Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-31 / 257. szám

1989. OKTÓBER 31., KEDD 5 Kézzel tépett sarok Viharos vízen a fregatt Kapkodja az ember a fejét, kinek is van itt igaza? Az élelmiszer-kereskedők fújják a magukét, hogy alacsony az árrés, kicsi a haszon, kevés az ember, a munka ren­geteg, a bérük meg jóval az országos átlag mögött kul­log. A termelők viszont emígy panaszkodnak: szabályo­san feji az ipart a kereskedelem. Azt rendelnek, amit akarnak. Mintha nem is a vevőkért lennének. Azután pedig felsrófolják az árakat, a szabad árak ürügyén. És az sem mellékes, hogy miként kínálják, tálalják a por­tékát. Ha akarják, szinte zsákba dughatnak egy céget. Csak annyit kell tenniük, hogy az árut elrejtik, a ve­vőknek kutatniuk kellene utána a polcokon, a rácsos konténerekben. S ki ér ilyesmire rá? Veszi, viszi, amit lát; szakzsargonnal mondva, „ami kiszúrja a szemét". Veszi-viszi, ha van rá pén­ze. Mert ugye egy csomó élel­miszert nem muszáj megvásá­rolni. S ha lapos a pénztár­cánk, kénytelen-kelletlen az eszünkre hallgatunk, és nem a szívünkre. A választék pe­dig sok áruból már-már vi­lágszínvonalú, bőséges. Sok a gyártó — kevés a vevő. Patthelyzetben vannak „Sorban áll” a Dunakeszi Konzervgyár is. Dobozos, ros­tos nektárjai, üdítőitalai pél­dául lassanként mát csak üdí­tő színfoltok az ABC-k kíná­latában. Aki megízlelte egy­szer, nem bánta meg. Mégsem teszi sűrűn. S nem azért, mert mást vásáról helyette. A majd­nem üres bukszánkból olykor — fizetés előtt — sok ember­nek jó, ha kenyérre és tejre telik. Nemhogy korszerű rostos üdítőre futná. Talán, ha jóval olcsóbbak lennének ... Olcsóbbak lehetnének, de ez nem a termelőkön múlik — tiltakoznak a dunakesziek. Ki­derül az árjegyzékükből: nem beszélnek mellé. Az egyliteres dobozos italok ára náluk még 25,70 és 26,40 forint között mo­zog — hétfélét gyárfának je­lenleg —, viszont az üzletek­ben 39 forintnál olcsóbban se­hol sem látni. Sok helyütt pe­dig 45-48 forintba kerülnek. Hogy is van ez? Kinek nincs haszna hát az élelmiszereken? Másodpercenként ad ki a berendezésük egy doboz nedűt, a svéd és angol gyártósor tel­jesen automatizált. Éjjel-nap­pal, szombaton és vasárnap is üzemel. Pontosabban üzemel­hetne, ha lenne a termékre elég piac. Szinte patthelyzet­ben vannak: itthon ugye kicsi a kereslet, a nyugati orszá­gokban túlkínálat van, legfel­jebb ha fél áron szállíthatná­nak, a szocialista országokban — főként a Szovjetunióban — ugyan bármennyit eladhatná­nak, onnan viszont nincs cse­reáru, így fuccs az üzletnek. Vége a játéknak Ráadásul folyamatosan újabb fejlesztéseken törik a fejü­ket. (Ha leállnának, lemarad­nának, hamarosan bezárhat­nák a gyárat. Hozzáláttak most például rostos helyett az úgynevezett fényesre szűrt üdítőital előállításához. Egye­NYUGDIJ MELLETT - MUNKAVÁLLALÓ Gerontológusok egyöntetű véleménye szerint a hosszú évek munkás időszaka után beköszöntő nyugdíjas korszak olyan változást jelent az idős emberek életében, amire idő­ben kell felkészülni. Semmikép­pen ne gondoljuk azt, hogy a pihenés évei a semmittevéssel telnek. A nyugdíjasok napi tevé­kenysége sokszor abból áll, hogy — mintegy bepótolva sok-sok év mulasztását — an­nak . a hobbinak áldoznak, amelyre fiatalabb éveikben vágytak, de elfoglaltságuk mi­att nem valósíthatták meg. Tartózkodjanak sokat sza­bad levegőn! Tökéletes kikap­csolódást jelent például a ker­ti munka, és- sikerélménnyel ajándékoz meg bennünket. So­kan a fúrás-faragásban lelnek megnyugvást. A kisnyugdíjasok — részben kényszerből is — igyekszenek olyan munkát találni, amivel kiegészíthetik jövedelmüket. Többen a fennálló adóren­delkezések miatt nem vállal­nak munkát. Az 1988. évi 19. törvénycikk 2 b paragrafus szerint a nyug­díj összege adómentes, ha az adott évben szerzett egyéb jövedelemmel együtt nem ha­ladja meg az évi 108 ezer fo­rintot. Amennyiben munkavi­szony keretében dolgozik —• tehát munkahelyén leadja munkakönyvét — a nyugdíjast is megilleti az évi 12 ezer fo-i rint alkalmazotti kedvezmény. Adomány Westeníeolzból A szépítő egyesület kezdeméáyezéscre közadakozásból készült Budakeszi II. világháborúban elesett halottainak tiszteletére az az emlékmű; amelyet vasárnap avattak a helyi temetőben. A hantot elborították a koszorúk és virágok, megannyi gyertya égett a kora délutáni napsütésben. Az emlékmű állításához az NSZK-beli Westenhoiz polgárai egy hónappal ezelőtti látoga­tásuk alkalmával 45 ezer forintot gyűjtöttek össze. Most néhá- nyan újra eljöttek, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, s ez alkalomból újabb összeget nyújtottak át az egyesület ve­zetőinek, hogy segítsenek a még hiányzó, a hősi halottak nevét megörökítő márványtábla elkészíttetésében (Pék Veronika felvétele) lőre csak almából, de jövőre többek között meggyből, sző­lőből is készítenek majd. Már bővítik a meglevő üzemet, megrendelték a berendezést is ahhoz, hogy két deciliteres dobozos termékkel szintén elő­rukkolhassanak. Ha egyliteres­re nincs is pénzük az embe­reknek, talán a kicsi dobozo­kat többen megfizethetik majd, fontolgatják. Ez a jövő, de a jelennek is van újdonsága a Dunakeszi Konzervgyárban. Befejeződik végre a „Komámasszony, hol az olló?" játék. Olyan Tetra Paik dobozokba kerülnek az italok, amelyeknek a sar­ka már egyszerűen kézzel le­téphető, nem kell olló a levá­gásukhoz. Apropó Tetra Pak! A vállalati önköltségben je­lentős tétel a csomagolóanyag ára. A mostanit — nem lévén hazai gyártó — egyenesen a svájci Tetra Paktól hozatják. S ez nem olcsó mulatság. Be­lejátszik a föntebb említett 25- 26 forintos termelői árakba. Ha itthonit szerezhetnének, remélhetőleg — bár ki tudja — az olcsóbb lenne. Kalandos évtizedek Szige tszen tmiklósiaknak Az MSZP felhívása Szigetszentmiklóson az MSZMP városi bizottsága be­fejezettnek nyilvánította tevé­kenységét, s ezzel egyidejűleg az MSZP-tagságot vállaló volt testületi tagok, a megyei és kongresszusi küldöttek ideig­lenes szervezőbizottságot ala­kítottak az új párt szervezésé­nek összefogására. Felhívásunk szerint: „Meg­győződésünk, hogy egy erős, progresszív, baloldali párt lét­rehozása lehet a biztosítéka a demokratikus szocializmusba való békés átmenet megvalósí­tásának.” Ezért az új párt so­raiba hívnak minden Sziget­szentmiklóson élő, dolgozó ál­lampolgárt, aki elfogadja az MSZP alapszabályát és prog­ramnyilatkozatát. A pártba jelentkezőket és valamennyi érdeklődőt az ideiglenes szervezőbizottságon várnak, a Kossuth Lajos u. 2. sz. alatt, illetve a József Attila alapszervezet irodáján, Há- mán Kató u. 2., vagy a Reform egyesülésben, Akácfa krt. 15. Székház az érdi kisiparosoknak Érden, a hétfőn este megtartott küldöttválasztó gyűlés al­kalmával ismét birtokukba vehették, Pest megye egyik legna­gyobb kisiparos alapszervezetének tagjai újjáépített székházu­kat. Az impozáns épületben a jövőben a Magyar Hitelbank Rt. Széchenyi István igazgatóságának fiókja is helyet kap, mivel jelentős, mintegy 10 millió forintos anyagi hozzájárulásával épült újjá az iparosok otthona. A jövőben minden bizonnyal jó együttműködés alakul majd ki a mesterek és a vállalkozá­sokat támogató pénzintézet között. (Hancsovszki János felvétele) „FEJLESZTÉSI STOP" A Félmegoldás húszmillióért Milyen szép álmokat szőttek a szigetszentmiklósiak, mikor megtudták, hogy az MO Csepel-szigeti elágazásá­nál lesz az autópálya-felügyelőség! Az eredeti tervekben ugyanis az üzemmérnökség mellett egy nagy pihenő ki­alakítása is szerepelt. A vállalkozó szellemű emberek lelki szemei előtt már megjelent a vendéglő, amit itt fognak megnyitni, a trafik, ahol apróságokat lehet el­adni a megfáradt kamionosoknak. Volt, aki szálloda építésén törte a fejét, mások motelt akartak itt emelni, de hallottam olyanról, aki autószerelő műhelyét akarta ide áthelyezni. A világhírű Tetra' Pak cég, egy nagy nemzetközi csoma­golókonszernnel és az OTP- vel vegyes vállalatot alapított a közelmúltban. A közös vál­lalathoz Budaörsön vásároltak meg 70 ezer (!) négyzetméter területet; a beruházás terve­zett költsége 2 milliárd 300 millió forint; s ha megvaló­sul, évi 1 milliárd csomag elő­állítására lesz alkalmas. Ellát­ják csomagolóanyaggal nem­csak a hazai féldolgozókat, ha­nem feltehetően jut majd ex­portra is belőle. Fregatt — és óceán, ez a márkajele a gyárnak 1918 óta. Kalandos évtizedek után — hol ide tartoztak ezalatt, hol oda — csak 1986-tól viselik a jelképet termékeik újra. Nos, a fregattjuk most éppen nem szeli vidáman, könnyedén az óceán habját. Aztán ahogy épült, formáló­dott a körgyűrű, úgy lehetett egyre kevesebbet hallani a nagy pihenőről, végül teljesen elcsendesedett körülötte min­den. Nem beszélnek róla a beruházók, nem szövögetik tovább erről álmaikat a vál­lalkozók. Egy szó, mint száz, a sok­célú parkoló terve lekerült a napirendről. Az ok igen-igen prózai: a szennyvízelvezetés megoldatlansága. Hiábavaló hejókázás S már megint itt tartunk. Évtizedek óta jelent ez gon­dot a Csepel-szigeten. Nincs csatorna, s emiatt elszennye­ződnek az ivóvízbázisok, elő­fordult már, hogy a vezetékes vízben is találtak nitrátoso- dásra utaló jeleket. A szemét­elhelyezés, a hulladékkezelés is azért okoz állandó fejfájást a községek vezetőinek, a szak­embereknek, mert nincs a szi­geten csatorna. Most az is ki­derült, hogy jószerivel a fej­lesztés lehetőségétől is meg­fosztja ez az áldatlan állapot a környéken élőket. Hiába ha- jókáztak a Ráckevei-Dunán egy esztendeje egy teljes napon át a körzet országgyűlési képvi­selői a miniszterrel, e problé­ma megoldása valahol a na­gyon távoli jövőben realizá­lódhat csak. De kiderült az is, hogy nemcsak a nagy pihenő nem valósulhat meg emiatt, még a körgyűrű üzemeltetése is ve­szélyben forgott. Ugyanis az eredetileg készített víztelení­tési tervet a Köjál nem fo­gadta el. Véleményük szerint csak zárt rendszerben lehet elvezetni az autóútról a lefo­lyó csapadékvizet a Duna so­dorvonalába. Ez így leírva rendkívül egyszerűen hang­zik, de kivitelezése annál bo­nyolultabb és költségigénve- sebb. Ugyanis a Duna sodor­vonalába csak négy-öt áteme­lőn keresztül lehet eljuttatni a csapadékvizet. Ez szerényen számolva is legalább 140-150 millió forintba kerülne. A ncgypeesét hiányzik Kényszerhelyzetben felleb­bezett a beruházó. Majdhogy­nem miniszteri szinten igye­keztek meggyőzni a Köjál legfőbb vezetőjét arról, hogy szinte megoldhatatlan helyzet elé állítják ezzel az útépítő­ket. Annál is inkább, mivel a víz áramlását nem jól hatá­rozták meg, így az útszórásra használt só nem jelenik meg az ivóvizekben. Kiderült, hogy a Köjál szakemberei nem is voltak teljesen tisztában az­zal, hogy az általuk íróasz­talnál és laboratóriumi szá­mítások alapján megfogalma­zott feltételek milyen anyagi következményekkel járnak. Végül is kompromisszumos döntés született. A csapadék­vizet burkolt árokban vezetik az erre épített szikkasztókba. Hogy felhőszakadás vagy egy veszélyes szállítmány kiboru­lása miatt nehogy mégis za­vart okozzon a felgyülemlett károsanyag-tartalmú csapa­dék, vésztározót alakítanak ki a szikkasztók előtt. Ebből szükség esetén ki lehet szi­vattyúzni a vizet. Ez a fele­más megoldás is húszmillió forintba kerül legalább. Igaz, áldását még csak a vízügyi igazgatóság adta erre az el­képzelésre, de remélhetőleg nem sokáig várat magára a Köjál nagypecsétje sem. A kalács morzsái Kicsit elkalandoztunk a nagy pihenőtől, de ez a kitérő szemléletesen érzékelteti, hogy milyen gondot jelent a szennyvizek elvezetése és ke­zelése a szigeten. Az autópá­lya-felügyelőség is úgy mű­ködhet, hogy óriási tározót építettek hozzá a szennyvíz­nek. Tehát bármilyen fejlesztés­re csak akkor kerül sor, ha megoldódik ez a régóta feszítő gond. S hogy mikor kerül erre sor? Senki sem tudja. Vala­miféle halvány reménysugár ebben a kilátástalan helyzet­ben, hogy talán ezen a kör­nyéken rendezik meg a világ- kiállítást. Esetleg akkor pont kerülhet ennek az ügynek a végére is. Már megint a világkiállítás? Országunk évtizedes elmara­dásának megszüntetését várja mindenki ettől az eseménytől. Utat, gázt, vizet, csatornát, századvégi emberi körülmé­nyeket. De úgy hiszem, nincs az a nagy esemény, ami eny- nyi bajra egyaránt gyógyírt jelenthet. Jól tudják ezt a Csepel-szigetiek. Mégis re­ménykednek, nogy a nagy ka­lácsból nekik is jut egy sze­let. Vagy, ha az nem, leg­alább néhány morzsa ... Fiedler Anna Mária Dodó Györgyi tIKilÜC Azt tartják a magyarról, hogy a jég hátán is megél, s azt is, hogy amit egy magyar ember nem tud kitalálni, hát már nem is érdemes vesződni vele. A dolog csak részben igaz, de tény: ha a gyorsan, könnyen, kis fá­radsággal történő pénzszerzési akciókat nézem, egészen biztosan élen járunk a világban. Volt, ugyebár, a híres-hírhedt pilótajáték, nem is olyan régen. Százezer forintok cseréltek gazdát, s később száz­ezrek néztek bánatosan pénzük utam. A „fogd a pénzt, és huss” játék jött, látott, itt-ott győzött, s visszavo­nult. Lettek helyette másfélék. Szerencselovagok, nagy pén­zekkel, gyakorlatilag mindenre tudnak fogadni, s fogad­tak. Említeni sem érdemes az itt a piros, hol a pirost, ebben már az ötéves Zsoltika sem hisz igazán. Egy-két madár, ha akad, aki ráteszi az óráját, a gatyáját a pia­ci szemfényvesztőkre. Aztám akadnak az utcasarkokon a „rendszámtábla” fogadások. Ez olyasfajta játék, hogy a felhajtó megcsíp egy „prézlit”, majd. meglobogtatva egy Adyt, esélyt ajánl, a pluralizmus jegyében, a nyerésre. A dolog viszonylag egyszerű: arra fogadnak, hogy egy­más után öt. előttük elhaladó gépkocsi rendszámainak összege a végén páros lesz, avagy páratlan. A nagy szá­mok törvényei alapján ez a játék amúgy még „tisztessé­ges” is lehetne, ha 'nem csattanna el a végén egy-két pofon. Snúrról, sunyi pókerről, sarki huszonegyről most ne is beszéljünk. Ósdi dolgok ezek. Van helyettük más, s vi­harsebes. Ez pedig a bongólánc. Kérem szépen, arról van szó, hogy az ember ezer forintért vesz egy listát, hat névvel-címmel. Az elsőnek fölad csekken ötszáz-ötszáz forintot, aztán csendesen kipipálja az ártatlant a cso­portból, s fölírja utolsónak a maga nevét. Ezután már csak az az apróság van hátra, hogy az imigyen kiegé­szített új listát eladja ismét, ezer forintért, valaki más­nak. Majd ül, s malmozik kicsiny kezeivel, ne teljen unalmasan az idő, míg csenget majd a pénzespostás, el­hozva neki a jól megérdemelt 32 ezer forintot, cirka egy hét leforgása alatt. Ilyen egyszerű a dolog. Minek ide vállalkozás, cégbe­jegyzés, részvénytársaság! Van helyette a székesfővá­rosban (egyelőre!) korlátolt felelősségű társaság, a szó legszorosabb értelmében. Ne is feszegessük a dolog jo­gi oldalát, de még a felelősséget sem. Legyen egyszerűen minősítés a szó: korlátolt. Lecsökkent elmék nagy nye­rési akciója, a legújabb szuperbuli. Anno, a Szent István lánc ártatlan lelkek játéka volt, ugyebár. Most az elv ugyanaz. Elfogadom, az induláskor lesznek, akik bekasszírozzák a tízezreket. A vége azonban sírás-rívás, s isten bizony fogadalom. Aztán telik az idő, s éles elmék kitalálnak valami mást, tuti dolgot, princ nyerési lehetőséget. A lényege csupán egy: szalmaszálat ne tégy keresztbe. Bellér Agnes Adómentes, ha nem sok

Next

/
Thumbnails
Contents