Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-10 / 266. szám

1989. NOVEMBER ID., PÉNTEK mesr Ml-Git MÉLYPONTON A KISNATÁRMENTI ÁRUCSERE Új psmok ut Második éve roar, hogy mélyponton van északi szom­szédainkkal a kishatármenti forgalom, az árukereskedés. Olyan Pest megyei cégek, mint a Szobi Gyümölcsfeldol­gozó Szövetkezeti Közös Vál­lalat és a helyi áfész, képteleti kihasználni a földrajzi közel­séget, az árukereskedelemben rejlő gazdasági lehetőségeket. Az együttműködés még meg­lévő szálait, az évenkénti kö­zös vezetői megbeszélések, te­rületi egységbemutatók, két- három napos szakmai kirán­dulások jellemzik. Ami tény, hogy a magyar fél portékái kellenének, de alapvető gon­dok vannak az ellentételezés­sel. A szobi gyümölcsfeldolgozó a 150 kilométerre fekvő és ha­sonló profilú kórponiai válla­lattal kereskedhetne. A Szobi Áfész, a hasonló gazdasági be­rendezkedésű lévai Jednotá- val tartott fenn éveken át ke­reskedelmi kapcsolatot, még­hozzá egy „közvetítőn” a Jász­berényi Áfészen keresztül. A szlovák fél üvegtéglákat, sört küldött, de azt is csak néhány kamionnal, míg az áfész je­lentős mennyiségű pipereszert kínált és küldött is volna, akár nagy mennyiségben. Mi­ként azt Tóth Lajosné, az áruforgalmi osztály vezetője keserű szájízzel elmondta, ne­kik ebből a „hármasból” csu­pán morzsák jutottak. Érthe­tően a Szobi ' Áfésznél nem kívánnak belenyugodni, hogy a szomszéddal mindenfajta kapcsolatuk megszűnjön. Kü­lönösen forszírozzák a kisha­tármenti forgalom fellendíté­sét. A szlovák piacnak az utóbbi néhány évben tapasztalt pan­gása arra késztette a Szobi Áfészt, hogy újabb partnerek, külpiaci területek után kutas­son. Így jutottak el Lengyel- országba, s az idei esztendő a debütálás éve, máris kecseg­tető. A hasonló profilú lengyel partner a magyar fogyasztók által is kedvelt édességeket, karamellát és nápolyit küld. s ezen az őszön már két számot­tevő szállítmány meg is érke­zett. A magyar fél PVC-padló- burkolókat, paprikát és a már említett Szilas szépítőszereket, kozmetikumokat küldi. A két együttműködő fél köl­csönös árforgalrría idén elér­heti a 120 ezer rubelt. A szo­biak által küldött októberi el­lentételezett termékmennyiség fogadtatása azonban jelzi, hogy a mostani forgalom jö­vőre akár megduplázódhat. Gy. L. SsáHáfva Száműzetés Szépíthetnénk a dolgot, de felesleges. Az az igazság, hogy szabályos taxisháború zajlik az alföldi városban. A csapatok így állnak fel: régiek kontra újak. A régiek birtokolni akar­nak. Az újak szerezni. Világos konfliktus. A régiek azt mond­ják, az csak természetes, hogy övéké a régi dros^t, ázaá vá­rakozóhely. Az újak menje­nek ... ahová akarnak. Az újak viszont azzal érveinek miféle esélyegyenlőség az, hogy ők a periférián, a régiek meg a centrumban? Aki tájékoztat (taxis, régi), egyszerűen „megoldaná” a dolgot. Szájtátva hallgatóm a receptet. „Uram! Nem kell ki­adni több engedélyt a tanács­nál.” S még megtoldja egy érvvel: „Vagyunk már elegen”. Hm. Ugye, annak idején azt hittük . .. például azt, hogyha egy-cgy városban sok lesz a taxis, akkor versenyhelyzet alakul ki. Akkor esetleg a taxis keresi az utast és nem fordít­va, ahogyan volt ez évtizede­ken át. Akkor esetleg verse­nyeznek árban, szolgáltatások­ban. Például előre megbeszél­hető velük, házhoz jöjjenek, álljanak oda az állomáshoz és hozzák be a nagymamát, aki a reggeli gyorssal érkezik . .. Álom? Az volt. Az is maradt. Szó nem esik versenyről. Ki­szorítósdiról annál inkább. Ár­különbség? Extra szolgáltatá­sok? Ugyan már! Még mit nem?! Nincsen nekik éppen elég hajúk önmagukkal, még az utasokkal is törődjenek? Három év alatt megkétszere­ződött a megyében a taxisok, azaz a személyszállító kisipa­rosok száma. Ezerkétszáz fő felett van most a táboruk. Ami jó dolog. Kevésbé jó, hogy a jelek szerint — mert nemcsak az alföldi városban hallani ilyen hadakozásokról — a gya­rapodó tábor egy-egy része a tábor másik részének száműze­tésével foglalta el magát. S jut akkor elég idő, figyelem az — utasra? MOTTÓ Új szakszervezet Százhalombattán Erővonalak az erőműben? Tegnap este a százhalom­battai Dunamenti Hőerőmű Vállalat dolgozóinak egy ré­sze a vállalati klubban gyűlt össze, hogy Százhalombattai Hőerőmű Dolgozói Demokra­tikus Szakszervezete néven új szervezetet alakítsanak az eddig meglévő mellett. Az új tömörülés egyik szervezőjét, életre hívóját kérdeztük: miért kell még egy érdekvédelmi szervezetet alakítaniuk? Fehér József, a hőerőmű turbinablokkosa közölte: © Az egész országban, a vasasszakszervezeten belül olyan összefonódást látunk, melynek eredménye az, hogy a szakszervezeti vezetők vala­miféle jó politikai viszony > fenntartásán, nem pedig a dolgozók érdekvédelmén fára­doznak. Ez van a DHV-ban is: nincs hathatós dolgozói képviselet. — Így van ez az utóbbi időkben is? Hiszen a párt — értem alatta az MSZP-t — ki­vonult, kivonulóban van a munkahelyekről, a DHV-ból is. Azonkívül éppen a vasas­szakszervezet hirdetett a kö­zelmúltban országos sztrájkot a húsáremelés elleni tiltako­zásul. © Elméletileg már nálunk sem működik párt a gyár­kapun belül, ez igaz. No de a hússztrájk: csak amolyan já­téksztrájknak láttam az egé­szet. Megmondták, ki sztráj­koljon, ki dolgozzon. — önök milyen szakszer­vezetet kívánnak alakítani? © Hatékonyabbat. Olyat, melynek vezetősége nem iro­dában csücsül, s adja le alá­írásra a papírokat a műhely­be, hanem ahol a műhely; dönt, s ez a döntés indul fel­felé, a vezetőséghez. — Ez a szakszervezet ott ül­ne az igazgatói asztal mellett, ellenőrizné a vállalati folya­matokat partnerként, avagy sztrájkokkal kívánna minél nagyobb bért kiszakítani a DHV költségvetéséből? Mun­kásirányítás. avagy munkás­követelés a szakszervezet esz­köze? © Amit ön első helyen em­lít, az a munkástanács. Ez is szóba került, ilyet akkor ala­kítanánk, ha a dolgozók több­ségét tagjaink sorában tudhat­nánk, n=m tagadjuk, hogy leg­szívesebben munkástanácsot hívnánk életre. Azonban je­lenleg csak harmincán va­gyunk, ezért széles körű jog­védelem, valamint a vállalat­vezetés terveiről való tájékoz­tatás a célunk. Rövid távon pedig az, hogy megszüntes­sük a DHV-n belüli visszássá­gokat. — A harmincfős létszám nem tűnik valami soknak a vallalat dolgozóinak számához képest... © Valóban nem sok. Van­nak, akiket egyáltalán nem érdekel, hogy mi történik kö­rülöttük, vannak, akik félnek, azt mondják, ebből bajuk le­het, s az is igaz, hogy csak a szervezés legelején járunk. — Úgy tudom, önök meg sem hívták a hivatalos szak- szervezet vezetőit alakuló gyűlésükre? © Nem, de ez nem jelenti azt, hogy el akarjuk őket ta­posni, sőt: az alapszabályunk­ban szerepel, hogy ha tagságunk igényli, csatlakozunk hozzá­juk, ha valóban keményen lépnének fel — mondjuk — a lakáskérdés megoldásáért. — Kemény fellépés ... So­kak szerint a fokozódó érdek- védelem éppen a szerkezet- átalakítástól von el energiát, konzerválja a jelenlegi sze­génységet. © Átalakítás, piac? Kisis­kolás korom óta csak ezt hal­lom. Jó lenne, ha történne is valami ez ügyben. De nem a dolgozók kárára. Olyan prog­ram kell, amely a munkáso­kat érdekeltté teszi az átala­kításban, hiszen mi érdeke ebben annak, aki számára ez elbocsátást jelent? Átalakí­tás csak úgy lehet, ha abban érdemes részt venniük a két­kezieknek — ez a mi érdek- védelmünk. T. B. E. Megyénkben is megvitatták Pártszervezés Az MSZP budapesti reform­köre a Pest megyei reform- körök képviselőinek részvé­telével megvitatta a nagyka­nizsai reformkor felhívásában foglalt gondolatokat. Állás- foglalásukban hangsúlyozzák, hogy helyeslik az MSZP kong­resszus utáni helyzetének és feladatainak napirendre tű­zését. A budapesti és a Pest megyei reformkörök meggyő­ződése, hogy jelenleg a hang­súly a pártszervezésen, a he­lyi pártszervezetek létrehozá­sán van, minthogy a választási harc lényegében megindult, sürgősen ki kell dolgozni a társadalom számára vonzó, konkrét választási programo­kat. Súlyos helyzetet okozna, ha a reformkörök tagságának egy aktív része az MSZP-ből való kiválás mellett döntene. A platformszabadság, a ki­sebbségi vélemények védelme, a kölcsönös türelem lényeges vívmánya az új párt működé­sének, nem szabad viszont ve­szélyeztetni a párt akcióké­pességét — szögezi le az ál­lásfoglalás. KISIPAROS S. O. S. Már tiltakozni is fáradtak? Az idén májusban határoz­ta el a Kisiparosok Országos Szövetsége, hogy idén meg­tartják szervezeti választásai­kat. A napokban viszont — mint értesültünk róla — a KIOSZ Pest megyei alapszerve­zeteinek elnökei és titkárai felhívással fordultak a 263 or­szágos küldötthöz, s javasol­ták a rendkívüli országos kül-j dóttgyűlés összehívását, vala- mint az esedékes szervezeti- választások elhalasztását. Ko- janitz Lászlótól, a KIOSZ megyei szervezetének titkár- helyettesétől kérdeztük: mi indokolta felhívásukat? :— Először is pontosítánék. Nem mi, elnökök, titkárok kezdeményeztük a küldött- gyűlés összehívását. Csupán alapszervezeteink, tagjaink óhaját vetettük papírra. Már számtalan helyen elmondták, NAPI SZÁZ AUTÓ NYUGATÉUL Kitöri a vásárlási pánik Pest megye autólázban ég. Nem csoda: a megyében élő polgárok egyik legfontosabb eszköze a négykerekű. Ezzel járnak munkába, viszik a gye­reket iskolába, utaznak ..fel” Pestre, bevásárolni. A fővá­rosba ugyan még viszonylag könnyen eljut gépkocsi híján, aki vasúti pálya, netán a HÉV vonala közelében lakik, vagy aki még felfér az irgalmat­lanul zsúfolt buszokra —, de próbáljon meg valaki kocsi nélkül eljutni a szomszéd községbe vagy naponta eljár­ni a település esetleg éppen túlfelén lévő henteshez, tévé­szerelőhöz. Fejetlen tülekedés Persze, autóláz eddig is dúlt a vidéken. Csapatosan jártak a megyében élők a Merkúrhoz befizetni valamiféle ott for­galmazott járgányra, vártak esztendőkig, míg átvehették valamelyik több évtizede el­avult, teherautóéval vetekedő fogyasztású típus úgy, ahogy kifogott példányát. Természe­tes hát, hogy nagy öröm fo­gadta az ez évben bevezetett vámrendeletet, mely lehetővé tette a kis- és középkategó­riájú, négyévesnél nem idő­sebb nyugati s távolabbi ke­leti autók behozatalát tízszá­zalékos vámilleték befizetése mellett. Ez évben bevezetett vámrendeletről tudtunk akkor, s nem ez évre bevezetettről. Mert igaz ugyan, hogy ipég senki sem jelentette ki teljes biztonsággal, mikortól és mi­lyen mértékűre emelik fel a nyugati autók vámját, esetleg mettől vetik ki rá az áfát, de az emberek tudatában már el­terjedt: hamarosan vége az elnyűhetetlen Golfok, energia- takarékos Fordok világának, s kíméletlenül visszaesünk a ne­gyedszázada elavult Ladák, Trabantok közegébe. S kitört a nyugati au tó-vásárlási pá­nik. A Vám- és Pénzügyőrség Pest, Fejér és Nógrád megyei Parancsnokságának Hentes ut­cai vámkezelő részlegén, ahol a frissen behozott autókat ke­zelik. nincs nagy sor, koránt­sem látszik az a fejetlen tüle­kedés, mint a Gvadányi úton. Ennek oka az, hogy a megyei vámosok minden vámoltatásra jelentkező tulajdonosnak pon­tos időt adnak, melyik napon, hány órára állhat be a telepre kocsicsodájával. — Ilyen még nem volt — mondja Nagy Lajos megyei vám- és pénzügyőr parancs­nok. — Naponta százan, száz- húszan jelentkeznek vámkeze­lésre. Ez többszöröse annak, mint ami az előző hónapok­ban volt. Luxus és roncs A rendkívüli állapot felol­dására a vidéki vámhivatalok­ból hívtak embereket az autók kezeltetésére. Így is tizennégy, tizenhat órát tesz ki a vámo­sok munkanapja. — Kicsit fáradtak vagyunk — panaszkodnak az egyenru­hások. — Figyelnünk kell az alvázszám, a motorszám betű- és számjelzéseire, nem téved­hetünk, mert annak több tíz­ezer forintos következményei lehetnek a tulajdonos kárára. A tulajdonosok azonban, szemmel láthatólag nem hono­rálják a vámosok Igyekezetét. — Mi lesz már? Fél egyre rendeltek ide, már háromne­gyed van, és sehol semmi?! — csapkodja egy illető rendszám- tábla nélküli BMV-jének te­tejét. Kiderült, hat éve fizetett be Ladára, megunta a várako­zást, kivette a pénzét, hozzá­tett még, azon hozta münche­ni masináját. Meg is békéi: el­végre mi ez a pár perc vára­kozás a hatesztendejihez ké­pest? — Nagyságos úr! Kezit-lábát csókolom, ne kérjen már tőlem ilyen sok pénzt, hát nincs ne­kem annyi! — tördeli egy asz- szonyság kezeit a fiatal vá­mos előtt, aki tárgyilagosan közli, hogy ez esetben le kell foglalnia az autót. Kis szünet, s egy tarka keszkenőből ha­marosan előkerül a vám össze­ge. s az asszony eltűnik — káprázik a szemem? — egy olyan turbó dízel Mercedesen, amilyet, azt hittem, eddig még csak a frankfurti autókiállítás látogatói láthattak. Na van itt azért ötszáz schil­linges roncs is. Gazdája vállát vonogat ja: — Van időm, csinálok én ebből még kocsit. Az autók zöme Opel márká­jú. Gazdáik csoportba verődve várnak, s szánakozva néznék egy közelben parkoló Skoda Favoritot. Egyébként, hogy mennyire autós megye Pest, jelzi, hogy a Hentes utcában vámkezelt autók legalább nyolcvan szá­zaléka pátriánk valamelyik garázsának lakója lesz, s csak ’ a fennmaradó húsz százalékon osztozik Fejér és Nógrád me­gye. S ha már autóról van szó, ne hagyjuk ki a sorból azt a számtalan vállalkozót, aki nyugati gépkocsikat árusít me­gyénk terüietén. Ok vajon mi­hez kezdenek, ha valóban ma­gasabb vámot vagy áfát kell fizetni az általuk eddig forgal­mazott kocsik után? Lehúzzák a rolói? Bizony, az autókereskedők hangulata nem rózsás. E kis­vállalkozások jó része fele­arányban nyugati tulajdonoan van, s bizony, egy német ke­reskedővel nehez megértetni, hogy hazánkban ily szeszélye­sen váltakozzanak előírások, rendeletek, törvények. A hazai tulajdonosok pedig szeretné­nek legalább valami bizonyos­ságot jelentő információhoz jutni. — Azt sem tudjuk még — mondja egyikük, Hollóst Tiva­dar, aki Kerepestarcsán árulja a német autókat —, hogy egy­általán mi emelkedik. Mert ha például a vámösszeg alapján vetik ki az áfát, az elenyésző többletkiadással jár a vevők számára, tehát forgalmunkban sem okozhat nagy változást. Ha viszont a vámalapra, azaz a gépkocsi vételárára értik a forgalmi adót, akkor ... — ... lehúzzák a rolót? — Nem tud ma senki sem­mit! Tóth Béla Endre leírták, hogy a jelenlegi adó­törvény roppant kedvezőtlen hatású a kisvállalkozók szem­pontjából, a kisiparosoknak semmi érdekeltségük sem fű­ződik a termelőeszközök kor­szerűsítéséhez, a beruházá­sokhoz. Megszűnt néhány ko­rábbi, bár addig sem túl nagy kedveményünk, például ré­gebben a helyi tanács végre­hajtó bizottsága százezres nagyságrendű adókedvez­ményt adhatott a kisiparos­nak. Ugyanakkor nem szüle­tett meg az idén a vállalkozói törvény, s nem került sor az adótörvény beígért módosítá­sára sem. így, ebben a hely­zetben nem annak volna ér­telme, hogy küldötteket vá­lasszunk, hanem annak, hogy összeüljünk, mert fogalmunk sincs, mi vár a jövő eszten­dőben a kisiparosokra. Tegyük hozzá: ha lesznek még kisiparosok. Mert ugyan megyénket még ma is tizen­hat és fél ezer kisiparos gya­rapítja, az imponáló szám mö­gött azonban baljós jelek sej- lenek. A kisipart űzők lét­számcserélődése ez évben már negyven százalékos — tíz vál­lalkozóból tehát négyen to­vábbállnak. S akik helyükre lépnek, korántsem azok, akik munkájukkal fellendítik a kis­községek lanyhuló szolgáltatá­sait iparukkal — az újonnan engedélyt váltók szinte vala­mennyien fuvarosok. A tizen­hatezer-ötszáz kisiparosból négyezer foglalkozik immár szállítással, s egyre kevesebb cipötalpalással, kenyérsütés­sel. Milyen rossz üzlet lehet ma, a bevételcentrikus adó­rendszer árnyékában hagyo­mányos kisipart űzni, ha ily sokan választják inkább a ma már köztudottan csak sovány­ka megélhetést biztosító,, túl­telített fuvaroskenyeret? Gondolhatnánk, az össze- kürtölt kisiparos-küldöttgyű­lés majd sínre teszi a dolgo­kat, segít siettetni a vállalko­zásbarát törvények meghoza­talát. Sajnos, erre sem számít­hatunk. A Pest megyeiek fel­hívása visszhang nélkül ma­radt, a 263 küldött közül mind­össze kilencvenheten vála­szoltak az indítványra. Koja- nitz Lászlót nem lepte meg igazán ez a fejlemény. — Már a taggyűléseken is nagy keservesen lehet össze­hívni annyi kisiparost, hogy határozatképes létszám ala­kuljon ki. Általános a kedv- vesztettség, a reménytelenség érzete. Ahol azonban a KIOSZ-tag- ság minden bizonnyal jelen lesz, az Dunakeszi, novembe ■ 10-én, a megye országgyűlési képviselőivel beszéltek meg találkozót, s a téma örökzöld az adórendszer. Hozzászólás cikkünkhöz Kacsa volt a kastély „Tisztelt Szerkesztőség! Ez év október 16-án — ké­résére — lakásomon fogadtam az Önök munkatársát: Szilá­gyi Bélát. Mintegy egy órán át jóhiszeműen nyilatkoztam ne­ki. Utóbb megdöbbenve ol­vastam a riportot, ugyanis mind az egykori közéleti sze­repemmel, mind a családi kö­rülményeimmel kapcsolatos állításaimat annyira eltorzí­tották az eredetihez képest, hogy a lapjukban közölt tudó­sítással nem vállalhatok kö­zösséget. Budapest, 1989. október 25. Berecz Frigyes” ★ Levelét megkapván telefo­non is felvettük a kapcsola­tot Berecz Frigyessel. Be­szélgetésünk során kiderült, hogy interjú: anyunk nem el­sősorban n leírt, illetve szá­jába adott válaszok megfogal­mazását kifogásolja, hanem főként a cikk bevezető részét tartja sérelmesnek, mivel az anyagi helyzetével, lakáskö­rülményeivel kapcsolatban kelthet hamis benyomást az olvasóban. Riporterünk is el­ismeri, hogy az írásban kas­télynak titulált épület tulaj­donképpen egy négylakásos ház, s a lakások egyikében la­kik a volt miniszter családja — egyébként még gyárigazga­tó korában költöztek oda. És bár kétségtelenül állnak a ház körül márkás nyugati ko­csik — ahogyan a „hangulat­festő” bevezetőben ez meg­fogalmazódott Berencz Fri­gyes tulajdonában — mint megtudtuk — csak egy négy­éves Lada van. A félrevezető beállításért, tehát elnézést kell kérnünk. Szóljon mentségünkre viszont legalább annyi, hogy volt ma­gas szintű vezetőink egy ré­szének mai luxuskörülmé­nyeit korábbi „munkasikerei” még csak megközelítőleg sem indokolják. Berecz Frigyes azonban a fentiek szerint nem tartozik ebbe a körbe. í í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents