Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-05 / 235. szám
4 Lilian 1989. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK Műszaki könyvnapok Tizenhárom kiadó 85 kötetet kínál az idei — immár 9. — műszaki és közgazdasági könyvnapokra, az október 12- én Szombathelyen megnyíló könyves seregszemlére. Az előző évihez képest a megjelent kötetek száma valamelyest emelkedett, példányszámuk csaknem egymillióval csökkent. A szakkönyvkiadás továbbra sem számít nyereséges vállalkozásnak. Az újdonságok közül érdemes megemlíteni Kormos Ferenc—Munkácsy Ferenc ózdi tanulmányait, amelyek arra keresik a választ, hogy a foglalkozáspolitika felkészült-e az egyes ágazatok válsághelyzetének kezelésére. A jövőben hazánkban is egyre fontosabbá váló tőzsdei ismeretekkel, értékpapírpiaccal három munka is foglalkozik, amelyek a legfontosabb tudnivalókon túl a magyar gazdaságban várható hatásukat is érintik. Lengyel László Végkifejlet című könyve áttekinti a magyar közgazdasági-társadalomtudományi irányzatokat. A kiadók a szakemberek mellett a szélesebb olvasóközönségre is gondoltak: így például hasznos kalauznak ígérkeznek a Skoda-, a Dacia- és a Lada-tulajdonosoknak szóló autós szakkönyvek. Mindent úgy; mint egykoron Gumikesztyűben a faluházért — Jól van. papa, ez a hosz- szúság megfelel — mondja Sára Ferenc, ügyelve arra, hogy eközben a szögek ki ne potyogjanak a szája szegletéből. Túra tanácselnöke melegítőt visel, s éppen Tóth Zsiga Péter bácsinak segédkezik. Föllépdeinek a készülő faluház padlásfeljáróján. A nádtetős régi lak szarufáját igazítják meg. — Spécin kell megcsinálnunk, hogy tartása legyen — teszi hozzá. Türelmesen várom, hogy a műveletet befejezzék. Közben körüljárom a tornácos, apró ablakos régi vályogépületet. Bent, a sárpad- lós helyiségekben nagy a sürgés-forgás. Tanácselnök a padláson — Nyitásra készülünk, kevés már az idő, az utolsó simításokat végezzük — mondja Szilágyi Gáborné, Manci néni. Térül-fordul, s kisvártatva festékes bödönnel jön vissza. A frissen meszelt hószínű fal mentén piros, majd fekete csíkot húz ecsettel körbe a padlón. * Es jött a torzonborz ember Az üzenet üzenete 4 cukros bácsi esete Józsikával gyermekkorom rém- Al történetei közé tartozott. Még ma sem tudom, vajon igaz volt-e anyám meséje, vagy csak ijesztgetni akart. Felnőtt fejjel azonban sok olyan esetet ismerek, amelynek főszereplője egy cukros bácsi, akinek áldozata lehet Józsika, de lehet más is. Például Gergő, akinek elbeszélése majdnem megegyezik a volt, van, lesz gonoszok tetteinek leírásával. Azzal a különbséggel, hogy.., De ne vágjunk a dolgok -elébe, kezdjük mindjárt egy fontos momentummal,' az időponttal. A dátum: 1989. szeptember 21., csütörtök. A budakeszi Széchenyi utcai általános iskola napközisei befejezték napi munkájukat. Szép rendben elrakják füzeteiket, könyveiket, ceruzáikat és hazafelé készülődnek. Köztük van Gergő is, aki az utolsó között indul el. Kilép a kapun. Az utca, amelyben alig száz méterre ott áll a nagypapa háza, ahol Gergő szüleivel és testvéreivel lakik, szinte néptelen. Szinte. Mert arrább. a kaputól néhány lépésre ott táblából egy rosszul öltözött, eléggé ápolatlan, bajuszos ember. Fel-alá járkál. Gergő ránéz: egy ismeretlen arc. Menne tovább, indulna a jól ismert aszfalton át a túloldalra, arra, ahol az otthona. De alighogy mozdul, hangot hall: „Gyere csak ide, kisöreg” — mondja valaki, s ahogy jobban megnézi, az előbbi torzonborz figurát látja maga előtt,.. A mama, aki szereti a pontosságot és a rendet, háromnegyed ötre várja rendesen a gyereket. Ezúttal egy kis dolga volt, elment, s csak fél hétkor ért haza. Gergő sehol. Testvérének, Edinának kiadja a feladatot: „Ha hazajön, szidd meg alaposan. Mit képzel magáról, hogy csak úgy szó nélkül elkóborol?”. S már indul is az iskolába, merthogy hatkor a 4/T-ben szülői értekezlet kezdődött. Egy óra múlva toppan be az ajtón, s mit lát: a két gyerek egymás nyakába borulva zokog. Mert az történt, hogy ... Hogy tulajdonképpen mi is, azt mindenki Gergő elbeszélése alapján ismeri. Van, aki hisz neki, van, aki nem. A hivatalból kétkedők — a rendőrség — komolyan veszik az ügyet, ám bizonyosságot akarnak, hogy nem csak vaklárma az egész. Az emberek, akik a helyi száj- hagyományból ismerik az eseményeket, szörnyülködnek, de úgy tűnik, számukra ez nem meglepő. Mert ilyen volt, van, lesz: egy ember egy kisfiút... Azt mondják, Gergő szerencsés. Azt viszont már 6 teszi hozzá, hogy nagyon félt. Amikor a torzonborz arra akarta rávenni, hogy szálljon buszra, s menjen be a Moszkva térre, ahol valakinek át kellene adni egy üzenetet, még nem volt gyanús a dolog. Gergő nemet mondott, s csak akkor ijedt meg igazán, amikor az ember egy piros nyelű bicskát szegezett neki. Így, megfélemlítve vállalta csak a kisfiú, hogy a rossz külsejű férfi kemény pillantásától kísérve felszáll a kék buszra és vele megy. De már útközben elhatározta, hogy elsőként ugrik le a végállomáson és aztán usgyi... A torzonborz egy darabig üldözte őt, ám végül megunta. Az üzenetet így alighanem neki kellett átadnia ... , Gergő hazament. Elmesélte, mi történt vele. Azt mondja, ha látná ismét a támadóját, lehet, hogy felismerné. Pánik nincs, csak némi félelem. Nem tudom, mert az iskolában már senkit sem találtam, de bizonyos, hogy osztályfőnöki órákon szóba került az eset. Az eset, amely nem történhetett volna meg, ha nincs az a fránya üzenet, az a nagyon-nagyon fontos néhány mondat. Mert ha nincs, a kisfiú élete is folyt-folydogált volna tovább a megszokott kerékvágásban. Reggel elindul az iskolába, késő délután ér haza. Otthon a két pinty várta volna, hogy kis gazdájuk enni adjon nekik, s ha szépiát is tesz a kalitkába, nem eszik meg saját tojásaikat. A kopott bundájú, vén házőrző sem lenne mélabús attól, hogy a nagyobb kutyák rendre beleharapnak a kisebbe. De most minden másképpen van... Mert jött a torzonborz, rossz leheletü ember a késsel. És az üznet. Az üzenet? G ergő még ma is jól emlékszik rá. „Add át a Moszkva téri újságosbódé mellett álló szakállas férfinak: Hé, kopasz, máskor jobban vigyázz magadra!”. Hé, Gergő! Máskor jobban vigyázz magadra! Furucz Zoltán — Menyecske koromban még nagyon sok fiatalasszony festett ugyanígy — mondja. Egyik segítője, Mácsai Istvánná, Panni néni homokkal mésszel javítani kezdi a fal tövét a többi helyiségben. Las san elkészül a szegélydísz, behívják elnöküket a szoljába, hogy tegye fel a frissen mázolt, megtisztított ablakokat a helyükre, mert szeretnék lefesteni a padlót. Sára Ferenc lemászik a padlásról, és pró- bálja-igazítja a nyílászárókat. Sikertelenül; a tisztításkor ugyanis összekeveredtek. — Manci néni, idő kell a válogatáshoz — jegyzi meg. — Nekünk most a tetőt kell megcsinálni. Tegyék nyugodtan a dolgukat, az ablakokkal még ráérünk. Manci néni gumikesztyűt húz, aztán kimegy az udvarra. Vizet enged egy lavórba, agyagot áztat, majd beleteszi a sárga festéket és a marhatrágyát, összekeveri. Beviszi a nagv- szobába és felkeni vele a padlót. — Azért kell így készíteni a padlómázat, hogy erősebb legyen a földje, s ne taposódjon fel — magyarázza. Kisvártatva folytatja: — A’ volt a szerencsém, hogy három éve, amióta társadalmi munkában ezen a házon dolgozom, a férjem is mindig segített, meg a’ volt a szerencsém, hogy ilyen tanácselnökünk van, aki itt dolgozik velünk mindig ... Odakint abbahagyják a ko- pácsolást, így alkalmam nyílik Sára Ferencet kérdezgetni: Túrái csodaember — Mikor született meg a faluház létrehozásának gondolata, és kik segítettek a megvalósításban? — Az ötlet Kovács László Kossuth-díjas népművelőtől származik. Kántortanító és a közművelődés atyja volt a faluban. Sajnos, már nincs köztünk. Ennek a háznak a gazdája 1984-ben meghalt. Én 1985-től vagyok tanácselnök, előtte népművelő tanár voltam. Miután az épület gazdátlan maradt, el akarták adni a Pallas Lapkiadó Vállalatnak. Ezt újdonsült funkcionáriusként megakadályoztam, összefogtam Szilágyi Gábornéval, aki már régóta tervezgetett egy faluházat. Megvalósítottuk, amit elképzeltünk. Pedig milyen rossz állapotban — romosán — vettük át az épületet! És sokan dolgoztunk rajta addig, míg ilyen szépen sikerült rendbe hoznunk — állapítja meg. A tetőre mutat, ahol Tóth Zsiga Péter éppen egy köteg nádat illeszt a többi közé. — Csodaember! Ezermester, akinek nincs meghatározót! szakmája, de kiválóan érti a népi építészet csínját-bínját. Neki köszönhetjük, hogy áll ez a ház. A papa — mondja tisztelettel a tanácselnök — maga végezte a belső pucolást., alakította ki a teraszt fage rendákból, ő csinálta a tetőt, saját kezűleg szedte hozzá a nádat a Galgán és a túrái ha tárban. Igaz, a kétezer kéve összegyűjtésében segítettünk neki. Istállót, szerszámost, fészert húzott, és mellékhelyiséget alakított ki. Hatszáz trukkolófa — ötgerendás, búbos kernencés a nagyszoba, van egy konyha, pitvar, hátsó szoba, kamra, istálló, fészer. Hogyan fogják berendezni, és mikorra várják a közönséget? — Manci néni gyűjtötte ősz sze a bútorokat, tárgyakat. Ágyat, széket, lócát, kanapét, asztalt, kapros kendőt, egyebeket. Az első szobát és a konyhát hagyományosan rendezzük be, a hátsó szobában népviseletekből lesz kiállítás. Rendszeresen fogadjuk majd a látogatókat, és tervezzük azt is, hogy Bozó Györgyné, túrái népi iparművész munkáit árusítani fogjuk a múzeumban, ö több mint negyven éve cső dásan hímez. Tóth G. Mihály- né tanítványa, aki ráhagyta hatszáz darabos, saját készítésű trukkolófa-gyűjteményét Ennek segítségével nagyon szép munkák kerülnek ki a keze alól. Hogy a látogatók ne csak a házat és a ruhákat lássák eredetiben, Manci mama a kertet is művelni fogja, úgy, mint egykoron volt szokás ágyásokat készít... Egy közösség összefogott, s egy darabka múlt elevenedik meg hamarosan. Október 15-én Túrán megnyitják a falumúzeumot. Tóth Mariann Műemléki konferencia kezdődik Évezredek építészeti öröksége Szinte alig akad megyénkben olyan település, amelyben legalább egy jellegzetes hajdani parasztház ne emlékeztetne a régi időkre. Szerencsére most már szűkebb pátriánkban is egyre többen figyelnek történelmi-építészeti múltunkat őrző műemlékeinkre. Mind több városvédő, faluszépítő egyesület megalakulásáról és működéséről értesülhetünk. Olykor üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, oktatási intézmények vesznek pártfogásukba egy-egy ilyen értéket. Országos üggyé vált immár a gödöllői Grassalkovich-kas- tély sorsa. Felgyorsultak az ezzel kapcsolatos események, s alighanem fordulópont közeledtét jelzik. Nemrégiben országos esemény színhelye volt Zsámbék. A romtemplom Möller ístudn-féle műemléki helyreállításának 100 éves évfordulóját ünnepelték meg, s ez alkalomból avatták fel Melocco Miklós alkotását, amelyet a híres építész emlékének szentelt. Mindezek s Pest megye számos építészeti értéke szóba kerül azon a háromnapos országos konferencián, amely ma kezdődik Székesfehérvárott Már az első napok rendezvényei jelzik, hogy a műemlék- védelem milyen rangos helyet foglal el a társadalom értékrendjében. Erre utal az a tény, hogy Németh Miklós miniszterelnök tartja a bevezető elő adást Az építészeti örökség i társadalomban címmel. A műemlékvédelem aktuális fel adatairól Baráth Etele, a közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkára beszél. Előadást tart Marosi Ernő, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának igazgatóhelyettese is. A következő napon a tanács kozás szekcióüléseken folyta tódik. Olyan érdekes kérdéseket taglalnak majd a szakemberek, mint a régészet és műemlékvédelem összefüggései, műemlék és környezete, i történelmi város meghatározá sa. kastély és táj kapcsolata. A ma kezdődő XV. országos konferenciára mintegy há romszáz résztvevőt várnak Reméljük, tovább szélesedik azoknak tábora, akik régi értékeinket természetes örökségnek tekintik, védelmüket pedig erkölcsi kötelességüknek. V. A. ■ Heti eilmtegyzetb Gyilkos nyomozás Nehogy Ausztrália kimaradjon az épp futó filmdivatból, most itt egy ausztráliai eredetű véres krimi is. A Gyilkos nyomozás több sémát vegyít egybe. Először is ebben is megtalálható a már untig ismert újságíró hős, aki bűnügy szakos, és épp valami nem túl jelentős ügyben szimatol, amikor rábukkan egy sokkal izgalmasabb sztorira. A sztori hőse — és ez is séma — egy pszichopata férfi, akinek egy autóbalesetben állítólag meghalt a felesége, de ő nem hiszi, és magánnyomozásba kezd. S van egy harmadik kötelező figura is: a nem éppen finom modorú és nem éppen fedhetetlen detektív, akivel a riporter is kapcsolatban áll, s a megszállott férjjel is kapcsolatba kerül. A történet ennyi ismert adatból előre kiszámíthatóan alakul. A szép nej megkerül, mint egy abszolút luxus kupleráj legmenőbb konzumnője. A férj időközben eltesz láb alól mindenkit, akire gyanakszik. A hekus belehabarodik a szép konzumnő — exfeleségbe. A szálakat mozgató nagyhatalmú banda pedig ügyesen pontot tesz az ügy végére. Mindenesetre a furfangos riporter meg a szép rosszlány eletben marad. A szabályok ellen nem vét a rendező, Mark Joffe. Körülbelül env- nyi és ez, amit a javára lehet írni, meg az, hogy csábos dél-tengeri helyszíneket is láthatunk. Aki legyőzte Ál Caponét Feltartóztathatatlannak tűnik a krimik, gengszter- és zsarufilmek, az akciófilmek, a kommandófilmek, a horrorok áradata a magyar mozikban. A filmforgalmazó vállalatok bevételre akarnak szert tenni, ezt pedig a legjobban ezekkel a filmekkel vélik elérhetőnek. Mennél erősebb izgalmakkal kecsegteti a nézőt egy film, annál bizonyosabbra vehető, hogy sokan be is térnek a moziba'. Legalábbis ez az az elvi alap, amelyre építve szá- molatlanul hozzák be a különböző forgalmazó cégek ezeket a filmeket. A bevételre koncentráló törekvéssel éppúgy nehéz vitatkozni (mert hiszen kény- szerűség szüli), mint azzal, hogy a nézők nagyobb tömegét csak az úgynevezett közönségfilmekkel lehet becsábítani a mozikba. Más kérdés, hogy a filmet művészetként értelmezők ezzel a' helyzettel nem tudnak megbarátkozni. Nem csökkenti, csak motiválja a mi ilyen irányú véleményünket, hogy ez a jelenség világméretű. A nagy filmkultúrájú országokban is éppígy berzenkedik a kritika és a legértőbb nézők rétege az erőszak- és rémfilmek ellen, mint nálunk. (Tegyük mes most elmélkedni, mert a hét egyik újdonsága, az Aki legyőzte Al Caponét, éppen az a fajta film, amely alkalmas a néző moziba csábítására, még nincs is nagyon silány módon megcsinálva — ám a maga műfaján belül is utánérzés, felhígított tegnapi étel. A sztori igen egyszerű. Az 1930-as évek elején, a nagy amerikai szesztilalom idején a hírhedt gengszter, Al Capone uralja a bűnözés csaknem minden ágát. Hatalma már- már az ország politikai és gazdasági stabilitását veszélyezteti, ezért le kell vele számolni. Mi sem természetesebb, mint hogy a valóságos magánhadsereggel és megszámlálhatatlanul sok pénzzel, meg a legfelsőbb körökben működő, megvesztegetett emberek támogatásával rendelkező banditavezérrel egy magányos detektív Száll' harcba, s "cáák három táfsat tud maga mellé szerezni, akik közül kettő később áldozatául is esik Al Capone ellenlépéseinek. Ám végül is a kemény detektív győz — a gengszter rács mögé kerül. Naiv történet a rettenthetetlen bűnüldözőről és a rettenetes maffiáról. Százszor láttuk, különböző változatokban, a Az Aki legyőzte AI Caponét rettenthetetlen bűnüldöző négyese hozzá: körülbelül ugyanannyi eredménnyel, mint nálunk ...) Megoldás? Aligha az, hogy ne vetítsenek ilyen filmeket. Már csak azért sem lehet ezt követelni, mert akkor bizony sok moziban semmit sem lehetne vetíteni. Könnyű ugyanis kitiltani a silány közönségfilmet, — de nincs helyette más. A világ filmtermelésének túlnyomó többsége is ezekből a filmekből áll össze. Űgynevezett művészfilm, a filmet művészetként kezelő alkotás évente alig egv-két tucatnyi készül. Még a legnagyobb, legrangosabb filmfesztiválokon is alig lehet három-négy valóban kiemelkedő művet találni. Ha azt mondjuk, évente talán ötven igazán nézhető filmet forgatnak szerte a világban, nem túlzunk. És a többi ki tudja hány száz vagy ezer? Az bizony csak időtöltő eszköz. És bevételi forrás, a filmkészítőnek, a filmforgalmazónak egyaránt. A film, ne feledjük, ipar is, vállalkozás is, melynek profitot kell termelnie. Ha ez működik, akkor itt- ott elfér egy kis művészet is. Mindezekről azért is érdeKeresztapától a Gengszterek klubjáig, és nem csak amerikai, hanem francia vagy olasz feldolgozásban is. Nem, nincsen különösebb baj ezzel a filmmel.- A gyakorlott rendező, Brian De Palma (aki olasz származású persze), érti a módját a folyamatos me- sélésnek, a szálak keverésének és kibogozásának, tud néhány vonással megrajzolni egy-egy szimpla karaktert, adagol kellő mennyiségű izgalmat és vért bőséggel, szuperközeliben tépnek szét a golyók embereket és szuperközeliben ver agyon egy feltehetőleg áruló gengsztertársat a klasszikus baseballütővel Al Capone. Akinek ez kell, az is megkapja a maga igényeinek megfelelőt, akinek humorra van igénye, annak is jut néhány morzsa. Szóval: abszolút biztonsági film, túlzások, kilengések, alapvető hibák nélkül. A filmet nézve, én csak egyet kérdeztem magamtól: tulajdonképpen a múlt heti gengszterfilmet látom újra, vagy ez már a jövő heti ugyanaz? Takács István
