Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

1989. DECEMBER 16., SZOMBAT bártan 3 Kisebb terheléssel A magyar statisztikai szol­gálat az elmúlt évtizedekben itthon és nemzetközi összeha­sonlításban is elismerten ma­gas színvonalat ért el, az utób­bi években azonban a felhasz­nálók mind gyakrabban pa­naszkodnak az adatszolgálta­tási kötelezettség terheire. A Statisztikai Hivatalban kidolgozták az átalakítási prog­ramot, amelynek célja a kor követelményeihez, a piacgaz­dálkodáshoz és az átrendező­dő politikai-társadalmi struk­túrához igazodó statisztikai rendszer kialakítása. A prog­ram végrehajtása 1992-ben, az új statisztikai törvény megal­kotásával zárul, ám addig is a jelenleg érvényes statisztikai szabályokon belül, folyamato­san csökkenteni kell az adat- szolgáltatók terhelését. AKKOR MOST KI A HIÉNA ? Elodázott halálos ítélet Na, szegény Mai Nap is megkapta a magáét. Kellett neki olyanokat közölni, hogy hiénák a kábeltévések. Jó, jó, ezt a posta egyik illetékese nyilatkozta, de kit érdekelnek manapság a magyarázatok. Mérgesek is a kábeltévések, mérgesek rettentően. Mondják ugyan, ők nem veszik fel a kesztyűt, nem párbajoznak se sajtóval, se postával, csak hát nehéz lenyelni a sértést. Pe­dig most örülniük illene, hisz most megalakult a Kábeltele­víziós Hálózatok Szövetsége. TULAJDONOS NÉLKÜLI TULAJDONREFORM Kiárusítják az országot? Pénteken sajtótájékoztatóval fejeződött be az a kétnapos tanácskozás, amelyet a SZOT szervezett a tulajdonviszo­nyok átalakításáról. A konfe­rencia résztvevői — köztük a gazdasági és a pénzügyi élet több neves szakembere — ar­ra a megállapításra jutottak, hogy az állami tulajdon át­alakítása társadalmi ellenőr­zés nélkül, tudatos program hiányában, szűk csoportérde­kek által ösztönözve zajlik, miáltal a nemzeti vagyont jó­val valós értéke alatt adják el a hazai és külföldi tulajdono­soknak. Ugyanakkor a tulaj­donviszonyoknak ez a fajta átalakítása nem visz közelebb a piacgazdasághoz sem, mert azzal, ahogy a vállalatok egy­mást felvásárolják, a vagyoni és személyi összefonódás új­szerű formája alakul ki a gazdálkodó szervezetek között, tovább erősítve a monopol­helyzeteket. Emellett az át­alakulások során a munkavál­lalók érdekképviseleti jogai is csökkennek. A külföldi szakértők szerint lehetővé kellene tenni, hogy a gazdasági áldozatokért cseré­be a munkavállalók is része­sülhessenek a kibontakozás hasznából, méghozzá úgy, hogy legalább egy részét bir­tokolják a gyarapítandó va­gyonnak. A konferencia résztvevői arra a következtetésre jutot­tak, hogy a munkavállalók ér­dekképviseleti szerveinek megbízható információkkal kell rendelkezniük a tervezett átalakulásokról. Garantálni kell a vagyonértékesítés nyil­vánosságát, s azt, hogy a fog­lalkoztatás, illetve a jövede- lembiztonság súlyos megren­dülése esetén a munkavállalók érdemi védelmet kapjanak. Ezért minden dolgozóra ki kell terjeszteni a végkielégítés rendszerét, s ha szükséges, a vállalatok számára kötelezővé kell tenni, hogy gondoskodja­nak dolgozóik átképzéséről. A konferencia javaslatot tett arra is, hogy'a szakszerveze­tek nyújtsanak be olyan tör­vénymódosító javaslatokat a parlamentnek, amelyek révén e garanciák beépülnének az átalakulási törvénybe. Szóval vissza a Mai Nap­hoz ... Nagypal Endre, aki az előkészítő oizoltság megoízá- sából vezette a kora délutáni sajtótájékoztatót, rögtön meg­fordította a dolgot. Nem ők a hiénák, inkább a kábelteleví­ziózás vesztőhelye körül gyü­lekeznek a dögkeselyűk. A ha­sonlatok sora pedig folytató­dott azzal, hogy eddig két íz­ben ítélték halálra a kábelté­vét. Először 1978-ban, mikor a lokális programok terjeszté­se ellen emeltek vétót oda- íöntrői, majd a nyolcvanas évek elején a műholdas mű­sorok továbbításának megtil­tásával. Vagyis a jelenlegi ál­datlan helyzet egy hosszú folyamat eredménye. Nagypál Endre egyenesen a Rákosi­éra intézkedéseihez hasonlí­totta a szóban forgó döntése­ket. Akkoriban a helyi lapokat szüntették meg, a független sajtót elhallgattatandó, egyet­len tollvonással, most a he­lyi televíziókat. Mert a kábel- hálózat több mint műszaki kérdés, technikai vívmány — politikai jelentőségre tett szert. A gondolatokon való uralkodást nehezítette meg, vélte a gazdagréti televízió vezetője. A különböző hátrányos ha­tározatok jó egy évtizeddel vetették vissza a honi kábel­tévé ügyét, állították az ala­kuló ülés résztvevői. És tes­sék ... Most ülhetünk a rossz­ban. A hatalmát vesztő ál­lampárt hiába egyezett végül bele a műholdas programok sugárzásába, a hirtelen tá­madt tömegigényt a meglévő hálózat képtelen volt kielégí­teni. A 16 alapító szervezettel létrejött Kábeltelevíziós Háló­zatok Szövetsége, mely mint­egy 250 ezer lakást tudhat maga mögött, most a már em­lített halálos ítéletet próbálja elodázni, ök abban bíznak, sikerülni fog. És még egyszer (utoljára) a Mai Napról, postáról és hié­nákról. Az alapítók ugyanis tegnapelőtt kivétel nélkül egyetértettek abban, pillanat­nyilag o posta a kábelteleví­ziózás legfőbb ellensége. Az a posta, amely mind a mai na­pig (ennek az újsághoz jemmi köze) az antenna féregnyúlvá­nyának tekinti a kábeleket. Tegyük hozzá — illetve tesz(k hozzá a szövetség tagjai —, jo­gok nélküli féregnyúlványnak. Számtalan példa hangzott el erről szolnoki, nyíregyházi té­vések szájából, hosszú lenne itt felsorolni a panaszokat. Ami igazából fontos: pana­szok vannak. Régen a nyugati világ ideológiai befolyásától óvtak minket, mondta Nagy pál Endre, és akadályozták így a kábeltelevíziós hálózatok működését, mára viszont fi­nomodtak ezek az eszközök is Most a szabad verseny jelsza­vával lehetetlenítik el a kéz deményezéseket. És a kábelte­levíziózás szép lassan vissza­fejlődik, a különböző műsor­szóró társaságok, kft.-k és a posta tevékenysége mellett Ez még akkor is így van, ha az lényegét tekintve többre lenne hivatott az an-gofl, f-ran cia, német adások egyszerű sugárzásánál, inkább a helyi kommunikáció egyik fontos formájaként létezhetne. Mindegy, belevágtak, neki­futottak, bizakodnak. Azt egy előre nem tudni, milyen lesz a kábeltelevíziós hálózatok jövője. Az ember viszont a hír hallatán mi mást tehet, bólogat a próbálkozásra, bár lelke mélyén bevallja, lokális információk helyett őt nagy­részt csak a filmek érdeklik. Mert elég a bajunk amúgy is. És jobb, ha a tévében verek szik Schwarzenegger, mintha a házunk előtt. Falusy Zsigtnond hA hét híre A Címre pillantva, az olva­sók nagy többsége szinte auto­matikusan kiegészíti a monda­tot. Az alkohol öl, butít, nyo­morba dönt! Igen, így hang­zik az alkoholizmust célba ve­vő mondások, szállóigék legis­mertebbje. Azt már sokkal- sokkal kevesebben tudják, hogy ez a szállóige 1919-ben röppent fel, a Magyar Tanács- köztársaság idején. Jeleként annak, hogy az alkoholizmus súlyos gondja volt a dolgozó tömegek mindennapjainak, mert a valóság előli menekü­lés, a gondfelejtés sorsrontó, s mégis, gyakran igénybe vett eszközeként szolgált. Állíthatjuk mindezt múlt időben? Avagy réges-régi, s ma sem feledhető bajról van szó? A mértéktelen italozással szemben már az ókori görö­gök, rómaiak legjobb gondol­kodói is hadakoztak. Az ered­mény? Ki tudja? Nem sejteni ugyanis, hadakozás nélkül miként alakult volna a hely­zet, ahogyan ma sem sejteni: alkoholellenes propaganda híján mennyien lennének azok, akik vigaszt adó test­vért, barátot, barátnőt látnak az italban. levő társába belecsapott a vil­lám. A fiú meghalt, neki az ijedtségen kívül nem lett más baja. A háború idején szobája falába fúródott egy aknaszi­lánk. Érte autószerencsétlen­ség. Kirepült a kocsiból, de csodával határos módon az út túloldalién, ahol földet ért, ép­pen nem jött semmi, ami el­gázolhatta volna. Néhány éve súlyos beteg lett. Sugarazták. Orvosától azt kérte, legyen őszinte. Gégerák. A saját baját feledve jár kórházról kórházra, otthonról otthonra. Simogatja a haldok­lót, törölgeti a verejtéktől gyöngyöző homlokát, lesi, kinn van-e ernyedt keze a ta­karón. Amikor tudat alatt már mindenki elhagyta a szenve­dőt, akkor azt mondja: nem vagyunk magunkban a nehéz órán, mert Isten soha sem hagyja el az embert. Kezdődik nekem is A napokban emléktáblát avattak a Korányi szanató­rium B épületének aulájában. Bibó István alakja — aki ugyancsak itt halt meg, s em­lékét régóta márványtáfola őr­zi —, többé-kevésbé ismert. De ki volt Torma Kálmán, aki előtt most tisztelgett az utó­kor? Pap, akit csaknem har­minc hónapig tartó iszonyú szenvedések után 23 évesen szólított magához az Űr. Amíg csak fizikai erejéből tellett, járta a betegeket. Egy- egy látogatása után a belőle sugárzó hit, bizalom és ki­fogyhatatlan humor valósággal erőt öntött betegtársaiba. A kórházban — a rendházon kívül — töltött fél év elégnek bizonyult ahhoz, hogy elöljá­rója hivatalosan közölje: nem tagja többé Jézus Társaságá­nak. (Ugyanez történt ismer­/ tebb novíciustársával, Kaszap Istvánnal is.) Torma Kálmán nem roppant össze a hír hal­latán, bár nagyon fájt neki, hiszen levelében ezt írta: „Igen, mostanában a lelki szenvedések mellé (a Társa­ságból való elbocsátás) az Úr adott fizikai fájdalmakat is bőven, ó, de ugyan mindegy, hogy a kereszt fája milyen fából készült, a fontos az, hogy kereszt és az isteni Szív mutatja meg azt ne­künk .,.” 1936 októberében ezt jegyzi naplójába; „Kezdődik nekem is”. Aztán még egy hallatlan nagy öröm éri földi életében. A rend általános főnöke a közvetlen elöljárók kérésére engedélyt ad, hogy a nagybe­teg testvér leteheti az úgyne­vezett ájtatossági fogadalmat.. Ez biztosította számára, hogy mégis a Jézus Társasága tag­jaként halhatott meg. Előtte ezt írja naplójába: „Kissé megrokkanva, hajlott háttal, horpadt mellel, fél tüdővel, de örömmel és szinte büszke ön­tudattal viselem magamon Jézus szenvedéseit, egész a sírig...” Aztán már csak néhány rö­vid, de sokat mondó bejegy­zés. „1936. december 2. Sok szen­vedés december 5. Lelki kínok december 6. Fulladás december 7. Rendkívüli Is­ten közelség. Igazi ádventetn van. december 14. A főorvos megmondja, hogy nemsokára meghalok. Majd megöleltem. december 20. Sose hittem, hogy ennyire szeret az Isten. december 21. Agóniát álltam ki. Ó, Irgalom! Alig bírom ki. Szeretlek most is. december 28. Nagyon elha­gyatva érzem magam. Tehe­tetlenül fetrengve sebeimmel, fuldokolva, oxigénnel, rette­netes nehéz szenvedés. Fulla­dás. december 29. Szeretni, szen­vedni, meghalni. december 31. Te Deum. Siess már! Hála, ezer hála, Jézusom, töménytelen kegyel­medért." És még több hét hátra volt. Közben sokszor elimádkozták a lélekajánlás imáját: „In­dulj keresztény lélek ...” Torma Kálmánnak senki sem törölte le halálverejtéktől gyöngyöző homlokát. Kezében a feszületet és a rózsafüzért fogta. Magányosan halt meg, mint Ura a kereszt magassá­gának magányosságában. Kéz, amely szilárdan tart A keresztény nem azért él, hogy meghaljon, hanem a fel­támadásért hal meg, hogy tel­jesen és tökéletesen éljen. Éle­tében jelen van az elmúlás, halálában pedig már a jöven­dő dicsősége. A „nagy halál” a haldoklót mindenkor személyesen veszi igénybe, de az oldalán álló embertársnak, a papnak is megvan a nélkülözhetetlen szerepe: jelenlétével támogat­nia kell. A keresztény halál­ban az ember, életének leg­magányosabb aktusát viszi végbe: személyesen lép Isten színe elé, aki előtt nem lehet lerázni a terhet, nem lehet képviseltetni magunkat. És a haldoklónak mégis segítségre, előkészítésre van szüksége eh­hez a mindenkor magányos aktushoz. Kell a kíséret a ka­puig. Kell, hogy levegyék a fel­halmozott terhet, és kell az odanyújtott kéz, amely szilár­dan tart, ha elhomályosodik a bizalom fénye ... Fazekas Eszter A nyáron alakult újjá a több mint százéves . múltra visszatekintő Egészségügyi Tudományos Tanács, a min­denkori egészségügyi minisz­ter legfőbb szakmai tanácsadó testületé. Mivel a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium a közel­jövőben szociálpolitikai terüle­ten is létrehoz majd egy ha­sonló jellegű testületet, így az ETT munkája a jövőben job­ban fog összpontosulni az egészségügyi kérdésekre. A tanács munkájának részterü­leteit bizottságok osztották fel egymás között. Az oktatási bizottság, dr. Forgács Iván professzor veze­tésével egészségügyi munka­erő-kutatással foglalkozik. Fő céljuk, hogy az oktatásban felzárkózzunk az európai szín­vonalhoz. A nővérképzés Ma­gyarországon jelenleg közép­fokú oktatás keretében folyik, szemben Nyugat-Európával, az USA-val és a fejlődő országok közül a volt angol gyarmatok­kal, ahol főiskolákon készítik fel őket. Az igazságügyi bizottság dr. Berentey György professzor vezetésével az orvosi mulasz­tások miatti büntetőeljárá­sokban, kártérítési kérelmek­ben foglal állást, illetve a bí­róságok felkérésére adott egy­mással ütköző orvosszakértői véleményeket bírálja felül. A dr. Vizi E. Szilveszter akadémikus vezette tudomá­nyos és kutatásetikai bizott­ság a kutatások ápolásával és egy európai kultúrállamtól megkövetelendő etikai kérdé­sek megfogalmazásával foglal­kozik. Az újjáalakulás alkalmából tartott sajtótájékoztatón a Pest Megyei Hírlap kérdéseire elő­ször Berentey professzor vá­laszolt. ■ Orvosi műhiba gyanúja esetén hová fordulhat az ál­lampolgár? — Az emberek eddig is tud­ták, hová forduljanak, hiszen a kórházakat üzemben tartó tanácsokhoz vagy közvetlenül a minisztériumhoz sok pa­nasz érkezik. El kell azonban mondanom, nem jó az, ha az emberek közvetlenül lépnek ezekben az ügyekben. Ekko­ra kaput nem nyithatunk, hi­szen akkor mindenkinek len­ne kérdése. Ha azonban pél­dául á boncolás során felme­rül a műhiba lehetősége, ak­kor azt az állampolgár kéré­se nélkül is kivizsgáljuk. A válaszhoz dr. Medve László, az ETT elnöke annyit tett hozzá, hogy az ellenőrző tevékenységet jobban ki kell építeni, mert a meglévő fó­rumok hiányosan működnek. Ezt bizonyítja az a sok pa­naszlevél, amely a miniszter asszonyhoz is érkezik. — Mi a véleménye a Ma­gyarországon is tért hódító természetgyógyászatról? Ügy tudom, a jövő évtől az orvos- egyetemeken speciálkollégium formában ez is választható tárgy lesz. — Az egyetemek fakulta­tív formában taníthatják, mi­vel igen sok betegség gyógyít­ható természetgyógyászati módszerekkel — válaszolta Forgács professzor. Baj ak­kor van, ha ezeket a módsze­reket más, hatásosabb gyógy­módok helyett alkalmazzák. Szép példa a kettő ötvözésé­re, amit most Kínában hallot­tam. — Daganatos megbetege­dések kezelésekor nem mellő­zik a sugárzást, de annak mellékhatásait természetgyó­gyászati módszerekkel küszö­bölik ki. összegezve az ETT munká­ját, azt a hosszú távú érdekek előtérbe helyezése jellemzi. A közelmúlt egyik legfelelős- ségteljesebb döntése a himlő­oltás megszüntetése, szintén az ő nevükhöz fűződik. Talán kevéssé ismert a tény, hogy minden százezer beoltott kö­zül négy meghal. Ennek ve­szélyeit, illetve egy himlőjár­vány kockázatát mérlegelve az ETT tanácsára a minisz­térium a gyerekek himlőoltá­sát megszüntette. Sz. K. így is, minden popagandaj hadakozás ellenére is — avagy azzal együtt — renge­tegen vannak ilyenek. Meg­döbbentő szám: a megyében, visszafogott mérlegelés alap­ján is, ötvenezer fő tartozik az alkoholbetegek táborába ...! Volt már absztinensmozga- lom, hadakoztak az ital ellen a szabadkőművesek, észérvekkel kísérleteztek a polgári radiká­lisok ... A harmincas években a megyében az alkoholellenes körök, klubok, egyesületek, baráti társaságok száma felet­te volt a háromszáznak, s mégis ... A megye tiszti főor­vosának 1935-ben kelt jelenté­se „az alacsony népréteg leg­súlyosabb gondjának” ítélte az elégtelen táplálkozást és az al­koholizmust. Valóban: a szó szoros értelmében nyomorba döntötte családok seregét az ital. Nehéz dolga persze nem volt, tekintve, hogy a nyomor a italtól függetlenül is léte­zett: a megyében a népesség­nek a fele földpadlós lakóhe­lyiségben élt, a családoknak az egyharmada állandó jöve­delemmel nem rendelkezett. Mások ma a körülmények; változatlanul súlyos gond az alkohol. Tavaly a megye min­den lakosa — a csecsemőket is beleértve — 101 liter (!) sört eresztett le a torkán! Azok tehát, akik ténylegesen fo­gyasztják ezt az italt, „áldo­zatkészen” ennek a mennyi­ségnek legkevesebb a kétsze­resét tüntették el, tekintve, hogy a lakosságnak a fele rit­kán, illetve egyáltalán nem iszik sört. S akkor mellékesen elfogyott a megyében — a sa­ját termést nem számítva — hétmillió liter bor is, a tö­ményről pedig... Riasztó? Akkor igazán riasztó, ha tud­juk: a megye lakossága a hi­vatalos úton megszerzett ita­lért — azaz a saját termés ér­téke, a bögrecsárdák stb. for­galma nem szerepel ebben — egyetlen év alatt 2,4 milliárd forintot fizetett ki! Az ösz- szeg majdnem annyi, mint amennyit ruházati cikkekre költöttek el a megye lakói... Lehet persze magánügynek tartani, az egyéni szabadság- jogok részének ítélni, egy-egy háztartás a jövedelméből mennyit ad ki alkoholra. S valóban, veszedelmes túlzás lenne a kiszáradó torkokért hadba szállni! A józan ész a mértéktelenség ellen fúj ria­dót. A mértéktelenség ugyanis megnyomorítja a családokat anyagilag éppúgy, mint er­kölcsileg, a baj azonban tár­sas lény, nem marad magá­ban. Nem marad, mert pél­dául a megye kórházaiban járva kiderül, az ágyaknak a 14—16 százalékát olyanok fog­lalják el, akiknek a betegsége közvetlenül vagy közvetve összefügg az alkoholizáló élet­móddal. S ha országosra tá­gítjuk a látóhatárt, akkor meghökkenve észlelhetjük: 15 ezer kórházi ágyat — és vele hatalmas költségvetési kiadá­sokat — kötnek le azok, akik az alkohollal vélték enyhíteni, megoldani gondjaikat. Nemes és fontos feladatot vállal tehát az alapítvány, amikor segíteni kívánja az alkoholbetegek . rehabilitáció­ját, azzal a gyógyulást. Nem feledhetjük azonban: az ala­pítványban is, mint a többi hasonló célú kiadásban, vala­mennyiünk pénze benne van. Közösen finanszírozzuk tehát mindazt, amiben jelentős a része az egyéni felelőtlenség­nek is, csak éppen a következ­mények vállalásában nem ér­vényesül az arányos megosz­lás. Mészáros Ottó ÖL, BUTÍT... Kérés nélkül is kivizsgálják a műhibát © A SZOT szervezésében konferencia témája volt Budapesten a tulajdonváltás, a részvénytulajdonlás. £ Pécs adott otthont a III. közgyűjteményi tudományos napok rendezvényeinek. Q Tanácskozást tartottak Debrecenben Családcentrikus szülészet címmel. 0 Szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt meg Békéscsa­bán. $ A hét híre az is, hogy Üjrakezdés elnevezéssel alapítvány jött létre az alkoholbetegek gyógyításának elősegítésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents