Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-22 / 276. szám
1989. NOVEMBER 22., SZERDA Ő ÍRTA Nagy a díj Kitüntetések, díjak áhítozol nem vagyunk, ezért pusztán kellemes olvasnivalóként böngésztük végig Bihari Tamás dolgozatát a Világban (89/26.). Cseppet sem zavart bennünket, hogy egy már nem létező testület (az Elnöki Tanács) alkalmazottja (a kitüntetési osztályvezető) beszélgetett (valamikor) az újságíróval. Az sem okozott bizonytalankodást bennünk, hogy a cikkben összemosódik a díjak odaítélésének, illetve a kitüntetések adományozd sáriak joga, mert egészen véletlenül (szakmánk információjaként) tudjuk, amit illik tudni. S persze, azt is természetesnek vesszük, hogy a mai rítusnak megfelelően a dolgozatban ott van minden, ami szem-szájnak ingere, bitó, börtön, levitéz- lett gazdasági vezetők... Picit csodálkoztunk viszont akkor, amikor B. T. azt írta, hogy „kevesen sírják majd vissza a Magyar Népköztársaság Hőse” kitüntetést. Ezt ugyanis Farkas Bertalan kapta, s ebben mai „nagytakarításban” is a tény tény: járt a világűrben. Avagy már ebben az ügyben is vannak egészen megbízható új információk?! Csodálkozásunk akkor let igazán nagy, amikor az Állami-díj és a Kossuth-díj nagydíj fokozatáról azt olvashattuk szemrehányóan hogy „... huszonhat éve ebben a kitüntetésben senki sem részesült.” Ez a tény ellentmondani látszik annak, hogy e hazában kizárólag vaktában osztogatták az elismerést, s még inkább rácáfol erre a névsor. Négyen kaptak nagydíjat: Kodály Zoltán (kétszer), Ries Frigyes, Lukács György, Lyka Károly. Mit mondjunk? Nem akármilyen nevek! Büszkén vállalhatók. Manapság persze ebben sem lehetünk biztosak... Hiszen B. T. is úgy folytatja eszmefuttatását, hogy „nem kevesen, méltatlanul jutottak ehhez az elismeréshez ...” Ez kollektív becsületsértés, hiszen ki dönti el — talán B. T.? —, hogy kik tartoznak a nem kevesen” közé az Állami-díj, a Kossuth-díj kitüntetettjei közül? S az ilyen becsületsértéseknek nagy (lenne) a díja, ha jogállamban élnénk ,.. KLIENS Politizáló agrárágazat A hazánkban zajló reform- folyamatok kedvező hátteret adnak az agrármozgalom megújulásának. Az agrár- és szövetkezetpolitika felülvizsgálatára idén, az esztendő első felében már sor került. A TOT szövetkezetpolitikai bizottsága úgy fogalmazott, hogy Magyarországon sajátos nemzeti modellként jött létre és formálódott a mezőgazdasági nagyüzem. Az 1960-as évek közepétől a háztáji gazdaság árutermelővé válása s ezen túlmenően az ipari tevékenység szabad gyakorlásának kiharcolása, valamint a különböző gazdasági társaságok megjelenése, nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket hozott. A Pest Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetsége, a közelmúltban történt megalakításakor már belevehette programtervezetébe azt, hogy: törekszik az esélyegyenlőséget sértő ár-, adó- és pénzügyi intézkedések feltárására, valamint nyilvánosságra hozatalára. Ezért, ha szükséges, igénybe veszik a tiltakozás minden számításba jöhető módját. A szövetkezeti tag — dolgozói, vállalkozói és tulajdonosi — pozíciójában csak az egész kollektíva akaratából következhet be változás. Egy új, vállalkozó centrikusabb szövetkezeti modell meggyökere- sedése viszont nem megy máról holnapra. A jövő szövetkezetében a tagsági viszony meghatározó eleme nem a termelésben való személyes részvétel, hanem a tulajdonosi vagyoni közreműködés lesz. A változó piacgazdaság elviseli, sőt megköveteli a termőföldeket igénylő parasztréteg, az oly sokszor emlégetett farmertípusú magánszektor térnyerését is. A közösbe vitt földek feldarabolása azonban csak ott szorgalmazható, ahol az adott téesz már huzamosabb ideje a padlón hever. Az új földosztást hirdető, a már említett farmergazdálkodást idealizáló törekvések azt igénylik, hogy ne csak a tagi, hanem a szövetkezet közös tulajdonában levő, valamint állami földeket is jogi kényszerrel, a legjövedelmezőbb megművelést ígérők tulajdonába és használatába adják. Azonban ez a hirtelen előállt földéhség vajon kikre, a társadalom mely korosztályaira alapozódik? Az ugyanis köztudott, hogy a huszonévesek — de nyugodtan lehet állítani, a középkorosztály tekintélyes hányada — messze kerültek a mezőgazdasági munkáktól. Földművelési ismereteik hiányosak, vagy egyáltalán nem léteznek. Azok, akik meg értenének hozzá, már öregek és kiábrándultak. A vállalkozásra képes — viszont tulajdonnal, tőkével még nem rendelkező — tagi csoportok, különösen a fiatalabb nemzedék, a téeszek támogatásával válhatnak a szövetkezeti vagyon valóságos gazdáivá. Akik a szövetkezeti Művészkörökben még forog az a sokszorosított, egyszerű kivitelű, magyar—angol nyelvű meghívó, amelyen egy bélyegzőforma emblémában tizenkét apró csillag szimbolizálja az egyesült Európát. Középen a felirat: First Europ’ Art Meeting Hungary. A kortárs zene-, az előadó-, a képző- és iparművészet találkozóját a jövő óv szeptember 7. és 14. között rendezik meg a budakeszi vadasparkiban. Az esemény első szponzora az NSZK- beli Hindelang dixielandegyüttes. A találkozó bevételének 50 százalékát a szervezők a Nemzetközi Vöröskeresztnek ajánlják fel. Mit érdemes még tudni erről a rendezvényről? Azt például, hogy a nemzetközi szabadtéri művésztalálkozón a képző- és iparművészek számára ötezer négyzetméternyi kiállítóhely áll majd rendelkezésre. A szervezők szívesen látják a nemzetközi mezőnybe a hatulajdonra épülő gazdálkodást szorgalmazzák, a vállalkozás egyik lehetséges formájaként, a földbérletet jelölik meg. így jöhet esetleg létre — a már említett bérleti forma tartós alkalmazása révén — a magyar mezőgazdáságban a vegyes tulajdonlás fokozatos kialakulása. A Pest Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetségéhez már több, mint hetven kistermelő is csatlakozott, jelezve, hogy szükség van az érdekvédelemre, a piaci és gazdálkodási stratégia összehangolására. Gyócsi László Az emlékezetes 1973-as energiaár-robbanást követően a szokottnál is erőteljesebb kőolaj- és földgázlelőhely-ku- tatásokba fogtak a jobbára importra szoruló országokban, köztük hazánkban is. A közepes és mélyfúrások aztán gyakorta azt eredményezték, hogy az említett energiahordozó helyett kitűnő gyógyhatású termálvízre leltek az olajbányászok. Egy ilyen próbafúrás során Tápiószentmár- ton határában találtak rá az 50 Celsius-fokos, kénes tartalmú gyógyvízre. A helyi Aranyszarvas Termelőszövetkezet vezetősége már a kezdetekkor nagy fantáziát látott a termálkút hasznosításában, ß annak rendje-módja szerint alapos előkészületek után, három medencéből álló tsz-strandot alakítottak ki, a hozzá szükséges infrastrukturális, szociális, környezetvédelmi és higiéniai háttérrel. A szántóföldi növénytermesztési célokra szinte alkalmatlan területet aztán egyik évről a másikra telek- vásárlók lepték el. A kellemes környezet, s annak „gyöngyszeme”, a meleg vizű strand vonzza a látogatókat. A lendületet kapott vállalkozási hullám szerencsére nem kerüli el Tápiószentmár- ton határát sem. A tsz portáján már megfordultak az USA-ból és az NSZK-ból érkezett üzletemberek. Biztató az érdeklődés osztrák részről, hiszen számos tőkés cég érdekelt a magyarországi gyógy- idegenforgalom fejlesztésében. Szabó János, a szövetkezet elnöke a témával kapcsolatban elmondta, hogy akadt már olyan vállalkozó is, aki annyira belelkesedett, hogy megígérte, már ezen a télen fedett fürdőben lubickolhat a nagyérdemű. Aztán az ígéretből semmi sem lett. Az illető felszívódott, mint a kámfor. Szólt arról is. hogy nem sza- ban elkapkodni az esetleges részvételt valamilyen kft.-ben vagy netán rt.-ben. Szükség van a jelentkező cégek behatóan alapos vizsgálatára. Ahhoz, hogy itt a jövőben motel vagy hotel létesüljön, kemény valuta kell, s nem is kevés. Ezen a héten, november 25- ére jelezte érkezését egy osztrák üzletember, s vele akár részletkérdésekről is tárgyalhatnak. Részt kíván venni az Aranyszarvas Tsz az 1989. december 4—6-án, a Pesti Vigadóban tartandó nemzetközi befektetési börzén, hiszen azzal a céllal szervezik, hogy valóban működőképes közép-kelet-európai tőzsde kezdje meg áldásos tevékenységét. zai jelentkezőket, s megkülönböztetett figyelmet kívánnak szentelni a Pest megyei érdeklődőknek, már csak azért is, mert a kezdeményezés a megyéből, Budakesziről indult. Az ott élő számos művész közül Varga Vilmos festő bocsátotta útjára a vállalkozást, aki egy másik alapítványt is tett a fiatal magyar művészek segítésére, nemzetközi megismertetésére. Varga Vilmos egyébként még októberben Algírban járt, ahol kiállításának bevételét az algíri gyerekek élelmezésére, otthon- teremtésére ajánlotta fel. ' Az Europ’ Art Meeting rendezvény megvalósítására két festménye szerzői jogdíjáról mondott le, amely alkotásairól képeslapok készülnek. A találkozó nevezési díja tízezer forint, amely összeget csekken, 1990. február 5-ig kell elküldeni a Varga Vilmos-alapít- vány címére, 2092 Budakeszi, Esze Tamás u. 14. f 17 Szép könyörgés szentmise után Miért csupán az aranyat? Ünnepi hangversenyre került sor november 19-én este a budaörsi katolikus templomban. öt esztendeje alakult meg ugyanis a Pro Musica vegyes kar. Annak idején nagy újdonságnak számított ez az esemény a településen, amely igencsak szűkölködik énekkarokban. Fél évtizeddel ezelőtt tették ki a toborzót a budaörsi tanácsháza bejáratánál. Nem Kossuth Lajos üzent, hanem néhány lelkes dalszerető és énekelni tudó helybéli ember: kórust alakítanak. Egyikük, Bandur Erzsébet óvónő azt javasolta: próbálják megnyerni Sapszon Ferenc Liszt-díjas karnagyot, kiváló művészt vezetőnek. Kérésük meghallgatásra talált, mert a rádió karigazgatóját is izgatta a feladat: megalakítani, útjára indítani egy amatőr együttest. Simán ment tehát minden, mert — ha nem is sok ember, de — lelkes, szorgalmas tagok jelentkeztek a környező falvakból és a fővárosból. Három hónap múltán már felléptek egy ünnepségen, később azonban önálló koncerteket adtak. Mégpedig rendszerint telt ház előtt — nagy sikerrel. A tapsot mindenkor megérdemlik, keményen megdolgoznak érte. Kedden és pénteken este háromórás fegyelmezett próbát tartanak. Jókedvűek. Közben ugyanis közösséggé formálódott a harminc ember. Névnapokon köszöntik egymást, kirándulni járnak, így a családok is összeismerkedtek. Megoldották azt, hogy a próbák alatt legyen, aki vigyáz a gyerekekre. Becsülendő a kitartásuk, s egymás iránti tiszteletük. Sapszon Ferencnek kitűnő helyettese akadt Zalayné Füles Márta énekpedagógus személyében. A szólamvezetőkre mindenkor számítani lehet: a szopránnak Szabóki Tünde, a enornak Hornyák Tamás, a basszusnak Illés Károly a izólamvezetője. Zongorakísérőjük Mohai Mária. Mozgalmasak napjaik mostanában. November 17-én a Ráday kollégium dísztermében minősítő hangversenyre került sor. Több kórussal együtt tartották meg ezt az eseményt. Húszperces programot kellett összeállítaniuk. Előadásuk alapján úgy döntött a zsűri, hogy arany fokozatra érdemesek. Nagy Olivér, a Zeneakadémia nyugalmazott professzora volt az elnök. Meglepetten kérdezte Sapszon Ferenctöl: miért csupán az aranyat pályázták meg? Hiszen ez az együttes magasabb minősítést is megérdemelne: a fesztiválkórus fokozatot. Ám a karnagy és az énekkar tagjai úgy érzik, hogy az arany szép eredmény ötesztendős tevékenységük után. Ahhoz, hogy továbblépjenek, szakmailag még biztosabbak legyenek, inkább gyakorolnak még néhány hóhapig. Létszámuk most már megközelíti az ötvenet, azonban nem tettek le arról, hogy száztagú vegyes karrá fejlődjenek. Átlagéletkoruk negyven esztendő körül alakul, ám akad közöttük néhány diák is. Alighanem ez a sikeres minősítő még felszabadultabbá tette az együttest a jubileumi koncerten. Az esti szentmise után Kodály—Balassi Szép könyörgés című művével kezdtek. Elhangzott az est folyamán előadásukban többek között Bach, Bárdos, Farkas, Gasparini, Mozart, Josquin dalmű — szám szerint tizenhét! Ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy az együttes erőssége a régi zene: madrigálok, kánonok interpretálása. Több, ritkán hallható dal került be általuk a rádió zenei archívumába, ám élő adásban is szerepeltek már negyvenperces műsorral. November 22-én szerdán újabb rádiófelvétel készül velük. Hangszalagra kerül Perti: Inter vestibulum, Farkas Ferenc—Babits Mihály: Erdély és Gasparini: Adoramus te Christie. Ez utóbbival aratták a legnagyobb sikert a minősítő vizsgán. Vennes Aranka Csőváron ötven évre vannak az ezredfordulótól Óvoda a halottasház tövében Nemrég felmérés készült a megye általános iskoláinak műszaki állapotáról, az intézmények tárgyi működési feltételeiről. Nos, a kép nagyon rossz, néhol egyenesen drámai. Azt már megszokták a pedagógusok, diákok és szülők, hogy tűzoltólaktanyában, pártházban, könyvtárban, tanári szobában tanulnak a gyerekek, s ez ügyben még most, a demográfiai hullám középiskolába való át- kerülésével sincs elmozdulás, hiszen kisebb csoportokra kell bontani az osztályokat például a nyelvi, vagy a matematikaórákon. Kényszerből, szükségből azt is elfogadják, hogy oktatási intézmények sora vár például födémfelújításra, de nincs rá pénz, így nem marad más, mint az egymást követő statikai vizsgálatok és a sűrű fohász. Már nem kutatják, ki volt az az őrült, aki kitalálta és ráerőszakolta az oktatásügyre az úgynevezett Forfa- iskolákat, amelyeket 10-12 év után szanálni kell, mert a falból egyszerűen kihullanak a szerelvények, s ha egy jól megtermett gyerek viccből belerúg a falba, hát benne marad a lába. Életveszélyes az iskola Nem messze a fővárostól, Pomázon létezik olyan iskola, amely öt! telep-, azaz telekhelyű. Egyetlen intézmény nyolc épületben oktat. Közöttük iskolának csak jóindulattal alkalmas családi házakban is. Azt már borzongva teszem hozzá, hogy ugyanitt, a kisegítő iskolásoknak a főforgalmi úton kell átkelniük azért, ha elemi szükségletüket kívánják elvégezni, mert csak az út túloldalán levő épületben van mellékhelyiség. Hogy a gyerekeknek zsibongóul a családi ház előszobája szolgál, az már ezek után említésre sem méltó probléma. És e súlyos helyzeteket sajnos még mindig lehet fokozni! A mindössze 734 lelket számláló Csővár általános iskoláját nemrégiben életveszélyessé nyilvánították. A településen az összevont 1—3. és 2—4. osztályba összesen harminckét gyerek jár. Az 1936- ban leventeotthonnak épült iskola lejtős területen, löszös talajon áll, képletes hasonlattal élve a talponmaradási esélyei alig jobbak, mint a korcsolyapályán először megállni akaróé. A csúszó talaj következtében az épület állandóan repedezik, toldozgatták-fol- dozgatták is éppen eleget. Ennek ellenére jobb híján azzal kísérleteztek egykor, hogy erős alapra, az iskola oldalához illesztik az óvoda épületét. Ebből az elképzelésből azonban szerencsére semmi sem lett. ám a kicsik elhelyezése most minden képzeletet felülmúl. Az ovisoknak egy, valamikor istállónak készült épületben biztosítottak helyet, de az, most tessék figyelni (!), mindössze húsz méterre van a temető ravatalozójától, higiénés körülményei pedig a balkáni állapotokkal egyenlőek: a gyerekek pottyantós vécére járnak! Summa summarum, amikor a statikus rátette az iskola épületére a jelzést, s közölte, amennyiben az megreped, azonnal rohanjanak ki, mert az épületre ráomlik a tető, az iskolásokat rögtön a művelődési ház klubhelyiségébe, illetve az onnan 500 méterre levő sportöltözőbe telepítették át, azóta ott tanulnak. Vak vezet világtalant A megyei tanács legutóbbi ülésén e drámai helyzet miatt interpellált Komáromi Gyula, a közös tanács. Ácsa vb-titká- ra. A napokban postázott válaszlevél tartalmáról Tárd Sándornétól, a megyei tanács művelődési osztályának beruházásokkal foglalkozó építészmérnök főelőadójától érdeklődtünk. — A helyszíni szemlén tapasztaltak maximálisan alátámasztották az interpelláció jogosságát, ám a megyei tanács sajnos az idén nem. s várhatóan jövőre sem lesz abban a helyzetben, hogy pénzügyi támogatást nyújthasson — állítja Tarci Sándorné. — Azzal tisztában vagyunk, hogy a település ezt a problémát önmaga képtelen megoldani, ezért levélben kértünk támogatást Glatz Ferenc művelődési minisztertől. Reméljük, hogy a minisztériumnak sikerül egymilliót kipréselnie magából. Közben annak is utána néztünk. hogy a minisztérium által 1986-ban tanteremfejlesztésre biztosított pénzéből Po- máz hárommillió forintot kapott, ám ezt az összeget nem használták fel, mert a tanácsnak nem állt rendelkezésért a tervezett három tanterem létesítéséhez szükséges önerős rész. Tudjuk, hogy a pomá- ziak most ezt a pénzt tanterem-korszerűsítésre, -felújításra kívánják fordítani, de erre, információink szerint nincs lehetőség. Így tehát ezt a pénzt átcsoportosíthatjuk Csővárnak. Nekik egyébként ugyancsak van hárommilliójuk, amit a rettenetes óvodai állapotok megszüntetésére tartalékoltak. Ez összesen hétmillió forint, ahhoz, hogy a már kijelölt területen felépülhessen az új, két tantermes iskola és egy foglalkoztató az óvodásoknak. Mint megtudtuk, a régi iskolában volt egy tornaszoba is. amiről azonban a jelen körülmények között álmodni sem lehet. Akkor sem. ha a bontott anyagból valamennyi fo- rintosítható érték még megmenthető. hiszen ez is szükséges az új épület megvalósításához. Utazó szennyes edények A melegítőkonyhát viszont mindenképpen ki kell alakítani, mert amióta kiköltöztek a gyerekek a régi iskolából, azóta az ebédet a tányérokkal, evőeszközökkel együtt Ácsáról kapják. Mosogatni viszont nem lehet, ezért a szennyes edényeket naponta vissza kell küldeniük. A megye azt javasolta a csőváriaknak, hogy azonnal kezdjenek hozzá az új épület terveztetéséhez, ők pedig megkérték már a kiszemelt területre a statikai szakvéleményt. Nem árt a fokozott óvatosság! A vagyon valóságos gazdái A bevétel fele a Nemzetközi Vöröskereszté Szabadtéri művésztalálkozó Jön a tőke Tápiószentmártonba Strandol a téesz Csak sejtem, mit szól majd Pomáz, hogy elveszik a településtől a milliókat. Ügy tűnik, vak vezet világtalant. hiszen annak a falunak kell segítenie, amelyik maga is éppen elég nagy bajban van. Erre a szituációra igaz a mondás: szegény ember vízzel főz! Fazekas Eszter
