Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-23 / 250. szám

A SZABADSÁG VÉRES ZÁSZLÓI , Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltalak legjobbjaink A hosszú harc alatt. (Vörösmarty Mihály: Szózat, 1836.) M egmozdult az ország 1956. október huszonharmadi- kán. Megrázta magát és lábra állt. Az ifjúság kezdte, mint történelmünkben mindig. Nem lehetett úgy élni tovább, amilyen életet a nemzetre kényszerí­tettek. Marx mondotta, hogy forradalmat azok robbantanak ki, akiknek már nincs vesztenivalójuk. Túlzás nélkül mondható, hogy akkor az egész nem­zet létéről volt szó. Talán belehaltunk volna, ha min­den úgy megy tovább, ahogyan ment. Más kérdés, hogy minden cselekvés ellencselekvésbe ütközik. Ez a fizika törvénye. Ha valamely edényben a víz forrni kezd, leghelyesebb levenni a tűzről — vagyis: megszüntetni a forrás okát — és akkor a víz természetes állapota helyreáll. De közben a forrás so­rán kipusztultak a kórokozók. A víz ismét egészséges. Viszont ha oktalan kezek leszorítják a íazékfedőt, a forrásban lévő víz akár robbanást is okozhat. Így pró­bálták oktalan kezek a fedőt ránk szorítani. Ebből erő­szak támadt. Erőszak erőszakot szült. A pár órás sza­badság zászlói bevéreződtek. Nem először történel­münkben. Érdemes elmélkedni forradalom szavunkon. Nagy ki­fejezőerejű, régi magyar igéből képzett főnév. Forrni, buzogni — nemcsak forrásvíz létét jelenti ez az ige, hanem megtisztuló forrást is. A must is forr, amíg bor lesz belőle. A forradalom tehát egy jó ügy felé hala­dás folyamatát jelzi, történelmi pillanattá sűrítve. A forradalmakat általában — nem mindig — leverik ugyan, de a történelem folyamán mindig, kivétel nél­kül, mégis eredményt hoztak, mert soha, semmiféle for­radalom leverése után nem állt vissza az a helyzet, mint a forradalom előtt. í így történik ez nálunk is; bármiféle büntetőintézke­dések születtek is légyen, az ország élete megválto­zott. Ily módon tehát a forradalomnak értelme volt. Viták folytak és folynak az október huszonharmacTi- kai események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Lázadás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszo­nyok ellen, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ellen kifejezés miatt, és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán valami ellen, hanem valamiért történt. A hazáért, a nemzetért, szabad, emberi életért. Értünk mindany- nyiunkért. A jövőért, ami a miénk. Mi, ma, 1950. októ­ber huszonharmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jövendőnk? Ez a mi nagy felelősségünk 1989 őszén. T örténettudósok dolga, hogy szabatosan meghatározzák * és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől vé- reződtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a leg­tisztább víz is hord sok szennyet. Ámde a tudomány­tól függetlenül a dolgokat ki kellett volna beszélni magunkból. Az elmúlt néhány évtized legáttalmasabb vétkeinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehetett nyíl­tan beszélni. Vagy, hallgatni kellett róla, iskolában és munkahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részletei­ben talán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történetet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emlékezett, és tudta, mi az igazság. Nagy tanulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett lé­gyen is igaza, elfojtani, kibeszéletlenül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lélekkönnyítő ta­lálmánya, a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmeret vizsgálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga . van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy elté­vedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egészsé­ge érdekében mindezt ki kell (kellett volna) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal el­fojtani, ha a szőnyeg alá söpörjük. Viszont ha a dolgokat kibeszéltük, megbeszéltük, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhat­ják az iskolában, mi történt és miért történt — akkor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha a dolgok feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre, akkor a nem­zet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nemcsak a múltat, a jö­vőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989 őszén. Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy esemé­nyeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimon­dása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljünk csak: ha azt mondom: „negyvennyoic” — mindenki 1348-ra gon­dol. „Nem enged a negyvennyolcból” — ilyen közmon­dás született annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen szó a tizenkilenc is. „Tizenkilences” a Tanácsköztársaság híve. Sem 1945 előtt, de még utá­na sem jelentett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az év­szám mond a legtöbbet, éppúgy, mint ahogyan negy­vennyolc. Negyvennyolc sem volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés s az azt kö­vető fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Ti­zennyolc év telt el 1849-től a kiegyezésig. Kívánjuk magunknak, hogy az 1958 óta eltelt harminchárom esz­tendő után nálunk is fellendülés következzék be. A „nagy béka” korszakára — 1387-től 1914-ig — az volt a jellemző, hogy miközben a nemzet tudta, tanította, kibeszélve magából negyvennyolcat és Világost és az aradi vértanúkat és Batthyány gróf halálát és Széche­nyi pusztulásának okait: nem állt bosszút, nem hirde­tett megtorlást, hanem együtt építette az országot azok­kal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, beleértve a királyt, Ferenc Józsefet. H elyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, tisz­telegjünk a véres zászlók előtt, de nézzünk előre és tegyünk valamit a hazáért, saját jövőnkért. A ha­lottak, az áldozatok üzenete is ez, hiszen az evangé­liumban olvashatjuk: „senkinek sincsen nagyobb áldo­zata, mint aki életét adja övéiért” — aki pedig meg­halt, az, mint az elveszett búzaszem, szellemében fel­támad. Nemeskürty István l----------------------------------------­-------------------------------------------------------------------­P OLITIKAI NAPILAP PEST MEGYEI XXXIII. ÉVFOLYAM, 230. SZÄM Ára; 4,30 forint 1989. OKTÓBER 23., HÉTFŐ A népfelkelés évfordulóján A tiszta szándékú áldozatokra emlékeznünk kell 5 Ne legyen többet ’56, ne legyen többet vérontás, de ^ as áldozatokra, akik tiszta szándékkal, becsületes politi- ^ kai meggyőződéssel harcoltak a hitük szerinti demokrá- ^ ciáért, s ezért életükkel fizettek, emlékeznünk kell. Ez csendült ki a tegnap megtartott ünnepségeken, amelye- | ken megyeszerte 1956 mártírjai előtt tisztelegtek. Párt- ^ állásra való tekintet nélkül, MDF-csek, SZDSZ-esck, S MSZP-tagok rótták le kegyeletüket a kopjafák és em- í léktáblák előtt. A szónok a népfelkelésről beszél, s egy kislány őszi falevelet gyűjt a gödi rendezvényen Németh Miklós tv-beszéde — Tisztelt honfitársaim! Történelmünk egy nagy hete után és egy nagy napja előtt szólok önökhöz — kezdte tv- beszédét tegnap este Németh Miklós kormányfő. — A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a magyar történe­lemben. A magyar parlament által elfogadott törvények jo­got és okot adnak erre a mi­nősítésre. / A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit társadalmunk. politikai­lag aktív erői a nemzeti ha­ladás eszméjétől vezérelve ke­mény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal meg- küzdve előkészítettek. Ez teszi lehetővé, hogy most önöket egy holnap kikiáltan­dó Magyar Köztársaság pol­gáraiként köszönthetem. Re­mélem, köszöntésemet leg­többjük meghitt családi kör­ben fogadja. A család kö­zösségében, mely társadal­munk mindent meghatározó alapegysége, az egyéni, kö­zösségi és nemzeti sors át­élésének kerete. Ez is forrása annak az erő­nek, mellyel e nép az őt föld­re szorító erők lanyhulása pillanatában máris felemel­kedni akar. Megnyílt a múlt és kitárult a jövő. Nézzünk bátran mindkét irányba. Évtizedekig nem létezőnek minősített kérdésekkel ke­rültünk hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk, de ma­gasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és akarjuk: küzdel­münk végigvihető véres har­cok és áldozatok nélkül, bé-: késen. Nem úgy, mint 33 év­vel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már egy másik vi­lág, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi seb, vünkben, hogy még él a ma­gyar nemzet. Nehéz évek előtt állunk, amelyek próbára teszik a magyarság erejét — hangsúlyozta. — Hittel, re­ménységgel, szeretettel azon­ban képesek leszünk a legne­hezebb pillanatokat is elvisel­ni. Roszik Gábor Tőkés László református lelkészről is szólt, aki az erdélyi magyarok sor­sát védve a románok, néme­tek romániai szabadságáért is tett. ■ Az istentisztelet után a hí­vek — körülbelül kétszázan — a Dózsa György úti teme­tőben megkoszorúzták az 1956. október 25-én áldozatul esett 19 éves ifjabb Kiss Antal és (Folytatás a 3. oldalon.) Az MSZP elnökválasztási kampányának nyitánya Tisza-gart! fesztivál és sok van bennünk régi ön­magunkból. Ma/már tudjuk: az akkori elkeseredett akarat, mely mindaddig példátlan módon szegült szembe a sztálinizmus üdvöt hirdető, de poklot ered­ményező erőszakos és bürok- (Folytatás a 2. oldalon.) Befejeződet? esz MPP II. országos gyűEése A nemzet megfontolt döntéseket vár Szekcióülésekkel folytatódott szombaton a Magyar Demok­rata Fórum második országos gyűlése a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi* Egyete­men. Külön vitatták meg a szociális biztonságról szóló, a közoktatási, a környezetvédel­mi. a gazdaságpolitikai, egész­ségügyi külpolitikai és kisebb­ségvédelmi programtervezetet. Felolvasták többek között Tő­kés László temesvári lelkész Nicolae Ceausescuhoz írt le­velét. A küldöttek a vita során javasolt módosításokkal elfo­gadták a programtervezetet. A program tárgyalása után a küldöttek a késő esti órákban a választásokkal kapcsolatos politikai vitával folytatták a munkát. A köztársasági elnök- választással kapcsolatban a felszólalók elmondták, hogy a köztársasági elnöknek, bárki legyén is az, a nerrizet érde­keinek egészét kell képvisel­nie. és felül kell emelkednie a pártérdekeken. Mint mond­Szombat délután sajtótájé­koztatót tartott a Bajcsy-Zsi- linszky Társaság környezetvé­dő csoportja a magyarországi Zöld Párt kongresszusát elő­készítő csoport tagjaival kö­zösen. A találkozó apropóját egy bécsi sajtótájékoztató szolgáltatta, Maróthy László környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási miniszter ugyanis ott állítólag úgy nyilatkozott a bős—nagymarosi vízi erőmű építéséről, hogy az elmondot­tak alapján az osztrákok a továbbépítésre következtettek. Ez meg is jelent a bécsi Ku- rierban. A két szervezet felháboro­dással vette tudomásul, hogy eszerint a miniszter szembe­helyezkedik az általa képvi­selt kormány. álláspontjával, és ezt — az ország érdekeit alapvetően megsértve — kül­földön sajtótájékoztató kere­tében teszi. Ezért kérik, hogy a minisz­terelnök vizsgálja ki az ese­tet, s javasolják, hogy Maró­thy László mondjon le. A köztársaság kikiáltása A magyar Országgyűlés felhívással fordul az ország polgáraihoz: „Értesítjük az ország la­kosságát, hogy a Magyar Köztársaságot 1989. októ­ber 23-án. hétfőn Budapes­ten a Kossuth téren kiált­ják ki. Erre az ünnepélyes eseményre minden magyar állampolgárt és külföldi vendéget szeretettel vá­runk.” Az ünnepség 11.15 óra­kor kezdődik a Parlament előtt a Kossuth téren. Elő­zőleg már ünnepélyes ke­retek között felvonják az állami zászlót. Az Ország­ház előtti téren katonai díszegység sorakozik fel. Az ünnepségen részt vesz­nek a külföldi diplomáciai képviseletek vezetői. Dél­ben SzűrÖ3 Mátyás, az Or­szággyűlés elnöke, ideigle­nes köztársasági elnök az Országház erkélyéről kiált­ja ki a Magyar Köztársa­ságot. Hálaadó ünnepi istentiszte­letet tartott tegnap délelőtt a gödöllői evangélikus egyház- község a Petőfi téri evan­gélikus templomban. Roszik Gábor lelkész prédikációjá­ban arról szólt, hogy emlé­kezzünk azokra a hősökre és áldozatokra, akik életük min­den gondolatával a hazát szol­gálták történelmünk nevezetes napjain, így 1956. október, 23-án is. Hála és öröm legyen szí­Nágyszabású politikai fesz­tivál helyszíne volt szombaton Szeged. Az MSZP Csongrád megyei szervezete rendezte a párt köztársasági elnök­jelöltjét támogató, vala­mint az országos' tagtoborzó kampány nyitányának számí­tott politikai fesztivált. Bár , több .helyszínre is hirdettek különféle rendezvényeket, ezek a kisszámú érdeklődés miatt 'elmaradtak'. így a fő helyszín a spprtcsarnok és annak kör­nyéke lett, ahol kirakodóvá­sár, zeneszó, különféle kultu­rális műsorok várták az ér­deklődőket. A nagygyűlés két szónoka Nyers Rezső, az MSZP . elnöke és Pozsgay Im­re, a párt köztársasági elnök­jelöltje volt. A délután 2 órakor kezdő­dött nagygyűlés résztvevőit Vastagh Pál. az MSZP vidéki titkára köszöntötte. Lehet-e a demokratikus szocializmus reális alternatíva egy erős, baloldali tömegpárt nélkül Magyarországon? — tette fel a kérdést Vastagh Pál. A szó­nok álláspontja szerint nem. Ezért várják és hívják az MSZMP - korábbi , tagjait, s minden baloldali gondolkodá­sú és elkötelezettségű embert. De ne lépjen ennek a párt­nak a soraiba az — hangoz­tatta az előadó —, aki vissza­élt a hatalommal, aki elnyom­ta a kritikát, aki sajátjaként használta a nép vagyonát, vámszedője volt a korrupció­nak. Az MSZP-tagság semmi­féle könnyítést, karriert és pozíciót nem jelent. Jelenti vi­szont a politikai küzdelmet, a (Folytatás a 2. oldalon.) ták, az ország józan, megfon­tolt döntéseket vár, nem kard- csörtetö versengést. Az is el­hangzott, hogy a választások­ra készülő pártok túlságosan is önmagukra koncentrálnak, a belső ügyeikkel, vannak elfog- (Folytatás a 2. oldalon.) fi ZÖLDEK JAVASLATA Mondjon le a miniszter!

Next

/
Thumbnails
Contents