Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-06 / 262. szám

1989. NOVEMBER 6., HÉTFŐ

NEM EGYEDI ESET

Szeméttelep lett az istállóból

Miközben a novemberi napsütésben a Cödöllőhöz közeli községbe, Kartalra autózunk, még egyszer átolvasom a szerkesztőségünkbe érkezett olvasói levelet. Megpróbálom magam elé képzelni a sorok íróját. A vonalas füzetből kitépett lapra írt betűkön látszik, hogy olyan ember vetette papírra, akinek nem kenyere az írás, a fogalmazás. Idős parasztember lehet — gondolom —, aki a kartali Petőfi Mgtsz gazdálkodását bírálja.

Mire beérünk a főtérre, elcsodálkozunk, milyen sok szép új ház épült a községben. Rövid keresés után megtaláljuk a levélíró, Péter István portáját. A csengetésre hatvanas éveinek közelében járó, magas, egyenes tartású parasztember nyit ajtót. Nem mondja, de a szemén, látom, igencsak meglepődött, hogy a levelére személyes látogatással válaszolunk.

Pusztul az erdő

Makacsul hangoztatja, hogy a levélben leírtak mindenben fedik a valóságot. Hajtogatja, hogy miközben húsellátási zavarokról beszélünk, addig a tsz-ben megszüntették az állattenyésztést. Nézzem csak meg, hogy az istállóból mára szeméttelep lett. Csendesen közbevetem, hogy a közgazda- sági szabályozók, az adók miatt sokan panaszkodnak, hogy veszteséges az állattenyésztés. Péter István bosszúsan legyint, majd ingerülten megkérdi: ha az egyéni gazdálkodóknak megéri, akkor a nagyüzemnek vajon miért nem? S a válasszal sem késik: mert a szövetkezet élén nem hozzáértő emberek állnak, hanem olyanok, akik csak a saját zsebükre dolgoznak, s nem a tagság érdekeit nézik. Hagyják, hogy elpusztuljon az erdő, nem támogatják a háztáji gazdálkodást sem, miközben a vezetők tanulmányútnak álcázott külföldi kirándulásokon vesznek részt — a közösség pénzéből.

Mint mondja, ő egész életében a vesztes oldalon állt, pedig mindig csak a közösség érdekében tevékenykedett. Röviden elmeséli az élettörténetét. Szavaiból érződik, mennyire bántja, hogy nyugdíjazása után a szövetkezetben már nem tartottak igényt a munkájára.

Hallgattassák meg a másik fél is — mondom magamban —, azon nyomban Bagra, a tsz központi irodájába hajtunk. Kovács László elnök bemutatkozásképpen elmondja, hogy a négy település — Bag. Kar- tal, Verscg és Hévízgyörk — szövetkezeteit még tizenegy évvel ezelőtt egyesítették nagyüzemmé.

Nincs hagyománya

Az elnök meg sem lepődik, mikor elmondom, mi járatban vagyok. Most olyan időket élünk, amikor sokan vádaskodnak, hangoskodnak. Nem mindenkit lehet érvekkel meggyőzni, van olyan ember, aki előre kialakítja valamiről a véleményét, s azon egy jottányit sem hajlandó változtatni. Az elnök nem tagadja, hogy csak Versesen tartották meg a tehénistállót, ahol 300 tehenet nevelnek. A többi helyen valóban felszámolták az állat- tenyésztést, mert veszteséges volt. Kartalon szintén, hiszen az ott lévő istálló is korszerűtlen volt. nem lett volna érA képviselők igen, a tanácstagok nem

Nem titkos, omi nyilvános

telme költeni rá. Egyébként sincs az állattenyésztésnek hagyománya a községben, tehenészt sem találtak volna. Ahogy az elnök mondja, a lakosság 95 százaléka már az iparban dolgozik. Versegen sem nyereséges a tehén tartás; évi 3 millió veszteséget visz el a közösből.

Azt elismerte az elnök, hogy a kiürített istállókat még nem hozták rendbe. A jövőben itt raktár lesz, de még nem volt pénzük a kialakítására. Szerencsére a zöldborsó, napraforgó, búza, mustármag termesztése, no meg az ipari ágazat kompenzálja a veszteséges állattartást, s így a tsz jövedelmezősége eléri a nyoc-tíz százalékot, ami meghaladja az országos átlagot.

Nem lenne maradása

Kovács László a leghatározottabban cáfolta, hogy valaki is a szövetkezet pénzén tanulmányúton vett volna részt, s szerinte az sem helytálló, hogy a háztáji gazdálkodást nem támogatják. Januártól megemelték a háztáji föld területének nagyságát; aki tízéves tagsággal rendelkezik, az kap egy holdat, ez ötévenként 400 négyszögöllel emelkedik. Aki huszonöt éve dolgozik a tsz-nél, annak már két hold földje lehet.

Az erdővel nem a tsz, hanem az erdőrendezési felügyelőség rendelkezik, ők irányítják a gyérítést, tisztítást, s kijelölik, hogy melyik fát lehet kivágni. Arról sem a tsz tehet, hogy a lakosság — többszöri kérés ellenére is — az erdőbe viszi a szemetet, s ha alkalmuk nyílik rá, akkor a tüzelőnek valót szintén onnan szerzik be. Mezőőrt még havi 20 ezer forintért sem lehet kapni Kartalon: aki feljelentené a tolvajokat, annak többé nem lenne maradása a faluban.

Mikor hazajöttünk, a kezembe került a KSH felmérése, miszerint az országban az idén 4,8 százalékkal kevesebb szarvasmarhát tartottak, mint tavaly. A kartali istállófelszámolás nem egyedi eset.

Hargitai Éva

A rádió is &em@ndfa, hogy ennyi!

Milyen lesz a jövő piaca?

(Folytatás a2 l. oldalról.)

— A rádió is bemondta, hogy ennyi! — jelenti ki Tóth Józsefné. — Nem adhatom olcsóbban, különben nem éri meg. Színtiszta kalocsai magokból termelünk!

Egyetlen helyen lehet mézet kapni. Az akác kilója százharminc, a vegyes virágmézé kilencven. Van, aki csak megnézi, van, aki szó nélkül megveszi.

— Még mindig kevesebbért adom, mint mások — mondja Szaszkó Józsefné, aki száz méhcsaládot tart Túrán. —

Tudom, hogy Pesten drágább, de én itt árulok ...

Hiába keresek fedett helyet, — Csak banánt vettünk — mérlegkölcsönzőt, kis irodát mutatja dr. Huszák Gábor a — nincs. kosarát. — Itt szinte semmi

— Sajnos — teszi hozzá Kovács Lászlóné piacfelügyelő —, nap mint nap tapasztalom, hogy egy ekkora városnak sokkal nagyobb vásártérre lenne szüksége. Igaz, egyre több helyen nyit maszek zöldséges, de hát ott magasabbak az árak ...

Vajon milyen tapasztalatokra tehetünk szert az ellenkező irányban? Átrándulunk Szentendrére.

Emberemlékezet óta a Bükkös-patak partjánál található a piac. Megállítok egy házaspárt, akik éppen onnan jönnek.

nincs, de hát menjen oda, majd meglátja!

Csakugyan. Vevő alig, vásá- rolnivaló sincs sok.

Rövid utat kell megtennem, hogy a tér végére jussak. Ár sehol sincs kiírva, de mondják: egy fej kelkáposzta tíz, a leveszöldség kilója harminc, a karfiolé negyven.

— Jó piac volt ez! — emlékszik vissza Borda Sándorné földműves. — Már a szüléink is itt árultak, de kevesen maradtunk. s megöregedtünk. Nekünk szintén van lányunk, fiunk, segítenek ugyan, de nem vállalják ezt az életet.

De hát akkor milyen lesz a jövő piaca?

Vennes Aranka

A MEDOSZ Pest megyei küldöitériekezktén

Önkényeskedő gazdasági vezetők

Szövetségi egység, érdekvédelem, szolidaritás, hirdette a transzparens a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának 1989. november

4-én tartott küldöttértekezletén. A létszámát tekintve második legnagyobb hazai ágazati szakszervezetnek Pest megyében 50 ezer tagja van. Jelen lévő küldötteik előtt Gron- dzsák János, a megyei bizottság titkára számolt be az utóbbi négy esztendő mozgalmi munkájáról. Azokról a gazdaság- politikai, szociális és kulturális jelenségekről, amelyek válaszút elé állítják a felelősen gondolkodókat, s behatárolják mindennapi lépéseiket. A küldöttek számára elkészített írásos anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítés alapgondolatát fogalmazta meg a MEDOSZ megyei bizottságának titkára, amikor azt mondta, hogy napjainkban egyre nehézkesebb a közvélemény befogadóképesTisztelt képviselő urak!

A MEDOSZ Pest Megyei Bi- zotlsága közel 50 ezer szak- szervezeti tagja nevében azzr.l a szándékkal hívtuk meg önöket, tanácskozásunkra, hogy ismerkedjenek a szervezett dolgozók és egyben az önök választóinak problémáival és segítsék azok megoldását.

Sajnálattal vettük tudomásul távolmaradásukat, érdektelenségüket. Ügy véljük, hogy amikor néhány száz ember képviselete is hangot kaphat az egyre demokratikusabban működő parlamentünkben, akkor jogos igény a családok tízezreinek gondjait, problémáit megfogalmazó értekezleten való részvételük. Ügy véljük, hogy magatartásukkal igazolták azon törekvésünket, hogy a szakszervezeti mozgalomnak önálló képviselőkre van szüksége az új parlamentben.

MEDOSZ Pest megyei küldöttértekezlete

Egyre nehezebb a dolguk az országgyűlési képviselőknek, hiszen a törvénykezési munka manapság állandó és folyamatos elfoglaltságot ad, miközben hivatalosan még amatőr honatyákról beszélünk. Hogy lesz-e profizmus a parlamentben, arra nem lehet egyértelműen választ adni, ám az bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti lehet. Még akkor is, ha a kormány számos elképzeléssel igyekszik segíteni a képviselők tevékenységét. Ezek sorába tartozik az a lépés is, amelyről lapunkban néhány héttel ezelőtt már beszámoltunk: Budapesten irodát állítottak fel a szőkébb pátriánkban megválasztott honatyák és a megyei tanácstagok segítésére. Milyenek az első tapasztalatok? — kérdeztük dr. Fogd Mihályiéi, az iroda vezetőjétől.

— Elsősorban szolgáltatunk, ez a legfontosabb feladatunk — mondta. — Nálunk fellelhetők a különböző megyei és országos döntések dokumentumai. s mivel hamarosan számítógépet és telefaxot is kapunk, ezt követően szinte naprakész nyilvántartásunk lesz. Ám nem elégszünk meg azzal, hogy kérésre megmutatjuk a különböző határozatok. törvények és más dokumentumok szövegét, hanem például a honatyáknak, ha igénylik, szakértőket keresünk egy-egy téma alaposabb megismerésére.

— Eddig milyen igényekkel jelentkeztek n képviselők és a megyei tanácstagok önöknél?

— A legtöbben az előbb említett lehetőséget akarják kihasználni és arra kérnek minket, hogy hozzuk össze őket különböző szakértőkkel. Emellett azonban a leggyakrabban a régebbi Írásos anyagokat forgatják az érdeklődők, né- hányan például egy-egy korábbi hozzászólásukat kérték tőlünk másolatban. De ránk marad a fogadóórák időpontjának egyeztetése és a különböző találkozók egy részének a megszervezése is.

— Eddig jószerével csak a képviselőkről esett szó, holott önök a megyei tanácstagokat is segítenék, ha jelentkeznének.

— Való igaz: ha jelentkeznének. Az a tapasztalatom, hogy egyelőre nem ismerik szolgáltatásainkat, mert nem nagyon jönnek hozzánk. Eddig összesen nyolcán adták vissza a testületi tagok közül a megbízatásukat, helyettük most valakit választani kellene, ezen fáradozunk. Azzal nem értünk egyet, amit sok helyen akarnak, hogy a megüresedett tanácstagi székekbe a tanácselnököt ültessék, bár nem mi, hanem a választópolgárok döntenek majd.

— Az iroda tevékenysége mennyire nyilvános? A kérdés már csak azért is időszerű, mert sorra alakulnak a különböző szervezetek, amelyek feltehetően igényt tartanak majd az önök szolgáltatásaira.

— Bármely párt vagy más szervezet képviselői megkereshetnek bennünket. Sőt: mi már elébe mentünk a dolgoknak. s például a képviselőcsoport üléseire a pártok vezetőit is rendszeresen meghívjuk, s így módjuk van a véleményüket is elmondani.

— Hadd tágítsam ki a kört: bármely állampolgár kérhet önöktől információt?

— Tekintettel arra, hogy a legtöbb országgyűlési és megyei tanácsi anyag nem titkos, mint választópolgárnak, bárkinek joga van megismerkedni tartalmukkal, bár eddig ilyen igény még nem merült fel — mondotta befejezésül dr. Fogd Mihály.

F. Z.

BECSAPOTTAM

Súlyosan csattantak a szavak a hangszóróból, amikor a rádió bejelentette, hogy a kormány a csütörtöki ülésén befagyasztotta a lakossági valutavásárlást és rövidesen új rendszert vezet be. Az indok nem újkeletű: jelentősen megnőtt az emberek valutafelhasználása, amely az idén 400 millió dollárral több, mint az idegenforgalomból befolyó bevétel. Ha minden maradna a régiben — indokolta a döntést a pénzügyminiszter —, akkor ez is hozzájárulna ahhoz, hogy az ország csődbe menjen.

Gyanítom, a minisztertanácsi ülésen a jószándék vezette a döntéshozókat, ám nem kell nagy ész ahhoz, hogy továbbgondolva a dolgokat, hamar kiderüljön: amit nyertek a vámon, azt elvesztették a réven. Sőt, az is megeshet, hogy a veszteség sokkal nagyobb, mint a haszon. E sorok írója nem végzett ugyan közvéleménykutatást, de akikkel beszélt, megerősítették benne a meggyőződést: a kormány hitele jelenleg a nullával egyenlő. S ez jóval nagyobb csapás, mint gondolnánk.

Mert mit mond az állampolgár, az az ember, aki bízva saját vezetésében, nem használta fel eddigi valuta- keretét, mondván, úgyis bármikor megteheti, hiszen megígérték neki. A gazdagok, az ügyeskedésből megtol- lasedottak azonban már nyugati kocsikon szaladgálnak, mert nekik tellett rá. A kisember, aki kuporgatott, gyűjtögetett arra, hogy karácsony előtt kimennek Becsbe és néhány száz schillingért megveszik az ajándékokat, most kisemmizettnek érezheti magát.

Kinek használ a kormány döntése? Egyrészt azoknak, akik előrelátóan kimentették a valutájukat, s vagy devizaszámlán, vagy az osztrák bankokban helyezték el azt. De nagyon jól jött a dolog a feketepiacon sef- telőknck is: most azután emelhetik az árakat, akár a csillagos égig. Mert tudják, hogy a bizalmát vesztett állampolgár ezután minden forintját inkább dollárba, márkába fekteti, s még véletlenül sem teszi be a bankba, mert ha egyszer a valutával becsapták, mi a garancia arra, hogy a forintjaival nem teszik ugyanezt... De dörzsölik most a markukat a kereskedők is, akit a nyugati konkurencia kizárása után egyeduralkodók a hazai piacon: a sok bóvlit, rossz minőségű árut el lehet adni drágán, mert örüljön a magyar, hogy egyáltalán kap, eszi, nem eszi, nincsen más.

Eközben pedig a töredékére csökkentett turistaellátmány éppen eredeti funkciójára válik alkalmatlanná. Hiszen 50 dollárért lehet ugyan a határ másik oldalán néhány videokazettát vagy vár kiló kávét vásárolni, de a valóban világot látni, utazni vágyó ember mégoly szerény igényeinek fedezésére is legfeljebb egy-két napra elegendő ez az összeg.

sége. Politikai kavalkádban

kell megőrizni a nyitottágot, s a letisztult ideológiai szemléletet.

Szólt arról, hegy az ellehetetlenülés szinjén áll a magyar szakszervezeti mozgalom. Megváltozott az alapvető gazdaságpolitikai kérdésekről való gondolkodás tartalmi lényege, s ezen belül mind nagyobb szerepet kap az egyéni érdekképviselet hangoztatása. A gazdasági vezetők döntő hányada nyíltan szakszervezet-ellenes.

— Azok tiltják ki az szb- titkárokat a helyileg tartott értekezletekről, akik nemrég még a mazgalmat támogatók szerepkörében tetszelegtek — jegyezte meg a titkár.

Erőteljesen romlott a mozgalom hitele és befogadóképessége. A mit ad tagjainak a szakszervezet idejétmúlt szisztémája helyett a mit tesz ezentúl tagjaiért a mozgalom kérdéskörre irányította a fő hangsúlyt Grondzsák János, majd arról szólt, hogy a szociális segélyezettek mellett növekszik azoknak a családoknak a száma, akik már a szakszervezeti üdülést sem képesek megfizetni. És azoké, akik csak úgy járnak el egy-egy kirándulásra, ha azt a szakszer vez H megszervezi és anyagilag támogatja. Az a meztelen igazság, hogy az úgynevezett szociális háló akkora, hogy megyék esnek át rajta, s bizonv a hálót minél előbb sűrűbbé kellene szőni!

A szóbeli kiegészítést követően tucatnyi hozzászólásra kei ült sor. Elhangzott, hogy küszöbönáll a szakszervezeti tagdíjak megadóztatása, s ennek megakadályozásáért valamennyi ágazati szakszervezetnek szinte közelharcot kell vívnia. A mezőgazdaság fokozatosan feléli tartalékait, növekszik a téeszek eladósodása. Az agrárolló nyílása mutatja a mezőgazdasági üzemek kiszolgáltatott helyzetét. Sokan beszéltek a szövetkezetek átszervezésének a kérdéséről, a földtörvény módosításának a szükségességéről, s a közvéleményt is élénken foglalkoztató, esetleges újmódi földosztásról.

— Az igazság az, hogy nem a téesztagok vitatkoznak az említetteken, hanem a kívülállók, a versengő pártok. A téeszek 60 százaléka padlón hever — mondta Czakó Illés, a tápióbicskei Április 4. Termelőszövetkezet szb-titkára.

Kiss Zoltán, a - Törökbálinti Állami Gazdaság küldötte szerint a törvényeknek is védeni kell a szakszervezeti tisztség- viselőket a molesztáló, önkényeskedő gazdasági vezetőkkel szemben. Ha netán egyik-másik nagyüzem a jövőben megszűnik, ott kell lennie a jogutódnak, az alternatívnak, hogy a munka és a foglalkoztatottak jogviszonya folytatólagos legyen — hangsúlyozta.

A küldöttértekezlet résztvevői egyhangúlag sérelmezték, hogy Pest megye meghívott országgyűlési képviselői — dr. Berdár Béla, dr. Vona Ferenc, dr. Varga János, Krekács László és Bánáti András — nem jelentek meg. Dr. Dobi Ferenc írásban kimentette magát. Ezért nyílt levelet fogalmaztak, amelyért; lapunkban közlünk.

Jelen volt a küldöttértekezleten Szirmai Tibor, a MEDOSZ főtitkára is. Sürgette az önálló Magyar Mezőgazdasági Kamara felállítását, mert mint mondta, egy ilyen erő már hatást tudna gyakorolni a kormányra, hogy mielőbb valóra váltsa az agrár- programban ígérteket.

— Harminchét párt bombázza a közvéleményt eszméivel, programjaival. Ebben a nagy nyüzsgésben és marakodásban könnyen elúszhat a hajó. A hőn áhított gazdasági talponmaradás helyett a keserű elbukás réme fenyeget — mondotta, majd így folytatta:

— A bérre, a szociálpolitikára és kollektív szerződésre kell a szakszervezeti mozgalomnak koncentrálnia. No és arra, hogy nagy szükség van a hiteles, a valóban tehetséges szak- szervezeti és politikai vezetőkre.

A megyei küldöttértekezleten megalakult a termelőszövetkezetek megyei tagozata, amelynek vezetője Opoczki Ferenc, a hernádi Március 15. Tsz szb-titkára lett.

A MEDOSZ Pest megyei küldöttértekezletén megválasztották a következő négy év tisztségviselőit. A megyei bizottság elnöke dr. Vígh László, a gödöllői ÁTK igazgatója, titkára ismét Grondzsák János, titkárhelyettese pedig Lengyel János lett.

Gyócsi László