Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-27 / 304. szám
1989. DECEMBER 27., SZERDA 3 NAGYKOVÁCSIBAN Telefon Rt. Nagykovácsi volt tanácselnöke, dr. Szabó István — még státusban — március végén lépett telefonügyben, A Budapesti Távbeszélő Igazgatóság kedvező reagálása után felmérés kezdődött: vajon ki lehet-e majd használni egy 1000 fővonalat adó konténerközpoútot? A nyári hónapok levelezéssel teltek, ugyanis a hálózat- fejlesztési részvénytársaság keretében szeretnék megváló-, sítani. Ez azt jelentené, hogy az állampolgárok nem kérelmet nyújtanak be a postához, a hatósághoz; a posta nem jótékonykodik, amikor engedélyezi, hogy valaki befizessen 70-80 ezer forintot egy készülékért, ami a posta tulajdona, hanem egyenrangú vállalkozóként, részvényesként, az rt.- ben lévőkkel összefogva építenék ki a hálózatot. A tanács a tanulmányterv elkészíttetéséhez szükséges 200 ezer forintot biztosította, a kivitelezés összköltsége (az 1989. júniusi árak szerint): 64 millió forint +25% áfa. A bel. területi igénylő 20 ezer, a külterületi 30 ezer forintért kap részvényt. Ezzel taggá válik: mehet a közgyűlésekre, ott szavazhat, a nyereségből osztalékot kap stb. Az önköltség másik részét, fejenként 15 ezer forintot akár le is dolgozhatják a telefonra vágyók (árok- ásás, kábelhúzás, csőfektetés formájában). De ez nem kötelező! Viszont aki telefont szeretne, annak december 31-ig le kell adnia a megfelelően kitöltött kötelezettségvállalási nyilatkozatát, és legkésőbb 1990. január 31-ig meg kell vennie a részvényét. A konténerközpont kapacitásából legalább 650-700 vonalat le kell kötni ahhoz, hogy a beruházás megindulhasson. De mindeddig nem egészen 40,0. jelentkező, jött össze. És még a postatörvény módosítására ,1s várni kell. Központi vezérlésű gyámkodás Tanyára is futná a kétmillióból A pályaválasztás minden nyolcadikos diák és családja életében mérföldkő, még ha nincs is minden fiatal tudatában annak, hogy sorsfordulóhoz érkezett. De hogyan várhatnánk el minden tinédzsertől. hogy komolyan vegye a „tudás hatalmáról” és a lenini „hálmas ucsityszjáról” szóló frázisokat, mikor egyik-másik osztálytársának zsebpénze megközelítik tanárai fizetését. A helyzetet súlyosbítja, ha annak az intézeti fiatalnak kell dönteni jövőjéről, akinek múltja sincs, legalábbis annak egy részét szeretné elfelejteni. S most majdnem szellemi fogyatékos állami gondozottakról kezdtem írni, pedig állami ne- veltetésű, intézeti neveltetésű, vagy intézeti elhelyezettekről van szó az újabb elnevezésük szerint, olyanokról, akik enyhe fokon értelmi fogyatékosok. Levettük róluk tehát a bélyeget, amit a természet és sok esetben felelőtlen szüleik nyomtak rájuk. Tiszta lappal indulhatnának az életbe, amelyhez meg is lenne minden joguk, nem ők tehetnek róla, hogy innen rajtolnak. Teljes értékű általános iskolai bizonyít' vánnyal folytathatják útjukat, de mit hoznak benne és főleg ..mire viszik” ezt a makulátlan passzust? — Ide figyeljen! Nehogy valami szociálpolitikai hülyeséggel jöjjön elő! — mondja Csontos Illés, a gyömrői nevelőotthon és általános iskola testnevelő tanára. — Tele van a sajtó azzal, hogy a nehezedő gazdasági helyzet hatványozottan vágja el az utat intézeti fiataljaink előtt. A „szülőkről” írjon, akiket csak nyelvi szegénységünk miatt nevezhetünk szülőknek. Nem a szociálpolitika totális csődjére káli rákenni a dolgokat, hanem a f elelőtlen, álhur. mánus politikai baklövés az okozója a helyzetnek. Ma Magyarországon tömegek tehetik meg azt, hogy gyerekeket nemzenek, de utódjaikról akkor sem gondoskodnak, ha arra minden lehetőségük meglenne. Olyan családok gyerekeit kell becsületesen és keményen dolgozó emberek munkájából eltartani, akik a társadalommal szembeni cinizmusuk miatt nem teszik azt, ami kutya kötelességük lenne. Én a szülőket keresném meg. akik a tanácson ácsorognak segélyért, aztán lyukasra könyökölik a pulóverüket a kocsmapulton. Miért nem kérdezik meg ezektől az életerős apáktól, hogy hány négyszögöl földet bérel és művel meg, hogy több krumpli és gyümölcs jusson a családnak? — méltatlankodott az intézet testnevelő tanára. — Apropó, föld. A Telekikastélyhoz több mint húsz holdnyi terület tartozik. Hogyan hasznosítható mindez a gyerekek munkára nevelésében? — kérdeztem az igazgatónőt. — Sajnos hiába jók a környezeti adottságaink, az ország gazdasági berendezkedése vidéken is az ipart részesíti előnyben. Csak ipari üzemekre kerülhetnek tanulóink főleg, ha nem is tanulnak tovább, mert a téeszeknek nincsenek munkásszállóik. Az igazgatónő Nagy Lászlóvá egyébként optimista. Különösen a pomázi és a ceglédi segítséget emeli ki és azt, hogy minden egyes tanulójuknak keresnek helyet az országot sújtó válság pedig ezeket a fiatalokat még nem érte el. Kihangsúlyozta, hogy ez csak a pályakezdésükre, nem pedig a családalapításra, otthonteremtésre vonatkozik. Gyanítom, hogy a vezetőnő derűlátása inkább hivatássze- retetéből. mintsem a jövőbe vetett hitéből fakad. A iegilleFél szavakból is értik egymást A testkultúra temploma ... lenyűgöző látvány. Mako- vecz Imre tervei alapján Győri Sándor szentendrei kisiparos készítette. Hogy miért adtam ily magasztos nevet a visegrádi Rév Utcai Általános Iskola tornatermének? Két okból is. Először: ha megnézik a fotót, láthatják, hogy valóban templomhajóra emlékeztet az épület, másodszor pedig azért, mert Győri Sándor már lemaradt egy Makovecz-templom- ról. A siófokit szívesen fölépítette volna, de folyamatban levő munkái miatt nem tudott vállalkozni kivitelezésére. ■ Ez tehát az első közös alkotása a neves építésszel. Hogyan kapta meg a munkát, és egyáltalán miként lehet szót érteni a nemzetközi hírű tervezővel? — Pályázatot írt ki a helyi tanács. Én a KIOSZ szentendrei titkárától kaptam meg a tervdokumentációt, amelyre költségvetést készítettem, és vállaltam a generálkivitelezést, azaz, hogy kulcsátadásig elkészítem az épületet. Mivel más nem kérte a teljes munkát, megkaptam a megbízást. Kezdődhetett a közös munka, amit rendkívül élveztem, hiszen fél szavakból is értjük egymást a tervezővel. Ugyanez volt jellemző a szakipari munkákban segítő kisiparosokra. Alkalmazottaim közül a legszínvonalasabban Németh Sándor szakmunkás dolgozott. Egy új épület minőségét persze nemcsak a tervező és a kivitelező befolyásolhatja. Az szintén sokat számít, hogy nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a beruházóval — a Visegrádi Nagyközségi Tanáccsal —, ezen belül Szentendre főépítészével, Benkovits Attilával, aki menet közben vette át a beruházás irányítását. ■ Csodálatra méltó, hogy széliében 24 métert ívelnek át a tető szarufái anélkül, hogy a terem közepén egyetlen tartóoszlop lenne. Nem is lehetne, hiszen zavarná a terem funkcióját. Hogyan oldották meg a gerinc felfüggesztését? — A szelemengerendát úgynevezett fecskefarok kötésekkel királyfák tartják. Kívülről 11 csúcsocska látszik a gerincen; az első és az utolsó kivételével nem közvetlenül támaszkodnak a talajra, hanem a szarufák közvetítésével. A függesztőműves tetőszerkezetet hagyományos és korszerű fakötések kombinációjával alakítottuk ki. ■ Tudomásom szerint ön nem szentendrei. Hol született, s családi hagyomány-e önöknél az építőmesterség? — Füzesgyarmaton születtem, apám, nagyapám is kőműves és ács volt. Ök szintén több szakmához értettek. Jómagam 17 évesen már iskola- építést irányítottam. Mára az összes szakipari munkát megtanultam. ezért merek generálkivitelezésre vállalkozni. B9 E tornacsarnok megépítése előtt is neves tervezőmérnökökkel dolgozott? — Minden megbízás előtt mérlegelem, érdemes-e elvállalni, azaz jók-e a tervek, s fizetőképes-e az építtető. Volt szerencsém már néhány igen jó hírű mérnök elképzeléseit megvalósítani: Kuba Gellérttel közös munkánk például „Az év lakóháza” pályázatok sorában az első díjas szentendrei lakóház, azután ugyancsak Szentendrén építettem Kaszta Dénes tervei alapján a Bizományi Áruházat. ■ A fia szintén építőkisiparos, ő is részt vett a visegrádi munkában? — Társkivitelezőként. Valamikor nálam volt tanuló, majd néhány évig alkalmazott. Amikor leszerelt a katonaságtól, megszerezte a mesterlevelet, ipart váltott, s most együtt dolgozunk. ■ Gondolom, ha elkészül egy-egy épület, a brigádok újabb helyre települnek, s másba kezdenek. Jelenleg mit csinálnak? — Most ugyancsak egy Ma- kovecz Imre által tervezett lakóházat építünk Solymáron. ■ További elképzeléseik? — A fiam valószínűleg elvállal egy müncheni beruházást, én pedig megpályázom egy újabb Makovecz-tervezte épület kivitelezését. Még nincs eldöntve, hogy itthon vagy külföldön építendőét... Czibor Valéria téliesebbeket a tavaly munkába álltakat nem találtam a közeli üzem szállóin, mivel a „veszteség felszámolásának” szele már elérte őket is. Húszéves koruk után a fiatalok eltűnnek volt iskolájuk, tanáraik szeme elől, életükről nem sokat, szinte semmit nem tudhatnak. A formai lépések után a tartalomra lehetne összpontosítani. Enyhíteni kellene például a „sötét múltat” idéző gyermekmunkáról szóló törvényeken, hiszen mikor nevelhető egy ember munkára, ha nem gyerekkorában? Húsz holdnyi területen állattartást is el lehetne képzelni, csakhogy a Köjál- rendelet nagyobb úr a nevelők „csapongó fantáziájánál”. Központi vezérlésű gyámkodás helyett arra kellene törekedni, hogy abból a kétmillióból, amibe egy fiatal állami felnevelése kerül, ki lehetne szorítani egy kis tanyára valót, hogy utuk ne az aluljárók, börtönök mélyén végződjék, hanem egy kis házikóban kezdődhessék. így szakképzettségük hiányában is eltarthatnák önmagukat és majdani gyerekeiket, hogy az intézeti fiatalok ne csak sorsukat örökíthessék tovább. Radosza Sándor A NYUGATIAKNAK TÖBB ESZÜK VAN \ pincékből a levegőre Kijött a pincékből a raktár, és város lett belőle. A Budapest lakóházainak pincéiben lévő raktáraik felszámolása végett 1976-ban nagykereskedelmi vállalatok alapították Budapesttől két kilométerre, Törökbálint határában a DEPO raktárvárost. A tervezés során a Párizs melletti Garo- nor raktárváros tapasztalatait vették alapul a DEPÓ Közös Vállalat tervezői. Negyven hektár területű ma a DEPÓ, tűzoltósággal, saját kutyával, autóval ellátott őrséggel, vámszabad területekkel, vámhivatallal, vízművel, kétezer' főt ellátó konyhával. Igazi város ma már ez a raktártelep, minden megtalálható itt, csak a lakosok nem: Érdről, Etyekről, Csepelről szállítják ezerkétszáz dolgozójukat reggelente ide, majd délután haza. Bár, ha lakókról beszélünk, meg kell említenünk az alkalmiakat, akik a DEPÓ Fogadóban bérelhetnek bungalót, s ebben a csodálatosan szép környezetben élvezhetik a szaunát, úszómedencét, teniszpályát. Mindez persze már eddig is ismert volt a raktárváros életéből, s ami új, tulajdonképpen az sem meglepő: a raktárváros egyre bővül, területe, szolgáltatásai egyaránt. Főként a külföldiek érdeklődése nőtt meg az utóbbi időkben az itteni lehetőségek iránt, többek között a Quelle áruházlánc is igen tekintélyes méretű, modern barakkokat tudhat magáénak. Újabban irodahelyiségeket bérelnek itt a raktározó cégek képviselői, bár ebben is inkább a nyugatiak járnak az élen: ők semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy nem a főváros kellős közepén szívják a füstöt, hanem attól néhány kilométerre a friss levegőt, míg a magyar ügyfelek a jelek szerint jobban ódzkodnak zsúfolt belvárosi irodájukat egy itteni. kényelmesebbre felcserélni. Szinte napról napra változ-' tatja a DEPÓ arculatát azáltal, hogy egyre több nagykereskedelmi vállalat nyit raktára mellett üzlethelyiséget. Újabban a Bétex és a Centrum szolgálja ki a közületeket, magánszemélyeket, de lehet itt például autóalkatrészeket is beszerezni; az Autóker jóvoltából. A vásárlók növekedő serege új gondokat vet fel: a hatalmas területű raktárvárosban ugyanis erősen korlátozott a személygépkocsi-forgalom, alig találni parkolóhelyet. TBE OTT TANYÁZIK ÁP0BKÁN Legboldogabbak a legkisebbek Más ez a nap, mint a többi! Ma reggel biztosan fürgébben ébredtek, mint egyébként, nem kellett egyiküket sem noszogatni: fűzd a cipődet, vedd a kabátod, gyere, hadd igazítom meg a sapkát a fejeden. Megmostad a fogadat? Igen, fürgén keltek, ilyen szófogadóak, jók talán egyszer sem voltak mostanában és mindannyian sürgősen és nagyon az óvodába akartak menni. Hát hogyne, amikor igazi karácsonyünnep lesz, dalolós, játékos, gyertya- fényes, kinek itt az első, kinek második, harmadik. A fenyőit, takarost, formásat már meghozta az autó az ápor- kai óvodába. Ebéd utáni csöndes pihenő, délutáni alvás ideje volt, a másnapra szóló meglepetés így szinte észrevétlen beóvatoskodott az épületbe. Kovács Józsefné tagóvodave- zető tessékelte be a karácsony- hozót, aki térült-fordulit, ' és már ott sem volt. Az óvoda egyik szobája sötét. Ott tanyázik a karácsony, oda csak akkor szabad bemenni, majd, ha mindenki itt lesz. Még azök is, akik ezen a héten betegség miatt távolmaradtak, de már kutya bajuk, jövő héten jönnének az óviba, ha karácsonyi szünet nem volna a két ünnep között. Vendégek érkeznek, kacarászó, úgyszint’ meglepetésre éhes, titkolódzó, csillogó szemű gyerekek. Az általános iskola első osztálya padjait koptatják szeptember óta. Aporkán az a szokás, hogy a karácsonyünnepre visszavárják azokat, akiket szárnyai alól az új tanév kezdetére az óvoda indított útnak a tudás vára felé. Ők már ott építgetik nagy igyekezettel jelképes bástyájukat. Nem kopogtatnak be üres kézzel, ki-ki hozza a maga meglepetését, apró ajándékát. Ajándékozásra készültek az óvodások is .maguk ragasztotta nevetős hóemberkéik ölében fenyőágacska, szaloncukor van. .rí fát a nagycsoportosok díszítették fel. A kicsiknek minden, de minden óriási meglepetés lesz. VIDEO ÉS RÁDIÓ Hetekkel előtte karácsonyi énekeket tanultak. Alkalomhoz illő népdalocskákat, gyermekdalokat. Az ötven gyerekre méretezett óvodába most harmincnyolcán járnak. Tág a tér és ezen a napon az övék és a meghívott iskolásoké minden talpalatnyi hely. A minap i örsi Lajosné vezető óvónő áttelefonált Kiskunlacházáról, megerősítve, hogy is lesz, mint is lesz ez az ünnnep, mert a központi ó' oda is tartogat ám ide szóló karácsonyi meglepetést : olyan az, hogy ha akarják, szól, ha akarják, nem. Locsog, fecseg, zenél, ha akarják, csöndben kuksol, ha elhallgattatják. Ez a pompás találós kérdés! Manó legyek, ha nem rádió! Bizony az. Nem is egy, hanem kettő. Egyik csoportnak meg a másiknak is. Lehúzott redőnytől sötét a szoba. Az utcai kabátok, cipők, kis csizmák ott sorakoznak az öltözőben, egymásba fonódnak a kezek, óvó nénik vezetik a daloló ünneplőket a meglepetés színhelyére. Sorra gyúlnak a karcsú gyertyák a fenyőágakon, igazi gyertya valamennyi. Nóta, taps, fény, ajándékosztás, ugrándozás, fic- kándozás, majd csend. Csend, rend, figyelem! Most következik az ó-ó-ó-óriási meglepetés! Az áporkai apróságok egyszer egy televíziót kaptak az Ég- szövtől. A szülői munkaközösség az óvoda vezetőivel, dolgozóival egyetértésben gyűjtöget- gette a pénzt, s ez erre a karácsonyra videóvá lett. Mi mást, mint karácsonyi videofilmei vetítenek az ünneplő gyerekseregnek! ISKOLÁS BETLEHEMESEK A közeli művelődési központ és az általános iskola is karácsonyünnepre, szünidőre kész. Színes papírból ragasztott láncsorok húzódtak napokon át szépen növekedve az egyik tanteremben: fenyődíszt készítettek a lányok, a fiúk. A tornaszoba melletti kis kuckóból ragasztó szaga terjengett: havat jelképező poliuretánhab kockákon csúcsúkra állított fenyőtobozból formált télemberkék mosolyogtak az ajtón át bekukkan- tóra. Ajándékba készült valamennyi. Feith János iskolaigazgató a kollégáit és Kocsis Mihály nagyközségi tanácselnököt dicséri. Nekik köszönhető, hogy ilyen mozgalmas-szép az iskoláskarácsony. A tanácselnök felismerte, mennyire fontos, mennyire létkérdés egy település számára a közművelődés, annak támogatása. Sokáig árválkodó művelődési központjuk augusztus 1-jétől új életet kezdhetett, megindult benn a zsibongás, az iskola irányítása alá került. Listár Lászlóné lett az igazgatója. Tanít, szervez, irányít, ötlettel teli, Idejét igyekezettel, ügyesen beosztó pedagógus. A művelődési központ földszintje tágas nagy terem. Itt áll a karácsonyfa ünnepi díszben. A téli szünidőben állandóan nyitva van az ajtó. Megtartották a nyugdíjasok karácsonyát, a Kiskun Tsz autóbusza hozta el a falu időseit, uzsonnával, műsorral örvendeztették meg őket. Mi más lehetett volna a műsor, mint alkalomhoz illő betlehemes játék! A betlehemet az egyik szülő készítette el. Friss szénával bélelték a kisded bölcsőjét, huszonkét gyerek szerepelt a játékban. Áporkán különben ez volt a* első ilyen szép öregek napja. Az iskolások különben már Mikuláskor figyelmet keltettek faluszerte a mókázással. Télapó és krampusz (Pamuk Zsolt oktatási technikus és a szakmunkástanuló Princz Zoltán személyesítette meg őket) nagy lármával, ajándékosztással vonult végig Áporkán, kicsinye- ket-nagyokat kicsalva az alkonyfényes utcára. Karácsony utánra, december 27-re játékos délutánt terveztek a művelődési központban. Következő délután és este táncház lesz, videózhat akinek arra lesz kedve. A táncház alkalmával versenyt rendeznek a most legnépszerűbb, modern táncokból. A győztes jutalma egy bécsi kirándulás. Mivel az iskola számítógépeiből játszva oktatásra, hasznos időtöltésre ide is átkerült, így december 29-e a számítógép megszállottjaié és a diszkósoké. Természetesen a 4 ezer kötetes emeleti könyvtár és a közelében levő csöndes foglalkozásra kellő klubszobák szintén nyitva állnak, nemcsak a gyerekek, hanem Áporka ezerötszáz lakosa előtt is. FELFELÉ SZÁLL A FÜST A télhez tartozó toros napok ugyancsak elkezdődtek már a faluban. Kanyarog az ég felé a füstölök füstje, sógor, koma, jó barát viszi egymáshoz a kóstolót. Téli csöndes életét éli a falu. Hosszú főutcája mintha jelent s jövőt jelképezne most, az új esztendő beköszönte előtt. Rásüt a téli nap, hunyorog tőle a szem, jelenünk járda- szegélyéről nyújtózkodva próbálunk a jövőbe pillantani. Tudjuk a két legszélső házat, — belátni mégsem sikerül teljességében, mert kicsit elkanyarodik a messzeségben az út. E. K.
