Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)
1989-11-16 / 271. szám
4 19*9. NOVEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Lilian 17 EZER SZÓCIKK Új lexikon Megjelent az Akadémiai Kislexikon első kötete, 21 év vei az előző, többször bírált lexikon kiadása után. Az új mű második kötete 1990-ben jelenik meg. A kislexikon 17 ézer szócikket tartalmaz. A természet, a társadalom, a kultúra, a tudomány, a művészet, a politika megismeréséhez nélkülözhetetlen fogalmakat, tényeket, adatokat közöl. Információt ad a kortárs személyiségekről, korunk új tudományágairól. Bábosok és színjátszók Gyermekszínjátszók és bábosok seregszemléjét rendezi meg a Magyar Úttörők Szövetségének megyei elnöksége, és a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár. A jelentkezési lapokat a helyi művelődési házakban, úttörőházakban lehet beszerezni, s legkésőbb 1989. december 10-ig el kell juttatni Szentendrére a PMKK-ba. A helyi, városi, illetve körzeti bemutatókon szerepelt csoportok felléphetnek a megyei szemlén, amelyre a jövő évben, május közepén kerül sor. A legjobbakat a szervezők meghívják Gödöllőre, az országos gyermekszínjátszó találkozóra. Szentendreiek a régi zeneakadémián Kis verbunkos - nagy siker Rangot jelent a régi zeneakadémián fellépni még fővárosi művészek számára is. A szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola növendékei és tanárai egy esztendőt vártak erre az alkalomra. Természetesen igencsak készültek rá, mégpedig gazdag összeállítással. Szerepeli a programban — többek között — Vivaldi, Sosztako- vics, Donizetti, Bartók, Kocsár Miklós egy-egy müve. A leendő muzsikusoknak számolniuk kellett azzal, hogy a színhely, a díszterem adottságaival csak rövid ideig ismerkedhetnek — a kezdés előtt mindössze fél órájuk volt rá. Emiatt néhányan több ízben ellátogattak a régi zeneakadémiára a szereplés előtti napokban. S nemcsak ezért, hiszen akad bőven látnivaló a százkilenc esztendős épületben, amely Liszt Ferenc emlékmúzeumaként és hangszerjavító műhelyként szolgál. De itt található a Nemzetközi Kodály Társaság, s egy hangszergyűjtemény is. Igényes közönség Meglepően nagyszámú közönség jött el erre a szombat délelőtti matinéra. Igaz, hogy ennek a patinás zenei intézménynek — és koncentjeinek — állandó hívei vannak, ám talán éppen ezért nagyon igényesek. Alighanem feloldotta az első percek feszültségét Oláh Vilin sikeres Vivaldi-inter- pretációja, amely megérdemelt tapsot kapott. A gordonkajátékot Hornyák Ferencné tanárnő kísérte zongorán. Ám akkor fogalmazok pontosan, ha azt írom: a zongora biztos talajt jelentett a szólistának. Fülbemászó dallamok Gazdag Bernadett — az 1988. évi váci országod gitárverseny egyik első helyezettje — a tőle megszokott színvonalat nyújtotta. Auguszti- novics Eszter Szelényi: Legénytánc című darabját adta első hegedűn. Szép volt a já- •téka. Sikolya Edit ügyesen birkózott meg a nehéz feladattal: Sosztakovics Három fantasztikus táncát választotta Fotókiállítás nyílik Vácott Mai témák ősmasmákkal Ugyan ki ne tartogatna családi ereklyéi között réges- régi fotókat? Nagyanyáink, nagyapáink állnak, ülnek rajtuk szeretteik körében. Végtelen nyugalom, békesség árad ezekről a képekről, a messze- révedő tekintetek szinte sugározzák az időtlenségét. Pedig hát nem volt az a korszak olyan idillikus, biztonságos, mint ahogy a felvételeket nézve gondolnánk. Sokkal inkább a fényképezés technikája eredményezte ezt az összhatást. Azokkal a régi gépekkel ugyanezt ma is el lehetne érni. Meggyőződhetünk erről Vácott, a MTESZ-székházban novembert 17-én megnyíló fotókiállításon. Fekete István typográfus, Orvos András festőművész és Fejér Zoltán naptárszerkesztő közös tárlatán múlt század végi, század eleji gépekkel megörökített mai témáit láthatjuk. Rolleiflex, Box Tengor, Voigt- lander, Zeiss Ikon, Contessa Nettel márkanevek nosztalgiát ébreszthetnek a fényképezés megszállottjaiban. Nem csoda, hogy máris nagy az érdeklődés a kiállítás iránt. Közöttük van például egy NSZK-ban élő japán fotótörténésznő Miro Ho is. A külföldi szakfolyóiratokban időről időre fel-feltűn- nek alkotók, akik bemutatnak néhány olyan fotót, amelyet a század elején gyártott ös- fényképezőgéppel készítettek. Ezekkel a kezdeti próbálkozás-szinten megmaradó rácso- dálkozásokkal szemben a most látható kiállítás több évi elmélyült alkotómunkát bizonyít. Fejér Zoltán például tíz-tizenöt éve fényképez az első sorozatban gyártott kisfilmes masina egyik példányával. Azonban nemcsak filozófi- kus gondolatok tükröződnek ezeken a felvételeken, hanem az alkotók humora is. Fejér Zoltán egyik fotója szinte már groteszk műfajba hajlik. A nyitott zsalugáter mögött a kopott rácsos ablak — mindez piszkos, romos falak környezetében — megrázó látvány. Lenne, ha a párkányra kitett szoborfej nem késztetné az embert mosolygásra. Orvos András —, akinek festményeit nem jellemzi a derű — Néhány zenei fejtörő című felvételén mégis humorérzékről tesz tanúságot. A tárlat egyben tisztelgés is a fényképezés feltalálásának 150. évfordulója alkalmából. A kiállítást rendező MTESZ kiadvány megjelentetésével lepte meg a fényképezés híveit. Fejér Zoltán ugyanis a város fotótörténetét dolgozta fel egy tanulmányban, amelyet most adtak ki, az igényes kiállítású katalógussal egyetemben. Emberi gesztus az alkotóktól, hogy a fotók egy részét odaadták a családsegítő központnak árusításra azzal, hogy a bevételt jótékony célra fordítsák. Sz. I. erre az alkalomra. Hornyák Andrea hamarosan Szombathelyre utazik, az országos hegedűversenyen vesz részt. Most Huber Károly F-dúr koncertjét szólaltatta meg, Németh Rudolf zongoratanár közreműködésével. Ha sportversenyről írnék, csak azt a kifejezést használ hatnám: Parlagi Virág fölényes győzelmet aratott. A le- ninvárosi országos falúvós verseny egyik múlt évi helyezettje ez alkalommal is gyö nyörűen játszott, Donizetti Szonátáját adta elő Szűcs Annamária tanárnő zongorakíséretével. A szentendrei zeneiskola egykori növendéke most továbbképzős, tehetségét, tu dását a közönség vastapssal jutalmazta. A huszonöttagú iskolai vonószenekar lépett fel utolsónak. Mezey Erika tanárnő ve zényelte a növendékekből ál ló együttest. Csupa fülbemászó dallamból állt műsorszámuk, ám nemcsak ezzel, hanem , szép játékukkal is meghódí tották a közönséget. Leginkább Kókai Rezső Kis ver bunkos zene című művének jutott ki az elismerésből. Igen nagy kár, hogy egy zenedarab előadása elmaradt. Ásztai Rékát, a zeneiskola régi növendékét kisebb baleset érte, a kezét be kellett gipszelni. A Bartók Béla szak- középiskola jelenlegi zongora szakos hallgatója Liszt: E-dúr Paganini-etűdjével lépett vol na föl, s ez zenei csemege lett volna az igényes közönség számára. Reméljük, hogy talán éppen ugyanitt hallhatjuk majd őt. Ami elgondolkodtat Ez a sikeres koncert élményt jelentett minden részvevőnek. Azonban el is gondolkodtatott. Sok nívós együttese akad ennek a megyének. Meg kellene keresni annak lehetőségét, hogy időnként szerepelhessenek a fővárosban. Alapot nyújthatna erre például a két tanács bővülő kulturális kapcsolata is. Vennes Aranka Orvos András: önarckép Fejér Zoltán: Groteszk Művészeti napok Dunakeszin Szász Endrétől Holle anyóig Gazdag kulturális programmal várja a városban és környékén élőket december 16-ig Dunakeszi: művészeti napokat tartanak. A megnyitóünnepségre a József Attila Művelődési Központban került sor. Itt látható a Szptyori László festőművész munkáiból rendezett kiállítás is. Az iskolagalériában Prutkay Péter grafikusművész állítja ki alkotásait 17-én, pénteken este 6 órától. A Gárdonyi Galériában viszont november 22- től Szász Endre grafikusművész munkáit láthatjuk. December 14-től pedig a Radnóti Miklós Gimnázium ad otthont Wéninger Margit kerámiáinak, amelyek meg is vásárolhatók. A városban igen nagy kultusza van Bárdos Lajos emlékének. Születésének 90. évfordulójára hangversenyt rendeznek a József Attila Művelődési Központban november 18-án, szombaton, délután 4 órakor. Ennek s a december 16-án sorra kerülő ünnepi záró kórushangversenynek lelkes szervezője a Bárdos Lajos zenetagozatos általános iskola, Szakáll Lászlóné igazgatónő vezetésével. Jó ötlettel összekapcsolják a muzsikát és a képzőművészetet a rendezvénysorozat több napján is. Lesz video- és hanglemez-bemutató — plusz egy fő meglepetéssel — november 24-én. Tanári hangverseny és kiállítás várja az érdeklődőket november 28-án. December 1- jén pedig a József Attila Művelődési Központban sorra, kerülő zenei ismeretterjesztő előadást hangszerbemutató követi, s komolyzenei koncert zárja. A színházkedvelőkre is gondoltak a szervezők. November 24-én a Prológus Stúdió és a Dunakeszi Pinceszínház közös produkciójára kerül sor a művelődési központban. December 2-án pedig Ingmar Bergman: Rítus című filmjének forgatókönyvét adaptálják a Pinceszínházban. December 4-én Haumann Péter tart előadói estet a házasságkötő teremben. December 8-án két egyfelvonásos darabot ad elő a Pinceszínház együttese. November 20-án Konrád György találkozik olvasóival, 22-én Eleijei címmel Hesp Edéné költői estjére kerül sor. A gyerekek számára is vonzó programot állítottak ösz- sze. A Tücsök Bábegyüttes a Holle anyó és a Furfangos nyúl című meséket mutatja be november 23-án, december 4-én pedig a Télapó kesztyűje című történetet ismerhetik meg a kicsik. Az általános és a középiskolás diákok körzeti képző- művészeti versenyen, kis előadók fórumán s indián vetélkedőn vehetnek részt a dunakeszi művészeti napok alkalmával. y. a. ■ Heti filmtegyzetb A rádió aranykora Egy kocka A rádió aranykora című filmből Milyen volt a világ, amikor még nem volt televízió? Azoknak a nemzedékeknek, melyek e televíziótlan korban még nem éltek, majdnem lehetetlen érzékletesen megmagyarázni, milyen is volt az a világ. Egyszerűen nem képesek elképzelni olyan estéket, amelyeken nem viliódzott kékes vagy színes fényben a képernyő a lakásokban, s ha filmet akartak nézni, akkor moziba mentek az emberek. Nehéz megérteni, hogy a rádió már akkor is mindent tudott (bár sztereo- vagy kvadrofon- adások még nem voltak). Technikailag is roppant fejlett volt, hiszen a jókora méretű rádiókészülékek közt valóban világvevők is voltak, és igaz volt a régi jelmondat: „Párizs, London, Berlin, Bécs — nem kell önnek olajmécs! Rádiója mindent fog, villanyáram kevés fogy!" Aki kalandozni akart az éterben, megtehette, — különösen, ha egy jó, érzékeny antenna is tartozott a készülékhez. És ami a rádiós műfajokat illeti, azok meg éppenséggel változatosak voltak. A hírek frissen érkeztek, a tudósítások már akkor is megszólaltak élőben-egyenesben (egyébként is az ilyen műsorok élőben mentek, nem lévén a maihoz hasonló hangrögzítő berendezések). Hangversenyközvetítések, szórakoztatózenei adások (egyenesbe kapcsolt cigányzene, szalonzene, térzene, fúvószene), egyenesben adott vasárnapi misék, istentiszteletek, sportközvetítések, rádiójátékok, irodalmi összeállítások, ismeretterjesztő adások, vitaműsorok, lemezműsorok — aki csak egy hét régi rádióműsorát figyelmesen átböngészi, rájöhet: alig van ma olyan rádiós műfaj, műsortípus, amely már akkor ne létezett volna, vagy legalábbis az elődje ne lett volna ott a műsorban. A rádió magában hordozta a mai sokféle média szinte valamennyi elemét, s meg is felelt az igényeknek és követelményeknek. Sokkal fontosabb volt, mint manapság. Woody Allen új filmje, A rádió aranykora, ebbe a régi világba vezet bennünket. A helyszín persze most is a New York-i zsidónegyed, és a kor Woody Allen gyerekkora: a 30- as évek vége, a 40-es évek eleje. Ezekben a zsúfolt, zajos, örökké perlekedő, örökké nyüzsgő zsidó családokban is fontos szerepet kap a rádió; egész nap szól, árad a muzsika és a szöveg, a folytatásos rádiójátékok és színházi közvetítések. Allen kitűnő ötlettel szinte a rádióműsorok köré szervezi-szerkeszti a filmet: minden családtag a népes és kibogozhatatlanul összekava- rodott családban rajong valamilyen műsorért. Ki a sztár- pletykákért, ki a már akkor is imádott énekesekért, ki a folytatásos műsorok hőseiért. És ebben a dús és testmeleg tenyészetben a rádióimádat arra is jó, hogy megmutassa, milyenek ezek a rádiót hallgató emberek. Allen így keveri egymásra a nosztalgikusan felidézett, de egy kicsit mindig ironikusan is láttatott „régi szép időket”, meg a (feltehetőleg) családi krónika eseményeit, figuráit. Hallatlanul gazdag ez a portrécsokor, és hallatlanul mulatságos. Együtt van benne a szeretet a régi családi környezet és a családtagok iránt, valamint az a gu- nyoros látásmód, amellyel a gyermek Woody Allen (akit egyébként eredeti nevén, még ebben a Brooklynban létezett lakásban, Fiatbush kerületben, Allen Stewart Konigsbergnek hívtak) tekintett a körülötte lévő világra. Furcsamód rokon ez a világ (legalábbis az én szememben) Sólem Alé- chem vagy Singer írásainak világával, s azzal a világgal is. amelyről Chagall ír önéletrajzában. Allen aligha törekedett arra, hogy filmje hasonlítson a fentiek által ábrázolt életszférához. Itt csak arról van szó, hogy az etnikai, a vallási, a tradíciók által meghatározott tudati szférák azonosak. Ezért hat olyan ismerősnek ez a világ. És akik még emlékeznek a rádió régi nagy korszakára, azok a film „hordozórét egét", a rádió aranykorának a felidézését is külön élvezni fogják. A rémület éjszakája Megint egy ijesztgetős, riogatós film. Az író-rendező-zeneszerző John Carpenter filmje, A rémület éjszakája elég koros: 1978-ban forgatta, s tulajdonképpen ez volt az első jelentős munkája. Mai szemmel nézve, sok hasonló, de később készült film ismeretében, ez a munka már elég szokványosnak tűnik. És különösen szokványos, ha eszünkbe jut a műfaj néhány klasszikusa, a Psycho, az Omen, melyekben a rémületkeltést valóban mesteri fokon űzték. Carpenter valamiképp keresztez itt több tendenciát. Úgy indít, mint az Omen: egy kisgyerekbe költözik a Gonosz. Aztán — különböző késleltető mozzanatok, cselekményszálak után, elég hosszú expozícióval — átvált a Psycho szférájába: az őrült (a Gonoszt megtestesítő) gyilkos tetteit mutatja be. És a végén a fantasztikumba „megy át". A Gonoszt reinkarnáló őrült, többszörös gyilkos egyszerűen elpusztíthatatlan, illetve átlényegül valami mássá: emberi alak helyett egy gö- csörtös fatuskóvá. És ez az a pont, amelynél én kétkedni kezdek: vajon komolyan gondolja-e Carpenter ezt az egész filmet? Ha ugyanis komolyan gondolja (mármint a műfajt komolyan veszi), akkor ez a gúnyos, majd- nemhogy arcul csapó befejezés visszafelé is érvényteleníti mindazt, ami a film előző másfél órájában történt. Ha meg nem veszi komolyan, akkor egy nagy átverés az egész rémisztgetés. (Tartok tőle: erről van szó). Mindenesetre, ha Carpenter nálunk már vetített filmjeire gondolok (Nagy zűr Kis-Kínában; Csillagember), azt kell mondanom: ez a film (melynek angol címe, a Halloween, mindenszentek éjszakáját jelent) nem hiányzott a műsorból... Takács István
