Pest Megyei Hírlap, 1989. november (33. évfolyam, 258-283. szám)

1989-11-13 / 268. szám

1989. NOVEMBER 13., HÉTFŐ B T&éMtm ESY HEM MINDENNAPI LEVÉL NYOMÁBAN A tanácselnök védelmében? Olvasói levelet kaptunk Tá- piószecsőről; a helybeliek megköszönik (a tanácselnök­nek) többek között az iskolai buszjárat beindítását, a teme­tő melletti autóparkoló meg­építését társadalmi munkában, a tornacsarnok elkészültét, utak, betonjárdák építésének megszervezését, anyagi támo­gatását, s más, közérdeket szolgáló ügyek megnyugtató rendezését. Ezek után talán érthető, hogy kíváncsi lettem erre a megdicsért tanácselnökre, an­nál is inkább, mert ilyen el­ismerésben manapság — tud­tommal — nem sok községi vezető részesül a lakosság jó­voltából. Magát az embert és a társadalmi tisztségviselőt, s munkáját szerettem volna be­mutatni. Ám mint az menet közben kiderült, a tanácselnök portréja a faluétól nem vá­lasztható el élesen . .. Lénárt László, miután meg­mutatta az elkészült autópar­kolót, a tornacsarnokot, a ta­nácsházán válaszolt kérdé­seimre. Elfoglalt ember lévén, bontogatta a hivatali postát, bele-beleolvasott a levelekbe, s témájuk szerint szortírozta azokat. Közben megtudtam tő­le, hogy az országban az egyik legfiatalabb tanácselnök har­mincnégy életévével. Nyolc­vanhét nyara óta tölti be tisztségét. Huszonhét névrokon Igaz az, amit a levélírók ál­lítanak; famíliája több gene­ráció óta él Tápiószecsőn. Ér­dekesség, hogy édesanyja Dó- sa-lány, s ezt a vezetéknevet a nagyközségben huszonhét (Dósa) András viseli, akiknek semmi köze az ő családjához, mert csak névrokonok. Ismert család tehát a tanácselnöké, ezért állandóan a közérdeklő­dés kereszttüzében élnek (ép­pen ezért figyelemre méltó a levélírók véleménj'e Lénárt Lászlóról!). Ügy tűnik, egy ízig-vérig közösségi embert ismertem meg Lénárt László személyé­ben. Ezt bizonyítja az is, hogy nem hiányzik a falugyűlések­ről, a HNF vagy más társa­dalmi szervezetek közösségi ügyekkel foglalkozó fórumai­ról az idén alakult baráti kör, A Kisgazdapárt összejövete­leiről. Sőt, a néhány hete ala­kult Szociáldemokrata Párt üléseire is szándékában áll el­járni. Mindezt teszi annak el­lenére, hogy egyetlen pártnak sem tagja, nem is volt, s va­lószínűleg nem is lesz. Hát, nagyjából ennyi, amenyit a tanácselnökről fon­tosnak tartok elmondani, an­nak alapján, amit tőle, s a le­vélből megtudtam. A továb­biakban inkább tanácselnöki ténykedésének ideje alatt a falu fejlődéséről esett szó. Hslente egyszer Az öt éve már tervbe vett. legsürgetőbb, legnagyobb be­ruházás a tornacsarnok meg­építése volt. Ehhez sikerült megnyernie a lakosság nagy többségének támogatását, amit bizonyít az is, hogy a téglaje­gyekből 300 ezer forint gyűlt össze, s a helybeli gazdálkodó szervezetek is több százezer forinttal járultak a költségek fedezéséhez. Volt olyan kis­iparos, aki egymaga 5 ezer fo­rintot fizetett be. A honvédség 2 és fél millió forintot adott, s tizenöt építő katonát, akik további félmillió forint értékű munkát végeztek. Mindezért cserébe, a tizenöt éves együtt­működési szerződés értelmé­ben heti egy alkalommal a katonáké a tornacsarnok. Nem tanácsi pénzből, így összesen 4 millió forint gyűlt egybe, ezért csak másfél millió forint kölcsönt kellett felven­nie a tanácsnak. A 22 milliós bekerülési költségből 16,5 mil­lió volt a tanácsi pénz, amit 3 év fejlesztési keretéből spó­roltak meg — no, és az intéz­ményeknél kényszerűen beve­zetett megszorításokból. Ugyancsak Lénárt László el-: nöklésének idején készült el a Kállai Éva utca aszfaltburko­lata, a gyógyszertár, s a közvi­lágítás fejlesztésére egymilliót költöttek. Társadalmi munká­ban járhatóvá tették az Erkel Ferenc, a Szilvafás, a Nefe­lejcs és a Móricz Zsigmond utcát. A közeljövő terveiről el­mondta a tanácselnök: javíta­Közös műhely Monoron A Fegyver- és Gázkészülékgyár a monori Kossuth Termelőszö­vetkezettel közös vállalkozást hozott létre. A tsz egykori gép­műhelyében forgácsolómííhclyt alakítottak ki, ahol a gázké­szülékek présszerszámait gyártják, s ezzel munkalehetőséget teremtettek Monoron (Vimola Károly felvétele) Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda (Bp. XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellék- állomáson. A Korvéd Stúdió 88 Kisszövetke­zet felvételre keres kőműveseket és segédmunkásokat jó kereseti le­hetőséggel. A Fészek Asztalosipari Építő és Szolgáltató Kisszövetkezet felvé-* telre keres asztalos szak- és be­tanított munkásokat 4-8-8 órás munkarendbe gödi. dunakeszi, ve­rőcemarosi munkahelyekre. Szál­láslehetőség van. Az Albertfalvai Cérnázó felvétel­re keres előkészítőket, cérnázókat, szövőket, gépmestert, anyagmoz­gatót. Nők számára munkásszállás van. A Budapesti Levélfeldolgozó Üzem keres postai rovatolókat, irá- nyító-szétosztókat, csomagrakodó­kat. A Budapesti Kőolajipari ’Gépgyár jó kereseti lehetőséggel felvételre keres lakatosokat, hegesztőket, for­gácsolókat. A Pest Megyei Társadalmi Igazgatóság felvételre keres ér­demi ügyintézői munkakörbe érett­ségizett munkatársakat, valamim társadalombiztosítási ellenőröket. A Dunaplast Műanyag és Gumi­ipari Szövetkezet felvesz drótfo­nókat, vákuumosokat, vulkanizá- lókat. ni kívánják a 161 intézményi dolgozó munkakörülményeit, megépítik a hiányzó buszváró­kat, padkákat, peronokat. A belvízrendezés, a további út- aszíaltozás, a földgáz beveze­tése a távlati tervekben szere­pel. Ugyancsak javítani kell a helyben foglalkoztatottság arányát, hogy minél keveseb­ben ingázzanak g fővárosba. Addig viszont a vasúti közle­kedés meggyorsítása érdeké­ben kívánnak lépéseket tenni. A helyi ipar fejlesztésére, megtelepítésére már kijelölték a területet, más célra — mint Lénárt László kijelentette — nem is engedik át a helyet! Emellett napjaink romló gaz­dasági helyzetét figyelembe véve, szorgalmazni fogja a be­dolgozói hálózat felfejlesztését úgy, mint a lakossági szolgál­tatások palettájának színesíté­sét. Egyedül nem megy Végezetül hadd idézzük Lé­nárt László saját szavait; „Ahhoz, hogy terveink, ál­maink sorra megvalósuljanak, az eddigiekhez hasonlóan a la­kosság maximális együttmű­ködése szükséges. Ehhez tehát nem elég a tanácselnök egy­magában, sőt, még az appará­tus dolgozói sem. Az kell, hogy minden tápiószecsői la­kos magáénak érezze faluját, s a közösségi feladatok megol­dását” ... Aszódi László Antal Harmadik otthonunk: a HÉV Ha második otthonunk az is­kola vagy a munkahely, akkor harmadik otthonunknak tulaj­donképpen a közlekedési esz­közöket tekinthetjük. A mun­kába járó emberek ugyanis naponta legalább másfél-két órát töltenek különböző jár­műveken. S bár a városi tö­megközlekedés sem áll mindig hivatása magaslatán, mégis a kisebb településeken élők van­nak rosszabb helyzetben. Azok legalábbis feltétlenül, akik — helyben nem találván munkát — kénytelenek máshová jár­ni dolgozni. Pest megyében naponta több mint százezer ember ingázik, s jelentős részük ehhez a HÉV- et használja. S mikor a BKV- nak vállalati szinten évente körülbelül egymilliárd forint­tal többre lenne szüksége a ténylegesnél, akkor nem csoda, hogy gondok vannak a közle­kedéssel. Időnként például a ráckevei HÉV-vel is. — Véleményem szerint az utazóközönség alapvetően elé­gedett a mi vasutunkkal — mondja Balogh Imre, a Cse­pel—Ráckevei HÉV-üzemegy- ség vezetője. — Persze, tény, hogy vannak nehézségeink, amit az utasok is megéreznek, de ez nem véletlen. A miénk egy 41 kilométeres szakasz, te­hát kétszer olyan hosszú, mint például a szentendrei. Ezen­kívül ennek a vonalnak az egyharmadán, Tököl és Rác­keve között csak egy sín van, tehát itt sokkal nehezebb a forgalmat megszervezni. 9 Ez a szakasz azonban mű­szakilag is elmarad a többi mögött? — Való igaz, hogy a szent­endrei vagy a gödöllői vonalon teljesen automatikus a közpon­ti forgalomirányítás, nálunk viszont nem. Sem a vonatok, sem a vonatbiztosító berende­zések nem nevezhetők korsze­rűnek. Ezen a szakaszon jár­nak 1940 és 1950 között készült kocsik , is, bár az a tapasztala­tom, hogy szeretik ezeket a „matuzsálemeket”. Bizonyos szempontból kényelmesebbek, mint az újak. 9 A ráckevei HÉV utasai gyakran panaszkodnak késé­sekre, sőt járatkimaradásra is. — Késések valóban előfor­dulnak, de járatkimaradások nem. Olyan panasz néha érke­zik hozzánk, hogy előbb el­megy a HÉV, és a lemaradt utas már csak a vonat végét látja. Minden panaszt kivizs­gálunk, de az az igazság, hogy utólag nem nagyon lehet meg­állapítani, kinek az órája járt rosszul. Késések lehetnek áramkimaradás miatt vagy a vágányfelújítások idején. Az áramkimaradásról nem mi te­hetünk, bár ilyenkor is minket szidnak. Minden hónapban kétszer-háromszor gond van az árammal. Néha csak öt per­cet kénytelenek állni a vona­tok, máskor viszont 40-50 percig is. A karbantartások alatt az utasoknak buszokra kell átszállniuk, ez szintén las­sítja a forgalmat. 9 Hányszor tartják karban évente a ráckevei vonalat? — Ez a pálya állapotától függ. Idén volt egy tavaszi és egy őszi háromnapos vágány- szabályozásunk. és három na­gyobb felújítás. Az utolsó — Szigetszentmiklós és József At- tila-telep között — november 6-án kezdődött és december 18-ig el is tart. Üzemigazgató­ságunknak idén mintegy 35 millió forint állt rendelkezésé­re. Elsősorban az utasforgal­mat bonyolító síneket újítjuk fel. Ebben az évben szerettük volna kijavítani a Szigetszent­miklós és Taksony közötti sín­pályát — amelyen tehervona­tok járnak —, de erre már nem jutott pénz. 9 Ezek szerint nem várha­tó, hogy javul majd a helyzet a ráckevei vonalon? — Felelőtlenség lenne ezt ígérni. Célunk jelenleg a szín­vonal megőrzése. Újításként azt viszont tervezzük, hogy nyaranta — amikor errefelé jóval nagyobb a forgalom, mint más évszakokban — hét­végenként gyorsvonatokat ál­lítunk be, ha lesz rá igény. Ezek nem állnának meg min­den állomáson, viszont szűk óra alatt lent lennének Rácke­vén. K. A. A főszereplők mór a „padlóra” kerültek Kit vert meg a farmosi rendőr? Gál János rendőr zászlós, farmosi körzeti megbízott ellen ez év májusában egyszerre tíz-egynéhány feljelentést nyújtottak be hivatali visszaélés és más bűncselekmények címén. Ezek szeriint a kmb és önkéntes rendőrei okkal, ok nélkül verik az embereket. Hogy ezek a feljelentések mennyire voltak megalapozottak? Közülük hat esetben rendelt el nyomozást a Katonai Főügyészség, s végül kettőt találtak „életszerűség­gel” előadott vallomások alapján jogosnak. Ám súlyuknál fogva nem a Katonai Bíróságnak, hanem az illetékes körzet­körzetközpontnak, a Nagykátai Rendőrkapitányság vezetőjé­nek adták vissza fegyelmi eljárásra. Gál János rendőr zász­lós azonban fellebbezett. Felülvizsgálati kérelmét — hivatalos kifejezéssel élve — vádra utasította a Katonai Főügyészség, így az ügyben majd a Katonai Bíróság mérlegel és hoz ítéle­tet. Nem is a mi dolgunk, hogy bizonyítsuk pro vagy kontra kinek van igaza. Am az ügy túl sok kérdést vet fel és hagy nyitva: mindenekelőtt az egyidejűséget. Egyik napról a má­sikra ennyi ember került Gál János „keze ügyébe”? Egyál­talán milyen rendőr? volt püffedt. Megígérte, hogy majd az iskolában megnézeti magát az orvossal. De nem tette. Bizonygatta, hogy semmi bajuk nincs Gál rendőrrel. Nem érti, miért bántalmazták a fiát, amiért kivilágítatlan kerékpárral közlekedett és el­hajtott. Képesek voltak utána menni... S most azt mond­ják, nem bántották, felbukott a kerékpárral a sötét mellék­utcában, akkor sérült meg az arca. — A kislány — akivel az­nap este kerékpározott — azt vallotta a kihallgatásán, hogy nem vettek észre semmit a fiún, és ő sem szólt arról, hogy bárki bántotta volna. Q Igazán? — nézett ránk őszinte döbbenettel az anya. — Pedig a kislány édesapja azt üzente, ha feljelentjük a rendőrt, eljön tanúskodni. Már búcsúzkodás közben azt is megjegyezte, hogy Ke- nyó járt náluk, kérdezte, haj­landók-e vele együttműköd­ni. Id. Kenyó József kőműves nem idős ember. A neve előtt a két betű csupán megkülön­böztetésül szolgál, hárman vi­selik a családban ezt a ne­vet. Bemutatkozásunk pilla­natában kitört: 9 Arról a maffiáról akar­nak hallani? — mondta, mond­ta a magáét, indulattal. Majd megkérdezte, milyen ■ cikket akarunk írni. S küldte a fe­leségét, ugyan hozza elő a spirálfüzetet, amibe jegyzete­ket készített. Nem találták. Nem baj, a szabadeurópáso- kat is várja, és panaszkodik: teljesen kikészült idegileg. Mert ebben a faluban min­denki mindenkivel összeját­szik. Mentik egymást. Gált is. A fejesek is benne vannak. 9 Azt mondják, a Gál tel­jesen kész, kórházban ápol­ják. Hát én is a padlón va­De ha Gál János csak­ugyan az a rendőr, akinek most egyszerre megpróbálták kikiáltani, akkor megérdem­li a sorsát. De ha nem, ak­kor álljunk meg már vala­hol. A nagykátai kapitányság vezetője, dr. Bencze József rendőr őrnagy szerint Gál János jó rendőr. Ezért is he­lyezték Farmosra körzeti megbízottnak öt esztendeje. Nem volt panasz ellene. Ak­kor miért nem védik meg? 9 Igaza van, azt kellene tennünk, mert a területün­kön is nagyon rászálltak újabban a rendőrökre. De egyszerűen nincs erőnk, hogy alaposabban utánajárjunk a bejelentéseknek. Kevesen va­gyunk, örülünk, ha a betörőt, a ráblót utolérjük... Vegye figyelembe, hogy 34 százalék­kal emelkedett a bűncselek­mények száma. Ezen belül azoké, amelynek az elköve­tője ismeretlen, 200 százalék­kal — magyarázta a nagyká­tai kapitány. — Ennek elle­nére mi száz ismeretlen el­követőből 73-at megfogunk! Erre megy el az erőnk. De Gál János esetében és vé­delmében feljelentést tettünk a rágalmazók ellen hivatalos személy megsértése miatt. Az ügy minden szereplőjét jól ismerem, hiszen magam is farmosi vagyok — tette hoz­zá dr. Bencze József. — A faluban milyen a híre a körzeti megbízottnak? A tanácshoz nem érkezett rá panasz — állította egybehang­zóan Tarkó Gyuláné tanács­elnök és Pál Sándorné vb- titkár. Sőt, a tanácstagok har­minctagú testületé ez év jú­niusi ülésén foglalkozott a község közrendje és közbiz­tonsága helyzetével, s dicsé­retben részesítették p körzeti megbízottat, a jövőt tekintve is alkalmasnak találták fel­adatai ellátására. 9 Iá. Kenyó József rok­kant nyugdíjas kisiparos nem italozó ember — figyelmezte­tett Tarkó Gyuláné tanácsel­nök. De neki van egy régi sé­relme Gál Jánossal szemben. Állítólag megverték a kocs­mában és a körzeti megbízott nem szolgáltatott elégtételt neki. Érdekes, hogy amikor a kö­zeli orvosi rendelőbe átkísért minket az elnök asszony, dr. Ács József is megemlítette ezt a régi ügyet. Öt azért keres­tük fel, hogy megtudjuk, ki kért látleletet, illetve ehhez vizsgálatot a sértettek kö­zül. Kenyó Józsefen kívül soha senki. A sértettekről kialakult vé­leményük alapján a legjob­ban azon csodálkoztunk, hogy a rendezett családban élő Ná­das fiúnak miért nincs látle­lete. Ez új ügy. Az idén szep­temberben történt. Az édes­anya, Nádas Lászlóné kezét tördelve mesélte el az esetet: @ Akkor este az urammal korán lefeküdtünk. Csak más­nap beszélte el nekem a fiam, hogy mi történt. Mondtam, írja le, hiszen ő visszamegy Pestre az iskolába, az apja majd intézkedik. — Asszonyom, a fiát össze­vissza verték, rugdosták, s nem vitte orvoshoz? @ Nem látszott rajta sem­mi és nem is panaszkodott, hogy fájna valamije. Az arca gyök. Teljesen. A fiammal is 1988. szeptember 9-én azok miatt különböztünk össze. Mert neki is pont egy olyan­nak (az egyik önkéntes rend­őrnek) a lányával kell együtt­élni? Mondtam, követeltem, b'&gyjftr.ott pket. Szó szót kö­vetett, dulakodtunk. A fiam­nál kés volt. Megszúródott a combja. Nem engem akart megszúrni, csak éppen a ke­zében volt a kés. Igen, s azon a napon törött össze az új ko­csim. Fának mentem vele. Teljesen kikészültem ... Ács doktor — aki a sebet ellátta — jelentette a nagy­kátai kapitányságnak az ese­tet. Az „idegenkezűség” lát­tán ez kötelessége volt. Ki­jöttek az apáért és állítólag akkor verték meg a kocsiban, amikor visszahozták. Ezzel a panasszal állított be Ács doktor lakására. Aztán egy hét múlva ismét felkereste, most már azzal a panasszal, hogy a verés miatt a beteg gerince megsérült és a mell­kasát is fájlalja. (Vajon me­lyik kocsiban történt a sérü­lés?) A sebészeten, ahová a körzeti orvos beutalta, a rönt­genfelvétel nem mutatott ki semmit. Azután újra kórház­ba került, s ott „valószínűsí­tik" — így — az összefüggést. — Azt beszélik a faluban, hogy pénzt ígért Nagy József­nek, ha mellette tanúskodik — állítottam meg a szóárada­tot. ® Annak a kocsmatöltelék­nek? — kapott a melléhez. — Már elnézést, hogy ezt mon­dom, mert feljelentő társaim, de hát azok kocsmatöltelé­kek. Hogyan adnék én és mi­ből? — S az a régi ügy? — kér­deztem arról a bizonyos ve­rekedésről, amely ’87 novem­berében a kocsmában esett meg. Csúnya ügy. Kenyó Jó­zsef nem kocsmázó ember, ezt Farmoson többen megerősítet­ték. 9 Nem szoktam sok ital­hoz, de akkor megittam vagy hét deci pezsgőt, borral. Nem tagadom, megártott. S volt nálam 32 ezer forint. Leütöt­tek és a pénz eltűnt. Tudom, ki tette. El is mentem Gálhoz, nem foglalkozott vele. A lelkem mélyén megértem Kenyó Józsefet: elhiszi azt, amit mond, ahogy ő látja a történteket. Egész életében keményen dolgozott, nem volt ideje sem a kocsmázáshoz, mégis ott éri a súlyos inzultus! (Vajon igazán hogyan történt?) Az egész falu beszél róla, a feleségét is megszólítják. És nem kap elég­tételt. S most Gál János fellebbezése nyomán kezdődik az egész előírói. Felkorhácsolódnak az indulatok. Kenyó Józsefben is. Fenyegetőzik, ha nem szolgáltatnak igazságot neki, majd szol­gáltat ö magának. És a vak indulat kiszámíthatatlan . . . Kádár Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents