Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-23 / 277. szám

4 1989. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK NYILATKOZNAK A PARTOK^ KÉPVISUÖI Vasárnap arról döntünk hogy mi döntsünk-« Vasárnap reggel hat órakor kinyitják a szavazóhelyiségeket. JE népszavazásnak gyakorlatilag ezúttal egy tétje van: dönte­nünk kell arról, hogy mi döntsünk-e, vagy ezt a jogunkat át­ruházzuk az országgyűlési képviselőkre. Amiről szó van s a szavazólapon az első kérdés: ki válasszon köztársasági elnö­köt. Ha igennel voksolunk, akkor a honatyák szava lesz a dijn- tő, ha nemmel, akkor hamarosan ismét szavaznunk kell, de akkor már több jelölt közül választhatjuk ki az általunk leg­alkalmasabbnak ítélt személyt e magas méltóságra. Gyanítható, ennek a népszavazási procedúrának lesznek még utózöngéi. A napjainkban Is zajló viták, kemény szócsaták er­re utalnak. Lapunk nem vállalkozik az igazságtevésre, csupán azzal próbálkozunk, hogy az ügyben leginkább érintett pártok képviselőit megszólaltatva segítsük a választópolgárokat a tisz­tánlátásban. HÁMORI CSABA: Módosítani kell a törvényt A Magyar Szocialista Párt már hetekkel ezelőtt nyilvá­nosságra hozta álláspontját a mostani népszavazással kap­csolatban. Eszerint arra ké­rik az állampolgárokat, hogy menjenek el voksolni, s a négy kérdés közül az elsőre szavaz­zanak nemmel. Milyen vissza­jelzések érkeztek eddig az MSZP tagjaitól, alapszerveze­teitől? Vajon egyetértenek-e az elnökség által megfogalma­zott állásponttal? — kérdez­tük Hámori Csabától, az or­szágos elnökség tagjától, a párt Pest megyei irodájának veze­tőjétől. — A népszavazással kapcso­latos véleményünket a tagok elfogadják a tapasztalataim szerint, annál is inkább, mert kialakításánál építettünk a ja­vaslataikra — válaszolta. — Viszont a párt tagjai változat- .m lanul nehezményezik azt, hogy o parlamentet a népszavazás­ról és a népi kezdeményezés­ről hozott törvény joghézagai miatt csapdába kényszerítette a Szabad Demokraták Szövet­sége. Az pedig gyanakvást kelt sok emberben, hogy azt Ezuggerálják nekik, döntsön a nép, miközben mi azt mond­juk, hogy az igen válasz az el­ső kérdésre éppen azt zárja ki, hogy valóban a nép döntsön. Általában is elmondható, hogy a politikában az utóbbi idő­ben megjelent praktikák soka­kat zavarnak. — Az MSZP parlamenti cso­portja már konkrét elképzelé­DRAGON PÁL: szervezet ügyvivőjének véle­ményét kérdeztük e témában. — Azért ragaszkodunk a szavazáshoz, mert a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokon is egyetértettünk abban — még az MDF-fel is —, hogy a sza­bad parlament válassza meg a köztársasági elnököt. Az a par­lament, amelyik szakértőkből áll, s nemcsak azt tudja a je­löltről, amit az átlagállampol­gár. Hiszen mi, a többség csu­pán a televízióból ismerjük a köztársasági elnökjelölteket, például Pozsgay Imrét. Egyéb­ként az elnökválasztást szerin­tem időhúzásnak dobta be az MSZP. Ha ez nincs, már rég szabad parlamentje lenne az országnak, s közben a mi szám­lánkra akarják írni azokat a milliókat, amibe a népszavazás kerül. — Sokan kifogásolják, hogy három olyan kérdésben is sza­vaztatják az embereket, ami­ről már döntött a parlament. Mi szükség van erre? — Még ma sem úgy történ­nek a dolgok az ország házá­ban, ahogy kellene. Azért fon­tos e kérdésekben a nép voksa, hogy visszafordíthatatlanok legyenek ezek a döntések. — Számunkra nem az a fon­tos, hogy SZDSZ-tag üljön a köztársasági elnöki székben Mi e kérdésben ellenzéki szö­vetséget szerettünk volna elér­ni úgy. hogy Für Lajos ne csak az MDF, hanem az SZDSZ je­löltje is legyen. De ő nem vál­lalta. — Vereségként könyveli el ha nem végződik sikerrel c népszavazás? — Ha a szavazásra jogosult állampolgárok 51 százaléka le­adja voksát, még akkor is, ha nemmel szavaz, sikernek szá mit. Hiszen mi nem azt akar­juk, hogy mindenképpen a sa­ját véleményünk mellett dönt sön a nép. Számunkra az t fontos, hogy a nép határozza meg, mit akar. DR. UGRIN EMESE: Fölösleges pénzpocsékolás egyér­seket fogalmazott meg, és még ma vagy holnap az egyik kép­viselőnk ismerteti javaslatain­kat. — Mi a változtatások lénye­ge? — Szeretnénk elérni, hogy a népszavazást csak arra hasz­nálhassák fel, amire való, s ne a rövid távú pártpolitikai érdekeknek rendeljék alá, mint ahogy ezt most teszik. Kérjük tehát a Miniszterta­nácsot, hogy gondolja át a dol­got, s a módosító indítványt legkésőbb a jövő év elején ter­jessze a T. Ház elé. A fő cé­lunk az, hogy erősödjenek a garanciális szabályok a nép­szavazás tisztességes kezde­ményezését és eredményes le­folytatását illetően. Helyes len­ne például, hogy az olyan kér­désekben, amelyekben időköz­ben a parlament döntött, le- 'gyen joga a honatyáknak mérlegelniük, kiírják-e a nép­szavazást. — Az MSZP a szavazáson való részvételre, a Magyar De­mokrata Fórum viszont a boj­kottra szólított fel. Ügy tű­nik, ez megosztja az első kér­désre nemmel szavazni aka­rók táborát, s ez az SZDSZ malmára hajtja a vizet. Mi er­ről a véleménye? — Ez bekövetkezhet. Felhí­vásunkkal azt szerettük volna elérni, hogy — számítva ar­ra, hogy a szavazásra jogosul­taknak kevesebb mint a fele megy el voksolni — a leadott szavazatokon belül erősebb le­gyen a nemet mondók tábora. A hétvégi szavazással kap­csolatosan a Keresztényde­mokrata Néppárt állásfoglalá­sát is megtudakoltuk. Dr. TJg- rin Emese főtitkár elmondta: az országos intézőbizottság ki­kérte a másfél ezres tagsággal bíró párt megyei szervezetei­nek véleményét is, és ennek alapján született a döntés. Eszerint a Keresztényde­mokrata Néppárt a köztársa­sági elnök megválasztásának kérdésében a döntést a magyar állampolgárok szuverén jogá­nak tartja, a szavazásban a tagságot nem kívánja befolyá­solni. Azonban a meghirdetett négy kérdés közül az utolsó háromban egyértelmű igen .szavazatra szólítja fel tagsá­gát. Tehát: szűnjön meg a munkásőrség, az állampárt vo­SZŰC5 ISTVÁN: nuljon ki a munkahelyekről, illetve számoljon el vagyoná­val. Erről a döntésről a Keresz­ténydemokrata Néppárt inté­zőbizottsága nem értesítette i tagságot, mondván, hogy ál lásfoglalásuk teljésen telmű. Dr. Ugrin Emese szerint szavazás fölösleges pénzpocsé- kolás. mért az~~utoli6 'három kérdésről ihár- döntött az Or szággyűlés, a köztársasági*'el nők választását pedig idő előt­tinek tartja. Ugyancsak megkérdeztük párt gödöllői szervezetének egyik képviselőjét, Mészáros Gyulát, aki a maga és a helybeli tagság véleményét azonosítot­ta az országos intézőbizottság álláspontjával. Nincs tétje, csak ára Az új parlament válasszon Dragon Pál neve egyre is­mertebb a nagypolitikában. A szentendrei kisiparos jelenleg a Független Kisgazda-, Föld­munkás- és Polgári Párt főtit­kár-helyettese. Azt kérdeztük tőle, hogy a pártjának az or­szágos intézőbizottsága a kö­zelmúltban — az EKA dönté­sével szemben — miért foglalt úgy állást, hogy a köztársasá­gi elnököt mégiscsak az újon­nan megszületett parlament válassza meg? — Menjünk vissza kissé az időben! Igaz, hogy az EKA- val együtt elfogadtuk a sar­kalatos törvényeket. De az alá­íráskor is bennünk volt, hogy árukapcsolás történt. Ugyanis az elnökválasztás kérdését más fontos ügyekkel hozták össze. Ezt később a vidéki szerveze­teink is szinte kivétel nélkül szóvá tették. Tehát a pártban a köztársasági elnök intézmé­nyének az azonnali elfogadása vitatéma volt. Azonban a töb­bi sarkalatos törvények érde­kében elfogadtuk. — Változott a helyzet, ami­kor a parlament kiírta a nép­szavazást. Ettől a pillanattól a korábbi ígéretet — a köztár­sasági elnök választásának dolgában — a párt nem érez­te magára nézve kötelezőnek. Az országos intézőbizottság ezután úgy foglalt állást, hogy a köztársasági elnököt csak az új parlament válassza meg. Természetesen emellett az a véleményünk, hogy a parla­menti választásokra minél előbb kerüljön sor, legyenek az Országgyűlésben azok a kép­viselők, akiket a nép szabadon választ, akikre rá meri bízni az ilyen nagy horderejű kér­dések eldöntését. — Hogyan készül a Függet­len Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt a választásokra? — A választókörzetekben életre hívjuk a helyi szerve­zeteinket, tisztázzuk a pártunk által felvállalható programo­kat, keressük azokat az embe­reket, akik alkalmasak akár helyi vágy országgyűlési kép­viselőjelöltnek. A Magyar Demokrata Fórum elnöksége arra hívta fel a tag­ságot és az MDF-fel rokon- szenvezőket, hogy ne menje­nek el szavazni. Hogy miért, arról Szűcs István, az MDF százhalombattai szervezetének képviselője beszélt: — Ügy vélem, hogy az SZDSZ által kierőszakolt nép­szavazás nem országos, csupán részérdekeket szolgál. Az alá­írás-gyűjtési akcióval akarták erősíteni népszerűségüket, ami a Gallup közvélemény-kutató felmérése alapján 4-5 százalék volt októberben.. Akár politi­kai kalandorságnak is nevez­hetnénk azt, amit csinálnak. Gyakorlatilag azt akarják megszavaztatni a néppel, hogy ne szavazhassanak egy fontos kérdésben, a köztársasági el­nök személyére. — Ott van a másik három kérdés is. SZIJJ REZSŐ: — Ez pedig teljesen egyér­telmű. Ebben már döntött parlament, s ráadásul úgy, ahogy mi kívántuk, akkor miért akarunk felülbírálni egy számunkra tetsző döntést? En nek a szavazásnak nincs tétje csak ára. Kétszázmillió az ál lami költségvetésből, három száz a tanácsok pénzéből. Mi tartjuk magunkat ahhoz a megállapodáshoz, amit szép tember 18-án az Ellenzéki Ke rekasztal tárgyalásain aláír tunk. Érdekes módon ezekért ért bennünket a a legtöbb vád az SZDSZ részéről. Ezért fog ják ránk, hogy lepaktáltunk kommunistákkal. Pedig egy szerűen arról van szó. hogy szeretnénk már továbblépni Hogy valóban változás történ jen az országban. S hogy ezek árváltozások békés úton kö vetkezzenek be. Nem visszavo GPPÁNSZKI JÓZSEF Lépéshátrányban Szavazzunk vagy sem? Meg­lehetősen ellentétes vélemé­nyek alakultak ki e kérdésben. Az aláírásgyűjtő akciót, mely­nek végeredményeként meg­hirdették a népszavazást, az SZDSZ indította el. Ezért az egyik SZDSZ-képviselő, Op- pánszki József, a dunaharaszti A Magyar Néppárt nevében Szijj Rezső nagyválasztmányi tag, országgyűlési képviselője­lölt — vállalta az állásfoglalás ismertetését. Eszerint a meg­hirdetett kérdések közül az elsőre nemmel, az utóbbi há­romra igennel szavaz a párt — ezt az elhatározást a szom­bati nagyválasztmányi gyűlé­sen hozták a közel tizenhá­romezres tagság képviselőinek tudomására, majd a sajtóban közzé is tették. A Magyar Néppárt Sütő András romániai magyar írót jelölte a köztársasági elnök tisztére. Igaz — mint Szijj Rezső hangsúlyozta —, e: jelölés gesztus volt, az erdélyi magyarság iránti szolidaritá sukat kívánták vele kifejezni Egyébként Szijj Rezső ma ga is fölöslegesnek tartja választásokat, mert, ahogy mondta: eldöntött kérdésekről lesz szó. Ennek ellenére az párt véleménye, hogy szavazni kell, tehát nem visszavonulni, hanem előrehaladni! Aszódi L. Antal Fiedler Anna Mária Furucz Zoltán Vicsolka Mihály Heti eilmibgyzet Metró Egy kocka a Metró című filmből Párizs tizennégy metróvona­lának több száz állomása van. Egyik-másik állomás, ahol több vonal találkozik, keresz­tezi egymást, valóságos föld alatti város, többszintes üzle­tekkel, bisztrókkal, mozival. Az egész hálózat pedig a nem szü­letett párizsi számára szinte áttekinthetetlen. (Láttam vi­déki nagyvárosból érkezett de­rék franciákat kétségbeesve keresgélni az utat például az egyik nagy állomás, a Bastille útvesztőjében.) Mi, a magunk két és fél vonalával, öcsikének is kicsik vagyunk ehhez a ha­talmas hálózathoz. A párizsi metrónak azonban csak egyik része az, ami az ál­lomásokon, peronokon, mozgó­lépcsőkön látható. A másik — s tán nagyobb, de mindeneset­re izgalmasabb — rész az a rengeteg átjáró, alagút, kiszol­gálóhelyiség, gépterem, rak­tár, és még ki tudja, mi min­den, amit az utasok nem lát­nak. Ez igazi labirintus. Ha­sonlatos azokhoz a járatokhoz, amelyeket a párizsi föld alat­ti csatornák képeznek. S egyik hálózgjbő| átjárás nyílik a jhá- -sikba. A metrónak külön, rendőr­sége van. de ők sem tudnák megmondani, hányán élnek lent a metró nem látható szint­jein, milyen remek búvóhe­lyeket kínál ez a fantasztikus világ azoknak, akik valami­lyen okból el akarnak tűnni. Nagyon kézenfekvő, hogy a párizsi metró világáról filmet csináljon valaki. A helyszín pompás, a szituációk érdeke­sek, a figurák szintúgy. Az ötlet most megvalósult. Luc Besson francia rendező — az általa és még négy társa ál­tal írt forgatókönyvből — el­készítette a Metró című fil­met. Ez, mint a címből is nyil­vánvaló, a metróban játszódik. De nem a metróról siói. Ez a fantasztikus világ itt valójá­ban csak kulissza egy megle­hetősen zavaros történethez és egy sajátos filmstílushoz. A történet azért zavaros, mert a film első képsoraiban egy autós üldözés üldözöttje­ként megismert szmokingos fiatalemberről. Fredről a film végéig nem kapunk meg egy sor fontos információt. Nem tudjuk meg, miféle ellopott pa­pírok miatt üldözik, tulajdon­képpen kik üldözik, és hogy a film utolsó jelenetében végül is miért lövik le. Nem tudjuk, miért szeret bele egy szép fia­tal nőbe, aki az őt üldözők fő­nökének a felesége, és hogy ez a nő" miért kedvez Frednek akkor, amikor másfelől meg ő maga is üldözi. Nem tudni, miért épp az Fred mániája, hogy összeverbuváljon egy popzenekart, amelyet a metró egyik állomásán „vet be", tró­pusi szerelésben. És még égy sereg dolgot nem tudni —, de Besson nem is tartja ’fontos­nak, hogy logikus, pontosan körvonalazható, nyomon kö­vethető történetet adjon elő. Fontosabb számára, hogy be­mutasson néhány extrém fi­gurát, mint amilyen például a metró közismert tolvaja, a görkorcsolyás, vagy a besúgó és bűnöző virágárus, vagy egy lenyűgöző termetű néger izom- pacsirta. Es fontosabb az is, hogy levigyen bennünket a metró labirintusába, meg a metró alatti alvilágba, ahol csövesek, lecsúszottak, bűnö­zők, kábítószeresek és más de­viáns elemek élnek. A közé­jük keveredő Fred gyorsan hasonul, és maga is beáll a bűnözők sorába: a virágárus­sal elrabolják a metró bevé­telét tartalmazó vaskazéttát. Ebből viszont telik a zenekar finanszírozására. Ez a kissé zilált, de szándé­kosan ilyen történet azonban a filmnek csak egyik rétege. A másik: egy úgynevezett szubkultúra filmes megmuta­tása. Ez bizonyos stiláris kö­vetelményekkel jár. Meghök­kentő ötletek, figurák, vágá­sok, szövegek, fényképezés jel­zik Besson szándékát, hogy igazodni kíván ehhez a stílus­hoz, a „másmilyenség”-et kí­vánja hangsúlyozni. Ám ez a törekvése csak felszínes jegyek átvételében testesül meg. Mi­után majdnem divattá vált e szubkultúra filmes ábrázolása, Besson ezt a divatot lovagolja meg, és tetszetősen felhígítja azt, amit a szubkultúra társa­dalmi, szociológiai, civilizációs és kulturális tekintetben je­lent. így aztán a legérdeke­sebb a filmben maga a párizsi metró, a labirintusokkal, zu­gokkal, titokzatos helyszínek­kel, no és a szinte kötelezően lüké rendőrökkel. Asik Kerib Nem valószínű, hogy Szer- pej Paradzsanov filmje, a már több nemzetközi fórumon ko­moly elismerést szerzett Asik Kerib hatalmas közönségsikert aratna. Paradzsanov, ez a kü­lönleges alkotóművész (festő­nek legalább olyan jelentős, mint filmrendezőnek; nyolc évet töltött börtönben, 1968 és 1985 között nem mutatták be filmjét, ugyanakkor néhány munkája — a Kővirág, az El­felejtett ősök árnyai, A grá­nátalma színe, A szurámi vár legendája — világhírűvé tette) örmény származású, de inkább grúznak tekinthető, hiszen rég Tbilisziben, a grúz fővárosban él és dolgozik. Tbiliszi pedig a kaukázusi kultúrák mintegy gyűjtőedénye, tgy érthető, ha Paradzsanov minden filmjé­ben ennek a kaukázusi kultú­rának, a mesék, legendák, cso­dás történetek, a fantázia, a líra, a hősiesség és a bölcs, olykor szatirikus humor e ke­verékének a képi kivetítését adja. Filmjei szinte tobzódnak a látványban. Sajátosan folklo- risztikus dekorativitás ez, fan­tasztikus ruhákkal, ruhadí­szekkel, ékszerekkel, edények­kel, bútorokkal, virágokkal és tájakkal. A történetek is vala­milyen furcsa lebegést kap­nak; figurák, események a me­se ködébe emelkednek, s mé­lyen szimbolikussá válik min­den apró mozzanat. Az Asik Kerib is ilyen. Hőse, Asik. jel­képes figura, aki, hogy önma­gát, a boldogságot s a szerel­met megtalálhassa, előbb ki­vonul a világból, fantasztikus vándorútra megy, és miután megismeri az életet és a ha­lált, megigazulva, megtisztul­va és bölcsességre szert téve, különb, értékesebb, de már nem naiv emberként tér visz- sza a pontra, ahonnan elindult útjára. Takács István

Next

/
Thumbnails
Contents