Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-17 / 245. szám
1989. OKTOBER 17., KEDD 0 ÍRTA Totálisan A magyar sajtó híresen dühös hölgye, Beke Kata most éppen a Hitel (89/20.) hasábjain önt ki egy hor dónyi indulatot. A „Levél az ismeretlen reformkommunistához” címet viselő dolgozatban benne van minden, ami ma szem-szájnak ingere bizonyos politikai körökben. Nem csodálkozunk tehát, ha maga a GONOSZ vicsorog reánk a B. K. írta sorokból. A gonosznál is gonoszabb kommunizmus, mert „Tönkretette a hazámat, úgy, ahogyan tatár, török, német sose volt képes tönkretenni." . Csupán hangütésnyi az előbbi citátum, s micsoda dallamok csendülnek fel, amikor megszólal a zenekar.. .1 B. K. egyetlen eredményt sem képes felfedezni az 1945 óta eltelt esztendőkből, mert „Az önök pártjának gyakorlata gyökeresen és totálisan erkölcstelen, mert az önök ideológiájának■ nincsen erkölcstana.” Ez a totálisan, bevalljuk, nagyon tetszik nekünk. Ismerős. Amint ismerős az a módszertan is, amely ,.a kiválasztottak messianisztikus gőggel eltelt pártját" küldi a pokol tüzére, az inkvizííorok magabiztosságával tudva, kivétel. nincsen! Irgalmat nem ismerő tollforgató totális rendcsinálása ez. Megkapja a magáét Marx és Lenin, Békési László és Grósz Károly, a pártelnökség és Németh Miklósi Van itt múltidézés és jövőt jóslás — lehet akármilyen programjuk: senki sem fogja elhinni..." —, párhuzam a kommunizmus és a kereszténység között, van „javaiból kirabolt ország”, azaz B. K. sorai segítségével totálisan tisztában lehetünk azzal, miként fest á &ATAN ORSZÁGA. Cso- da-e, ha e birodalom ellen lángot okádó szá&árkányait vonultatja fel B. K.? Csoda-e, ha „akasztóf aköté.1- küldözgetökről”, „csúsztatások, ködösítések, féligazságok áradatáról, émelyítő szómágiáról" mennydörög? Nem csoda. Sőt: totálisan egyetértünk B. Kr-valJCsu- pán azt nem tudjuk, sorait olvasva, miért egyetlen helyre szól a címzés?! Na persze, az ember nem szokott levelezni — önmagával: ., KLIENS Dönt a bizottság Fegyver nélküli szolgálat A közelmúltban híradás jelent meg arról, hogy hazánkban ,620 fiatal kérte a fegyver nélküli katonai és polgári szolgálat teljesítésének engedélyezését. A Pest Megyei Tanács végrehajtó bizottságának 1989. szeptember 27-i ülésén, létrehozták a megyei tanácson belül működő társadalmi testületet, amelynek elnöke dr. Kiss György, igazgatási osztályvezető. Tíztagú stábja hivatott arra, hogy a legapróbb részletekig vizsgálja meg, vajon megalapozott-e, annak a 62 fiatalembernek a kérelme, akik csak fegyver nélküli, illetve polgári szolgálat teljesítésére hajlandóak. © Alapvetően melyek azok az indokok, amelyek alapján a kérelmezők önökhöz, illetve a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokhoz fordulnak? — Tekintélyes hányaduk családi, s ezen belül is szociális okokra hivatkozik. Ezt követik az egészségügyi panaszok. A fiatalok mintegy 20 százaléka vegyesen mindenfajta indokot. kifogást felsorol ahhoz, hogy ügyében számára kedvező határozat születhessen. Ami kétségtelenül figyelemre méltó: egy sincs közöttük olyan, aki politikai okokra célozna. 9 Kik a tagjai a kérelmeket elbíráló társadalmi bizottságnak? — Pedagógusok, ifjúsági szervezetekhez tartozó titkárok, az evangélikus egyház képviselője, pszichológus —, hogy csak. ízelítőül néhányat említsek. A módosított honvédelmi törvény egyébként lehetővé teszi az alternatív politikai pártok képviselőinek jelenlétét is. © Melyek a kizáró okok a kérelmek kedvező elbírálásánál? — Számos ilyen létezik, de íme néhány: az erőszakos, az élet, a testi épség ellen irányuló bűncselekmények. A közlekedés biztonságának (vasúti, vízi) szándékos veszélyeztetése, © Mennyi ideje van a társadalmi bizottságnak a kérelmek szakavatott elbírálásához? — Kevés! Először, 1989. október 23-án, délelőtt negyed tíztől délután 16 óráig ülésezünk. Az ezt követő időpontok sorrendje, október 25. és 30., valamint november elseje. Egy-egy személyre maximálisan félórát szentelhetünk. Ez rövidnek tűnhet, s ezért a tanács végrehajtó bizottsága lehetővé teszi a megyében működő politikai és társadalmi szervezeteknek, hogy a kérelmeket tárgyaló üléseken, amelyek nyilvánosak, tanácskozási joggal vegyenek részt a bizottság munkájában. Valamennyi kérelemmel kapcsolatos véleményt a bizottság — zárt tanácskozáson, többségi állásfoglalással — alakít ki. Az így véglegesített anyagot, illetve javaslatokat küldik meg a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnoknak. Gy. L. A BANKOK ORSZÁGA LETTÜNK Amikor 1987. január 1-jével megalakult a kétszintű bank- rendszer, ki gondolta volna, hogy két év múlva Magyar- ország 3 bankok országa lesz. Akkor hirtelenjében a Magyar Nemzeti Bank mellett kilenc kereskedelmi pénzintézmény jött létre. Mostanra ez a szám megháromszorozódott. Sőt, tegnap óta újabbal növekedett, ugyanis a Budapest Bank védőszárnyai alatt megalakult a Reál Bank. Az új igazgatóval, Czakó Andrással az újdonsült ház profiljáról,, szerepéről, lehetőségeiről beszélgettem. — Egy olyan nagy banknak, mint a Budapest Bank, amelynek kiterjedt üzleti kapcsolatai vannak, miért kellett létrehoznia leányvállalatát? — Szakmai megfontolásból, speciális bankműveletek elvégzésére, úgy mint lízing (állóeszközök bérbeadása), faktoring (követelés vásárlása), váltók, alapítványok kezelése, valamint társulások szervezése. — A kereskedelmi bankok — így a Reál Bank is — döntően idegen tőkével működnek. Kihelyezései többszörösen meghaladják saját tőkéjüket, az önök esetében ez menynyi? Nem akarnak tárgyalni Jelképes földvisszafoglalás Egy hónappal ezelótt alakult meg Kerepestarcsán az Ellenzéki Kör, amely csoportosítja az MDF. Fidesz, SZDSZ és Független Kisgazdapárt tagjait, de összejöveteleiken részt vesznek azok is, akik csak változást szeretnének, de nem kötelezték még el magukat. Az ő Szervezésükben tartottak tüntetést tegnap délután a Szilasmenti Termelőszövetkezet központi épülete előtt. Az emberek plakátokkal a kezükben gyülekeztek, jelszavaik: él még a parasztság, követeljük apáink földjét, védd a nyaralódat, mi is védjük őseink jussát 1 Vagy: a sztálinista önkénnyé! elvett földeket kérjük vissza! Négy óra után néhány perccel a XIV. kerületi zuglói Független Kisgazdapárt elnöke, Bénító Alfréd beszélt a megjelentekhez. Részleteket olvasott föl a Kisgazdapárt agrár- programjából. Követelte a parasztság rehabilitálását. Benkó Alfréd mondandóját azzal zárta, hogy szerinte az egyetlen prosperáló életforma a kisgazdaság. S nekik joguk és bátorságuk visszakövetelni, ami az övék. Azután a falu egyik lakója, Sziklai Jánosné felolvasott egy levelet, amely a termelő- szövetkezet elnökének szólt. Ebben többek között az szerepel, hogy haladéktalanul állítsák le a telkek eladását. Személyes felelősöket keresnek és kérik, adják vissza a ma még élő tulajdonosoknak vágy leszármazottaiknak a földeket. Fizessenek használatbavételi díjat. A termelőszövetkezet elnök- helyettese, Fábián Ferenc vette át a levelet és felajánlotta, hogy a tüntetési menet után szívesen fogad négy-öt falubélit, akik a személyes és a felvonulók problémáit szóban tolmácsolják. Az Ellenzéki Kör tagja, Makó József (aki egyébként a szabaddemokratákhoz tartozik) elmondta, hogy a kör valós önkormányzatra törekszik, és nem titkolt célja, hogy a választásokra új képviselőt jelöljön. A felvonulás nem volt indulatoktól' mentes, mindenki hangot adott véleményének, s az igen változó volt. Akadt, aki azt mondta, a mai fiatalság nem tudna mit kezdeni a visz- szakapott földekkel, mások szerint csak annak kell visszaadni, aki kéri. Sokan említették : gyermekkorukban szegénységben, éhezve spórolták össze a . szülők egy-egy parcella vételárát és most ezeket az egyszer már megkoplalt földeket az ősök unokái, dédunokái öt-hatszázezrekért vehetik meg újra. A Szőlő utca végén egy karót vert le dr. Hajagos Antal — aki szószólója a falu öregjeinek — jelképezve ezzel, hogy visszafoglalták azt, ami az övék. — Tárgyalni nem akarunk, hiszen a tulajdonjogról nincs mit tárgyalni. Félünk a földtörvény változtatásától. Ügy gondoljuk, az agrárlobbi demagóg módon befolyásolja a döntéshozókat — mondta Hajagos dr. A menet 6 óra előtt valamiMég a parlament állásfoglalása előtt Levélváltás október 23-áré A múlt hét elején dr. Vizi Antal nyílt levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyben Roszik Gábor képviselőhöz fordul kérdéseivel. A levelet továbbítottuk Roszik Gábornak, válaszát, véleményét kérve. írását megkapván, most egymás mellett közöljük a két levelet, olvasóink ítéletére bízva, melyikből mit fogad el a hét folyamán az Országgyűlés elé kerülő nehéz kérdés kap$ esan. Tisztelt Képviselő Ür! Ón az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán október 23. nemzeti ünneppé nyilvánítására tett javaslatot. ön a parlamentben engem (is) képvisel, javaslata ilyenformán az én véleményemet is tükrözi, ennélfogva legyen szabad megkérdeznem: mit fogok ünnepelni október 23-án? Semmi kajánság vagy rosszindulatú kötözködési szándék nincs a kérdésemben, csupán — valószínűleg alulinformáltságból következő — értetlenség, mert valóban nem fértem az indítékait. Végtére 1956 nemcsak egy ellenszenves diktatúra elleni nemzeti állásfoglalás nyitódátuma, hanem a szélsőségek elszabadulásának születésnapja is: az indokolt és indokolatlan leszámolásoké. Azt ünnepeljük vajon, hogy elkezdtünk egsmásra lőni? Hogy az egymással szembeni intolerancia olyan fokára jutottunk ismét — történelmünk során ki tudja hányadszor! —. hogy bebizonyítottuk országnak, világnak, a XX. század közepén sem tudunk európai módon gondolkodni, csak «őrtüzet vezényelni az egyik oldalon és holttesteket gyaiázni a másikon? ön. joagal mondhatja: minden forradalom elkerülhetetlen velejárója, hogy szélsőséges indulatokat szabadít el. De hát az, ami ellen ez a forradalom föllépett, egy korábbi, szándékaiban legalább any- nyira tisztességes forradalom szélsőségeként fun. cionált. Nem az igazságtalanságba való fatalista belenyugvást akarom szuggerálni, még kevésbé Igazságokat keresni, mert megtanultam, hogy mindig az uralmon levők érdekei körül formálódik az aktuális igazságok sine gua non-ja. De ugyanebből a megfontolásból kételkedem az aktualizált történelmi igazságszolgáltatások objektivitásában. Sajnos emögött is nyilvánvaló politikai divatirányzatot vájtok kénytelen fölfedezni. Az ünnepeinkhez érzelmileg viszonyulunk. Ez így helyes, így tisztességes, de ha mi mindig csak az indulatainkat visszük bele történelmünk csomópontjai értékelésébe. és ha mindig a politikai rulettén elfoglalt hegünk alapján foglalunk állást a nemzet egésze ünnepeinek kérdésében, akkor éppen érzelmi tisztességünket áldozzuk föl egy olcsó népszerűség- vadászat oltárán. A nemzeti traumát ünnepeljük? Miért pont ezt? Hiszen vannak ennél nagyobbak, katasztrofálisab- bak. Muhitól Trianonig! Hát valóban ennyire szegények vagyunk fölemelő ünnepekben, hogy csak a gyász megünneplésére telik? Vagy már annyira betegek vagyunk, hogy csak morbid módon tudunk ünnepelni? Ha bármit hagyományozni akarunk — és a nemzet ünnepei a legszebb hagyományok! —, akkor a legrosszabb úton járunk, ha politikai indulataikat örökítjük utódainkra, mert ugyanúgy nem fognak tudni mit kezdeni velük, mint apáink aktuálpolitkai jussával. Ugyan lehet, hogy ma talán „hőstett”, ha kiverekedjük, a Mező Imre utat nevezzék el a Dudás testvérekről, a Kállai Éva utca holnaptól viselje Tuskólábú Jankó nevét, de remélt európaiságunk toleráns demokráciája vajon mit fog kezdeni a mi napi politikai szimbólumainkkal ? Vagy fétissé emeli, mint tették elődeink, és szenvedjük mi —, és ettől Isten óvja gyermekeinket és unokáinkat, vagy ők is detronizálják — és ettől Isten óvja a nemzetet. Történelmi tapasztalatok garmadája igazolja: ez az út nem az egyetértéshez vezet! Emlékeznünk kell. Mert muszáj emlékezni Muhira, Dózsa megértésére, Mohácsra, Buda elcstere, a szatmári békére. Martinovicséit kivégzésére, a felvidéki koleralázadásra, Világosra, Trianonra, a bonra, 1956-ra. De ne üljünk a diadal torát fölötte, mert az ízléstelen ! Ha valóban piros betűs nemzeti ünnep lesz október 23., munkaszüneti nap, én nem tudom, mit fogok ünnepelni. De hát majd megmondják a politika ügyeletes zsenijei. Eddig is megmondták. ön. Képviselő Ür, mit fog ünnepelni október 23-án? Tisztelője: dr Vízi Antal választó- és állampolgár Tisztelt dr. Vizi Antal! Ami nyílt levele tartalmi, az ünnepeket elemző részét illeti, megkésett, és rossz címre érkezett. Mindezeket önnek akkor és arra a címre kellett volna megírnia, amikor és ahol éppen ezeket a szempontokat nem vették figyelembe. Arra pedig, hogy én, mi, mit is ünnepelünk október 23-án, nem tudnék tisztább szavakkal felelni, mint Ghyczyné Gyenes Judit (Maiéter Pál özvegye), akinek 1989. október 11-én kelt, hozzám írt leveléből idézek: „Véleményem szerint a huszadik század magyar történelmének legtisztább és legjogosabb forradalma kezdődött ezen a napon, s ehhez nem kell semmilyen jelző. A „megbékélés", a „közmegegyezés”, az „emléknap” jelzők csak ezt a nyilvánvaló tényt akarják elfedni. A fogalmakkal egyébként egyetértek, de nem evvel az évfordulóval kapcsolatban. Ha ezt hallom, arra kell gondolnom, hogy milyen nevetséges lenne, ha március 15-én a Habsburgokkal való megbékélés óhaját ünnepelnénk. Mi ünnepeljük ezen a napon a forradalmi ifjúság, a munkásság tiszta szándékát és bátorságát, mellyel ezen a csodálatos napon kinyilvánította, hogy elege van a számára idegen sztálinista rendszerből, a szovjet megszállásból és az ÁVH kegyetlenségéből.” Tisztelettel: Roszik Gábor ffppt ‘ t *»■; vei ért vissza a gazdasági irodaház épülete elé. Közel 30-an szerettek volna bemenni, élve a tárgyalás lehetőségével. A jelen levő három termelőszövetkezeti vezetőségi tag fogadott nyolc falubelit és kérdéseiket,, kéréseiket, feljegyezték. Ígéretet tettek arra, hogy írásban válaszolnak, de a javasolt nyilt fórumot is vállalják. Elmondták, hogy a szeptemberi Országgyűlést követően, a Szilasmentiben leállították a telkek eladását. (árvái) — Hétszázmilliós alaptőkével hozták létre intézményünket. Ennek az összegnek a fele érdekeltségek apportja, azaz anyavállalatunk meglévő érdekeltségeinek 350 millió forint értékű részét átadta nekünk. — Megalakulásukkor miért éppen a leányvállalati szisztémát és miért nem a manapság divatos társulási formák egyikét választották? — Gyakorlati okokból. A Budapest Bank száz százalékbán tulajdonosa bankunknak, ezért garanciánk és hitellehetőségeink azonosak az anyabankkal. Aki így nemcsak felügyel ránk, hanem biztonságot is nyújt számunkra. Ha társulás lennénk, több év kellene ahhoz, hogy elismerjenek bennünket. Mint minden új szervezetnek, bizonyítani kellene életrevalóságunkat. — Kinek vagy kiknek a bankja szeretnének lenni? — Mindenekelőtt' a középes nagyvállalatoknak, akiknek a lízingügyleteket ajánljuk, amely ma a „vevőnek és eladónak” egyaránt a legnagyobb üzlet. Megalakulásunkkor a Budapest Bank teljes hálózatán, keresztül erőteljesen csökkentettük a lizingdí- jakat, amelynek eredményeképp már most számos komoly tárgyalópartnerrel tartjuk a kapcsolatot. Hogy csak a nagyobbakat említsük: tervezzük több motorvonat bérbeadását a ' MÁV-nak. A Veszprémi Szénbányák Vállalatnak bányagépeket szállítunk. Pest megyéből a legnagyobb üzlettársunk a Pemü és a Pevdi. A nagyvállalkozók mellett a „kicsiket” is megcéloztuk, mégpedig a faktoring útján. Ennek az a jelentősége, hogy a kisvállalkozó azonnal készpénzben hozzájuthat a vállalatokkal Szembeni követeléseihez, ha erre velünk keretszerződést köt. — Befejezésül, ml az önök üzleti alapclvc? — Soha nem fogunk élenjárni a hitelkamatok emelésében. Szilágyi Béla Délelőtti Az ember mindig valami nagyot vár. Néha mennydörgő szavakat, máskor égbekiáltó bűnt, kerekre iszonyodó szemekét. Mondom, ezt várja. Ám rendszerint kap helyettük csöndes bölcsességeket: hogy „a nép alszik, ai igazság virraszt”, aztán ■„véteknek büntetés a zsoldja”, vagy „az igazságot egy tyúk is kikaparja”. Persze miért akarok én úgy vezetni egy Trabantot, mintha Mercedes volna. Tűnődhetnék rögtön a dolgon, miért keresek gyilkosságnyi pátoszt egy icipici csalásban. A válasz jelen esetben egyszerű: mert egy perbeszédversenyt hallgatok. Fiatal ügyészek, fogalmazók vetélkedtek■ egymással tegnap, a Pest Megyei Főügyészség székhazában. Fejér, Györ-Sop- ron, Komárom, Nógrád, Veszprém és Pest megye összesen 35 képviselője mérte össze falkészültségét, tudását a paragrafusok útvesztőiben. Néhányon közülük jogeseteket oldottak meg, kilencen pedig a retorika mezején találkoztak. De mindez a nagy nekifeszülés csupán előjátéka volt az igazinak, a legnagyobbnak, az országos versenynek. Az itteni győztesek ugyanis továbbjutottak a tavasszal megrendezendő döntőre, ahol már az elismerésen túl valóban komoly ajándékok várnak a leg- jóbbakra. Természetesen nem mindegy az sem, hogy ilyenkor felfigyelne!c az emberre, teszi azonnal hozzá dr. Körmen- dy Istvánná, a Legfőbb Ügyészség személyzeti cs tanulmányi főosztályának csoportvezetője. Az ilyen megméretések nagyon hasznosak, fűzi tovább a szót. talán ezért ajánlották a fiataloknak akkora nyomatékkai a nevezést. Hát Takács Zoltánnak nem sikerült. Hiába vásárolt két hasonló sorszámú kollektív totószelvényt, hiába ragasztotta az egyik igazolószelvényét üresen a másik ellenőrző- és fogadási részéhez, és hiába reklamált később — immár a 13-\-l-re kitöltött tipposzlop- pal — az OTP-nél. a csalás kiderült. Lehet, hogy Agatha Christie bonyolultabb történetet talált volna ki az alkalomra — egy pengés gyilkost mondjuk, vagy valami hasonlót —. mindenesetre a versenyzőknek ez is megtette tegnap. Más dolog úgy látszik, leírni, és más minősíteni egy bűncselekményt. Dr. Horváth Boldizsár megyei főügyész azonban olyan figyelmesen hallgatta végig a perbeszédeket. mintha tényleg megannyi Poirot összegezné a bizonyítékokat, tárná elé az indítványokat. Mert elé tárták, elé bizony! És érveltek, és javasoltak, és megállapítottak — ők kilencen. Néha hömpölygő szavakban bomlott ki belőlük az ügyész, máskor neki-nekilen- dülve, hadarva, olykor ironizálva, vagy ellenkezőleg, paposon, kenetteljesen védelmezték az igazságot. De védelmezték. És felkaphatnám most ezt az utolsó mondatot, mint valami zászlót, hogy jogállam, meg ifjúság, és főleg, hogy igazság. Csak: minek. Mert hiába záloga a jövőnek az ifjúság. és — tovább alkalmazva a közhelyet —, a jövő jogállamának a ma juristái — így nem megyünk semmire Dr. Horváth Boldizsár is csupán annyit mondott az eredményhirdetéskor, hogy a verseny színvonala átlagon felüli volt. Legyen ennyi elég. Neki is, nekünk is. Falusy Zsigmond
