Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-10 / 239. szám

4 bártan 1989. OKTÓBER 10., KEDD A megperzselt kézirat Az ország első és legnagyobb levéltári restauráló műhelye mű­ködik a Magyar Országos Levéltár Bécsi kapu téri és Űri ut­cai épületében, a budai várnegyedben. Évente közel 20 000 ira­tot, 500 oklevelet, illetve térképet, tervrajzot restaurálnak a műhely szakemberei, de foglalkoznak pecsétek, könyvek, ős- nyomtatványok helyrehozatalával — saját intézményük igé­nyeinek kielégítésén kívül — az ország valamennyi levéltára, egyéb intézménye, sőt magánszemélyek megrendelésére is. Ké­pünkön Kálnoki Kis Edit restaurátor, a Habsburg-család egy megégett kéziratát fűzi össze, a papírhiányok pótlása után Encyclopaedia Britannica Megnyílt az első Budapesti Nemzetközi Könyv- és Video Kiállítás és Vásár. Az Inter- congress Dózsa György úti székházában a magyar kiadók művein kívül a világ legfris­sebb könyv- és videotermése látható, olyan híres forgal­mazóktól, mint a Springer, az oxfordi és a combridge-i egye­temi kiadók vagy a Penguin. Mivel napjainkban az okta­tás és a továbbképzés reform­ja, racionalizálása kiemelt helyet foglal el az ország ok­tatáspolitikájában, nyelvköny­veket mutatnak be, amelyek a legmodernebb tematikán és tapasztalatokon alapuló, spe­ciálisan szerkesztett ismeret- anyagot biztosítanak, a kiál­lítás valamennyi, de elsődle­gesen szakmai látogatója szá­mára. A kiállított külföldi kiadványok a helyszínen fo­rintért megvásárolhatók vagy előjegyezhetők. Kedvezményes áron szerezhető be például — hazánkban először — az Encyclopaedia Britannica fel­nőtt- és gyermeksorozata, Felnőtt egy kulcsos korosztály Értékmentés a kis presszóban A Kossuth utcai ház udvará­ban lévő eldugott helyiséget többszöri, sikertelen kérdezős- ködés után végül is az eszp­resszó nevének hallatára fel­lelkesülő fiatalok mutatták meg. Az ismert vendéglátó­egységektől eltérő ízléssel be­rendezett helyiség is tele volt tinikkel. Ez keltette fel érdek­lődésemet a programok és a hallgatóság iránt. Ne a diszkó nyelje el — Szentendrén sok a kis­pénzű, zene- és művészetked­velő, tehetséges fiatal — vá­laszolja Péterné Szabó Margit, a tavasszal nyílt eszpresszó népművelői vénával is megál­dott háziasszonya. — A kul­csos gyerekeknek nevezett korosztály mára már felnőtt. Közülük sokan kulturált kör­nyezetben szeretnének kikap­csolódni, színvonalas, értékes időtöltésre vágynak. Ennek megteremtése nemcsak szerve­zési, hahem anyagi okok miatt is egyre nehezebb, nem beszél­ve azokról a tendenciákról, amelyek segítették az ilyen jellegű közösségek szétesését. Ügy gondoltam, hogy ne a diszkó nyelje el ezeket a fia­talokat, hanem — lehetőség szerint — nyújtsak valamivel többet a hozzám betérőknek. Nem a pénzszerzés, a gyors meggazdagodás reménye in­dított arra, hogy a presszóban különböző művészeti rendez­vényeket szervezzek, hanem, hogy hiszek abban: a mai fia­taloknak érdek nélkül is tet­szik az, ami szép. Él bennük az együtt muzsikálás, a zene- hallgatás, a meghitt irodalmi beszélgetések utáni vágy. Ma­gam is kedvelem a tartalmas szórakozást és a hasonló ér­deklődésű, gondolkodású em­bereknek is lehetőséget akar­tam teremteni erre. Leginkább a házi koncertekhez, az önkép­ző körök megbeszéléseihez Politizálni tanul a gyerek T örténelmünk eldobható fejezetei A Művelődési Minisztérium idén fanuárban Jelentette be a törté­nelemtanítás megújítását, amelyet a jelenlegi társadalmi, politikai fej­lődés követelt ki. Mi történt azóta? — kérdezem Czlmer Lászlót, az alapfokú nevelési főosztály főelőadóját. — Egy rosszul sikerült ide­iglenes tankönyv után a nyár elején nagy gondot jelentett, hogy miből tanulnak majd a nyolcadik osztályosok szep­temberben. Ezért jelent meg — a Tankönyvkiadótól szo- ' atlan gyorsasággal — az elő­ző tanévben használt tankönyv 1945 előtti része. Mivel ebben a korszakban is nem egy eseményt — például a triano­ni békeszerződést, a Horthy- korszakot — másképpen íté­lünk meg, mint akár egy éve, segédanyagot készített a ta­nárok számára az Országos Pedagógiai Intézet. Ez tartal­mi szempontból kiegészíti, korrigálja a tankönyvet. Ok­tóber közepéig a megyei pe­dagógiai intézetek segítségé­vel eljut az általános isko­lákba is. • A második félév tananya- gával mikor ismerkedhetnek meg a nyolcadikosok és taná­raik? — Az 1945 utáni történelem tanításához a pedagógusok­nak elsősorban módszertani segítségre, útmutatásra van szükségük. Az OPI által ké­szített segédanyag a jövő év januárjáig eljut hozzájuk. Er­ről bővebben a Köznevelés 1989. szeptember 1-jei számá­ban olvashattak a szaktanárok. Nagyobb gondot jelent az, hogy milyen könyvet adunk a gyerek kezébe. Ez a kérdés néhány napon belül eldől. A korábbi Történelem és állam- polgári ismeretek című tan­könyvnek teljesen új változa­ta készült el Társadalmi is­meretek címmel. A február­ban megjelenő kötet felhasz­nálható lesz a legújabb kori történelem tanításához is, mi­vel 1945-től dolgozza fel a ha­zai társadalmi változásokat. 0 Átmenetileg tehát megol­dódik a nyolcadikosok törté­nelemtanítása de mi lesz a következő években? — A közelmúltban rende­zett tanácskozáson — amelyen gyakorló pedagógusok, tan­Irönwírólr óc kutatók vptt.pk részt — Kelemen Elemér kör­vonalazta azt a célt, miszerint olyan tankönyveket kell adni a tanárok, diákok kezébe, amelyek a történelmi esemé­nyek átértékelése során sem avulnak el, tehát cserélhető blokkokat tartalmaznak. Az oktatás irányítására vár az a feladat, hogy kidolgoztassa az úgynevezett nemzeti keret- tanterveket. Ez azt jelenti, hogy társadalmi konszenzust kell kialakítaná arra vonatko­zóan, hogy egy tizennégy éves gyereknek mit is kell tudnia az általános iskola elvégzése után. A történelem tantárgy nemzeti kerettanterve — mely alapján általános isme­reteket szerez a tanuló — har­minc-negyven kérdést, csomó­pontot ragad ki a történelem­ből. Ezeket a diáknak feltét­lenül ismernie kell. Egy szak­értő bizottság által készített javaslat széles körű vitája so­rán alakul ki majd egy-egy történelmi esemény társadalmi megítélése. Ez a feltétele an­nak, hogy az 1945 utáni évti­zedekről mielőbb korrekt, el­fogulatlan, csak a történelmi tényekre hivatkozó tankönyv szülessen. # A politikától mennyiben lesznek függetlenek ezek a tankönyvek? — Abszolút politikamen­tessé nem lehet tenni, mert a történelem politikai tantárgy, Csak a napi politikától lehet és kell függetleníteni. Vagyis, hogy mit, tanítsanak a taná­rok, azt ne befolyásolja az éppen uralkodó párt. A pár­tok vitáit a Társadalmi isme­retek című tankönyvben is­mertetjük. • Az egyházi és magánisko­lák tankönyvei mennyiben tér­nek el az állami kiadásúaktól? — A már említett széles kö­rű vitákat követően közeledni fognak egymáshoz a nézetek az 1945 utáni történelem meg­ítélésében is. Az így kialakult törzsanyagot fenntartótól füg­getlenül tanítaniuk kell az is­koláknak, azon túl pedig az is­kolatípus sajátosságainak megfelelő tananyaggal foglal­kozhatnak. Nem baj, ha több­féle tankönyv lesz, a piac — a pedagógus és a diák — döntse el, hogy melyik a jobb. Elképzeléseink szerint az ál­lam maid azt támogatja, ame­lyik a felhasználók szerint a leghatékonyabb. Ez az álla­pot a tanári önállóságot is növeli. Ugyanis, ha valaki a jelenlegi gazdasági, társadal­mi, politikai viszonyok és vál­tozások alapfokú megértésé­hez szükséges ismereteket, fo­rf o 1 r-n o h- a + rÁccszof í'i rTrfriic-oVof móe tudnám hasonlítani az itteni légkört. — Nevükhöz méltóan csak dzsesszrendezvényeket tarta­nak? — inspirálja a kérdést a helyiségben hallható blues-ze- ne. — Igaz, hogy sok dzsessz- koncertet rendezünk, amelyek­nek nemcsak a hallgatói, ha­nem muzsikusai is az idejáró fiatalok, akik tiszteletdíj nél­kül lépnek föl. Belépődíjat sem kérünk. Zeneiskolások itt igazi örömzenét játszanak, saját kedvtelésükre muzsikálnak, pódiumhoz és közönséghez jut­nak, a hallgatók pedig színvo­nalas produkciót élvezhetnek, művészi előadásban. Ezek a programok vonzzák a fiatalo­kat, hiszen százötven-kétszá­zán is összegyűlnek egy-egy al­kalommal. De nem ez az egyedüli pro­filja a presszónak. Hasonló ér­deklődés kíséri a helyi írók­kal, költőkkel, előadóművé­szekkel szervezett találkozá­sokat, beszélgetéseket, műso­ros esteket. Rendeznek képző­művészeti kiállítást is. Téli programjuk kezdeteként, ok­tóber 18-án nyitják meg Gö- rözdi Géza festőművész tár­latát. A mozi szerelmesei is csemegére lelhetnek itt.- Gya­korta van vetítés a szentendrei mozihálózatban ritkán játszott művészfilmekből. Önkéntes felajánlásokkal — Ebből a vállalkozásból valóban nem lehet meggazda­godni, de talán megélni is ne­hezen. — fogalmazom meg kétségeimet. — Itt kialakult egy baráti kör. A propagandát önkéntes felajánlásokkal segítik az ér­deklődők és a művészek. Azt a két-három plakátot, amit ki­teszünk, ingyen is elkészítik. Tény, hogy nálunk valóban nagyobb szerepet kap itt a Simon István Emlékház Bazsiban Simon István költő Bazsi községben lévő szülőházát múzeummá alakították át. Korábban már berendeztek itt egy irodalmi ^emlékmúzeu­mot, most pedig a község la­kói és a sümegi összefogás Termelőszövetkezet 350 ezer forintot érő társadalmi mun­kájával, támogatásával, az épület egészét múzeummá ala­kították. A költő egykori la­kóházának gazdasági szárny- épületét állították helyre és ott mutatják be azokat a szá­zad első harmadából össze­gyűjtött emlékeket, amelyek a költő ifjúkorában még munka- és használati tárgyak voltak. Tv-FIGYELŐ „EZ A REKLÁM HELYE.” Valamikor csak nevettünk azon, hogy a nyugati tévékben a legérdekesebb részeknél, amikor a krimiben a gyilkos az áldozatot sarokba szorítja — benyomják a reklámot. Ki bosszankodik, ki meg felsó­hajt, oldódik a feszültség, csökken a vércukorszínt. Jó­magam nem bosszankodom, mert szeretem a reklámot — a jó reklámot! De csakis az utóbbit. Mert a bugyuta, buta reklámnál idegesítőbbet el sem tudok képzelni. A „Cipőt a ci­pőboltból” címszó alatt futókat meg a társául szegődött Sárvá­ri termálkristályt hirdetőket — ki nem állom. Ettől aztán nem pattanok fel, nem támad oly ingerenciám a vásárlásra, hogy fél éjszaka álmatlanul hányko­lódjam, mondván: mikor lesz már reggel, hogy rohanhassak vásárolni, mások sarkát tapos­va a pulthoz vagy a gondolá­hoz furakodjam. Mit mondjak, ezek nem dobnak fel. Inkább lehangolnak ötlettelenségük­kel, fantáziátlanságukkal. Bosszantanak azzal, hogy bu­gyuta, senkinek sem kell rek­lámra az ablakon szórják ki a pénzt. Bosszúságomat csak tetézi a másik csatorna. A Super vagy a Sky, ahol a reklám isten- igazában reklám. Étvágyger­jesztőén kínálják a csokoládét. S oly sikeresen, hogy bepaliz- tak. Egyetlen csokival bevont kókuszos szeletért a maszek­nak ötven forintot adtam. Mit mondjak, azt a hét hónapos, mindent megkóstoló, felfaló kutyánk is kiköpte. A reklám az fenséges, a csomagolás osz­tályon felüli — a béltartalom? Hát nem is kevés kívánnivalót hogy maga után. S hogy meny­nyivel különb a magyar macs­kanyelv? összehasonlíthatat­lanul jobb — de azt nem rek­lámozzák. Vagy ha igen, még nem vehettem szemügyre, hogy hogyan. Bár fan.valgásom ellenére, igaz, ami igaz, a reklámok so­kat, nagyon sokat javultak az utóbbi egy, másfél évben. Ké­szítőik már odafigyelnek fo- gyaszthatóságukra, annak biz­tosítására, amire a reklám hivatott: a vevő ingerlésére, a vásárlás szándékának felkelté­sére. Csakhogy ez még nem az igazi. Tanulni nem árt a szom­szédba menni, vagy átnézni, a többi csatornán hogyan csinál­ják? Hát Superül. Mert arra­felé a megrendelő figyeli, a pénzéért mit sóznak a nyaká­ba. S hasonlít, összehasonlít, amit mifelénk még nemigen tesz meg a gyártó. VALAMIKOR HAJDANÁ­BAN Pest-Budán a legif­jabb inas is fújta úgy a negyvenes évek elején, hogy Royal bútor, Royal kaszni, Ro­yal ágyban legjobb — itt szólt közbe a rádióban a gong, s pil­lanatnyi szünet — aludni! S „addig volt a Schmoll a paszta — míg a kakas nem kukoré­kolt.” Ma csak az igazán idő­sek emlékeznek a háború előtti sikeres reklámok szövegére, hatásvadászó szünetére. Ám nem ártana, ha reklámot ren­delők, a reklám gyártására vállalkozók régi hírnevükre is gondolnának. Mert jó bornak, akarom mondani, jó termék­nek nem kell cégér, de nem árt ha van! Ha olyan az a reklám, hogy kíváncsivá tegyen a ter­mékre, vevő legyek rá. Varga Edit módon, a saját következetten felépített tantervével, az álta­la megválasztott tankönyvvel jobban tudja tanítványaival megértetni, nyugodtan megte­heti. O Nem kell félnünk újabb kategorikus megítélésektől vagy az egymástól túlságosan eltérő vélemények eluralkodá­sától? — Valóban számolni kell az átmenet elkerülhetetlen ne­hézségeivel, amelyek a korsze­rűbb történelemszemlélet és a rugalmasabb történelemtaní­tási gyakorlat felé vezető tö­rekvéseinket kísérik. Termé­szetes, ahogyan a dokumentu­mok nyilvánosságra kerülnek, úgv változik például 1956 mi­nősítése, tisztázódnak a szo­cializmus értékelésének kér­dései is. Sok realitás v<ilt az ötvenes évek megítélésében, most azonban gondot okoz mindaz, amit elhallgattunk. Nehéz lesz .elfogadtatni példá­ul a Hitler—Sztálin paktum valóságos hátterét. Ezért kell egy kis idő a szélsőségekben történő gondolkodás letisztu­lásához. Ahhoz, hogy indula­toktól mentesen döntsenek az emberek a tények fölött. • Mindez magasabb követel­ményeket állít a tanár elé, vagyis gyökeresen máskénpen kell tanitani, mint korábban? — Ez természetes, hiszen a történelemtanítás közben tár­sadalmi életre is neveljük a gyerekeket. Például az 1956- ról alkotott nézetek vitára bocsátásával a különböző pártállású, véleményű, vagy éppen párton kívüli szülők gyermekeit meg kell tanítani egymás nézeteinek tiszteletben tartására. Sőt arra ugyancsak, hogy ha nem tudjuk egymást meggyőzni, akkor is legyünk képesek egymás mellett kul­turáltan élni, létezni. Ehhez, valamint az objektivitás meg­közelítéséhez elengedhetetlen a pedagógus szakmai, mód­szertani felkészültségének ma­gas szintje, olvasottsága, a szemléltetőeszközök gyako­ribb alkalmazása. Például az általános iskolai tanár felké­szülésében elengedhetetlenek a História című folyóirat ta­valyi és idei számai, amelyek szemelvényekben dolgozták fel a közelmúlt történelmi eseményeit. A minisztérium feladata — a megváltozott kö­vetelményeknek megfelelően — a tanárok folyamatos to­vábbképzésének megteremté­se, a pedagógusok korszerű segédanyaggal történő ellátá­sa. Mindebbe a tömegkommu­nikációt is jobban bevonjuk. Végül megkeressük mindazo­kat, akik ezeknek a feladatok­nak az ellátásában segíteni akarnak. Ruzsicska Mária Megnyílt a vásárhelyi őszi tárlat Átadták a Tornyai-díjat Hódmezővásárhelyen, a Tor­nyai János Múzeumban vasár­nap megnyílt a 36. vásárhelyi őszi tárlat. A kiállítást Bor­vendég Béla Ybl-díjas építész, a Magyar Építőművészek Szö­vetségének elnöke ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A múzeum földszinti és emeleti termeiben 154 művész 298 alkotása tekinthető meg. A 138 festmény, a 99 szobor és érem, az 56 grafika s né­hány kerámia, textil elsősor­ban az embert, szűkebb és tá- gabb környezetét, valamint a tájat ábrázolja a szélesen ér­telmezett realizmus stílusje­gyeivel. Az alkotók között először mutatkoznak be ezen a kiállí­táson olyan fiatalok, akik az idén fejezték be felsőfokú képzőművészeti tanulmányai­kat. Ugyancsak első ízben állí­tanak ki Erdélyből áttelepült művészek a vásárhelyi tárla­ton. A hagyományokhoz híven a zsűri díjakat és munkajutal­makat ítélt oda az arra érde­mes művészeknek. A Tornyai- p lakettet és -díjat Kiss György szobrászművész kap­ta. A Művelődési Minisztérium díját Németh József festőmű­vész, a Művészeti Alap díját Vecsési Sándor festőművész, a Képző- és Iparművészeti Lek­torátusét Szabó Tamás szob­rászművész, a Külügyn-vniszté- rium díját Kurucz P István festőművész vette át. Vállala­tok, termelőszövetkezetek 13 művészt részesítettek munka- jutalomban. Technikai okok miatt elmaradt a szentendrei Jazz presszóban a váci Madách Színkör vendégjátéka, Vil­lon Vidám koldusok című darabja. Az ördögnek tett útért érzett dühömet mégis hamar felváltotta a kíváncsi­ság.

Next

/
Thumbnails
Contents