Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

1989. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT 5 ß TOLGOÄ ÍRÁSBAN TILTAKOZNAK Most te következei! Több sajtóorgánum, köztük a Pest Megyei Hírlap is beszámolt Kántor Sándornak, a Pest Megyei Vendég­látó Vállalat vezérigazgatójának viselt dolgairól. Azóta a sajtóper is lezárult, amely jelentéktelen helyreigazítás­tól eltekintve tényeknek minősítette a Kántor Sándorról leírtakat. Ebben a sajtóperben az újságíró állításainak tanúi voltak Bencze Gábor gazdasági igazgató és Szondy János szakszervezeti titkár. Miután a vezérigazgató rájött, hogy honnan származnak a pontos és rá né?ve igen el­marasztaló adatok, akcióba lépett. pítások ugyanis Kántor Sán­dorra nézve súlyosak. A Pest Megyei Vendéglátó Vállalat központjában pedig eddig csaknem 30-an írták alá, hogy Kántor Sándor szétzilál­ja a vállalatot, ragaszkodnak ahihoz, hogy Bencze Gábori helyezzék vissza a munkakö­rébe. Az utóbbi időben távo­zott a kereskedelmi igazgató, a számviteli osztályvezető, nyugdíjazását kérte a pénz­ügyi osztályvezető. Fölösleges vállalatok Végezetül egyszer magya­rázza meg valaki, miért van szükség ezekre a megyéi vál­lalatokra, amikor az üzletek nagy része szerződésben dol­gozik. Csak azért, hogy felve­gye az átalányt? Mert mást nem csinálnak. S ha már meg­vannak, ' miért lehetetlen az olyan vezetőket eltávolítani, mint Kántor Sándor? Vicsotka Mihály Megalkotni a csöndet Szeretném a csendet megalkot­ni — mondta Kun Eva, a bu­daörsi Jókai Mór Művelődési Központban rendezett kiállí­tásának megnyitóján. Az ér­deklődők két hétig láthatják és élvezhetik a keramikusmű­vész kitűnő alkotásait (Pék Veronika) Szabadulás a bürokráciától Adok-kapok a DKV-nál ■/ Elvtársak! Exportáljatok! z Nem baj, ha veszteségesen csi- £ náljátok, majd a kormány kár- ^ pótol benneteket! Ez volt még £ nem is olyan régen a közis- í mert hivatalos jelmondat. A Dunai Kőolajipari Válla­lat — mint ahogyan azt a gaz­dasági igazgatótól megtudtam — eleget tett a felhívásnak, csak aztán az ígéret szép szó maradt. És mint tudjuk, azóta sok víz lefolyt a Dunán ... Ezek után nem csodálkozha­tunk, hogy abban az 'időben nem ment olyan jól a válla­latnak. Az igazsághoz tarto­zik, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek sem volt éppen rózsás a helyzete. Bár ez az állapot még nap­jainkban is tart. Tavaly az OKGT-hez tarto­zó bányászat és gázipar túltel­jesítette tervét, a feldolgozó- ipar azonban jelentős ered­ménycsökkenéssel nézett szem­be. Ennek döntő óka a hazái — rugalmatlan — kőolajárban keresendő, amely 16 dolláros hordónkénti alapanyagárral számolt, holott a világpiaci át­lag az év nagy részében 11 dol­Elöször Bencze Gábort tá­madta meg. Felelősségre vonta azért, mert június 5-től két hé­tig távol volt. Kántor jól tudja, hogy első számú helyettese SZOT-beutalóval pihent, tanúk jelenlétében beszéltek erről, most azonban számonkéri tőle az írásos bejelentést, holott a vállalatnál soha nem fordult elő, hogy vezető papíron kért volna szabadságot. A dolgot minden esetben szóbeli egyet­értéssel intézték el. Azután az öt új és öt használt Volga autó­gumi eladásáról szóló pénzbe­fizetési pénztárbizonylatot kér­te a vezér a gazdasági igazga­tótól. Persze, hogy nem volt Bencze Gábornál, mert a gumi­kat Bálint István, Kántor egyik legjobb barátja „vette meg”, a 10 darabot 2 ezer(!) forintért. Bencze három esetben írásban is kérte főnökét, hogy szerezze be a bizonylat nyugtapéldá­nyát Bálinttól, hiszen az üzlet a Kántor szóbeli utasítására köttetett. Újabban rhódosult a vezér álláspontja; nem a nyug­ta a lényeges, hanem, hogy az összeg hol szerepel a cég köny­velési rendszerében. Hol szere­pelne, amikor Bálint sohasem fizette be!? Költséges passziók Azzal is vádolta a vezér el­csapott beosztottját, hogy az mint gazdasági igazgató nem adott neki írásbeli jelentést a szerződések tartozásairól, -geakhogy áz a bökkenő, hogy a sajtóperben már bizonyítást nyert az ellenkezője, plusz a mérlegrendelet az alaphiá­nyért a vezérigazgatót . teszi felelőssé! Ezen túl az 1986-ban e tárgyban végzett megyei ügyészségi vizsgálat is felhív­ta a figyelmet erre. De az sem kutya, amikor Kántor írásban kérdezte a gazdasági igazgató­tól, hogy Székely Györgyné el­számoltatási csoportvezető miért vett részt a Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság tanfolyamán, s ez miért került 1850 forintba? Ezzel szemben nemcsak az a bökke­nő, hogy Bencze Gábor fel­adata volt a munkatársak to­vábbképzésének tnegszervezé- se, hanem a kezében van Kán-, tor Sándor utasítása, hogy Szé- kelvné vegyen részt a tanfo­lyamon. S az 1850 forintos költséget az a vezérigazgató teszi szóvá, akinek költséges passziói miatt a puszta léte egymillió-hétszázezer forint­jába kerül a vállalatnak éven­te. Vicces ugyebár? Most hagyjuk az apróbb vá­dakat — bár ezek is szerepel­tek a felmondásban — a lé- /nyeg az, hogy Kántor szerint Bencze Gábor felelős a válla­lat alaphiányáért. Igaz. hogy nem a gazdasági igazgató vet­te az üdülőt, a banki részvé­nyeket (5,5 millióért), nem ő felelős a sokmilliós behajtha­tatlan kintlevőségért, éppen a vezér vette a rengeteg bort a barátjától, ő vadászott, hajtot­ta szét egymás után a vállalati kocsikat. 1987-ben is felvette Kántor a nyereségrészesedést, pedig a cég alaphiányos volt. Rendelet van rá, hogy ilyen esetben mindenki hozzájuthat a nyereségrészesedéshez, csak épp a vezérigazgató nem. Most Kántor arra hivatkozik hogy a Bencze javaslatára tette zsebre az összeget, s nem tud­ta, hogy alaphiányos a válla­lata. Csakhogy amikor tisztába jött vele, sem fizette vissza a pénzt, mind a mai napig. S az is tény,*hogy a vezér „szeré­nyen” kikövetelte magának a nyereségrészesedést. Az APEH az 1987. december 31 -i mérleget vizsgálva 6 mil­lió 646 ezer forint összegű ér­dekeltségi alaphiányt állapí­tott meg. A vizsgálat ugyan sehol nem említi Benczét fe­lelősként, Kántor azonban ezt jelöli meg a felmondás egyik okaként. 1988-ban a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat szabaly- talanul képzett 5 millió érték­ben vagyonalapot — folytatód­nak a vádak. Az 1988. de­cember 31-i főkönyvi kivonat 20 millióval nem egyezik a nyilvántartásokkal! így az 1988-as számszaki mérlegben kimutatott 29,7 milliós nyere­ség bizonytalan. S mindezért a gazdasági igazgató a felelős, aki hozzá nem értésével tönk­retette a céget, rosszindulatú, an félrevezette a vezért, vagyis mindazt, amit a cikk s utána a sajtóper bírája Kántor Sán­dornak a „nyakába varrt", ő továbbpasszolta Bencze Gá­bornak, s mindezekért alkal­matlanná nyilvánítva felmon­dott neki. Ehhez eszközként a vállalati tanácsot használta, amelynek a vezetője, Fekete András, több mint 200 ezer forinttal tartozik a 'vállalat­nak, immár tavaly óta. Pedig már 50 ezer forintos hiánynál azonnal leltározni kell! , Amióta Bencze Gábor ügye folyik, több vállalati ta­nácstagnak jelentősen csök­kentette üzlete átalánydíját. Azok aztán szavaztak. Arra, hogy Bencze Gábor alkalmat­lan a feladatára. Szondy Já­nosnak pedig a gazdasági igazgatót eltávolító ülés után egyikük odasúgta: — Most te következel. / Persze bökkenő megint akad. Az „alkalmatlan” gaz­dasási igazgató még 1988-ban is 138 ezer 600 forint prémiu­mot kapott. Igaz, csak 1989 tavaszán nyitotta ki a száját. A rendőrség nem lépett Azóta a Kereskedelmi Mi­nisztérium és az APEH a cik­kek nyomán befejezte a vizs­gálatot, a rendőrség nem lé­pett, mert Kántort senki nem jelentette fel. márpedig a vizsgálathoz erre szükség van. A Pest Megvei Tanács elnök- helyettese, dr. Kocsis Péter miután hosszú sürgetés után megkapta a vizsgálat anya­gát, kollégáival együtt úgy döntött, hogy szeptember 12- én, keddre kéri a vállalati ta­nács összehívását. A megálla­Üj színnel gazdagodott a pa­letta, EURO Kft. néven július­ban osztrák—magyar vegyes vállalatot alapított a pomázi ICO Írószer Szövetkezet. A 44 millió forintos törzstőkét fele­fele arányban adták a vállal­kozáshoz, amely teljesen új profillal bővíti a szövetkezet eddigi tevékenységét. Boríték­gyártás és papírfeldolgozás, ezt jegyezték be az alapító ok­mányba. A gépek kezelését kint Ausztriában tanulják meg az emberek, előreláthatóan 35- 40 dolgozót foglalkoztat majd a vegyes vállalat. Jól fizető, új munkahelyeket kínál így az ICO a helybélieknek, a szent­endreieknek. A három műszak kellemetlenségét megfelelő ke­resetekkel tudják ellensúlyoz­ni. (Nyolc hónap alatt, miköz­ben a nyereségük megduplázó­dott, 30 százalékkal növelték a béreket.) Egy kihasználatlan raktár- csarnokot alakítottak át üzem­mé, a berendezésekért termé­szetesen nem kell fizetniük. A késztermék nagy részét — akár 70 százalékát is — visszavásá­rolja az osztrák partner, de az üzleti megállapodás szerint ..szabad a piac” számukra. Nem tartják igazi konkuren­lár körül alakult, vagyis az alapanyagárat eltérítették a valós piaci értéktől, s ez ked­vezőtlenül érintette a vállalat feldolgozott termékeinek tő­kés exportját. Ennek követ­keztében az elképzelt ered­ménytől 1,2 milliárd forinttal maradtak el. Az idén tervezett 7 milliár­dos bruttó nyereséget várha­tóan teljesítik, hiszen az első hat hónapot 3,7 milliárddal zárták. Ez egyebek mellett kö­szönhető a jó vállalati gaz­dálkodásnak, továbbá a ked­vező piaci lehetőségeknek, és annak, hdgy csökkentek a trösztön belüli kötöttségek. Az utóbbiakat, valamint a válla­lat lehetőségeit figyelembe vé­ve dolgozta ki a vezetés a cég hosszú távú stratégiáját. Kiemelt jelentőséget tulaj­donítottak annak, hogy a DKV tröszti vállalat. A tröszt igen ér ős szerveződés, a korábbi gazdasági viszonyoknak egyik talpköve, ahol az az elv érvé­nyesül, hogy közösen számol­nak el a költségvetésnek, s ezen belül bármilyen átcso­portosítás lehetséges. A mód­szer előnyös is lehet, de hát­ránya ugyancsak van, hiszen az önálló vállalati gazdálko­dást rendkívüli módon nehe­zíti ! A DKV pedig erős csapat­nak bizonyult, mert az ő zse­bükből . fedezték a többiek veszteséges gazdálkodását. Most az a helyzet, hogy a vál­lalat továbbra is erős, de ir­tózatosan nagy adósságaik vannak. Az ismertetett objek­tív körülmények mind közre­játszottak abban, hogy tervbe vették: a tröszti vállalatokat részvénytársaságokká alakít­ják át, a tröszt központja pe­dig vagyonkezelő szervezetté válik. Ä kérdés persze az, hogy a DKV egésze átalakulhat-e nt.-vé. A vállalat vezetői sze­rint ennek mindenképpen be kell következnie, mert a mos­tani adok-kapok állapot nem tartható fenn sokáig. Persze az egy dolog, hogy mit gon­dolnak a főnökök, és másik, hogy mit a tröszt. Amelyik azt szeretné, hogy a kecske is jóllakjék, és a káposzta is megmaradjon! Azaz: a DKV maradjon erős vállalat és mel­lette alakuljanak meg az rt.-k. Szilágyi Béla Paprikából. saláta Paradicsompaprikából salátát gyártanak a Nagykőrösi Kon­zervgyár ceglédi gyáregységében. Az alapanyag a környék ter­melőszövetkezeteiből érkezik (Apáti-Tóth Sándor félvétele) légi ételek Laskafőző férfiak AZ DTONJARÓ, akár tu­rista, akár ükleti ügyekben fáradozó kereskedő, meg­megpihen a csárdák hűs ve­randáin ilyenkor, a nyári nagy melegben. Élvezi a dús lombú erdei fákat és a pata­kok rétjeit, nemkülönben a párolgó leveseket és a frissen sült húsokat. A vendéglátók igyekeznek olyan ételt tálalni, amit az utas máshol nem kap­hat, amint az útikönyvek mondják, a táj konyháját. Hadd szólaltassak meg itt most három öreget a negy- yen évvel ezelőtti néprajzi gyűjtésem följegyzéseiből. El­pihentek már, kint nyugsza­nak a temetőkben. Borsos Já­nos 1869-ben született, ha él­ne, 120 éves volna, Józsa Be­nő 1882-ben látta meg a nap­világot, Kárteszi János 1873- ban. Ök még olyan étellel él­tek, amiről mi már csak hal­lomásból tudunk. Kezdjük a laskával. Minden régi városnak, falunak volt valami ragadványneve, ko­moly is, csúfondáros is. Ceg­léd laskás város volt, és ha­talmas határában az odakint szántó-vető kapás parasztok hamar elkészítették. A laska összetört száraz tészta, először nyújtották az asszonyok, majd az asztalon vagy az ágyon szárították. Néhány óra alatt megszáradt, különösen nyá­ron. Összetörték, ki mekkorá­ra szerette, kisebb-nagyobb darabokra. A kinti munkára induló férfiak fehér vászon­zacskóban vitték magukkal. Amikor a nap delelőre állt, a szolgaiéra bográcsot akasztot­tak, tüzet gyújtottak alája. A laska zsírban megpirult, na­gyon szép pirospaprikát hin­tettek rá, aztán vízzel föl­eresztették és a karácsonyi disznóölésből származó füstölt kolbászt ujjnyi darabokban dobálták bele. Hamar meg­volt. A dűlők végén, az aká­cok árnyékában történt a las­kafőzés. A dűlőn járó más fa­lusiak látták a tüzek mellett buzgólkodó laskafpző férfia­dat, így maradt rajtuk a „ceg­lédi laskás”. A TÁSKÁNAK mára még az emlékezete sem maradt fönn. A levéltésztát a kinyúj­tás után betették a kemence földjére — nem tepsibe. Ha­marosan pirosra sült, hólya­gosra. Aztán ahogy kivették a kemencéből, széttördelték darabokra. A táskát szűrőbe rakták, forró vizet öntöttek rá, s a leforrázott tésztát lábasba rakták. Ebben előzőleg apróra vágott füstölt szalonnát ol­vasztottak, a zsírjába búza­kenyérmorzsát reszeltek, meg­pirították, majd a tésztával összekeverték. A lapos táska tésztáját fi­nom lisztből nyújtották ki, mint a rétest, összehajtogat­ták, eldarabolták, ki mekko­rára szerette, vízben megfőz­ték levesnek. Külön lábasban zsírt pirítottak füstölt szalon­nából. Amikor a zsír serceg- ve kiolvadt, szalonnástól a le­vesre öntötték. A kötött táska ugyanúgy volt összehajtogatva, mint a lapos táska. Egy levélből há­rom táskát szabtak ki hosszá­ra, s a hosszú hajtogatást csomóra kötötték, levésnek megfőzték. Az vágta el dara­bokra, aki ette. Egy kapás ember három csomót is meg­evett. A tésztát hajtogatás előtt megzsírozták. A szegé- nyebbjének gyakori ebédje volt. Különben Cegléden húst leginkább csak a gazdák et­tek meg az iparosok, a zsellé­rek tésztán éltek. A gömbice nem tésztaféle volt, hanem a disznóvágások öröme, télen került az asztal­ra. A következő kis vidám történetet Borsos Jánostól hal­lottam. „Aratáskor bement a pa­raszt a tanyába, a felesége kötött táskát főzött. Ott forrt a tűzhelyen a fazékban. Nézi az ember a fazekat, a forrás­ban föl-fölvetődött valami fé- hér gömbölyű. — Teremtette, Perzsi, tán gömböcöt főzöl? — Bolon’ vagy, hogy gondolsz ilyenkor gömbicét, nyár van most.” A kétnapos régi vásárokon utcákban sorakoztak a laci­konyhák. Messziről érzett a sülő cigánypecsenye jó szaga. Tepsiben sütötték sertéskaraj­ból, tíz-tizenöt dekás darab­ját. Sercegő zsírban sült. A cigánypecsenyét nem fűsze­rezték,» csak sózták. Egy sze­let egy adag volt főtt krump­lival kistányéron. A szomjas vásárosok nem ebédnek fo­gyasztották, hanem borkor­csolyának, nem az étellel akartak jóllakni, hanem bor­ral. A lacikonyhákban történ, tek az áldomások, a szokás az volt, hogy az áldomásbort a vevő fizette, amihez azonban lacipecsenye nem járt, azt ki­ki magának rendelte a sátor­ban, Józsa Benő állatkereske­dő volt, hetente járta a vásá­rokat, minden lacikonyhást is­mert. Legszívesebben a Kis- pálné sátrába invitálta az al­kutársát. Kispálné vasárna­ponként egy-egy disznót is el­mért. Hídvégi Lajos ciának a hazai gyártókat, köz­tük a Szentendrei Papírgyárat sem, ugyanis az ICO-borítékok több színben nyomottak, abla­kosok, magas minőségű szín­vonalat -képviselnek. A finn SCANDEXA céggel, amely ma egész Skandináviát ellátja írószerrel, szinte vélet­lenül kerültek kapcsolatba. A finnek tetszését megnyerte a jól felszerelt, tiszta, rendes po­mázi üzem és nem utolsó sor­ban jó hírnevük a külpiacon. A "külhoniak gyorsaságát jellem­zi, hogy szinte napok alatt 15 millió forint értékű berende­zést és 10 millió forint értékű szerszámot szállítottak Po- mázra és újabb 20-25 millió fo­rint értékű gép érkezik majd még. Nem, nem írószerek vagy írószerek előállítására — és ez az igazi meglepetés! — hanem videokazetta gyártására írtak alá megállapodást. A kazetta készítésének egy része nem automatizálható és odakint nincs munkaerő. Ezért kerestek külföldi partnert a finnek. A pomáziak egyelőre a befűző szalagig gyártják, a vi­deokazettákat — bérmunká­ban — havi 60-80 ezret. A megtermelt érték évi 15-20 millió forint lesz, s mindössze 6-8 ember munkáját igényli. A lázas tempót érzékelteti: már próbaüzemei a teljesen auto­matizált szerelőrendszer:. A következő lépés — így szá­mítják —, hogy az ICO-ban készítik az összes alkatrészt, majd pedig a Magyarországon eladható kazetták helybeni töl­téséhez ad berendezést a kül­földi üzletfél. Egy éven belül azonban már vegyes vállalati formában akarnak dolgozni a finnekkel a pomázi „írószere­sek”. D. Gy. Videokazetták Pomázról Nincs igtBi konkurensük

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents