Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-05 / 209. szám

1989. SZEPTEMBER 5., KEDD Tufáim 5 A fészekrablók valutáért adják Már többször adtunk hírt a Zsámbéki-medencében mű­ködő tájvédelmi klub .egyik-másik akciójáról. Céljaikról, el­képzeléseikről azonban keveset tudunk. Működésüket annál is inkább időszerű most megismerni, mivel a közelmúltban a lelkes társaság elnyerte a Medosz Kiváló Klubja kitüntetést. Megbízott vezetőjük, Fésű József perbáli népművelő el­mondta, hogy a klubot a Zsám- béki-medence települései kö­zösen hozták létre tavaly ő.sz- szel, Tinnye, Perbál, Tök, Bu- dajenő, Zsámbék, Telki, Páty és Herceghalom részvételével. Legutoljára, de a legnagyobb aktivitással Biatorbágy csatla­kozott. Itt a tájvédők közben­járására azóta egy természeti értékekben gazdag területet védetté nyilvánítottak. — A Kárpát-medencében az utóbbi időkben igen -kedvezőt­len eróziós folyamatok men­tek végbe a mezőgazdaság és az erdőgazdaság tevékenysége nyomán. Az eredeti természet, a hagyományos növényi kul­túrák és azok sokfélesége visz- szaszorult. Ugyanez mondható el az állattartásról. Ráadásul a régi földutak, történelmi or­szágutak is eltűntek; beszán­tották őket. Mi odafigyelünk a társadalmi értékekre, építé­szeti jellegű elemekre. A Zsámbéki-medence sajátossága volt valamikor a köböl fara­gott kerítések, hidak, kapuáll­ványok, kútvályúk sokasága, de ugyancsak védelemre mél­tónak tartjuk a régi szatócs­boltokat, népi lakóházakat, templomokat, kutakat, -kőbá­nyákat. Igen, sok mindent nemcsak megvédeni, de visz- szaállítani. is szeretnénk. Saj­nos, egyelőre azonban a véde­lem igen sok energiánkat le­köti. Az emberek tudatlanság­ból. gondatlanságból számos értéket hajítanak ki. Nemrégiben az úttörők egy muzeális értékű Hofherr— Schrantz Clayton Shuttleworth típusú német—amerikai gyárt­mányú traktort vittek a csa­patvezető utasítására a MÉH- be. Felelőtlen emberek kapu­bálványokat dobnak ki, forrá­sokat árasztanak el szeméttel. A gyönyörű zsámbéki zsina­gógát teljesen értelmetlen mó­don lebontották, és a helyére ABC-t építettek. A patakokat szegélyező fasorokat kivágták, s a táj, amely pár éve még bé­ka-koncerttől volt hangos, ma süket. Az igen ritka, védett fekete gólya évek óta most tűnt fel először újra Tinnye határában, de a költőhelyét titokban kell tartanunk, mivel a fészekrablók a tojásokat va­lutáért árusítják nyugati állat- kereskedőknek — meséli in­dulatosan Fésű József. A klubban világnézeti és foglalkozási szempontból igen változatos a tagság. Nem akarnak politizálni, és nem akarják magukat semmilyen pártnak alárendelni. Céljuk a természeti, a társadalmi, az agrokulturális és az építészeti értékek védelme. Eddig a hát­terüket a toki művelődési ház és könyvtár biztosította, de sajnos a tsz nem tudja őket tovább támogatni. Ezért lét­kérdéssé vált számukra az egyesületté szerveződés. Sze­retnék. ha a Zsámbéki Taní­tóképző Főiskolán — és ennek nyomán az általános iskolák­ban is — hasonló szellemű ok­tatás indulna, legalább szak­köri foglalkozás szintjén. Sz. K. Készül a gyümölcspárlat Az Idei gyümölcsből készült alapanyagok főzését kezdték meg a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát ceglédi szeszfőzdéjében. Készül a szilva-, barack-, meggy- és vegycsgyümölcs-párlaí. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ha eladják az áfészboltokat Meggazdagod hatna a szövetkezet Már jó ideje beszédtéma, hogy válságban van a szö­vetkezeti mozgalom. Ez alól az áfészek sem kivételek, pedig a nyolcvanas évek elején gyorsan, rugalmasan alkalmazkodtak az új gazdálkodási követelményekhez. Legalábbis akkoriban a kereskedelmi egységek szerző­déses üzemeltetése tűnt a lakossági ellátás javítása, il­letve a gazdaságosság egyetlen üdvözítő útjának. Ám az idő múlásával meg­változtak a gazdálkodás kö­rülményei. Ezt jól szemlélteti a Tápiószele és Vidéke ÁFÉSZ helyzete. Mint Kiss Sándor elnök, és Szatmári László, a kereskedelmi főosztály vezető­je elmondták, öt községben — Tápiószőlősön, Űjszilváson és Tápiógyörgyén — 48 kiskeres­kedelmi és 20 vendéglátó-ipa­ri egységet üzemeltetnek; van egy cukrászatuk és egy üze­mi konyhájuk a székhelyköz­ségben. összesen mintegy 20 ezer ember éllátásáról kell gondoskodniuk. A cukrászat és az üzemi konyha kivételével a legtöbb vendéglátó hely évek óta szerződéses formában üzemel, a kiskereskedelmi egységek pedig zömében jövedelemér- dekeltségűek. Annak idején tehát, kellő hatékonysággal váltottak át az új üzemelteté­si formára. Ám napjainkra kiderült, hogy a szerződéses üzemeltetés már kifulladt, nincsenek tartalékai, s nem elégíti ki sem az áfész, sem a vállalkozók, sem a vásárlók igényeit. Akkor mi hát a megoldás? Az áfész vezetői szerint az üzletek bérbe adása vagy el­adása! Sokat nyernének ezzel a vállalkozók, a szövetkezet, és a fogyasztók is, mert meg­növekedne a nyitvatartási idő, az áruféleségek, szolgáltatások sokkal gazdagabbá válnának. Csoda a Tüzép-tehpen Példaként említette Kiss Sándor a tápiószelei tüzelő­anyagtelepet, amelyet bérbe adtak negyedévenként 75 ezer forintért. Az új gazda, ígéreté­hez híven, építőanyagot is áru­sít, nemritkán olyat, ami ez­előtt a környékben ritkaság- számba ment. A bérleti díj­ból évi 300 ezer forint haszna lesz az áfésznek, míg koráb­ban jó, ha nullszaldós volt a tü­zelőtelep. Az első néhány hó­nap tapasztalatai tehát máris kedvezőek. Ezek után érthető, hogy Kiss Sándor tiltakozott még a gondolat ellen is, hogy meg­állítsák a privatizálás folya­matát. Aggályai azért mégis vannak, hiszen a szövetkeze­tét 40 évvel ezelőtt azért ala­pították, hogy a kistelepülé­sek lakosságának alapellátá­sát biztosítsák. Ám a külterü­leti kicsi boltok senkinek sem kellenek az alacsony forgalom miatt. Ebből következik, hogy a tanyasi üzleteket nem fej­leszthetik a bérleti díjból, az eladásból származó pénzből, mert akkor egyszerűen tönk­remenne az áfész. Akkor fölvetődik a kérdés: mit kezd az áfész az üzletek magánkézbe adásából eredő pénzzel? Vásárolhatnának például kötvényeket — mint mondta Kiss Sándor —, csak­hogy a legmagasabb nyereség sem több az értékpapírok után 17-19 százaléknál, mi­közben 20-30 százalékos inf­lációra számítanak az év vé­géig. Különben is, akármibe fektetik a pénzüket, attól a lakosság ellátása nem javul. Az ABC-bs mindig van felvétői Nem vitás, súlyos dilemma előtt áll a Tápiószelei ÁFÉSZ vezetése. A fönnmaradás ér­dekében kénytelenek támo­gatni a privatizálás folyama­tát. Kérdés viszont, hogy azok a tagok, akik majd utcára ke­rülnek emiatt, mit szólnak mindehhez. Egyáltalán, mit kezd az áfész a felszabaduló munkaerővel? Kiss Sándor szerint a mun­kanélkülivé vált dolgozókat a kezdeti időben el tudják majd helyezni a bérbe adott vagy értékesített üzletekben. Az ABC-áruházakban például so­sincs elég eladó. Ám, ha az üzletek nagyobbik hányada magánkézbe kerül, több dol­gozó válik fölöslegessé, mint ahányukat átcsoportosítások­kal képes lesz foglalkoztatni a szövetkezet. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy első­sorban azok kapják magán­kézbe az egységeket, akik ma is ott dolgoznak. Csakhogy a családi vállalkozásokba való­színűleg sokkal kevesebb ^kí­vülről jöttét” vonnak majd be. Ám, ha sikerül nyélbe üt­ni egy remek üzletet, ez a gond is megoldódhat. Olasz üzletemberek 3 mil­lió dollárt ajánlottak fel egy Tápiószelén, napi 100 sertés feldolgozására alkalmas vágó­híd építésére. Az értékesebb húst az olaszok eladnák oda­haza, az olcsóbbakat, aminek itthon nagy a keletje, értéke­síthetné maga az áfész a sa­Veresegyház: a té vize fürdésre alkalmas lövőre falán olcsóbb lesz Ha meleg az idő, az ember strandra jár, akkor téved Veresegyházra. Talán nincs is még egy ilyen szeren­csés község a megyében, ahol egyszerre több tó mellett pihenhetnek, fürödhetnek az emberek. Az utóbbi he­tekben, hónapokban több hír kapott szárnyra arról, hogy milyenek is ezek a tavak, milyen a tisztaságuk. Ennek próbáltunk utánajárni és kideríteni, mi is az igazság. Júliusban az MDF veres- egyházi szervezete igencsak felháborodott hangú levelet küldött az egyes számú tónál levő strand vezetőjének és a nagyközségi tanács elnöké­nek. Ebben leírták, hogy szerin­tük a víz minősége folyama­tosan romlik. Levelükben megemlítették a strand le­pusztult állapotát és az el- kocsmásodó büféket. Továb­bá felháborítónak találták a belépőjegyek árának emelését is. A strand vezetője Jurányi László válaszlevelében ezek­re a kérdésekre elmondta, hogy a Köjál álla! rendszere­sen végzett ellenőrzések és vízelemzési eredmények alap­ján rosszindulatúnak tartja azt a feltételezést vagy meg­állapítást, amely szerint a víz minősége fokozatosan romla­na. A tanácselnök Pásztor Bé­la kiegészítette a strandveze­tő által elmondottakat. — A tó vizének minőségét folyamatosan ellenőriztetjük, azonban tudni kell, hogy a vízminőséget befolyásolja a csapadék mennyisége. Na­gyobb mennyiségű eső után a tó tisztulása is jobb. Az utób­bi jó néhány esztendőben — tíz esztendőt is mondhatnék — sajnos kevés volt a csapa­dék, és így a tóba befolyó víz is kevesebb. A tó vize változó minősé­get mutatott, a vizsgálatok során. Volt korábban első és harmadosztályú, az utóbbi két esztendőben másodosztályú minősítést kapott. A köz- egészségügy folyamatosan vizsgálja a vízminőséget, a vonatkozó rendelkezések alap­ján minősíti azt, és úgy adja ki az engedélyt, hogy fürdés­re alkalmas-e. Eddig mindig alkalmas volt. Most sem fer­tőzött. — Mi a véleménye a belé­pők árának emeléséről? — Ebben a kérdésben egyetértek Jurányi Lászlóval, mert elsődleges tényező a gazdaságos üzemeltetés. A veresegyházi strandhoz sem­miféle támogatást nem ad az állam, azért, mert ez hideg vizű. A fenntartási költségek, a bérek, az utánuk megemelt SZTK-költségek, a festés-me­szelés. a szennyvíz tisztítása, tehát azok a közvetlen költ­ségek, amelyek a strandot terhelik, megnőttek. A tófür­dő nem nyereségre tervezett. Még ezzel a belépődíjjal is valószínű, hogy ráfizetéses ját boltjaiban. Van egy üresen álló nagy épületük, amit át­alakítanának húsüzemmé. A bolthálózat adott, s a privati­zálás miatt felszabaduló munkaerő máris leköthető volna! Csakhogy 15 kilométerre Cegléden, s negyvenre Szol­nokon, már üzemel egy-egy nagy kapacitású s ma kihasz­nálatlan vágóhíd. Vajon tisz­tességes volna a két húsfel­dolgozóhoz ilyen közel egy harmadikat építeni? Nos, az olaszok ilyen etikai kérdések­kel nem törődnek, ök csak a pénzüket akarják beféktetni. Kdl-s az obszek dsHárja} Az áfész vezetői és az olasz üzletemberek között az első, ismerkedő tárgyalás már meg­történt. Az érdemi megbeszé­lésekhez engedélyt kell kérni a MÉM-től. Ha megkapják az áldást, akkor is csak legko­rábban egy év múlva kezdhe­tik el a vágóhíd építését, mert sok bürokratikus akadályt kell legyőzniük. Addig is a Tápiószelei ÁFÉSZ a ceglédi. illetve a Szolnok vágóhíd vezetőivel tárgyal... Aszódi László Antal Újabb ízek a palackban A nyári csúcsidőszakon túl­jutva talán több ideje lesz a szakembereknek új ízeket ki­kísérletezni a szentendrei Már­ka-üzemben. Nemcsak a vá­ros üzleteit látják el, hanem a Dunakanyar látogatóinak Szöul­ját is oltják frissítőikkel. A la­boratóriumban egyre több íz­zel kísérleteznek. Az egyik új termékre, az ananászüdítőre már külföldi megrendelésük is van (Erdős! Agnes felvétele) lesz. Nem fogja fedezni a ki­adásokat. A belépőjegyek árának fel­emelése után a vendégek egy-egy vasárnap ugyanolyan sokan voltak, mint azelőtt. Mivel én magam is le szoktam menni fürödni és úszni, s mivel azt is tudom, hogy mit jelent ez egy családnak és kü­lönösen a gyerekeknek — ezért én magam is ellene va­gyok a belépőárak emelésé­nek. Amikor végetér ez az év, akkor meg fogom nézet­ni, nézni, hogy milyen költsé­geket lehet a strandról leven­ni, esetleg még társadalmasí­tással is. Szeretnénk tehát csökkenteni az árakat, ameny- nyire csak lehet. Az viszont köztudott, hogy o veresegyhá­zi gyerekek ingyen mehetnek fürdeni, ha jó tanulók és tár­sadalmi munkát is végeznek. Ezért arcképes igazolványt kapnak, amivel ingyen beme­hetnek. Megtudtuk, ezen a tavon lehetőség lesz csónakázásra és a horgászok is hódolhat­nak kedvenc szenvedélyük­nek. Mód nyílik majd kaja­kozásra is, mert a tó 500 mé­ter hosszú és szabad vízfelü­lettel rendelkezik. Jövőre ve­hetjük birtokba. M. L KELLEMETLEN SAROK Lépcsőházi politika iyf anapság oly sokszor hallani ezt a szót: po­litika, hogy valójában már nem is figyelünk oda rá. A pótválasztások kapcsán volt hallható az a véle­mény is: csökken az embe­rek érdeklődése a politika iránt. Bevallom, nem cso­dálkozom ezen. A sokévi egyeduralkodó véleményeid után rövid idő alatt telí­tődtünk ezzel a sokszínű­séggel, a harsogó eszmei csatározásokkal. Ami viszont engem bánt, csak a nevében őrzi a po­litika szót. A lépcsőházi jelző ugyanis nem annyira a helyszínre, mint inkább arra a módra utal. ahogyan az ember az elhallgatott, lenyelt, ki nem mondható- nak vélt gondolatait oszt­ja meg utólagosan mind­azokkal. akiktől — lelkiu- merete megnyugtatására — megerősítést vár. Hogy mire? Arra. milyen igaza lett volna neki, ha szót emel, de ugye, milyen ló, hogy mégsem tette ... Ez az általános képlet. Az egyéni behelyettesítések száma szinte végtelen. Jó lenne végre felnőni önmagunk emberi mércéjé­hez ebben a szinte partta­lanul hömpölygő szólássza­badságban. Hogy ne tud­junk elmenni szótlanul az igazságtalanság, a jogta­lanság. a minket közvetle­nül ugyan nem érintő, de mélyen felkavaró esemé­nyek mellett. Igaz, a politi­ka valamiképpen egyre in­kább analóg a szómágiá- val: szavak helyettesítik sz égetően sürgős tetteket, sokszor még az előrevivő, magvas gondolatokat is. Mégis szükség van a sza­vakra. De azért, hogy ott. és akkor, és úgy emeliünk szót, ahogyan mi is elvár­juk a másik embertől, hogy hasonló helyzetben kiállion mellettünk. Akár még ér­tünk is. Az egészséges demokrá­cia egyik alapelve. hogy a párbeszédben részt vevők egyenlő jogokkal és esély- lyel rendelkezzenek. Ám ez az egyenlőség legtöbbször csak névleges, S minr ahogy a történelem már oly sokszor igazolta az ..egy í miatt” kegyetlen elvét, mindennapi életünkben is érdemes lenne elgondot­kodnunk rajta: törvénysze­rű-e, és főként tisztessé­ges-e, hogy egyik oldalon kizárólag az igazság, a má­sikon a gazság álljon? Egy angol gyerekmondó- ka szerint „egy szög miatt a patkó, a patkó miatt a ló, emiatt a lovas, a lovas miatt a csata, a csata miatt az egész ország elveszett’’, — s ebből következik, hogy: „máskor verd be jó! a patkószeget!” Mit is üzen ez a versike? Hogy az egyéni, a személyes felelős­ség vállalása nélkül nem nyerhetünk semmilyen csa­tát. Erre csak akkor lesz esélyünk az élet bármelv területén, ha ezt vállalni tudjuk. Nyílt és egyenes ál­lásfoglalás, őszinte, de se­gítő szándékú kritika segít ahhoz minket emberi kap­csolatainkban, hogy ne utólagosan, a lépcsőházban merjük csak elmondani mindazt, amit máskor, máshol és másnak címez­ve kellett volna, vagy egy­szerűen csak azt, ami a szívünket nyomja. Amíg közömbösek tudunk ma­radni a barátainkat, szom­szédainkat. munkatársain­kat, vagyis: embertársain­kat ért igazságtalanságok­kal szemben, addig nem beszélhetünk változásról. „Közönyös a világ... az ember/ önző. falákony hús­darab,/ Mikép a hernvó. telhetetlen,/ Mindég előre mász — harap./ S ha el­söpört egy ivadékot / Ama vén kertész, a halál,/ Más kél megint, ha nem rosz- szabb,/ de nem is jobb a tavalyinál.” A fenti gondolatokat Arany Jánostól kölcsönöz­tem, aki 1851-ben így érzé­kelte az őt körülvevő vi­lágméretű közönyösséget. S bár az ember személves vétke, ha elszaporodik címkét kap: világjelenség. — ez mégsem ment föl senkit a személyes felelős­ségvállalás nyomasztó sú­lya és gerincpróbáló tisztes­sége alól. Ha majd képe­sek leszünk vállalni mind­ezt. akkor véleményünk ki- nyilvánításának formája nem a névtelen levél, a rá­galmazás vagy a lépcsőházi párbeszéd lesz. hanem a mindenkor vállalt nyílt te­kintetünk. B. T,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents