Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-19 / 247. szám

4 1989. OKTÓBER 19., CSÜTÖRTÖK Jön a Békehadtest Az egyesült államokbeli Bé­keszolgálat önkéntes nyelvta­nárainak Magyarországra kül­déséről, illetve fogadásáról tárgyalt, majd az erről szóló szándéknyilatkozatot is aláírta Glatz Ferenc művelődési mi­niszter és Paul Coverdell, a Békeszolgálat igazgatója. A Művelődési Minisztérium­ban ezzel kapcsolatban el­mondták : a jövő évtől mintegy 60 angol nyelvtanár kezdi meg az oktatást magyar álta­lános és középiskolákban, il­letve felsőfokú intézmények­ben. Bush elnök júliusi buda­pesti látogatása során tett kezdeményezése értelmében a — hazánkban korábban Béke­hadtest néven ismert — kor­mányügynökség 1990-től, hat éven át, emelkedő létszámban küld majd nyelvtanárokat. Az USA-ban eddig mintegy 2000- en jelezték, hogy szívesen jönnének Magyarországra. A pénzügyi és a szakmai feltéte­leket a közeljövőben egyezte­tik a partnerek. Az 1961-ben Kennedy elnök által alapított Peace Corps az elmúlt 28 évben mintegy 121 ezer önkéntes szakembert kül­dött a fejlődő világ országaiba, akik zömmel az oktatás, illet­ve az egészségügy területén nyújtottak segítséget. Jelenleg 40 országban mintegy 500-an tanítanak angol nyelvet, s ha­zánkban a kelet-európai or­szágok közül elsőként állnak munkába Békeszolgálatosok. Várhatóan tavasszal nyílik meg a Peace Corps budapesti irodája: ennek lesz feladata az önkéntesek felkészítése, illet­ve a folyamatos kapcsolattar­tás velük. KILÉPVE AZ ÖRDÖGI KÖRBŐL’ Úszó színpad Bécstől Belgrádig Valljuk be őszintén, megyénk színházi élete igen siralmas. A Szentendrei Teátrum sorsa egyre bizony­talanabb. Saját állandó színházunk sincs, pedig ma már egyre kevesebb embernek marad arra ideje, energiája (és pénze), hogy a fővárosba utazzon egy-egy színházi előadás kedvéért. A kis falvak lakói többnyire még a ceglédi, váci, gödöllői befogadószínházakba sem jutnak el. Nagy hiányt pótolhatna tehát a nemrégiben megala­kult Pest Megyei Színkör. — öt hónappal ezelőtt, má­jus elején állt össze a csapat — mondja Nagy András László színházi rendező, a Pest Me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársa, aki egyben a társulat megszerve­zője. — A színkörnek olyan ismert tagjai vannak, mint például Málnay Zsuzsa, Jakab jCsaba, O. Szabó István, a Nép­színház, Horváth Zsuzsa a Miskolci Nemzeti Színház, Bessenyei Emma, Baranyi László, Bősze Péter a Mikrosz­kóp Színpad színészei. A szín­kört azért hoztuk létre, hogy a megye művelődési házai jó, hi­vatásos színészek által elő­adott színvonalas, de egyben szórakoztató darabokat megfi­zethető áron „megvehessenek”. Jelenleg Csokonai Karnyóné című komédiáját és a Machia­velli Mandragórá ja alapján készült Maszlagot kínáljuk, emellett van gvermekelőadá- sunk és kabaréműsoirunk is. A létminimum szintjén Árverezik a kiállítást A létminimum szintjén élő' újpesti családok felnőtt tagjai átlagosan napi 18 dkg húst, il­letve húsfélét, 31 dkg kenye­ret és 13 dkg gyümölcsöt fo­gyaszthatnak. Elvezeti cikkek­re, így kávéra, teára, cigaret­tára, alkoholra, illetve üdítőre naponta, együttvéve 10,60 fo­rintot költhetnek, továbbá évente egy könyvet vásárol-i hatnak, s kéthavonta egyszer; mehetnek moziba. Ezek aj; adatok abból a kísérőfüzetbői; valók, amelyet az Újpesti Csa»s ládsegítő Központ jelentetett meg a Munkásmozgalmi Mú­zeumban megnyílt rendhagyó kiállításhoz. Mint ismeretes, a központ 1988 óta rendszeresen végei számításokat, hogy hozzájárul­jon a hazai létminimum, illet- ve társadalmi minimum meg­határozások pontosításához. Az MTA Soros-alapítvány tá­mogatásával létrejött Léthatá­ron című bemutató e számítá­sokat kívánja érzékelhetővé tenni, a száraz statisztikai adatokat megjeleníteni. A ki­állításon a látogatók elé tá­ruló kétszobás lakás bútorait, berendezési és használati tár­gyait egy elképzelt, a létmini­mum szintjén élő család jöve­delmi viszonyai alapján válo­gatták össze, csakúgy, mint a ruhaneműket, élelmiszereket és más fogyasztási javakat. • Mekkora az érdeklődéi? — Fájdalmasan kicsi. Eddig mintegy 15 előadásunk volt, de elsősorban budapesti művelő­dési házak hívták meg a társu­latot. A megyét többnyire a haknibrigádok uralják, pedig a Pest Megyei Színkör hat Mikroszkóp színpados színész­szel jó kabarét is kínál, egyál­talán nem drágán. • A izínházmüvészet jelentő­légét senki nem vitatja, eköz­ben azonban sem az államnak, lem a polgárnak nincs pénze effajta szórakozásra. Ki lehet lépni ebből az ördögi körből? — Mindenesetre meg kell próbálni. A megyének például igen jó hírű amatőr színjátszó­csoportjai vannak, őket is meg lehetne hívni. Idén augusztus­ban például megrendeztük Szentendrén az.országos diák- színjátszó-találkozót, az OR- DIT-ot. A tíz nap alatt 110 diáik fordult meg a városban, * a találkozó 18 utcaszínházi előadást, egy utcabált és egy gálaműsort adott Szentendré­nek. A következő esztendőben négyszer két hétben csináljuk meg ugyanezt. Ez legalább 40-50 előadást jelent két hó­nap alatt, mindezt nyáron, ami­kor a legtöbb a kül- és a bel­földi turista. Szentendre így újra elismert színházi város lehet. Jövőre Gödöllő vállalja az országos gyermekszínjátszó- találkozó lebonyolítását, és a tervek szerint a PMKK meg­hirdeti a lengyel színpadi mű­vek szemléjét. Ilyen országos akciókat ma sehol nem mer­nek szervezni, tehát Pest me­gye számára nagyon fontos le­het. • óhatatlanul is felmerül a kérdés: nem jelentenek-e a rendezvények túlzott anyagi terheket a szervezőknek? — A gyerekek fizetnek azért, hogy részt vehessenek ezeken A november közepéig látha­tó kiállítás ideje alatt — szombaton és vasárnaponként — a Térszínház művészeinek segítségével, „benépesül” az elképzelt lakás; eljátsszák, hogyan lehet élni e tárgyak között, az adott jövedelmi szinten. A kiállítás kísérő programjaként az elmúlt év­tizedek szociális témájú film­híradó-részleteiből látható vá­logatás. November 12-én a kiállított tárgyakat elárvere­zik, a bevételt az újpesti sze­gények javára fordítják. Az operett reneszánsza Az operaház fantomja A magyar kultúrában gyö­kerező és a hazai színművé­szet hagyományain felnőtt, európai kitekintésű színházat tekintem a példaképemnek — mondotta Németh Sándor, a Fővárosi Operettszínház új igazgatója. A színház művészeti fel­adatáról szólva kifejtette: az újból reneszánszát élő operett mellé a világ nagy sikerű mu­sicaljeiből szeretne néhányat a magyar közönség elé hozni. Így a Macskák és az Evita szerzője, Andrew Lloyd Web­ber legújabb sikerdarabjának, Az operaház fantomjának színpadra vitelét a mostani évadra tervezték, azonban ezt a technikai és anyagi feltéte­lek hiánya miatt a következő szezonra kellett halasztaniuk. Az idei műsortervben két be mutató szerepel; Lehár Ferenc Cigányszerelem és Abrahám Pál Viktória című operettje. Ezekkel egyúttal bővíteni kí­vánják a müncheni Deutsches Theaterben öt éve tartó ven­dégszereplésük repertoárját is. Az operett tervei között szere pel új, mai, magyar musical színpadra állítása is. Németh Sándor hangsúlyoz­ta, hogy nemcsak a színház műsortervét kívánja megújí­tani, hanem a társulatot is. Tavaly már számos fiatal ke­rült a Nagymező utcai dal­színházba, a mostani évadra ugyancsak ifjakat szerződtet tek: Bozsó Józsefet, Simányi Krisztinát, Kalocsai Zsuzsát Sjpeki Tibort és Peregi Pétert. a találkozókon, és a lengyel kulturális központ is támoga­tást nyújt. Mindezeken túl vannak Pest megyének — sze­rencsés földrajzi fekvése miatt — olyan lehetőségei, amelyek­nek kiaknázásához talán köz­ponti segítséget lehetne kapni. Itt van például a szentendrei szerb püspöki palota, amelyet a magyar és a jugoszláv kor­mány közösen újittat fel, és amelyet jövő nyáron adnak át. Ezt az eseményt méltóképpen kellene megünnepelni, akár színházi előadással is. Felke restem a jugoszláv nagyköve­tet és a kulturális attasét ja­vaslataimmal. Legnagyobb örömömre júniusban Jugo­szláviából kaptam választ. El­küldték az általuk előadásra javasolt darab szövegkönyvét a Szentendrei rapszódiát, ame­lyet a belgrádi Szerb Nemzeti Színház hosszú ideig nagy si kerrel játszott. Érdemes lenne bemutatni, -de a megye egy ilyen rendezvényt saját költ­ségvetésből nem képes finan szírozni. Ugyancsak nagy lehetőség hogy nemrégiben — a világ- kiállítás előkészületeinek kap­csán — osztrák javaslat szüle­tett a Duna menti városok kulturális együttműködéséről Ezzel kapcsolatban Pest me­gyét keresték meg. A megva­lósítása lehetőséget adna a kö­zép-európai történelmi kapcso­latok megerősítésére is. Leg­kézenfekvőbb egy hajószínház egy úszó vízi színpad kialakí­tása lenne, amely a Duna men­tén bárhol kiköthetne. Mátyás király például.*—l.jovgre^emLe- kezünk halálának 500. évfor­dulójára — olyan személyiség akit az osztrákok is számon tartanak és szerb-szlovén terü­leten ugyancsak tisztelnek. Egy róla szóló előadással Bécstől Belgrádig bárhol ki lehetne kötni, többek között Pozsony ban, Visegrádon, Szentendrén. Budapesten, Ráckevén és Új­vidéken szintén. Mindez persze nem fér bele a megye költség vetésében, de az felmérhetetlen anyagi és erkölcsi hasznot je lentene számára, ha egy ilyen vállalkozásban részt venne. Kecskés Ágnes Hegedűverseny-válogató Vácott Fölényes győzelem Igen jó légkörben zajlott le Vácott az országos hegedűver­seny körzeti válogatója. Meg­rendezését a zeneiskola vál­lalta. A Fejér megyeiekkel együtt öeszeseen 33 növendék mérte össze tudását, tehetsé­gét — három korcsoportban. Közülük tizenhármán Pest megyeiek voltak. Azért csak ennyien, mert — a hagyomá­nyokhoz híven — júniusban Dobáson előzetes megyei válo­gatót tartottak, míg a Fejér megyeiek nem. A szűkebb pátriánkbeliek <az idén ú jólag színvonalasabban muzsikáltak, s a róluk kialakult kép fejlő­dést mutat a zsűri vélemé­nye szerint is. A keretszám szigorúan kö­tött, az országos döntőre csu­pán hat szakközépiskolást en­gedhettek. Azonban mind a hat Pest megyei. Vácról Cs. Nagy Tamás — Kocsis Márta tanítványa; Százhalombattáról Kertész Agnes — tanára Ker­tész Ferencné; Ceglédről Mol­nár Krisztián és Nádasi Esz­ter — tanáruk Dávid Sándor; Szentendréről Hornyák And­rea és Reviczky Júlia — Bánk Zsuzsa, illetve Mezöné Papp Angéla növendékei jutottak az országos döntőbe. Külön dicsé­retben részesítette a zsűri a váci Pető Szilárdat — Erdélyi Sándor tanítványát — feltű­nően szép Vivaidi-interpretá­ciójáért. Az Évszakok című zeneműből szólaltatott meg három tételt. V. A, Láva konzerválta Egy 1400 évvel ezelőtt vul­kánkitörésben elpusztult te­lepülés maradvánj'ait fedez­ték fel amerikai régészek a salvadori főváros közelében. A kiömlő láva elpusztította az ott élő embereket — és akár­csak a Vezúv híres kitörése, amely Pompe.jit temette el és őrizte meg évszázadok során szinte változatlan állapotban — megszilárdulván kitűnően konzerválta a városkát. A feltárások sok meglepe­téssel szolgáltak: kiderült, hogy a salvadoriak elődei lé­nyegesen jobban éltek, mint azt eddig feltételezték a tudó­sok. A nem égetett téglából épített lakóhelyiségek még az esős évszakban sem engedték be a nedvességet, a tágas szo­bákat ajtók választották el. A kutatók találtak még kerti szerszámokat és edényeket, a házak mögötti karámokban pedig néhány kacsa tetemére bukkantak. A régészcsoport véleménye szerint az 1400 évvel ezelőtt épült házak lényegesen fe­lülmúlják a mai Salvador me­zőgazdasági vidékein lakók szegényparaszti kunyhóinak minőségét. iHeti filmtegyzet Jézus Krisztus horoszkópja Básti Juli és Cserhalmi György, a Jézus Krisztus horoszkópja főszereplői. Aki azt kérdezi, miért ép­pen ez a címe Jancsó Miklós (Hernádi Gyula által írt) film­jének, már eleve helytelenül jár el. Konkrét kérdéseket ugyanis nemigen lehet felten­ni a filmmel kapcsolatban, mint ahogyan oly sok Jan- csó-film esetében sem voltak célravezetőek a formális logi­ka, a pontosan követhető cse­lekmény, vagy a precízen kör­vonalazott szereplők iránti igény szülte kérdések. Meg kellett szoknunk és tanulnunk, hogy ezeket a filmeket kissé más fogalmi rendszerben kell elhelyezni, szemlélni, értel­mezni. Mindenesetre aligha je­lent kulcsot, ha úgy közelítünk hozzájuk, mint egy akció- vagy sci-fi filmhez, esetleg egy amerikai lélektani munkához. Ezt a filmet sem lehet mond­juk a Halálos fegyver, A sö­tétség fejedelme vagy a Rain Man szemszögéből nézni. „A ^jrqí tehát lehetne _bármi más. Még az sem indokolja épp ezt, hogy a láthatólag fő figurát Joseph K.-nak hívják. A monogram — J. K. — itt inkább a Kafka-regény, A per főhősére utal — talán. Mert hogy ez a J. K., bár bi­zonyos értelemben kafkai fi­gura, hiszen titokzatos és fel­foghatatlan dolgok (is) tör­ténnek vele, mégsem a század­elő osztrák—magyar monar­chiájában született, s a mű sem abban a periódusban ké­szült. Ez a J. K. a jelen hő­se. Persze ez a jelen is elmo­sódott. Nem köthető pontosan sem helyszínhez, sem időpont­hoz. Ebben a jelenben min­den egszerre van jelen, s min­dennek esetleges, bizonytalan a jelenléte. Videomonitorokon feltűnő képsorok újrajátszá­sakor már más a szalagon a kép, mint először volt, pe­dig senki nem nyúlt hozzá. Meglevő tárgyak vagy épüle­tek, amelyeket egy pillanattal előbb még láttunk, mire visz- szafordulunk, hogy újra meg­nézzük, már nincsenek ott. Pe­dig nem vagyunk betegesen hallucinálók vagy vizionálok. A világ esetleges és kiismer­hetetlen, amiről azt hisszük, létezik, gyakorta kiderül: nem is volt soha, s amiről nem gondoltuk volna, hogy van, arról kiderül: tényleges és lé­tező. Olyan a film, mintha egy terjedelmes és kusza házibu­lin vennenek részt a figurák, de mintha ez a házibuli sem egyetlenegy összejövetel vol­na, hanem legalább három. Videókon is megtöbbszöröződ­nek események, figurák, és a valóságosnak talán nem is ne­vezhető, inkább egyfajta el­ső képsíkként felfogható ré­tegben is. Időnként pedig da­lok hangzanak el, ma nálunk elég jól ismert szerzőktől (Dés László vagy Mártha István), szövegtöredékeket olvasnak föl, mondanak el, többek kö­zött Szverdlov, Lenin, Sztálin, Visinszkij leveleiből, beszé­deiből, írásaiból. És pörög, pö­rög a jancsói gépezet, most már a video alkalmazásával is feldúsítva, de a korábbi jelképek, a jancsói filmgram­matika korábbi kötelező mon­datszerkezeti egységei takaré­kosabb kezelésével. Hogy akkor végül is miről szól, vagy mit akar kifejezni a Jézus Krisztus horoszkópjai Azt hiszem, legjobb, ha égy tekintjük, mint egy niegza- varodott értékrendű, a koráb­bi tézisekben csalódott, az új tézisekben még nem bízó kor képét. Amilyen kusza, átte­kinthetetlen, egymásba átin- dázó problémáktól terhes ez a kor, a mi jelenidőnk, olyan nehezen felfejthető, átvilágít­ható a film is. Sok kiábrán­dultság, sok, már-már cinikus hitetlenség, szkepszis, sok cél­talan ténfergés és pótcselek­vés vagy indokolatlan cselek­vés sűrűsödik ebben a film­ben. S ha egy kicsit magunk­ba nézünk, azt kell látnunk: sokkal világosabban mi sem tudjuk áttekinteni életünk egynémely szituációját, sokkal kevésbé ránk sem hat a kor keszonnyomása, mint a film, mint Jancsó hőseire. A Jézus Krisztus horoszkópja a kusza, elbizonytalanodott kort tük­rözi — ezért hat kuszának, el- bizonytalanodottnak. Esetle­gességei, logikátlanságnak tű­nő fordulatai, megoldásai mé­lyen a jelenben gyökereznek. Ami ebben a filmben van, az a mai és itteni értelmiség egy jelentős rétegének a tudatá­ban is hasonlóképp van (lehet) jelen. A film, így nézve, ta­lán megfejthető, minden­esetre. kicsit kordokumentum is. Mint tulajdonképpen vala­mennyi Jancsó-film. Jó reggelt, Vietnam! Ember legyen a talpán, aki a hetenként bemutatásra ke­rülő filmeket mind meg tud­ja nézni — különösen előre, ahogyan a filmjegyzet írójá­nak illik, hogy kellő időben beszámolhasson az új filmek­ről. E héten például összesen kilenc (!) új bemutatót hirdet­nek, igaz. ebből Chaplin filmje, a Modern idők. nem tekinthető friss bemutatónak, de az is mindenképp a hét premierműsorában szere­pel. A különböző új forgalma­zó vállalatok versengve Öntik elénk a filmeket, néha már azt a benyomást keltve: ez a verseny öncélú, hiszen alig képzelhető, hogy valamennyi új filmre megfelelő számú né­ző jutna. Azaz az új filmek javarészt nem érik el azt az optimális nézőszámot, amely nyereséget hoz, vagy legalább a kiadásokat fedezi. Hogy ez hová vezet, nem tudom, nem is az én dolgom végig­zongorázni az esetleges csőd lehetőségeit, variációit. Annyi mindenesetre tény: ilyen nagy számú új filmet sem megnéz­ni nem lehet (most már átlag napi két sajtóvetítés van, egyenként vagy két óra idő­tartammal), sem írni nem le­het valamennyiről. Az e heti választás, a Jó reggelt, Vietnam! azért érde­kes, mert az amerikaiak úgy látszik, szűnni nem akaró Viet- nam-komplexusának újabb terméke. Megannyi film (leg­utóbb a nagyszerű A szakasz) után is mindig akad valaki, aki szembenéz ezzel a tragi­kus ténnyel. Ez a film a sor­ban a jobbak közé tartozik. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents