Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-28 / 305. szám
1989. DECEMBER 88., CSÜTÖRTÖK Lilian 3 Egy övön aluli ütés története —— 1 1 1 ■■■'■" ———— ■■■■■■■I ii ■ ír Ki volt a telefonbetyár? | A Pest környéki postahivatal vezetőjét hívom tele- | fonon. Információt kérek tőle az ünnepnapi távirat- 5 kézbesítés rendszeréről, mikéntjéről. Némi huzavona után elsorolja a hivatalvezető, hogy kik, milyen módon ^ viszik házhoz a táviratokat karácsonykor és az új év el- ^ ső napján, ha délután háromkor bezár a helyi távírda. ^ Beszél az alkalmi kézbesítőkről is, akik „lalcásállomá- | son”, vagyis otthoni telefonjuk mellett tartanak ügyele- § tét, majd saját autójukkal viszik ki a címzetteknek a S táviratokat. Hallottam már ezekről a lakásállomásokról. Talán természetes, hogy szeretnék megismerkedni egyikkel-másikkal. Ám a hivatalvezető közli: a lakásállomások telefonszáma hivatali titkot képez, akárcsak az alkalmisok neve. Azt javasolja, inkább neki mondjam el, hogy mit kérdeznék tőlük, s akkor ő válaszol helyettük!!). A GONDOLATOLVASÓ Hirtelenjében gombóc nő a torkomban. Másodpercekig képtelen vagyok megszólalni a megdöbbenéstől. Azt eddig is tudtam, hogy a postások között is vannak intelligens, rátermett vezetők, ám azt nem sejthettem, hogy egy hivatal- vezető még az alkalmi munkások gondolatait is ismeri, előre tudja, hogy mit válaszoltak volna kérdéseimre. Egymást kergetik fejemben a gondolatok, merthogy szeretnék valami értelmes választ kinyögni. Azonban a hölgy él — nagyon is! — a megné- multságom adta lehetőséggel. Elkezdi firtatni, hogy az vagyok-e, akinek kiadom magam, mert arról ő nem győződött meg. Hiába adom meg (négyszer egymás után) a szerkesztőség közvetlen városi vonalának hétjegyű számát, hogy visszahívjon leigazoltatni. Érvelésem lepereg róla, amikor elmondom neki: én sem tudhatom, hogy ő az-e, akinek mondja magát. Ennek ellenére elhiszem, hogy pontos információt adott, mert szerintem egy hivatalvezető telefonjához aligha férhet utcáról betévedt idegen. Különben is kettőnk személyazonossága lényegtelen ebben az esetben. A fontos az, hogy én bízzak a Magyar Postában, ő meg a Pest Megyei Hírlapban, hiszen mindketten ugyanazokat az embereket — ügyfeleket, olvasókat — szolgáljuk. Mi írjuk a lapot, ők meg terjesztik! Minden érvem falra hányt borsónak bizonyul. A hivatal- vezető csak szajkózza a magáét a telefonbetyárokról, akikkel már sokszor megjárta: a tisztességtelen munka- módszeremről, amiért telefonon kérek tőle adatokat, s nem pedig személyesen, felmutatva igazolványomat. Mit sem számít neki a tény, hogy a telefonos tájékoztatásnak sok évtizedes hagyománya van nemcsak a hazai, hanem a külföldi sajtóban is. Végül bedobja utolsó érvét: az a lakásállomás, amelyikre gondoltam, egy nagyon magas beosztású vezetőé, akinek könyörögni kellett, hogy egyáltalán elvállalja ezt a ^munkát. Nem szeretné, ha az egész település megtudná, hogy alkal- misként foglalkoztatta őt munkaidő után a posta. Nagyon komolyan ígérem a teljes diszkréciót. Annál is inkább, mert nem a .postáról, hanem magáról az emberről szeretnék többet tudni. Kíváncsi vagyok arra, hogy miért vállalja ezt a bizonyára nem könnyű munkát ünnepnapokon, s egyáltalán. Különben is, akit hívnék, az úgyis eldönte- né, akar-e magáról beszélni vagy sem?! A BUJKÁLÓ KÉZBESÍTŐ Miközben így „osztozkodunk” a telefonban „ismeretlenül”, újabb gondolatok támadnak a fejemben. Ha ez a magas beosztású ember valóban táviratokat hord ki, ugyan miként őrzi meg inlkognitóját ott, ahol jól ismerik? Lehet, hogy álarcban, hamis rendszámú gépkocsival közlekedik? Vagy mit csinál akkor, ha főállású munkahelyén dolgozó egyik kollégájának címére szól a távirat: nem viszi ki neki, nehogy lelepleződjön? Talán szégyelli, amit csinál vezető beosztása mellett? Ha így van, akkor meg miért csinálja? Miféle öröme lehet az embernek abban a munkában, amit csak rejtőzködve, bujkálva lehet végezni ? Várom, hogy a hivatalvezető egyértelműen nemet mondjon — mert akkor egyszerűen csak elköszönnék tőle, hogy más postahivatalnál próbálkozzam. De nem mondja ki a nemet! Sőt, legnagyobb meglepetésemre — miután egyszer már váratlanul megszakadt a vonal, s újra hívtam — megadja a helyi lakásállomás telefonszámát, s az alkalmi kézbesítő nevét! A lakásállomáson hamar fölveszik a telefont. Kimérten tudatja velem a hölgy, hogy hozzátartozója szeret autózni, azért vállalta el ezt a munkát. Egyébként pedig nincs odahaza. Ha otthon lenne, sem nyilatkozna, mert szóltak a postától, hogy hallgasson! Érzem, hogy a rosszullét kerülget. Azért megemberelem magam, s hívom a postahivatal vezetőjét. Kiderül, az „általam megadott” számon a Fővin- form jelentkezett a hivatalvezetőnek. Gyorsan egyeztetjük a hét számot. A gombóc megint a torkomba szökik, mert rájövök: a postás vezető nem tudja, hogy Budapesten már hétjegyűek a telefonszámok! KI KICSODA? Most már határozottan kérem a hivatalvezetőt, hívjon vissza az ismét többször bediktált számon, nehogy azt higgye, telefonbetyár vagyok. Csörög a készülék az asztalomon. Nagy sóhaj hallatszik a vonal másik végéről, amikor felismerjük egymás hangját. A hivatalvezető elismeri, hogy ő figyelmeztette a lakásállomást a telefonbetyárra, amikor az „általam megadott” számon a Fővinform jelentkezett! A félreértések tehát tisztázódtak, de értelmetlen visszahívni a lakásállomást, mert úgysem mondanának semmit. Már éppen beletörődnék a megváltoztathatatlanba, amikor a hivatalvezető arra kér, hogy az ő nevét hagyjam ki a cikkből. Levegő után kapkodok. Gondolataim lázasan kergetik egymást. Vajon miért nem írhatom le a hivatalvezető nevét? Talán becsapott? Hamis információt, adott? Vagy csak a nevét, netán a hivatását is szégyelli ? Feladom! Nem kérdezek tovább. Ki tudja, talán tényleg nem a hivatalvezetővel beszéltem? Bár nehéz elhinni, hogy egy telefonbetyárral hú- zakodtam másfél órán keresztül egy állami intézmény telefonján. Abbahagyom, mert már én sem bízom. Már én is félek. Hogy mitől? Hát attól, amitől a hivatalvezető! Hogy 6 mitől fél? Azt nem tudom. Azt sem, hogy én mitől félek. Talán a főnökömtől, amiért előzetes engedélye nélkül kiadom a nevem: Aszódi László Antal A felszabadulás után még működött az Legfőbb Állami Számvevőszék. Megszűnése után munkáját az Állami Ellenőrzési Minisztérium vette át, amelyet Rákosiék átszerveztek és a hivatásos munkatársakból álló, a rendszert közvetlenül kiszolgáló Állami Ellenőrzési Központot hozták helyette létre. A népi ellenőrzés rendszere 1958-ban az akkori irányítási formáknak megfelelően alakult meg, a korábbinál demokratikusabb, társadalmi munkásokkal működő szervezetként. A HÍR IGAZ Falugyűlést szerveznek Várják a hallgatag kákái elnököt Tegnap késő délután a kókai ellenzéki szervezetek és más, lokálpatriótákból spontán alakult „hangosan gondolkodó” társaság ült össze a művelődési házban. A település történetében idén másodszor fordult elő, hogy a polgárok önmaguk fogtak falugyűlés szervezéséhez. Konkrét programjuk első pontjában a közélet megtisztítását követelik. Ezért mozgalmat indítanak a tanácselnök, Illetve a végrehajtó bizottság leváltásáért, és új tisztségviselők megválasztásáért. Indokuk: a tanácsi vezetők önkényes döntései, a sorozatos és fölösleges beruházások finanszírozása, valamint minden kritikával szembeni passzivitásuk. A „hangosan gondolkodók” arról is döntenek majd a falugyűlés véleménye alapján, hogy a tanácstagság egészének vagy csak egyikük-mási- kuk újraválasztására kerüljön-e sor. Ugyancsak a falugyűlésen vetik majd föl azt a kérdést, hogy Kóka lakossága milyen formában nyújtson segítséget Romániának. Ezeket a közérdekű témákat azért viszik a falugyűlés nyilvánossága elé, mert azokra a tanácselnök — egyben a vb tagja — eddig nem reagált. Mint ahogy az ellenzék beadványaira s az ön- szerveződő fórum meghívására sem. A falugyűlés december 29- én, pénteken 18 órakor kezdődik a kókai művelődési házban, ahová a település minden polgárát várják. így a vb tagjait és a hallgatag tanácselnököt is. n A.L.A. A három évtized alatt sokan fordultak hozzájuk veszettnek hitt ügyeikkel, kapaszkodtak beléjük mint utolsó szalmaszálba. Számtalan ügyet fordítottak jó irányba, sok esetben szólították fel a kisemberek érdekében a hatalmaskodó, kis- királykodó szerveket a törvényesség betartására. Érthető hát, hogy hetek óta kétségbeesett levelek, telefonok érkeznek. „Igaz, hogy megszűnik a népi ellenőrzés? Hová, kihez forduljunk ezentúl?” — kérdezik az emberek. A hír igaz — feleli Császár Ferenc, a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke — a Parlament úgy döntött, hogy január elsejétől létrehozza az Állami Számvevőszéket, s ezzel párhuzamosan a népi ellenőrzés december 31-vel országosan megszűnik. A megszűnéssel kapcsolatosan a Minisztertanács az A helyzet jó, cfe nem reménytelen Ha adunk csirkét, kapunk olajat? Hatósági jogkörrel Rádiózás Január 1-jén kezdi meg működését a Frekvenciagazdálkodási Intézet, amely a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter felügyelete alá tartozik, s országos hatáskörű államigazgatási szervként dolgozik majd. Tóth Kálmán, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium frekvenciagazdálkodási osztályának vezetője elmondta: az új intézetet a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága frekvenciagazdálkodási irodájából hozták létre. Az intézet a KÖHÉM frekvenciagazdálkodási osztályának felügyelete alá tartozik, és első fokú hatósági jogkörrel ruházták fel. Az új szervezet hatáskörébe tartozik például a rádiózással összefüggő valamennyi hatósági engedélyezés, mint a rádiótelefonok engedélyezése, a különböző műsorvevő készülékek típusvizsgálata, a rádiórendszerek zavarvizsgálata, az újonnan létesítendő rádióállomások frekvenciáinak kijelölése. Létezik Nagymaroson a Du- risz Ruházati és Háziipari Kisszövetkezet. Elnök " asszonya, Legény Sándorné, azzal dicsekedhet, hogy sikeres esztendőt zárnak. A kisszövetkezet szerteágazó tevékenysége, eredményes bel- és külföldi üzleti kapcsolásai nagy ösztönzést adnak á munkáskollektívának, hiszen jövőjük biztosított. Különösen eredményes a cég Sződligeten található játékrészlege, ahonnan 1989-ben 7,2 millió forint értékben szállítottak ki a gyerekek körében kedvelt termékféleségeket. A valóban esztétikus, s a Triál üzlethálózatán keresztül forgalmazott plüssjátékokat sok gyermek megtalálhatja a fenyőfa alatt. Osztrák licenc alapján fogtak hozzá ez év közepén az úgynevezett textilszobrászati termékek, köztük a speciálts kabalababák, • „krumpligyerekek” előállításához. Ez utóbA helyzet jó, de nem reménytelen: jó, mert gázolajból, fűtőolajból nincs ellátási gond, sőt, a készletek nőnek. S benzin is van, még ha egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy éppen az az oktánszámú hiányzik, amelyikre szükségünk volna. De meddig lesz még benzinünk? Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tájékoztatása szerint készleteink fokozatosan csökkennek, de remélik, nem lesz benzinhiány. Ezt támasztotta' alá a közelmúltban lapunkban is közölt hír, mely szerint Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál is jelentősek még a benzintartalékok. Ami viszont reménytelen ... nos, ez már hosszabb lista. Köztudott, hogy hazánk a kőolaj meghatározó többségét a Szovjetunióból kapja. Az ez évre előirányzott 6,47 millió tonnás kontingensből ugyan „csak” 37,6 ezer tonna hiányzik, de ez a hiány viszont teljes egészében a decemberi biakat szabadalom védi, és csak nyugati piacon értékesíthetők. Olyannyira kuriózumszámba mennek és extra szuvenírnek számítanak, hogy neves személyiségeknek ilyet adnak ajándékba. Mint hírlik, ilyen kabalája van Ronald ÍReagannek, az USA volt elnökének és II. János Pál pápának is. Az elnök asszony elmondta, hogy az eddig tapasztalt gyártási sikereken, a termékek minőségén felbuzdulva jövőre már kimondottan tőkés piacra termelnek. A textilszobrászati üzemrészben foglalkoztatott hatórás műszakban a 60 dolgozó rendkívüli kézügyességének köszönhetően jól keres. A Durisznak a fővárosban számos üzlethelyisége van, sőt fodrászati és kozmetikai szalonja is működik. Gy. L. szállítások kiesése miatt keletkezett. Mielőtt tippelgetnénk, vajon miért csöpög a benzincső, elárulunk egy kissé hihetetlennek tűnő, de sok helyről megerősített pletykát. Szovjet partnereink jélre nem érthetően utaltak arra, hogy az olajcsap azért váltott csepe- gösre, mert — nem, nem politikai okot kell keresni! — Magyarország kevesebb csirkét exportál a Szovjetunióba, mint azt a Volga mentén szeretnék. Egyszerű tehát a képlet: ha adunk csirkét, kapunk olajat. Hazánk egyik legjelentősebb baromfikeltető- és feldolgozó üzeme a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet. Főkönyvelőjük elmondta, ők ebben az évben túlteljesítették rubelexport érvükét: több baromfit neveltek a Szovjetunió számára, mint amennyi kötelező lett volna. Ez azért is elismerésre méltó teljesítmény, mert köztudott, hogy a tőlünk Keletre küldött élelmiszerek — a baromfi is — olyan alacsony áron kelnek el, hogy azért bizony nem volna érdemes a jószággal vesződni. A hernádiak is csak azért tudták a nullszaldót elérni, mert ez évben még további, kilogrammonkénti tízforintos dotációt kaptak az árujukkal kereskedő Hungavis Külkereskedelmi Közös Vállalattól. Ami viszont igazán reménytelen: a termelők a nullszaldó eléréséért jövőre már — méltán — az eddigi támogatás kétszeresét kérik a nyomott rubelár kiegészítéséhez. S hogy mibe kerül pékünk mindez? Elképesztő számokat jelez a kis számológép: az a csirkemennyiség, amivel elmaradtunk a rubelpiacon, tőkés országokban huszontömililió dolláros árbevételt eredményezne. Ennyi pénzért a világpiacon közel kétszázezer tonna kőolajat kapnánk, a jelenlegi hiányzó mennyiség majd’ hatszorosát. , Van olyan elképzelés, hogy hazánk híd szerepet vállaljon a Nyugat és a Szovjetunió gazdasága között. Ne vitassuk eme terv életképességét, de aggódom: lehet hidat építeni ott, ahol nincs is közlekedés? Hiszen — mint látjuk — már a benzin is hiányzik hozzá.. Tóth Béla Endre Krumpligyerek Nagymarosról Kabala a pápának BÚCSÚZNAK A NÉPI ELLENŐRÖK Ezután is van hová fordulni alábbi határozatot fogja nyilvánosságra hozni: „A Minisztertanács szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a népi ellenőrzés szervezete 31 évvel ezelőtt az irányítás szükségszerű részeként jött létre és a társadalmi-gazdasági követelményeknek megfelelően eredményesen működött. A munkájában részt vevő választott tisztségviselőknek, társadalmi munkásoknak és hivatalos munkatársaknak áldozatkész tevékenységükért köszönetét fejezi ki. A kormány a jövőben is számít arra, hogy az állami ellenőrzés különböző formáiba (például kereskedelmi és piacfelügyelet, fogyasztók tanácsai) bekapcsolódnak és hasznosítják az eddig szerzett tapasztalataikat.” Felmerül a kérdés, hogy miért szűnik meg a népi ellenőrzés, ha tevékenysége 31 évig mind a vezetés, mind a' lakosság megelégedésére szolgált. KI TUDJA MÉG? — Üj irányítási módszerek kerülnek bevezetésre, ehhez új, ennek megfelelő és korszerű ellenőrzésre lesz szükség. Az Állami Számvevőszék olyan feladatokat is ellát majd, mint a bankoknak, a pártok gazdálkodásának és az éves költség- vetésnek az ellenőrzése. Ilyen munkákat mi nem végeztünk, bár vannak ilyen képzettségű szakembereink — mondja Csiszár Ferenc. — A közvéleményt érdekli: hová fordulhatnak ezután panaszaikkal. — A népi ellenőrzési bizottság köteles volt kivizsgálni a lakossági közérdekű bejelentéseket. Ezeket a panaszokat a szakmai szervekhez utaltuk elbírálásra. Erről visszatájékoz- tatást kértünk és ha az eredményt nem fogadtuk el, tovább léptünk. Igaz, fordultak elő olyan bonyolultabb esetek is, amelyeket közvetlenül mi vizsgáltunk ki. A munkánk tulajdonképpen ezen vizsgálatok koordinálása volt, megszűnésünkkel tehát csak ez a szerep szűnik meg. Hogy erre milyen új formát találnak majd, még nem tudjuk. Talán egy köz- igazgatási bíróság, talán svéd mintára egy úgynevezett állampolgárok szóvivője folytatja majd ezt a tevékenységet. Addig azonban a tanácsok, a gazdálkodó és bűnüldöző szervek továbbra is kötelesék az egyébként változatlanul érvényben levő 1977. éri l.sz. törvény értelmében foglalkozni a közérdekű bejelentésekkel. Ha döntésüket a panaszos nem fogadja el, az ügyészséghez fordulhat. Nincs tehát arról szó, hogy az embereknek nem lesz hová menniök problémáikkal — mondta Császár Ferenc, majd kérte, hogy tolmácsoljuk köszönetét a megye 1150 társadalmi és 32 függetlenített dolgozójának a három évtizedes felelősségteljes munkáért. BARÁTI BESZÉLGETÉS A napokban tartják az utolsó NEB-üléseket, ahol a dolgozókat baráti beszélgetésre, búcsúzkodásra hívták össze< A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke Pest megyében 14 embernek KNEB-emlékpla- kettet adományozott sokéves, évtizedes munkájáért. Két függetlenített dolgozó Kiváló Munkáért kitüntetést, 13 népi ellenőr Kiváló Társadalmi Munkáért elismerést kapott. Szegő Krisztina
