Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-10 / 266. szám

1989. NOVEMBER 10., PÉNTEK vimap Az éhséqsztrájkoló „ebédszünete" Éhségsztrájk Szentendre fő­terén! — ezzel a címmel ad­tuk hírül, hogy a helybeli Kun József né e sajátos módon til­takozik a Pest megyei földhi­vatal „jogsértő ügyintézése” ellen. Időközben a Mai Nap, majd a Magyar Rádió Segíthetünk? című műsora is foglalkozott az üggyel. Az elmúlt két hétben tovább gyűjtöttük az infor­mációt az egyszemélyes sztrájk okainak előzményeiről, s több­ször is megkerestük a szent­endrei Marx téren Kun Jó- zsefnét. A városi rendőrkapitánysá­gon Kapin György őrnagy, a bűnügyi osztály vezetője, majd dr. Németh István, a városi ügyészség vezetője elmondta: három polgári per van folya­matban, amelyeket Kun Jó- zseíné, illetve élettársa, ifjú Drexler Antal indítottak szer­ződés érvénytelenségének megállapítása, birtokháborí­tás, illetve államigazgatási ha­tározat megváltoztatása miatt. Vagyis a korábbi rendőrségi feljelentések bírósági szakban vannak. Ebből következik, hogy Kun Józsefné volt in­gatlanát a bíróság zárolta a per befejezéséig. Mesterházi Bélával, a vá­rosi földhivatal vezetőjével szintén többször beszéltünk. Elmondta, hogy nem egy kí­sérthet tett arra, hogy lebe­szélje a fiatalasszonyt az éh­ségsztrájk folytatásáról. Azon­ban minden igyekezete siker­telen maradt. Ugyanakkor a hivatalvezető elismerte, hogy hibát követtek el, amikor a tulajdoni lapot visszaírták Kun Józsefné nevére. Ezt az­óta korrigálták, így ma aPis- mányban levő hétvégi ház a telekkel Bálint Tibor, az első vevő nevén szerepel a tulaj­doni lapon — ez ellen ismét tiltakozott s fellebbezett Kun Józsefné, mert szerinte az in­gatlan ifjú Drexler Antalt illeti. Egyébként - a hivatalvezető szerint a fiatalasszony ügyé­nek jogszerű intézése éppen az éhségsztrájk miatt késik már két hete, mert az asszony csak a napokban volt hajlandó írás­ban beadni a fellebbezéseket, ő ugyanis, a sztrájkban bízott inkább. Az elmúlt két hétben va­dabbnál vadabbnak tűnő hí­rek keltek szárnyra Szentend­rén — egyik-másik valódisá­gát Kun Józsefné meg is erő­sítette, A napokban felkereste a téren egy hölgy — taxival érkezett —, aki újágírónak adta ki magát, s kérte, hogy mutassa map neki az ingai- lanügylettel kapcsolatos hiva­talos iratokat. Meglepődött, amikor csak fénymásolatokat kapott. Kunná is, és egy má­sik helybéli polgár is felis­merte az „újságírónőben” a földhivatal munkatársát. Kér­dés, hogy a szentendrei vagy a megyei ' hivatal dolgozója volt-e? Mindenesetre Mesterházi Béla, a szentendrei városi földhivatal vezetője házon be­lül is, a megyénél is nyomo­zott a magát állítólag újság­írónak kiadó hivatali munka­társ kiléte felől. Ám a mai napig nem került elő az ál­zsurnaliszta, így azt sem tud­ni, mit akart csinálni Kunné irataival?! Két hete éhezni hosszú idő. Az éhezést, a kiúttalanságot nehéz elviselni, hát ha még zaklatják is az embert, mint újabban Kun Józsefnét. Ha bemegy például a közeli Bé­ke presszóba kávét, üdítőt in­ni, kezet mosni, mire visszaér a főtérre, a kőkereszt alá, mind többször találja kint a cédulát: „Ebédszünet!” Egy alkalommal valami ré­szeg ember letépte a plakátot, amire a fiatalasszony kiírta kálváriája történetét, s-a ben­ne szereplők nevét. Az ittas urat a közelben tartózkodók keményen „megdorgálták”. Máskor meg Kun Józsefnét vádolták meg azzal, hogy a városi földhivatal vezetőjét a dolgozószobájában ő várta ré­szegen. Ügy tűnik, megváltozott a légkör a sajátos módon tünte­tő háromgyerekes anya körül. A. L. A. Szociálpolitikával Az elszegényedéssel fenye­getett rétegek leszakadása, pe­rifériára sodródása egyfajta társadalmi robbanást idézhet elő, ha a. jelenlegi kedvezőt­len folyamatokat nem sikerül átgondolt és hathatós szociál­politikával megállítani — han­goztatták az Országgyűlés csa­ládvédelmi albizottságának, valamint gyermek- és ifjúsági csoportjának csütörtöki együt­tes ülésén. A szociálpolitika reformja, illetve az adórendszer és a szociálpolitikai támogatások viszonya egyébként közép­ponti témája volt a képviselő- csoport összejövetelének. Már a kormányzati elképzeléseket vázoló bevezetőjében a pénz­ügyi tárca képviselője azt hangsúlyozta: a tervezett új elosztáspolitika a bérliberali­záció mellett a támogatások körének szűkítését is előirá­nyozza. Az árak felszabadítá­sáról, a fogyasztói ártámoga­tások fokozatos leépítéséről szólva: liberalizált árrendszer­rel együtt jár az is, hogy az élelmiszerek is szabadáras ter­mékek legyenek. A szociálpolitikai intézkedé­sek három legfontosabb terüle­tét a Pénzügyminisztérium ille­tékese a következőben jelölte m'ég: az árliberalizációval'egy­idejűleg viszonylag kiterjedt árkompenzáció, kiegészítő in­tézkedések a szociális támoga­tások rendszerében, valamint a társadalom elszegényedés­sel fenyegetett rétegeinél a le­szakadás lassítása, esetleg megállítása. Elébe kellene menni Me utólag - most ! Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett az a lehetőség, hogy ellenőrizhetetlenné válik a pénz romlása hazánkban. S akkor jaj nekünk! A közeli példák ugyanis mutatják: megfékezni azt, ami elszaba­dult, lehetetlen. Nem sikerül a rohanó inflációnak gátat szab­ni sem Lengyelországban, sem Jugoszláviában. A gazdaság szétzilálódása ily módon elke­rülhetetlen. ami együtt jár azzal, hogy a társadalom rend­je is felbomlik. A rémkép nálunk még hal­vány, de már így is ijesztő. A kormány döntése alapján ugyanis január elsejétől sza­badárasak lesznek az élelmi­szerek és a mezőgazdasági ter­mények. Ha pedig az alap­anyag — a takarmány — megdrágul, ez láncreakciósze- rüen végigvonul az egész rendszeren, s nyilvánvaló, hogy a végtermék ára is emel­kedik. Sőt: szinte bizonyos, hogy a legtöbb ipari termék is drágul, mert a gyártók majd arra hivatkoznak, hogy ha töb­be kerülnek az élelmiszerek, többe kerül a munkaerő is, ezért növelni kell a béreket. A minden bizonnyal kiala­kuló káoszt csak fokozza, hogy miközben általános lesz a drá­gulás, bizonyos élelmiszerek­ből, elsősorban húsból, hiányra számíthatunk. A Központi Sta­tisztikai Hivatal minapi közle­ménye szerint ugyanis soha nem tapasztalt mélypontra zu­hant az állattartási kedv a gazdák körében, s mivel me­zőgazdasági exportunk jelen­tős részét a húskészítmények teszik ki, hamarosan gondok lesznek a belföldi ellátással. E lehetőség nem újszerű, hiszen éppen a nyár derekán számolt be a sajtó arról, hogy több megyében üresek voltak a hű­tőpultok, s csak a gyors in­tézkedésnek köszönhetően si­került megelőzni a nagyobb bajt. Igaz, a minisztérium vezetői már akkor is azt mondták, vaklárma az egész. Az ő ada­taik szerint az első félévben mintegy harmincezerrel több hízott sertést vásároltak fel a húsipari vállalatok, mint ta­valy június végéig. A lakosság viszont tízezer tonnával keve­EPITKEZÉS ERŐSZAKKAL Ma másként ketyeg az óra ! A múlt hét végén csaknem verekedés tört ki Szentend­rén, a Vasvári-lakó telepen, amikor az ott lakók egy része belefogott a garázsépítésbe. Az ügynek évekkel ezelőtti előz­ményei vannak. Ugyanis hosz- szú ideje ott veri az eső a tég­lákat. amelyeket a lakásszö­vetkezet néhány vehemens tag­ja még az építési engedélyek beszerzése előtt megvásárolt, ám később mind az elsőfokú, mind a másodfokú hatóság megtagadta a dokumentum kiadását. Ifi Ügy tűnik, a garázsépítők „pártja" nem tanult az eset­ből, mert az említett szomba­ton a többiek tiltakozása el­lenére hozzáfogott a földmun­kához, ismét építési engedély nélkül. Sokak szerint azért szombaton, hogy a tanács csak hétfőn kapjon hírt a tör­téntekről s akkor már kész helyzet elé legyen állítva. Azonban a számításba hiba csúszott, mert a „hivatalos” ember hamarosan megjelent s átadta az „alkalmi” földmun­kásoknak az építést leállító határozatot. Most idézzünk a Pest Megyei Tanács V. B. építési és víz­ügyi osztálvának 1988. június 23-án kelt határozatából, amelyben felülbírálja a szent^ endreiek elsőfokú — a 24 ga­rázs építését megengedő — ha­tározatát. „A kiadott építési enge­dély ellen az F épület lakói fellebbezéssel éltek, mely­ben előadják, hogy a ga­rázssor az ő lakóépületük homlokzatától 6 méterre lenne, azok magas teteje otthonaik értékét csökken­tené, ezenkívül zajt és bü- dösséget okozna. Az ügy elbírálásához helyszíni szemlét tartottam és megállapítottam, hogy az F épületnél a terep mint­egy nyolcvan centivel ala­csonyabban van, mint a garázsok telepítési szintje. Ez a rész most parkosított. A két létesítmény közötti 6 méter védőnövényzet te­lepítésére nem alkalmas. A garázsok közti belső tér a közlekedés miatt burkolt, e nagy felületről a csapa­dékvíz elvezetése megol­datlan. A garázssorral át- ellenben óvoda működik, amelytől az Országos Épí­tésügyi Szabályzatban elő­írt 60 méteres védőterület nem biztosítható. Az egyes garázsok fogazott elhelye­zése miatt sok olyan zug keletkezik, melyben a sze­mét, a piszok felgyülemlik. A lakóházaktól való 6 mé­teres távolságuk a lakók jogos érdekeit sérti.” A megyeiek újabb tiltó ha­tározata 1939. február 16-án kelt. A fentebb említetteken túl további, indokokat is talál a tiltásra. Néhány példa: a lakótelep születésekor készül­tek garázsok, de közülük je­lenleg többet használnak mű­helyként, üzletként. A föld­szintes garázssor megjelenése kizárná, hogy később a lakó­telep mindennapi életéhez szükséges közintézménynek vagy kereskedelmi egységnek helyet találjanak. A kevés zöldterület egy részét elpusz­títanák. Az 1964. évi 3. tör­vény 29. paragrafusa előírja, hogy az építésügyi hatóság az engedély megadását meg kell hogy tagadja, ha előre meg­állapítható; a létesítmény fenntartásával víz, gáz, gőz, füst, korom, hő, bűz, zaj, ráz- kódtatás, sugárzás keletkez­ne, amely a szomszédos in­gatlanok használatát korlá­tozná. Soha alaposabb indoklást! De mindez még nem elég! Az alapvető problémák egyike, hogy a föld, amelyre a gará­zsokat tfennék, 165-öd részben az egyes lakók tulajdona. Ezt elvenni csak akkor lehet va­lakitől. ha az abba beleegye­zik s kártalanítják. A köz­gyűlés pedig nem egyezett be­le a garázsépítésbe. A szomszéd érdeke Ami teljesen érthető. Jelent­kezzen az, aki örömmel ven­né, ha a nehezen összekapart otthona ablakai alatt fák he­lyett kocsikat szerelnének, mosnának! Benkovich Attila, a Szent­endrei Városi Tanács műsza­ki osztályának csoportvezető­je azt mondja: teljesen igazuk van azoknak, akik tiltakoznak sebbet vásárolt, ami jelzi, hogy áru volt bőven, ami arra sarkallta a feldolgozókat, hogy erőteljesen növeljék külföldi eladásaikat. Ez a nagy neki­buzdulás azonban túl jól sike­rült, mert végül vissza kellett fogni a kiszállításokat a na­gyobb húshiány megelőzésére. A tények ismeretében a kí­vülálló számára úgy tűnik, a megoldás egyszerű lenne,’ ha a viták helyett inkább a cselek­vésre összpontosítana a kor­mány. Esztendők óta egyre hangosabban kiáltanak gyors segítségért a gazdák, mond­ván. már alig-alig éri meg ál­latokat tartani. Mondom: esz­tendők óta! S csak nemrég ju­tottunk el oda, hogy végre sze­rény mértékben, mindössze öt százalékkal emelték a felvá­sárlási árakat, jövőre pedig a szabad árak végre a piaci ér­tékítéletet közvetítik majd a kistermelőkhöz. Lehet, hogy ezzel végérvé­nyesen rendezni lehet az érde­keltséget a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A kérdés már csak az: mi lesz velünk, vásárlókkal? A fo­gyasztók érdekeinek haté­kony védelme nélkül ugyanis könnyen megeshet, hogy a kormánynak a szabad árakra vonatkozó döntése elindítja a mainál sokkal gyorsabb inflá­ciót. E veszély már csak azért is valóságos, mert a magyar gazdaság kifejezetten export- érdekelt, s tetszik, nem tet­szik: a hazai piac még mindig csak másodlagos. Ezen pedig egy szabadjára engedett árrendszer esetén már a hatalmi szó sem változ­tathat. Elébe kellene hát menni a dolgoknak. F. Z. Végül égig ér? Veszélyben forog a jövő évi banántermés. Fel evvel ezelőtt 30 centi volt ez a cserje. Gaz­dája, Bezsenyi Sándor rácke­vei lakos egész nyáron a fó­liásában pátyolgatta, míg az ősz beköszöntésére 3 métert nőtt (Erdősi Ágnes felvétele) Mi kerülhet a kosárba? Nagy sikerű akciót bonyolí­tott le az elmúlt napokban az MDF solymári szervezete. A felhívásukra a helyi kultárház­ban összegyűjtött használt ci­pőket, ruhákat a rászorulók­nak jelképes áron, darabon­ként 10-30 forintért eladták. Az így befolyt 15 ezer forintból ötezret a solymári cserkészek­nek uialtak át, a további 10 ezer forintot pedig húsz, egyenként ötszáz forintos bon­ra váltva, nagycsaládosoknak, kisnyugdíjasoknak és egyéb alapon rászorulóknak adtak át. Az élelmiszer-áruházban levá­sárolható bonoknál egyetlen kikötést tettek: ital és cigaret­ta nem lehet a kosárban. a garázsépítés ellen. Ha a munkát valóban folytatják, elrendeljük a visszabontást, az eredeti állapot visszaállítá­sát, ha ez eredménytelen len­ne, sajnos kény szer végrehaj­tásra kerül sor. — De elég erős lesz-e a közigazgatás, a jog megvéde­ni az állampolgárok vitatha­tatlan igazát? — Erősnek kell lenni, mert a hasonló esetek elszaporod­tak. A magánépítkezéseknél gyakran semmibe veszik az előírásokat, a szomszédok ér­dekeit. — Önök mégis először ki­adták a garázssorra az építé­si engedélyt... — Amikor a tiltakozások jöttek, helyeseltük, s ma is támogatjuk a másodfok hatá­rozatát. Kern tudnak olvasni? A Vasvári-lakótelepi példát, erőszakoskodást tipikusnak érzem. Az ügyeskedők kihasz­nálják a hatalmi vákuumot, s úgy gondolják, most lehet a zavarosban halászni. Két évvel ezelőtt a táglavásárlás- sal is kész helyzet elé akarták állítani a hatóságokat, az sem véletlen, hogy most szomba­ton kezdtek a munkához, s az sem mellékes, hogy a til­takozóknak kijelentették: márpedig ők felépítik a gará­zsokat! Dankovits Ferenc közös képviselő és 23 társa úgy tesz, mintha nem tudna olvasni. Ahelyett, hogy megpróbálná megnyerni a tiltakozókat, sem­mibe veszi a rendelkezéseket, az F épület lakóinak legele­mibb érdekeit. Reméljük, ez­zel a mentalitással már el­késtek néhány évet! Nem az erőszak idejét éljük! Vicsotka Mihály E2ss megszólal a felei&a... A naiv ember — mert ugye, mi más is lehetne, aki jóhiszeműen veszi föl a telefont — hívja a 01-et. Több­szöri próbálkozás után végre bejelentkezik a belföldi in- terurbánkozpont. A felvevő köszön, majd bemondja az azonosítási számát, s utána kéri a hívó és a hívott fél adatait. Tehát annak rendje s módja szerint történik a kapcsolatteremtés, mégpedig azonnal. Aztán emberünk várja a megyehatárszéli település „jelentkezését”. Egy jó óra múltán megsürgeti a telefon- kapcsolatot. ígéretet kap, de a hívott fél újabb egy óra múltán sem kerül elő. Ismét sürgetés. Ekkor már kissé ingerültek a postánál — nem kevésbé a vonal innenső végén! A negyedik óra elején aztán elfogy emberünk türel­me, s törölteti a hívást. Az interközpontban nagy az iz­galom, kapkodás, aztán a lemondás tudomásulvétele hallatszik, majd kait... Ám mit ad isten — azaz a ma­gas posta —, két perc múlva csörög a készülék. Embe­rünk nyúl érte, ám még a levegőben van a kézibeszélő, amikor arrogáns női hang rezegteti meg a membránt: — Miért nem válaszol? Elvárom, hogy válaszoljon, ha beszélek magához! — így a postás kisasszony. Embe­rünk csak tátog. Szó sem hagyja el ajkát, de szíve mint­ha ki akarna ugrani a helyéből. Még jó, hogy pillanatnyi süket csend következik, mert van ideje „leereszteni”. Mert ugye, a telefonközpontban is emberek ülnek. Mégpedig nagyon is önérzetes emberek! Válaszolni illik a postás kisasszonyok kérdéseire — mégpedig azonnal. Mi? Hogy a vonal innenső végénél is emberek ül­nek? Na, bumm! Kit érdekel? Ki törődik azzal, hogy hat helyett kétszáz perc alatt hozta létre a posta a telefonkap­csolatot — s azért mégis a tízszeres díjat számolja fel? Hogy néha elnézést is lehetne kérni a fizető ügyféltől az ilyen hosszú várakoztatás miatt? Ugyan már! Persze akad jó példa is: A tudakozó bejelentkezik. A hang tisztelettudóan köszön, majd azonnal közli a szomszéd megyei vállalat telefonszámát. Mit, közli! Négyszer egymás után lediktálja az összes számjegyet, végül bemondja a keresett vállalat pontos címét is, irá- nyítószámmal együtt. A sikeren felbuzdulva tárcsázza a 06-ot, majd a me­gyei város hivatalát. Az alközpont kezelőjét még jól érti. A titkárnő szavait is hallja meg a suttogást a kéz­zel befogott mikrofonon keresztül is: — Máris jön a főnök úr! — szól bele a telefonba a titkárnő, majd újabb pusmogás. Végre a főnök is bele­szól a telefonba, de mintha a sírból beszélne, alig halla­ni a szavát. Egyeztetnek a találkozó időpontját, ám a főnök hangja egyre távolodik, végül síri csend. Emberünk hallózik még egy darabig, majd jön a meglepetés: — Na, ez sikerült, jó ötlet volt! Ha ezek hívnak minket, máskor is megcsináljuk! A titkárnő szavai tisztán ért­hetőek, aztán katt... — Hmm... Korunk kisded játékai! — állapítja meg magában emberünk, aztán bekapcsolja a rádiót... „Ka­rinthy Frigyes: Megszólal a telefon” — kapja cl a meg­kezdett mondat közepét, s abban a pillanatban leesik a tantusz. Fellapozza a rái-ióújságot. Szombat, Petőfi, 9 óra öt perc: Tövisek és virágok (zenés irodalmi magazin) ... A műsort hallgatva döbben rá, hogy Karinthy hu­moreszkjei időt állóak. Pe még mennyire, hogy azok! Aszódi László Antal 4 4 (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents