Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-30 / 307. szám
1989. DECEMBER 30., SZOMBAT 2 ÉV VÉCI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS A felgyorsult változások kora Kelet-Eurépa rohamléptekkel halad a jogállamiság felé • Eltűnőben ez eddig sok helyütt „szigorúan őrzött határok" kontinensünkön • Előrehaladás a katonai tömbök fegyverzetcsökkentő tárgyalásain • Erőfeszítések a fegyveres viszályok felszámolására Altalanos PILLANATKÉP volt lehetséges az önjelölés. A választás feltárta, hogy a demokratizálásban még nagy utat kell megtenni, de a voksolás eredménye máris áttörést jelentett, mert az átalakítási politika több ismert hívét juttatta be az új népképviseleti szervbe. Az ezután megválasztott új legfelsőbb tanácsban, csakúgy, mint a nép- képviselők, közben már másodízben tartott ülésezésén olyan vitákra került sor, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak, és az átalakulás felgyorsulását jelezték. Az év végére azonban az egész országban romlott a gazdasági helyzet, és a lakosság ellátása, erősödtek egyes köztársaságok szakadár törekvései. Mindennek következtében az 1990-es esztendő sok kemény megpróbáltatást hoz majd a peresztrojka elkötelezett híveire. AZ EGYKORI ELLENSÉGKÉP A MÜLTÉ Todor Zsivkov felelősségre vonását Követelik a szófiai tüntetők Szerénytelenség nélkül mondhatjuk az új esztendő előestéjén, hogy hazánk komoly szerepet vállalj a Közös Európá Ház alapjainak lerakásában. A parlament, megújulása, a jogállamiság kereteit megalkotó munkája, amely a Magyar Köztársaság kikiáltásában, majd a jövő év tavaszára tervezett többpártrendszerű szabad választásokban tetőzik, tiszteletet ébresztett mindazok körében, akik érdekeltek abban, hogy megszűnjék kontinensünk ketté- osztottsága, egymással szembenállása. Az a tény, hogy humanitárius alapon kormányunk megnyitotta nyugati határainkat az NDK-menekül- tek előtt, kommentátorok szerint szerepet játszott abban, hogy szabaddá váljék törvényesen is az NDK-állampol- gárok utazása, és kezdetét vegye a reformfejlődés. Ugyanígy lépéseink hatással voltak más országokra is a jogállamiság felé vezető útjuk keresésében. Jövőre a legtöbb VSZ- országban március-áprilisban, szinte egy időben, többpártrendszerű parlamenti választások lesznek. Hírmagyarázók szerint úgy, ahogy most ez Lengyelországban történt, előfordulhat, hogy polgári, a szabad vállalkozás és magántulajdon alapján álló kormány- koalíciók kezébe kerül a kormányrúd. Az egykori helyzet, amely a NATO-t és a Varsói Szerződési életre hívta, tehát alapvetően megváltozik. Esetleg már 1990-ben, vagy legalábbis az azt követő években megkérdőjeleződik a katonai tömbök további fennállásának szükségessége. Az ellenségkép máris a múlté. Mind a Varsói Szerződés, mind az Észak-atlanti Szervezet legutóbbi legmagasabb szintű tanácskozásain alapgondolat volt, hogy ezeknek a tömböknek fokozatosan olyan politikai szerepkört kell vállalniuk, amely elősegíti a közeledést az egykori szembenállók között. Sok kommentátor véli tehát úgy az újév előestéjén, hogy amíg 1989 a kelet-európai politikai változások éve volt — bár ezek jövőre is folytatódnak—, 1990-ben inkább a leszerelési intézkedésekre helyeződik át a fő súlypont. Erre engedett következtetni Mihail Gorbacsov és George Bush december 2—3-i máltai eszmecseréje is. A két világhatalom államfői, akik a tervek szerint a jövő év első felében találkoznak Washingtonban, megállapodtak arról, hogy meggyorsítják a fegyverzetkorlátozásról folytatott tárgyalásokat. Egyrészt a genfi értekezletről van szó, amelyen a szovjet és amerikai szakértők a hadászati támadófegyverzet ötvenszázalékos csökkentéséről intézkedő szerződéstervezet kidolgozásán fáradoznak. Másrészt a VSZ és a NATO bécsi tanácskozásain .próbálnak minél gyorsabban közös nevezőre jutni,...; A ,,23-ak” eszmecser réin a hagyományos fegyverzet és haderő radikális csökkentése a téma. A cél az, hogy olyan szint alakuljon a haderőkben és fegyverzetben, amely a legminimálisabb a kölcsönös biztonság szempontjából. A megbeszélések eredményesen zajlanak, s a jövő évben sor kerülhet újabb csapatkivonásokra is a térségből. Prága: A rendőrség és a rohamrendőrség tagjai zárják le a prágai Vencel teret 19S9. január 15-én pártfőtitkár áprilisi halála után diákmegmozdulások kezdődtek. Ezek hamarosan a pekingi Tienanmen térre összpontosultak, ahol a diákok szabadságot és demokráciát követeltek. Éhségsztrájkjuk támogatására több mint egymillió lakos tüntetett a kínai fővárq^. utcáin. A rendkívüli állapot bevezetése'nem használt, s a belpolitikai válság mélyült. Végül is Kína keményvonalas vezetői június 4-én a hadsereg rohamával vetettek véget a Tienanmen térre összpontosult diákmegmozdulásnak. A fegyvertelen tüntetőkre a páncélosok géppuskatüzet árasztottak, és sokat közülük lánctalpaikkal nyomtak össze. A halottak számáról nincs pontos adat. Külföldi megfigyelők több ezer áldozatot említettek. A vérfürdőt tömeges letartóztatások és kivégzések követték. Csupán június 21— 22-én 27 embert végeztek ki a tüntetésekben való részvételük miatt. A tienanmeni mészárlás világszerte mély megdöbbenést keltett, s egy időre visszavetette az ígéretesen kibontakozóban levő demokratizálási folyamatot. AFGANISZTÁNTÓL NAMÍBIÁIG Santiago de Chile: újra szavaztak a latin-amerikai országban, s a kereszténydemokrata Aylwin megválasztásával megnyílt az út a demokráciához A TIENANMEN TÉRI VÉRENGZÉS Nem mindenütt a világon alakult ilyen biztatóan a kép. Kínában Hu Jao-pang, volt Panamaváros: az amerikai csapatok szinte a földig lerombolták a Noriega tábornokhoz hu egységek főhadiszállása közelében fekvő negyedet Az 1989-es esztendőben több helyi konílikus tárgyalóasztal melletti megoldásában történt jelentős előrehaladás. Február 15-én a szovjet hadsereg a korábban aláírt egyezmények értelmében befejezte az Afganisztánból való kivonulást. A polgárháború ugyan ezután is folytatódott, de több kísérlet történt a belső megbékélés körülményeinek megteremtésére. Angola déli részéből távoztak az dél-afrikai csapatok, majd sor került a kubai egységek kivonására is. A kormánycsapatok és az ellenük harcoló Unita között tűzszünet jött létre. Az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartottak Namíbiában, s a SWAPO, a volt szabadságharcos szervezet kapta meg a legtöbb mandátumot. Kambodzsából kivonultak a vietnami csapatok, de a polgárháború tovább tart. Ugyanígy az Izrael áltál megszállt arab területek sorsában van ugyan némi előrehaladás a tárgyalások felé, de a megoldás a jövő évre vár, összegezve: 1990 kezdetének előestéjén joggal várhatjuk, hogy az 1989-ben megkezdődött kedvező folyamatok megszilárdulnak, és a világ tovább haladhat az együttműködés irányába. Arkus István Visszalapozva az egy évvel ezelőtt megjelent előrejelzésekre, az 1989-es év várható eseményeiről, megállapíthatjuk, egyetlen szemleíró sem akadt, aki oly dinamikus viharos változásokat jósolt volna meg az akkori helyzetre alapozva, mint amelyek később a valóságban bekövetkeztek. Egy esztendeje még például Lengyelországban megkérdőjelezték, hogy a Szolidaritás egyáltalán legális szakszervezetként működhessen, s a sztrájkhelyzet leküzdése volt a LEMP akkori kormányának feladata. Az év végén viszont Tadeusz Mazowiecki, Walesa tanácsadója az ország kormányfője, akit a rendkívüli állapot idején közel egy esztendőn át őrizetben tartottak. Mivel pedig a kerekasztal-tárgya- lások alapján megtartott parlamenti választásokon a lengyel kommunisták vereséget szenvedtek, s az ellenzéki erőket szervező Szolidaritás már az első fordulóban az általuk elérhető 165 parlamenti helyből 160-at, a 100 szenátusi mandátumból 92-t megszerzett, ézt tükrözi a m'áP'kábi- riet összetétele is. A lengyel parlament szeptember 12-én olyan koalíciós kormánynak szavazott bizalmat, amelynek 12 miniszterét a Szolidaritás, négyet, illetve hármat a vele szövetségre lépett Parasztpárt és a Demokrata Párt adott, és csak négy tárcát kapott á Lengyel Egyesült Munkáspárt. Egy esztendeje a szomszédos Csehszlovákiában a Charta— 77 elnevezésű emberi jogi szervezet tagjai közül sokan börtönben raboskodtak, az 1989-es év végére pedig egyik prominens személyisége, Havel drámaíró, köztársasági elnök lett, s Dubceket, az 1968-ban idegen intervencióval levert „prágai tavasz” félreállított és rágalmak özönével elárasztott, szigorú ellenőrzés alatt tartott vezetőjét pedig a reformok jegyében ülésező parlament elnökévé választották. A berlini fal, amely Európa kettéosztottságénak, . a hidegháborúnak oly tragikus jelképe volt, s amelyet még a keleteurópai reformfolyamatoktól mereven elzárkózó volt NDK- vezetők, 1989 októberében is a „XXI. században is majdan létező” szigorúan őrzött, áthághatatlan határként tüntették fel, a november 9—11-i hétvége mámoros nápjaiban egyszer s minderkorra nyitottá vált, és csak ezekben a napokban milliók éltek a hirtelen kiharcolt szabad átkelés lehetőségével. Valletta: George Bush amerikai elnök éa Mihail Gorbacsov szovjet államfő kezet fog 1989. december 3-án, a kétnapos csúcstalálkozójuk végén tartott közös sajtóértekezletük megkezdésekor a Makszim Gorkij szovjet tengerjáró fedélzetén A reformerők gyors térhódításának lehetett tanúja ugyané napokban a világ: november 10-én a funkciójából elmozdít- hatatlannak tűnő és minden változásnak ellenálló Todor Zsivkovnak búcsúznia kellett a BKP főtitkári, majd államelnöki tisztségétől, s a Mlade- nov vezette, megújulást zászlójukra írt erők megtették az első lépéseket a jogállamiság megtepemfesérflL.rJ^ ‘iiS.JJti, Végül,-Európa —, Albánig kivételével — az ev végére teljesen szabaddá vált: Romániában, ahol még november végén az RKP kongresszusa a személyi kultusz eszméletlen tobzódása közepette, immár hatodszor újjáválasztotta Ceausescu főtitkárt, a terror uralma hiába próbálta vérbe fojtani a feltámadt népharagot, sikerült megdönteni a gyűlölt diktátor hatalmát. Ami más kelet-európai országokban evolúciós úton, békés fejlődés, legfeljebb utcai tüntetések útján valósult meg, Romániában fegyverropogásban, sok ezer ember halála árán, robbanásszerűen tört a felszínre. A PERESZTROJKA HATÁSA ________________ A kelet-európai változásokra nem kerülhetett volna sor a szovjet átalakítási politika erőteljes megvalósítása nélkül. Mihail Gorbacsov többször kifejtette, hogy a szovjet kormány egyszer s mindenkorra szakított az úgynevezett Brezs- nyev-doktrínával, amely a csalhatatlannak kikiáltott, állítólagos szocializmus útjáról „eltévelyedő” VSZ-tagállamok- kal szemben kész volt a katonai erőszak alkalmazására is, hogy megakadályozza saját önálló fejlődésüket, útkeresésüket, és elzárja őket a jogállamiság alapjainak megteremtésétől. Alapvető volt ebben annak kimondása, amely nem minden tusakodás nélkül történt, hogy az „otok” 1968-as katonai beavatkozása a prágai tavasznak nevezett megújulási kísérlet ellen, s ennek fegyveres elnyomása, hibás döntés volt, ellentétes a VSZ-államok szuverenitásával. Moszkva rokonszenvét nyilvánította a reformállamok — az év első felében a Szovjetunión kívül Lengyelország és Magyarország — vezetésének evolúciós ffetfekvésöí iránt. Bár 'a Szovjetunióban a demokratizálást továbbra is az egypárt- rendszer körülményei között képzelik el — mint kijelentették —, nem avatkoznak be a VSZ-tagállamok belső folyamataiba, s ha ott többpártrendszer útjára tér a fejlődés, ezt a népfelség tiszteletben tartása alapján kötelező elismerniük más államoknak. Nem támasztottak akadályt ennek megfelelően azokkal a nyugati állásfoglalásokkal szemben, amelyek bátorítani igyekeztek a kelet-európai reformfolyamatokat vagy segélyeket szavaztak meg gazdasági szerkezetük átalakítására, amely előfeltétele, hogy visz- szatérjenek a Közös Európa Házba. Szovjet részről azonban nemegyszer tisztázták: a NATO-államoktól is elvárják cserébe, hogy ne avatkozzanak be a kelet-európai országok belső folyamataiba. Ami a Szovjetunió belső fejlődését illeti, ebben az idén mérföldkőnek számított az új országos hatalmi szervnek, a Népképviselők Kongresszusának megválasztása. A 2250 fős testületbe 750 jelöltet már korábban megválasztottak a hivatalos politikai és társadalmi szervezetek listáján, 1500 képviselő személyéről pedig területi alapon kellett szavazni. Újdonsága volt az eseménynek a többes jelölés, s első ízben Berlin: ezrei: tolonganak a Brandenburgi kapunál december 26-án, négy nappal azután, hogy az SDK halóságai újabb határátkelőhelyet nyitottak a berlini falon a város egyik jelképének számitó kapunál Afganisztán: Hazatérő ejtőernyősezred átkel az afgán—szovjet határon 1989. február 6-án, az afganisztáni szovjet csapatkivonás határidő előtti befejeződésének napjaiban