Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT 5 Csűk egy-egy szál virágát akertak elhelyezni Mindenkinek jcgm oz emlékezésre van tüntetve, mert csak így kapnak engedélyt az otthon élő rokonok, hogy eljöjjenek, s leróják kegyeletüket az el­hunyt előtt. A lakótelep építésekor buk­kantak az elhunyt orosz kato­nák sírjára — mondja Farkas Gyula, a Budakeszi Tanács el­nöke. — A csontok egy ré­szét a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra, többit a Szovjetunióban — tudomásom szerint. Végignéz­tük a rendelkezésre álló ira­tokat, de nem találtuk nyo­mát Szucsov Jakov Pantyele- jevicsnek, így nem tudunk ne­ki emléktáblát állítani. Buda­keszin egyébként négy szov­jet hősi emlékmű van. Nemrégiben pedig a száz­halombattai tanácselnököt ke­reste meg egy szovjet kül­döttség Dunaújvárosból azzal, hogy egyik munkatársuk itt elesett édesapjának állítsanak emléket. így jöhet csak el a család, így tudják elhelyezni a kegyelet virágait. A szovjet­unióbeli dolgozók vállalták, hogy rendbe teszik a Duna- paríi átkelés emlékére emelt úgynevezett Vöröskövet is. Nem mondhatnám, hogy osztatlan megértésre találtak az ilyen és ehhez hasonló ké­rések a települések vezetőinél. ötven esztendeje tört ki a második világháború, s több mint negyvenöt esztendeje „túl vagyunk rajta”. De túl­léptünk-e valóban? Megszűnt a fegyverek ropogása, nem öntözi ártatlan emberek vére a csatamezőket — ez tény. De a világégés árnya még ma is ott lebeg fejünk felett, a ha­lál fuvallata ma is érződik a levegőben. Hogy milyen politikai vál­tozásokat hozott a negyvenöt évvel ezelőtti esemény, az közismert mindenki előtt. Ha­talmi érdekszférák, kisebbsé­gek elkeseredett küzdelme, harca a létért, a nyelv, a nem­zeti kultúra megőrzéséért. Ezek megoldása a politikusok feladata lesz. Ám vannak en­nél kisebb, jóval jelentékte­lenebbnek tűnő kérdések is, amelyek miatt nem fognak politikusok európai konferen­ciát összehívni, hisz úgy tűnik a kívülállónak, hogy ezek el­rendezett ügyek. De özve­gyek, árván felnőtt gyerme­kek tragédiája, egyéni szomo­rúsága jelzi, hogy még sincs' minden rendben e téren. Fekete nap a történelemben A voronyezsi katasztrófa fe­kete napként írta be hazánk történelmébe 1943. január 12-ét. A Don-kanyarban el­pusztult negyvenezer magyar katona, s a hadifogságba esett további hetvenezer ember az­óta hallhatatlanná tette, a 2. magyar hadsereg nevét. So­kaknak ez már történelem, de még mindig ezrek és ezrek él­nek, akiknek fájdalmas való­ság volt. .. Negyvenhárom januárja óta évtizedek teltek el, míg any- nvira kitisztulhatott a des- potizmustól terhelt politikai levegő, hogy az emlékező utó­dok Don-kanyari emléktúrára szánják el magukat, s ezt en­gedélyezik is a magyar ha­tóságok. Ha valami, akkor ez az egyik legkézzelfoghatóbb jele a változásoknak. Jól em­lékszem, milyen felhanggal okították a történelemtan­könyvek még két- évtizeddel ezelőtt is a nebulókat a vo­ronyezsi veszteség tanulságai­ra. Olykor-olykor még afféle elégedettség is kiolvasható volt a sorok közül: lám, így jár, aki idegen országba hó­dítani megy, és szembeszáll a dicsőséges szovjet hadsereg­gel. Szomorú, hogy saját hon­fitársaink végezték ily mó­don, de hát ez a világ rend­je. Mégsem lesz öim-kanyari túra Két éve már, hogy beszél­hetünk ezekről a korábban tabunak számító témákról. Több településen már emlék­mű, s márványtáblába vésett névsor idézi fel az elhunyta­kat. Sőt, nemrégiben arról cikkezett a sajtó, szólt a rá­dió, hogy emléktúra indul a Don-kanyarba, hogy elhelyez­zék a kegyelet virágait. Tel- tek-múltak a hetek, s min­denki abban a biztos tudat­ban élt, hogy valóban útra kel az emlékezők csoportja Vo- ronyezs felé, mígnem arról adott hírt a rádió népszerű Vasárnapi Újság című műso­ra, hogy a szovjet hatóságok nem engedélyezték a magya­rok csoportos látogatását, még ha csak egy-egy szál virágot szeretnének is elhelyezni. Keserű szájízzel fogadtuk a bejelentést, de az átlag ál­lampolgár néhány nap rpúlva túlteszi magát az ilyenen, hi­szen újabb hírek, újabb ese­mények kerülnek a figyelem középpontjába, s elhomályo­sítják a még oly szomorú hí­rek jelentőségét is. Igen, ez megtörténhet egy átlagállam­polgárral, de egy tanácsel­nökkel már kevésbé. Mostaná­ban ugyanis érdekes levelek érkeznek a települések tanács­elnökeihez. Bár, jószerivel semmi különleges nincs ezek­ben, hiszen hasonló jellegű levélek évtizedek óta úton vannak feladótól címzettig. Inkább csak az imént felso- roltak tükrében meglepő. Minap Budakeszire érkezett a Magyar Vöröskereszttől ilyen levél, melyben azt írják: a hozzátartozók kérésére ke­resik Szucskov Jakov Pantye- lejevics szovjet katona sírját, aki 1945. január 24-én hunyt el Budakeszin. Kérik, hogy ve­gyék egyéni nyilvántartásba, egyéni sírt, vagy emlékművet alakítsanak ki neki, vagy leg­alább olyat, amin a neve fel Avatás után A próbaüzem és az ünnepélyes avatás után nap mint nap sü­tik a kenyeret és a péksüteményeket az új ceglédi kenj 'rjyár­ban (Apáti-Tóth Sándor ftV. út ' ) Számtalan dohogó megjegy­zésnek voltam fültanúja: volt, aki azt kifogásolta, hogy a Magyar Vöröskereszt közel sem fejt ki ilyen erőfeszítést a magyar katonák érdekében, mint a hazánkban nyugvó szovjetek esetében. Mások úg? vélik, hogy őzekén a dol­gokon már tovább kellene lépni. Ki tudja, mióta várnak a hazáikban elesett szovjet ka­tonák fiai, feleségei, unokái arra, hogy virággal emlékez­zenek meg az apáról, a férj­ről, a nagyapáról. Amióta vi­lág a világ, a szeretettekről való megemlékezés hozzátar­tozik életünkhöz, az ember legtermészetesebb kívánalma ez. Igen, s nemcsak a szov­jet, a magyar hozzátartozók­nak is ez a kívánságuk. Talán ebben segíthetne a Vöröske­reszt! Fiedler Anna Mária Állami támogatás fejlesztéshez Az Állami Fejlesztési Inté­zetben összesítés készült a te­rületfejlesztési és -szervezési, valamint a foglalkoztatási alap első félévi felhasználásáról. A területfejlesztési és -szer­vezési alapból az év első hat hónapjában 28 pályázó igé­nyelt állami támogatást. A bí­rálóbizottság kilenc pályázat­ra összesen 35 millió forint tá­mogatást ítélt meg. A fejlesz­tések közül mindössze kettő tekinthető nagyobb értékű ipa­ri vállalkozásnak, a többinek csak kisebb jelentősége van egy-egy térség ipari szerkeze­tének korszerűsítésénél. Az alapból finanszírozott beruhá­zások révén összesen 230 em­bernek létesítenek új munka­helyet; egy-egy munkahelyre 152 ezer forintot fordítanak a támogatásból. Hamvas és ropogós Egy-egy műszakban 30 ezer üvegbe kerül a finom Stanley szil­vából a Nagykőrösi Konzervgyárban. A hatalmas körkörös töl­tőgép ebben nagy segítség, mégis elkel mellette Bojtos Istvánná és Sánta Ferencné munkája (Varga Irén felvétele) Tízmillió holnapjáért Jog a beilleszkedés módjához Harmadik éve már, hogy a veresegyházi úttörőtábor területén talál otthonra a Pest Megyei Tanács cigány­ügyi koordinációs bizottsága, a Hazafias Népfront me­gyei cigánytanácsa, a megyei művelődési központ és a pomázi cigánybázis által szervezett cigány életmódtá- bor, amely abban különbözik minden más hasonlótól, hogy itt az egy hetet közösen töltik el a szülők és a gyerekek. Amikor a hét végén felke­restem őket, éppen Várady Géza, a Művelődési Miniszté­rium nemzetiségi osztályának főmunkatársa beszélgetett a felnőttekkel, vagyis a szülők­kel a nemzetiséggé válás fo­lyamatáról, az etnikum gond­jairól. Életkori sajátosság — A cigánykérdés ma már nemzeti kérdés — mondta — s nem lehet elválasztani egész népünk sorsától, ezért, aki a cigányságért tesz, akár tagja ennek a népcsoportnak, akár nem, tulajdonképpen az itt élő tízmillió ember holnapjáért végzi a dolgát. Aknay Ágnes, a megyei mű­velődési központ munkatársa a tábor vezetője. — Harmincnégyen vagyunk Veresegyházon. A családok Ceglédről, Csobánkáról, Gö­döllőről, Kerepestarcsáról és Egyre többen — Nem ritkák a közös fog­lalkozások sem. Vasárnap dél­előtt Horváth Judit pszicho­lógus irányításával a csalá­dokról, a családtagok szerepé­Tóa! máson is élénkül a közéleti érdeklődés Beszélgetés 8 falu bankjában A tóalmási takarékszövet­kezet esztétikus, mutatós épü­letét az idén májusban avatták fel. Ez a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet 11. számú kirendeltsége, vezetője Kiss Ferencné. Az idén Kókán és Tápiószecsőn is hasonló, kor­szerű épületbe költözött a fa­lu bankja. A 14 kirendeltség dolgozóinak összetartozását jelképezi, hogy itt a tóalmási átadást megelőzően is szépen parkosították az épület előtti részt, s a takarítási és beren­dezési munkákat is maguk vé­gezték. Érdekesen alakult Kiss Fe. rencné pályafutása. Kilenc esztendeig a Péterfy utcai kór­házban volt asszisztens az elektromos anyagvizsgálatok­nál. Majd következtek a gyes évei; három gyereke van. A gyes alatt a házi ismeretek­ben tökéletesítette a tudását. Megnyerte a Magyar Konyha című lap háztartásszervezési pályázatát. Majd a rádiós Pet- ress István által szervezett ak­ció keretében tizedmagával versenyt főzött a Royal Szál­loda konyháján. Férjeura bi­zonyára ízletes asztalhoz ül le mindennap. A tóalmási takarékszövetke­zetnek 980 tagja van, s a ked­vezőtlen viszonyok ellenére nő a betétállománya. A tagok a kölcsönöknél kedvezményt kapnak, osztalékot a részjegy után minden évben, s a köz­gyűléseken ajándékokat sor­solnak ki közöttük. Kissné sze­rint az udvariasság, a türe­lem, a szakmai felkészültség a siker titka. A vezetőnő helyi születésű, így minduntalan megszólítják az utcán, taná. csát kérik a pénzelhelyezés kérdésében. Az új épület egy kicsit kaszinó is, hisz a szoro­san vett hivatali dolgok mel­lett sokszor a személyes prob­lémáikat’is elmondják az em­berek. Itt nem siet senki, nem türelmetlenek a munkatársak, szívélyes a légkör. Hárman dolgoznak a kirendeltségen. Érettségi és szaktanfolyam (ügyrendismereti) a végzettsé­gük. — Bankszerű tevékenységet végzünk — mondja Kissné —, a betétgyűjtés a legfőbb fel­adatunk. Van ifjúsági, ott­honteremtő betét, csekkszám­la, átutalási betétszámla, könyves betét, gépkocsinyere^ mény-, gépkocsifedezeti, taka­rékbetét, letéti jegy, kincstár- jegy. A letéti jegyre húsz szá­zalék kamatot adunk, ez a leg­több ma a bankszakmában Decemberben a takarékszövet, kezeti központunk egy indiai gyártmányú Maruti gépkocsit sorsol ki. öt számítógépet és községenként egy videót azok között, akik 10 ezer forint ér­tékben betétkönyvet válta­nak. Hadd hívjam fel a fi­gyelmet a célrészjegyre, erre 90 nap után 14.5% kamatot fi­zetünk nettóban. — Mire kérhetnek kölcsönt az ügyfelek? — Üj családi ház építésére, korszerűsítésre, felújításra, la­kóingatlan vásárlására. Van kisipari, kiskereskedői kölcsön, valamint áruvásárlási és fo­gyasztási. Harminc új ház épül jelenleg a községben. Az Ál­lami Biztosító szolgáltatásait is mi közvetítjük. — Milyen kamatokat kell fi­zetni a kölcsönök után? — A kisiparosi és kereske­dői indulásnál 16%, az építés, házvásárlás, korszerűsítés köl- csönének kamata 18,3%, a fo­gyasztási kölcsön kamata 23— 25%. Hadd mondjam még el, hogy takarékszövetkezeti köz­pontunk megnyitott két kiren­deltséget a fővárosban is. — ön tavaly ősz óta a köz­ség MSZMP-titkára is. Mi a jellemző az alapszervezetre? — Harminchárom pártta­gunk van, főként idős embe­rek. A fiatalabbak ma még in­kább a munkahelyi szervoze tekhez tartoznak Azt. tapasz talom, hogy egyre élénkül ná. lünk is a politikai érdeklődés Atányi László ről lesz beszélgetés, amikor különböző családi szerepjáté­kokat, szituációs játékokat is feldolgoznak, illetve rögtönöz­nek. Magyar Ági pomázi népmű­velő az ének- és mesemondó verseny szervezésével van el­foglalva. Magyar János a csa­ládok együttes reggeli torná­ját vezeti, szervezi a sportve­télkedőket, és ha az idő en­gedi, gondoskodik a strando­lásról, az úszás alapelemeinek az elsajátításáról. Aknay Ágnes harmadik al­kalommal vezeti a tábort, ezért érdeklődtem tőle, milyen változásokat lát a táborozok érdeklődési körében. Mi az. ami három évvel ezelőtt volt, és mi az. ami napjainkban a leggyakoribb beszédtémája a táborozóknak. — Az első táborban a leg­több szó a mindennapok kul­túrájáról, a testi higiéniáról, a családtervezésről esett. Ma sokkal inkább foglalkoztatja a felnőtteket, de a tizenéveseket is, a cigányság jövőbeli sorsa. Igen erősen él a köztudatban a beilleszkedés két módja: az asszimiláció — tehát, hogy egy cigányembernek joga és lehe­tősége legyen azt mondani, hogy ő nem cigány, hanem magyar — és az integráció, amely a cigány azonosságtu­dat, adott esetekben a cigány nyelv és kultúra megőrzése melletti állásfoglalást jelenti a társadalomban. Azok között, akik a cigány­ság átlagánál kedvezőbb start­helyzetből indultak, egyre többen vannak az asszimilá­cióra törekvők. Álláspontjuk: ugyanolyan vagyok mint más, ugyanúgy beszélek, dolgozom, élek, mint a többiek, felejtsük már el, hogy honnan szárma­zom, ember vagyok és kész. Rendezett viszony És van a másik nagy tömeg, amelyik emberfeletti erőfe­szítéseket tesz sorsa megjaví­tásáért. de mindig visszasüly- lyed. Sorsuk az általánosítá­sok példatára: rájuk mutatva bizonyítják, hogy az állam hi­ába támogatja a cigányokat, mégse bírnak fölemelkedni, mert nem is akarnak, nekik jobb. ha a társadalom nyakán élősködnek, csinálják a gyere­keket. ők pedig, szerencsétle­nek, lassan feladják a harcot az emberibb életért. Aknay Ágnes újabb táboro­kat tervez. Jövőre és a követ­kező években is. mert meg­győződése: magyarok és cigá­nyok viszonyát rendezni kell Ha a viszony nem lesz embe­ri, az út katasztrófába torkoll­hat. És kinek van erre szük­sége ’ Fercsik Mihály Talán majd a Vöröskereszt Pomázról érkeztek. Van köz­tük olyan, mint például a Vajda házaspár, akiknek csak egy gyermeke van. A pomázi Váradi Ferenc és felesége há­rom gyerekkel tölti a napjait. Minden család külön faházat kapott, és természetesen a programokban alkalmazko­dunk az.életkori sajátosságok­hoz. — Amíg jelenleg a felnőt­tek Várady Géza előadását hallgatják, a gyerekek Kapu­vári Bea népművelő vezetésé­vel ajándékokat készítenek: gyöngyöt fűznek, boroznék, s amikor ezt megunják, az esti tábortűz műsorára készülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents