Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-20 / 274. szám
■ißfW*1989. NOVEMBER 20., HÉTFŐ A Magyar Néppárt nagyválasztmányi ülése Budakeszin Új agrárpolitikát követelnek Az idén júliusban újjáalakult Magyar Néppárt ma 191 alapszervezetében több mint 12 000 tagot tart nyilván, jóllehet úgy 30 ezren a jogelőd Nemzeti Parasztpártból soha nem léptek ki. A párt ma is vállalja a népi gondolat örököseként a saját eszményeihez és hagyományaihoz ragaszkodó nemzeti érdekek szolgálatát. A Magyar Néppárt nagy- . választmányának kibővített Ülését szombaton tartotta Budakeszin a művelődési házban. Az alapvető társadalmi bajok megoldására a Néppárt egy újraértelmezett harmadik utat ajánl. Szükségképpen olyan saját utat, amely a hazai hagyományokra alapoz, és minden jó külső mintát adaptál. Programjában kezdettől fogva kiemelt helyet kapott a gazdaság, s azon belül a mezőgazdaság, hiszen ők a nép, a vidék pártjának vallják magukat. A Néppárt új agrárpolitikát követel, amelynek alapja az állami tulajdon lebontása. Véleményük szerint a települések önkormányzatának vissza kell adni a földtulajdoni részesedést, s a gazdák — ha kérik — az aranykorona-érték alapján kapják vissza földjeiket. Nem céljuk a jól működő téeszek szétverése, hiszen a tapasztalatokra, a magas fokú gépesítésre szükség van, de a tulajdon- és birtokjogot egységesítve pontosítani, nevesíteni keli. Az javasolják, hogy az önkormányzatok kiépülésével egyidejűleg az egykori földosztó bizottságok mintájára alakuljanak meg a földhasznosítási bizottságok. E mai szervezetek többek a réginél, hiszen a termőföld megművelésének gondja is övék. A párt új, a mezőgazdaságot segítő hitelpolitikát követel. Olyan ösztönző árrendszert várnak, amellyel a piac szeszélyei kordában tarthatók. Kezdeményezik az önálló társadalombiztosítás, illetve a betegsegélyező egylet megalakítását is. A Magyar Néppárt február elejéig minden megyében megpróbálja legalább ezerre növelni taglétszámát, s kiépíti teljes szervezetét. A plenum úgy határozott, hogy még a választások előtt összehívja országos ülését, ám ezen tisztújításra már nem kerül sor. A parlamenti választásokon minden egyéni körzetben jelöltet kívánnak indítani, s arra számítanak, hogy legalább 30-40 képviselőjük bejut az új országgyűlésbe. A párt a parlamenti választások első fordulójában nem kíván koalícióra lépni, viszont ellenzi azt az SZDSZ-javaslatot, hogy az ellenzék a második fordulóban csak egy közös jelöltet támogasson. Szimpatikusnak minősítették az esetleges nemzetközi centrum létrehozását. amelyet az MDF a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyár Néppárt, a Független Kisgazda Párt és a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társaság alkothatnak. Jóllehet a kisgazdákkal való együttműködés attól függ, előtérbe ke- rül-e a parasztság képviselete. Ha az MSZP-ben a reformszövetségi irányzat válik hangadóvá, akkor a Magyar Néppárt nem zárja ki az MSZP- vel való együttműködést sem. A párt egyébként jelképes köztársasági elnökjelöltet szavazott meg Sütő András erdélyi író szemétében. Kórosak a gazdasági rögtönzésok A plenáris ülést követő szünetben interjút adott lapunknak Márton János, a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke. ■ Ügy vélem, különös jelentősége van annak, hogy a párt kibővített nagyválasztmánya ülésének helyszínéül Budakeszit, a vidéki települést választotta. — Természetesen, hiszen mi az egyetemes magyarság pártjaként kiemelt feladatunknak tekintjük a vidéki Magyarország képviseletét. Azt szeretnénk, ha egyenrangúvá válna a fővárossal, hogy Budapest a jövőben ne az ország vízfeje, hanem lüktető szíve legyen. Különös jelentőségű a főváros agglomerációja, hiszen itt talált otthonra a Budapestre vágyó, ám ott letelepedést nem nyerhetett tömeg. Az agglomeráció lé- lekszámának ugrásszerű növekedésével nem tudott lépést tartani az infrastruktúra. Azt szeretnénk, hogy megszűnjön az agglomerációba való további bevándorlás, egyben ösztönözni kívánjuk az ottani infrastruktúra fejlesztését. Mivel a főváros ütőerén lévő települések lakói többséggel Budapesten jelentkeznek munka- vállalókként. természetesen ott veszik igénybe a különböző szolgáltatásokat, hiszen jobb az ellátás. Ez pedig a fővárosra irdatlan terheket ró. Pártunk például a világkiállítás eszméjét csak akkor támogatja, ha annak hozadéká- ból részesül legalább Pest. Komárom és Győr-Sopron megye is. ■ Mi késztette arra a pártot, hogy a Nemzeti Megmentés Tanácsának felállítását szorgalmazzák felhívásukban? — Az ország helyzetének ismeretében úgy véljük, nem szabad megengedni a gazdasági rögtönzéseket, hiszen a bizonytalanság közepette az emberek felelőtlen költekezésbe kezdtek. Luxuscikkekre, mártunk elődjének, a Nemzeti Parasztpártnak talán a legnagyobb veresége volt, amikor a gazdakörök ezreit zúzta szét a sztálinista kultúrpolitika Ma különösen fontosnak látjuk az alapfokú közoktatás, a vidéki műveltségi központok fejlesztését, a népfőiskolák számának gyors szaporodását, a különböző fenntartású szel lemi műhelyek elterjedését. ■ A párt programjában markánsan fogalmazódik meg a családok segítése. Mi ennek az anyagi fedezete? — Véleményünk szerint a társadalmat hibás múrétegek- re osztani, azaz jövedelemmel nem rendelkező gyerekekről, munkavállalókról, nyugdíjasokról beszélni, s még ezen belül is bontani. A társadalom valós egységeiben, a családokban kell gondolkodni. A családi adóztatás hívei vagyunk. Hibásnak tartjuk tőlük ezen felül is elvenni, majd újra elosztani a pénzt. ■ Milyen a viszonyuk a Magyar Szocialista Párttal? — A válás, ahogyan a házasságban is, nehéz elhatározás. Az MSZP ezért a lépésért emelt fővel járhat, bátorsága miatt több tiszteletet érdemelne. Tapasztalni, hogy a középgeneráció is bűntudatot érez apái tetteiért, ami véleményem szerint nem helyénvaló. Felkészültségük egyébként mintha szerényebb lenne a vállalt feladatnál, de nélkülük, egy komoly baloldali párt nélkül nem juthatunk közelebb Európához. B A Magyar Néppárt megállapodott abban, hogy a novemberi választáson egy nemmel és három igennel szavaz, azaz a magyar népet alkalmasnak véli arra. hogy maga válasszon köztársasági elnököt. — Tartjuk magunkat a Nemzeti Kerekasztal eredeti játékszabályaihoz. Változatlanul az a véleményünk, hogy ez a szavazás fölösleges, hogy ezt a pénzt jobb helyre is elkelthettük volna. Mégis azt mondjuk, el kell menni szavazni, mert az első szabad választást nem kísérheti passzivitás. F. E. A vadászházban Lconyld Brezsnyev, Kádár János és Andrej Gromiko is vendégeskedett NEM KELL KIKÖTNI A VADAT, NAGY POLITIKUS Koronatanú az elvtársi vadászatokról Telkln az emberek tudni sem akarnak a vadászkastélyról. Jobb a békesség, ki tudja ml lesz még itt alapon ez a biztos. Eddig se ártották magukat az elvtársak és urak dolgába, most meg már minek abajgatní az ügyet. Hajnalban vagy késő este jöttek a Merced *sek. A vadászoknak nem kellett sokáig járniuk az erdőt. Hamar dörrentek a fegyverek, elkészült a teríték, aztán ősi szokás szerint az elejtő már vitte is az őt megillető trófeát. Igaz, a szarvasbikát tíz esztendeig Is nevelgetni kell, mire a puskavegre került vaddal nem vall szégyent mondjuk Josef Strauss. A CDU pártvezére viszont garantáltan büszke lehetett a Telkiben lőtt bikájára. Tanúsítja ezt a Münchenben, 1977. november 24-én keltezett levele, amelynek címzettje Tollner György, a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatója. A céget egyébként már jóval az Egyetértés, az elitcsapat vadásztársaságának májusi feloszlatása előtt magába olvasztotta a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság, Tollner Györgyöt pedig nyugdíj- ba küldték. Hivatali beosztásánál fogva ő koronatanúja, állandó résztvevője volt a telki rezervátumban történteknek. Szó, ami szó, ő sem lelkesedett a kíváncsislcodá- somért, de legalább nem tagadta azt, amit a környékben úgy is mindenki tud, illetve amin Király Zoltán ország- gyűlési képviselő májusi parlamenti interpellációja óta ország-világ csámcsog: tudniillik, hogy Gemenc, Gyulaj, Soponya mellett Grósz Károly akkori pártfőtitkár Telkás autókra költünk itthon és külföldön, ahelyett, hogy a tőkét a gazdaságban, a termelésben forgatnánk meg. A pénz így változatlanul a jómódú rétegek kezében marad, a szegények ebből semmit sem látnak vissza munkabérként. Hiányoznak a kis- és közép- vállalkozók, illetve, akik mégis erre adják a fejüket — tisztelet a kivételnek —, a gyors meggazdagodás gondolata vezérli őket. Azt akarjuk, hogy erre az átmeneti időre létrejöjjön egy felelősen gondolkodó és cselekvő tömörülés. B A nyáron Pécelen a húsboltban ez a felirat függött: hús nincs. Ott, ahol több ezer sertést, baromfit nevelnek. Nyilván az efféle anomáliák késztették a pártot az önellátó falugazdaság deklarálására, de vajon végleges állapotra gondolnak? — Ez a rendszer semmiképp sem helyettesíti a modern falusi gazdálkodást, de feltétlenül alkalmas az átmeneti korszakban a visszásságok kiküszöbölésére. Falvaink élelmiszerrel való ellátásának jelen körülményei a központi elosztási rendszer szörnyszülöttei. Megoldás lehet az egykori hangyamozgalom újjáélesztése. Mindehhez szervesen kapcsolódnak a gazdakörök, ahol a tagok átadhatják egymásnak gazdasági ismereteiket, fejleszthetik tudásukat. PárNYÍLT LEVÉL NÉMETH MIKLÓS MINISZTERELNÖKHÖZ TISZTELT MINISZTERELNÖK ÜR! Mi, a nyilvánosság munkásai a deklarációk és a nyilatkozatok dömpingje idején csak vonakodva íolyamodunk ehhez a megoldáshoz. De szorult helyzetünk rákényszerít bennünket, hogy nyílt levélben forduljunk önhöz. Az elektronikus és az írott sajtót egyaránt súlyos megrázkódtatások érik napjainkban. A magyar demokrácia születésénél buzgón bábáskodó sajtót ma többirányú, részben körein kívüli, részben saját környezetében felbukkanó veszély fenyegeti. Mindez olyan következményekkel járhat, hogy a demokrácia kibontakoztatásához, az ország előtt álló rendkívüli feladatok végrehajtásához egy erejét vesztett, színvonalában meggyengült, anyagi lehetőségeiben a működésképtelenség határán egyensúlyozó sajtója marad a nemzetnek. E levelünk közvetlen indítéka a bennünket feszítő veszélyek egyike. Ez az írott sajtót érinti, anyagi természetű és igen közeli: november 20-ra, hétfőre kell az ország valamennyi lapkiadó vállalatának válaszolnia arra a postai diktátumra, amely a terjesztési költségeket úgy emelné meg, hogy például a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozó napilapok mai árából, tehát egy 4,80-as újságból több mint a felét csak a postai terjesztési költség vinné el. Ez év elején az újságolvasók már megszenvedtek egy drasztikus áremelést, amelyben a terjesztési költségnövekedés is tetemes részt képvisel. A posta mostani elöntése, amihez a papír- és nyomdai árak tervezett, illetve már végrehajtott emelése társul, elkerülhetetlenné tesz egy újabb nagy áremelési hullámot. Ez a nyilvánosság mai színvonalát az írott sajtó területén alapjaiban rendítené meg. Nem a piaci realitásokkal szándékozunk szembeszállni, hanem azzal, hogy a piaci erőfölénnyel visszaélnek. A Magyar Posta a kiadóvállalatokkal folytatott tárgyalásokon közölte, hogy ha a kiadók nem fogadják el a Posta feltételeit, akkor a postásszakszervezet egyetértésével dolgozóik sztrájkba lépnek. Egyben azt is a kiadók tudomására hozták, hogy azokat a lapokat, amelyek a diktált árakat nem fogadják el, január 1-jé töl nem terjesztik. A Magyar Posta piaci erőfölényével él vissza, s szavakban ugyan már nem ragaszkodik terjesztési monopóliumához, ezt a több évtizedes kizárólagosságot mégsem lehet a valóságban egy jogszabály-módosítással megszüntetni. A Posta hol piaci szereplőként, hol országos hatáskörű költségvetési intézményként jelenik meg — attól függően, hogy melyik kedvezőbb a számára. Ezért kérjük önt: járjon közbe, hogy a Magyar Posta, mint tényleges terjesztői monopolhelyzetben lévő költségvetési intézmény, hozza teljes részletességgel nyilvánosságra, elkülönítve a lapterjesztésre vonatkozó valamennyi adatát, a költségek mértékét és összetételét, valamint a klasszikus postai tevékenység költségeinek a hírlapterjesztéshez kapcsolódó részletező tételeit. Ezen adatok átvizsgálásáig, a megtakarítási lehetőségek feltárásáig pedig kérjük, a sajtó súlyos megrázkódtatásához vezető áremelést függesszék fel. A Hírlapkiadó Vállalat lapjai: Esti Hírlap, Figyelő, Foci, Ludas Matyi, Képes L'Tjság, Kritika, Magyarország, Népszabadság, Nők Lapja, Pest Megyei Hírlap, Riport, Szabad Föld, Valóság, Világosság, Vasárnapi Hírek. kit is kivonta az Egyetértés hatóköréből. Nem söpörnek már a kastély felé az állami autók oly gyakran, s az új gazda, dr. Berdár Béla, a Pilisi Parkerdőgazdaság főigazgatójának tudomása szerint azóta mindössze egyetlen vendéget va- dásztatott itt a kormány. A szolgáltatásért egyébként éppúgy fizetni kell, mint a külföldi bérvadászoknak, azaz a lőtt vad értéke szerint tízezertől akár egymillióig. No és ehhez jön még a szállásköltség, a 80-120 nyugatnémet márka, illetve annak forintértéke, valamint az elfogyasztott étel-ital számlája. Korábban a költségvetés fedezte mindezt, s bár Tollner György szerint igen nehéz pontos összeget mondani, úgy évi 15 millió forintot juttattak e célra a BUVAD-nak. Magam nem tudom eldönteni, sok ez, vagy kevés, mindenesetre a hatalmas erdőterületről évente két-háromezer állatot lőttek ki, s ennek körülbelül harminc százalékát protokollvadászatokon. — A vadászháznak 1964- ben az első magas rangú vendége Tito volt. Aztán időrend nélkül néhány név: Brezsnyev, Gromiko, Kekkonen finn államfő, Fidei Castro, Kuba első embere, a már említett Strauss, Georges Marchais. a Frahcia Kommunista Párt főtitkára, és végül egy koronás fő, a nepáli király. Nyilván nem teljes a névsor, ahogyan megkopott az emlékezet az egykori állami, politikai vezetőinket sorolva is. Többször vadászott Telkiben Kádár János, Losonczi Pál, Németh Károly, Biszku Béla, Fock Jenő, Aczél György, Grósz Károly, de a szemtanú soha nem találkozott Telkiben például Óvári Miklóssal és Méhes Lajossal, bár ez nem jelenti azt, hogy ők esetleg máshol ne vadászhattak volna. A vadászház egyébként nem mondható túl előkelőnek, jóllehet a hatvanas évek közepén a nyolc, fürdőszobás, erkélyes szoba, illetve az apartman, az ízléssel díszített hall és a két ebédlő még nívósnak számított. Azóta azonban Tollner György állítása szerint néhánv vadász- társaság enné! már jóval elegánsabb épületre tett szert. Az étkészlet természetesen herendi porcelán, mellé ezüst evőeszköz dukál, és persze kristály poharak. Különleges menükre azonban nem kell gondolni. A legtöbb elegáns vendég többre becsülte a jó zöldséges húslevest, a házias ízű vadpörköltöt, a magyaros paprikás csirkét galuskával, mint a száilodaízű fantáziatálakat. — A személyzet mindig készenlétben volt, hiszen sokszor csak az utolsó pillanatban tudtuk meg, hogy mikor lesz vendég és milyen programot kíván. Ha nagy létszámú delegáció érkezett, jött a segítség a Gundeltől, a Budapest Szállóból, a Gellértből — mondja Tollner György, aki emlékei közül a következőket meséli még: — 1967-ben kerültem az erdészethez, s még abban az évben találkoztam itt Gagarin- nal és Tyereskovával. Ök már másodszor jártak akkor Telkiben, de én ezt nem tudtam. Mindkettőjüknek kedvezett a vadászszerencse, két-két disznót lőttek. A vacsoránál — szokás szerint — apró emléktárgyat adtam át Tyeres- kovának. Egy herendi sótartót. Megköszönte, majd azt mondta: Jaj, de kedves, a múltkor is épp .ilyet kaptam...! A másik történet Strauss látogatásához fűződik, akinek a felesége is eljött, s amíg a pártvezér hobbijának élt, az asszonyt az igazgató elkísérte az egyik budajeriői pincébe. A szőlősgazda szívesen kínálta az ismeretlent. Csak két hét múlva tudta meg, ki volt az illusztris vendége. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy a protokollvadászatokon kikötik a vadat. Tollner György csak mosolyog, botorságnak tartja a véleményt. Azt mondja, a siker garantálásának más eszközei vannak. Például az, sok vadat hajtanak, etetik az állatokat, méghozzá több, jobb minőségű eleséggel, s ismerik, merre vonulnak a vadak. Eny- nyi az egész. Persze előfordul. hogy hoppon marad a vadász. Egyszer Gromikó is trófea nélkül távozott Telkiből. Hát igen, az elképzelés és a szerencse nem mindig vág egybe! Fotók őrzik az egykori vendégek ellesett pillanatait. Készült kiváló zsánerkép Kádár Jánosról, amint egv rönkön ülve megpihen, amúgy gumicsizmásán, sportkabátban, pulóverben. Strausst eredeti vadászruhában. kalapban kapták lencsevégre, Castro pedig puskával a kezében nevetett a kamerába. Aczél György, Kádár János és mások ,társaságában szemléli az egyik képen a gazdag terítéket. Lezárult egv korszak. Az Egyetértést, illetve a korábbi rendszerű protokollvadászato- kat egyetlen tollvonással szüntették meg, az állami rezervátum megnyitotta kapuit. Az egykori istállóból kialakított külön étteremben- bejelentésre bárkinek vállalnak rendezvényt, s akinek bírja a pénztárcája, éjszakázhat a szállodaként üzemelő vadászházban. Elalvás előtt meg találgathatja vajon kik is fekhettek élőits az ágyban. Mindenesetre tény, hogy mostantól szabad a gazda az idegenforgalom számára. A terület hasznosításéra egyébként már több külföldi cég jelentkezett a Pilisi Parkerdőnél. Fazekas Eszter
