Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

2 1989. SZEPTEMBER 18., HÉTFŐ Magyar parlamenti küldöttség az Egyesült Államokban v Eszmecsere Henry Kissingerrel Az Egyesült Államokban tartózkodó magyar parlamenti küldöttség' szombaton az ame­rikai magyarság egyik köz­pontjába, New Brunswickba látogatott. A New York köze­lében levő egyetemi városba, amelynek számos magyar la­kója van, a küldöttség meg­tekintette a Szent László- templomot és a gyermekek magyar nyelvoktatását. Meg­ismerkedett az ódén felavatott tágas, korszerű magyar kultu­rális központtal, amely az amerikai magyarság adomá­nyaiból épült fel. Molnár Ágoston professzor, az Ame­rikai—Magyar Alapítvány el­nöke, a központ igazgatója köszöntötte a vendégeket, aki­ket üdvözölt John Lynch, New Jersey állam szenátora, a város polgármestere is. Később a delegáció, meghí­vásának eleget téve, Cedar Groveban részt vett az Ame­rikai Magyar Szövetség (AMSZ) igazgatótanácsának ülésén. Az AMSZ magyarok ezreit tömöríti. Az ország ti­zennégy államában működnek tagszervezetei. A tanács tagjait Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke tájékoztatta a magyarországi bel- és külpolitikai fejlemé­nyekről. Majd mind ő, mind a küldöttség többi tagja vála­szoltak a feltett kérdésekre. Az amerikai magyar vezetők többek között a magyar kor­mány egyházpolitikájának változásairól, a szomszédos országokban élő nemzetiségek sorsáról, a gazdasági helyzet­ről és a magyar semlegesség kilátásairól érdeklődtek. A be­A Duna romániai szaka­szán, Galati térségében szep­tember 10-én történt hajósze­rencsétlenség ügyében tovább tart a vizsgálat. Annyi már ismertté vált, hogy csak né- hányan élték túl a katasztró­fát. . Azokat tudták kimenteni, akik a személyszállító hajó fe­délzetén tartózkodtak és az összeütközés következtében a vízbe estek. Helyi lakosok elmondása szerint őket — ti­zenkét személyt — a bolgár tolóhajó legénysége mentette ki. A Mogoiasu román sze­mélyszállító hajó egy bolgár tolóhajóval ütközött össze. Szeptember 10-én, vasárnap is menetrendszerűen indult reggel nyolc órakor Galati ki­kötőjéből. A tragédia rövid­del az indulás után , követke­zett be. A .bolgár tolóhajj üres uszályai valósággal ma­guk alá gyűrték az egyeme­letes személyszállító hajót, amely percek alatt elsüllyedt. A tragédia színhelye a Duna tengeri szakaszán van, ahol a folyam már több mint egy­másfél kilométer széles és a víz mélysége eléri a har­minc-harmincöt métert is. A szerencsétlenség után búvárok szálltak a mélybe, de a fo­lyó nagy sodrása miatt nem tudtak a zárt utastérbe jutni, ahol a bennrekedtek kilátás­talan élethalálharcot vívtak. A galati helyi lap, a Viata Noua közlése szerint százhat- vankét személy halt meg, köztük van a hajó kapitánya is. A tíztagú személyzetből csak egy személy menekült meg, mivel ő a fedélzeten tartózkodott. Feltételezések szerint a ha­lottak száma jóval több. A hajón ugyanis nemcsak azok utaztak, akik az indulás előtt jegyet váltottak: sokan havi­bérlettel vagy hetijeggyel in­dultak át a túlsó partra. Sok kiránduló tartózkodott a ha­jón,, köztük két iskoláscsoport. Becslések szerint háromszá­zan is lehettek a Mogoiasun. Erre utal az a tény is, hogy Galatinál. a Duna partjára ható eszmecsere után vendé­gek és vendéglátók a közeli kassaiéban közösen megko­szorúzták a magyar szaoad- ságharcos emlékművét. A vá­ros parkjában álló szobor a Rákoczi-szabadságharc, az 1848-as és az 1956-os esemé­nyek hőseinek az emlékműve: szoboralakjai az 1956-ból is­mert, lyukas zászlót emelik magasba. Este az AMSZ igazgatóta­nácsa szívélyes hangulatú fo­gadást és vacsorát adott a magyar Országgyűlés küldött­ségének tiszteletére. A küldöttség hétfőtől Wa­shingtonban tárgyal az ame­rikai kormány és a törvény- hozás vezető személyiségeivel. Az első napok New York-i tárgyalásait összegezve Szű­rös Mátyás elmondta az MTI washingtoni tudósítójának, hogy mind a külpolitikai ta­nácsban, mind a vezető üzlet­emberekkel tartott találkozó­jukon élénk érdeklődést és rokonszenvet tapasztaltak. Henry Kissinger volt külügy­miniszter, akivel a tervezett­nél is hosszabb eszmecserére került sor, ugyancsak rokon- szenvvel nyilatkozott a ma­gyarországi változásokról. Szűrös Mátyással folytatott megbeszélésén a Szovjetunió helyzete, Mihail Gorbacsov pozíciója, az NDK-menekültek ügye, általában a német kér­dés és a magyar semlegesség­gel kapcsolatos elgondolások kerültek többek között napi­rendre. Henry Kissinger nézete sze­rint Magyarország hosszabb távon finn vagy osztrák jelle­gű semleges státust szerezhet. Lényeges mindenesetre, hogy egy ilyen változás a Szovjet­unió számára elfogadható le­gyen. HÍRÜNK A VILÁGBAN IVITA A BESÜSS JÖVŐJÉRŐL Ml legyen a diákokkal? Lengyel lapokban az erőszak napjáról Gyászos évforduló szervezet sem képes valamely párt támogatása nélkül létezni. A Demisz olyan európai érte­lemben vett szocialista párt ifjúsági szervezetének szerepét vállalná fel, amelynek egyen­rangú partnereként, irányítás nélkül, szövetségben alkothat­ná az ifjúsági bázisát. A Demisz olyan párt szövet­ségese kíván lenni, amely a mai terhek elosztásában a tár­sadalmi megegyezést nem a holnap generációinak rovására akarja megkötni és amely saját szervezetén belül valódi cse­lekvési terephez, politizálási lehetőséghez juttatja a 30 év­nél fiatalabbakat is. A Demisz jövőjének megha­tározója az a tisztulási folya­mat is, amely egyre erőtelje­sebben indult meg a szövetség­ben. A Demisz jelenleg 380 ezer tagot számlál, ám e fo­lyamat végére ez a szám vár­hatóan 40-50 ezerre csökken. Elkerülhetetlen ugyanis, hogy a szakszervezeti, egyesületi tí­pusú tömörülések előbb-utóbb kiváljanak a Demiszből. Mivel a Demisz álláspontja az, hogy a munkahelyi gazdasági szer­vezet részeként ne működhes­senek politikai szervezetek, tá­mogatja egy országos ifjúsági szakszervezet létrehozását, sőt ösztönzi is munkahelyi tagszer­vezeteit arra, hogy ifjúsági szakszervezetté vagy nem politikai jellegű vállalati) ifjú­sági szervezetté alakuljanak át. A Demisz azt is szorgalmaz­za, hogy a fegyveres erőknél ne működjenek politikai szer­vezetek, ezért szükségszerűnek tartja az érintett Demisz-tag- szervezetek kiválását a jelen­legi szövetségből. Az igazság­hoz hozzá tartozik az is, hogy a Demisz továbbra sem tudja, mit kezdjen diákszervezeteivel. Csak azzal van tisztában, hogy tenni kellene valamit, a ,.mit”- re azonban még nincs válasza. Mindezt a szövetségi tanács ál­lásfoglalásában is rögzítette. A Magyar Demokratikus If­júsági Szövetség (Demisz) tag- szervezeteinek jó része ma olyan politikai ifjúsági szövet­ségnek a tagja, amelybe nem a politikai szövetkezés szándé­kával lépett be, hanem sokkal inkább azért, mert elfogadta a változtatási kényszer szülte I helyzetet. Ez az állapot ma jmég erőteljesen rányomja bé- llyegét a Demisz egészének, s I legfőképpen szövetségi taná- Icsának működésére. Nem vé- Jletlen tehát, hogy a Demiszről lés jövőjéről az ifjúsági szövet- Iségen belül és kívül egyaránt I hónapok óta zajlik a vita. El­sősorban erről esett szó a De­misz Szövetségi Tanácsának szombaton megtartott ülésén is. A Demisz jövőjének egyik kulcskérdése az MSZMP-hez fűződő viszonyának újrafogal­mazása. Ismeretes, hogy már a tavalyi országos KlSZ-érte- kezleten, majd az új, plurális szervezeti felépítésű ifjúsági szövetség megalakulásakor is élesen csaptak össze egymással a homlokegyenest ellenkező nézeteket vallók ebben a kér­désben. Akkor abban alakult ki egyetértés, hogy a Demisz politikai szövetséget kíván köt­ni a vallott értékek azonossá­ga, a célok egyezése alapján egy olyan párttal, amely poli­tikájában és működésében fel­vállalja a reformokat és ifjú­ságpárti társadalompolitikával is rendelkezik. Mára azonban világossá vált, hogy az ilyen gtípusú politikai szövetség eset­legesen működik, néhány he- llyen a korábbi MSZMP—KISZ íviszony mit sem változott. Így la Demisz lényegében egyetlen I párthoz sem tartozó ifjúsági | szervezet. Ebben a helyzetben I tagszervezeteinek tevékenysé- | gében óhatatlanul ötvöződik a 1 pártszerű működés az ifjúsági I szervezeti jelleggel. Az ifjúsági I szövetség azonban tisztában Iván azzal, hogy hosszú távon S egyetlen — országos befolyásra | törekvő — ifjúsági politikai nemtámadási szerződést kötött a náci Németországgal: az volt a Molotov-Ribbentrop paktum. A megállapodás titkos jegyző­könyvében érdekszférákra osz­tották egymás között Kelet- Európát a Balti-tengertől le a Fekete-tengerig. Az osztozko­dás keretében Lengyelország nyugati részét Hitler „kapta meg”, a keletit pedig Sztálin.) Miután a náci csapatok szep­tember 1-jén megtámadták Lengyelországot — amelyet nyugati szövetségesei, Anglia és Franciaország cserben hagy­tak —, szeptember 17-én a Szovjetunió a már összeomlott, de még védekező ország keleti részét rohanta le, megszegve a lengyel—szovjet megnemtá­madási szerződést. Nagyon sok lengyelt deportáltak Szibériá­ba, Közép-Ázsiába és a távoli Északra, több mint tízezer len­gyel katonatiszt pedig koncent­rációs táborokban veszítette életét. A népi Lengyelországban azoknak az állampolgároknak az igazolványaiba, akik a Szovjetunióhoz csatolt egykori lengyel- területeken születtek, születési helyként a Szovjet­unió került. Az idén tavasszal közölték először hivatalosan Wojciech Jaruzelskiröl, a jelenlegi köz- társasági elnökről, hogy ő is azok között volt, akiket Szibé­riába hurcoltak, és apja ott is halt meg a kényszermunkatá­borban. A gyászos évforduló előestéjén vallotta be először az elnök egy tv-interjúban azt is, hogy elmaradhatatlan sötét szemüvegét a szibériai kény­szermunka idején szerzett hó­vakság okozta idült kötőhár­tyagyulladás miatt kell visel­nie. flCilf&Sái ©saméstfeh egy iMndtsltbaai A L’Unitá idei országos ünnepségeit a genovai vásárterü­leten Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára zárta be mintegy 200 ezres hallgatóság előtt mondott beszédé­vel, amelyben nagy figyelmet szentelt a Kelet-Európábán zajló átalakulásnak. A Békedíj megalapítását jelentette be Ro Te Vu dél-koreai elnök: kétévenként annak adják a 300 ezer dolláros díjat, aki (vagy amely szervezet) tevékenységével hoz­zájárul a világ békéje és az emberek közti barátság megterem­téséhez. A Abdul Vakil afgán külügyminiszter Moszkvából az ENSZ-közgyűlés ülésszakára New Yorkba utazott, látogatását befejezve. A A francia pénzügyminisztérium jelentette, hogy megállapodásra jutottak Irakkal a Franciaországgal szemben fennálló adósságának átütemezéséről. A Borisz Jelcin szovjet politikus amerikai útja során Hustonban felkereste a Johnson űrkutatási központot. A Csien Csi-csen kínai külügyminiszter hivatalos látogatásra Ammanba érkezett, onnan Damaszkusz­ba, Kairóba és Tuniszba utazik. A Correspondent címmel har­minc év után ismét új, minőségi vasárnapi újság jelent meg Nagy-Britanniában, alaptőkéje tizennyolcmillió font sterling, kilencven újságírót alkalmaz. Lvovban több mint ötvenezer ember követelte vasárnap egy szabadtéri misén az 1946-ban betiltott ukrán katolikus (uniátus) egyház működésének hivatalos engedélyezését — je­lentette az AFP francia hírügynökség tudósítója a helyszínről. (A brit Reuter moszkvai irodája szerint tömegfelvonulás volt az ukrán városban.) A rendezvény a rendőrség beavatkozása nélkül zajlott le. A tömegmegmozdulásra pontosan ötven évvel az után ke­rült sor, hogy a szovjet hadsereg alakulatai a II. világháború elején bevonultak az akkor Lengyelországhoz tartozó Nyugat- Ukrajnába. A résztvevők a mise után kék-sárga ukrán zászló­kat lengetve a korábban katolikus kézben lévő Szent György- templomhoz vonultak, amely 1946-ban került az ortodox egy­ház tulajdonába. A Magyar Néphadsereg kommunistáinak küldöttei 1969. szeptember 16-án pártértekezletet tartottak. Ennek során kifejeződött párttagságunk döntő többsé­gének elkötelezettsége a reformok mellett. Megerősödött, hogy néphadseregünk kommunistái szükségesnek tartják múltunkkal a kritikus és reális szembenézést. Egyértel­műen elhatárolódnak a bűnöktől és hibáktól, de büszkén vállalják népünk erőfeszítéseinek eredményeit. Kiállnak a gyökeres változtatások szükségessége mellett azért, hogy nemzetünk méltó helyet foglaljon el az európai né­pek közösségében. Mélységesen átérzik a haza védelméből reájuk háruló történelmi felelősséget. Készen állnak az országot meg­védeni minden külső támadással szemben. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy feladatukat jelenleg a Varsói Szerződésben tömörülve tudják felvállalni. Ezzel együtt támogatják azokat az erőfeszítéseket, melyek re­ményeik szerint minél közelebbi időben lehetővé teszik a katonai tömbök nélküli világ megteremtését. Kinyilvánítják azon szándékukat, hogy szervezetten távol tartják magukat a napi politikai harcoktól, tettei­ket a nemzetért érzett felelősség vezérli. Aggodalommal figyelik azokat a jelenségeket, melyek a nép döntő több­ségének törekvéseivel ellentétesen hatnak. Elítélik azo­kat, akik a felelőtlen kijelentéseikkel alááshatják mis népekkel és nemzetekkel kialakult kapcsolatainkat. El­határolják magukat azoktól, akik agyagba akarják ta­posni a kommunistákat. Ezek az erők ma szavaikban szélsőségesek, a holnapi cselekedeteikben kiszámíthatat­lanok lehetnek. A Magyar Néphadsereg kommunistái bíznak abban, hogy szándékuk tisztaságát és őszinteségét a magyar nép elfogadja, és a nemzetet védelmezni kész hadsereget tá­mogatja. • Az emberiesség nevében en- gedtük meg a határátlépést több mint 10 000 áttelepülni kívánó NDK-állampolgárnak, s ezzel meg­oldottunk egy feszültség- és aggo­dalomterhes helyzetet. A Bild am Sonntag című hetilap legújabb számában ezzel a megállapítással kezdi nyilatkozatát Németh Mik­lós, a Minisztertanács elnöke. Ónálló, szuverén döntésünk meg­hozatalakor két megfontolás vezé­relt bennünket: 1. Az önzetlen fe­lebaráti szeretet erkölcsi parancsa. 2. Az a kötelezettség, hogy érvé­nyesítsük az alapvető emberi jogo­kat — jelentette ki Németh Mik­lós. — Az NDK, szövetséges part­nerünk eljárásunkért bírálattal il­letett minket. Am én csak azt vá­laszolhatom: Magyarország a hel­sinki megállapodásnak megfelelően nyitotta meg határait. Ka valóban fel akarjuk építeni azt az európai házat, amelyről Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió államfője szólott, akkor nem lehet újra lezárni a ha­tárokat. Ebben a házban ugyanis nem lehetnek olyan szobák, ame­lyeket szögesdróítal választanak el egymástól — állapította meg a Bild am Sonntagban a magyar Minisz­tertanács elnöke. A kelet-európai fejleményeknek szentelte egyórás vasárnapi vita­műsorát az amerikai ABC tv-háló- zat. A műsorban részt vett Várko- nyi Péter magyar és Jürgen Ruh- fus, az NSZK washingtoni nagykö­vete, Theo Sommer, a hamburgi Die Zeit főszerkesztője és Rozanne Ridgway, aki a közelmúltig az európai kérdésekért felelős ameri­kai külügyminiszter-helyettes volt. A kérdésekre válaszolva Várko\yi Péter hangoztatta, hogy a magyar kormány szuverén döntést hozott az NDK-menekültek ügyében, mert Budapest álláspontja szerint a nemzetközi jog, a helsinki ajánlá­sok az utazás és a kivándorlás szabadságát követelik meg vala­mennyi kelet-európai' országtól. Q Az NDK megalakulásának 40. évfordulója alkalmából az NSZK- ban kibontakozott NDK-ellenes propagandakampánynak szerves része a „menekülés” elnevezésű, egy hónapja megkezdett átfogó hadművelet — áll a Pravda szom­bati cikkében, amely e kampány részeként kezeli az NDK állampol­gárainak Magyarországon át Nyu­gatra zajló távozását. Jelenleg már tovább lehet menni annál a megállapításnál, amellyel Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter a bécsi konferencia megnyitásakor/annak idején rozs­dásnak nevezte a vasfüggönyt: most már azt is el lehet mondani, hogy a vasfüggöny szétesik — je­lentette ki Hans-Dietrich Gen­scher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere. A nyugatnémet államférfi az utóbbi napokban több rádió- és újságnyilatkozatban fejtette ki véleményét időszerű nemzetközi kérdésekről, Több mint háromszáz koporsó a folyó partián Dunai hajászerencsétlenség több mint háromszáz kopor­sót szállítottak. A tragédia ál­dozatai főként galatiak vol­tak. Magyar utas nem tartóz­kodott a hajón. A szerencsétlenség okát még vizsgálják, de annyi már végleges, hogy valóban rosz- szak voltak a látási viszo­nyok. A szerencsétlenség idő­pontjában köd lepte el a Du­na tengeri szakaszának egyes részeit. A román központi lapok rendkívül visszafogottan tájé­koztatnak a tragédiáról. Ed­dig csak a Romania Libera és a német nyelvű Neuer Weg írt négy-négy mondatot a sze­rencsétlenségről. Az RKP KB központi lapja, a Scinteia nem is vett tudomást a sze­rencsétlenségről: még nem írt a tragédiáról. Lengyelországszerte megemlékeztek vasárnap 1939. szeptember 17-ről: a Szovjetunió akkor támadott rá a Németország által már lerohant Lengyelországra. A má­sodik Világháború óta eddig sosem voltak ilyen hiva­talos ünnepségek: most megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját, emlékműveket lepleztek le, hazafias de­monstrációkat tartottak és szentmiséket celebráltak. nek a szavai 1939. szeptembe­rében hangzottak el a cikk sze­rint. A Gazeta Wyborcza, a nem­rég kormányra került Szolida­ritás napilapja Kés a hátunkba címmel közölte hét végi szá­mában egy történész cikkét 1939. szeptember 17-ről. Az írásban az a vélemény kerül kifejezésre, hogy a Szovjetunió nem önvédelemből és nem a szovjet—német háború elodá­zása céljából támadta meg Lengyelországot, amint azt év­tizedeken át hangoztatta a szovjet történetírás, hanem ex­panziós megfontolásokból, mi­vel Sztálin külpolitikájának az volt a lényege, hogy kiterjessze a kommunizmus határait az Atlanti-óceánig és a Földközi- tengerig. A Lengyelország elleni szov­jet támadás évtizedeken át szi­gorú tabu volt a hivatalos ok­tatásban és tájékoztatásban. A társadalom emlékezetéből azonban nem törlődtek ki az események, amelyek más tör­ténelmi sérelmekkel együtt erősítették a szovjetellenes ér­zelmeket. Vannak, akik úgy emlegetik szeptember 17-ét, mint az ország negyedik felda­rabolását. (A sztálini Szovjet­unió 1939. augusztusában meg­A Lengyel Egyesült Munkás­párt lapja, a Trybuna Ludu hét végi számában az évfor­duló alkalmából közölt cikké­ben azt írta, hogy a szovjet tá­madás erőszakot alkalmazó lé­pés volt, amely több akkori érvényes két- vagy sokoldalú szerződést is megsértett. A lap előzőleg egy történész cikkso­rozatát közölte. A szerző sze­rint a Szovjetunió 1939-ben ki­fejezetten akarta is, hogy a tá­madása közös, lengyelellenes német—orosz háborúnak mi­nősüljön. „Elegendő volt egy rövid csapás Lengyelországra előbb a német, majd a Vörös Hadsereg részéről, hogy semmi se maradjon a Versailles-i szerződés torzszülöttjéből” — idézte az írás Molotov akkori szovjet külügyminisztert, aki­A katonák -a reformok melleit NYÍLT levél értekezleten felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. A tanácskozás — az elfogadót! munkarend szerint — értékelte a tavalyi országos pártérte­kezlet óta végzett munkát, ál­lást foglalt a kongresszusi do­kumentumokról, a párt, a tár­sadalom és a honvédelen helyzetének időszerű kérdései ről, valamint véleményt mon dott a néphadseregben dolgozí párttagok jövőbeni mozgalm munkájának kérdéseiről. Az MSZMP néphadsereg pártértekezlete az alábbi nyíl levelet hozta nyilvánosságra Néphadseregi MSZMP-érte­kezletet tartottak szombaton Budapesten. A tanácskozáson a Magyar Néphadseregben dol­gozó mintegy 25 ezer párttag képviseletében 193 szavazati jogú küldött vett részt, rajtuk kívül a néphadseregi pártbi­zottság és fegyelmi bizottság küldöttként meg nem válasz­tott tagjai is teljes jogú részt­vevői voltak a tanácskozásnak. A pártértekezlet döntése értel­mében a honvédségi reform­korok képviselői közül kstten tanácskozási joggal vettek részt a rendezvényen. A párt­

Next

/
Thumbnails
Contents