Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-07 / 211. szám

1989. SZEPTEMBER T, CSÜTÖRTÖK 3 Elszaladt az léé, laza a kap tsalat Reform-küldöttcsoport alakul Tegnap tartották tanácskozá­sukat a Pest megyei pártbi­zottságon a szőkébb pátriánk­ban szerveződött reformkorok képviselői. A huszonkét cso­portosulás küldötteinek alig több mint a fele eredetileg azzal a céllal találkozott, hogy a megyei pártértekezlet előtt közös álláspontot alakítson ki. Ám hamar kiderült: bár az igény megvan, a reformkörök mind a mai napig csupán la­za szerveződést voltak képe­sek létrehozni, olyat, amely az idő rövidsége miatt képtelen megtalálni az egyébként is megosztott — a százhalom- battaiak és a gödöllőiek pél­dául elutasították az együtt­működést — szerveződésen belül a legfontosabb kérdé­sekben a legkisebb közös többszöröst. Abban sikerült mindössze megállapodni, hogy a nyilvánosságra hozott prog­ramtervezetet és a hét végén megtartott reformkori orszá­gos tanácskozás állásfoglalását tekintik fellépésük alapjának. A tanácskozásra meghívták Hámori Csabát, a megyei pártbizottság első titkárát is, aki a Politikai Intéző Bizott­ság tagjaként megismerve a legutóbbi ülésen elhangzotta­kat, tájékoztatást adott a tes­tület különböző kérdésekben elfoglalt álláspontjáról, s szólt a megyei reformkörök tevékenységének megítéléséről is. Elmondta, hogy többek véleménye szerint a reform­korok egy része a saját so­rain kívül politizál, s az el­múlt hetekben elszalasztot- ták egy aktívabb fellépés le­hetőségét. Ennek ellenére sze­repüket nem lehet lebecsülni, s elképzelhető, a pénteken sorra kerülő pártbizottsági ülésen teljesítik a reformkö­röknek azt a kérését, hogy minden szervezetük egy kép- visélőt küldhessen a megyei pártértekezletre. Hámori Csa­ba felhívta a jelenlévők fi­gyelmét arra is, hogy a re­formkorok nagyon kevés reál­értelmiségit tudtak bevonni munkájukba, s ez jelzi, hogy bizonyos rétegekben meglehe­tősen kicsi a hatásuk. A tegnapi tanácskozás résztvevői hosszas vita után úgy döntöttek, hogy elhatárol­ják magukat a Münnich Fe­renc Társaság legutóbbi meg­nyilatkozásaitól és kifogásol­ják, hogy párton kívüli szer­veződésként az MSZMP bel­ső ügyeivel foglalkozzanak. További fontos döntés volt, hogy megalakítják a reformer kongresszusi küldöttek cso­portját. Ezzel kapcsolatos ál­láspontjukat az alábbiakban közöljük. A Pest megyei reformkörök képviselői 1989. augusztus 6-án koordinációs tanácskozásukon úgy foglaltak állást, hogy kez­deményezik 51 reformkori platformok alapján megválasztott megyei pártártekezlcti és a kongresszusi küldöttek csoportjá­nak megalakítását. Ezért felhívással fordulnak valamennyi így megválasztott küldötthöz, hogy csatlakozzon a csoport munkájához. A küldöttcsoport az MSZMP KB munkabizott­sága által vitára bocsátott programnyilatkozat tárgyalási alap­ként való elfogadása, valamint a reformkörök második orszá­gos tanácskozásán elfogadott dokumentumok alapján szerve­ződik. Kérjük megválasztott elvtársainkat, hogy a megyei párt­értekezletig és a kongresszusig hátralévő időszakban ragadja­nak meg minden lehetőséget a reformkori platform népszerű­sítésére. A RÉPÁT PEDIG KAPÁLNI KILL Cukros kesergő Néhány nap múlva meg­kezdődhet a cukorrépa sze­dése, felvásárlása és feldolgo­zása. A MÉM munkatársa, Kovács Arpádné elmondta, a gazdaságok az idén a tavalyi­nál tizedével nagyobb, mint­egy 120 ezer hektár területről takarítják be a cukorrépát. A tizenkét hazai gyár csaknem 110 ezer hektár termését, kö­rülbelül 4,4 millió tonna répát dolgoz fel. Az ez évben századik szü­letésnapját ünneplő Hatvani Cukorgyárnak Pest megyéből több szállítója is van. A leg­nagyobb ezek közül a tápió- szentmártoni Aranyszarvas Termelőszövetkezet, ahol 430 hektáron foglalkoznak cukor­répa-termesztéssel, de nem sokkal marad el mögötte a tápiógyörgyei Zöld Mező Tsz sem; ott 400 hektárt foglal el a cukorrépa. A tápiószentmártoniak nem csupán területükkel, de át­Ne legyen köíöft a ferményíelvősárlási ár Az agrárágazat jövője A TOT-ban értetlenül áll­nak a tervezett pénzügyi mó­dosítás előtt, amely lényegé­ben az agrárágazat fokozatos visszafejlesztését hozhatja ma­gával — mondotta Huszár Jó­zsef, a TOT főosztályvezető­je az érdekvédelmi szervezet­ben szerdán tartott sajtótájé­koztatón. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a TOT-ban kialakult álláspont szerint to­vábbra is árkiegészítést kell adni azoknak a termelőszövet­kezeteknek, amelyek kedve­zőtlen adottságaik miatt az át­lagosnál jóval drágábban tud­ják megtermelni a lakossági ellátáshoz, illetve az export­hoz nélkülözhetetlen árukat! Elmondotta: csaknem 600 olyan szövetkezet van — java­részt a határszéli megyékben —, amelyeket a jövőben i,s kü­lön elbánásban kell részesíte­ni. Nem értenek egyet azok­kal, akik a pénzügyi segítség teljes visszaszorítását helyezik kilátásba, mivel ez az adott térségekben a termelés fel­számolását hozza magával. A TOT-ban egyébként is csak a jövedelmező gazdálko­dás megteremtésével látják biztosítottnak az agrárágazat jövőjét, versenyképességét. Vé­leményük szerint meg kell szüntetni a mezőgazdasági ter­mények felvásárlási árának kötöttségét, mindenekelőtt a gabonafélékét. A termelői árak szabaddá tétele következtében, a fogyasztói árak alakulása ugyan nemkívánatos feszült­ségeket okozhat, ám a terme­lői árrendszer ilyen újszerű kialakítása nélkül az agrár­ágazat nem tud előbbre lépni, s ez később a fogyasztásra is 'visszaüthet. A termelőket az exportban is közvetlenül ér­dekeltté kell tenni a jövőben, hogy az exportált termékért kapott devizának legalább egy részével maguk gazdálkodhas­sanak. Ott dübörögnek az ablakok alatt Egy tervezett tüntetés kérdőjelei Végeláthatatlan konvoj követi a lassú teherautót. A személykocsik volánjai mögött feszülten figyelnek az emberek. A sebességfokozat hármas és kettes, legfeljebb negyven kilométeres átlaggal haladhatnak a 2-es számú főútvonalon Vác és Budapest között. Baleset baleset után következik, gépmonstrumok okádják a füstöt a nap huszonnégy órájában az út melletti házakra. Mint egy híd nélküli folyó, úgy vágja ketté a településeket ez az útvonal. Szinte már tűrhetetlen — mondogatják sokan. A VII. ötéves terv egyik nagyberu­házásának ígérkezett Buda­pest és Vác között az elterelő, a községeket kikerülő műút. A tervek elkészültek. A kivitelezésből azonban — úgy látszik — semmi sem lesz. Fogytán a türelem Először Dániel Attilától, az MDF gödi szervezetének egyik vezetőjétől hallottunk arról az augusztus 11-i falufórumon, hogy a dunakeszi, a váci alter­natív szervezetekkel együtt figyelemfelkeltő akciót tervez­nek. Rövid útelzárással tilta­koznak a megoldás halogatása miatt, hogy ezzel hívják fel a gondra az illetékesek figyel­mét. A Naszály Váci Fórum nem­rég megjelent új számában bővebben is olvashatunk az MDF gödi szervezete állás­pontjáról. Kifejtik, hogy a la­kosság egészségét és testi ép­ségét súlyosan veszélyeztető útvonal szerintük tipikus pél­dája az elmúlt évtizedek diszkriminatív beruházási, fej­lesztési politikájának. Az or­szág súlyos gazdasági helyzete ellenére nem tartják idősze­rűtlennek e követelés napi­rendre tűzését. Érveik szerint a tervezett világkiállításhoz kapcsolódó beruházások kere­tében ez a fejlesztés 4-5 év alatt megvalósítható. A nagy­marosi gát építésének elmara­dása esetén a felszabaduló pénzkereteket fel lehetne használni erre a célra. A Váci Tanács elnökének Hajdú Sándor, az MDF Vác városi csoportja ügyvezető el­nöke írt levelet. Ebben ki­fejti, hogy segítik a gödi szer­vezet kezdeményezését, s kéri a helyi tanács testületének támogatását. Az elnök válaszlevele sze­rint a tanács végrehajtó bi­zottsága egyetért a szándék­kal, de mivel erről a szakmi­nisztériummal is tárgyalnak, a korrektség érdekében tájékoz­tatást kell kérniük a minisz­tertől. Azt javasolja, ha a vá­lasz kedvezőtlen lesz, s ré­szükről „tevőlegesen” is részt vesznek a tiltakozásban, ak­kor ... „ne a dolgozó emberek tömegeit irritáljuk rövid útle­zárással, hanem a hétvégi ki­rándulóforgalmat.’’ Mint azt a napokban meg­tudhattuk, a miniszterhez írt váci levélre eddig még nem érkezett válasz. A magunk ré­széről közben több vezető sze­mélyiség véleményét igyekez­tünk a kérdéssel kapcsolatban megismerni. Kockázatos közlekedés Egyetérünk a követeléssel — közölte Gáspár Gábor gö­di tanácselnök —, mert a mi la­kosságunk szenved a legtöb­bet az áldatlan állapotok miatt. Ismeretes, hogy évente egyre több a közlekedési bal­eset. Nemegyszer fordult elő halálos gázolás. Súlyos gondot okoz a gépkocsik légszennye­zése. A magunk részéről támo­gatjuk az akciót. Minden lehetséges módon sürgetjük a 2-es számú főút­vonal elterelő ■ szakaszának mielőbbi kiépítését — közölte Pálmai László, az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottságá­nak első titkára. — Erre való­ban nagy szükség lenne, de aki ismeri a jelenlegi körül­ményeket, hozzáteheti a kér­dést, hogy miből fogjanak hozzá a munkálatokhoz. Nem hiszem, hogy bármilyen akció is hozzásegíthet a megvalósí­táshoz ebben a tervidőszak­ban. — Az elmúlt években kor­szerűsítették Dunakeszi terü­letén a főútvonal áthaladó sza­kaszát — mondta válaszának bevezetőjében Villást László, a város tanácselnöke. — Már akkor felmerült annak az igé­nye, hogy a megoldást az 1989-ben kezdődő elterelő sza­kasz időközben elkészült ta­nulmányterveihez igazítsák. Mert így igaz. Ebben az évben már el kellett volna kezdeni a munkálatokat, amely a mi szá­munkra is létfontosságú lett volna. Hiszen a házak falaitól másfél méterre, szinte az abla­kok alatt dübörög a nemzet­közi műút sokszorosára nőtt forgalma. Az öreg házak falai repedeznek a vibrációtól, a kipufogógáz beáramlik a la­kószobákba, mérgezve az em­beri szervezetet. Felesleges kérdés tehát, hogy megért­jük-e a türelmetlenkedőket, a sürgetőket, akiket magunk is támogatunk. Cáakhogy a mun­kák jövőre sem kezdődnek meg. Sőt, ebben az ötéves tervben sem, ahogy mi értesül­tünk. Tehát, amikor azt mon­dom, hogy egyetértünk a kö­veteléssel, azt is meg kell ál­lapítanom, hogy az útelzárás nem célravezető. Kockázatos, hisz már így is elég veszélyes itt a közlekedés. — Kapott-e mostanában biztató ígéretet a megyei ta­nács? Mi várható a kritikus útszakasz sorsával kapcsolat­ban? — Senki sem vitatja, hogy Pest megye legfontosabb be­ruházása a 2-es főútvonal el­terelő szakaszának kiépítése lett volna ebben az ötéves tervben — válaszolt a kérdé­sünkre Valkai György elnök- helyettes. — Véleményem sze­rint ezt a közutat, amely a járművezetők tudását ugyan­csak próbára teszi, szinte már nem is lehet tovább terhelni. Ez nem vigasz A közlekedési tárcával teljes volt az egyetértésünk abban, hogy az építkezést mielőbb meg kell kezdeni. Ám tény, hogy a jelenleg kialakult pénzügyi helyzet a terveket meghiúsítja. A gondok akkorá­ra nőttejv, hogy az útalap ösz- szege most csak arra elég, hogy a csökkentett ágazati tá­mogatást visszapótolja. Min­den eszközt igénybe veszünk viszont ahhoz, hogy amint ja­vul a helyzet, vagyis lesz ele­gendő pénz, hozzáláthassunk a megoldáshoz. Sajnos, a kőnk rét időpontot ma nem lehet megmondani. Egyébként mi már nem is az eredeti elkép­zelés alapján akarunk kezde­ni; miszerint elindulnának az építők Dunakesziről, s vala- mikor Vácra érnének. Azt sze­retnénk, ha a szakasz mindkét végétől kezdenék a kivitele­zést, ezzel gyorsítva a mun­kát. Tudom, senkit sem vi­gasztal, de ide tartozik az is, hogy közben építeni kell az ugyanilyen fontos MO-st, az 51-es út elkerülő szakaszát, s meg kell jegyezni, hogy nem sokkal jobb a helyzet a kettes­nél a Budapest—Debrecen irá­nyába tartó 4-es főútvonal Pest megyei szakaszán sem. — Űtelzáró demonstrációk­kal nem értek egyet, s az eredményét megkérdőjelezem — szögezte le végül Valkai György, a megyei tanács el­nökhelyettese. Kovács T. István laghozamukkál is első helyen állnak azok között a termelő- szövetkezetek között, amelyek a hatvani gyárral vannak kapcsolatban. Az elmúlt év­ben 52,16 tonna tiszta cukor­répát adtak át a gyárnak, s most ugyancsak kedvező ter­més ígérkezik. A legutóbbi, augusztus közepi becslés sze­rint az elmúlt tíz év második legnagyobb terméshozama vár­ható. Kevésbé jött be a cukorré­pa-termesztés a Vác közelé­ben lévő perőcsényi Vörös Csillag Tsz-nek. Mivel ők vi­szonylag kis területen, mind­össze 90 hektáron ültettek cu­korrépát — a korábbi évek tapasztalata alapján kevésbé jövedelmezőnek bizonyuló céklát kívánták ezzel kivál­tani —. úgy vélték, fölösleges a nagyüzemi termesztés meg­szervezése. Háztájiban, kéz­műves módszerekkel próbál­tak eredményt elérni — nem sok sikerrel. Akadtak olyanok, akik „elfelejtették”, hogy a répát bizony több ízben is föl kell kapálni, márpedig 90 hektárt — bármilyen kicsi­nek tűnik is — gépek nélkül megművelni szinte lehetetlen. Jelenleg gazzal sűrűn benőtt területen vár a cukorrépa ar­ra, hogy betakarítsák, egyé­nileg, vagy csoportosan, gé­pekkel vagy anélkül — a vál­lalkozó szellemű tagoknak még nem sikerült megegyez­niük. Ebben a szezonban a cu­korgyárak mintegy 500 ezer tonna cukrot készítenek. Hogy sok ez vagy kevés? Az ellá­tás biztosításához mindenkép­pen elegendő. A cukorrépa­termesztési kedv azonban ha­sonló, mint a mezőgazdaság egyéb területein; a termelői ösztönzés nem megfelelő. Pe­dig a cukorrépa világpiaci ára igen magas, jelentős exportra is lehetőség nyílna ugyancsak jelentős devizabevétellel. Ám a termelők várnak: nem is alacsony — mintegy húsz-hu­szonöt százalékos — terme­lői áremelést remélnek. Csak­is akkor érné meg nagyobb erőbedobással „ráállni” a cu­korrépa-termesztésre. Hogy felmegy-e az idén a cukrunk vagy sem, nehéz len­ne megjósolni. De hogy az államkasszából aligha jut a cukorrépa-termelőknek — az bizonyosra vehető. N. A. Kevés az olcsó áru Szabálytalanságok, hiányosságok és büntetések Növekszik az igény az ol­csóbb vegyiáruk és kozmetikai cikkek iránt, ám a kínálat egyre inkább elszakad az át­alakuló kereslettől — állapít­ja meg az Országos Kereske­delmi és Piaci Főfelügyelőség jelentése, annak a vizsgálat­nak az alapján, amelyet a fő­városi és megyei főfelügyelő­ségek 26 vállalatnál, 38 szö­vetkezetnél, 37 magánvállalko­zónál, összesen 244 kiskeres­kedelmi egységnél végeztek. A vizsgálatból kitűnt, hogy a gyártó vállalatok nem ér­dekeltek a viszonylag olcsóbb termékek előállításában, emiatt választék- és esetenként meny- nyiségi hiányok vannak a ha­zai olcsóbb öblítőkből, pipere- szappanokból, hajsamponok­ból, fogkrémekből, csecsemő- ápolási cikkekből és kozmeti­kai termékekből. Továbbra is nehezen ellenőrizhető, hogy mikor jár le egy-egy cikk mi­nőségmegőrzési ideje. Mivel a lejárat után ezeket csak leér­tékelve hozhatnák forgalom­ba, így a vevők károsodnak. Külön probléma az import kozmetikai és vegyiáruk for­galmazásánál a minőségtanú­sítás és a használati útmutató. Az első gond, hogy sokszor hiányodnak , az . áruk mellől. Több esetben azonban azt is tapasztalták az ellenőrök, hogy a forgalmazó nagykereskedel­mi vállalat gondoskodott ugyan az előírt magyar nyelvű tájé­koztatóról, a kiskereskedelmi hálózatba azonban már énei­kül került az áru. A magánke­reskedelemben pedig az utas­forgalomból származó külön­böző kozmetikai cikkek szinte kivétel nélkül magyar nyelvű tájékoztató nélkül kerülnek forgalomba. A tapasztalatok szerint a kiskereskedők több­sége nem ismeri a háztartási vegyiáruk és kozmetikumok forgalmazására vonatkozó elő­írásokat, így kötelezettségeivel sincs tisztában. A kereskedelmi felügyelősé­gek a feltárt hiányosságok, szabálytalanságok miatt 2,2 millió forint értékű import háztartási vegyiáru és kozme­tikai cikk árusítását feltétel­hez kötötték. Elsősorban a vá­sárlói tájékoztatókat kellett pótolni. Intézkedtek, hogy a kereskedelem 110 millió forint értékű lejárt minőségmegőrzé­si idejű árut kivonjon a for­galomból. A fogyasztók érde­keinek megsértése miatt 81 kereskedőt vontak felelősség­re, 64 esetben, összesen 120 millió forint értékben pénz­bírságot róttak ki. §K MONDTAK Elfogadni A Magyar Demokrata Fórum szárnyai alól kinőtt Ifjúsági Demokrata Fórum két képviselőjével készített interjút a Magyarország (89/3á.) munkatársa. A sza­badfoglalkozású ifjú jogász, dr. Somody György, s a gimnáziumi tanuló Szent- páli Péter, korukhoz, s ami attól elválaszthatatlan, ta­pasztalataik gazdag tárhá­zához illően fogalmazzák meg válaszaikat. Határozot­tan, kétséget nem ismerőén. Semmi különöst nem talá­lunk, találhatunk tehát ab­ban, ha úgy vélekednek, a szocializmus „alkalmatlan az emberi életre”, bár per­sze tudnunk kellene, ki mit ért emberi élet alatt. Abban sem lelünk semmi különöset, ha a két ifjú ember úgy nyilatkozik, bogy „ .. .mi nem fogad­juk el a marxi—lenini tár­sadalomfölfogást ...", hi­szen kinek-kinek — végre! — állampolgári joga meg­ítélni, mi a kedvére való s mi nem az pártban, társa­dalomfelfogásban, fejlődési útban, a haza holnapjának lehetséges változataiban. Ez az állampolgári jog azon­ban: mindenkinek a joga. Nem rekeszthető ki belőle ! senki, azaz miközben vala- í ki nem fogadja el a másik j nézeteit, el kell fogadnia a ! másiknak a jogát ezekre a • nézetekre és a nézetek « alapján történő cselekvés- i re. Ezért hökkentünk meg tehát akkor, amikor a két ifjú demokrata úgy nyilat­kozott, befejezve az előbb idézett mondatot, hogy ..mi nem fogadjuk el a marxi—lenini társadalom­fölfogást és az ennek meg­valósítása érdekében kifej­tendő tevékenységet.” A ■ személy joga így már át­tévedt olyan területre, ame­lyet a közjog birtokol, azaz az ifjú demokratáknak (is) el kell fogadniuk mások jo­gát a maguk képviselte né­zeteknek a hirdetésére és a hirdetetteknek a megvaló­sítására. Ahogyan azoknak a másoknak szintén el kell fogadniuk az ifjú demokra­táknak a jogát mindenre. A kölcsönös tolerancia: de­mokrácia. A még meg sem született jogoknak a kétsé­gessé tétele azonban vala­mi más... KLIENS

Next

/
Thumbnails
Contents