Pest Megyei Hírlap, 1989. december (33. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-14 / 295. szám

1989. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK s MEGSIRATTA A PÁRTJÁT Magdika kimaradt mindenből A párt nem költözik. A párt megszűnt. Szép csön­desen, irányelvek és határozatok, ünnepségek és beszé­dek nélkül egyszer csak nem volt többet pártalapszer- vezet az Érc- és Ásványbányák pilisvörösvári üzemé­ben. Az MSZMP—MSZP kongresszus után, a döntő éjsza­kára virradóan nem voltak párttagok az üzemben. Illet­ve párttagok voltak, csak párt nem volt már. — Megszűnt a fejünk fölött — mondja Mogyorósi István­ná, a volt párttitkár. — Nem kell költöznünk. Könnyek pe­regnek az arcán. Nem értek semmit. Gyűrögeti nedves zsebkendőjét. Becsapatak. Szé­gyellj, hogy nem tud uralkod­ni magán. Hiábavaló volt minden. sem lesz lakásom. S az anya hajlik rá, hogy megértse a fiát. Azt mondja, most már ő sem hiszi, hogy a becsületes em­berek boldogulni tudnának. Volt ő kisdobos, úttörő, KISZ-es, párttag — most saj­nálja csak igazán, hogy nem a szakszervezetben dolgozott inkább.' Itt vannak ezek a hajdúszoboszlói beutalók pél­dául. Van, aki harmadszor megy már, s van, akinek so­sem jut belőlük. Hát hogy van ez? És Magdikának most már nem a könnyektől piros az arca. -Csak sorolja és sorolja, hogy a 230 dolgozónak hány gyereke van, kiket hol lehetne nyaraltatni — de már nem ar­ra figyelek, amit mond. Csak csodálom ezt az asszonyt. Még a könnyeivel küszködött az imént, még becsapottnak, megalázottnak érzi magát, még nem szenvedte meg egé­szen, hogy gyerekkorától hi­tegették, még negyvenévesen is megsiratja a pártját, de már azon gondolkodik, hogy hová meneküljön, mivel vi­gasztalódjon. Nehogy megszólják Talán a szakszervezet. Pár­tokról hallani sem akar töb­bet. Választani sem tudna még. De van még idő, s most az a legfontosabb, hogy időt nyerjen. Talán ezért is jelent­kezett, hogy töltsék ki az ide­jét, hiszen megszűnt a párt, már néni tölti ki a munkaide­jét. Kapott munkát, nem kel­lett kétszer kérnie, túlórákkal is alig győzi. De csinálja. Ne­hogy megszólják. S ez sem rossz orvosság. Munkába me­nekíteni a megcsalt lelkese­dést. S talán már haszna is lesz. Jakubovits Anna Élni akarnak Percekig tart, amíg össze­szedi magát. Zavarban va­gyunk. Ülünk a szegényes, po­ros kis faház kopott irodájá­ban, mindig benyit valaki, szállítólevelet hoznak beszél­getőpartnerünkhöz, Magdiké­hoz, aki közben szabadkozik. Ezelőtt sem beszélgethettünk volna nyugodtabban, pártiro­da eddig sem volt. Illetve volt egy kis szoba, a szek­rénynek, iratoknak, de azt el­kérte a párttitkártól az SZTK- ügvintéző. Neki nagyobb szük­sége volt a helyiségre. Ha tag­gyűlést akartak tartani, köl­csön kérték a pórtirodát Persze, hogy munkaidőben voltgk a taggyűlések. Mikor máskor? Három műszakban dolgozik a bánya, ahhoz, hogy legalább két műszak találkoz­zon egymással, az egyik mun­kaidejéből le kellett csípni. S most sem az az egyetlen ok, hogy a huszonhárom volt MSZMP-s egyike sem igazolt át az MSZP-be. Ez is, persze. De ugyanolyan fontos, hogy most már csak este, otthon, a faluban lehetne megtartani a taggyűléseket. Arra meg ki ér rá? Dolgoznak, építkeznek, várja őket a család — élni akarnak. Nincs idő. Eddig se volt sok mindenre. Gyakorlatilag a párttitkárra maradt minden munka, amit mozgalomnak hívtak. Magdi­kéra sózták a brigádmozgal­mat, a kultúrmozgalmat. Elő­ször csak egy brigád naplóját írta, aztán már négyét, aztán írta a jelentéseket a művelő­Szigetcsépen két esztendőre megállt az élet Akkor utánam a vízözön! A miniszterelnök felállt a székből, fogta kalapját és elment. Hova? Hát nyugdíjba. Érdemei elismerése mel­lett. S követték ebben kisebb-nagyobb állami és párt- vezetők az ország élén. Ugyanezt tették a megyei urak, sőt a szép példa nyomán az egészen kicsi nagyságok is nyugdíjba, vagy csak úgy elvonultak. Hogy mit hagy­tak maguk után? Hát azt... S tessék. Most nincs újság, amely ne azzal lenne tele, hogy ki, mit hagyott örökül, miután „Utánam a vízözön!” felkiáltással leléptek. került Újfaluba, csak a terü­letet nem parcellázták jel. Egyelőre igen-igen távoli do­lognak tűnik, hogy abból pénz jut a két községbe, hiszen a legutóbbi tsz-közgyűlés elha­lasztotta az átadás ügyét jövő év februárjára. De mi lesz akkor az újfalu-' siakkal, és a szentmártoniak- kal? Mi lesz a megígért pénz­zel? Forr a két falu, annál is inkább, mert újabban minden­féle pletykák keltek szárnyra. Egyesek azt rebesgetik, hogy a szavazásra különös módon szedték össze a népet. A nyug­díjasokat buszra terelték az­zal, hogy Esztergomba viszik őket kirándulni. A túra előtt azért még leszavaztatták őket. Ezt már nem bírták elvisel­ni az újfalusiaik, így egyre töb­ben lépnek fel azért, hogy az évekkel ezelőtt megkötött kényszerházasságot végre bontsák fel. Nem akarnak Cséppel és Szentmártonnal kö­zös tálból cseresznyézni! Hogy nyomatéket adjanak akara­tuknak, aláírásokat is gyűjtöt­tek. Bár némelyek már bán­ják, hogy aláírták azt a bizo­nyos ívet. Rebesgetik ugyanis a faluban, hogy azokat a tsz- dolgozókat, akiknek aláírása a papíron szerepel, az elnök ki­rúgással fenyegeti. Hogy ebből mi igaz, nem tudjuk. Minden­esetre megnyugodnának a ke­délyek, ha az a bizonyos be­ígért tízmillió már a gázveze­tékbe lenne fektetve. ÜRES A KASSZA Hiszen máshogy aligha ke-‘ rülhetne befejezésére sor. A községek kasszája üres, jósze­rivel a hitelek törlesztésére és a működésre megy el min­den pénz. De hogy kerülhetett ilyen helyzetbe a költségvetés? Mint kiderült, számtalan törvényte­len lépés vezetett el idáig. Va­lamikor a tornaterem építése a tanácstestület megkérdezése nélkül kezdődött meg. A beru­házási okiratban meghatáro­zott pénzügyi fedezetként soha be nem folyt jövedelmeket, fiktív bevételeket jelöltek meg. Innen egyenes út vezetett a hi­telek felvételéig. De ez csak egy a sok érdekes ügy közül. Ezért az elkövetkező két évben semmilyen fejlesztésre nem kerülhet sor. le kell mondani a községek lakóinak a lakás­építéshez nyújtott szociális tá­mogatásokról is. Elnökválasztás Szigetszentmiklóson Tanácstalan tanács Tanácselnököt választanak ma Szigetszentmiklóson. Pong- rácz Gábor, a városi testület vezetője bejelentette, hogy megválik hivatalától, s 1990. január elsejétől a Taksony és Vidéke Áfész Márka Skála áruházának igazgatói széke várja. A bejelentés után előkészítő bizottság alakult több végre­hajtó bizottsági tag részvételé­vel, akik véleményt kértek a tanácstagoktól az új tanácsel­nök személyére. Fölmerült az a gondolat is, hogy van-e ér­telme elnököt választani a helyhatósági választásokig hátralévő rövidke időszakra. A vb-tagok véleménye azonban az volt, hogv az idő rövid, a feladatok azonban nagyok, s nem mindegy, hogy választott elnök vagy a tanácselnök-he­lyettes tárgval, intézi az ügye­ket az elkövetkező hónapok­ban. A tanácstagok többsége — szám szerint harminchétén — Varga Józsefet, a tanácselnök­helyettest látnák szívesen az elnöki székben. Hárman Tóth János vb-tag megválasztását támogatnák. Féltucatnyian vi­szont nem értettek egyet a vb véleményével, mert szerintük felesleges a választás, jobb lenne, ha az elnökhelyettes vinné a következő választáso­kig az ügyeket. Tanácstalanabb a tanács a megválasztandó elnökhelyet­tessel kapcsolatban. A jelölt, akit a tanácstagok többsége tá­mogatott — Varga Géza vb- tag, munkahelyén, a Csepel Autógyárban megbízást kapott egy részvénytársaság szerve­zésére és ezért visszalépett a tanácsi jelöléstől. Rajta kívül csak néhány tanácstag javasolt mást elnökhelyettesnek. Így felmerült Tóth János és Nagy Józsefné — az MSZMP volt városi első titkárának a — ne­ve. A választás minden bizony­nyal nyilvános lesz, ugyanis sem a vb, sem a tanács vezeté­se nem kért zárt ülést. Rizses Kálón néni Legújabb termékük közé tartozik a Csipp-Csupp mesékből a Katán néni, a közkedvelt rizscsokoládé, amelyet a tápiószclei édesipari üzemben állítanak elő. A kísérletező és vállalkozó kedvű gárdát elsősorban az vezette, hogy az üzemben dolgozó asszonyoknak folyamatos munkalehetőséget biztosítsanak, de úgy tűnik, a rizses csokoládé mint üzlet is kiváló lesz a Tápió Menti Tsz-nek (Erdősi Ágnes felvétele) Budaörs, Szabadság: December 14- én 6: Cocktail (szí. mb. am. vígj.), 15-én 6: Aki legyőzte A1 Caponét (szí. mb. am. gengszter­film), 16—17-én 6: Veszedelmes vi­szonyok (szí. mb. am. erotikus), 18-án 6: A magányos zsaru (szí. fr. krimi), 19-én 6: A híradó sztár­jai (szí. mb. am.), 20-án 6: A hal neve: Wanda (szí. mb. ang. víg­játék). Dabas, Kossuth: December 14— 15- én 6: Szellemirtók I. (szí. mb. am. horrorparódia), Halálos fegy­ver (szí. am. krimi), 17-én 4: Chatram kalandjai (szí. mb. ja­pán természetfilm), 18-án 6: Jő reggelt, Vietnam! (szí. mb. am. film). Dunakeszi, Vörös Csillag: De­cember 14-én 3/4 6: Rövidfilm a gyilkolásról (szi. lengyel), 14-én 8: 15-én 3/4 6, 8: Zsoldoskatona (szí. mb. ol. vígj.), 15—17-ig 1/2 4: A védelmező (szí. mb. koreai ka- landf.), 16—17-én 3/4 6, 8: Kemény fickók (szí. mb. am. bűnügyi vígj.), 18—20-ig 3/4 6, 8: Országúti disco (szín. zen. am.). Erd, művelődési ház: december 14-én 1/2 6: Arany és vér (szí. mb. sp.—fr. tört.), 17-én 1/2 4: Hupikék törpikék (szí. mb. belga rajzi.), 17- én 1/2 6. 1/2 8: Magányos zsaru (szí. fr. krimi), 18-án 1/2 6, 1 2 8: Magányos zsaru (szí. fr. krimi), 18-án 1/2 6, 1/2 8: Veszedelmes vi­szonyok (szi. mb. am. erőt.), 19- én 1/2 6: Mad Max (szí. ausztr. akciói.). Gyál, Dózsa: December 15-én 1/2 6: Ne ébreszd fel az alvó zsarut! (szí. mb. fr. krimi), 16-án 1/2 6: Jó reggelt, Vietnam! (szí. mb. am.), 17-én 1/2 6: A cápa bosszú­ja (szí. mb. am. katasztr.), 18-án 1/2 6: Az utolsó császár I—II. (szí. fr.—ol. tört.). Nagykáta, Rákóczi: December 14—15-én 6: Emmanuelle I. (szí. fr. erőt.), 16—17-én 6, 8: Kutyám, Jerry Lee (szí. mb. am. bűnügyi vígj.), 18-án 6, 8: Ne ébreszd fel az alvó zsarut! (szí. mb. fr. kri­mi). Pomáz, Szabadság: December 15- én 6: Huhogók I—II. (szí. mb. fr. tört. kai.). 16-án 6: Négybalkezes (szí. mb. fr. vígj.), 17-én 6: Én a vízilovakkal vagyok (szí. mb. ol. vígj.), 18-án 6: Angyalszív (szi. mb. am. miszt. krimi). Ráckeve, Szabadság: December 16-án 6 és 8 óra és 17-én 6: Nem látni és megszeretni (szí. mb. am. vígjáték). December 18-án 6, 8 óra és december 19-én 6 óra: Kutyám, Jerry Lee (szi. mb. am. bűnügyi vígjáték). Szigetszentmiklós, Kossuth: De­cember 15-én 6. 8: Leszámolás (szí. mb. am. akc.), 16-án 6, 8; 17- én 6: Kutyám, Jerry Lee (szí. mb. am. bűnügyi vígj.), 18-án 6, 8: Aszok ásza (szí. mb. fr. vígj.), 19- én 6: A rádió aranykora (szí. mb. am. vígj.). Szentendre, Dunakorzó: Decem­ber 14—15-én 5: Rendőrakadémia I. (szi. mb. am. vígj.), 14—15-én 7: Veszedelmes viszonyok (szi. mb. am erőt.), 16—17-én 3: Dumbo (szí. mb. am. rajzi.), 16—17-én 5: Rend­őrakadémia II. (szí. am. filmvígj.), 16—17-én 7: Vámpírok Velencében (szí. mb. ol. horror), 18-án 5, 7: Aki legyőzte A1 Caponét (szi, mb. am. gengszeterfilm). Százhalombatta, művelődési ház: December 17-én 6: Ne ébreszd fel az alvó zsarut! (szí. mb. fr. kri­mi), 18—19-én 6: Vámpírok Ve­lencében (szí. mb. ol. horror). A vízözön pedig tényleg ár­ként zúdul az utódok fejére. Ez többnyire rendezetlen ügyekben, soha le nem zárt aktákban, óriási adósságok­ban nyilvánul meg. Ezt kap­ta örökül elődjétől Kóta Ist­ván, a szigetszentmártoni, szi­getújfalui, szigetcsépi Közös Tanács elnöke is, aki Pásztor Jenő nyugdíjba vonulása után ez év januárjában került a ta­nácselnöki székbe. Már a meg­választása sem ment olyan egyszerűen. Pontosabban az még ment volna, csakhogy so­kak szemében a végeredmény, s Kóta István szálka volt. Épp ezért illetékes helyeken — ak­kor még az volt a megyei párt- bizottság is — bejelentették, hogy törvénytelen volt a vá­lasztás. Sokak szerint épp azok igyekeztek az MSZMP vezetői­vel tudatni ezt a tényt, akik az elsők között gratuláltak az új elnöknek megválasztásához. Ismerős ... NAGY LEVEGŐVÉTEL Aztán Kóta István vett egy nagy levegőt, s megpróbálta ott folytatni a munkát, ahol elődje abbahagyta. Igaz, ez elég nehezen ment, mivel nem történt meg a szokásos átadás­átvételi ceremónia, így az új elnöknek egyedül kellett ki­igazodnia a három község za­varos dolgaiban. Mert, hogy voltak ott furcsa ügyek, az biz­tos. Jószerivel a folyamatban lévő beruházások egyikére sem volt meg a szükséges anyagi fedezet. Hitelt hitelre halmoz­va kezdődtek meg az építke­zések, a közműfejlesztés. Ilyen volt a szigetcsépi iskola, a szi- getszenbmártoni tornaterem, s majdnem erre a sorsra jutott a szigetújfalui négytantermes iskolabővítés. De mire itt meg­erősítették másfél millióért az alapokat, teljesen nyilvánvaló­vá vált, hogy nem tudják foly­tatni pénz hiányában a mun­kát. A legszomorúbb az volt, hogy már nem is akadt olyan terület, amiből pénzt csinál­hattak volna. Ami szóba jöhe­tett, azt már korábban — mondhatni bagóért — értéke­sítették. A legutóbbi telekosz­táson sem nyert sokat a ta­nács. A termelőszövetkezetnek 1,6 milliót fizettek a művelés alól való kivonásért, s a száz­negyven vízparti vagy vízkö­zeli telekből összesen 4,2 mil­lió bevétele volt. Akkoriban legalább tizenkettőt kellett volna kapni érte. FÜSTBE MENT TERVEK így ment füstbe a vízműtár­sulat terve is. Pedig ha vala­mire, akkor az egészséges víz­re igazán nagy szüksége volt a csépieknek. Hiszen az „éltető" nedű inkább mérgező errefelé, hiszen erősen nitrátos, kólis. A csecsemők csak a négy köakút- ról vett vizet fogyaszthatják. Igaz, 1985-ben — akkor me­seszerűnek tűnt, ma már tud­juk, hogy választási fogás volt csupán — megépült egy kilo­méternyi vezeték. Aztán el­fogyott a pénz, s ennyiben maradtak a vízvezetékkel. Úgy tűnt azonban, hogy ta­lán mégis rendeződnek a dol­gok. 1988-ban született a meg­állapodás a tanács és a helyi tsz között, hogy a kecsketelep átkerül Csépről Szigetújfalu­ra, a telep helyét pedig fel­parcellázzák, s reális áron ér­tékesítik. A tsz elnöke Németh Lukács a szigetújfaluiaknak falufórum keretében ígérte meg, hogy cserébe beszáll a tsz a gázvezeték finanszírozásába a telkekből befolyt pénzből. A számítások szerint ugyanis 16 millió forint jöhet be a telkek­ből, ebből hatmillióba kerül a kecsketelep áttelepítése, s tíz maradna Szentmárton és Új­falu gázvezetékére. A telep át­A történet majdhogynem szokványos. Mostanában sok-sok, egykor közéleti szerepet vállalt ember vonult úgy nyugdíjba vagy ment más beosztásba, hogy az utá­na következő vízözön évekre visszaveti a településeket. Ennyi már kiderült, de ki tudja mi jön még?! Fiedler Anna Mária dési helyzetről, Persze, mun­kaidőben, hiszen a gazdasági munkáját, a szállítási ügyinté­zést úgy osztották be, hogy maradjon a titkári teendőkre is. És ideje volt is. Csak ha­talma nem. Az üzemvezető, aki ott ült vele szemben, ő volt az úr. Magdika azt mondja, már kezdetben megmondta neki, ő az erősebb, meg ő az üzem­vezető, ráadásul párttag is, ne is reménykedjen, hogy párt­ügyekben övé lehet a döntő szó. Így aztán Magdika kima­radt mindenből. Hallotta, be­szélték, hogy ez is lop, az is hazudik, de ő nem hitte. Nem merte elhinni, s amikor rákér­dezett, azt mondták, ne foglal­kozzon vele. Tenni úgysem tehet semmit. Már ö sem hiszi S ez igaz is volt. Magdika tanácstag volt, s az ülésen rá­szóltak, mindig a Csabai ut­cával fogunk foglalkozni? Párttitkár volt, s akiket ő -be- szélt rá a belépésre, megkér­dezték: miért nem klappol a gyakorlat az elvekkel? Magdi­ka pedig nem tudott válaszol­ni. Azt mondja, érezte ő is, hogy valami nincs rendjén, hogy amit a pártiskolán ta­nult, az nagyon szép, de ami­kor visszajött a munkahelyé­re. sehol nem találta azokat a szép dolgokat. De azért, azt mondja, a könyveit, amiket a párt szekrényében őriz, meg­tartja magának. Nem azért, mintha azt hinné, még szüksé­ge lehet rájuk. Csak úgy. Em­léknek. Magának, hiszen a nagyob­bik fia, a hentestanuló is el­lenkezik vele. Mások is lop­nak, csalnak, miért neki kel­lene kivételnek lennie. Azért, mondja neki, mert megválto­zik ez is. De a gyerek nem hi­szi, és a sorból sem akar ki­lógni. S anyja ellen fordítja, amit tőle halott: az elvekből

Next

/
Thumbnails
Contents