Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-26 / 253. szám

1989. OKTÓBER 26., CSÜTÖRTÖK 3 0 IRTA Kit gyűlöljünk? Ahhoz mérten, hogy nin­csenek, egészen takaros he­lyet, egy teljes, széles hasá­bot szentelt nekik Kerekes Béla, a Világ (89/22.) jó- munkatársa. Kommunistá­kat keresett ugyanis, de mint többször is leírta, „nem találom őket”. Holott kereste őket „vá­rosokban, falvakbari”, „csillogó palotákban", „sar­lónyélnél, kalapácsnál”, de nem talált egyet sem. Fel­merülhet ugyan a gondo­lat, esetleg rossz okulárét illesztett az orra nyergére K. B., ám manapság any- nyiféle a pápaszem, hogy ki igazodik el azok kö­zött?! Van tehát mentsége K. B.-nak, szemben azok­kal, akiket keresett és nem lelt. Ez utóbbiak ugyanis bár ugye, nem léteznek! — „csak önmagukban hisz­nek”, „akik közösségi mez­ben mindent önmaguknak” harácsoltak, harácsolnak össze, „akik szél ellen nem mernek” (tetszenek hallani, visszarendeződéssel ijeszt, getők?!), akik „semmit meg nem értve” élnek, cseleked­nek, gondolkodnak, bár per­sze — szükséges-e ismétel­ni? — nincsenek ... Tréfálunk? M i nem. Nincsen hozzá kedvünk. Lehet-e kedvünk hozzá, ha kiderül ezekről a nem lé­tező (ilyen-olyan-amolyan, tetszés szerinti jelzővel il­lethető) kommunistákról, hogy semmi máshoz „csak a hatalomhoz” ragaszkod­nak, bár kábé az az igaz­ság. hogy K. B. azért publi­kálhatja ekkora „bátorság­gal” a dolgozatát, mert ezek a fantomkommunisták önként lerríondtak valami­ről ... de persze, ha nincse­nek kommunisták, akkor lemondhattak-e .., Már-már kétségbeesésbe kergetett bennünket K. B. krisztálytiszta, könnyen kö­vethető gondolatmenete, mely a „Kommunisták” cí­met kapta, azokat nevezve néven, akik nincsenek ... Mielőtt azonban csekély szellemi képességeink miatt eluralkodott volna rajtunk a riadalom, megkaptuk a feláldozást. Azt irta ugyanis cikke végén K. B., hogy „Ne gyűlöljük a kom­munistákat. Ha voltak is, rég nincsenek.” S ha mégis lennének, kedves K. B.? Akkor gyűlöljük őket? Ter­mészetesen a pluralizmus, a demokrácia nevében... KLIENS A MEGYEI TANÁCS YBULÉSE Jövőre bevarrjuk a szánkat? A sütőipar az utóbbi időben elkényeztetett bennünket: fe­hér, félbarna, burgonyás, ro­zsos, rozslángos, szezámma- gos, graham, Erzsébet, Alföl­di, Víkend, szóval több tucat­nyi kapható, némelyik már az egészséges táplálkozás jegyé­ben, avagy a különböző be­tegségekben szenvedőknek ke­rült az üzletek polcaira. Igaz, nem mindenütt és nem min­den kapható bármikor azok közül, amelyek elhagyják a kemencéket. Szerencsére tova­tűnt már az idő, amikor azt mondták, nem a zsömle a ki­csi, hanem a szánk nagy. De kérem szépen, jövő januártól talán bevarrjuk az „etetőn­ket”? Ma már nyílt titok, hogy a sütőipari termékek ára — sok más alapvető cikkel együtt — elindul a csillagos ég felé, pon­tosabban a pékáruk 30-40 szá­zalékos áremelkedésére szá­míthatunk, hiszen az egyszerű fehér kenyér kivételével az összes többi terméket a sza­badáras kategóriába sorolják, s ezzel egy időben megszűnik a sütőipari vállalatok ellátási kötelezettsége is. Ez a kötelezettség eddig jobbára azt garantálta, hogy például az ünnepek előtt ne maradjon éhkoppon a lakos­ság. Mert tény, a maszek pé­kek megjelenése jótékonyan hatott a minőségi versenyre, ugyanakkor a magánvállalko­zók azok, akik vasárnap vagy hétfőn szabadnapot vesznek ki, és bizony kimazsolázzák a termékeket, azaz inkább arra állnak rá, amin jobb nyere­ségük van. Más kérdés, hogy januártól — az állami sütő­ipar ellátási kötelezettségének megszűntével — nyilván ők is hajlamosak lesznek a „ma­zsolázásra”, különben miből is jutna, az egyébként igen indo­kolt fejlesztésre. A fővárosban jobb A fővárosban nemcsak az energia olcsóbb, a pedagógu­sokat fizetik jobban, mint vi­déken, de a sütőipari vállala­tok helyzete is kedvezőbb, hi­szen a kenyér-, a zsemle- és a kiflitartalékok megteremté­se érdekében részesülnek ab­ból az úgynevezett intervenci­ós alapból, amelyből a Pest megyei vállalatok nem kapnak annak ellenére, hogy az agglo­merációban, különösen hétvé­gén több ezer budapesti lakos vásárol. Ezért lenne indokolt, hogy a támogatást kiterjesszék a Pest megyében agglomeráci­ós ellátást biztosító sütőipari és kereskedelmi vállalatok kö­rére is. A jövedelemadó elviszi A finom kenyérhez persze nemcsak jó liszt kell(ene), ha­nem pék is. Ám a legjobb szakmunkásokat elcsábítja a magánszektor, ahol kedvezőbb munkabeosztással, nagyság­rendekkel többet lehet keres­ni. Ezért alakulhatott ki az a visszás helyzet, hogy például az Észak-Pest Megyei Sütő­ipari Vállalatnál óriási a fluk­tuáció, s állandósult a lét­számhiány. A maradók irdatlan meny- nyiségű túlórára kényszerül­nek, ám a jövedelemadó az utolsó fillérig besöpri az ál­lamkasszába a nehéz körül­mények között túlmunkával megszerzett jövedelmet. El­gondolkodtató viszont, hogy amíg itt a bérek az élelmiszer- ipar átlagos szintjét sem érik el, a szomszédvárban, a Nyu.- gat-Pest Megyei Sütőipari Vál­lalatnál a bérezés iparági szin­ten is kiemelkedő, a főváros után a legmagasabb. A Dél-Pest megyei példa, az augusztus 20-án átadott új Ceglédi Kenyérgyár feltehető­en az utolsó, ami komoly álla­mi támogatással készült. És bár a vállalat összes anyagi tartalékát felemésztette, még­sem valószínű, hogy a másutt indokoltan tervezett rekonst­rukciókhoz tudna adni még a megye, mai árszinten további 37 milliót. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága az írásos beszá­moló alapján és a tegnapi ülés vitájában elhangzott észrevé­teleket összegezve, maga is érzékelte azokat a várható ellátási zavarokat, amelyek bizonyára átmeneti jellegűek lesznek, de akkor esetleg po­litikai kérdéssé fajulhatnak. Az illetékes minisztérium asz­talán van már a sütőipari dol­gozók bérkövetelése. Megfon­tolandó — bár pillanatnyilag igen bizonytalan —, van-e reális lehetőség az iparágban a különféle pótlékok személyi jövedelemadó vonzatának, il­letve a termelés nyereségtartal­mát terhelő mérséklésére vagy a beruházásokat sújtó áfa­fizetési kötelezettség megszün­tetésére. A gazdaságunkat át- meg átszövő reformtörekvések egyik sajátja, hogy megszűn­nek a különböző címen kifi­zetett támogatások, a vállala­tok pedig kénytelen-kelletlen végül a lakosságra rakják rá a terheket. Hozzá kell szok­nunk, hogy a szociálpolitikai támogatást ezentúl nem a gyermekruha, a hús vagy a ke­nyér árában kapjuk. Csak az a kérdés, sikerül-e megtermel­nünk ezt az .összeget. Legfeljebb üvegen át És még valami: ha drágább lesz a kenyér és a péksüte­mény, az átlag magyar állam­polgár legfeljebb a szemével lehet ínyenc — üvegen át —, mert a gyomrába többé nem jut franciakenyér, és egészsé­ges táplálkozás ide vagy oda, lenmagos is csak néha kerül­het asztalára. F. E. LESZ MIBŐL FŰTENI, TANKOLNI Bespájzoltok a télre Csalafinta ez a mostani őszi napfény. Melegít még — sok helyütt dél körül 20 fokig is felkúszik a hőmérő higany­szála —, de hűvösek a hajna­lok, az esték, s ha nem fűte- nénk, bizony dideregnénk a lakásokban. Igaz, hogy taka­réklángra kapcsolhatjuk a gázt, ritkábban kell felkotor­ni a szunnyadó parazsat és szenet rakni rá, de nyakunkon a tél, és bármikor ránk kö­szönthet. Várjuk-e, felkészül­tünk-e rá kellőképpen, erre kerestünk választ. A hazai bányászat folyama­tosan szállít, közölték a PesH; Környéki Tüzépnél, előrelát­hatóan lesz elegendő tüzelő. Lesz elég, de nem biztos, hogy éppen az, amit megszoktunk, keresünk. Például, aki most minőségi barnaszenet akar venni, lehet, hogy nem talál. Ebből ugyanis kevés kerül a telepekre. Mint ahogy a köz­kedvelt NDK-brikettből sem azt vásárolhatunk, amit sze­retnénk. Többfajta érkezik ugyanis, és vannak közöttük kevésbé kedveltek. Jó ellátást ígér a hideg na­pokra az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt. Feltöltöttek a föld alatti gáztárolókat, és az így raktározott mintegy másfél milliárd köbméter gáz elégnek ígérkezik. Az autósok várhatóan eleget tankolhatnak benzinből; egyelőre az ipari benzin körül vannak kérdő­jelek. Fontolgatják például, hogy a százhalombattai DKV motorbenzinexportját vissza­fogják. Ám ennek komoly anyagi következményei lenné­nek. A Dunai Kőolajipari Vál­lalat exportfejlesztési hitelt vett fel a termelőkapacitása bővítéséhez, s ha megszegi vállalt szerződését és nem szál­lítja ki az előírt terméket, ez jelentős hitelkedvezmény-vesz­teségekkel járhat. Budaörsön, amint- azt a költ­ségvetési üzemünkben megtud­tuk, lesben állva várják a te­let. Felújították az útszóró gé­peket és a tolólapáttal ellátott kistraktorokat. Előkészítettek több száz köbméter homokot, sóval. Már novemberben vál­tott műszakban, éjjel-nappal dolgozik három kétfős csapa­tuk, hogy bármely pillanatban kivonulhassanak az utakra. D. Gy. Anyázás helyett tájékozottság Népfőiskola - nép nélkül? Az én anyámat. És akkor a tiédet is. A tietekét. Na, per­sze csak képletesen, hisz nem a klozeton vagyunk. Politi­zálunk. Ultima rational: pedig ez sem rossz. Sőt, gyakran első érvként sem. Hogy pisz­kos kommunista, rohadt fideszes, szemét szabad- demokrata. Mert mindenki tetű. aki más véleményen van. Értem én persze, nagyon is jól értem, mit akar mondani Almási István ezzel az anyá­zással. Kételyeim csak akkor lesznek, mikor megtudom, hogy a budaörsi Állampolgár Kör által szervezni kívánt népfőiskola egyebek között az ilyen hozzáállásokat próbálja megváltoztatni, ők arról be­szélnek, a világot értő embe­rek számát szeretnék némi­leg bővíteni. Én pedig arra gondolok, manapság a legtöb­ben azok közül, akik akasz­A kevésbé alkalmason túladtak A Szitásnál nem „kozmetikáznak” Gyógynövénytermesztés, a fogyasztók által megkedvelt koz­metikai készítmények tették a megye egyik legjobban gazdál­kodó egységévé a Szilas Termelőszövetkezetet. A hatezer hek­táron sajátos profilt kialakító téesz háza táját sem kerülik el a politikai pártok tézisei. Mind gyakrabban röppen fel a híre, a tagság egy része szorgalmazza a közösbe bevitt földek visz- szaadását. s egy szakmai ambíciókkal tűzdelt réteg pedig far­mertípusú gazdaságok kialakítását igényli. A Szilasnál eddig 54 hek­tárnyi területet adtak el, ja­varészt nagyüzemi termelésre kevésbé alkalmas földet. Így kerültek ki a szövetkezet fenn­hatósága alól a csömöri zárt- és a gödöllői zárványföldek. A közelmúltban — a helyi ellen­zéki pártszervezetek akciójá­nak következtében — új módi, mondhatni jelképes földosztás történt. A szónokok és a föl­dek régi tulajdonosai elmond­ták, hogy a Homokdűlőben levő birtokukat szeretnék visz- szakapni. Felhívásukat, amely a „Mindenkinek, akit illet!” címet viselte, sokan aláírták. Az írásos dokumentumot meg­küldték a Szilasmenti Terme­lőszövetkezet elnökségének, valamint Kerepestarcsa Nagy­községi Tanácsa elnökének. Az anyag egyik része a kö­vetkezőket sérelmezi: „...A napokban szereztünk tudomást arról, hogy ezeket a földeket a Szilasmenti Téesz átminősí­tette zártkertté — és általunk ismeretlen személyeknek tel­jesen titokban eladta ... Mi ezekhez a földekhez ragasz­kodunk, az öröklés és még most is előtulajdonos jogcímen. Mert, ha zártkert, akkor min­ket illet, mert ml jószántunk­ból sem akkor, sem most nem vagyunk hajlandók a földet átadni.. Fekete Sándor né, a szövet­kezet pénzügyi csoportjának vezetője elmondta, hogy 1960, a téesz alapítása óta, a köz- igazgatási határok erősen el­tolódtak. Például a XVI. ke­rületben levő föld egy részén alakult ki az Ikarus és az Egis gyárkomplexuma. — Szövetkezetünk 2 ezer 900 hektárnyi saját földvagyonnal rendelkezik, tehát alig a teljes terület felével. A fennmaradó részt a tagok volt földje, illet­ve a tanácsi hasznosításra visz- szatartott területek jelentik. A tagok részéhez nem nyúltunk, mivel az jogellenes lenne. — És a kártalanítás kérdé­se a jövőben felmerülhet? — Tény, hogy igen alacsony az a földjáradék, amelyet az utóbbi közel három évtized­ben született földtörvények előírtak. A legutóbb idén jú­liusban kibocsátott földtör­vény sem lendített sokat a kártalanítás lehetséges módo­zatain. A föld aranykorona-ér­téke száz forint lett. Dr. Sári Emma, a szövetke­zet vezető jogtanácsosa is egyetért abban, hogy a néhány évtizede megállapított, s ké­sőbb emelt földjáradék össze­ge is irreálisan alacsony. — Az igénylők leverték a föld visszaosztását jelképező cöveket, de hangsúlyozni sze­retném, hogy a téeszek alaku­lásakor és azt követően is a tulajdonjog megállapítása, jogszabályok alapján, a föld­hivatalok hatáskörébe tarto­zott. s jelenleg is ők ennek a jogkörnek a gyakorlói. Tulaj­donjog megállapítása, rende­zése is az ő feladatuk. Egyéb­ként az érvényben levő föld­törvény értelmében, az elmúlt időszak rendeletéi alapján megváltással, szövetkezet tu­lajdonába került földterület mértékéig, a közgyűlés által értékesítésre kijelölt föld­részletet. a téesz értékesíthe­ti. Hangsúlyozni szeretném, hogy a közgyűlés nem arcta­lan. Részvevői, nemcsak a tá- gabb kollektíva, de a saját zsebük ellen is vétenek, ha tényszerűtlen, fals határoza­tok elfogadását szorgalmaz­zák. Dr. Porgány Gyula, a ter­melőszövetkezet elnöke, az el­lenzék által is szorgalmazott kártalanítást a téesz teherbí­rása miatt eleve rossznak tart­ja. Viszont szólt arról, hogy náluk idén, az év elején, be­vezették az úgynevezett tagi részjegyet, amelynek lényege, hogy a tagok kéthavi nettó, vagy kéthavi bruttó jövedel­müket jegyeztetik. — Idén, közel 300 új taggal gyarapodott a téesz kollektí­vája. Ha nem látnának a je­lentkezők perspektívát a Szi­tásban. akkor minden bizony­nyal másfelé vennék az útju­kat. — És ha a már említett cövek- leverést újabbak követik. A szövetkezet dolgozói bejelen­tik, hogy akár részes művelés­ben, akár pedig a visszaigé­nyelt földterületen gazdálkod­ni kívánnak, ez önöket hogyan érintené? — Kérem, ha erre a majdan módosítandó földtörvény le­hetőséget ad, készséggel támo­gatom az igényeket. Akár négyezer hektárt is művelhet­nek — mondjuk — a mind gyakrabban emlegetett farmer­gazdálkodás keretében. Ne­künk megvan az ipari bázi­sunk. Mindössze ezerötszáz hektárnyi az a földterület, ahol gyógynövényeket ter­mesztünk. Tehát az üzemek alapanyagigenye biztosított. A kerepestarcsai Szilas Ter­melőszövetkezetben á jövő év februárjában újraválasztják a téesz vezetőségét. Az ellenzé­ki körök ugyanis megkérdője­lezték a jelenlegi téesz veze­tőinek feddhetetlenségét. Az Országos Agrár Reformkör sem zárkózik el, hogy lénye­gében a téeszvezetők, mandá­tumuk lejárta előtt, újfent megmérettessenek a tagság előtt. A Szilasnál, úgy tűnik, tisztában vannak azzal, hogy egyre inkább politizáló vezeté­si és irányítási rendszerre van szükségük. Gyócsi László tással, földbedöngöléssel fe­nyegetik a másikat, úgy tart­ják, értik a világot. (?) — Am a célunk mégis ez, illetve ez is — fejtegeti Almá­si István a kör egyik veze­tője. — Ha definiálni akar­nám a munkánkat, mi egy társadalompolitikai — közéleti népfőiskola létrehozásán fára­dozunk. Olyan érdeklődőket várunk, azokra számítunk, akik valahogy részt kívánnak venni környezetük alakításá­ban. Nem feltétlenül értelmi­ségieknek szánjuk tehát a népfőiskolát. Minden alka­lommal nyilvánosan meghir­detjük majd az éppen esedé­kes programot. Ügy tervezzük, az előadásokat egy-másfél órás beszélgetések követnék. • — Mindez szénen hangzik, de még nem beszéltünk a konkrétumokról. Mikor kerül sor az első összejövetelre? — November 2-án, és ezt követően minden negyedik csütörtökre hívunk meg elő­adókat. Most például arról lesz szó, hogy milyen módszerek­kel lehet laikusoknak orszá­gos döntésekbe beleszólni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jelenlegi keretek nem alkal­masak erre. Hisz a tanácson mondjuk kifüggesztik a terv­rajzokat, dokumentációkat, vagy akármit, aztán állampol­gár menj be és mondj véle­ményt. Szóval ez semmi. Az első estére sikerült megnyer­nünk dr. Kindler Józsefet, aki épp a bős—nagymarosi vízlépcső építésének ilyetén tapasztalatait dolgozta fel. A későbbiekben pedig olyan témái lennének a népfőisko­lának, mint az ifjúság élet­esélyesei. vagy a vállalkozás, pontosabban, hogy a vállalko­zás miként erősíti az egyént és a családot, miként válik a kitörés alternatívájává. Egyet azonban elhatároztunk: szeret­nénk a direkt napi politikát kirekeszteni az előadásokból. Azt akarjuk csupán megmu­tatni. hogyan lehet higgadtan, a helyzeteket mérlegelve, át­látva cselekedni. Márpedig ennek kedveznek legkevésbé a jelenlegi viszonyok, az ösz- szekuszálódott törekvések, a szüntelen „anyázás” a politi­kában. — Népfőiskoláról beszélünk, én azonban mégsem hiszem végighallgatva a felsorolt témaköröket — hogy valóban a klasszikus értelemben vett nép lenne a vevő az ilyen­re. Más szóval hiába han­goztatják, hogy nemcsak ér­telmiségieknek szánják ezt a képzési-továbbképzési formát, javarészt mégis rájuk, szá­míthatnak. — Félreértés ne essék, mi nem várunk százakat, netán ezreket az előadásokra. Egyéb­ként átnéztem a régi nép­főiskolák tematikáját és állít­hatom, hogy azok sem von­zottak volna tömegeket. Ügy gondoljuk, hogy 30-50 ember jelenik majd meg csütörtökön­ként. A hatások azonban en­nél nagyobb körben érvénye­sülhetnek, tovább gyűrűzhet­nek. Nagyszabású dolgok el­éréséhez emberek kis csoport­ja is elég, ha az a csoport pontosan tudja mit akar. Gondoljunk csak a FIDESZ- re. Egyébként csupán arról van szó, hogy mi, akik el­indítottuk ezt az egészet, eb­ben a körben vagyunk ismerő­sek. Felvetődtek olyan elkép­zelések is, hogy bármiről, ami a hétköznapokban fontos, le­hetne előadásokat szervezni. Ügy értem, hogy vannak olyan gondjaink, problémáink, me­lyek megoldását mindenkinek a saját kárán kell megtanul­nia. Mi lenne viszont, ha va­laki átadná tapasztalatait a többieknek, így előzvén meg sok téves lépést vagy bosszú­ságot. — Ez lehetne akkor az iga­zi népfőiskola. Vagy inkább népközépiskola .., — Pontosan. Jelentkezett például egy autószerelő ná­lunk. hogy szívesen elmonda­ná ilyen előadások keretében azokat a szakmai fogásokat, melyekre mondjuk egy gép­kocsitulajdonosnak bármikor szüksége lehet. Ha tényleg si­kerül megszervezni a dolgot, erre, és az ehhez hasonló programokra a négyhetes pe­riódusokat felező, „lyukas” csütörtökökön kerülne sor. — Visszatérve a népfőis­kolára: tartanak valamiféle kapcsolatot a többi, már mű­ködő népfőiskolával? — Nem a kapcsolattartás a legfontosabb kérdés számunk­ra. Természetesen szeretnénk majd pályázni azoknak az alapítványoknak a segítségére, melyek épp a népfőiskolák fejlesztésére írnak ki pá­lyázatot. Egyelőre azonban a lényeg, hogy elkezdünk vala­mit. Falusy Zslgmond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents