Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-27 / 228. szám

1989. SZEPTEMBER 27., SZERDA Ismerik az alkohol két Ha szerda, akkor TIN-TA Dunaharasztiban: Novembertől új tornaterem Már az utolsó simításokat végzik DunaKhrasztiban a 2-es számú általános iskola új tor­natermében. — Mikor fogtak a munká­latokba? — kérdeztem Vargá- né Pető Teréziát, a helyi ta­nács vb-titkárát. — Ez évtől építette a torna­termet a PÁÉV. A beruházás 12 millió forintba került. ­— Mekkora lesz a terem? — Mintegy 420 négyzetméte­res, ahol 800 gyerek tud kul­turált körülmények között tor­názni. — Mikor adják át? — Előreláthatólag novem­bertől vehetik véglegesen bir­tokukba a gyerekek. — Kik támogatták az épí­tést? «— A tanács, valamint a la­kosság társadalmi munkájá­val és adományaival. Nagyon örülünk annak, hogy rövide­sen birtokukba vehetik a léte­sítményt a gyerekek. N. P. J. Miklósi furcsaságok Ínyenceknek Majd füstölik és pácolják szintén a Hal-Innó menedzse­lésével készít a Junior Ven­déglátó Vállalat —, hogy el­ismeréssel kellett adóznom az ismeretlen gasztronómusnak. A legfinomabb pontyból, a leg­kiválóbb szakácsnő sem tud ennél jobbat alkotni. Persze a paprikás, a hurka és a kolbász csak egy része a programnak. — Bár maga a busa olcsó, valójában luxus a hal, hiszen mire megtisztítja az ember — levágja fejét, farkát, kibelezi —, a másfél kilós állatból jó, ha hetven deka marad — ma­gyarázza Sípos József. — Ezért megpróbáljuk az állat minden részét hasznosítani. A húst pé­pesítjük, szeparálással szálka­mentessé tesszük. Kincset érő mirigy A bélfalakra rakódott anyag­ból kivonjuk a busacseppet, a maradékot, fejét, farkát pedig takarmányozásra alkalmassá dolgozzuk fel. A busacsepp csökkenti a vér koleszterin­szintjét. Ezért különösen érté­kes. Drága kincs az állat agy­alapi mirigye, amiből hormono- alapi mirigye, amiből hormo­nokat lehet kivonni, s ezek a halszaporításnál hasznosítha­tók. De elsősorban a különböző ízlésnek megfelelő formában szeretnénk megismertetni a vásárlóközönséggel. Tervez­zük füstölt, pácolt busa előál­lítását és értékesítését is. Ha ez utóbbi termékek is olyan jól sikerülnek, mint a busapaprikás, talán mégis be­következik a változás táplál­kozási szokásainkban. Külön­ben nem sok remény van rá. Fiedler Anna Mária HÁZALÓ' ORVOSOK - ADAKOZÓ CSALÁDOK Aki teheti, mélyen nyúl a zsebbe Nagykátán nincs megállás Kúszik az acélkígyó Mentle—Pusztaszentistvánon a töltésoldal és a vízelvezető árok rendbetételén dolgoznak Mikroőrlemény Pilisvörösvárról Ettől jobban nő a fű? A vegyipar számos területén és a papírgyártásban nélkülöz­hetetlen adalékanyag a rend­kívül nagy finomságára őrölt dolomit. Az Ere- és Ásványbá­nya Vállalat pilisvörösvári üze­mében tavaly üzembe helye­zett, mikroőrleményt előállító gépsorok olyan 10-15-20 mikro­Nagykátán ezekben a napok­ban cserélik ki a felszedett má­sodik vágány helyén az aljza­tot (A szerző felvételei) A leszerelés avagy értesítés távbeszélő- igény előjegyzéséről háló­zat telítettsége esetén. Van ezen a — bal sarkában két piros csíkkal ékesített — nyomtatványon minden, ami a kedves ügyfél szem­szájának ingere. Ügyirat­szám, ügyintéző neve, te­lefonszám stb. És persze, a lényeg: elutasító szöveg, miszerint „A távbeszélő-ál­lomás felszerelési lehetősé­gét (sic!) megvizsgáltam, ez sajnos nem vezetett kedve­ző eredményre, mivel az érintett terület távbeszélő­hálózatának telítettsége miatt a kérés jelenleg nem teljesíthető.” Ennyi. És a tények: a szentendrei László-telep több tucat, talán több száz, telefont igénylő polgára ta­núsítja, nem vizsgált itt senki semmit, hiszen nem­hogy telítettség, de készü­lék sincs az alig öteszten­dős, méregdrága lakások­ban. Mindössze egyetlen utcai, nyilvános fülke előtt állnak sorban azok a szentendrei, másodrendű ál­lampolgárok, akik orvost, mentőt, barátot, hivatalt, akárkit el akarnak érni te­lefonon. (Az elsőrendű ál­lampolgárok azok a katona­tisztek, akik hasonló adott­ságú lakásokban élnek ugyan, mégis megkapják a hőn áhított készüléket. A HM jóvoltából.) Állnak hát türelmesen a ritkán üzemelő telefonfülke előtt a Dunakanyar gyöngy­szemének nevezett Szent­endre lakosai s közben egy­mást kérdezgetik: Mit is ígért a Posta elnöke? Hol is élünk most és melyik esztendőben? Mi akarunk világkiállítást? S meg is adják egymás­nak a választ: hálózatbőví­tést ígért a Posta vezérigaz­gatója. És Európában sze­retnénk élni 1989-ben. Is. Besze Imre nos finomságára őrölt dolomi­tot tudnak előállítani, amely nemcsak az importot teszi fe­leslegessé, de még exportra is lehetőséget ad. A papírgyá­rak például az idén már 600 tonnányi pilisvörösvári mikro- őrleményt használnak fel. Az Ere- Ásványbánya Válla­lat és a papíripar az elmúlt he­tekben megállapodást írt alá, amelynek értelmében a mikro- őrleményeket ezentúl nem konténerekben, hanem tartály- kocsikban szállítják a feldol­gozóiparnak. A pilisvörösvári bányaüzem silójából sűrített levegővel töltik meg a tartály- kocsikat, amélyekből ugyan­ilyen módszerekkel ugyancsak a papírgyári silókba ürítik az őrleményt. A mikroőrlemények újabb felhasználási lehetőségeire is folynak kísérletek Pilisvörös- váron. Jó tapasztalatokat je­lentenek azokból a mezőgazda- sági üzemekből, ahol most kí­sérleti jelleggel különböző más hatóanyagokkal kevert, 15 mik­ron alatti őrleményekkel ter­mést serkentő anyagokat szór­nak a termőföldre. Az első eredmények valóban jelentős termésnövekedést igazolnak. Az új mezőgazdasági ható­anyagból idén már 200 tonna készül Pilisvörösváron. Jövőre jelentősen növelik az új ter­mék mennyiségét, így nemcsak a nagy gazdaságok igényeit tudják majd kielégíteni. K. Z. Szelei doktornő serdületlen gyermekei szeretnek házalni. Miért is ne? Vasárnap dél­után anyukájuk szépen fel­öltöztette őket és elindultak a szigetszentmiklósi Tököli ut­cában. Házról-házra jártak, a mama pénzt kért, a kedves háziak pedig kekszet, csokolá­dét, gyümölcsöt nyomtak a ki­csik kezébe. Estére megtelt egy szatyor mindenféle finom csemegével és az anyuka is sok pénzt kapott. Nem a fiatal röntgenorvos­nő az egyetlen, aki mostaná­ban a Csepel-szigeten egész­ségügyi dolgozóként pénzért házal. A szigetszentmiklósi szakorvosi rendelőintézet szin­te valamennyi dolgozója lázas igyekezettel agitál és gyűjt. Mielőtt felháborodnának ol­vasóink, elárulom, az orvosok, asszisztensek, védőnők nem hálapénzt gyűjtenek, avagy a fizetéskiegészítés különleges módját találták fel., A cél egy korszerű ultrahangos berende­zés megvásárlása. Ez a diag­nosztikai készülék olcsóbb és mind az orvos, mind a beteg számára teljesen veszélytelen, nem úgy, mint a röntgen. A vá­randós nők esetében például ez az egyetlen valóban meg­bízható vizsgálati módszer, hi­szen a magzatot még a legki­sebb sugárterhelésnek sem le­het kitenni. A vizsgálóágyon domboro­dó hasú fiatalasszony fekszik. Dr. Halász Tamás nőgyógyász üi az ultrahangkészülék mo­nitora előtt és a kivetített ké­pet figyeli. Ahogy mozdítja a vizsgálófejet a kismama ha­sán, úgy változik a látvány. Végigpásztáz a picinyke bor­dákon, pontosan kivehetők a felhúzott lábacskák, a méh fa­lának feszülő kis talp. Léleg­zetvisszafojtva figyelem a lük­tető szívet, majd á pontosan kirajzolódó koponyát. — Talán nem kell túl hosz- szan magyaráznom — mondja dr. Bakonya Mária, a sziget­szentmiklósi szakorvosi ren­delő igazgató főorvosa —, aki látta ezt az ultrahangos beren­dezést munka közben, megér­ti, hallatlan nagy jelentősége van a diagnosztikában, a be­tegség felismerésében, a he­lyes gyógykezelés meghatáro­zásában. A nőgyógyászati al­kalmazáson kívül urológiai és gyomorbetegségekről, az epe, a vese, a máj állapotáról kap­hatnak pontos képet az orvo­sok. Természetesen már nem ku­riózum az ultrahang-beren­dezés a- hazai gyógyításban, de az az idő még messze van, hogy a szakrendelőkben, plá­ne, hogy a körzeti orvosi szo­bákban is ilyen készülék segí­tené a munkát. A terhes nők­nek — a Csepel-szigeten éven­te mintegy ezren vannak — háromszor kell megjelenni i-lyen vizsgálaton. Budapestre járnak, a női klinikára, s min­den egyes alkalommal egy- egy délelőttöt, rosszabb eset­ben csaknem egy teljes napot várnak a vizsgálatra. A Ró­kus Kórház hetente legföljebb öt ultrahangos vizsgálatra utalt beteget fogad a sziget­ről. A belgyógyászati kliniká­ra küldöttek is általában so­kat várnak, míg a vizsgálóasz­talra fekhetnek. A rendelőintézet a sziget­szentmiklósi OTP-fióknál nyi­tott csekkszámlát az ultra­hangkészülék megvásárlására tett alapítvány adományainak gyűjtésére. Okvetlenül írjam bele a számlaszámot — 782-2539 —, kér dr. Bakonya Mária. Ügy számolták, ha minden Csepel-szigeti család legalább 200 forintot ajánla­na fel, a gazdálkodóegységek pedig valamennyien erejük arányában adakoznának, nem lenne gond a készülék megvá­sárlása. Az árát azonban ki­mondani is sok, alapos és igen eredményes alkudozás után még mindig százezer nyugat­német márkára tartja az eladó cég. Vagyis a szigetieknek öt­millió forintot kell összegyűj- teniüik néhány hét alatt. — Nagyon sokat segít ne­künk az, hogy a berendezés már itt van, működik és rend­szeresen használjuk. Persze — teszi hozzá a főorvos asszony — minden betegnek, illetve adakozónak nem tudjuk meg­mutatni. De maga az a tény, hogy az orvosok itt lát­ják, olyan dolog, amely való­sággal lázba hozta őket. Ezért kilincselnek, házalnak, gyűj­tenek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem ad mindenki. S ta­lán az sem meglepő, hogy nem a legelesettebb rétég zár­kózik el, hanem a tehetősek, néhány jól menő kisiparos vagy kereskedő. Ám ők csak a kivételek. Aki teheti, mé­lyebben a zsebébe nyúl, hiszen az alapítványra befizetett ősz- szeg leírható az adóalapból, így java része visszatérül. Persze, kitől kérje vissza a létminimum alatt élő nyugdí­jas a befizetett száz-kétszáz forintját? Ök mégis szívesen adnak, szívszorító, mondja dr. Bakonya Mária, ahogy jön­nek a hetven-nyolcvan évesek s hozzák hónapok alatt gyűj­tött pénzüket. Nyilván percek alatt híre ment a szakorvosi rendelőin­tézetben, hogy vizsgálat folyik az ultrahangszobában, egy­másnak adják a kilincset az orvosok. — Még egy ok, ami miatt foggal-körömmel harcolnunk kell ezért a berendezésért — mondja a főigazgató. — Való­sággal felvillanyozta az orvo­sainkat. A szakmai fejlődés, továbbképzés záloga is ez a gép. Szakorvosainktól elvár­juk, hogy állandóan fejlesszék tudásukat, .ám a klinikákon alig juthatnak annyit az ult­rahangkészülék közelébe, hogy nagy biztonsággal elsajátíthas­sák a használatát, s biztonság­gal alkalmazzák munkájukban. Amíg a kijárathoz érünk, háromszor kell megállnunk. Védőnők, orvosok mutatják büszkén a csekkszelvények kö­tegelt. Útban hazafelé azon tűnődöm, jó dolog-e azon lel­kendeznem, hogy az ingyenes egészségügyi ellátás mellett támogatásra szoruló nyugdíja­sok adják oda az ultrahang­berendezésre utolsó fillérjei­ket? Mégis, talán szentimen- talizmus, de őszintén fellelke­sített az, amit a zsúfolt és minden szempontból hátrá­nyos helyzetűnek mondható gyártelepi rendelőben tapasz- táltam. Az orvosok, assziszten­sek őszinte ügyszeretete, a be­tegek önzetlensége. S végül is, igazán nem ők tehetnek ar­ról, hogy házalniuk, illetve adakozniuk kell a korszerű di­agnosztikai berendezés meg­szerzéséért, Móza Katalin Egészséges táplálkozás. Any- nyit halljuk ezt a fogalmat, hogy már jószerivel a könyö­künkön jön ki. Már csak azért is, mert az egészséges étkezés meglehetősen nagy luxu§. Elő­ször is: többe kerül. Másod­szor: időigényes. Folytassam? Így aztán marad a töltött ká­poszta, a pörkölt, a csirkepap­rikás, és a jó puha finom ke­nyér. Nincs pénzünk a sajt- és zöldségiv.yencségekre, nem jut időnk körbejárni a várost a különböző magvakért, kor­pákért, búzacsírákért. Arról nem is beszélve, hogy a nagy rohanásban nem figyelünk ét­kezési szokásaink megváltoz­tatására sem. Itt van például a busaprog­ram. A valamikor „víztisztí­tásra” betelepített jószágról a szegedi kutatók kiderítették, hogy rendkívül értékes anya­gokat tartalmaz. Ugyanazokat a telítetlen zsírsavakat, amelyek a tengeri jószágok szervezeté­ben vannak. Ezt fogyasztják azok a japán halászok, akik­ről kiderült, hogy ellenállnak az egyik legveszélyesebb civi­lizációs ártalomnak, a szív- és érrendszeri betegségeknek. Vérükben nem halmozódik fel a koleszterin, s mindez a ten­geri halakban található anya­goknak köszönhető. Kevés sikerrel Nosza! Más se kellett a halá­szoknak és a kutatóknak. Ki­találták, hogy a busa segítsé­gével váltják meg magas vér­nyomástól, magas koleszterin­szinttől szenvedő honfitársa­inkat. Gazdaságok százai áll­tak rá a busatenyésztésre, fi­gyelemfelhívó plakátok sora próbálja ösztönözni az ország lakosságát, hogy az egészség­telen sertéshúsról térjen át az egészségesebb halhús, s ezen belül is a busa fogyasztására. Az újdonságokra fogékony há­ziasszonyok meg is próbálkoz­tak ezzel, de inkább kevesebb, mint több sikerrel. Pedig iga­zán annyi jó ötlettel próbálják a gasztronómusok segíteni a busaevés szokásának megho­nosítóit. De hát hol ér fel a rácponttyal a tejfölös busa? Egy jó halászlével egy babér­levéllel ízesített busa? Nem magyar embernek való ez! így a kezdeti lendület után némileg visszaesett az érdek­lődés e fajta iránt. Természe­tesen a szakemberek nem hát­ráltak meg, s újabb és újabb taktikát dolgoztak ki a fo­gyasztóközönség behálózására. Már meg sem lepődünk, ha eddig ismeretlen szakácsköny­vet pillantunk meg a köny­vesboltokban, ám amivel most a szigetszetmiklósiak előhoza­kodtak, még a legviharedzet- tebb vásárlót is megdöbben­tette. Busából készítenek hur­kát és kolbászt a Hal-Innó szakemberei. Pontosabban nem ők — hiszen ez a gazda­ság nem arra szakosodott, hogy húsipari termékeket dol­gozzon fel, még egy valami­revaló hurkatöltőjük sincs —, hanem technológiai utasítá­saik alapján a Szigetfői Mgtsz húsüzeme. De a szaga! őszintén szólva számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy olyan sült kolbászt falatozzam, aminek halíze és halszaga van. Brrr! — Nincs annak halíze — nyugtat meg Sípos József, a Hal-lnno igazgatója. — Végül is egy élelmiszervegyész ma már azt csinál az ízekkel és a szagokkal, amit akar. Ren­des hurka- és kolbászíze van. — Jó, jó, de a szaga! — Nem lehet érezni egyál­talán. — Egy icipicit sem? — Hát... Csak akkor, ha nagyon sok sül egyszerre. Megkövesedett ízlésem mi­att némi fenntartással várom a busahurkát és a -kolbászt, ami a napokban már kapható a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. Szkepticizmusom abból fakad, hogy volt alkalmam korábban szembenézni ezzel a hallal. Egyáltalán nem nyerte meg a tetszésem. Ha ebből va­laki fűszeres, paprikás finom­ságot tud csinálni, az igazán jó élelmiszervegyész! Miután ezt szépen eldöntöt­tem magamban, egy nagy le­vegőt vettem, s megkóstoltam, ha nem is a hurkát, de a bu­sapaprikást. És kellemesen csalódtam. Olyan ízek áradtak a mirelit termékből — amit Budaörsön, a Hazafias Nép­front helyi szervezetének jó­voltából, minden szerdán 16 és 20 óra között gyermekzsivaj tói hangos a közösségi ház. Itt működik Berki Éva vezetésé­vel egy családias klub, a TIN­TA. Ide azok a gyermekek jön­nek el, akik a családi fészek­ben nem találnak partnerre gondjaik megoldásához. Ban­dákba verődésüknek, céltalan bolyongásaiknak igyekszik gá­tat vetni Berki Éva, aki egyéb­ként a helyi tanácsnál dolgo­zik. Amikor beléptem a klubba, legnagyobb meglepetésemre nemcsak gyerekekkel találkoz­tam, hanem információkért tá­volabbról ide zarándokolt, ha­sonló kezdeményezésre kész pedagógusokkal, tanácsi alkal­mazottakkal is. Senki se gon­dolja azonban, hogy egy ilyen intézmény létrehozása mente­síti a szülőket felelősségük alól. Az egyik csoporttal beszél­getek. Fiúk, leányok vegyesen. A legkisebb hat, a legidősebb tizennyolc éves. Akad közöt­tük, aki színészeket, írókat lát­na szívesen a közösségi ház­ban. Nem hittem a fülemnek. A felsorolás így hangzott: Jó­kai, Arany. A példakép szó szinte lefor­rázta őket. Tisztáztuk a fogal­mat, mire kijelentették, nekik olyan nincs. Ellenben az alko­hol íze nem ismeretlen szá­mukra. Többen tudnak olyan iskolásokról, akik este a pohár után nyúlnak, aztán jogosan beteget jelentenek, vagy más­naposán mennek az iskolába. A szülőknek fogalmuk sincs a kocsmázásról, s legmerészebb álmukban s^m gondolják, hogy a rávalót maguk adják. Más­kor seftelnek ezzel-azzal, ami­től már csak egy lépés a bű­nözés ... Persze akad közöttük olyan is, aki ebben a közösségben szeretné elsajátítani a főzés, kötés, varrás tudományát. A tizenévesek tanácsadója októ­ber elején lesz kétesztendős. Nem egészen egy év van hátra a nagykátai vasútállo­más teljes rekonstrukciójának, illetve átépítésének befejeztéig. Legfrissebb információink sze­rint a pályarészek 70-80 száza­lékát felújították már. A nyolc vágány közül a napokban lát­tak hozzá a második sínpár ki­cseréléséhez a MÁV Debrece­ni Igazgatóságának emberei és gépei. A nagykátai építkezéssel párhuzamosan tavasz óta fo­lyamatosan cserélik a nagy ter­helés miatt elhasználódott vá­gányokat Maglódtól kiindulva. Amint egy-egy pályaszakasz- szal elkészülnek a kivitelezők — beleértve a vasúti átjárókat is —, a töltésoldalt, a vízelve­zető árkokat teszik rendbe. E munkálatok általában nem okoznak zavarokat a vonatköz­lekedésben. A héten a puszta- szentistváni vasútállomás köz­úti átjárójának felújításakor sem volt több a vonatok késé­se 10-20 percnél. A. L. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents