Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-03 / 260. szám

1989. NOVEMBER 3., PÉNTEK 3 Tizenkétezer szavazókor Hogyan vok Családi párt Szájról szájra jártak s járnak ma is azok a törté­netek, amelyek arról regél­nek, hogy a legkeményebb sztálinizmus idején miként rakták a vezetők rokonai­kat különböző zsíros he­lyekre. Legendák kerin­genek ma is arról, hogy több baráti országban af­féle családi vállalkozásban űzik az állam vezetését, a kül- és belpolitikát. Persze nálunk is nagy hagyomá­nyai voltak s vannak ma is ennek a népi szokásnak. Igaz, az ilyen nyesegetni való vadhajtásokat mi többnyire az MSZMP-hez, mint állampárthoz kötöt­tük, de rá kellett jönnöm, hogy az effajta kapcsolat­rendszer nemcsak az MSZMP-s játékszabályok jellemzője. Tegnap megkaptuk a Republikánus Nemzeti Párt alapító nyilatkozatát az Országos Sajtószolgálat jóvoltából. A nyilatkozat csupa szimpatikus dolgot fogalmaz meg, de mikor a végére értem, s elolvastam a vezetők neveit, meg­mozdult bennem valami. Csak nem a régi szervezet örökébe akarnak lépni? Ugyanis az ideiglenes el­nökség elnöke dr. Báno- vics József, az ideiglenes elnökség tagjai: dr. Bá- novics Tamás; Csomó László, Csomó Tamás, Mi- halovics Gyögy, Mihalo- vics Györgyné. Pedig olyan szép dolgo­kat írtak abban az alapí­tó nyilatkozatban! F. A. M. Az Állami Népességnyilván- tartó Hivatalnál várhatóan no­vember 10-ig készül el a vá­lasztópolgárok névjegyzéke, s ezzel egyidejűleg azok az ér­tesítések, amelyek minden egyes választópolgárt tájékoz­tatnak arról, hogy felvették a névjegyzékbe, s arról, hol ad­hatja le szavazatát a Szabad Demokraták Szövetsége által feltett négy kérdésre. Az érte­sítés hátoldalán a választó­polgárok részletes tájékozta­tást kapnak ezekről a kérdé­sekről, illetve a szavazás mód­járól. Ugyanaz a szöveg sze­repel majd az értesítésen — az Országgyűlés határozatában szereplő négy kérdés és a hoz­zá fűzött magyarázatok —, mint a szavazócédulán. Mint ismeretes, a népszavazás no­vember 26-án lesz. Erről Csiba Tibor, a Bel­ügyminisztérium Választási Irodájának vezetője elmondta, hogy hasonlóképpen, mint a képviselőválasztásoknál, mint­egy 12 ezer szavazókört alakí­tanak ki, ezek reggel 6 órától 18 óráig tartanak nyitva, de a helyi szavazatszámláló bizott­ságok kérésére egy órával ko­rábban is megkezdődhet a sza­vazás, illetve ugyanennyi idő­vel meghosszabbítható. A sza­vazatokat számítógéppel ösz- szegzik, s az első gyorsjelentés a népszavazás befejezését kö­vető 12 órán belül várható. Az országos népszavazás akkor ér­vényes és eredményes, ha az ország összes választópolgárá­nak több mint a fele érvénye­sen szavazott, s az érvényes szavazatoknak több mint a fe­le a megfogalmazott kérdések­re azonos válaszokat adott. Te­hát valamennyi kérdésre kü- lön-külön kell válaszolni. Csiba Tibor végezetül arról szólt: a január 7-éré kitűzött köztársasági elnökválasztásra a szervezési előkészületeket csak akkor kezdik meg, ha a nép­szavazáson arról születik dön­tés, hogy az országgyűlési vá­lasztások előtt kerüljön sor az elnök megválasztására. ★ A Magyar Szocialista Párt Pest Megyei Szervezete a váro­si szervezetek képviselőivel megvitatta a Pest Megyei Ta­nács új választókerületek ki­alakítására tett javaslatát. Á tanácskozás megállapította, hogy a Belügyminisztérium által javasolt hatvan-hetven­ezer fős egyéni választókerü­letek nem alakíthatók ki a természetes társadalmi, gazda­sági vonzáskörzetek, nemzeti­ségi térségek szétbontása nél­kül. Az'ebből adódó feszültsé­gek várhatóan elsősorban a helyi önkormányzatok szintjén jelennek meg. Az MSZP kép­viselői ezért úgy foglaltak ál­lást, hogy az új választókerü­letekről ne csupán a pártok megyei szintű egyezkedése alapján szülessen meg a dön­tés. Előzetesen a helyi tanács­testületek is véleményezzék a megyei tanács által készített javaslatot. SZEGÉNY GAZDAGOK Mit kezdjünk a millióinkkal? Mit tehet az a „szegény" magyar állampolgár, aki hosz- szú évek alatt összegürcölt millióinak értékét szeretné megőrizni? Nap, mint nap rio­gatják az inflációval, s kikap­csolódásként már a TV-t sem meri nézni, mert ott meg a reklámban vörös kígyóként kúszik felfelé az infláció, s a Magyar Hitelbank emberkéje próbálja legyűrni, jókora ka­lapáccsal beledöngölni a föld­be, de nem nagy sikerrel. Sok-sok álmatlan éjszaka után végre dönt az emberünk, összenyalábolja a millióit, be­gyömöszöli a táskájába és el­indul a Magyar Nemzeti Bankba. Valamit hallott arról rebesgetni, hogy holmi papír­rongynál többet ér az arany, úgy gondolja tehát, jobb, ha pénzét aranyra váltja. Az or­Kevés a kukorica A búza kivételével minden őszi növényt elvetettek a me­zőgazdasági üzemek, a kenyér- nekvaló vetéséből a jövő hét­re csupán a terület 4-5 száza­léka marad hátra. A MÉM adatai szerint — a központi el­képzeléseknek megfelelően — a tavalyinál 20-25 ezer hektár­ral kisebb területen termelnek majd búzát a gazdaságok. Tart még a kukorica beta­karítása, eddig a terület 80 szá­zalékáról hordták be az üze­mek a termést, amely a várt­nál valószínűleg kisebb lesz. Különösen a vetőmagnak ter­melt hibrid kukoricák sínylet­ték meg a növény számára kedvezőtlen időjárást; bepor­zásának első szakaszában 5-6 napon át tartó hűvös, a későb­biekben pedig az igen száraz, meleg időjárás miatt a mag­termés a várt 120 ezer tonna helyett körülbelül 100 ezer tonna lesz. Ráadásul az úgy­nevezett kétvonalas hibridek adtak az idén kisebb termést, s ezek adják a hazai vetőmag­szükséglet 75 80 százalékát A kisebb term?s miatt az illeté­kesek máris visszafogták a hibrid vetőmag exportját, és hamarosan dönt ek az eset­leges importról. Gvorsfelmérés szerint a legkeresettebb hibri­dekből mintegy 1300 tonna hiányzik. szág aranytartalékát őrző in­tézmény emberei minden bi­zonnyal udvariasan fogadnák. Betessékelnék mondjuk Ver- zár Péter főosztályvezetőhöz, aki megköszönné a bizalmat, s őszintén sajnálná, hogy nem segíthet, mert ugye az arany devizának számít, s mint ilyen, nem tartható otthon, de nem is adható el forintért, Más lenne persze a helyzet, ha a forint már konvertibilis lenne, mert akkor bárki átválthatná aranyra, de mivel ennek egyik feltétele az infláció visszafo­gása, úgy már nem érné meg. Mint ahogyan a nyugati vi­lágban sem a kamatozó arany­tömböket veszik az emberek felesleges pénzükön, hanem inkább befektetik jól jövedel­mező üzletbe. Emberünk viszi a táskáját a milliókkal és kicsit szomorú, mert nem tudja, mit kezdjen a pénzével. Elsétál a Keleti pályaudvarhoz, nem is kell nagyon szétnéznie, hogy lássa, micsoda pénzek cserélnek itt gazdát. Zöld ezreskötegek vál- tpznak át pillanatok alatt — jóval soványabb — kék száz­Mert a dologban akad egy­két bibi. Tudom, arról hiába is mesélnék, hogy létezik egy 1973-as washingtoni egyez­mény g veszélyeztetett állat- és növényfajokról, melyet mi, magyarok négy éve írtunk alá. Megállapodások valószínűleg még egyetlen csempészt sem tartottak vissza. Tudja ezt Haraszty László, a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium természetvédelmi főosztályának vezetője is, de hát muszáj erről beszélnie. márkás köteggé. Nem meri megkockáztatni ... Sokat hal­lott a hamisítványokról. Hirtelen eszébe villan a tv- reklám. Felderül az arca, s elhatározza, felkeresi valame­lyik frissen alakult bankot. Hamar rájön, érdemes volt, mert az illetékes lehalkítva a hangját azt tanácsolja, fektes­se valami jó vállalkozásba a pénzét. Ha nem ismer olyat, akkor ingatlanba, vegyen tel­ket, házat. De ha ez a variá­ció sem tetszik neki, akkor régiséget, festményt vásárol­jon. Emberünk nem valami dörzsölt, a hosszú évek alatt összegürcölt pénzét nem meri ilyen — szakértelmet igénylő — dolgokba fektetni. Ezért utolsó érvként megemlítik a több pénzintézet által is aján­lott letéti jegyeket, amelyek az inflációval növekvően ka­matoznak. Ez már valami — amíg meg nem említenék a forrásadót, s azt hogy így net­tóban természetesen mégis csökken a pénze értéke. Ez volna az a pillanat, amikor emberünk elsírná magát... Szegény milliomosok! M. T. Mért már akkora a gáz a ma­kipiacon, hogy csütörtökön sajtótájékoztatót kellett tarta­ni a KVM-ben. Két éve még gondolni sem mertek volna az illetékesek erre, tavaly vi­szont már száz majom érkezett az országba. Mivel az érvény­ben lévő állategészségügyi rendelkezések nem követelnek meg előzetes behozatali enge­délyt, egyelőre semmi sem áll a csempészek útjába. A hely­zetre, no meg a profitra jel­lemző, hogy akadt, aki három­Eltanácsolt csempészek A majom harap, az Amo nem S Azért vannak még nagy bulik. Na, nem akkorák, mint az ang- S liai vonatrablás, de vannak. Mert hol csinálok én egy „dodó- bői” három rongyot. Méghozzá lazán, drog vagy leánykereske- | delém nélkül. Sehol. Illetve csak Vietnamban. Hisz elég, ha fog- s ja az ember magát, meg a kék világútlevelét, és elutazik a ^ Távol-Kelet e kies baráti országába. Ott aztán leakaszt egy ^ majmot a fáról, vagy megveszi húsz dollárért a piacon, akkor ^ tíz maki háromszázezer, száz pedig hárommillió. Refér a do- bozba egyszerre öt állat, a gép Magyarországon van egy nap S alatt, szóval, ha ügyes vagyok, és jó a csatlakozás, egy hónap S múlva már költözhetek a Rózsadombra. Vagy a László Kór- s házba. „Ez a Rózsa Ferenc díjas bértollnek..." Brezovich úr, a demokrata Már-már zavarba ejt bennünket az a — mert ki tud­ja, minek köszönhető — megkülönböztetett figyelem, amelyet lapunknak szentel a város — mint a lapfejen áll — „politikai folyóirata”, a Váci Demokrata. Az eddig a Fidesz városi csoportja kiadásában megjelent orgá­num mostani, legutóbbi (89,7.) száma már a Váci Ellen­zéki Kört tünteti fel kiadóként. Ennek ismeretében vég­képp megtisztelő, hogy a nyolcoldalas folyóiratból több mint két oldalt foglalnak el a Pest Megyei Hírlappal összefüggő anyagok. Nem csekélység ez akkor, amikor a vezércikk a Német Demokratikus Köztársaságot osto­rozza. amikor csak alig több mint fél oldal jut a Dá­tum New York-i irodája jelentésének... A hetedik szám „Olvasóink leveleiből” rovatcímc alatt található az írás, amelyet most — szokásunkhoz híven — betűhűen közlünk. Tisztelt Váci Demokrata! Legelsőben is köszönetemet fe­jezem ki, hogy a legutóbbi szá­motokban helyt adtatok a Pest Megyei Hírlaphoz írt — de le nem közölt —, Kliensék elleni válasz­levelemnek. Így helyreállt an egyensúly azon kárürvendők előtt is, akik nem győzték hangsúlyozni, hogy „jól megkaptam a magamét”, egyoldalúan kioktató, pühkhendi, demagóg hangú szerkesztőségi le­velük által. — Más. Nagyon tetszett a „derék” Mé­száros Ottót leiskolázó válaszo­tok! Ez a Rózsa Ferenc-díjas bér- tollnok, minden írásában hitet tesz sztálinista elvhűségéről, a szá­mukra oly kedvező, letűnő álla­potok konzerválásának követelő igényéről. Lapjuk több oldalán, mint lejárt szavatosságú időzített bombák, puffognak „épületes” eszmefutta­tásai, úgy saját névvel, mint MOTTO, vagy Margó + s.k. stb. „Margó” címen írt glosszái kap­csán jutott eszembe, hogy a ma­gyar hangzású, ám azonos értel­mű „Lapszél” címen a „Váci De­mokrata” is nyithatna egy rova­tot, a „derék” MOTTO reflexiói­nak parabolatükreként! Az 1989. szeptember 5-1 megyei lapban a „Margó” — „Eltűnt 168 óra” címen látszólag pozitív ér­telemben, a népszerű rádióműsor ismétlésének eltűnésén kesereg. Am a „derék” szerző, ezúttal is hű önmagához. A nyolc bekez­désből egyet — a legelsőt — me­rőben más alaphang jellemez! Nem mulasztja el ugyanis, hogy szívéhez közel álló elvbarátjáról, pályatársáról ejtsen megható, szép szavakat. Arról az Ipper Pálról van szó, akinek beigazolódott AVO-s múlt­ja miatt kellett kurtán-furcsán letűnnie a TV2 „színpadáról” is, vélhetően a nézők kifejezett kí­vánságára! (I. P. úr, midőn lelepleződött, kényszerű beismerése mellett el­mondta. ő nem volt „verőember”, ő „csak” kémelhárító munkát végzett!) A „derék” glosszaíró immár nem csodálkozik, hogy I. P. „ma már jobb sajtókörökben” vessző­futásnak van kitéve, „hiszen a sárdobálás korát éljük.” Pedig hát személyében olyan embert mocskolnak „aki megmutatta, hogy a lehetetlen körülmények között is lehetett hadakozni.” De úgy ám! — Valahogy mi nem kérünk I. P. hadakozásaiból, sem M.O. vé­dőbeszédeiből! Szerencsére ezután leszögezi, hogy ezúttal nem ez glosszájának a témája. Kétszeresen Is szeren­csére — mert akkor nem csak egy bekezdést, de egy egész ol­dalt áldozott volna az ötvenes évek erőszakszervezetének és dicstelen emlékének. Baráti üdvözlettel: Brezovich Károly 2600 Vác, Klein K. u. 1«. ★ ★ ★ Brezovich úrral ismeretsé­günk úgy kezdődött, hogy írá­saink egyikét meglehetősen dühösen kifogásolva, levelet írt a szerkesztőségnek. Sorait akikor azzal fejezte be, hogy „meg lennék lepve, ha lekö­zölnék ...” Leközöltük. Ott volt olvasható B. K. levelének betűhű szövege — mert mi így vitatkozunk — a Pest Me. gyei Hírlap július 8-i számá­nak 3. oldalán, „B. úr levele Kliensnek” feleimmel és „Ki­nek a bőrébe bújjunk?” cím­mel. A levél teljes szövegét követte véleményünk. Mert ez így korrekt, így etikus. B. K. újabb levelet írt. Mert sorai­ból kiderült, a vitatott témá­ban az alapvető információk­nak sincsen a birtokában, mert jelzők osztogatásával he­lyettesíti az érveket, nem kí­vántuk olvasóinkat terhelni a meddő vitával: eltekintettünk a levél közlésétől, B. K. elküldte a levelet a Váci Demokratának, mint amit a Pest Megyei' Hírlap nem mert közölni. Napvilágot látott a levél a „politikai fo­lyóirat” 6., azaz előző számá­ban. Most egy újabb levél szól arról a levélről... S ahogy a 6. szám anyagára, úgy erre sem tartanánk szükségesnek a reflexiót, hiszen a tények ma­kacs dolgok: önmagukért be­szélnek. Mégis kivételt enge­dünk meg magunknak, a ta­nulságokért. B. K. mostani levelében egyszeriben „egyoldalúan ki­oktató, pöhkhendi, demagóg hangú szerkesztőségi levelük”- ről ír. Ami persze nem levél volt, hanem kommentár, amit akkor nem nevezett „egyolda­lúan .. .”-nak, s így tovább. Furcsa átalakulás! Talán csak nem az a magyarázat rá, amit B. K. oly érzékenyen a szívére vett „a kárörvendőktől”?! S ha B. K. ennyire érzékeny ön­magára, talpig demokrataként miként tévedhet a személyi­séghez fűződő jogoknak tör­vény által védett terepére mérgezett nyilakkal?! Egy de­mokrata miként vélheti a minden bizonyíték, tény, konkrétum nélküli megállapí­tásokat — „Ez a Rózsa Fe­renc-díjas bértollnok”, „sztáli­nista elvhűség” stb. stb. — érvnek, meggyőzőnek, a vita­kultúra legalább minimumá­nak?! Képzelje el, t. B. K., hogy mi „Váci Demokrata-díjas bérlevelezőként” emlegetnénk önt! Nota bene: ön valami vörös pestis bélyegeként értel­mezi a legmagasabb szak- m a i elismerést, a Rózsa Fe- renc-díjat. Információhiányát enyhítve, csupán találomra említünk néhány nevet, kik­kel van együtt ebben a Rózsa Ferenc-díjas „béntollnokság- ban” lapunk fömunkatársa.' Talán hallott már Árkus Jó­zsefről, Rapcsányi Lászlóról, Vitray Tamásról, a százhat­vannyolc órás Mester Ákos­ról... Csupán tényként említ­jük — mert mi szeretjük a té­nyeket —, hogy ezt a bértoll- nokot, ezt a lejárt szavatosság gú időzített bombák kitaláló­ját a lap olvasói 1987-ben, az ötvenkét héten át Ismétlődő szavazáson az év újságírójá­nak választották... Az akkori olvasói levelekben — mert akkor még kemény idők jár­tak — rengeteg észrevétel, kritika, panasz volt, megható őszinteséggel és tiszteletet kö­vetelő bátorsággal. Többször átnéztük kimutatásunkat: akkor még nem írt nekünk t. B. K. Mennyire sajnáljuk! Ahogyan a Rózsa Ferenc-díj esetében, úgy a 168 óra ügyé­ben sem vette a fáradságot t. B. K., hogy informálódjon. Ha önnek nem „érv” az, hogy „csak” kémelhárító munkát végzett valaki, akkor emlékez­tetjük: az amerikai titkosszol­gálat vezetőjét egy időben Bushnak hívták... S ha nem tudná: Ipper Pálról, a 168 óra alapító szerkesztőjéről első­ként nem mi írtuk le az elis­merő szavakat, hanem utódja méltatta érdemeit úgy, mint aki „a lehetetlen körülmények között is” hadakozott. S gya­nítjuk, ha ő is, sokan mások is nem hadakoztak volna hosszú éveken át, akikor ön, t. B. K., aligha levelezne így velünk, Illetve a Váci De­mokratával ... Az utódot egyébként Mester Ákosnak hívják. Folytathatnánk tovább In­dulatok fűtötte sorainak na­gyító alá helyezését, az infor. málatlanságról, a téma nem Ismeréséről, a törvényes jogo­kat sértő megállapításokról, a csúsztatásokról tanúskodó mondatok elemzését... mégis abbahagyjuk, mert nem ter­heljük olvasóinkat az ilyen színvonalon zajló vitákkal. Mi úgy tudjuk, a Váci Demokra­ta előző szerkesztője az ilyen színvonal miatt távozott poszt­járól, s tagadhatatlan, az új szerkesztő jegyezte mostani szám mutat változásokat. Le­het, hogy az ön levelét — kérdezzük csupán, hiszen In­formálódni nem tudunk — még az előző szerkesztő adta le? Lehet, hogy ön tényleg ilyennek gondolja, akarja a szólásszabadságot, a véle­ménynyilvánítást, a demokrá­ciát? U. I. A „derék” MOTTÓ nagyon büszke, hogy az ön javaslata megvalósulása ese­tén, külön rovatot szentel ne­ki a Váci Demokrata. Csak arra kéri, ha ön írna abba a rovatba is, ne puffogtasson. s ha mégis, tegye csak egy effel; úgy írják. szór is megjárta a Hanoi—Bu­dapest utat. Eddig. Mert ezen­túl nem lesz pardon. Vala­mennyi beutazó állatot elko­bozzák, tulajdonosaikat pedig feljelentik -r- ígérte Haraszty László. Hisz a folyamatot most már meg kell állítani. Csupán az utolsó tíz napban 35 állatot hoztak át illegálisan a határon. Közülük 23 példány egyete­misták, a többi pedig négy új­ságíró poggyászában érkezett hazai földre. Tehát elég. Bevallom, bennem sokáig olyan standardok éltek a majmokról, hogy bicikliznek, meg cigarettáznak a tévében, néha banánnal dobálják a misszionáriusokat, vagy segíte­nek Tarzannak. Most viszont dr. Berencsi Györgytől, az Or­szágos Johan Béla Közegész­ségügyi Intézet vezetőjétől megtudtam még róluk egyet s mást. Például, hogy harapnak. Harapásuk pedig herpeszt ter­jeszt, aminek vírusa agyvelő- gyulladást okozhat. Ám ha szerencsés vagyak, s nem ka-, pom ezt el, akkor is számítha­tok egy daganatvírusra, amely nem rosszindulatú ugyan, ám emberfej nagyságúra nőhet. Dr. Berencsi György úgy ecse­telte ezeket a nyavalyákat, mintha a négy újságíró közül valamelyik köztünk ülne, és felelőtlenségét ezzel büntetné. A sárgaláz, majomhimlő, ma­jomkanyaró mellett még ma­radt idő szót ejteni a Mahr- burg-vírusról is, ami nélkül va­lóban szegényebb lett volna ez a csütörtök délelőtti ijedelem. A 60-as évek elején tudniillik az ominózus vírus olyan jár­ványt okozott, amelyben több mint a fele meghalt mindazok­nak, akik akár a majmokkal, akár a fertőzött emberekkel kapcsolatba kerültek. Ehhez képest a majom-AIDS valóban szinte semmiségnek tűnt teg­nap. Komolyabbra fordítva a szót, a probléma tényleg sokkal ve­szélyesebb, mint első hallásra gondolná az ember. Igaz, jó ha 250 majom akad az országban, s igaz az is, hogy herpeszt pél­dául minden ezredik egyed terjeszt, de hát ki tudja bizto­san, hányadik a statisztikában az övé. Ráadásul az állatok sem bírják az itteni klímát. Az utóbbi hetekben illegálisan az országba érkezett példányok közül alig néhány maradt élet­ben. Tulajdonosaik ugyanis, mint a sajtótájékoztatón el­hangzott, semmiféle szakisme­rettel nem rendelkeznek. Vagyis nem jó ez sem em­bernek, sem 1 állatnak. Ám hogy a sorokat olvasva senki ne tegye az utcára, vagy eméssze el kedvenc majmát, a KVM munkatársai vállalják, hogy a már az országban lévő példányokat átveszik, és meg­próbálják elhelyezni. Termé­szetesen az ennek kapcsán fel­merülő költségeket a gazdinak kell majd állni, bár még ez is jobb, mint a herpesz. A csem­pészek pedig jobban járnak, ha Törökországba utaznak ezentúl üzletelni. Persze ott csak egy dollárért veszik a szappant, de abban nincs rizikó. Áz Amo ugyanis nem harap. Falusy Zsigmond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents