Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-24 / 251. szám

1989. OKTÓBER Í4., KEDD Titian 3 ÖK MONDTÁK Trónfosztás A szentből ördög lett. A királyból, trónbitorló. Né­hány perc kellett hozzá. Néhány mondat. A Parla­mentben. A szent, a király Király (Zoltán) volt, s most ö az ördög, a trónbitorló. Holott csak azt tette, amit eddig is: mondta a maga véleményét. Korábban, ahogyan mostanában szo­kás ezt említeni, a pártál- lam-állampárt illetékesei­nek. Szent volt! Király! Most véleményt mondott egy aláírás-gyűjtési akció­ról. Amit történetesen a Szabad Demokraták Szö­vetsége és a Fidesz szerve­zett. ördög lett! Trónbi­torló! Azt mondta a Szabad De­mokraták Szövetsége egyik prominense, szervezete képviseletében a rádió 168 óra című műsorában szom­baton, hogy a Parlament­ben „minősíthetetlen” han­gon, hangnemben támadták őket... S mondott még mást is, de maradjunk még ennél az egyetlen szócská­nál, a minősíthetetlennél. Az SZDSZ érzékenységét megértjük. A legutóbbi hó­napokban annyiszor és annyian mondták el őket ..nemzetrontó évtizedek fe­lelősének”, a „hazát kiáru­lóknak”, „a népen élőskö­dőknek”, „Kádár-kutyák­nak”, csak „lehajtott fővel” mások színe elé léphetők- nek, „gyilkosoknak”, „san­da visszarendezőknek” — hogy csupán az enyhébb megfogalmazásokat idézzük —, amennyiszer csak lehe­tett. Es sokszor lehetett. Ja, hogy nem őket emlegették, minősítették így?! Pardon, valóban tévedtünk. Mások­nak jutott ki az ilyen ciró­gatásból; hangnemből, hangból. Furcsa (?) vagy éppen érdekes, mert elgondolkoz­tató módon az így emlege- tetteknek nem dugtak azonnal mikrofont az orruk alá, nem kerültek kamera elé, nem kaptak mondataik nyomdafestéket, hogy mi­nősítsék a minősítéseket. Holott, ha demokrácia: ak­kor mindenkinek demokrá­cia. Mindenki mondhatja a magáét. S ha a volt király Király mondja a magáét — mint tette ezt már akkor, amikor mai minősítői közül több is egészen mást tett és máshol —, talán nem kellene azonnal feszítsd meget! kiáltani. Ha szabad valamit tanácsolni a Sza­bad Demokratáknak: tűrni is tudni kell a demokráciá­ban. Ha már annyian tűr­nek .., KLIENS Választhatunk a drága és a drágább között A játékgyártás nem játék A pszichológusok, no meg a gyakorló szülők a meg­mondhatói, hogy a gyermekek személyiségfejlődésé­ben milyen fontos szerepe van a játéknak. Ha végig­nézzük a boltok kínálatát, megállapíthatjuk, hogy ma már a külföldi sláger játékok — a lego, a matchbox- és távirányítós autók, a különböző elektromos „szerken­tyűk” sem hiányoznak a polcokról. Mi tagadás, többsé­gük ízléses, a kivitelük szintén tetszetős. Ennek megfe­lelően az áruk is borsos. Azonban akinek soványabb a pénztárcája, már nehezebb helyzetben van, ha vá­lasztania kell. Sok szülőben felmerülhet a kérdés: hol vannak az olcsó, de mégis ötletes magyar játé­kok? A kínálat ezekből — vall­juk be — nem túl széles. El­gondolkodtató, hogy Magyar- országon ma már legfeljebb 15 szövetkezet, állami vállalat foglalkozik játékgyártással. Az alacsony szám azt sugallja, nem lehet túlságosan kifizető­dő ez a tevékenység. Árfelhajtásra kényszerülnek Az őszi BNV keretében meg­rendezett Interplayexpón is csak két-három magyar cég mutatta be árukínálatát. Köz­tük volt a Politoys Ipari Szö­vetkezet is. Nevüket a világhí­rű Rubüt-kocka gyártásakor is­merhettük meg. A mai napig gyártanak különböző logikai játékokat, bár a kereslet irán­tuk belföldön és külföldön egyaránt csökkent. Dr. Tömöri Zoltán elnök is megerősítette, —, hogy nem igazán kifizetődő ma hazánkban a játékgyártás, ök ugyan még nem mondtak le róla, sőt új fejlesztéseik is vannak, amelyek itthon és kül­földön egyaránt piacképesek. Csak ebből azonban nem tud­nának megélni. Hogy miért, annak több oka is van. A mér­leg egyik serpenyőjében az áll, hogy egy új játék fejlesztése nem kis pénzbe kerül, a másik oldalon pedig az. hogy ehhez mérten meglehetősért sitűk a piac. A Triál pedig — régeb­ben a forgalmazást vállalta — kizárólag csak külföldről hoz be játékokat, a magyar árut nem veszi át. Nekik ez a kifi­zetődőbb, az árbevételük így lényegesen magasabb. Mióta bevezették a 25 százalékos for­galmi adót, a magyar játékok ára is alaposan megemelke­dett. Igv fordulhat elő, hogy egy műanyag versenyautó po­tom 3700 forintba kerül. S ak­kor még nem beszéltünk a többi közgazdasági szabályozó­ról, amelyek ugyancsak meg­nyirbálják a szövetkezet nye­reségét. így ők is rákénysze­rülnek az „árfelhajtásra”. A vevő pedig dönthet, hogy a drága hazai, vagy a mégdrá- gább külföldi játékot veszi meg csemetéjének. Nem nehéz megjósolni, hogy ez a verseny A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése Igény és források A kormány és a SZOT-ve- zetők hétfői megbeszélésének megkezdése után három és fél órával sem tudtak még konk­rét megállapodásokról beszá­molni a tárgyaló felek szóvi­vői. Mint ismeretes, a SZOT képviselői azzal a céllal ültek tárgyalóasztalhoz, hogy a csa­ládi pótlékok és a nyugdíjak tekintetében az újabb áreme­lések kompenzálásáról tárgyal­janak a kormánnyal. Mint Bajnok Zsolt, a kor­mány szóvivője a találkozó szünetében az újságíróknak elmondta: az álláspontok több­órás vita után sem közeled­tek egymáshoz. A kormány el­sősorban a kisnyugdíjasok esetében tartja indokoltnak az áremelések egyszeri, egy­összegű ellentételezését, míg a szakszervezetek ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen kompenzá­cióban valamilyen mérték­ben a gyermekes családok is részesüljenek. Bálint Attila, a SZOT szóvivője elmondta: a szakszervezetek véleménye szerint jövőre emelni kell a családi pótlékot és a nyugdíjat annak az összegnek az egyti- zenketted részével, amiben most egyszeri, egyösszegű hosszabb távon a magyar já­tékgyártás elsorvadásához ve­zethet. Feledésbe merültek Néhány esztendővel ezelőtt az Országos Tervhivatal az Ipari Minisztériummal és az OKISZ-szal karöltve megvizs­gálta, milyen feltételek mellett lehetne javítani a magyar já­tékgyártás helyzetén, hogyan lehetne olyan termékeket ké­szíteni, amelyek külföldön is versenyképesek lennének. Az elnök sajnálkozva említette, hogy a tanulmány ugyan el­készült, de abból a mai napig semmi sem valósult meg, a benne foglaltak valószínűleg feledésbe merültek. Nem cso­da, ha ilyen körülmények kö­zött az érdekelt cégek jövedel­mezőbb tevékenység után néz­tek. A Politys is nyitott, ma már sok mindennel foglalkoznak, a termékskálájuk hihetetlenül széles. Gyártanak tégelyt a Fa­bulon, Fabulissimo és Hélia D krémekhez. Az Orionnak hangoló- és színezőegységet, az Ikarusnak fogasokat. Ezenkí­vül bőrtalpat műanyag fröccs­öntéssel, orvosi fecskendőt, au­tóüléshuzatot. Az NDK-ba is szállítanak műanyagalkatré­szeket, cserébe elektromos ház­tartási gépeket kapunk. Igye­keznek olyan üzleteket kötni, hogy a náluk dolgozó 420 tag megtalálja a számítását a szö­vetkezetnél. A nehéz évek után, a kedvezőtlen gazdasági kör­nyezet ellenére elérték, hogy nem szorulnak hitelfelvételre, sőt nekik tartoznak a késedel­mes fizetők. A Trétcoop keres- kedöháznál 24 millió, míg a Budapest Banknál 5 millió fo­rint értékben vásároltak rész­vényeket. A részesedésüket szeretnék majdan működőtö­kévé változtatni, s befektetni a befolyt pénzt. Ha csak játékot gyártanának, aligha számol­hatnának be ilyen sikeres te­vékenységről. És a kispénzűek? Hogy mi lesz azokkal a kis­pénzű emberekkel, akik az üz­letekben olcsó játékokat is sze­retnének látni? Az elnök sze­rint addig kell várniuk, amíg a kormány nem hoz olyan dön­tést, amivel eltörölnék a 25 százalékos forgalmi adót. Hargitai Éva Katonák őrzik a fegyvereket Hétfőtől a munkásőrség számos olyan épülete, raktára előtt, ahol eddig a munkás- Őrök teljesítettek szolgálatot, a Magyar Néphadsereg kato­nái vették át az őrzést. Ezzel kapcsolatban Keleti György ezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium sajtóosztályának vezetője az MTI kérdésére el­mondta: miután az Ország­gyűlés a Minisztertanács ja­vaslata alapján törvényt ho­zott a munkásőrség jogutód nélküli megszüntetéséről, a HM a számára meghatáro­zott feladatok végrehajtására ütemtervet készített. Ennek megfelelően hétfőn déli 12 órától Budapesten és a megye- székhelyeken katonák őrzik azokat az épületeket, raktára­kat, ahol a megszüntetett munkásőrség fegyverzetét tá­rolják. Azt is elmondta, hogy a munkásőrség többi épületé­nek őrzését folyamatosan ve­szik át. A munkásőrség vagyonát, mint ismeretes, a Pénzügymi­nisztérium zárolta. Az ingat­lan és ingó vagyontárgyak hasznosítására a miniszter Grúber Nándort jelölte ki miniszteri biztosnak. Az álta­la felállított bizottság a zárolt vagyon hasznosítására pályá­zatot tesz közzé. At sok a közeiéiből Ä téeszelnök füzetei A téeszelnök néhány eszten­deje még balfedezetet játszott a szövetkezet focicsapatában, s ezért olykor-olykor le kel­lett nyelnie a magasabb szék­ben ülők' megjegyzéseit. Mint ahogy azért is, mert úgy dön­tött, nem lép be egyetlen va­dásztársaságba sem, mond­ván, az asszony azt mondta, a puska otthon válóok. A téeszelnök viszont sokat dol­gozik, mindennap alaposan megtornásztatja agytekervé- nyeit, s alkalmanként — sut­ba dobva a paragrafusokat — a józan paraszti ész alapján dönt. Kőröstetétleni születésű lévén, a tagok öregebbjének ő továbbra is Lacika marad, te­kintélyét nem a posztja, ha­nem a szorgalma és a tudása adja. Merthogy sok energia van benne, azt bizonyítja, hogy olyan gazdaságot vezet, amely az ország első száz téesze kö­zött található — árbevétel­arányos nyeresége jóval több, mint tíz százalék fölött van, s ezt az adatot olvasva sok jól reklámozott nagyüzem ve­zetője most biztosan irigyked­ve csettint egyet —, de futja még az idejéből az országgyű­lési képviselőségre, a Magyar Vidék Társaság elnöki teen­dőire és néhány napja a Ma­gyar Szocialista Párt országos elnökségi tagságából fakadó feladatokra is. A téeszelnök nem szereti a kapkodást. Meghallgat min­den véleményt, mérlegel, ösz- szead és kivon, s azután ha­tároz. Régi szabály, de ara­nyat ér: ha döntöttek, vita to­vább nincs, a cselekvésé az el­sőbbség. Pontosan feljegyez mindent, vastag spirálfüze­tekben terjedelmes számsorok rögzítik az utóbbi évek gaz­dasági adatait. Ilyen kimuta­tásokat a szövetkezet pénzügyi szakemberei is készítenek a számára, de jegyezget maga is. mert vannak megrögzött szo­kásai: tudja, hol lehet téved­ni, ,s tudja, hogyan védhető ki a „félrehallás”. Pedig nincs könnyű helyzetben, mert Jász- karajenő — ne szépítsük a dolgot — az Isten háta mögött van. Ha úgy adja fel a hir­detést állattenyésztőt keresve, hogy nem adja meg a téesz nevét, csak annyit Ír bele, hogy Pest megyei gazdaságról van szó, fél tucat jelentkező­ből válogathat. De amint ki­derül, hogy messze Budapest­től egy alföldi faluról van szó, elfogy a pályázók lelke­sedése. A téeszelnök azt mondja, jó szakembert kapni nehéz, de még nehezebb a rátermet­tebbjét megtartani. Amit aján­lani tud, az a sok munka és a tisztes — tehát nem sok — fizetés. A követelmények pe­dig nagyok, mert a hatszáz dolgozót és a négyszázötven nyugdíjast számolva is több mint ezer ember megélhetésé­ről, sorsáról van szó. Ezért nem nélkülözhető a szigorú­ság. Egyszer megbotlik a ló is, kétszer tévedhet az ember is, de harmadszor? Aki nem bírja a terheket, meg kell, hogy váljon beosztásától. Per­sze olykor meg kell alkudni a helyzettel. Nagyobb a szán­dék a megbocsátásra, ha tud­ja az ember: hiába küld el valakit, nem jön helyette más. A téeszelnök, bármennyire is hihetetlen, nem gazdag em­ber. Pedig milliókat hoz a gaz­daság konyhájára szakértelme, eszessége. Tavaly például a háromszázötvenmilliós árbe­vételből negyvenhárommillió maradt a kasszában, s az idén is szép summára van remény. Hogy mi ennek a titka? A szigorúság. Csak azzal a fog­lalkoznak hoss'zabb ideig, amin haszon van. Ha valami­vel elégedetlenek, nem sokáig gondolkodnak. Viszont a kívül­álló számára furcsa, hogy pél­dául a máshol veszteséges nö­vénytermesztésben is jelentős nyereséget érnek el. A téesa- elnök azt mondja, az egész az alacsony költségeknek köszön­hető. A kicsi ráfordítás mel­lett nem várnak rekordter­mést, megelégszenek a jó kö­zepessel is, mert így is nagy a haszon. A téeszelnök, dr. Lakos László tudja, hogy gyorsan fordul a világ. Mégis elhatá­rozott szándéka, hogy a ma­ga útját járja. Azt mondja, ennek eddig mindig megvolt az eredménye. Furucz Zoltán kompenzáció címén megálla­podnak. Az újabb áremelé­sek kompenzálására a családi pótlékok vonatkozásában a SZOT álláspontja szerint an­nál is inkább szükség van, mert a legutóbbi kormány— SZOT találkozón az árak 15 százalékos mértékű emelkedé­sével számoltak, de azóta ki­derült, már, hogy az év vé­géig az infláció elérheti a 17-18 százalékot is. Ezzel kap­csolatban a kormány szóvivő­je szükségesnek tartotta hang­súlyozni, hogy az átlagos ár­emelkedésen belül szóródások tapasztalhatók, az alapvető termékek és élelmiszerek ára mintegy 14 százalékkal, a tartós fogyasztási cikkeké és az úgynevezett élvezeti cikke­ké pedig 18 százalékkal emel­kedik. A sajtótájékoztató idején a SZOT kompenzációs igényei és a kormány által erre a célra igénybe vehető források között milliárdos nagyságren­dű eltérés volt. A SZOT tár­gyaló csoportjának vélekedése szerint a források a társada­lombiztosítás többletbevételei­ből bővíthetők. K eserves kiábrándulás­ban lesz azoknak ré­sze, akik a ma sokat emlegetett piacgazdaságot összetévesztik a mindent szabad, amit nem tilt a tör­vény felfogás szabadossá­gával. Sőt, a tévesztések, a hamis hitek gyorsan soka­sodó prófétái között egyre többen akadnak olyanok is, akik (a hazai) piacgazdaság alatt azt értik: mindent szabad, még a törvényt mellőzni is, ha azt „ügye­sen” teszik, ha kellő tapin­tattal tessékelik az írott és íratlan jogot a díszletrak­tárba. A megyében a megszűnt, feloszlott kisszervezetek­nek, több mint az egyhar- rnada súlycs gazdálkpdási szabálytalanságok, ■ tör­vénytelenségek sokaságát követte el. Perek regiment­je tanúsítja: a gazdasági életben tekintélyes azok­nak a résztvevőknek a csoportja, akik azt hiszik, a mindent szabad ideje jött el, akik nem ismerik a piacgazdálkodás szigorú írott és íratlan törvényeit. A különböző gazdasági munkaközösségek, szak­csoportok, pjt.-k, általában azok az új formációk, ame­lyeket kisszervezeteknek nevezünk, lényeges szere­pet vállaltak és vállalnak egy megcsontosodott gaz­dálkodási szervezet-szerke­zet megbontásában, átalakí­tása megkezdésében, rugal­masabbá tétele alapjainak a lerakásában. Szó sincsen tehát arról — leírjuk, mi­Enmiess érték előtt bárki is félreértené gondolatmenetünket —, hogy csupán az új formára, a kisszervezetekre lenne jellemző a piacgazdálkodás lényegének a szem elől té­vesztése. Sajnálatosan jel­lemző ez minden formára és minden szektorra, ám a kisszervezeteknél — éppen piacközelségük miatt — de­rül ki a leghamarabb: a piac törvényeivel szemben cselekedtek. Szenzációként is felfog­hatjuk tehát, ha egy poli­tikai dokumentumban, a Magyar Szocialista Párt programnyilatkozatában, ilyen megfogalmazás ol­vasható: „A piacgazdaság helyreállítása során kapja­nak különös figyelmet a piac erkölcsi értékei: az együttműködési készség, a jó hírnév, a szavahihető­ség és a megbízhatóság.” Igen. a piacgazdaságnak nemcsak írott törvényei, is­mert működési törvény- szerűségei vannak, hanem olyan erkölcsi értékei is, amelyekről mai hazai vi­szonyaink közepette kevés szó esik, holott... Holott ezeknek az erkölcsi érté­keknek rendkívül fontos szerep kell, hogy jusson a következő években a gaz­daság átalakításában, jö­vedelmezőségének lénye­ges javításában. Ma ugyanis ezeknek az erkölcsi értékeknek — tisz­telet a ritka kivételeknek — a gazdálkodók szemében szinte semmi jelentősége nincsen. S ha nincsen je­lentősége, akkor természe­tes: fontossága, értéke sem lehet. A megyei gazdálko­dók által kezdeményezett gazdasági pereknek — ta­pasztalataink szerint — több mint a fele az együtt­működési készség súlyos megsértése, azaz a vállalt, de nem teljesített feladatok miatt jutott el a bírói pul­pitus elé. Az együttműkö­dési készség rendkívül ala­csony színvonalának egyéb­ként jó illusztrációja az is, ami évről évre ismétlődik a megye mezőgazdaságá­ban a leszerződött, de át nem adott, illetve át nem vett növényi, állati termé­kekkel. A különböző „há­borúk” — a málna-, az al­ma-, a borháború stb. — az együttműködési készség hiányáról tanúskodva egyben arra is fényt vet­nek, mennyire jelenték­telennek vélik a hazai gaz­dálkodók az olyan piaci elemeket, mint a szavahi­hetőség, a megbízhatóság, s csodálkoznak, ha a külföldi partnert az első trükk után nem látják többé, elveszí­tik... Sorozatosan találko­zunk például olyan esetek­kel, amikor a külföldi part­nert az késztette visszalé­pésre, hogy a bemutatott minta és a ténylegesen ki­szállított áru minősége kö­zött hatalmas volt a kü­lönbség. S megfordítva: a megyében dolgozik olyan műszeripari cég, amely hetven esztendeje áll kap­csolatban a világ legna­gyobb villamosgép-gyár- tóinak egyikével, a felek kölcsönös megelégedésére. A magyarázat a hogyan si­kerültre egyetlen valami: a kölcsönös megbízhatóság, azaz például a telefonon, te­lexen váltott üzeneteknek ugyanakkora a tekintélye, mint a tíz példányban elké­szített, jogászok fogalmaz­ta szerződéseknek. T úlzásként hangzik, hol­ott nem az: a hazai piacgazdaságot lehe­tetlen megteremteni olyan szereplők nélkül, akik pontosan tudják a különb­séget a rugalmas nagyvona­lúság és a megbízhatatlan­ság, a szavahihetőség és az ígérgetés, a féltve őrzött jó hírnév és az utánunk az özönvíz alapon kötött üzle­tek között. A megyében már sikerrel tevékenykedik néhány külföldi partnerrel alapított vegyes vállalat — például a vegyiparban, a műanyag-feldolgozásban —, s az érintett magyar ve­zetők meglepve tapasztal­ták: a partner mindenre kapható, ami belül van az erkölcs határain. Ezek a partnerek ugyanis tudják azt, amit nekünk majd most kell megtanulnunk: a piacgazdaság nem egyenlő a szabad a vásárral... Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents