Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

1989. DECEMBER 16., SZOMBAT 9 Hmi szerzetesrendjeink A PREMONTREIEK ÉS A RENCÉSEK A római katolikus egyházról szóló sorozatunk második felében a szer­zetesrendek kialakulását és szerepét vizsgáljuk meg. Most a magyarországi rendeket sorra véve először a hazánkban legkorábban létrejött két rend­ről, a premontreiekről és a bencésekről szólunk. A szerzetesrendek állományáról és állapotáról a mindenkori pápai év­könyv, az Annuario Pontificio ad tájékoztatást. Ebben történelmileg ki­alakult sorrend szerint ismertetik a férfirendeket és ábécérendben a női rendeket. A magyarországi rendek ismertetésében az Annuario példáját és a katolikus szerzők körében bevett szokást követjük. Hazánkban a szabályozott kano­nokrendek közül mindössze egy, a premontrei működött. A rend latin neve Candidus et Canonicus Ordo Praemontratensis, rövidítve O. Praem. (Általában a szerzetesek neve előtt az atya — páter — meg­jelölést a P. betű jelezte, s a név után következett a rend latin elne­vezésének rövidítése. A rendbe lé­péskor a legtöbb rendtag megtar­totta eredeti családnevét, de a vi­lággal való szakítás jeleként addi­gi keresztneve helyett új, rendi ne­vet vett föl.) Fehér reverenda, világoskék öv A premontrei kanonokrend alapí­tója, Szent Norbert, eredetileg ben­cés volt. Pappá szentelése után a franciaországi Premontreban szer­vezett apátságot, s ott 1121-ben tár­saival az ágostonos regula szerint tett fogadalmat. Erről a helyről kapták nevüket. A rendet hama­rosan a pápa is megerősítette, s az az egész latin kereszténységben el­terjedt. A monaszti'kus (szerzetesi) rendnek számottevő földbirtokai voltak. A premontrei szerzetesek öltözete a,fehér reverenda és skapuláré volt, világoskék cingulummal, azaz de­rékövvel kiegészítve. Hazánkban a premontreiek 11. István királyunk hívására 1130-ban telepedtek meg, s az Árpád-korban mintegy harminc monostort alapítottak. A magyar- országi premontrei kanonokrend monostorainak elöljáróit — nem úgy, mint más országokban — pré­postnak. nem pedig apátnak nevez­ték. A rend egészen a polgári korig fontos közjogi, államigazgatási <és jogszolgáltatási szerepet töltött be. Bizonyos monostorok ugyanis úgy­nevezett hiteleshelyi működést foly­tattak; ez a mai értelemben vett közjegyzői feladatkörnek felel meg. A középkori premontrei szerzetes­ség hazánkban a török hódoltság­gal átmenetileg megszűnt, s csak a XVIII. században éledt újra. A középkori alapítású csornai premontrei prépostság az 1710-es évek elején éledt újjá, de II. József ezt is feloszlatta. Csak 1802-ben kezdhették meg működésüket, még­pedig azzal a föltétellel, hogy ta­nítórenddé válnak. Először a szom­bathelyi és a keszthelyi gimnázium fenntartását és vezetését vették át. A rendnek 1950-től három nagyobb és két kisebb rendházban összesen tizenkilenc szerzetes pap tagja volt. i—---------------------------------------­T EREFERE A rendi növendékek, a tanárjelöl­tek Budapesten a Norbertimumban készültek hivatásukra. (A szerzetes- rendeknek ugyanis saját utánpótláá- nevelő intézményeik, noviciátusaik, teológiai főiskoláik voltak.) A jászói prépostság sorsa á csor­nainál is hányatottabb volt. A já­szói premontrei prépostság is a XVIII. században éledt újra, de a jozefinista reform átmenetileg ezt is eltörölte. 1802-ben I. Ferenc ki­rály a jászói, a leleszi és várad- hegyfoki prépostsággal egyesítve hozta létre a jászóvári prépostságot. A rendtagok a hiteleshelyi és lelki- pásztori munkát együttesen végez­ték, de a helyreállítás föltételeként ők is gimnáziumok vezetését vál­lalták. így lett a rend gimnáziuma a kassai, a rozsnyói és a nagyváradi főgimnázium. A trianoni békeszer­ződés nyomán a határokon kívül került jászói prépostság 1923-ban Magyarországra költözött, s állami támogatással Gödöllőn rendezkedett be. A mai agráregyetem ottani épü­leteiben élt a rendház és a gim­názium, illetőleg a noviciátus és a teológiai főiskola. Az 1930-as évek végén a jászói premontreiek Bu­dafokon új gimnáziumot nyitottak, Gödöllőn pedig francia gimnáziu­mot indítottak. Ezzel — hasonlóan a pannonhalmi olasz gimnáziumhoz — az európai kultúra újabb fellegvá­rát kezdték kiépíteni. A két világháború közötti kor­szakban a legismertebb premontrei szerzetes Mécs László papköltő és híres versmondó volt. Versei orszá­gosan nagy népszerűségnek örvend­tek, de aztán — miközben Európá­ban, kivált Franciaországban hango­san ünnepelték — évtizedeken át méltatlanul agyonhallgatták őt itt­hon. 1950-ben, a betiltáskor, kilenc- venegy premontrei kanonoknak kel­lett elhagynia rendjét és hivatását. A rend tagjainak java része idő­közben elhalálozott. Ma mintegy húsz tag áll készen arra, hogy a rendet új életre keltse. Imádkozzál és dolgozzál!­A legősibb európai szerzeteskö­zösséget, Szent Benedek rendjét — Ordo Sancti Benedict!: O. S. B. — 529-ben alapította Nursiai (Szent) Benedek a Rómától délre magasodó Monte Cassino hegyén. Benedek regulája az önellátást, az egy hely­ben (kolostorban; monasztirban) való lakást, a kolostori életben a közös munkát (földművelés és ipar­űzés) és a közös imádságot rendel­te el. A bencés regula mérsékelte a keleti szerzetesség fanatizmusát, mértéktelen aszkézisét. A bencések jelszava: „Óra et labora!” „Imád­kozzál és dolgozzál!” A közös imán kívül ez az első századokban mező- gazdasági munkát jelentett. A bencések ismertették meg Euró­pa kereszténnyé vált népeivel a földműi elést. így a feudális álla­mok és társadalmak kialakulásakor a bencések „cruce et arató” — ke­reszttel és ekével térítették a népe­ket. De a fizikai munka, a mező­gazdaság és az iparűzés mellé a bencés szerzetesek az értelmiségi tevékenységet is beiktatták: kolos­toraikban iskolákat, könyvtárakat és könyvmásoló műhelyeket rendez­tek be. Nagy Szent Gergely pápa a szerzetességnek ezt a formáját ho­nosította meg a nyugati, latin egy­házban, s a legfőbb célként a pogá­ny ok megtérítését jelölte ki számuk­ra. A bencések európai missziójuk utolsó állomásaként kerültek a Kár­pát-medencébe, s vállaltak itt fő­szerepet a .magyarság megkeresz- telésben. Magyar földön Géza fe­jedelem uralkodásának utolsó évei­ben telepedtek meg. Géza engedé­lyével 996-ban Szent Márton hegyén kezdtek kolostort építeni. Szent Ist­ván királyunk a pogány Koppány felett aratott győzelme emlékére 1001-ben kiváltságlevelet adott a monostornak, s királyi apátság rangjára emelte (a kiváltságok azo­nosak voltak Monte Cassino kivált­ságaival!).-Ez azt is jelentette, hogy a Szent Márton-hegyi bencés apát­ságot kivette a püspöki joghatóság alól (mivel az egyébként a győri egyházmegye területén állt), így exempt apátsággá emelte. Ezzel egy­idejűleg a legyőzött Koppány somo­gyi birtokait is az apátságnak ad­ta. Már Szent István idejében a ben­cések újabb apátságokat és monos­torokat létesítettek. Ekkor kezdte működését a pécsváradi, a zalavári, a zoborhegyi, a bakonybéli és >— távolabb — a Csanádi monostor. Ezek a bencés apátságok a korabe­li európai keresztény kultúra — anyagi és szellemi kultúra — hazai központjai, előőrsei voltak, s a térítéssel egyidejűleg végezték az új társadalom szervezését. A XI. század második felében további, egészen a XX. századig működő fontos bencés apátságok jöttek lét­re: Tihany, Garamszentbenedek, Mogyoród, Somogyvár, Szekszárd, Báta, Kolos stb. A bencés rend első magyarországi virágkora az Árpád­korra esik. A XIII. században va­lószínűleg több mint kilencven bencés monostor volt hazánkban, A magyarországi bencéseik is el­sősorban missziós munkával fog­lalkoztak, de közös életüket a mo­nostorokban élték, amelyekben a regula szerint harmonikus egyen­súlyban állt az imádság és a mun­ka. A fizilkai munkát itt is hama­rosan kiegészítette vagy felváltotta a szellemi tevékenység. A kolostori iskolák a hazai művelődés jeles központjaivá váltak. A bencés szer­zetes papok lettek legendáink és Krónikáink szerzői és rögzítői. Fon­tos szerepet töltött be a rend az állami élet egyensúlyban tartásá­ban, a jogrend megszilárdításában is. Ez elsősorban oklevélkiállító tevékenységükkel függ össze. (A XII. század végéig fennmaradt ok­levelek fele ma is a pannonhalmi főapátság levéltárában található!) A számos bencés monostor közül Nagy Lajos királytól végül is ti­zennégy apátság nyerté el a hite­leshelyi működési jogot. A bencés rend által képviselt keresztény kul­túra anyagi emlékeit őrzi az a né­hány román kori templom, amely megmaradt a történelmi Magyar- ország területén. Egykor bencés apátsági templomként épültek Pan­nonhalma, Pécsvárad, Ják, Lebeny és Deáki román és korai gótikus stílusú templomai. A bencés rend a középkor végén, a XIV—XV. században hanyatlás­nak indult. Az 1500-as évek elején megpróbálkoztak újjászervezésével. Az összes magyarországi bencés apátságot úgynevezett kongregáció­ba tömörítették, s ennek élén a pannonhalmi főa’pát állt. Ezt a kez­deményezést azonban részint a tö­rök hódítás, részint a reformáció megsemmisítette. 1585-ben még a pannonhalmi főapátság is elnéptele­nedett, és csak fél évszázad múlva jelentek meg ismét a bencések Szent Márton hegyén. Az újjáéledés a barokk korban, a katolikus reform szellemében kez­dődött, a XVII. században. A fő­apátság hamarosan megszerezte a bakonybéli és a dömölki apátságo­kat is. A török kiűzése után a fő­apátok visszaváltották Zalavárt, majd Tihanyt. Az ekkor újjászerve­ződő rend, bár alapjában megma­radt kontemplativ, monaszti'kus rendnek, emellett új működési te­rületeken is jelentkezett: részint plébániák, részint iskolák fenntar­tását és vezetését vette át. Bencés rendi hercegprímások A barokk kori lendületes fejlő­désnek a bencések világában is II. József egyházpolitikai reformjai vetettek véget. I. Ferenc király 1802-ben állította vissza a bencés rendet, s ellátásukra visszaadta el­vett birtokaikat is. A rend működé­se újrakezdésének egyik feltétele az volt, hogy az általa vezetett plébá­niák többségéből saját exempt egy­házmegyét szerveztek, s azt a fő­apát püspöki joghatóságként kor­mányozta. A másik feltétel — a lel­kipásztori munkán kívül — a taní­tórendként való működés volt. A XIX. század második felében alakult ki szorosabb kapcsolat a magyar bencés kongregáció és az egyetemes bencés rend között. XIII. Leó pápa 1893-ban egy brévével élet­re hívta a bencés kongregációk kon­föderációját, élén -az abbas pri- masszal. A rend teológiai főiskolája előbb Győrött, majd Pannonhalmán működött (és működik ma is.) A tanárképzés helye eleinte szintén Győr volt, majd Bakonybél és vé­gül Pannonhalma következett. A dualizmus idején Trefort Ágoston kultuszminiszter azt is megengedte, hogy a rend tanárjelöltjei az egye­temi előadások hallgatása nélkül (tehát a saját rendi főiskolán vég­zett tanulmányok alapján) tehesse­nek államilag érvényes tanári vizs­gát az egyetemen. A bencés rend 1802-től a követke­ző gimnáziumokat vezette: a győri, a sporoni, az esztergomi, a komáro­mi, a pozsonyi és a kőszegi gimná­ziumot. (A pozsonyit és a nagyszom­batit a XIX. század derekán más rendnek adták át.) Aztán 1922-ben a rend megtelepedett Budapesten, s ott is gimnáziumot nyitott. Végül 1939-ben Pannonhalmán szintén megnyitottak egy új gimnáziumot — ez az úgynevezett olasz gimná­zium volt. A rendnek 1944-ben 279 tagját tartották nyilván. Bencés szerzetes volt az akkori bíboros hercegprímás, Serédi Jusztinián is. (Egyik elődje, Vaszary Kolos her­cegprímás ugyancsak a pannonhal­mi főapáti székből került Eszter­gomba.) A főapát mellett négy apát — a bakonybéli, a tihanyi, a zalavári (Zalaapáti) és a dömölki (Celldömölk) —, 237 fölszentelt pap, 21 fogadalmas növendék és 15 no- vícius tartozott a rendbe. A pan­nonhalmi főiskolán kívül a rend ekkor nyolc gimnáziumot tartott fenn (összesen 3271 tanulóval). El­láttak huszonöt plébániát (közülük tizenöt tartozott a bencés egyházme­gyébe). A rend 1945-ben 250 föl­szentelt papból és 60 papnöven­dékből, az 1950-es korlátozáskor 248 papból és mintegy 50 papnöven­dékből állt. A bencések lelkisége, szelleme, tág körű oktató- és neVelőtevékeny- sége és lelkipásztori működése nagy tekintélyt biztosított a rendnek ha­zánkban. A rendbe lépő növendé­kek egy évig novíciusok, s az év le­teltével ideiglenes fogadalmat tesz­nek. Ekkor kezdik meg Pannonhal­mán teológiai tanulmányaikat. Egy további év leteltével a teológiai ta­nulmányokkal párhuzamosan meg­kezdik tanárszakos képzésüket is. A bencés rend belső életét a re­gula szabályozza. A pannonhalmi főmonostorban a rendtagok minden­nap együtt mondják latinul a zso­lozsmát, s gregorián énekeket éne­kelnek a konventmisén. A rendta­gok lakrészét a kolostoron belül el­zárták, ezt nevezik klauzurának, ahová idegen nem léphet be. A rendtagok ruházatáról — fekete pa­pi reverenda —, ellátásáról és sze­mélyi kiadásairól a rend közösen gondoskodik, de a kiadásokról el kell számolni. A bencés szerzetesek életét ma is az imádság és a munka tölti ki. A bencés rend életében 1945 után nehéz időszak következett. A rend addigi anyagi biztonságát az 1945 évi földreform megingatta. (A Ma­gyar Bencés Kongregációnak 1935- ben 60 315 katasztrális hold föld­birtoka volt, s, ennek több mint a fele a pannonhalmi főapátsághoz tartozott.) Súlyosabb csapás volt a rend jövője szempontjából az 1948- ban végrehajtott iskolaállamosítás. Ekkor a rend öszes középiskolá­ját, polgári, általános és népisko­láját elvették. Az így munka nél­kül maradt rendtagok leginkább a lelkipásztori tevékenységre tértek át. Távol éllek a rendi közösségtől 1950 szeptemberében — a műkö­dési engedély megvonásakor — a rend apátságait és házait is lefog­lalták. A megmaradt négy rend kö­zül az egyik a bencés lett, de csak korlátozott létszámmal és munka­körrel. A rendnek meghagyták Pannonhalmát, a győri gimnáziu­mot (diákotthonnal) és a rendhá­zat. A rendkormányzati létszámmal együtt is mintegy 60-70 szerzetes maradhatott rendi kötelékben. (A rend utánpótlását évi két főre kor­látozták.) Ugyancsak 1950-ben kel­lett átszervezni a rendi • tanárkép­zést. Az állam ugyanis nem ismerte el a rendi tanárképző főiskolát, s a jelöltek csak úgy kaphattak diplo­mát, ha a többi egyetemi hallgató­val együtt látogatják az előadáso­kat és a szemináriumokat. így a bencés tanárjelölteknek is Buda­pesten kell élniük, távol a rendi közösségtől. A pannonhalmi bencés főapátság­ban kapott helyet 1950-től a szer­zetes papok otthona, ahová a nyug­díjas, illetőleg a beteg szerzeteseket helyezték el. Induláskor ezek száma mintegy száz volt, a nyolcvanas évek derekán a helyzet némileg javult. Az 1950-es állami intézkedés nyo­mán a rendnek kényszerűen'le kel­lett mondania arról, hogy a taní­táson kívül lelkipásztorkodással is foglalkozzon, mert az új rendelke­zés csak tanítórendeket ismert el. A magyar bencés rend az elmúlt negyven évben is — megfogyva bár, de folyamatosan — teljesítette kül­detését. 1985-ben a fölszentelt rend­tagok száma 129 volt. Gergely Jenő történész (Következik: Ciszterciek, pálosok és baziliták) Szent Benedek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents