Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-16 / 219. szám
1989. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT MKU KE#] 9 Azért, amiket ma elmond, két éve még talán fogda mélyén találta volna magát. Egyetért ezzel Tószegi István őrnagy, a Dunakeszi Rendőrkapitányság vezetője. Negyvenkét évével ma a megye egyik legfiatalabb rendőrkapitánya, tavaly májusban kapta meg a kinevezést. A rend őrével — a rendről váltunk szót. — Váratlanul érte-e a kapitányi kinevezés? — Nem számítottam rá. Arra meg különösen nem, hogy a főhadnagyi rendfokozat után megkapom az őrnagyi rangot. Azzal azonban tisztában voltam, nagyon nehéz lesz a dolgom. Hozzánk tartozik két nagyközség, Fót és Göd is, nyaranta mintegy 80 ezer, amúgy hatvanezer ember él a területünkön. Ehhez mindössze 48 hivatásos rendőrünk van. Ma az előírt 13 körzeti megbízott helyett csupán hatan teljesítenek szolgálatot, a többi státusunk üres. Reményünk sincs arra, hogy rendőröket szerezzünk. — Anyagi okok játszanak szerepet abban, hogy nemi kedvelt a rendörhivatás, vagy az a közhangulat, amely ma általában övezi a rendőrség munkáját? — Utóbbira később visszatérek, maradjunk a kérdés első részénél. Nálunk egy járőr 9-10 ezer forintot visz haza egy hónapban, nettóban. A nyomozóim — nyolcán vannak — naponta 16—18 órát dolgoznak, nem sokkal keresnek többet. Tavaly 1300 ismertté vált bűnügyünk volt, kiszámíthatja, mennyit voltak otthon. Az állandó stresszhatás kikészíti az emberek idegeit, nemigen talál 40 éven felül olyan rendőrt, aki nem gyomorbajos. Ja, és az én fizetésem sem titok: a múlt hónapban 15 ezer 590 forintot kaptam kézhez. Aki ezt irigyli tőlem...?! — Igaz, hogy Dunakeszin és a két nagyközségben is tovább romlott a bűnözési statisztika? — A vagyon elleni bűncselekmények Száma jelentősen megszaporodott. Legfőképpen azért, mert a lakosság egy részénél nagy értékek halmozódtak fel, a családi házakban, a lakásokban. A bűnözők tudják, hogy „érdemes” betörni. Nem Beszélgetés Dunakeszi rendőrkapitányával Biciklivel nem lehet bűnözőket fosni két cihát és három dunyhát lopnak, hanem ékszereket, olykor kilószámra, nagy értékű műszaki cikkeket és sok készpénzt. Fantasztikusan felelőtlenek, gondatlanok az emberek. Ma már a víkendházakban is szinte ugyanazt tartják, mint az otthonukban. — Sok a felderítetlen bűnesetük? — A bűncselekmények 60 százalékánál ismeretlen tettes ellen indítunk nyomozást, minden harmadik negyedik tettest tudjuk csak elkapni. Ez a korábbihoz képest romló arány. Miért? Egyre nagyobb a távolság a bűnözők technikai felszereltsége és a rendőrségé között. Biciklivel nem lehet bűnözőket kergetni. A kapitányságnak hat személygépkocsija van csupán. — Térjünk vissza az előző kérdéshez. Érzékelik-e, hogy rendőrellenes hangulat alakult ki az országban? Elsősorban a nyilvánosságra került rendőri atrocitások miatt. (Tehát, hogy bántalmazzák, zaklatják az embereket.) — Ha lenne rendőrellenes hangulat — az a sajtó felelőssége lenne! Ha már annyit beszélnek, írnak a demokráciáról, a pluralizmusról, ne adjanak egyoldalú képet a rendőrségről! Egy étiként, szerintem, nincs rendőrellenes hangulat. Ilyen hangulatot csak azok akarnak kelteni, akik valamilyen módon már összeütköztek a törvénnyel. — Azt hiszem, a lakosság nincs is tisztában a jogaival, de nem tudjuk a rendőrét sem. — A Belügyminisztériumban a közbiztonságért felelős miniszterhelyettes vizsgálatot indított, miként lenne javítható a rendőrség munkája. Körlevélben kért tőlünk tanácsokat, észrevételeket. Olyan javaslatot tettem a megyei főkapitányságon — ők továbbítják a BM-be —, hogy a sajtóban hozzák nyilvánosságra azokat a mostanig titkosan kezelt, belső jogszabályokat, amelyek megszabják a rendőrök munkáját. Akkor az emberek azt is tudják, mikor tagadhatják meg az ellenük irányuló intézkedés végrehajtását. — Rendőrkapitányként, gondolom, MSZMP-tag. Most melyik oldalon áll, melyik „áramlattal” szimpatizál? — Kemény kérdés. Tizennyolc éve vagyok pártag. Ma is kommunistának vallom magam. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de az a véleményem, hogy ha folyamatosan végrehajtották volna a kongresszusi és a KB-hatám- zatokat, most nem lenne szükség reformokra. A címkéket nem szeretem, de ha rám aggatnának egyet: ortodox marxista vagyok ... Még komolyan veszem, amit tanultunk. Szakzsargonnal kifejezve: a, „bizonyítási eljárás” még nem zajlott le számomra. A gondot abban látom, hogy az MSZMP-nek nincs nyílt, egyenes, egységes álláspontja, nem áll ki az elveiért, hanem sorban feladja azokat. — Visszakanyarodva a nagypolitikától a kicsihez, a helyi hétköznapokhoz, mi nehezíti az eddig hallottakon kívül leginkább a munkájukat? — Nevetséges napi gondjaink vannak! Végig kell koldulnunk a vállalatokat, hogy segítsenek. Így kapunk indigót, papírt. És a bürokrácia! Ha irodaszert akarok, a megyei főkapitányságra kell mennem. Nagyon-nagyon sok mindenen változtatni kell a megkövesedett belügyi szervezetben! Szervezeti változásokra van szükség! Oda kerüljenek a hatáskörök, a döntési jogosultságok, ahol a feladatokat végre kell hajtani! Ez független pártoktól, politikától — ezt követeli meg az ésszerűség! — Az állampolgárokat nem érdeklik a rendőrség apró-cseprő gondjai... — Nem ismerik ezeket az emberek, de valóban, őket csak az érdekli, és jogosan, hogy ha bejönnek hozzánk, az ügyüket jól, gyorsan elintézzük. Emlékszik, amikor bejelentették, hogy világútlevél kérhető? Két útlevél-ügyintézőm volt, négy hónap alatt 14 ezer útlevelet adtunk ki. Ügy, hogy — teljesen szabálytalanul vállaltam a felelősséget — szombatonként és vasárnaponként két szatyorral vitték haza az okmányokat és az egész családjuk útleveleket készített. — Nem ütnek ezért a fejére? — Üssenek! Biztosítsák a munkánkhoz a feltételeket! Egy szabálysértési előadóm van, 1600 ügyet dolgozott föl tavaly. Ha abból rossz megfogalmazás miatt csak öt „törvénysértő”, már kapjuk a letolást a másodfokú hatóságtól, az ügyészségtől ... Mert ellenőrizni azt tudnak. — A lakosság jó része úgy véli, sokszor nem a rendőrségre kellene mennie államigazgatási ügyeket intézni. Erről mi a véleménye? — Egyetértek, van egy csomó olyan feladatunk, amik nem is hozzánk tartoznak. Például: ma már ugye állampolgári jogon jár mindenkinek az útlevél ? Akkor meg mi köze van ennek a rendőrséghez? Más. Vicc, hogy van egy országos szervezet, az ATI. Nemzetközi érvényű bizonyítványt ad ki, hogy az állampolgár levizsgázott jármű- vezetésből. Arra már nincs joga, hogy a jogosítványt is kiállítsa. Ezért a rendőrségre menjenek az emberek. Vagy egy egyszerű polgárjogi ügylet: eladom az autómat valakinek. Ugyanaz, mintha a házamat értékesíteném. Mi köze a rendőrségnek a gépkocsiátíráshoz? Tovább megyek: a személyi igazolványokhoz sincs semmi közünk! Jó, mi is államigazgatási szerv vagyunk, de nekünk a bűnüldözésre, a bűn- megelőzésre kellene koncentrálnunk. A munkánk 30 százalékát nem ránk tartozó dolgok teszik ki! — Mindezt valóban megírhatom? — Mondok még különbeket is! Az igazságügy-miniszterünk, nem tudom, hogy miért, de rászabadította a bűnözőket újra a társadalomra. Egyelőre ideiglenesen, de kiengedték az összes szigorított őrizetest a börtönökből és eltörölték a közveszélyes munkakerülést. Tudja, kik a szigorított őriztesek? Elmondom. Szigorított őrizetet kapott az, aki korábban, a legutolsó büntetését megelőzően, három esetben — szándékos, , erőszakos bűncselekményért — egyenként legalább egyévi elzárást kapott és a legutolsó bűn- cselekménye után, tehát a negyediknél, legalább két évet. Tehát, aki már idáig négy esetben, legalább öt évet börtönben töltött. Erőszakos bűncselekmények: a betöréses lopás, a rablás, a nemi erőszak, az emberölési kísérlet, az emberölés. Nem lehet a társadalom egyetlen tagjának sem érdeke, hogy ez a több száz ember szabadlábra került! Hiszen sokszor összeütköztek a törvénye nyel és a számukra kiszabott büntetés nem volt nevelő hatású. Pontosan ebben a mostani időszakban, amikor — mint beszéltünk róla — egyre több a bűnözés és a rendőrség egyre kevésbé tudja ellátni a feladatát. (A föntebb említett okok miatt.) Hogyan tudjuk megvédeni az állampolgárainkat?! Tószegi István 1985-ben fejezte be a rendőrtiszti főiskolát, utolsó éves hallgatója a Pécsi Jogtudományi Egyetemnek. Húszéves fia pedagógus akar lenni, jelenleg képesítés nélküli tanító, mert nem vették föl a főiskolára. Kisebbik gyereke 12 éves, leány, tehát ő sem követi majd az édesapa hivatását. Bár sokszor nyaggatja, meséljen izgalmas sztorikat. — Mond egy izgalmas sztorit? — Azokat mindig azonnal megírják az újságok. A Hírlap is. A nyomozómunka pedig?!... A nyomozás nem olyan, ahogy a krimikben látjuk a tv-ben. Dodó Györgyi viT.-.f. fitnvswf ram-, KÖRHINTAMOSOLYOK Merre hord a nuska? Donnert István és családja bejegyezte már nevét a cirkuszvilág aranykönyvébe. A nyár évek. óta Balatonszéplakon üdvözli őket, kis klambók, szőke copfos lányok s enyhén unott felnőttek vendégeskednek náluk. A bölcs korú negyvenévesek azonban csak kis ideig tudják őrizni távolságtartásukat — a cirkusz, mint mindig, amióta a világ világ, Romulus Rómájától napjainkig elbűvöl és elvarázsol. A cirkuszosok dinasztiát alkotnak, ahol a nagyapa ezt az életformát választotta, ott a fiú örökölte, s az unoka birtokolta a szakmát. Mit szakmát — hivatást, mert a cirkuszos, ugyebár, az cirkuszos, csavarog, szerte a világban, s sehol sincs maradása. Háza, telke, kutyája nincs, vagy ha mégis, a tavasszal elültetett virágnak lobbanását már nem látja. A férfiember — ha cirkuszos — egy lendülettel önti le az üveg sört, s büszkén körülnéz, na, mit szóltok emberek? Aztán, amikor nem látja senki, hát megborzong, mert kellett a fenének az a sör, csak hát így várják el tőle, hát így kell tennie. A nő — ha cirkuszos — hát nagy mellénnyel sétál, s érces hangon kiabál, rendet ordítva perc alatt a placcon! A népek persze ámulnak, ez aztán igen, ilyen kemény egy igazi amazon! A nő pedig, ha eltűnik a sátor szegletén, cicás mosollyal gyors puszit lebbent férje mosolyszögletén. A Stumpf család nem. vetekszik Donnertékkel, kevésbé ismertek, s talán kevesebb kálváriát is jártak a generációk során. Még a nagypapa indította ezt a cigányéletet, a század elején, egyetlen körhintával bűvölte a falvak népeit. Aztán került bábszínház is, busa fejű, torz mosolya bábok nevettettek, a jó mindig győzött, a gonosz pedig meglakolt. A falu végén vertek sátrat, s mire megszokta volna a nép. hát máris odébb álltak, mert a cirkuszos mindig mozog, nyugta nem lehet. Ló húzta a kocsit, s kivert kutyák kísérték egy darabig, szaladtak, s ugattak, ugattak, mintha nem tudnák eldönteni — menjenek tovább, vagy maradjanak. Ezen a nyáron Veresegyházán az unoka bűvölte mosolyra a gyerekeket a körhintán, s azt mondta, hogy ez a századvégi mosoly ugyanolyan, mint volt, valamikor a századelőn. A cirkuszos embert Stumpf úrnak titulálják, akárcsak a nagyapát, pedig, mondja, dehogyis vagyok én úr! Csavargó cirkuszos, mutatványos, vásáros, kinek, hogy tetszik! Az ország nagy és sok útja van, sok falu, sok városka, itt kedvesen fogadnak, amott útilaput kötnek, amott átko- zódnak, emitt mosolyognak. A csaEkkora halat fogtam! Körhinta két mosollyal Iád is nagy — tizenhármán dolgoznak együtt, s mindnek neve Stumpf. Vagy eredendően kapta, vagy benősült, házasodott a családba, vállalva utak porát, körhinták szédülését. Nagyapó még izgalmas volt, Amikor elindította - a körhintát, s szállt a lánccal befűzött szék, fenn, a magasban, gyermek- és felnőtt sikoly ok hasították az eget, repültek az emberek percekig, majdnem szabadon. Ma a srácok lebiggyesztett szájjal ólálkodnak a sátrak körül, s úgy ülnek a hintára, mintha ott sem lennének. A céllövöldét lefitymálják, mondván, ócska ez a puska, a papámnak sokkal jobb volt a seregben, s behunyt szemmel is kilövi innen az összes ajándékot! Aztán, mivel nincs már mit leszólni, kivágják az adut: video, játékautomata nincs? Stumpf úr beszerezne ilyet is, mert haladni kell a korral, még akkor is, ha szive szerint nem tenné. Az engedélyezés azonban nehézkes, de hát igazán nem is bánja. Veresegyházáról talán örbottyán- ba mennek, vagy máshová, még nem döntött a család. Olykor vannak viták, mert voltak rossz tapasztalatok, szűkös bevétellel rossz hetek. A családnak pedig ennie kell, s nemsokára jön a tél, a tétlen nyugalom. Most azonban még süt a nap, s Stumpf úr hamarosan hátat is fordít nekem — a körhintát kell indítani, mert ha nem is sokan, de azért mégis vannak ott gyerekek, s egyi- kük-másikuk még önfeledten kacagni is tud. Bellér Ágnes Stumpfok — apa és fia (Vimola Károly felvételei)