Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-07 / 237. szám

1989. OKTOBER 7.. SZOMBAT hírfán 5 Közös platformún politikai szervezetek; egyházi vezeték Legyen biztos a biztos úr! Csak a hangulat változott Ígérgetni felelőtlenség volna A bűnözők megfékezése minden tisztességes gondolko­dású, jó szándékú embernek közös ügye. Ezen a téren nin­csenek politikai, világnézeti különbségek, E gondolat jegyé­ben váltottak őszinte szavakat október első napjaiban a Nagy- kátai Rendőrkapitányság épü­letében a térség igazságügyi szakemberei, politikai és egy­házi vezetői. Egyesek kérdése­ket tettek fel a fegyveres tes­tület belső életére vonatko­zóan, mások javaslatokat mondtak a továbbiakban ezen az úttörőnek számító tanácsko­záson. Dr. Bencze József őrnagy, a Nagykátai Rendőrkapitányság Vezetője, az összefogás szüksé­gességét hangsúlyozta. Az or­szágos helyzethez hasonlóan ebben a térségben is romlott a közbiztonság, a bűnesetek dur­vábbak, agresszívabbak lettek, és arányúk a tavalyihoz képest 30 százalékkal szaporodott. Szélesedett az orgazdák háló­zata. Mindez nyilvánvalóan szükségessé teszi a térségi ösz- szefogást a bűnözők ellen. A korábbiakhoz kapcsolódó gond a terjedő alkoholizmus, a csak­nem ezer veszélyeztetett gye­rek, és az évente előforduló 30-40 öngyilkosság. A bajok hátterében ott ei társadalmi méretekben növekvő elszegé­nyedés, a különböző társadal­mi anomáliák, az újfajta üzle­ti erkölcs érvényesülése.- Mit tud tenni ilyen helyzet­ben rendőrség? Milyenek a személyi feltételek? Érről kér­dezett Bánáti András ország- gyűlési képviselő és dr. Sán­dor István, a Keresztényde­mokrata Néppárt tagja. A rendőrkapitányság vezető­je őszintén beszélt a gondok­ról, egyebek között arról, hogy túlterheltek és rosszul fizetet­tek a rendőrök; a körzetben nyolcezer forint az átlagkere­set. Az országban elsőként Nagykátán alakították meg az érdekvédelmet is szolgáló rendőregyletet. A nem könnyű körülmények ellenére is hiva­tása magaslatán kell állpia an­nak, aki ezt a pályát választot­ta és gyakorolni akarja. Egye­bek között ezt a célt szolgálja, hogy az állomány tagjainak új­ból kell vizsgáznia a szolgála­ti szabályzatból, hogy — mint elhangzott — valóban biztos legyen a biztos úr. Aki nem felel meg, azt elbocsátják a fegyveres testületből. Ugyancsak új kezdeménye­zés, hogy a települések taná­csai minősítik a körzeti meg­bízottak tevékenységét, és az önkormányzat dönt abban, megfelel-e a követelmények­nek. Mindez szerepet játszik abban, hogy arca is legyen a rendőrnek, nemcsak egyenru­hája, mint az a korábbiakban előfordult. A vezető beosztásúakat is bírságolják, büntessék meg, ha ittasan ülnek a volán mellé, azt sürgette Szécsényi István, a szakmaközi bizottság és Va- nö István, az MDF kákái szer­vezete nevében; jelezve, hogy eddig e téren sok visszásságot tapasztaltak. Mészáros István, a Kisgazda- párt tápiószecsöi szervezetének képviseletében közlekedési visszásságok kivizsgálását sür­gette, továbbá a cigánybűnö­zés elleni erélyesebb fellépést. Gulyás Imre, a térség cser­készcsapatának vezetője ezzel szemben a cigányokkal való fo­kozottabb foglalkozás szüksé­gességét hangsúlyozta, és a „fe­kete bőrűek" elleni előítéletek felszámolását. Beszélt arról, hogy a gépkocsin száguldó rendőr elszakad az emberek­től. — A seriffrendszert kel­lene meghonosítani. Olyan rendőröket szolgálatba állíta­ni, akik a bűnüldözésben ma­Húszszáza lékos árkedvezmény Béléstestek Törökbálintról Még a tél beállta előtt igye­kezzenek az építőanyagokat gyártók megszabadulni feles­leges készleteiktől. Idén, a ta­vaszi áremelkedés után kü­lönösen visszaesett a falazó- és burkolóanyagok forgalma­zása. Hasonlónak mondható a helyzet' béléstesteknél is. A Budai Téglaipari Vállalat, törökbálinti gyárában szep­tember első két hetében már 3 milliós volt az állókészlet. A vállalat értékesítési osztálya a legjobbkor határozta el az FB 60/19-es típusú vázkerá­mia béléstestekre a 20 száza­lékos vásárlási kedvezményt. A legfrissebb értesülések sze­rint 1989. október 15-ig fél­millióra csökkenhet a bélés- testkészlet, kisméretű tég­laegységben számolva. A 20 százalékos fogyasztói árked­vezmény csak az I-II. osztályú anyagokra vonatkozik. Felvé­telünkön szabványon aluli béléstesteket visz a taroló- placcra a targonca. (Erdősi Ágnes felvétele) guk mellé tudják sorakoztat­ni a lakosságot. Sáska László az MSZMP kép­viseletében a lakossági ügyin­tézés jó megszervezésének fontosságáról beszélt. Dr. Szmolányi Miklós kano­nok elismerését fejezte ki az iránt, milyen nyílt, őszinte, em­berséges volt mind a beszá­moló, mind a hozzászólások hangneme. Az estébe nyúló tanácskozás azzal végződött, hogy Bánáti András országgyűlési képviselő — más témában — újabb ösz- szejövetelre invitálta a megje­lenteket. Az utóbbi egy-másfél évben ellentmondásos helyzet ala­kult ki a munkahelyi és a gyermekélelmezésben. A vendéglátásban egyfelől nö­vekszik a szabad kapacitás — amit kihasználni mind nehe­zebb, mivel egyre szélesebb társadalmi rétegek számára válik elérhetetlenné még a na­pi egyszeri meleg étel befize­tése is — miközben felmerült az ingyenkonyhák létrehozásá­nak gondolata, például az ál­talános iskolában. Mindez megkérdőjelezi, helyes volt-e az előfizetéses étkezéshez nyúj­tott állami támogatás meg­szüntetése — állapítja meg, or­szágos vizsgálatok eredménye­ként, az Országos Kereskedel­mi és Piaci Felügyelőség. Félő — állítja a hivatalos jelentés —, hogy az ingyenkonyhák fel­állítása többe kerülne a tár­sadalomnak, mint amennyi ár­támogatást az előfizetéses ét­keztetésekhez korábban nyúj­tott a pénzügyi kormányzat. A kereskedelmi felügyelősé­gek vizsgálata szerint egy év alatt úgynevezett összehason­lító áron — mennyiségben — több mint 16 százalékkal csök­kent az előfizetéses étkezteté­sekből származó bevétel. A ^ Lapunk az év elején írt ^ Reich Ferenc, a Szentendre és ^ Vidéke ÁFÉSZ elnöke viselt dolgairól. Ellene a Pest Me- S gyei Rendőr-fökapitányság g vizsgálatot indított folytatóla- '* gosan elkövetett lopás és két 1 rendbeli sikkasztás ügyébep. A !j dologgal már az ügyészség ^ foglalkozik, Reich Ferencet pe- dig a küldöttgyűlés március- s ban felmentette. A cég vezetésére a pályá­zat kiírásáig és az új elnök megválasztásáig Reschnik Iván elnökhelyettes kapott megbízást. Arra voltunk kí­váncsiak, milyen változások történtek a szövetkezetnél Reich Ferenc távozása óta. Reschnik Iván elmondta, hogy a nyomott, feszült mun­kahelyi légkör megszűnt a központban, az osztályok ön­vendéglátó vállalatok ezért nem foglalkoznak a munkahe­lyi konyhák, éttermek fejlesz­tésével, még akkor sem, ha üz­leteikben, éttermeikben egyre több berendezés áll kihaszná­latlanul. Az ellenőrök azt is megálla­pították, hogy változatlanul számos helyen megcsonkítják az adagokat, gyakori az egyen­lőtlen adagolás is, amikor leg­feljebb az egyik vendég rová­sára jár jól a másik. Ered­ményként értékelhető viszont, hogy a vizsgált 300 vendéglá­tóhely közül mindössze 7 he­lyen tapasztalták az ellen-: őrök, hogy a megfőzött és meg­maradt ételeket másnapra el­tették. A kiszolgálást, az étke­zési körülményeket is kultu­ráltnak minősítették az esetek 90 százalékában, az étkezőhe­lyiségek és a konyhák általá­ban tiszták, rendezettek és a berendezés is megfelelő. A vizsgálat tapasztalatai alapján a kereskedelmi fel­ügyelőségek a szabálytalansá­gok miatt 137 vendéglátó-ipari dolgozót vontak felelősségre, ebből 122 esetben róttak ki pénzbírságot, s két alkalom­mal kezdeményeztek szabály­sértési eljárást. állóságot kaptak, a döntések a kollektíva véleményének ki­kérésével születnek. Azonban a hangulatot erőteljesen befo­lyásolja, hogy a volt elnök roppant nehéz gazdasági álla­potokat hagyott maga mögött. Olyannyira, hogy a szövetke­zet ez év augusztusában 40 millió forintos kölcsönt vett fel huszonhárom százalékos kamatra, hogy tevékenységét egyáltalán folytatni tudja. A hatalmas összeget december végéig vissza kell fizetniük! A vezetőség úgy ítéli meg, hogy erre csak némi esélyük van. Az idei első féléves mér­legben végre leírták azokat az összegeket, amelyekkel a szerződéses boltvezetők tar­toznak. A selejtezést is a jog­szabályok által megszabott módon végzik. Ügy tűnik, né­hány üzletüket e4 kell adni­uk ahhoz, hogy talpon marad­hassanak. A helyzetet súlyos­bítja, hogy Feich Ferenc tá­vozása óta a hagyományos bol­tokban újabb 800 ezer forin­tos leltárhiány keletkezett. Ezért a Szentenrdei ÁFÉSZ a jövőben nem ad üzletet szer­ződésbe, hanem azt szorgal­mazza, hogy a kereskedők bé­reljék a boltokat. Mégpedig úgy, hogy előre tegyenek le három, illetve kilenc hónapra elegendő bérleti összeget. A szentendreiekre igazán áll a mondás: szegény embert Három terület, a maglódi, gyömrői és az ecserí képezi á, Rákos Mezeje Termelőszövet­kezet, mintegy ötezer hektáros termőföldvagyonát. A jóhírű téesz, növénytermesztési ága­zatában a közelmúltban vé­geztek a napraforgó betakarí­tásával, s a napokban láttak hozzá a félezer hektáron' ter­mesztett kukorica kombájno­zásához. Pintér László, az árunövény- ágazat vezetője elégedett a ter­méssel, hiszen megvalósulni látszanak, a várt 60-65 mázsás hozamok. Gyomron, az úgyne­vezett nyaralói határban álltak „csatarendbe” a jól bevált Claas típusú kombájnok, ame­lyek a Woodiáner telephez kö­még az ág is húzza. Nyáron például egy felhőszakadás után beázott a nagykereske­delmi raktáruk, s hétszázezer forint kár keletkezett. Se­hogy sem tudnak kimászni a Dunacoop-féle tartozásból sem. Eddig már 3 millió száz­ezer forintot fizettek ki. Nagy erőfeszítések után szerződést bontottak azzal a vállalkozó­val, aki eddig több mint két éven át építgette a pilisszent- kereszti boltot. Visszahívták azt a főkönyvelőt, akit Reich Ferenc elbocsátott. Hogy szól hát konkrétan Reschnik Ivánnak az írás elején feltett kérdésre — mit várhat Szentendre és környé­ke lakossága az áfésztól — adott válasza? — Felelőtlenség lenne azt ígérnünk, hogy az ellátást ja­vítani tudjuk. Hiszen jelenleg is 12 millió forint olyan kint­lévőségünk van, amelynek nagy részét csak hosszú évek pereskedése után tudjuk be­hajtani. Padlóra kerülésünk idején nagyon sok tagunk el­vitte- a célrészjegyre beadott pénzét. Ilyen körülmények kö­zött csak azt tudom ígérni, hogy . szinten tartjuk az ellá­tást. Ha decemberben vissza­fizetjük a felvett kölcsönt, s 1990-ben valóban hatékonyan kezdenek működni a kft.-k, talán talpon maradunk. Vicsotka Mihály zeli mezőn segítették a kuko­rica gyors betakarítását. A teherautók által, az gcscri szárítóba fuvarozott szemes ta­karmány, a bérmunkában vég­zett és a Gödi Duna Mente Termelőszövetkezetből ideszál­lított 400 mázsányi napraforgó helyét foglalhatta el. Szeren­csére a szárarz, szeles időjárás elősegítette á kukorica gyors érését, s így a bábolnai iker­tornyos berendezésben hamar lecsökkenhet a nedvességtarta­lom az elfogadható. 13 száza­lékra. Ez a berendezés egyéb­ként normális üzemmenetben képes, 24 óra alatt félezer ton­na szemes kukorica szárításá­ra. Gy. L. Ga. J. Csökkenő bevétel Ingyenkonyha vagy támogatás? Szél szá, kombájn vágja Miről álmodik a szövőnő? Egyetemi tanár sem kap ennyit ^ „... a hold lágy fénye a fonál / a bordás szövőszé­^ ken / s reggelig míg a munka áll. / a'gépek mogorván szövik / szövőnők omló álmait.” Csaknem hatvan éve I írta József Attila ezeket a csodálatos sorokat. Mogor- | vák-e vajon most is a szövőgépek, s mellettük ma, $ napjainkban, miről álmodozik a szövőnő? Nemigen álmodozik. A ki­lométereket róva pedig még elgondolkodni sem lehet. — Figyelmet kívánó, szellemi munka ez, nemcsak fizikai —, kiáltja fülembe Kanalas Györgyné. r Állam bácsinak keresünk ö csak tudja, hiszen hova­tovább egyedül maradt a ré­giek közül, itt a Budaflax Bu­dakalászi Textil Rt.-jében. Kö­zeleg az idő, amikor neves ju­bileumot ül: harminc éve ve­zette őt jó vagy rossz sorsa er­re a nehéz útra. — Nem lenne az annyira nehéz, de már 1976-ban sem a legkorszerűbb gépeket vá­sároltuk meg. A legolcsóbba­kat, meg ami éppen volt, a KGST-n belül. Először csak három sort telepítettek, nek- kem nem is jutott, tartalék szövő lettem. Tudja, mindig a hiányzó helyére kellett állnom. Utáltam azt a helyzetet, bán­tam, hogy ide jöttem. (Csak hát akkor költöztünk Szent­endrére). Majdnem kiléptem. Annyi pénzt másutt is ke­restem volna, és sokkal köny- hyebb munkával. Az üzemvezető irodájába húzódunk vissza beszélgetni, de még ide is beszűrődik a műhelyekből a dübörgés, a zaj. — Hogy mégis maradtam, tán sokan meg sem értik — folytatja. — Nem értik a kör­nyezetemben sem, hogy a cso­dába lehet szeretni a szövést? Szeretem. Banálisnak tűnik talán, de ha egy üzlet kiraka­tában fölfedezem a mi szö­vetünket, elácsorgok előtte, nézegetem. És örülök. Annak idején először nyolc gépet ke­zeltem, aztán profilváltás nyomán egy ideig tizenkettőt. Azt nem bírtuk. Minőségi kö­vetelmények és tizenkét ma­sina? Nem ment, belátták a vezetők is. Most tíz gépen dol­gozom, de remélem csak ad­dig, amíg nem kapunk újabb szövőket. Mert a nyolc is elég sok lenne. Mármint ezekből. A baj az, hogy hiába vannak tanulóink, hiába toborozunk évről évre fiatal lányokat. Ha ki is tanulják a szakmát, igye­keznek odébbállni. Ennyi pénzt, megkereshetnek bárhol a környéken. Nem is beszél­ve Pestről. Kimegy, a táskájával tér vissza. — Nem akarok a levegőbe beszélni. Nézze csak, itt van a fizetési borítékom. A múlt havi. Ha ránézek, összeszorul a gyomrom. Folyton unszol­tak a főnökök, maradjak bent, plusz négy órákat! Sok a munka, kevés az émber. A kelmét pedig időre várja a vevő, muszáj kiszállítani. Mert ugrik az üzlet. Jó, vál­laltam. Így összejött 24 ezer 100 forintom. Ebben benne volt minden, az éjszakai pót­lék, a minőségi prémium. És mi áll itt a kifizetendő rovan- ban? Igen, 16 ezer 200 forint. A többi szépen ment az adó­ba. Muszáj nekünk az „ál­lam bácsinak” keresnünk? Éát4 ja ezért is elmennek tőlünk a lányok. Ez nem perspektíva. Majd bolondok lesznek éjsza­kázni. Ha irigylik a pénzünket — Mesélem mindezt a mi­nap egy ismerősnek, rámt'ör- med: „mit akarsz, egy egyete­mi tanár sem keres ennyit”! Hát ez vicces. Talán mi tehe­tünk erről az eltorzult érték­rendről? Azt feleltem, aki irigyli a pénzüket, jöjjön ide. Gyalogoljon csak nyolc óra alatt tizenkét kilométert és szőjön 500-600 négyzetméter kelmét. Első osztályú minőség­ben Mert a selejtes termék árát levonják ám! Nem ké­rünk mi kedvezményt. De azt miért nem kérhetjük, hogy az éjszakai, meg a délutános pótléknak ne vegyék el a fe­lét? És ha végképp nem lesz­nek. akik vállalják a szö­vést?! Az idősek lassan nyug­díjba mennek; nekem három évem van még vissza. Alig várom. Ha bírom addig. Mindössze negyvenöt éves Kanalas Györgyné, haja ápolt, arca sima, csak a szeme szo­morú. Mosolytalan. — És én még könnyebb helyzetben is vagyok, mint sok társam, — folytatja. — A férjem sokat vállalt, másként nem bírtam volna a három műszakot. Még mindig mogorvák — Azt kérdezte: miről ál­modozom? Hétköznapi vá­gyaim vannak. Azt szeretném, hogy békében, nyugodtan él­hessünk, hogy boldoguljanak a gyerekeink. Nem akarom, hogy annyi ember nyomorog­jon. Azt akarom, hogy a tisz­tességesen dolgozók jól meg­élhessenek a kétkezi munká­jukból. A budakalászi szövőnő sem lesi hát a hold lágy fényét, hogy fonálból szőjön lehelet­finom anyagot. És őszinte szívvel búsong, mert lám még mindig mogorvák a bordás szövőszékek. Dodó Györgyi

Next

/
Thumbnails
Contents