Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-21 / 275. szám
4 &£Mtm 1.989. NOVEMBER 21., KEDD Szabad iskolafenntartás és -választás Menedzselés „fejkvóta” alapján Postabontási VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A gödöllői MDF vitafia Csurka István diagnózisát Nincs SzDSz-fertőzés A jövőben szakítani kell az iskolafenntartás állami monopóliumával — hangzott el a napokban az prszággyűlési bizottsági üléseken, amelyeken az új oktatáspolitikai koncepció leglényegesebb elemeit vázolta Glatz Ferenc művelődési miniszter. Hogy ez mit jelent, s milyen változásokat hozhat a gyakorlatban? Glatz Ferenc elöljáróban leszögezte: a kormányzat célkitűzése továbbra is az, hogy az iskolai tanulás lehetőségét minden állampolgár számára biztosítsa. Az iskolafenntartói monopólium feladása az állam részéről azt jelenti, hogy mind magánszemély, mind társulati, illetve egyedi, mind egyházi intézmény alapíthat, illetve működtethet iskolát az állami iskolák mellett. Hogy egy adott település, község vagy város milyen típusú iskolában, milyen fenntartó révén oldja meg az ott élő gyermekek óvodai nevelését, iskolai oktatását, erről a helyi önkormányzat dönt a jövőben. A lényeg, hogy minden iskolafenntartó arányosan egyenlő mértékű támogatást kap: vagyis az állam nem az iskolatípusokat, hanem az ott tanulókat menedzseli majd. Ezért a kormányzat megállapít egy „fejkvótát”, amely minden magyar iskolába járó gyermeknek jár. Ennek összege a jelenlegi tervezetek szerint tanulónként és évente 3-13 éves korig négyezer, 14-18 éves korban 39 ezer forint körül mozog. Létszám arányában Ezt a pénzt létszámarányosan megkapja minden intézmény, függetlenül attól, hogy magán, egyleti; égfflittzt vagy állami iskoláról van-e szó. Mindazonáltal számolni kell bizonyos feszültségekkel és erős differenciákkal is, hiszen lesznek olyan települések, önkormányzatok, amelyek a helyi adóbevételekből ezekhez a normatívákhoz többet tudnak majd hozzátenni, többet képesek, illetve akarnak áldozni az oktatásra. Az állami iskolák esetében egyébként az iskolafenntartó közösség jogait és érdekeit az iskoA jelen és a jövő nemzedéke, az ország holnapja során érzett aggodalom késztet bennünket arra, hogy önhöz, a magyar törvényhozás felelős tagjához forduljunk levelünkkel. Könnyen átlátható, s politikusok, miniszterek, kormánytisztviselők nyilatkozataiban is már-már közhelyszámba megy: az oktatás ügye stratégiai fontosságú kérdés, fejlesztése elsőrendű nemzeti érdek. A valóság ugyanakkor egészen mást mutat, s az Országgyűlés elé most és a közeljövőben kerülő előterjesztések: az államháztartási törvényjavaslat. az önkormányzati törvény koncepcióvázlata, valamint az 1990. évi állami költségvetés első olvasata is ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. A közoktatásban — mint ahogy a többi költségvetésből működő ágazatban is — nem érvényesíthetőek mindent meghatározóan a piac törvényei. Amikor 1600 tanácsnál végzett országos próbaszámítás szerint közülük 1000 forráshiányos, nem utalható az alternatívák körébe, hogy egy helyi önkormányzat egészséges ivóvizet biztosítson-e a lakosságnak, vagy inkább óvodát, iskolát működtessen! A jövő évi állami költség- vetésben az oktatásügyi előlák irányában a megalakuló iskolaszékek képviselhetik majd. Ez, az adott település polgáraiból, iHetve az iskola képviselőiből álló testület ellenőrizheti például, hogy az intézmények jól hasznosítják-e a rájuk szánt forintokat, a különböző iskolai beruházásokat. Ugyanakkor természetesen az államnak garanciákat kell kapni arra vonatkozóan, hogy a különböző fenntartású iskolákban a magyar állampolgárok az állam által előírt kötelező ismereteket megszer- zik-e. Biztosítékot kell tehát kapni arra, hogy a fenntartók — mind szakmailag, mind anyagilag — az alkotmánynak és az új oktatási törvénynek megfelelő módon tudják az iskolát működtetni, Számonkérték Továbbá arra vonatkozóan, hogy a tanulók mindenhol megkapják-e azt az alapvetően szükséges általános és középiskolai tudás- és ismeretegyüttest, amely a magyar társadalom számára, az európai felzárkózáshoz nélkülözhetetlen. E készülő nemzeti tantervet minden iskola a maga egyéni színének megfelelően egészítheti ki, de — függetlenül attól, hogy az állami, magán vagy egyházi iskola — figyelembe kell vennie. Ez lesz az, amit számon kell kérni az állami érettségin. Egy példával érzékeltetve: az a lényeg, hogy a diákot tanítsák meg arra, hogy mikor volt a Rákóczi-szabad- ságharc, de ennek eltérő szemléletű feldolgozásához egy katolikus vagy protestáns isko- ^Ifcnakjbga van. Mérni azt kell, hogy a vizsgázó tudja-e, hogy mikor volt az esemény, és hogy szemléletét, felfogását, logikusan alá tudja-e támasztani. A kialakítandó új típusú területi-szakmai felügyelet sem tantárgyi felügyelet lesz, hanem azt vizsgálja majd, hogy a különböző fenntartók által működtetett iskolákban a parlament által elfogadott oktatási törvénynek megfelelően történik-e az oktatás. irányzatok ismét alárendelődnek minden más célnak. A 0 százalékban tervezett dologi automatizmussal „garantált” az intézmények működésének szintcsökkenése, ugyanis az ezzel kapcsolatos költségeket az 1990-re előjelzett élelmiszer- és energiaág, valamint a lakbérek 50—200 százalék közt várható emelkedése mellett semmilyen szociálpolitikai kompenzációval nem lehet még a szülőkre sem áthárítani. A kormány azon másik szándékát pedig, amely saját hatáskörében úgy kíván javítani a pedagógusok bérezésén, hogy az ágazat. 16 százalékos éves bérfejlesztésen belül 20 százalékos bérautomatizmust kínálva nekik, szembefordítja őket az ugyanazon intézményben dolgozó technikai állományú kollégáikkal, mindössze 7 százalékra taksálván őket, egyenesen tisztességtelennek tartjuk és ilyen formában elutasítjuk. Amennyiben azonosulni tud álláspontunkkal, az elkövetkező ülésszakok vitájában és a döntések meghozatala során képviselje azt, mint Pest megye iskolaügyének, pedagógusainak érdekeit is. A Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei titkári tanácsa nevében Solymosi Sándor megyei titkár. „Tisztelt Szerkesztőség! Az 1989. 11. 17-i számban megjelent Csurka István-in- terjú szervezetünket súlyos vádakkal illette. Kérjük, hogy válaszunkat módosítás és kommentár nélkül a megyei oldalon közölni szíveskedjenek. Gödöllő, 1989. 11. 17. Köszönettel: MDF Gödöllői Szervezetének elnöksége” A gödöllői MDF-esek levelében megfogalmazott kérést teljesítjük, azt azonban kedvetlenül megjegyezzük, hogy hasonló hangnemű írásos igénybejelentést még a rosszemlékű kézi vezérlés időszakában sem kaptunk az akkor hatalmon lévő párttól, vagy annak helyi szervezeteitől. Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy véleménye legyen, és ezt a lap hasábjain kifejtse. Ez ugyanis bennünket legalább annyira megillet, mint a levélírókat. A konkrét vitában azonban mégsem foglalunk állást, mert azt az MDF mint politikai párt belső ügyének tekintjük. ★ Az MDF Gödöllői Szervezete meglepődve értesült a Pest Megyei Hírlap november 17-i számából, hogy mint speciális, újonnan felfedezett SZDSZ-vírus fertőz és bomlasztani kíván. A diagnózis szerintünk hibás, és ez annak tudható be, hogy nem képzett orvos, hanem egy botcsinálta doktor, Csurka István író (főszerkesztő) állapította meg, a •„beteg” vizsgálata nélkül. Mi, akik nemcsak távolról, de belülről is ismerjük ezt az organizmust, az MDF Gödöllői Szervezetét, nem tartjuk magunkat fertőzöttnek. Ez a szervezet független, saját véleménnyel bíró, szabad emberek önkéntes akaratából jött létre egy szellemi irányzat, az MDF Alapítólevelében megfogalmazottak helyi képviseletére és politikai gyakorlatba ültetésére. Ezen elvek alapján magunk teremtettük meg életterünket, töltöttük ki hétköznapjainkat tartalommal, s alakítottuk ki a hozzánk hasonlóan gondolkodókból szervezetünket. Azt, hogy működésünk nem volt hatástalan, szerénytelenség nélkül állíthatjuk. Mindezt központi irányítás, támogatás, ledorongolás, kioktatás nélkül, saját programunkat a nyilvánosság elé tárva és képviselve értük el. Egyéves működésünk alatt megszoktuk — környezetünk igényelte is —, hogy legyen véleményünk, és ezt nem féltünk kinyilvánítani •ákkor sem, ha ez nem egyezett másokéival, a „hatalmasságokéival”. Véleménykülönbségünk ellenére a másokat nem kívántuk eltiporni, „agyagba döngölni”, ökölpárbajra hívni. Ez falusi kocsmákban és nem értelmes emberek társas kapcsolatában szokásos. Csurka István diagnózisát az alábbi tények is megkérdőjelezik: Nyilatkozatunk nem ellenkezik az MDF Alapszabályával, ugyanis az alapszabály 17. és 69. szakasza módot és lehetőséget ad olyan helyi tevékenységre, kapcsolatokra más szervezetekkel, mely az MDF céljait nem sérti. Mivel az országos elnökség 1989. november 8-án megjelent nyilatkozata felhatalmazta tagjait, hogy saját belátásuk szerint döntsenek a népszavazás kérdésében, az MDF Gödöllői Szervezetének közgyűlése által november 11-én elfogadott és közzétett nyilatkozata azzal semmilyen módon ellentétes nem lehet. Előre nem tételezhetjük fel, hogy az MDF országos elnöksége 1989. november 14-én állásfoglalását megváltoztatja. Csurka István azon vádja szintén sántít, hogy már három választmányi ülésnek kellett az MDF Gödöllői Szervezetével foglalkozni. A számszaki hibán túl, itt is az alapszabályra hivatkozunk, mely szerint a választmány napirendjét saját maga határozza meg. Ily módon nyilván önszántából, nem külső kényszer hatására, nem az MDF Gödöllői Szervezetének kérésére foglalkozott szervezetünkkel. Feltettük Csurka István kérdését mi magunk is szervezetünkben, kit vagy mit képvisel az MDF Gödöllői Szervezete? Mi az MDF-et, annak alapeszméjét képviseljük, elfogadva alapszabályát, de nem képviseljük Csurka Istvánt, nem fogadjuk el az elvakult pártfegyelmet és a demokratikus centralizmust. Így, bár álláspontunk a népszavazásról az MDF szervezetein belül valószínűleg kisebbségi véleményt tükröz és eltér az országos elnökség legutolsó álA Pest Megyei Hírlap november 18-i számában Mészáros Ottó tollából cikk jelent meg „Föhatalom” címmel. Az újságíró azon meditál, hogy vajon milyen lesz az új parlament, s meditációjának minden sora azt a kétkedést sugallja, hogy aligha lesz jobb, mint a régi, s ráadásul még lényegesen többe is kerül. A cikkíró szerint félő, hogy a szakmájához ragaszkodó, s ezért a képviselőséget főállásban nem vállaló mérnök vállalati igazgató vagy a hasonlóan vélekedő jelenlegi ormos, művész, lelkész stb. képviselők helyett tapasztalatlan s a területet nem ismerő emberek kerülnek a parlamentbe, sőt — horribile dictu — éppenséggel olyanok, akik — talán mert szakmájukban meg sem feleltek —, most egv miniszteri fizetés reményében boldogan ülnek majd be „valaki helyett” a képviselői székbe. Nem akarok demagógiára demogógiával válaszolni, mégis fel kell tennem a kérdést: ha olyan jól működött az eddigi parlament, akkor hogyan jött létre az az áttekinthetetlen jogszabályi dzsungel, amelyben a hazai állampolgár éppúgy képtelen kiigazodni, mint a tőkéjét befektetni szándékozó külföldi? Ha olyan sok kiváló vállalati igazgató, orvos, rpűvész és lelkész képviselőnk volt, akkor hogyan lehetséges, hogy az államapparátus (a végrehajtó hatalom) bármikor zsebre tette ezt az Országgyűlést? Mert — gondolom — többek között ezért van az, hogy évtizedeken keresztül rendeleti kormányzás volt az országban, hogy nem tudunk elszámolni a felvett kölcsönökkel, hogy csődbe jutott az államháztartás, hogy semmibe vették a környezetvédelmi szempontokat ... stb., stb. Kételye természetesen mindenkinek van — erre még visszatérek —, de a régi állampárti berendezkedést s annak komolytalan Országgyűlásfoglalásától, nem egyedi, és mint demokratikusan gondolkodók, természetesnek tartjuk, hogy ennek nyilvánosan hangot is adhassunk, ez országos szervezetünkben ellenünk ne fakasszon elvakult gyűlöletet, országos elnökségünk, illetve annak tagja felelős, érett politikushoz méltó toleranciával fogadja. Továbbra is valljuk, hogy a 4 IGEN + az új parlament szolgálja a legjobban az ország érdekeit, s ha ez egybeesik más szervezetek véleményével, akkor azokkal ebben a kérdésben együttműködünk. MDF Gödöllői Szervezetének elnöksége ★ A levél kézhezvétele után megkérdeztük Csurka Istvánt, kíván-e valamit hozzáfűzni a gödöllőiek mondandójához, de így válaszolt: — Nincs mit hozzáfűznöm, hiszen a levél önmagáért beszél. Csupán egy kérdést teszek fel, ugyanazt, amit már a választmányi ülésen is feltettünk a gödöllőiek képviselőjének: Mi tartja őket az MDF-ben, ha egyetlenegy gondolatával sem értenek egyet? lését visszasírni aligha van okunk. A végrehajtó apparátus gyámkodása alól (a bírói hatalommal együtt) kiszabadított, a mi megbízásunkból most már valóban a „főhatalmat” gyakorló Országgyűlés akkor is-jobban és hatékonyabban fog működni, ha a most megválasztandó képviselők egyénenként nem fognak magasabb színvonalat képviselni — mert hogyan is lenne most nálunk az elmúlt évtizedek pangása után egyszeriben közel 400 profi politikus —, mint az előző Országgyűlések honatyái. Jobban fog működni — ennek kijelentésére az úgynevezett szocialista országok több évtizedes egyöntetű negatív példája, illetve a nyugati demokráciák eddigi eredményes működése egyaránt feljogosít —, először is azért, mert megfelelő törvények alkotását, a kormány munkájának folyamatos kontrollálását aligha lehet évi négy-öt alkalommal tartott két-három napos üléseken másod-, harmad- és ki tudja, hányadállásban elvégezni. Ez egész embert kíván! Méghozzá közel 400 egész embert. Továbbá színvonalas kiszolgáló apparátust is. De különösen jobban fog működni azért, mert megszűnik a parlament és az államapparátus, illetve a gazdaságitársadalmi szféra közötti egészségtelen összefonódás. Vajon a még oly kiváló vállalati igazgató is tudja-e magát függetleníteni, amikor képviselőként törvényt alkot, vagy az éves állami költségvetésről szavaz, egyrészt vállalati igazgatói mivoltától, másrészt pedig attól, hogy a törvényt előterjesztő miniszter történetesen az ő hivatali főnöke is? Nem véletlen, hogy a jövőbeni képviselők sem az államigazgatásban, sem a gazdasági életben semmiféle tisztséget nem vállalhatnak, semmiféle mellékjövedelemre — kivéve természetein esetleges saját gazdaságuk, saját vállalkozásuk jövedelmét — szert nem tehetnek. így fizeHév szerint Az érdi szervezeteknek és pártoknak a városi tanácsnál tartott november 7-i megbeszélésen már közöltük, hogy a népszavazás előkészítésében és lebonyolításában nem kívánunk részt venni, mivel nem ériünk egyet a kezdeményezéssel sem. Elhatározásunkban az MDF országos elnökségének felhívása is megerősített. Ezért mi a meghívás ellenére sem voltunk ott azon a rendkívüli tanácsülésen, amelyen az előkészületet vitatták meg. Így az ott, illetve az utána történtekről akár hallgatnánk is, mégsem tehetjük. Annál is inkább, mivel nem értünk egyet az olyan általánosítással, amellyel a Pest Megyi Hírlap november 17-én beszámolt a történtekről (Hallgatta a hallgató tömeg). mintegy sugallva, hogy az Érden működő pártok és szervezetek akár egy kalap alá vehetők. Tudomásul kell venni, hogy a demokrácia (demokratikus) politikai szervezetek és pártok nélkül nem létezik. Gondoljunk arra, hogy az ország irányítását (az eddigi egy helyett) elöbb-utóbb több párt és szervezet veszi át, de nem mindegy, hogy melyikek. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy mindenkinek és minden szervezetnek név szerint kell vállalnia cselekedeteit, ezért a tájékoztatás sem általánosíthat, hanem névre szólónak kell lennie. Fóthi Ákos—Harmaf Béla MDF Érd és Vidéke tésük, bár valóban többszöröse lesz az átlagkeresetnek, minden bizonnyal messze elmarad az üzleti élet egy-egy sikeres vagy éppen szerencsés szereplőjének jövedelmétől. A cikkírónak igaza van, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy ez az új parlament bizony sokba fog kerülni, ha ezt azért teszi, hogy a választópolgár kétszer is gondolja meg, kire adja szavazatát. De persze nem árt rögtön feltenni a kérdést, hogy a régi parlament valóban olcsó volt-e! Kiszámította-e már valaki, hogy mennyibe került, amikor gazdasági vezetőket, orvosokat, államigazgatási tisztség- viselőket és munkásokat vont el munkájuktól. És kiszámította-e valaki — ki lehet-e egyáltalán számítani —, hogy mennyibe kerül egy rosszul működő, a „főhatalommal" rosszul sáfárkodó parlament? Mint említettem, valamennyien tele vagyunk kétségekkel. S az újságírónak erről is írnia kell. A kétségek felsorolása közben sem feledkezhet meg azonban az újságírás egyik legfontosabb feladatáról, a pontos tájékoztatásról. Felelőtlenség ugyanis egyoldalúan olyan kétségekkel traktálni a választópolgár olvasót, amelyek átlagos tájékozottsággal is kielégíthetőén megválaszolhatók. Az újságírótól pedig elvárható — legalábbis abban a témában, amelyről írni akar —, hogy az átlagosnál tájékozottabb le- gven. Már csak azért is. mert kételveink egyoldalú tálalásával könnyen elbizonvtalanít- hat.iuk a választópolgárt, aki aztán abbeli hitében megerősödve, hogy a politika úri huncutság, el sem megy szavazni. Ez azután már valóban sokba kerülne nekünk! G. Vass István ★ Sajnáljuk, hogy olvasónk egyébként sok értékes gondolatot tartalmazó hozzászólása cikkünk jelentős félreértésén alapul. A szakszervezet álláspontja Levél a képviselőkhöz az oktatásügyért / : y<j, ó .o '.V-j .Jj j Lehet-e másodállásban ,, .• i' i . -1 -• • ! t***- • főié % ) s\f»• \ gyakorolni a főhatalmat?
