Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-02 / 285. szám
1989. DECEMBER 3., SZOMBAT Ulólesen sz irányítótoronyban NEM CSILLAGOT ÜLDÖZTEM Búr alig műit este hat óra, éjszakai sötétségben hajtunk a budaörsi reptér felé. S mivel ufólesre készülünk, nemcsak az utat, hanem a tiszta, csillagos eget is vizslatjuk. Már a reptér megvilágított kifutópályájának végénél járunk, amikor a nagy égkemielés közepette csaknem belefutunk az út szélén kivilágítatlanul álló Skodába. Megállunk előtte, s kollégámmal fogadunk: vagy ufót keres, vagy rosszul lett a vezető. Fiatalember pattan ki a volán mellől. Amikor meglátja a fotóstáskát, reménykedve kérdezi, mi is az ufót lessük? Huba Csaba számítógépes mérnök és meggyőző- déses ufóhívő. Mivel még soha nem találkoztam hasonlóval — mint a közvélemény általában — kicsit gyanakodva figyelem, s hallgatom szavait. Szinte gyerekkorától megszállottan érdeklődik az azonosítat- lan repülő tárgyak és a különleges, megmagyarázhatatlan jelenségek iránt. Igazat kell neki adnom abban, hogy igen alacsonyan áll társadalmi kultúránk az ilyen ügyek megítélésében. A legkevesebb, hogy elmeháborodottnak tartják azt, aki látott már ilyen jelenséget. S ha sikerül filmen, fotón is megörökíteni egy-egy ufónak tűnő tárgyat, szinte reflexszerűen több szakember is jelentkezik, hogy bebizonyítsa: nem hihetünk a szemünknek, mert amit láttunk, az ócska trükk volt. — A fiú tud valamit csinálni? — kérdi a repülésirányító. — Dolgozik a kamerával — hangzik a válasz. A hangulat szinte másodpercek alatt változik meg az irányítóhelyiségben. Megtudjuk, amit eddig csak sejtettünk: a gépen van a Tv-hír- adó egyik operatőre, ő a fiú, akiről Pannika — a repülésirányító — érdeklődött. Gyorsan tárcsázza a híradó számát, közli a fejleményeket. A stáb odabent nyilván a haját tépi. Hiszen este hét óra van, szinte kész a megvágott film az ufócáfolatról a neves Csillagásszal, s er-' re most kiderül, mégis van „valami". Ám ez a filmanyag már nem kerülhet be az. első kiadásba. Hülyék tábora Megvan, látom! r Javasoljuk Huba Csabának, hogy tartson velünk a budaörsi reptér irányítótornyába. Itt az éjszakai repülés ügyeletes irányítója kicsit bizalmatlanul fogad, amikor megtudja, Hogy miért is jöttünk. Föl lett ez fújva, magyarázza. Akkora feléjük a forgalom az ominózus keddi Tv-híradó óta, hogy már kezd elegük lenni belőle. Ma is forgatott náluk Edelényi Gábor. Egy csillagászt cipelt ki, s ő elmagyarázta. melyik csillagot nézhették ufónak a légi irányítók. ön hisz abban, arait kolléganője látott, s amiről a híradóban ——^ beszámolt? — Nézze! 1968 óta foglalkozom repülésirányítással — válaszolja. —■ Minden repülőtipussal dolgoztam. Évekig voltam Ferihegyen. Magam semmi rendkívüli fényjelenséggel vagy ufógyanús dologgal nem találkoztam. De ettől még más láthatott ilyesmit. S abban is biztos vagyok, hogy Tóth Éva, aki ezeket a jelenségeket észlelte, nem tévesztette össze csillagokkal, repülőkkel. Hirtelen megszólal a rádió. Az a pilóta jelentkezik be, aki érkezésünkkor szállt föl gépével. — Megvan, látom — telik meg fegyelmezett, mégis némi feszültséget sugárzó hangjával a panoráma- ablakos szoba. — Kétszázharminc fokon észlelem, piros, változó fényerejű ... ' A toronyban valamennyien arra nézünk — Diósd irányába —, amerre a repülésirányító hölgy tekint. Kettőjük igen feszes párbeszédéből úgy tetszik, ebben az irányban mintha a toronyból is láttak volna érkezésünk előtt ilyen fény- jelenségeket. — Mbst. mintha eltávolodott volna — halljuk újra a pilóta csalódott hangját. ABLAKTÓL ABLAKIG n EZT Á CÍMERT HASZNÁLTA PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE I949-IG . Néhány perc múlva újra jelentkezik a pilóta: — Pulzál a nagysága, amikor nagyobb lesz, akkor pirosabb — mondja. — Már egészen lent van a horizonton . .. Ezerhétszáz méteren vagyok, onnan-látom. Huba Csaba arcát figyelem, kérdezem. mit érez. Ö azonban nyugodt. Mi vagyunk izgatottak, feszültek. Ö nem, hiszen ő tudja, hogy ilyen különös jelenségek pedig vannak. Ö legföljebb bizonyítva látja igazát, mi pedig talán megdőlni a magunkét. Újabb jelentkezés az éterben. A gép visszatér. Az operatőr csalódott. A pilóta magyarázza, úgy tűnik, nem sikerültek a felvételek. Néhány perc múlva már a torony melletti hangár elé kanyarodik a repülő. A fiatal operatőr sietve bejelentkezik telefonon a tévénél, s- már rohan is vissza a stúdióba. A pilótát faggatnánk, de kérdezni sem kell, mondja magától. Egyedül a nevét nem hajlandó elárulni. , — Nem akarok belépni a hülyék táborába — szögezi le, célozva az ilyen égi jelenséget látók sommás társadalmi megítélésére. — Tóth Éva egyszer szólt nekem, amikor azt a bizonyos jelenséget látta, de mire felértem, eltűnt. Mit mondjak? Látni akartam. Szerinte hosszú hetek óta minden éjszakai repüléskor megjelent, amikor elég tiszta volt az idő. Ma nem volt ideálisan tiszta az idő, de felszálltam. Azon az oldalon pillantottam meg — magyarázza —, ahol a hold sarlóját láttam. Először azt hittem, annak a csücske. De ez a kis fény egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül i teljes egészében láttam Nem olyan volt mint egy csillag. Ha a csillag ekkora — mutat a kezével egy tízfilléres nagyságot, akkor ez a jelenség ekkora lehetett — s a tenyerét emeli összehasonlításul. • A HM cáfolata szerint még jól képzett vad ászrepülők is üldöztek már csillagot, tehát érzéki csalódás áldozata bárki lehet.-*■ Én is üldöztem csillagot. Amit viszont ma este láttam, az nem csillag volt. Sajnos, kicsit párás, felhős volt az idő. De ez a fényjelenség pulzált és igen halványan, de kibocsátott egy fénykévét. Ezt nem téveszthettem össze azokkal a fényekkel, amelyek a városok fölött láthatók. Néhány száz méteres magasságban pára lebegett például Százhalombatta fölött, s a város fényei különlegesen világították meg ezt a réteget. De ahol azt a fény- jelenséget észleltem, ezerhétszáz méteres magasságból, egészen a horizont szélén, ott nincs semmi, ami alulról világíthatná a felhőket. • Miért, nagyjából hol lehetett ez a fényjelenség? — Valahol Kaposvár közelében. Én sokáig figyeltem, de nem mertem szólni a toronynak, mert Tóth Éva figyelmeztetett, ha beszélünk róla. eltűnik. így is nagyon kellett figyelnem, változtatnom a magasságot ezerkétszáz métertől ezerre, majd fel ezerhétszázra. Kiderül, hogy állítólag Kaposvárott a katonák készítettek a jelenségről felvételeket, de még a híradónak sem adták ki. Jó lenne tudni. vajon mit észleltek ezen a csütörtök estén a kaposvári katonák jut eszembe. Amikor elköszönünk, a toronyban a Pilóta már a Tv-híradó szerkesztőjének mondja telefonon, mit is látott odafenn. Vegyes érzelmekkel ballagunk az autóhoz. Fotós kollégám csalódott, hiszen csupán egy éjszakai landolást tudott lencsevégre kapni. Szép-szép az is, de nem akkor, amikor ufót vár az ember. Huba Csaba szavain morfondírozom hazafelé. Szervezet kellene. Egyesületbe vagy szövetségbe tömörülniük azoknak, akik hisznek ezekben a jelenségekben. Armstrong, az érthetetlen Különben is jó lenne komolyabban venni végre ezeket a dolgokat. Hiszen már az első Holdra lépő ember, Armstrong jelentette, hogy űrállomásokat lát. Megmagyarázhatatlanul hirtelen vonult vissza, űrhajóskarrierje csúcsán. Mint ahogy érthetetlen az is, miért szakították meg oly váratlanul a rendkívül sikeres Apolló-programot. S akkor még nem szóltunk Danikén évekkel ezelőtt nagy port kavart könyvéről, amelyben a földönkívüliek történelem előtti látogatásait taglalja. S bizonyítékul hoz a Bibliától kezdve a Húsvét-szigeteki óriás szoborarcokon át a Nazca-fennsík jeleiig egész sor megmagyarázhatatlan dolgot. És Huba Csaba sorolja, vég nélkül. A kifutópályánál hajtunk cl, ahol néhány órája megismerkedtünk. A levezető fények még égnek. Az erős, színes reflektorok a csillagos eget világítják meg. Azon kapom magam, más szemmel nézem a fénylő pontokat, mint azelőtt. Móza Katalin ABLAKTÓL ABLAKIG A SZAPÄRY CSALÁD CÍMERÉBEN A SZŰZ AZ ERÉNY, A TISZTASÁG ÉS A BECSÜLET JELKÉPE VOLT Adás indul: Rádió 11 EZ A MARTON MINDENKIT MEGBOLONDÍTOTT Miközben a Gazdagréti-lakótelep felé igyekeztem, s kerestem a Rádió 11 stúdióját, azon gondolkodtam, hogy mit is kérdezzek Marton Frigyestől, a főszerkesztőtől. Az első, ami beugrott, a következő volt: a Rádió 11 is olyan lesz, mint a többi Marton Frigyes-műsor, szellemes könnyed, humoros? De aztán nem kellett semmit sem kérdeznem. Több okból is. Először azért, mert Marton Frigyes nem ért rá, amin nem is csodálkoztam túlságosan, hiszen az első műsor első percei előtt akartam elkapni. Másodszor: a szerkesztőségi szoba hangulata alig-alig emlékeztetett egy hagyományos rádióstúdió miliőjére. A stúdióban Csák Elemér magasodott a tömeg fölé, Kertész Zsuzsa próbált magának egy félfenék- nyi helyet találni. A Szerkesztőségi szobában Verebes István humorista vitte a prímet. Mármint ő volt a műsorvezető, s közben szépen las- sap érkeztek az első műsor szereplői. Szuhay Balázs propellerben, vagyis csokornyakkendőben, 'Ben- kó Sándor két külföldi turné között itthon, Hernádi Gyula teljesen Jancsó nélkül, Sztankay István, Presser Pici, Tardos Júlia és Filip- pinyi Éva, akiknek hangját jól ismerjük a rádióból. Verebes nézi az óráját, s pontban 11-kor felhangzik a szignál, indul a Rádió 11. A szomszéd, vagyis a stúdiószobában Marton Frigyes köszönti a hallgatókat, majd Csák Eleméré a mikrofon. Verebes közben feszülten figyeli a hangszóróból érkező zajokat, hiszen ezek alapján tudja meg, mikor következik ő. Egyszer csak a hang fennakad, azaz elcsendesül a hangszóró. □ Űristen, mikor jövök én? Kinél van egy telepes rádió? Az egyik sarokból előkerül egy kiváló Sokol-minőségű csoda, s a humorista a füléhez szorítja. S mikor Csák Elemér kellemes hangját hallja az éteren keresztül: — A szó Verebes Istváné, akkor bőszen integet, hogy mindenki maradjon csendben, mert adásban vannak, a Szuhay Balázs orra elé nyomja a mikrofont, Szuhay mit sem sejtve, a hangulatból igazán nem gondol valami komoly dologra, hiszen százan százfelé beszélnek — ártatlan arccal megkérdezi: □ Gyerekek ez felvétel, vagy adás? S mikor rájön, hogy élőben megy amit mond. látszik, rájött; ennek fele sem tréfa. Verebes térden állva issza magába Szuhay szavait, s ezen a pózon igazán nem lehet csodálkozni, hiszen egy szeméttárolónyi helyiség csupán a szerkesztőségi szobának nevezett lyuk. Egymás nyakában az emberek, mindenki mindenkivé! riportot csinál, minden második ember kezében mikrofon. A rádiósok közül Rékai Gábor, a tévések közül Dömsödi Gábor és Lugossi Viktória van jelen a már felsoroltakon kívül. De itt nyüzsögnek a helyi, vagyis gazdagréti rádió és kábeltelevízió riporterei is, s akadnak olyan pillanatok, amikor két mikrofonos egymás felé fordulva készít riportot. Benkó Sándor maga a csoda: minden riporternek, már a századiknak is, frappánsan, kereken, szellemesen mondja el; mit jelent az ő tizenegyedik kerületisége, de aztán kiderül, hogy miért profi ebben is. Amerikában gyakran készítettek vele ilyen beszélgetéseket reggeli, s más magazinműsorokban. Egyszer csak megérkezik Markos György, a humorista. Igen-igen gondterhelt, homlokát ráncolja, de pillanatok alatt kiderül, hogy mi nyomasztja. Presser Gábornak — pont ő állt az ajtó mellett, így őt kapta el — méltatlankodik a népszavazás eredménye miatt. Mert már 1973-ban félreállították Pozs- gayt, aki..., s most jönnek az ilyen ... demagógok, többpárti diktatúra ..., s ceruzával írták be az” ikszeket, ... Presser hallgatja, hallgatja, bólogat egy darabig, majd egy sonkatekercs után nyúl. Igaz is! Hogy némi ünnepélyesség legyen a dologban, volt egy kis reprezentáció: kéttálcányi hidegkonyhai készítmény, amin egymás feje fölött átnyúlva osztozkodtak az éppen nem nyilatkozók, vagy éppen nem riportot készítők, s volt egy láda üdítő. Ezt hol az asztal, hol valamelyik szék alól halászták elő a szomjú- hozók. Markos továbbmegy a szoba másik végébe — legalább másfél méterre, s Tardos Júlia mellé ül le. Verebes István közben Mandel Róbert lantművészt faggatja hangszere rejtelmeiről, mikor végre megszólal a rég elcsendesült hangszóró, s az aláfestésnek szánt muzsika a háttérből az előtérbe tolakszik, felülkerekedve Mandel Róbert hangján. Pisszegés, integetés, valaki vigye már ki a hangszórót. Presser, mert még mindig ott áll az ajtó mellett arrébb, azaz kiviszi az utcára a hangfalat. Ugyanis a szerkesztőségi szoba az utcáról nyílik, s valahányszor valaki megmozdítja az ajtót, az orrukat az üvegajtóra tapasztó gyerekek szétrebbennek. A bejáratnál álló felnőttet pedig hangos kézit csókolorhmal köszöntik. Udvariasak, így tanulták; a felnőtteknek köszönni kell! Végre „lekeverik” — az utcán — a zenei aláfestést, Verebes visszaadja a szót a stúdiónak, azaz Csák Elemérnek, s közbe c körülnézve az illusztris társaságon, megjegyzi: □ éz a Marton mindenkit megbolondított! Markos György Tardos Júliának: Pozsgay már 73-ban ..diktatúra ..., ilyen demagógok, pedig Pozsgay ..., s ezek nem tudják... Tardos Júlia diszkréten veszi kabátját, s egy fejbólintás kíséretében távozik. Markos Hernádi Gyula mellé húzódik, s odaül Benkó Sándor is. Szegény! Még nem tudja, mi vár rá! Közben Csák Elemér 1. 11, 101 és 111 éves emberek jelentkezését várja. Közben a Tétényi úti kórházban 11-kor megszületett egy gyermek. Marion Frigyes nyilatkozik a televíziónak, Benkó Sándor — profi módon továbbra is — mindenkinek, Verebes éppen Pressert faggatja, JVIarkos immár Hernádinak: Pozsgay, már 73-ban, diktatúra etc., a gyerekek továbbra is az ajtó üvegéhez nyomják az orrukat, egy üdítő a szék alól.. Tegnap 11 órakor megkezdte műsorát a 71,63 MHz ultrarövid hullámon a Rádió 11 Ott, majdnem a Bartók mellett lehet fogni. A fő- szerkesztő Marton Frigyes. A körzet lakói, budaörsiéit, budakesziek, a Csepel-sziget északi részén, s természetesen a főváros nagy részén is hallhatják a műsort. Igaz, elsősorban a tizenegyedik kerület életét érintő kérdésekkel foglalkozik, de fontos információkat tartogat a bejáróknak is. Reggel műsorkezdéstől 8.55-ig, délután- pedig 15.30-tól 18.30-ig Rádió 11 Fiedler Anna Mária
