Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-30 / 307. szám
8 1989. DECEMBER 30., SZOMBAT Krónika ’89 Ön felszámoló állampárt - leépülő pártállam Az átmenet békés éve Kelet .Európa a mozdulatlanság évtizedei után szédítő iramban ^ változik. Ahol az ország élén állók nem voltak hajlandóak beismerni ni, hogy az általuk szocializmusnak vélt társadalom vagy akként S megideologizált, elsősorban sztálini diktatúra megreformálhatatlan ^ maradványa csupán — ott a tömeg, az utcán, maga mondta ki ezt. ^ Minél erősebb volt e vezetők ragaszkodása a hatalomhoz, annál í! gyorsabban és súlyosabb áldozatok árán ment végbe a változás. Az elmúlt év Magyarországon az átmenet békés esztendeje volt. Nem a tömegek követelése kényszerítette ki a Magyar Köztársaság kikiáltását vagy az Elnöki Tanács megszüntetését, a népnek nem kellett tüntetnie az állampárt hatalmának felszámolásáért, vagy tötténelmiink elmúlt évtizedeinek újraértékeléséért. A hazánkban még a múlt évben is tabunak számító többpártrendszer bevezetése ugyan az ellenzéki csoport követelésének, egyben az uralkodó párt önkorlátozásának eredménye is. Az elmúlt 365 napban Magyarországon sokszor nehezen követhető politikai csatározások árán, de mégiscsak leépült — és nem leomlott, még kevésbé szétrobbant — a pártállam, hogy helyére tervezett módon a soron következő választások után alkotmányos keretek között működő, demokratikus jogállam kerüljön. A demokrácia-csomagterv, melyet alig egy esztendeje Pozsgay Imre terjesztett be az új kormány nevében a parlament elé, mára megvalósult. Az új alkotmány, a választójogi és párttörvény, a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékeihez egyaránt illeszkedő jogintézményeket hoztak létre, melyeket a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon tulajdonképpen minden meghatározó politikai erő elfogadott. Maga a parlament is jelentősen átalakult: bár legitimitását naponta megkérdőjelezték, az elvitathatatlan, hogy ma már nem egyszerűen egy pártállam szólistáinak kísérő zenekara. Már akkor sem volt az, amikor az MSZMP-tag képviselők saját pártjuk költségvetési, tárnogatását félmilliárddal csökkeútétték, fennállásának utolsó hónapjaiban r,pediá' a legnagyobb pártfrakció sem haladja meg a 140 főt. A szocialista pártnak nincs parlamenti többsége, a parlamenti képviselők visszahívása, az időközi választások és egyes honatyák csatlakozása az újonnan alakult pártok valamelyikéhez — ugyancsak színesítette a döntéshozatalt. Annál is inkább, mivel az új képviselők között olyan is akadt, akit az újonnan alakult pártok közös erővel juttattak be, de utána rábízták, melyikük politikáját vállalja. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy április elején, a választások után felálló parlament pontosabb képét adja majd a politikai erőviszonyoknak, és nagyrészt kiszűrheti munkájából azokat a bizonytalanságokat, melyeket az okoz, hogy az egyes pártok valóságos befolyását ma még senki nem ismeri. A Németh Miklós vezette kormánynak, amely még úgy kezdte az évet, hogy fontosabb döntéseit az áliampárt politikai bizottsága is rendre megtárgyalta és előzetesen jóváhagyta, az elmúlt évben két húzóágazata volt. itthon az államminiszter által kézben tartott demokratizálás, a politikai egyeztető tárgyalások első fordulójának sikeres befejezése hozott a konyhára, külföldön pedig — mindezek mellett — jelentősen növelték a bizalmat irántunk a Horn Gyula vezette magyar diplomácia határozott lépései Európa felé. A genfi menekültügyi konvenció aláírásával hazánk egyben felelősséget vállalt az Erdélyből, majd később az NDK-ból hazánkba érkezett menekültek sorsáért. A kormány külpolitikai tevékenysége egvben a gazdaság mozgásterét is bővítette. Javította a hitelfelvétel , és a működőtőke-behozatal lehetőségeit. könnyítette a magyar áruk exportját iS. Ennek ellenére a fizetési mérleghiány idén is mintegy 800 millió dollárral nőtt. Ennek részint az az oka, hogy a szerkezetáalakítás legfájdalmasabb nűveleteit a kormány nem vállalta fel. A mérleghiány másik közismert tényezője pedig az, hogy az idén a turisták mintegy 500 millió dollárt vittek ki az országból, és ennek nagy részét elvásárolták. A turistaellátmány szigorú, ámde megkésett korlátozása és a magánautó-behozatal megadóztatása már ezt a hiányt próbálja kétségbeesetten lecsökkenteni. A jövő évi krizis-költségvetés újabb súlyos terheket ró ránk, de az a kormány sem lesz irigylésre méltó helyzetben, amelyikre e terv végrehajtása vár. Nem csoda, hogy nálunk, a közvetett módon felajánlott lehetőség ellenére ma még egyetlen új párt sem akar részesülni a kormányzatban való részvétel örömeiben. A kormányzó párt politikai bázisának kiszélesítését a Miniszter- tanács az állampárttól, majd az MSZP-től való fokozatos eltávolodással igyekezett helyettesíteni. Független, nemzeti intézménynek nyilvánította magát, decemberben pedig a kormányfő lemondott MSZP-el- nökségi tagságáról, annak ellenére, hogy korábban az MSZMP elnökségéből nem állt fel. Mindenesetre a szocialista párt tagja maradt, bár pártpolitikusként egyre kisebb szerepet vállalt. A pártállam békés leépülése egyébként nem következhetett volna be ilyen sebesen, ha a korábbi állampárt, az MSZMP egy év alatt nem számolja fel tulajdonképpen önmagát. Az elmúlt évtizedekben mindig voltak — ha nem is mindig látható — jelei a párton belüli megosztottságnak a rendszert konzerváló keményvonalasok és a megújulás útjait kereső reformerek között, ám az év elején ez szakadékká mélyült. Az 1988. májusi pártértekezleten még a fordulat egyik keveset emlegetett eleme az volt, hogy a párt kötelezettséget vállalt az elmúlt évtizedek fehér foltjainak feltárására. Ez év január 28-án azonban felrobbant a politikai bomba: a párt KB történelmi albizottsága népfelkelésnek minősítette az 1956. októberi eseményeket. Ez volt az a pillanat, mikortól az MSZMP vezetése nem tudta tovább megőrizni az egység látszatát sem. Szembe kellet nézzen azzal, hogy a párton belül áramlatok szerveződni,, s. azzal . is, hogy az MSZMp-n kívül létezhetnek más pártok'‘fél Az 'eséméhyék innen Vezettek a valóságos többpártrendszer elismeréséig, Kádár János felmentéséig, Nagy lmréék teljes rehabilitálásáig, majd a temetésekig. Az MSZMP-ben előbb helyi reformklubok és -körök alakultak, majd országos tanácskozásaik felhívásai jelezték, hogy a felvilágosultak nem érzik jól magukat az abszolutisták között. Kezdetben országos értekezletet, majd rendkívüli kongresszust követeltek. Közben, a politikai intézőbizottság és a négytagú elnökség létrehozása ugyan néhány hétig nyugvópontra juttatta a szembenálló feleket, de végeredményben csak elodázta a végső búcsút. Erre a Kongresszus ’89-en, október 7-én került sor. Ezen nem pártszakadás következett be, hanem új párt született, mert a konzervatív erőknek ekkor még sem erkölcsi, sem politikai erejük nem volt, hogy megszervezzék saját táborukat. (Bár az MSZMP év végi újjáalakulása — a párthoz csatlakozó jóérzésű ezrek szubjektív szándékaitól függetlenül kétségtelenül erre irányuló törekvés.) A Magyar Szocialista Párt helyzete már semmivel nem jobb, mint vetélytársaié. Vagyona nincs, eddigi intézményeit nem tudja tovább fenntartani, tagsága nagyságrendileg akkora, mint komolyabb ellenfeleié. A párt bénultságát mutatja, hogy jó esélyei ellenére — habár elenyésző különbséggel —, de nem tudta sikerre vinni a köztársasági elnök mielőbbi és közvetlen megválasztására irányuló törekvéseit a novemberi népszavazáson. Hogy mikorra képes lelket verni csüggedt tagságába és elbizonytalanodott aktivistáiba, az meghatározó jelentőségű tényezője lehet a jövő márciusi választásoknak és ezen keresztül az európai értelemben vett demokratikus baloldali értékek további magyarországi sorsának. Most, amikor már az új esztendő esélyeit is latolgatjuk, engedje meg az olvasó, hogy jókívánságaink mellé is fűzzünk egy néhány mondatos kommentárt. A demokrácia csak akkor működik, ha a nép nem csupán tudja, de akarja is ellenőrizni a hatalom mindenkori birtokosait. Ha hívják, elmegy szavazni, és nem hagyja, hogy helyette mások, a feje felett döntsenek. Ha tudja, hogy nem mindig a leghangosabbnak van igaza. Ha nem „hallgatói tömegként” viselkedik, hanem a maga igazának tudatában részt kér a döntésekből. Mert ha nem ezt teszik, akkor tényleg csak a különböző elitek cserélgetik majd egymást a bársonyszékekben. László T. Gábor JANUÄR ll-én az Országgyűlés elfogadta az egyesülési, illetve a gyülekezési törvényt. 20-án az első nyilvános eszmecsere az MSZMP és a Magyar Demokrata Fórum képviselői között. FEBRUÁR ll-én az MSZMP KB üléséről kiadott közlemény szerint a testület meggyőződése, hogy a politikai rendszer plurali- zálása a többpártrendszer keretei között valósítható meg. A KB megerősítette: 1956-ban népfelkelés tört ki. 24- én az Elnöki Tanács ülésén határozatot hoztak hazánk csatlakozásáról a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményhez. MÁRCIUS fi-án tüntetés Budapesten a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen. 15- én az ország nemzeti ünnepe először volt munkaszüneti nap. 22- én megalakult az Ellenzéki Kerékasztal. Április 1- jén a Minisztertanács ülésén határozatot hozott az útalap és autópályadíj bevezetéséről. Az utóbbit április 30-án visz- szavonták. 25- én megkezdődött az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport alakulatainak 1989. évre tervezett részleges kivonása. MÁJUS 3-án ■ 350 kilométeres magyar—osztrák határon megkezdődött a műszaki határzár (a vasfüggöny) felszedése. 8-án az MSZMP KB ülésén Kádár Jánost felmentették elnöki tisztsége és KB- tagsága alól. Megszüntették az MSZMP káderhatáskörét. 13- án a Minisztertanács rendkívüli ülésén azonnali hatállyal felfüggesztette a nagymarosi építkezéseket. 20- án az MSZMP-reformkörök első országos tanácskozása Szegeden. JÜNIUS 10- én aláírták az MSZMP és az Ellenzéki Kerekasztal, valamint több társadalmi szervezet és mozgalom megállapodását. az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről. 16- án, a nemzeti gyász napján eltemették az 1956-os népfelkelést követő megtorlás során kivégzett Nagy Imrét és mártírtársait. 23- án az MSZMP KB ülése: a párt elnöke Nyers Rezső lett és négytagú elnökséget, 21 tagú Politikai Intéző Bizottságot választottak. JÚLIUS 6- án elhun5't Kádár János. 11- én George Bush, az Egyesült Államok elnöke hivatalos látogatást tett Magyarországon. 22-én időközi választás négy ország- gyWöi, válaszK>Hsi;iUnú>sn:, pöflöAlön az, ellenzék jelöltje, Roszik Gábor győzött. AUGUSZTUS 24- én 101 NDK-állampoIgár az NSZK budapesti nagykövetségéről vöröskeresztes útiokmánnyal Ausztriába távozott. SZEPTEMBER ll-én lehetővé vált a hazánkban tartózkodó NDK-állampolgárok kiutazása más országokba. 18-án aláírták a politikai egyeztető tárgyalásokról szóló megállapodást. 28-án az Országgyűlés őszi ülésszakán nyilatkozatban ítélték el az 1968-as csehszlovákiai intervencióban való magyar részvételt. A hó második felében a Szabad Demokraták Szövetsége aláírásgyűjtést kezdeményezett népszavazás kiírására arról, hogy kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről, elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról, csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására, fel- oszlassák-e a munkásőrséget? OKTÓBER 7- én az MSZMP kongresszusán kimondták a Magyar Szocialista Párt megalakulását. 18-án az Országgyűlés elfogadta az 1949. évi alkotmány módosításáról szóló törvényt, 19-én a párttörvényt, 20-án a Munkásőrség jogutód nélküli megszűnéséről és a köztársasági elnök, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt. 22- én a Magyar Demokrata Fórum II. országos gyűlése. Elnökké Antall Józsefet választották. 23- áti kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Megszűnt az Elnöki Tanács, az ideiglenes köztársasági elnök Szűrös Mátyás lett. Országszerte megemlékeztek az 1956- os népfelkelésről. 27-én a Szabad Demokraták Szövetségének második közgyűlése Budapesten. NOVEMBER 2- án a Minisztertanács kinyilvánította: a kormány a parlamentnek felelős, független, nemzeti intézményként tevékenykedik. 3- án a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 36. kongresszusán a párt elnökévé Petrasovits Annát választották. 14- én a Magyar Demokrata Fórum a november 26-i népszavazás bojkottálására hívta fel tagjait és szimpatizánsait. 21- én Czinege Lajos nyugállományú hadseregtábornok lemondott rendfokozatáról. 26- án volt az első országos népszavazás Magyarországon — a köztársasági elnök- választás időpontjáról, a pártszervek munkahelyi kivonulásáról, az MSZMP vagyonának elszámoltatásáról és a munkásőrség feloszlatásáról. A szavazáson a választásra jogosultak 58,03 százaléka jelent meg. Az első kérdésre 50,07 százalék igen és 49,93 százalék nem szavazat érkezett. A további három kérdésben az igen szavazatok száma 95 százalék körül volt. DECEMBER 17- én az MSZMP XIV. kongresszusán bejelentették: októberben az MSZMP nem szűnt meg. Pártelnökké Thürmer Gyulát választották. A központi bizottság tagjai lettek mások mellett Grósz Károly, Ribánszky Róbert, Púja Frigyes és Berecz János. 18- án megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka, melyen elfogadták az 1990. évi költségvetést és a lakásgazdálkodás új rendjére vonatkozó kormányjavaslatot. A honatyák úgy döntöttek, hogy a parlamentet márciusban feloszlatják. Szűrös Mátyás 1990. március 25-ére kiírta a parlamenti választásokat. BESZÉDES KÉPEK Meddig takarítunk még? Ribánszky Róbert: „Előttünk állnak az MSZMP tömegei” Lenin: „Visszatérek én, hiába űztök Fiatal (?) Demokraták Szövetsége (Cegléden) Roszik Gábor: „Olyan unalmas az országgyűlés, ha nem én beszélek” Az állampolgár hangja: „Uraim, önök csak politizáljanak, én pedig megtanulok jó pofát vágni hozzá” *
