Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
8 &fMem 1989. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Szembenézett a kiveszőivel Magyar lány angol uniformisban A Rákoskeresztúri temetőben a mártírok parcellájában az e&yik síron szerény kis táblán ez a név áll: Szenes Anna, élt 28 évet. A hantok alatt Szenes Bélának, a népszerű fővárosi szindarabírónak leánya piheni örök álmát, akit vadállati kegyetlenséggel gyilkoltak le a Margit körúti fegy- ház udvarán a náci pribékek. Nem verik, hanem mintázzák Aki megújította az érem műfaját Néhány év múlva Szenes Anna nevétől visszhangzóba világsajtó. A nagy világlapok kolumnás cikkekben ismertették a fiatal lány mártíriu- mát. Szenes Anna, a kényeztetett pesti úrileány 1939-ben, amikor a prefa- siszták az első zsidóellenes törvénycikket hozták, gondolt egy nagyot és az előkelő társaság köréből, az elegáns budai villákból hirtelen elhatározással elutazott Budapestről a tengerentúlra, és ott — egy idealista gondolattól vezérelve — beállt egyszerű fizikai munkásnak. Egyik börtönből a másikba hurcolták, mindenütt súlyosan megkínozták.. Végül Budapestre hozták a Margit körúti katonai fegyintézetbe. Itt is kínozták és vallatták. Amikor látták, hogy kínzásokkal nem jutnak semmire, mert Annának nem lehet a szavát venni azokról a dolgokról, amelyek pedig annyira érdekelték őket —, hogy miként szerveződik az ellenállás —, a leg- gyalázasobb módszerhez folyamodtak. . 1944. június 17-én egy detektív jelent meg Szenes Anna édesanyjának lakásán és minden magyarázat nélkül felszólítota, hogy kövesse a hadbíróságra, kihallgatásra. Szenesné egyáltalán nem értette; miért kell neki odamenni, de minthogy az emberek abban az időben hozzá voltak szokva, hogy okkal, ok nélkül tortúrákon kell keresztülmenniük, hát követte a detektívet. A hadbíróságon először csupán általánosságokat kérdezgettek tőle családi helyzetéről, fiáról, leányáról. A vallatás végén azt mondották neki. ennek az egész dolognak a legnagyobb titokban kell maradni, s hogy a szavaknak nagyobb súlyuk legyen, még hozzátették; miután Szenesné nem ismeri leányának utolsó címét, megmondják, sőt meg is mutatják őt neki. Amikor meglátták az e szavakra kővé meredt arcát, a bíró rámutatott a szomszéd szobára és azt mondta: — Ott van a leánya. Beszélhet is vele, de hatnia kell rá, hogy mindent bevalljon, különben ez lesz az utolsó találkozásuk. Szélsőséges szisztémák Pest megyében hallottuk — egy magát megnevezni nem óhajtó vezető tisztségviselőtől —, a téeszelnö- kök havi átlagfizetése 16 és 50 ezer forint közötti, illetve a különösen nagy múltú, tradicionálisan jó hírű gazdaságok vezetői messze 50 ezer forint fölött kasszírozhatnak. A jövedelmük szintjét, a juttatások mértékét számos tényező együttesen szabja meg. Közöttük található az adott munkahelyen eltöltött szakmai évek száma, a vezetési múlt, valamint a mezőgazdaságért tett és újszerűnek számító tevékenység. No és természetesen a kapott, kiérdemelt kitüntetések. Anonim nyilatkozónk szerint, a korábbi gyakorlat csökevé- nye helyenként ma is fellelhető; ahogyan és amilyen megfontolások alapján eldöntötték, kinek-kinek az értékét. A népmesében, akit a nagyúr busásan meg akart jutalmazni, annak Amikor Szenes Anna bírái előtt állt, akkor is épp oly keményen viselkedett, mint előtte bármikor. Bátran válaszolt a kérdésekre. Nem védekezett, vádolt. A bíráknak nagy problémát okozott az ítélet, mert Szenes Anna az angol hadsereg uniformisában esett fogságba, s így tulajdonképpen hadifogolynak számított. A nyilasok azonban nem voltak túlságosan kényesek a nemzetközi szabályokra, ezért a törvényes ítélet megkerülésével, november 8- án, tégy nyirkos, őszi reggelen a Margit körúti fegyintézet udvarán kivégezték. Férfiakat megszégyenítve Amikor odaállították a vesztőhelyre, nem engedte, hogy bekössék a szemét. Férfiakat is megszégyenítő bátorsággal nézett szembe a három fegyveres pribékkel. Kivégzése előtt két levelet írt. Egyet édesanyjának, egyet pedig annak a kis kollektívának, amelyet a tengerentúlon hagyott. Az előbbiben bocsánatot kért az okozott fájdalomért, az utóbbiban pedig további hősies kiállásra buzdította társait a nácizmus fenevadjai ellen. S hogy apja költői vénáját sem hazudtolta meg, azt- mi sem bizonyítja jobban, mint börtönben készült naplójának azon oldalai, amelyeken versei vannak. De amíg édesapja a pesti társaság szórakoztatására írta darabjait, addig az ő költeményeiben, a hősiesség és a haladás szelleme kapott rímeket. Szenes Anna meghalt. A féktelen terror és gyűlölet áldozata lett az a lány, aki az emberséget és ember- szeretetet hirdette, nemcsak szávait val, hanem tetteivel Is. S, míg földi porhüvelyét egy szerény kis sír jelzi a pesti temetőben, nevét és dicsőségét példaképül állítják a világ színe elé azok, akik értékelni és becsülni tudják azt, amit a hős lelkű leány tett a fasizmus ellen. Kasznár Zoltán Asszonyt Tamás szobrász, a magyar érem- és szobrászművészet elismert mestere. A hatvanas években meglepő gyorsasággal a magyar szobrászat élvonalába került művész Ligeti Erikával, Csikszentmi- hályi Róberttel és még néhány társával újra felfedezte és megújította a régi, de a századok folyamán hullámzó népszerűségű műfajt, az érmet. Felmérték e kötött forma hagyományait és lehetőségeit, majd e műfajban kísérletezték ki a modern plasztika új vívmányait, amire a nagyszobrászatban még nem nyílt mód. Munkálkodásukat számottevő hazai, majd külföldi siker követte. Asszonyi Tamás a szakmát kitűnő mestertől sajátította el. A budapesti Képzőművészeti Gimnáziumban Marisa Istvánnál, a Képzőművészeti Főiskolán Szabó Ivánnál és Pátzay Pálnál tanult. Elhatározó jelleggel azonban Ferenczy Béni műves kisplasztikája és az új plasztikai nyelvet megalapító Kiss Nagy András érmei befolyásolták indulását. Űj plasztikai problémákat és gondolati tartalmakat felvető érAsszonyi Tamás békeplakettje meit a hatvanas évek második felében kezdte el mintázni. _Ez_ időtől fogva szinte minden képzőművészeti kállításon megjelennek és rangos helyezést érnek el művei. Díjat nyert az 1969-es és 1976-os pécsi kisplasztikái biennálén, az 1977-es I. soproni érembiennálén, az 1978-as III. indiai triennálén. 1981-ben Érdemes Művész, 1989-ben Kiváló Művész címmel tüntették ki. Művei a hatvanas években a több irányból való természetes tájékozódással indultak, majd tanulságaikat szervesen beépítette a hazai hagyományba. Az érem műfaja. egészEw- rópában a hatvanas években újult meg. Az izgalmas alkotások java Lengyelorszábán és Magyarországon jött létre, ebben jelentős szerepet játszott Asszonyi Tamás és a szentendreiek köre. Érméik legtöbbje kis remekmű, amely meg is találta a maga gyűjtő- és megrendelőkörét — a műfaj kedvelőinek szerencséjére. A művészek szakítottak a tradicionális formával s a technikával is. Plakettjeiket nem verik, hanem mintázzák. A kerek és négyszögletes formák helyett egészen szabálytalan idomokat is öntenek, sőt érmeiket néha teljesen át is lyukasztják. Műveik sok esetben inkább miniplasztikák. A festői hatások elérésére a mély- és magasplasztikai formák alkalmazása mellett a patina használatára is törekednek. A formanyelv a felületek ellentéteinek változó feszültségeivel a hetvenes években oly kedvelt absztrakt megoldásokra is alkalmas, de Asszonyi Tamás alkatától a nonfiguratív absztrakció idegen: „Nem találtam benne elég élvezetet, megkötés és meghatározás nélkül dolgozni 'unalmas, idegesítő”. 1969-ben költözött Szentendrére1.'' Városa számára készítette a Szentendrei Hetek híres éremsorozatát. A hetvenes években érmek és kitüntetések egész sorát tervezte vállalatok és intézmények számára, így a SZOT-díjat és a Szolnok Megyéért díjat is. Brestyánszky Ilona lyozzák rendeletek a vezetői fizetéseket. — ön jól keres? — Nem panaszkodhatom, elégedett vagyok. Prémiumom megállapításánál az előző év gazdálkodási eredményei a mérvadóak. Szövetkezetünk egymilliárdos árbevétellel dicsekedhetett tavaly és ezt az idén is elérhetjük. Mindenesetre a 150 milliós nyereség a vezetőknek és az egész tagságnak jól jött. A megyében nálunk a legmagasabb az egy főre átszámított jövedelem, amely elérte a 164 ezer forintot. — Igen ám, de ebben benne van a vezetők bére is! — 150 vezető beosztású dolgozója van a szövetkezetnek, s így nem srófolják annyira fel az átlagfizetéseket. Ma már nem tabu Czerván Márton, a második legjobban fizetett elnök volt a Pest megyeiek sorában. Mint mondta, a jelenlegi bérlistát nem ismeri. Havi fizetése megközelíti az 50 ezret. Elégedett embernek tartja magát. Érdekességként azért megemlítette, hogy egyszer a járási pb-titkár 500 forinttal megkurtította az alapfizetését. — Azzal tisztában kell lenni, hogy a vezető a tagság által megtermelt javakból jut a pénzéhez. A vállalkozások időszakát éljük. Az anyagiak erőltetése, úgy veszem észre, hozzátartozik a társadalom mindennapi mozgásához, s ezért nem is tartom furának azt, hogy szélesednek a köz- érdeklődésre számot tartó, eleddig talán tabunak számító témák. Pest megye termelőszövetkezeteinek vezetői a résztvevői mindazoknak a fórumoknak, ahol a magyar mezőgazdaság megújhodásáról, a földtulajdon kérdésköréről, s a szövetkezeti tagság helyzetéről, jövőbeni kilátásairól van szó. A lehetőségeket igyekeznek portáikon a gyakorlatban is eredményekben megvalósítani. Erkölcsi elismertségük és megítélésük mellé úgy tűnik, megnyugtató anyagiak is párosulnak. Gyócsi László Ejtőernyővel érkezett Szegény édesanyja nem tudta, örüljön vagy kétségbeessen a kis Anna elhatározásán. A korlátozó rendelkezések és az egyre súlyosabbá váló viszonyok azt diktálták; el kell menni valahova, ahol biztonság és szabadság vár. De azért mégsem gondolták, hogy Anna nekivág a világnak. A kitüntetéssel letett érettségi után valamelyik egyetemen lett volna a helye ennek a különös intelligenciával és tehetséggel megáldott leánynak, de ő maga így döntött sorsáról. 1939-től 1944 elejéig egyszerű földművesként Palesztinában élt, az angol gyarmaton, egy kis szocialista kollektívában. 1944 tavaszán azután egyre szomorúbb hírek érkeztek szülőföldjéről a tengerentúlra. Azt mondták ezek a hírek, hogy a szegény és meggyötört Magyarországot most már végleg, minden kendőzés nélkül csizmájuk alá tiporták a német fasiszták. És Anna tudta, mit jelent ez a valóságban. Szenes Anna egy napon otthagyta otthonát, és jelentkezett a közel-keleti angol seregek parancsnokságánál. — Katona akarok lenni. Ejtőernyős. A szülőföldemre akarok eljut-' ni, hogy ott segítségére legyek szerencsétlen üldözött testvéreimnek — mondta hideg megfontoltsággal. Az angol tisztek először meglepődtek ezeken a szavakon, aztán mosolyogtak. Tetszett nekik ennek az egyszerű megjelenésű, intelligens tekintetű leánynak a fellépése, de gyerekes kalandvágyat láttak szavai mögött, ezért megpróbálták lebeszélni. Hiába. Szenes Anna hajthatatlan maradt. Így hát elfogadták jelentkezését. Néhány hónapi kiképzés után, önkéntes jelentkezés alapján az elsők között jött el a Közel-Keletről a nácik által letiport Európába. Tito Jugoszláviájában ért földet, ejtőernyősként. Mint naplójában olvassuk; kétség, félelem nem gyötörte, csupán egyetlen dolog- izgatta: nem fogja tudni a reá bízott feladatot kellő módon megoldani. A jugoszláv partizánokkal igyekezett először kiépíteni kapcsólatait, majd lassan átszivárgóit Magyarországra. Alighogy átlépte a határt, máris fogságba esett. A következő pillanatban kivágódott az ajtó és belépett rajta kékre verten, ziláltan Szenes Anna. Közel ötesztendei távoliét után ez volt az első találkozás anya és leánya között. Anna, aki erre nem számított, sírógörcsök közepette zuhant anyja nyakába. Így kért tőle bocsánatot a fájdalomért, amit neki okozott. Rövid néhány percig — egy őr jelenlétében — beszélgethettek, amikor azonban lejárt az idő és csókkal akartak búcsúzni egymástól, rájuk rontottak: — Itt nem lehet sugdolózni! — Azután durván bántalmazva, külön- külön elhajtották őket. Védekezés helyett vádolt Szenes Annát a Gestapo svábhegyi börtönébe vitték, s odahurcolták édesanyját is. Anna mindvégig hősiesen viselkedett, sőt — mint a szemtanúk mondják —, amikor elérkezett szülei 25 éves házassági évfordulójának napja, papírból készített virágokat is eljuttatott neki ajándékul. Szénesnét később kiengedték a Gestapótól. Hetenként egyszer meglátogathatta a leányát. Az ember csak ámul s nem akar hinni a szemének! — hallani mostanság mind gyakrabban a csodálkozó megjegyzést, amely mögött természetesen mindig megbúvik valami extrém dolog. Történetesen az, hogy ebben a pénzszűkében miért keresnek egyesek olyan jól, míg mások elképesztően rosszul. Milliós jövedelmek borzolják a közvéleményt. Ez lenne az érem egyik oldala, míg a másik kevésbé firtatott: vajon, akik valóban jól élnek, milyen utat tettek meg addig, amíg — az anyagiakat tekintve — révbe jutottak! Mert valóban, vannak közöttük olyanok, akik szorgalmuk, rátermettségük alapján érdemesültek az előkelő fizetési besorolásra. Mennyit keresnek a tsz-elnökök? Ötvenezres fixszel... Iparvállalatoknál, kutatóintézeteknél, szövetkezeteknél csak úgy röpködnek a fizetéskor, prémium- vagy jutalomosztáskor kapott tíz- és százezrek, s uram bocsá, milliók! Ők azok — hallani az indulatos megjegyzéseket —, akik a húsosfazék közelében ülnek. Vajon ennyire rózsás a helyzet az agrárágazatban, a mezőgazdasági szektorban is? Ennek jártunk utána. csupán bele kellett ülnie a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba annyi pénzt öntöttek, hogy azzal középre állítsák a mérleg nyelvét. Komolyra fordítva a szót, manapság a szövetkezet küldöttgyűlése, vagy a közgyűlés hagyja jóvá a magasabb vezető beosztásúak alapfizetését. A prémiumra az adott szövetkezetben elért gazdálkodási eredmények alapján tarthatnak igényt. Egyébként a MÉM ide vonatkozó jogszabályai a mérvadóak. A fizetési, javadalmazási, jövedelemszerzési besorolások (az elnevezéseknek nincs különösebb jelentősége) esetenként jócskán adnak munkát a főkönyvelőnek, a munkaügyesnek, az üzemi jogásznak és még egy sereg más tisztségviselőnek. Évtizedeken át a legszélsőségesebb elbírálási szisztémák szerint határozták meg a szövetkezeti elnökök fizetését. Jókora súllyal esett latba az úgynevezett felsőbb szintű pártajánlás. Szerencsére a reformeszméket hordozó új idők jelentős változást hoztak. A gazdaság kollektívájának mind nagyobb a beleszólása, vajon milyen fizetési rangsorban látná szívesen az elnököt és helyetteseit. Az a fránya újságíró A budaörsi Sasad Termelőszövetkezet élén több mint három évtizede Czinczok György elnök áll. Fizetését tekintve a megyei élmezőny oszlopos tagja. Az már a beszélgetés elején kitűnt, hogy nem lelkesedik a jövedelmet boncolgató témáért, de kifejtette meglátásait. Mondván, terjedőben vannak a szenzációhajhász, az egyes egyéneket lejárató, vagy munkájukban vájkáló cikkek. Dolgozni kellene mindenkinek, méghozzá becsületesen — jegyezte meg indulatosan —, s nem pedig azt firtatni, hogy ki mennyit keres! A prémiummal kapcsolatban arról szólt, hogy az nem haladhatja meg a többi vezető beosztású fizetésének az átlagát. — Nekem az ő fizetésükért is felelnem kell! Huszonnégy önálló egységünk van, s benne vagyunk 34 társulásban. Az elmúlt évi árbevételünk elérte a 2,4 milliárd forintot. Megvalósítottunk önerőből egy 200 milliós beruházást. Mindannyiunk prémiumfeltétele, hogy ez a szövetkezet számottevő nyereséget érjen el. — Azért az elnöki fizetéshez még egyebek is tartoznak a prémiumon kívül... — Természetesen! Ott van például a tagi pótlék, amelyet öt év folyamatos munkaidő után adnak, s az alapfizetés 3 százalékát foglalja magában. Kérem, én 32 éve dolgozom a Sasadnál, hát lehet szorozni! — Hogyan keresnek a téesztagok? — Az elmúlt évi átlagot említem. Személyenként elére a 128 ezret. Természetesen a tagok is hozzájutnak a törzsgárdapénzhez, a háztájihoz. Egyébként, érvényesnek ítélem azt a mondást, hogy mindenki annyit ér, amennyit munkája révén képes felmutatni. Az elnöki fizetésem a válasz erre! Egy főre számolva Szintén több évtizede kötődik a mezőgazdasághoz Czerván Márton, a jó nevű Rákosvölgye Termelőszövetkezet elnöke. Amikor értesült arról, hogy a téma a szövetkezeti elnökök fizetése, készséggel válaszolt. — Tavaly óta már nem szabá-
