élünk, amikor a kérdéseket ilyes­mivel lesöpörhetik az asz­talról ... ! Valóban és sze­rencsére. nem olyan időket élünk. De milyen időket élünk? Ilyeneket? A hozzá nem értő „hozzáértők” ide­jét? S ha azt, tudjuk-e, hol fogunk kikötni?! Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents