Pest Megyei Hírlap, 1989. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-03 / 233. szám

1980. OKTOBER 3., KEDD 3 Bővülő telefonszolgálat Tárcsázással - külföldre Göd, Százhalombatta és Szentendre után — október elsejétől — Érd és környéké­nek telefonelőfizetői is egy­szerű tárcsázással teremthet­nek közvetlen távbeszélő kap­csolatot 99 ország telefontu­lajdonosaival. A szolgáltatások bővítését az tette lehetővé, hogy a kö­zelmúltban a fővárosban üzembe helyezték az új digi­tális vezérlésű távhívó köz­pontot. Ennek korszerű be­rendezése biztosítja, hogy az érdi telefonközpontban el­végzett néhány átalakítás után most már Pátyról, Tár­nokról, Zsámbékról, Biator- bcgyról és Sóskútról is köz­vetlen kapcsolatot lehet te­remteni mindazokkal az or­szágokkal, amelyek részt vesz­nek a nemzetközi távhívófor galomban. Az újonnan bekapcsolt te rületek telefonállomásairól a külföldi előfizetőkkel oly mó­don lehet egyszerű tárcsázás­sal kapcsolatot teremteni hogy a 00 nemzetközi távhívó és a budapesti telefonkönyv­ben található városi előhívó után kell a külföldi tele­fonszámot hívni, s akkor rög­tön a beszélgetőpartner je­lentkezik. • Az új szolgáltatás bevezeté­sével a nap bármely idősza­kában a digitális rendszer szinte percek alatt keresi meg a kapcsolatot a külföldi tele­fon előfizetőkkel. K. Z. Brit befektetés A gyártócsarnokban készülnek a motorvonatok Tizenkétmillió forint tőke- befektetéssel. 51 százalékos, tehát többségi brit tulajdonba (Telfos Holdings P. L. c.) ke­rült a Ganz Vasúti Járműgyár­tó Rt. Az új vegyes vállalat Ganz- Hunslet Vasúti Járműgyár Rt.- ként kerül bejegyzésre. A vál­lalkozás tervei között szerepel a korábban tetemes veszteség­gel működő budapesti gyár működésének, szervezetének és pénzügyi gazdálkodásának tel­jes átszervezése. Gyártmá­nyaik között lesznek hagyomá­nyos Ganz vasúti járművek. motorvonatok, továbbá a nyu­gat-európai igényeket is ki­elégítő városi villamosok. A magyar—brit vállalkozás jelentős új piacra számit, már­is 6 millió forintos üzletről tárgyalnak olyan mentőmoz­dony gyártásáról, amelyeket a tervezett La Manche-csartona- alagút útvonalán közlekedtet­nének. A szovjet vasutak to­vábbi igényeket jeleztek mo­torvonatok, metrószerelvények közös előállítására, melyeket már konvertibilis valutában számolnak el. Ai MSZMP kongresszusa clőtl Szaásloiáallai találkozó Szokatlan módját válasz­totta a százhalombattaiak két kongresszusi küldötte ánnak, hogy az általuk legfontosabb­nak ítélt kérdésekben kon­zultáljanak választóikkal és bárkivel, akit a téma érde­kel. A helyi pártbizottság gondozásában megjelenő MSZMP Hírek című kiad­ványban leltünk rá a meghí­vóra, amely ma délután öt órára hirdeti meg az össze­jövetelt a városi pártbizottság épületébe. Ezen dr. Benedek László és Zimányi László lesz a vendéglátó, s azt kérik, hogy az ugyancsak nyilvános­ságra hozott kérdésekben a résztvevők foglaljanak állást, íme néhány megválaszolásra váró gondolat: Rendszervál­tás vagy modellváltás előtt áll Magyarország? Űj szo­cialista politikai pártot vagy megújuló MSZMP-t? Kinek a politikai érdekeit képviselje az új szocialista párt? Fog­lalkozzon-e a kongresszus a munkásőrség sorsával? A két küldöttnek nem tit­koltan az a célja, hogy mások véleményét is meghallgatva alakítsa ki saját álláspont­ját. Új helyen az MDF Tisztújítás Budaörsön A Magyar Demokrata Fó­rum budaörsi szervezete tiszt­újító közgyűlést tartott a múlt hét végén. A tagság megválasztotta a. szervezet el­nökségét és választmányát. Az öttagú elnökség tagjai — akik jogosultak szervezetük képviseletére: — Kardos Ist­ván, Ritter Károly, Szénás i Károly, Veszelák Ferenc és Zsidi Sándor. A közgyűlés megválasztotta szervezetük küldötteit az MDF októberi országos gyűlésére. A budaörsi MDF összejöve­teleit októbertől új helyen, Budaörsön, a Szabadság út 74. alatti helyiségben tartja, a szokott időben (minden csü­törtökön 18—20 óráig). Fág a szive a /© tizennyolc holdért Fejszével ment kertészkedni Az országút mentén az egyik táblán Pest megye, a másikon Szolnok megye a felirat. Innen alig fél kilomé­terre magányos tanya. Az udvaron két traktor, pótko­csi, fogat, a ló kifogva, az ólban disznó röfög, s egy ár­va birka bóklászik a kapirgáló tyúkok között. A jó kiállású idős ember napraforgót pakol le éppen a lovas kocsiról, amikor rákö­szönök. Meglepődik a 78 éves Cseh Márton gazda, s mond­ja, hogy itt, az isten háta mö­gött, a megyehatáron, a far- mosi Rekettyésben ritka a vándor. Csak keményen dolgoztak Aztán szó szót követ, s egy hosszú, izgalmakkal, próbaté­telekkel teli élet bontakozik ki előttem az idős ember sza­vai nyomán. A négy éve meg­özvegyült, egyedül élő gazda elmondja, hogy hatan voltak testvérek, mára ketten ma­radtak, de valamennyien föld­művesek, egyéni gazdák vol­tak mindig. Fia és lánya már családos. A fiával műveli a 6 és fél hold saját földet, búzá­val, burgonyával foglalkoz­nak, szabadban termelik a paprikát, paradicsomot. Nagy­ban adják el a termést, álta­lában a Bosnyák téri piacon. Fia a faluban lakik, huszon­egy malacot hizlal szerződés­re. Hogy miből van Márton gazdának a sok gépe? A saját két keze munkájának ered­ménye minden. Egyébként amit ma mutatni tud tanyá­ján, az töredéke annak, amije volt. Három hold földet vitt a házasságba, abból másfél volt a szőlő. A termésből minden évben vett egy újabb hold­nyit. így jött össze a 18 hold föld, a fogat, a két ló, az eke, a vetőgép és miegymás, amit aztán el is vettek tőle a téeszesítéskor. Nem, nem volt ő kulák! „Csak” kemé­nyen dolgoztak a magukéban. Ám őket is keményen „meg­dolgozták” a hatvanas évek elején. Márton gazdának a lábfejét taposták, a feleségét pedig csak éjjel tíz óra után engedték haza a farmosi ta­nácsházáról, amikorra végre aláírta a belépési nyilatkoza­tot. Amikor pedig a férj a tá- piószelei gépállomásra akart menni dolgozni, széttépték a A közgazdász tanácselnök környékig felgyürközvé állt a papírokkal beterített tárgyaló- asztal fölött Vezető társai gondterhelten néztek fel rá, mire a legközvetlenebb mo­dorban szólalt meg. — Hát akkor elő a baltát, gyerekek! Kezdjünk faragni. Eljátszot­tam a gondolattal, láttam az elnök kezében a képletesen idézett kéziszerszámot, amint nekiesik vele a számoszlopok­nak, s innen is, onnan is, ki­hasít belőlük egy darabot. A város következő évi költ­ségvetését készítették. Már akkor, sok évvel ezelőtt is kevés volt a pénz, csipegetni kellett a fő összegekből, hogy legalább a legfontosabb dol­gokra jussanak forintok. Fia­tal volt, az alkotás öröme töl­tötte el, szívesen dolgozott na­pi 12 órát, ha a cél ezt kíván­ta. Később mégis elment. Nagy csendben, ahogy évek­kel ezelőtt ilyen posztról tá­vozni lehetett. Betegségre hi­vatkozva. családi okokkal in­dokolva az elhatározást. Pe­dig a lényeg más volt. Az, hogy ebben a pozícióban min­dig egyeztetni kellett, csak a felelősség volt az övé olyan bagatell ügyekért, zavarokért is. amelyeket egy közepes nagyságrendű iparvállalatnál a gondnok intéz. Méghozzá nagyvonalúan. a vállalati rendtartáshoz, és csak ahhoz igazodva. Pedig ismerték, sze­rették. műveltségét tisztel­ték. Évtizedes tapasztalatai, politikai rutinja, diplomáciai készsége imponáló fölényt biz­tosított számára a vitákban. Épp ezért mert vitatkozni, amíg ki nem fáradt a sok meddő, kicsinyes csatában, amelyeket persze nem a ta­nácsülésen kellett vívnia. Ki menti át a tapasztalatot? — Ne írja le — kér ma az egyik községi vezető —, de ha lehet, én jövőre visszavonu­lok. Két évem van a nyugdí­jig. annyit már igazán elen­gedhetnek nekem. Rám is fér, hogy kipihenjem az elmúlt húsz évet. Magyarázza, hogy azt a képződményt, melyet mester­séges létrehozása után rábíz­tak a választók, meg az őt a lakosság bizalmába ajánlók, úgysem lehet ezután összetar­tani. A lokálpatriotizmus erő­södik. A társközségek szétvál­nak. Csakhogy a sok-sok kis település mégsem tud majd egymás nélkül önállóan meg­élni. Mert ugye először is az elszámolással kell kezdeni. Sorra venni, mi épült a közös érában, ki, menynit adott a vízvezetékre, az útépítésre, a boltokra, a telefonhálózatra, az orvosi rendelőre, a peda­góguslakásra. Meg, hogy mi­ként történjen annak a to­vábbi fenntartása. — Talán — kezdi hangosan végiggondolni — az segítene valamit, ha az önálló tanácsok megalapítása után a közigaz­gatás apparátusa mégis közös maradna. Ha összeadnák a bérköltségeket. Mert bizony, szakemberek nélkül ma nehe­zen él meg a falu, és köztu­dott. milyen szerény is az ál­lamigazgatásban dolgozók fi­zetése. Ez és a beszélgetés továb­bi része, amelyben a viszo­nyokat elemzi, olyan megszer­zett tapasztalatokon alapul, amikkel alig rendelkezik más a településtől elérhető távol­ságra. Ha pedig igen, akkor sem vágyik az elnöki babé­rokra. Tény, hogy mint minden beosztásban, itt is akadtak kényelmes, meg a mozdulat­lan politikai élethez szokott, netán méltatlan, lehetőségeik­kel visszaélő, testületüket kompromittáló, az akkor he­gemon ideológia hitelét rontó személyiségek. Rájuk talán mondhatjuk, hogy számításból mennek, a kitartást, a mun­kát. a harcot nem vállalják. Értük biztos, hogy nem is kár. Ám olyanok is távoznak, mint például a szentendrei el­nök, akivel kapcsolatban most utólag mindenki azt tartja a városban: sok eredménnyel a háta mögött, jó kiállású, ér­telmes, európai gondolkodású és tisztességes vezető adta fel a küzdelmet. Küzdelmet? Igen, azt vív­nak ezek az emberek min­denütt. Évek, sőt évtizedek óta a nincstelenséggel harcol­nak. minek ellenére mégis teremteni tudtak. Modernizál­ták a néhol balkáni állapotú falvainkat. Egyszerre voltak mérnökök, közgazdászok, poli­tikusok és ügyintézők. Azért kellett erőfeszítéseket ten­niük, ami a gazdagabbak ho­nában ma már természetes, itt meg szinte korszakos előre­lépés. Vizet, földgázt vezettek, tornateremért szerveztek tár­sadalmi összefogást Orvosla­kásért kilincseltek. Ha kel­lett, a falu érdekében befo­lyásos emberek kedvét keres­ték. Baj, hogy nem töreked­tek látványosságra, mert ez nem volt szokás, nem volt a pozícióban maradás követel­ménye. Sokan keserű szájízzel men nek, mert méltatlanul búcsúz­tatják őket. Nem az a bajuk hogy kritizál, hogy bajokat tár fel például az ellenzék. Csupán a politikai durvaság volt számukra eddig ismeret­len. Hiszen falun mindenki ismeri egymást. Kínos este otthon megmagyarázni a gye­reknek, miért kiabálták azok a bácsik, hogy mondjon le, mondjon le, amikor apu min­dig későn járt haza, s min­dig azt mondta: értük dolgo­zik. Nem a süllyedő hajóról tá­vozik, akinek ebben ment tönkre az egészsége, s két or­vos is bizonyítja a tanácsülé­sen, hogy ha élni akar, szá­mára könnyebb beosztás ajánlaton. Akad persze más. aki a megméretés idejének légkörétől tart. a harc elől vo­nul vissza. Igaz, hogy vállal­nia kellene, de könnyű ne­künk, akik eddig csak köve­teltünk tőle. A legnagyobb baj az, hogy sokan viszik el magukkal azt a megszerzett tudást és ta­pasztalatot, amely tetteikkel válhatnak csak közös érték­ké. Rájuk szükségünk volna. Ám mintha nem vennénk észre, hogy valahol már évek­kel ezelőtt elvétettük. Maguk­ra hagytuk őket. Kovács T. István munkakönyvét a szövetkezet­ben. Végül mégis üzemanyag­kiadó lett a gépállomáson. De nem adták föl. Két év­vel az erőszakos téeszesítés után ismét lett lova, kocsija, ekéje, vetőgépe. A dolog azért nem ment ilyen könnyen. A két traktort hulladékvasként vette meg, s a fiával együtt tette használhatóvá. A vető­gép több mint negyvenéves. Azért működnek még, mert nagyon vigyáznak rájuk. Ismét padlóra került Tíz évvel ezelőtt újra pad­lóra került Márton gazda. Képtelen volt elfogadni, hogy a fóliasátrak négyzetméte­réért 200 forint adót fizessen. Inkább nagyfejszével szétver­te a fóliavázakat! Újrakezd­ték. Tavaly ősszel pedig a két tehénkét kellett eladnia, mert úgymond, gazdaságtalanság miatt megszüntették a tejbe­gyűjtő járatot. Azóta masze­kok szállítják a tejet tank­autókban vagy személygépko­csikba pakolt kannákban. Ne­ki így is messze van a szállí­tók új útvonala. Hogy miként jutott oda a magyar mezőgazdaság, ahol van? — Nem ért ő ahhoz — mondja Cseh Márton. Ám nem állja meg, szóvá teszi, hogy a helyi téesznek a ta­nyájáig érő háztáji földjébe 40 esztendeje csak kukoricát és utána napraforgót ültet­nek, mintha nem ismernék a vetésforgót. Állítja a gazda, hogy az a föld még soha nem kapott szerves trágyát; hát olyan is a termés. Ök a saját­jukban 2-3 évig paprikát ter­melnek, aztán búzát, hogy pi­henjen a talaj. Pedig ő, ha ránéz a földre, már tudja, hogy mit kell, mit szabad ben­ne termeim! Rossz föld? Nem, olyan nem létezik, csak rossz gazda. Márton gazda szerint a ma­gyar paraszt a jég hátán is képes megélni — feltéve, ha az adóval s az alacsony fel- vásárlási árral nem nyomorít­ják meg. ök a majd’ félkilós szemű burgonyát az idén 6 fo­rintért adták a Bosnyákon. Hát abból bizony nem lehet meggazdagodni. Hogy mi a megoldás, ho­gyan lehetne fellendíteni a háztáji gazdálkodást? Cseh Márton azt mondja: vissza kéne adni a földet azoknak, akiktől elvették, ö is elvállal­ná a fiával az egykori 18 holdjuk művelését. Biztos, hogy egy talpalatnyi földet sem hagynának parlagon. Már nincs harag Fáj az emlék. Kár volt azért a 18 jó holdért. De Cseh Márton nem liheg bosszúért, Pedig fájt a lába, amikor megtaposták, s a szíve, ami­kor az asszony késő éjjel, gya­log jött haza hat kilométerről, a tanácsházáról, s zokogva mondta el, hogy mindenüket elvették. Már nem dúl a gazdában az Indulat. A jövő a jól megmű­velt földeké, a rög fölé gör­nyedő emberé kell hogy le­gyen!... Aszódi László Antal Ennek a hatalmas szemű burgonyának 6 forintért adta kilóját Cseh Márton a Bosnyákon! (A szerzó felvétele) Tűzvédelmi felhívás Célszerű ellenőrizni Évszaktól függetlenül foko­zott gondot kell fordítani a tűzvédelmi előírások betartá­sára. Sokan vannak, akik már most beszerzik a télire szüksé­ges fűtőolajat. Nem árt azon­ban tudni, hogy lakásonként legfeljebb 250 liter, lépcsőhá­zas lakóépületben a teljes mennyiség 2000 liternél több nem lehet. A meleget termelő tüzelőanyagok könnyebben gyulladnak, több ilyen tűzeset is előfordult. Ezek az anyagok olykor robbanásveszélyesek is, ezért mindet körültekintően kell tárolni. Alapvető követelmény tehát, hogy a tüzelőanyagot a tárolás során óvni kell a káros felme­legedéstől. A barnaszenek és a brikettfélék hőmérsékletét — öngyulladásra való hajlamos­ságuk miatt — célszerű a tá­rolóhelyen ellenőrizni. Benzinből, oldószerből, ha­sonló készítményekből legfel­jebb 1 litert lehet tárolni a la. kásban, s ott is úgy. olyan helyiségben, ahol nem hasz­nálnak nyílt lángot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents