Pest Megyei Hírlap, 1989. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

2 1989. SZEPTEMBER 2., SZOMBAT OB HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KIMIHTÉSmm Elkerülni a kiélezett helyzeteket Alkudozások Lengyelországban a miniszteri tárcák elosztásáról A Kambndzsa-értekezlet kudarca ellenére a társelnökök derűlátóak Iránnak súlyos gazdasági gondokon kell felülkerekednie ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Az ezredforduló előtti utol­só évtized közeledtével a vi­lághatalmak legfőbb vezetői immár nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy szabadságuk idejére hermeti­kusan elzárják magukat a bel­ső és nemzetközi történések­től és csupán a pihenésnek szenteljék azt a nyári hóna­pot, amelyet máskor esemény- telensége miatt úgynevezett „uborkaszezonnak” tituláltak. Bush elnöknek a héten a ko­lumbiai kábítószercsempész- kartellel támadt leszámolás miatt kellett megszakítania szabadságát, hiszen a drogok ügye hovatovább az Egyesült Államok első számú problé­mái közé tartozik. A hírhedt medellini bűnbanda — amely egyik fő ellátója az illegális amerikai kábítószerpiacnak —, bombákat robbantott hazájá­ban, bírákat tett el láb alól, hogy megakadályozza elfogott vezéreinek kiadatását az Egyesült Államok hatóságai­nak. A törékeny, de oroszlánszí­vű kolumbiai igazságügymi­niszter asszony, akinek egész családját a maffia kiirtással fenyegette, nem hátrált meg, hanem kis gyermekeivel együtt Washingtonba utazott, hogy ott egyeztesse „a fe­hér por lordjai” elleni rend­szabályokat. Mindenki, aki részt vesz a jó ügy oldalán az akcióban, hathatós rendőri védelmet kapott. De a sarok­ba szorított kábítószer-keres­kedők, akik százmillió dollá­rokban mérik a profitjukat, minden sötét bűncselekményre készek, s ezért most Washing­ton több latin-amerikai külön­leges alakulatból verbuvált nemzetközi csapattal kíván úrrá lepni a helyzeten. Mint pénteken bejelentették, első lépésként az amerikai hadügy­minisztérium száz katonai ta­nácsadóját küldi Kolumbiába, hogy segítse a bogotai kor­mány harcát a medellini kar­tell ellen. Ami Mihail Gorbacsovot il­leti, ő sem függetlenítheti sza­badsága idején önmagát az eseményektől. A Libanonban veszélyessé váló helyzet miatt, személyes üzenetet küldött II. János Pál pápának, aki a helyszínre készül egy béke­misszió során. A főtitkár ál­lamelnök kénytelen volt üdü­lőhelyéről is figyelemmel kí­sérni a balti államokban és Moldáviában kialakult feszült­ségeket, s részt vett azoknak a döntéseknek a kimunkálá­sában, amelyek azt célozták, hogy elkerüljék a helyzet to­vábbi kiéleződését. így történt, hogy Észtországban, Lettor­szágban és Litvániában a szél­sőséges elemek által megfogal­mazott elszakadási törekvése­ket vissza lehetett szorítani, s a nagyobb mérsékletet tükrözi minden oldalon az a döntés, hogy újra megfontolják e köz­társaságok legfőbb állami tes­tületéiben azokat az állásfog­lalásokat, amelyeket a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa nemrég alkotmányellenesnek ítélt. Egyes kommentátorok Mihail Gorbacsov sugalmazá- sának tulajdonítják a már- már ellenőrizhetetlenné váló moldáviai nyelvvitában való kompromisszumos javaslatot, amelyet végül is — bár nem teljesen egyértelmű fogalma­zásban — a négymilliós szov­jet köztársaság vezető testüle­té elfogadott. Eszerint a köz­társaság hivatalos nyelve a moldován (azaz román) lesz, latin betűs írással, de a közve­títő nyelv a nemzetiségek kö­zött az orosz marad. A hatá­rozat azonban homályosan ér­telmezhető kitételeket, is tar­talmaz, s így a moldáviai üze­mek sztrájkoló orosz dolgozói még pontosabb értelmezést igényelnek. VARSÓI KÉRDŐJELEK Egjyes előrejelzések már e hétre kormánylistát vártak Varsóban. Kitűnt azonban, hogy a Szolidaritás kormány­főjének, Mazowieckinek nincs könnyű dolga, amikor jövendő koalíciós kormányához meg­egyezést akar elérni a tárcák elosztásában. Abban nem volt vita. hogy a LEMP politikusa kapja a belügyi és a védelmi bársonyszéket. De most ebben is egyfajta „ellensúlyt” akar­nak az alkudozások során be­iktatni azzal, hogy legyen ezeknek a minisztereknek úgynevezett „adminisztratív” helyettesük, aki vagy a Szo­lidaritás, vagy a parasztpárt soraiból kerülne ki. Mivel ho­mályos, hogy ezeknek a „he­lyetteseknek” mi is volna a hatáskörük, félő, hogy ez a felállás megbéníthatná e kulcsminisztériumok munká­ját. Problémát okoz az is, hogy a LEMP milyen más mi­nisztériumot kapjon. Logikus volna, hogy a külügyek irá­nyítása továbbra is. Lengyel- ország szövetségi elkötelezett­sége miatt a LEMP kezében maradjon. A Szolidaritás és partnerei azonban arról nyi­latkoznak, hogy „meg kell tör­ni a volt uralkodó párt mono­póliumát a külügyek élén”, s ezért más tárcát kellene fel­ajánlani neki. A Szolidaritás szerint elsősorban gazdasági tárcát kellene a LEMP-nek adni, mert így megakadályoz­nák, hogy ellenzéki pozícióból léphessen fel, s a népszerűtlen „nadrágszíjmeghúzó intézke­dések ódiumát az új kormány­ra háríthassa.” Kemény vitái támadtak Ma­zowieckinek a parasztpárttal is, amely nem kevesebbet akar, mint a külügyi, a mező­gazdasági, a környezetvédel­mi, az igazságügyi, valamint az egészségügyi és szociális tárcát. A választásokon még a LEMP-pel közösen indult parasztpárti vezetők arra hi­vatkoznak, hogy ha nem lép­tek volna később szövetségre a Szolidaritással, lehetetlen lett volna ennek az ellenzéki erőnek kivívnia a kormányfői tisztség megszerzését. Külön­ben is — hangoztatják — ha a LEMP-pel maradtak volna koalícióban, bizonyos, hogy nemcsak ezeket a miniszteri székeket, hanem még másokat is kivívhattak volna pártjuk­nak. Ezt a fajta érvelést a Szolidaritás nem fogadja el, s így az alkudozás tovább folytatódik. E koalíciós kötélhúzás vár­hatólag a jövő hét végéig be­fejeződik, s így Mazowiecki közzéteheti kabinetjének név­sorát és a parlament elé áll­hat programjával. Ennek ki­dolgozása szintén nem könnyű feladat, hiszen Lengyelország súlyos gazdasági válság köze­pette, szinte egyik napról a másikra él. Az elégedetlenség egyre növekszik a katasztro­fális áruhiány miatt, amely a lakosság bérből és fizetésből élő túlnyomó részét sújtja. A Nyugat által megindított se­gélyszállítmányok csupán cseppet jelentenek a tenger­ben. Ezért fordult Lech Wale­sa Szolidaritás-vezető újabb drámai felhívással a Nyugat­hoz, hogy sürgősen adjon dol- lármilliárdokat a lengyel gaz­daság szerkezetátalakítására, különben a reformpolitika összeomlik. Nyugat olyan le­hetőséget mulaszt el, ha kés­lekedik — fűzte hozzá —, amelyet később tragikus hibá­nak ítél majd a történelem. A DIPLOMATÁK ÚJRAKEZDIK Amikor július végén meg­nyílt a 19 érdekelt ország pá­rizsi Kambodzsa-értekezlete, ott voltak a tanácsteremben a két világhatalom külügymi­niszterei is. Mind a szovjet, mind az amerikai diplomácia vezetője akkor arról beszélt, hogy a vietnami csapatkivo­nás és a kambodzsai polgár- háborús felek közötti párbe­széd nyomán, kedvezőbb, mint bármikor egy nemzetközi fel­ügyelettel létrejövő békés ren­dezés lehetősége. Ezután a mi­niszterek távoztak, s a leendő megállapodás kidolgozása négy szakbizottságban folyta­tódott. Üjra meg újra éles po­lémiákról, kirobbant ellenté­tekről érkeztek Párizsból hír­adások. így történt, hogy a francia fővárosban megren­dezett nemzetközi értekezlet kudarca előrevetítette árnyé­kát. Ezért a mostani záróak­tusra sem az amerikai, sem a szovjet külügyminiszter nem ment el. Mi okozta a fő problémát? Egy különös kettősség. A Vö­rös Khmerek, akiknek uralmát Kambodzsa hazafias erői 1979- ben vietnami internacionalista segítséggel megdöntötték, kor­mányzásuk idején egymillió­nál is több embert küldtek halálba. Véres rendszerüknek visszatértét tehát senki nem kí­vánja. Ugyanakkor a Phnom Penh-i kormány ellen harcoló fegyveresek zöme belőlük áll. Vagyis, ha nem vonják be őket a rendezésbe, akkor a polgárháború tovább folytató­dik. Ha viszont a kormány- koalíció részeseivé válnak, minden esély megvan arra, hogy megkíséreljék ismét erő­szakkal magukhoz ragadni a hatalmat, s a korábbi véres rendszert újra meghonosítani e sokat szenvedett ország földjén. A Vörös Khmerek hathatós támogatást kapnak Pekingtöl, amely azt állítja, hogy a viet­namiak nem távoznak, csupán a kambodzsai hadsereg egyen­ruhájába öltöznek át. Hanoi kész nemzetközi ellenőrző bi­zottsággal is megcáfolni ezt a rágalmazó állítást. S a párizsi értekezlet kudarca ellenére közölték, hogy szeptember vé­géig az eredeti tervek szerint, az utolsó vietnami katona is elhagyja Kambodzsát. Közben a konferencia francia és indo­néz társelnöke folytatja a konzultációkat az érdekelt fe­lekkel, s legkésőbb hat hónap múlva — elképzeléseik szerint — felújítják a mostani tanács­kozást, de mint remélik, a je­lenleginél nagyobb eredmény­nyel. ZÖLD ÜT RAFSZANDZSÁNINAK Az 55 éves Rafszandzsák­nak, aki, hála az alkotmány- módosításnak, az államfői mellett, a kormányfői tisztsé­get is betölti, sikerült a héten bizalmi szavazást megnyernie 22 fős, „technokratának” jel­lemzett kormánya számára. Ehhez azonban meg kellett előzőleg szereznie a nyitások­kal és reformokkal korántsem rokonszenvező Karrubina, a parlament új elnökének és népes csoportjának támogatá­sát. Rafszandzsáni érvei előtt el­lenlábasai kénytelenek voltak meghajolni, be kellett ugyanis látniuk, hogy a háború utáni újjáépítés feladatát csak ha­talmas külföldi beruházások­kal lehet megvalósítani egy olyan helyzetben, amikor az ipar csupán 40 százalékos ka­pacitással termel és az inflá­ció 30—50 százalékos. Miután Moszkvával átfogó együttmű­ködési szerződést írtak alá, most Washington felé próbál­nak tapogatózni a színfalak mögött. Mindenekelőtt azt sze­retnék elérni, hogy még a túszdráma idején az Egyesült Államokban zárolt 5,8 milliárd dolláros iráni követelést a Bush-kormányzat felszaba­dítsa. Árkus István Emlékünnepek a történelmi évforduló napján Mindörökre száműzni a háborút A II. világháború kitörésének 50. évfordulója alkalmából vőjét biztosítani hivatott táviratot küldött Wojciech Jaruzelski lengyel államfőnek Mi- vasiatok, hail Gorbacsov. Az üzenetben Gorbacsov kiemeli, hogy a len­gyel nép és hadsereg elsőként vette fel a harcot a német hadi­gépezettel. Hangsúlyozta: a helyzet tragikumát fokozta, hogy azok az országok, amelyeket a fasizmus, valamint militariz- mus fenyegetett, nem voltak képesek összefogni és megterem­teni a kollektív biztonság rendszerét. ia­Pénteken este a varsói nagy. színházban ünnepi hangver­seny volt, amelyen Leonard Bernstein, a világhírű ameri­kai zeneszerző és karmester vezényelt. A második világháború ki­törésének ötvenedik évfordu­lóján az NDK külügyminisz­tere ötpontos javaslattal állt elő annak érdekében, hogy az emberiség életéből mindörök­re száműzni lehessen a hábo. rúkat. Az évforduló alkalmából rendkívüli ülésre egybehívott Népi Kamara képviselői előtt Oskar Fischer mondott há­romnegyed órás ünnepi beszé­det, amelynek központi részét Irór-varr-f ólr o -f rl í i r» hólróc iö— A nyugatnémet szövetségi gyűlés (Bundestag) pénteken határozatban fejezte ki az NSZK arra irányuló szilárd akaratát, hogy népe végleg megbéküljön a lengyel néppel. Egyúttal megerősítette azt. is, hogy teljesíti a Lengyelország­gal 1970-ben kelt szerződés betűjét és szellemét. A szava­zásra Helmut Kohl kancellár kormánynyilatkozata után ke­rült sor. Nem kapta meg a szükséges többséget a Német Szociálde­mokrata Pártnak (SPD) a Zöl­dek pártja által támogatott ha­tározati javaslata, amely a nyugati lengyel határok tar. tósságának kimondását szor­galmazta. Otto von Lambsdorff gróf, a Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke beszédében mindenkit határozottan óvott attól, hogy megkérdőjelezze a lengyel ha­tárokat. A szovjet elnök rámutatott, hogy le kell vonni e tragikus időszak tanulságait. Egyebek között kijelentette, hogy nem a konfrontáció, hanem a jó­szomszédi * kapcsolatok, az egymás kölcsönös tiszteletben tartása, az államok és népek érdekeinek egyensúlya, válasz­tási szabadsága, amely párosul az általánosan elfogadott nem­zetközi jogi normák betartá­sával, a katonai potenciálok csökkentése az elégséges véde­lem szintjére, a bizalom és a sokoldalú együttműködés je­lentik az alapot az egységes európai ház megteremtéséhez. A hagyományoknak megfe­lelően szeptember 1-jén déli 12 órakor Lengyelország va­lamennyi városában megszó­laltak a szirénák, néhány perc­re leállt az utcai forgalom, a járókelők néma főhajtással emlékeztek meg a II. világhá­ború kitörésének évforduló­járól, a háború 6 millió len­gyel áldozatáról. A központi megemlékezést szokás szerint Gdanskban a W esterplattén tartották, ott, ahol 50 évvel ezelőtt a „baráti látogatásra” Gdanskba érkezett Schleswig- Holstein csatahajóról szep­tember 1-jén 4 óra 45 perckor eldördültek az első lövések, ahol egy maroknyi lengyel ka. tona hosszú időn keresztül hő­siesen ellenállt a hitleri ka­tonai gépezet túlerejének. A gdanski püspök celebrál­ta tábori mise után Wojciech Jaruzelski államfő ünnepi be­szédében azt hangsúlyozta, hogy Lengyelország óriási tör­ténelmi lehetőség előtt áll, amellyel, ha élni tud, létrehoz­za a nemzeti közmegegyezést, erősebb lesz, mint valaha. A köztársasági elnök mellett az ünnepségen jelen volt az új kormányfő, a Szolidaritást képviselő Tadeusz Mazowiec­ki is, aki ,korábban a kegye­let virágait helyezte el a gdanski hajógyári munkások emlékművénél, a Lenin, hajó­gyár előtt. A háborús megemlékezések másik kiemelkedő eseménye a varsói királyi vár előtti téren tartott világima volt, amelyen a keresztény vallások mellett a világ valamennyi nagy val­lásának képviselői együtt fo­hászkodtak a békéért, azért, hogy soha többé ne legyen há­ború. Az ökumenikus ima előtt Józef Glemp bíboros, Lengyelország prímása mon­dott bevezető beszédet. A Varsó melletti palmiry-i katonai temetőben több száz lengyel és NSZK-beli fiatal részvételével tartottak ünnepi nagygyűlést. Az NSZK varsói nagykövete Richard von Weizsäcker elnök koszorúját helyezte el az ottani emlékmű­nél. A varsói gettófelkelés em­lékművét nyugat-berlini szo­ciáldemokraták több mint 100 fős küldöttsége koszorúzta meg. JENBEN JÖN A SEGÍTSÉG Japán 400 millió dolláros kormánygaranciával kívánja ösztö­nözni a japán tőkebefektetéseket és az exportot Magyarorszá­gon, egyebek között erről tájékoztatja Kaifu Tosiki miniszter- elnök George Busht, az Egyesült Államok elnökét — közölte címoldalon pénteken a The Daily Yomiuri című japán lap. A kormányfő közvetlen környezetéből származó információra hi­vatkozó San Franciscó-i tudósítás a pénteken sorra kerülő ame­rikai—japán csúcstalálkozó napirendje ismertetésének részeként közölte a hírt. A Jomiuri Simbun — a japán nyelvű „anyalap” szintén pén­teken interjút közölt Kate Holderral, az amerikai CSIS kutató­nőjével a lengyel és magyar fejlemények egyesült államokbeli megítéléséről. Az interjú mondanivalója az, hogy Washington rendkívül kényes helyzetbe került, és nagyon megfontolt ál­láspontot kell kialakítania a kelet-európai reformokat illetően. A kérdésekben is megmutatkozó, a támogatást sürgető erős ja­pán nyomásra reagálva a kutatónő kifejtette, hogy miközben Washingtonnak támogatnia kell a „hősies lengyel és magyar reform-erőfeszítéseket”, tekintettel kell lennie a jelenlegi jó amerikai—szovjet viszonyra is. A tokiói külügyminisztériumban az MTI tudósítójának, Trom Andrásnak megerősítették és pontosították a pénteken napvi­lágot látott hírt arról, hogy a japán kormány 400 millió dollá­ros kerethatárú hitelgaranciát kíván nyújtani a magyarországi beruházások és a hazánkba irányuló japán export ösztönzésére. Mugabe békefelhívása az el nem kötelezettekhez Dokumentumtervezet Az új-belgrádi kongresszus központban pénteken kétna­pos tanácskozásra ültek összf 101 el nem kötelezett ország külügyminiszterei, illetve ál­lamtitkárai, hogy elvégezzél az utolsó simításokat a hét­főn kezdődő állam- és kor. mányfői értekezlet elé terjesz. tendő dokumentumtervezete, ken. Az el nem kötelezett mozga­lom 9. csúcstalálkozójának résztvevői a tervek szerint ál­talános nyilatkozatban és több rövid tematikai határozatban fejtik ki álláspontjukat a je­lenlegi világpolitikai helyzet­ről, s a legidőszerűbb politikai és gazdasági problémákról, A külügyminiszteri konferencia ezekről tárgyal. A küldöttsé­gek túlnyomó többségét mi­niszter vezeti. A békéért, a leszerelésért és a biztonságért folyó harc fo­kozására szólította fel az el nem kötelezettek mozgalmá­nak tagállamait pénteken Ro­bert Mugabe zimbabwei el­nök. A mozgalomnak — nem­zetközi szerepének erősítése érdekében — egységesen kell fellépnie, az egyes tagállamok­nak félre kell tenniük egyéni szempontjaikat — szögezte le az el nem kötelezettek soros elnöke. Mugabe külön hangsúlyozta, hogy az el nem kötelezettek gazdasági gondjaira csakis a fejlett és a fejlődő országok közötti konstruktív párbeszéd hozhat megoldást. Egyidejűleg felhívta a figyelmet arra az amerikai, kanadai, és az utób­bi időben japán részről is ta­pasztalható törekvésre, hogy a hozzájuk közel álló országok­ból kisebb csoportokat alakít­sanak ki és így rendezzék az adósságok kérdését. fi események - egy raessdratliöis Líbiában a forradalom győzelmének 20. évfordulója alkal­mából Moamer-el-Kadhafi líbiai vezető a hadsereg átalakítá­sáról is szólt, mint mondta, ezentúl minden líbiainak fegyvert kell fognia. A Nicaraguában elkezdődött a sandinista nemze­ti felszabadítási front konzultatív szervének, a sandinista köz­gyűlésnek az ülése, amelyen döntenek a front elnök- és alel- nökjelöltjeiről a jövő februári választásokra. A Az amerikai kormány a jövő héten foglalkozik a Lengyelországnak nyújtan­dó sürgős élelmiszersegély kérdésével — jelentette be Bush el­nök. A Fokvárosban pénteken letartóztatták Desmond Tutu Nobel-békedíjas anglikán érseket, aki egy tüntető menet élén a dél-afrikai rendfenntartó erők brutalitása ellen szállt síkra. A Moszkvában a tudomány és a technológia területén való együttműködésről írtak alá jegyzőkönyvet. A Megnyílt pénte­ken a 26. nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vásár. A Rendkívüli vonatjárat indul tegnaptól naponta a jugoszlá­viai Szabadka és az ukrajnai Csop között, a hét kocsiból álló szerelvény Magyarországon sehol nem áll meg. A Az NDK nem tervezi korlátozni állampolgárai Magyarországra irányuló utazásait, ám Romániába és Bulgáriába is csak Magyarorszá­gon át mehetnek. VHIámláiogctás Thatcher-Mitterrand megbeszélés Francois Mitterrand francia elnök pénteken néhány órás látogatásra Londonba érke­zett. A francia államfőt, aki egyben az EGK soros elnöke, Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök fogadta a nyugat- londoni Northolt légi bázison. A megbeszélések középpont­jában közös piaci kérdések állnak. Új államfő Panamában A panamai államtanács az újabb választások megtartá­sáig, vagyis átmeneti időre Francisco Rodriguezt nevezte ki csütörtökön a kis közép- amerikai ország államfőjévé. A polgári és katonai szemé­lyekből álló testület egyidejű­leg Carlos Ozores Typaldos egykori külügyminisztert bízta meg az alelnöki feladatok el­látásával. Politikai megfigyelők sze. rint várható, hogy Rodriguez — elődjéhez, Manuel Solis Pálmához hasonlóan — Norie­ga utasításainak megfelelően látja majd el hivatalát.

Next

/
Thumbnails
Contents