Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-16 / 219. szám

1989. SZEPTEMBER 16., SZOMBAT MKU KE#] 9 Azért, amiket ma elmond, két éve még talán fogda mélyén találta vol­na magát. Egyetért ezzel Tószegi István őrnagy, a Dunakeszi Rend­őrkapitányság vezetője. Negyvenkét évével ma a megye egyik legfiata­labb rendőrkapitánya, tavaly má­jusban kapta meg a kinevezést. A rend őrével — a rendről váltunk szót. — Váratlanul érte-e a kapitányi kinevezés? — Nem számítottam rá. Arra meg különösen nem, hogy a fő­hadnagyi rendfokozat után megka­pom az őrnagyi rangot. Azzal azon­ban tisztában voltam, nagyon ne­héz lesz a dolgom. Hozzánk tarto­zik két nagyközség, Fót és Göd is, nyaranta mintegy 80 ezer, amúgy hatvanezer ember él a területün­kön. Ehhez mindössze 48 hivatásos rendőrünk van. Ma az előírt 13 körzeti megbízott helyett csupán hatan teljesítenek szolgálatot, a töb­bi státusunk üres. Reményünk sincs arra, hogy rendőröket szerez­zünk. — Anyagi okok játszanak szere­pet abban, hogy nemi kedvelt a rendörhivatás, vagy az a közhangu­lat, amely ma általában övezi a rendőrség munkáját? — Utóbbira később visszatérek, maradjunk a kérdés első részénél. Nálunk egy járőr 9-10 ezer forintot visz haza egy hónapban, nettóban. A nyomozóim — nyolcán vannak — naponta 16—18 órát dolgoznak, nem sokkal keresnek többet. Tavaly 1300 ismertté vált bűnügyünk volt, kiszámíthatja, mennyit voltak ott­hon. Az állandó stresszhatás kiké­szíti az emberek idegeit, nemigen talál 40 éven felül olyan rendőrt, aki nem gyomorbajos. Ja, és az én fizetésem sem titok: a múlt hónap­ban 15 ezer 590 forintot kaptam kézhez. Aki ezt irigyli tőlem...?! — Igaz, hogy Dunakeszin és a két nagyközségben is tovább rom­lott a bűnözési statisztika? — A vagyon elleni bűncselekmé­nyek Száma jelentősen megszaporo­dott. Legfőképpen azért, mert a la­kosság egy részénél nagy értékek halmozódtak fel, a családi házak­ban, a lakásokban. A bűnözők tud­ják, hogy „érdemes” betörni. Nem Beszélgetés Dunakeszi rendőrkapitányával Biciklivel nem lehet bűnözőket fosni két cihát és három dunyhát lopnak, hanem ékszereket, olykor kilószám­ra, nagy értékű műszaki cikkeket és sok készpénzt. Fantasztikusan felelőtlenek, gondatlanok az embe­rek. Ma már a víkendházakban is szinte ugyanazt tartják, mint az ott­honukban. — Sok a felderítetlen bűnesetük? — A bűncselekmények 60 száza­lékánál ismeretlen tettes ellen in­dítunk nyomozást, minden harma­dik negyedik tettest tudjuk csak elkapni. Ez a korábbihoz képest romló arány. Miért? Egyre na­gyobb a távolság a bűnözők techni­kai felszereltsége és a rendőrségé között. Biciklivel nem lehet bűnö­zőket kergetni. A kapitányságnak hat személygépkocsija van csupán. — Térjünk vissza az előző kér­déshez. Érzékelik-e, hogy rendőrel­lenes hangulat alakult ki az ország­ban? Elsősorban a nyilvánosságra került rendőri atrocitások miatt. (Tehát, hogy bántalmazzák, zaklat­ják az embereket.) — Ha lenne rendőrellenes han­gulat — az a sajtó felelőssége len­ne! Ha már annyit beszélnek, ír­nak a demokráciáról, a pluralizmus­ról, ne adjanak egyoldalú képet a rendőrségről! Egy étiként, szerintem, nincs rendőrellenes hangulat. Ilyen hangulatot csak azok akarnak kel­teni, akik valamilyen módon már összeütköztek a törvénnyel. — Azt hiszem, a lakosság nincs is tisztában a jogaival, de nem tud­juk a rendőrét sem. — A Belügyminisztériumban a közbiztonságért felelős miniszterhe­lyettes vizsgálatot indított, miként lenne javítható a rendőrség mun­kája. Körlevélben kért tőlünk taná­csokat, észrevételeket. Olyan javas­latot tettem a megyei főkapitánysá­gon — ők továbbítják a BM-be —, hogy a sajtóban hozzák nyilvános­ságra azokat a mostanig titkosan kezelt, belső jogszabályokat, ame­lyek megszabják a rendőrök munká­ját. Akkor az emberek azt is tud­ják, mikor tagadhatják meg az el­lenük irányuló intézkedés végrehaj­tását. — Rendőrkapitányként, gondolom, MSZMP-tag. Most melyik oldalon áll, melyik „áramlattal” szimpati­zál? — Kemény kérdés. Tizennyolc éve vagyok pártag. Ma is kommu­nistának vallom magam. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de az a véleményem, hogy ha folyamatosan végrehajtották vol­na a kongresszusi és a KB-hatám- zatokat, most nem lenne szükség re­formokra. A címkéket nem szere­tem, de ha rám aggatnának egyet: ortodox marxista vagyok ... Még komolyan veszem, amit tanultunk. Szakzsargonnal kifejezve: a, „bizo­nyítási eljárás” még nem zajlott le számomra. A gondot abban látom, hogy az MSZMP-nek nincs nyílt, egyenes, egységes álláspontja, nem áll ki az elveiért, hanem sorban feladja azokat. — Visszakanyarodva a nagypoli­tikától a kicsihez, a helyi hétközna­pokhoz, mi nehezíti az eddig hallot­takon kívül leginkább a munkáju­kat? — Nevetséges napi gondjaink vannak! Végig kell koldulnunk a vállalatokat, hogy segítsenek. Így kapunk indigót, papírt. És a bürok­rácia! Ha irodaszert akarok, a me­gyei főkapitányságra kell mennem. Nagyon-nagyon sok mindenen vál­toztatni kell a megkövesedett bel­ügyi szervezetben! Szervezeti vál­tozásokra van szükség! Oda kerül­jenek a hatáskörök, a döntési jo­gosultságok, ahol a feladatokat vég­re kell hajtani! Ez független pár­toktól, politikától — ezt követeli meg az ésszerűség! — Az állampolgárokat nem ér­deklik a rendőrség apró-cseprő gondjai... — Nem ismerik ezeket az embe­rek, de valóban, őket csak az érdek­li, és jogosan, hogy ha bejönnek hozzánk, az ügyüket jól, gyorsan el­intézzük. Emlékszik, amikor beje­lentették, hogy világútlevél kérhe­tő? Két útlevél-ügyintézőm volt, négy hónap alatt 14 ezer útlevelet adtunk ki. Ügy, hogy — teljesen szabálytalanul vállaltam a felelős­séget — szombatonként és vasárna­ponként két szatyorral vitték haza az okmányokat és az egész család­juk útleveleket készített. — Nem ütnek ezért a fejére? — Üssenek! Biztosítsák a mun­kánkhoz a feltételeket! Egy sza­bálysértési előadóm van, 1600 ügyet dolgozott föl tavaly. Ha abból rossz megfogalmazás miatt csak öt „tör­vénysértő”, már kapjuk a letolást a másodfokú hatóságtól, az ügyész­ségtől ... Mert ellenőrizni azt tud­nak. — A lakosság jó része úgy véli, sokszor nem a rendőrségre kellene mennie államigazgatási ügyeket in­tézni. Erről mi a véleménye? — Egyetértek, van egy csomó olyan feladatunk, amik nem is hozzánk tartoznak. Például: ma már ugye állampolgári jogon jár min­denkinek az útlevél ? Akkor meg mi köze van ennek a rendőrséghez? Más. Vicc, hogy van egy országos szervezet, az ATI. Nemzetközi ér­vényű bizonyítványt ad ki, hogy az állampolgár levizsgázott jármű- vezetésből. Arra már nincs joga, hogy a jogosítványt is kiállítsa. Ezért a rendőrségre menjenek az emberek. Vagy egy egyszerű pol­gárjogi ügylet: eladom az autómat valakinek. Ugyanaz, mintha a háza­mat értékesíteném. Mi köze a rend­őrségnek a gépkocsiátíráshoz? To­vább megyek: a személyi igazolvá­nyokhoz sincs semmi közünk! Jó, mi is államigazgatási szerv vagyunk, de nekünk a bűnüldözésre, a bűn- megelőzésre kellene koncentrálnunk. A munkánk 30 százalékát nem ránk tartozó dolgok teszik ki! — Mindezt valóban megírhatom? — Mondok még különbeket is! Az igazságügy-miniszterünk, nem tudom, hogy miért, de rászabadítot­ta a bűnözőket újra a társadalom­ra. Egyelőre ideiglenesen, de ki­engedték az összes szigorított őrize­test a börtönökből és eltörölték a közveszélyes munkakerülést. Tudja, kik a szigorított őriztesek? Elmon­dom. Szigorított őrizetet kapott az, aki korábban, a legutolsó bünteté­sét megelőzően, három esetben — szándékos, , erőszakos bűncselekmé­nyért — egyenként legalább egyévi elzárást kapott és a legutolsó bűn- cselekménye után, tehát a negyedik­nél, legalább két évet. Tehát, aki már idáig négy esetben, legalább öt évet börtönben töltött. Erőszakos bűncselekmények: a betöréses lopás, a rablás, a nemi erőszak, az em­berölési kísérlet, az emberölés. Nem lehet a társadalom egyetlen tagjá­nak sem érdeke, hogy ez a több száz ember szabadlábra került! Hiszen sokszor összeütköztek a törvénye nyel és a számukra kiszabott bün­tetés nem volt nevelő hatású. Pon­tosan ebben a mostani időszakban, amikor — mint beszéltünk róla — egyre több a bűnözés és a rendőr­ség egyre kevésbé tudja ellátni a feladatát. (A föntebb említett okok miatt.) Hogyan tudjuk megvédeni az állampolgárainkat?! Tószegi István 1985-ben fejezte be a rendőrtiszti főiskolát, utolsó éves hallgatója a Pécsi Jogtudományi Egyetemnek. Húszéves fia pedagó­gus akar lenni, jelenleg képesítés nélküli tanító, mert nem vették föl a főiskolára. Kisebbik gyereke 12 éves, leány, tehát ő sem követi majd az édesapa hivatását. Bár sokszor nyaggatja, meséljen izgal­mas sztorikat. — Mond egy izgalmas sztorit? — Azokat mindig azonnal meg­írják az újságok. A Hírlap is. A nyomozómunka pedig?!... A nyo­mozás nem olyan, ahogy a krimik­ben látjuk a tv-ben. Dodó Györgyi viT.-.f. fitnvswf ram-, KÖRHINTAMOSOLYOK Merre hord a nuska? Donnert István és családja beje­gyezte már nevét a cirkuszvilág aranykönyvébe. A nyár évek. óta Balatonszéplakon üdvözli őket, kis klambók, szőke copfos lányok s eny­hén unott felnőttek vendégeskednek náluk. A bölcs korú negyvenévesek azonban csak kis ideig tudják őrizni távolságtartásukat — a cirkusz, mint mindig, amióta a világ világ, Romulus Rómájától napjainkig el­bűvöl és elvarázsol. A cirkuszosok dinasztiát alkot­nak, ahol a nagyapa ezt az életfor­mát választotta, ott a fiú örökölte, s az unoka birtokolta a szakmát. Mit szakmát — hivatást, mert a cirku­szos, ugyebár, az cirkuszos, csava­rog, szerte a világban, s sehol sincs maradása. Háza, telke, kutyája nincs, vagy ha mégis, a tavasszal el­ültetett virágnak lobbanását már nem látja. A férfiember — ha cirkuszos — egy lendülettel önti le az üveg sört, s büszkén körülnéz, na, mit szóltok emberek? Aztán, amikor nem látja senki, hát megborzong, mert kellett a fenének az a sör, csak hát így vár­ják el tőle, hát így kell tennie. A nő — ha cirkuszos — hát nagy mel­lénnyel sétál, s érces hangon kiabál, rendet ordítva perc alatt a placcon! A népek persze ámulnak, ez aztán igen, ilyen kemény egy igazi ama­zon! A nő pedig, ha eltűnik a sá­tor szegletén, cicás mosollyal gyors puszit lebbent férje mosolyszögletén. A Stumpf család nem. vetekszik Donnertékkel, kevésbé ismertek, s talán kevesebb kálváriát is jártak a generációk során. Még a nagypapa indította ezt a cigányéletet, a szá­zad elején, egyetlen körhintával bű­völte a falvak népeit. Aztán került bábszínház is, busa fejű, torz moso­lya bábok nevettettek, a jó mindig győzött, a gonosz pedig meglakolt. A falu végén vertek sátrat, s mire megszokta volna a nép. hát máris odébb álltak, mert a cirkuszos min­dig mozog, nyugta nem lehet. Ló húzta a kocsit, s kivert kutyák kí­sérték egy darabig, szaladtak, s ugattak, ugattak, mintha nem tud­nák eldönteni — menjenek tovább, vagy maradjanak. Ezen a nyáron Veresegyházán az unoka bűvölte mosolyra a gyereke­ket a körhintán, s azt mondta, hogy ez a századvégi mosoly ugyanolyan, mint volt, valamikor a századelőn. A cirkuszos embert Stumpf úrnak titulálják, akárcsak a nagyapát, pe­dig, mondja, dehogyis vagyok én úr! Csavargó cirkuszos, mutatványos, vásáros, kinek, hogy tetszik! Az or­szág nagy és sok útja van, sok falu, sok városka, itt kedvesen fogadnak, amott útilaput kötnek, amott átko- zódnak, emitt mosolyognak. A csa­Ekkora halat fogtam! Körhinta két mosollyal Iád is nagy — tizenhármán dolgoz­nak együtt, s mindnek neve Stumpf. Vagy eredendően kapta, vagy be­nősült, házasodott a családba, vál­lalva utak porát, körhinták szédülé­sét. Nagyapó még izgalmas volt, Ami­kor elindította - a körhintát, s szállt a lánccal befűzött szék, fenn, a ma­gasban, gyermek- és felnőtt sikoly ok hasították az eget, repültek az em­berek percekig, majdnem szabadon. Ma a srácok lebiggyesztett szájjal ólálkodnak a sátrak körül, s úgy ül­nek a hintára, mintha ott sem len­nének. A céllövöldét lefitymálják, mondván, ócska ez a puska, a pa­pámnak sokkal jobb volt a sereg­ben, s behunyt szemmel is kilövi in­nen az összes ajándékot! Aztán, mi­vel nincs már mit leszólni, kivágják az adut: video, játékautomata nincs? Stumpf úr beszerezne ilyet is, mert haladni kell a korral, még ak­kor is, ha szive szerint nem tenné. Az engedélyezés azonban nehézkes, de hát igazán nem is bánja. Veresegyházáról talán örbottyán- ba mennek, vagy máshová, még nem döntött a család. Olykor van­nak viták, mert voltak rossz tapasz­talatok, szűkös bevétellel rossz he­tek. A családnak pedig ennie kell, s nemsokára jön a tél, a tétlen nyu­galom. Most azonban még süt a nap, s Stumpf úr hamarosan hátat is for­dít nekem — a körhintát kell indí­tani, mert ha nem is sokan, de azért mégis vannak ott gyerekek, s egyi- kük-másikuk még önfeledten ka­cagni is tud. Bellér Ágnes Stumpfok — apa és fia (Vimola Károly felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents