Pest Megyei Hírlap, 1989. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
1989. AUGUSZTUS 12., SZOMBAT r jr PAPI RAR EMELES UTÁN Akció híján Dáciát nyerhet Sűrűn tartok szemlét a papírboltokban kapható íróeszközök, a jegyzeteléshez praktikusnak vélt noteszok között. Az utóbbi időben mintha szegényesebb lenne a polcokon a választék. A nemrég még kétforintos kis blokkocska egyszercsak négy, nemsokára hat forintba került. — Lehet, hogy azóta még tovább nőtt az ára. A közelmúltban arról értesülhettünk, hogy több papíripari termék drágul. A hatást a Ptért Kereskedelmi Vállalat fóti raktárházában lévő boltban is lemérhetem. Az eladók szerint náluk az alufólia, a papírzsebkendő, és a képeslapok kerülnek többe. Viszont olcsóbb lett néhány hazai gyártmányú tapéta, a kereslet-kínálat törvénye szerint. Keresettebbek a szép mintájú NSZK, és más nyugati importból származók. Meglepő, hogy a kesztölci tapéta is a leárazottak közé került, pedig nemrég még slágernek számított. — No persze, ezek a régebbi fajták — mondja Bencsik József, a vállalat legnagyobb, mintegy 10 ezer négyzetméteres raktárházának igazgatója. Új sorozatuknak viszont szép jövője lehet a hazai piacon. A kis szaküzletben napi 60 ezret forgalmaznak. Most az iskolaszerek a legkelendőbbek. Sikerült elérniük, hogy már most bejöjjenek a vevők, s ne a hónap végén, szeptember elején legyen tumultus. Még tanévkezdés előtt Az évente egymilliárd forintos árbevételt elkönyvelő, ötvenmillió forintos nyereséget hozó fóti „raktárváros” Budapest és Pest megye ellátását szolgálja. A füzetcsomagokat már szétküldték, rajtuk tehát nem múlik az, hogy a sorban állást elkerüljék a vásárlók. Más kérdés, hogy az iskolában használatos irkák ára már áprilisban 20-30 százalékkal emelkedett, s tanévkezdés előtt a korábbi évek gyakorlatától eltérően, most nem ad kedvezményt ez a nagykereskedelmi vállalat. Az igazgató indoka: nem gazdag ságos az akció. ' Foton, a raktárház Keleti Márton utcai szaküzletében, továbbá a Fót-Kisalagi 3. Sz. Általános Iskolában, augusztus 12-ig meghatározott napokon kihelyezett árusítást rendeznek. A vásárlók a csomagokban sorsjegyet találnak, melyekkel BMX-kerékpárokat és egy Dácia személygépkocsit lehet nyerni. Soványodík a zsebünk Bencsik József és Kiss Csaba kereskedelmi igazgatóhelyettes társaságában a vállalat központjából érkezett áremelési listát nézegetjük. Az árközlést áz ajánlott fogyasztói árlistával küldik tovább a kiskereskedelmi vállalatoknak. Ott eldönthetik, hogy e szerint kalkulálnak-e, esetleg egyes cikkekkel nem is foglalkoznak, mert egyszerűen nem éri meg. Megtehetik, hogy régebbi készleteiket nem árazzák át, megvárják, amíg kifogy az áru. Változott az olcsóbbfajta papírzsebkendő ára, drágultak a famentes ofszetpapírok, bankposták, a fatartalmú sokszorosítók. A főleg hivatalokban használatos eszközök persze megint az ügyintézést, a vállalati kiadásokat növelik. Így közvetve lehet, hogy ismét az állampolgár zsebe so- ványodik, ha a cégek árkalkulátorai ezt számításba veszik. Persze, a nagykereskedőknek sem öröm az árváltozás. Nehezebb lesz a dolguk, a korábbi időktől eltérő,, szokatlan üzleti források után kénytelenek nézrfí. Ezért teremtették meg nemrég például az irodabútor-részleget. A Debreceni Bútorgyárral együttműködve kialakították a Piért-bútorcsaládot. Kínálnak irodai gépe“ket is. Bíznak a keresletben, amelynek jelei inár láthatók. Hiába gondoljuk, hogy végre kevesebb lesz az iroda, meg az irodista. Alakulnak az új cégek, a pjt.-k, a kft.-k s azok Is az irodabe- rendezéssel kezdik. A hiánycikek. listáját tudakolva az derül ki, hogy most éppen levélborítékból nem lehet eleget beszerezni. Honi gyártója a Szentendrei Papírgyár, de bizonyára kapacitás- hiány miatt a Piért igényeinek csak a 30 százalékát igazolták vissza. Szovjet importban bízhatunk, de a szállítmány eddig még nem érkezett meg. Valutát kell fizetni a hiányzó papírzsebkendőért, amit jórészt Jugoszláviából hoznak be. Évente 16 millió csomag fogy. A fótiak teszik a dolgukat. A környékben lakó polgártársaink közül százhúsznak biztosítanak itt tartós megélhetést. Itt, ahol az év elején történt húszszázalékos béremelés után 7-9 ezer forint a nettó havi kereset. Számítógépekkel egyszerűsítik az ügyvitelt. Dexion-Salgó állványokkal növelték a raktárteret. Viszi, de nem hozza Létrehozták a gyorskiszolgáló részleget. Szóval, ahogy az igazgató mondja: mindig van valami új, ami hasznot hoz. Csakhogy a tetőjavítás viszi, s nem hozza a pénzt. Ez egy raktártermi tócsán átlépve kerül szóba. Mert ugye, ezek a modern épületek, már ilyenek. Meg a mai vállalatok is, amelyek nem tudnak jói tetőt' szigetelni’. Kovács T. István Lassújelek - húsz esztendeje Gödiek az alagútbcm A HÉV szentendrei vonalán a vonatok csak az Árpád hídig közlekednek, onnan a Batthyány térig a BKV-autó- buszokkal szállítják az utasokat. A vágányfelújítási munkálatok a tervek szerint a hónap végéig tartanak. A pályát ezen a szakaszon jó húsz esztendeje újították fel utoljára, évék óta lassújelek akadályozzák a vonatok haladását. A pályacserét egyébként több mint 3 kilométer hosszon kell elvégezni, a munkálatok költsége várhatóan meghaladja az ötvenmillió forintot. A Betonútépítő Vállalat szakemberei mellett az alagútban — ahol a sínek negyedét kell kicserélni, a gödi Dunamenti Termelőszövetkezet szakemberei dolgoznak. A Battyhány téri alagútban 1200 méter új sínt fektetnek le. B. E. Elkészült a szakiskola A kerepestarcsai benzinkút mögötti területen tetszetős látványként magaslik a most elkészült egészségügyi szakiskola épülete. Kívül teljesen kész, a belső munkákon dolgoznak a szakemberek, most a fűtést szerelik. A tervek szerint szeptemberben kezdődik az oktatás a nagyközség első középfokú oktatási intézményében (Pék Veronika felvétele) Hozzászólás cikkünkhöz Indokolatlan szorongást kelt Már a második hivatalos válasz érkezik a július 20-án megjelent Esélyegyenlőség Nagykátán című írásunkra. Az elmúlt héten dr. Gerő Gábor, a megyei tanács egészségügyi osztályvezető-helyettese fűzött észrevételeket a cikkhez, most dr. Bencze Bélának, az Országos Mentőszolgálat főigazgatójának levelét közöljük. „Lapjuk 1989. július 20-j számában Betegcsere az út szélén feleimmel megjelent Esélyegyenlőség Nagykátán című írásukra tájékoztatom, hogy az említett konkrét esetet — a riportból sajnálatosan kimaradt adatok hiányában — nem tudom kivizsgálni. Az a megjegyzés, hogy a nagykátai mentőgérrkocsik „egyszerű szállító járművek” nem felel meg a valóságnak. Az Országos Mentőszolgálat alapvető feladata: a mentés Már első haliára is hihetetlennek tűnő történettel állított be a szerkesztőségbe egy asszony. Elmondta: úgy hírlik, hogy él Csemő- ben egy özvegy, akit a fia évek óta bezárva tart egy rozzant lakásba^, és az udvarra is csak kutyaláncon engedi ki, nehogy megszökjön. Az idős asszony ceglédi házát a fiú eladta, s állítólag az azért kapott 200 ezer forintból bútorozta be saját otthonát. Ahogy elmondták: a férfi éhezteti, veri édesanyját, bűneinek se szeri, se száma. Bejelentés után irány a tetthely A láncra vert anya esete Nem csoda, ha ilyen hírek hallatán rossz érzésekkel indultunk Csemőbe. Szinte már láttuk a láncra vert, agyon- kínzott, csónttá aszott idős asz- szonyt, amint remegve össze- rándul mindig, ha nyílni hallja a kaput. Útközben akaratlanul is a szabolcsi befalazott férfi története járt a fejünkben. A Markos—Nádas duó emlékezetes szatírája, amely korántsem csak egy esetet tár fel maró gúnnyal, hanem egy országrész elmaradott életéről, kultúrájáról fest komor képet. Vajon mit tudunk meg Csemőben az eset hátteréről? Lehetséges lenne-e. hogy a fővárostól alig 70 kilométerre majdnem ugyanaz a fent leírt eset megismétlődjön? Szemben a szemtanúkkal Bíirta Béláné, a -csemői tanács szociálpolitikai előadója történetünket hallva megdöbben, és visszafojtott indulattal tiltakozik. Nem igaz, hogy Csemőben láncon tartanak egy embert — mondja, ő, a szociálpolitikai előadó, tudna erről, hiszen az idős emberekkel ő foglalkozik. A rágalomnak semmi alapja nincs, hamisnak tartja a vádakat. Sőt, épp ellenkezői eg, ő maga többször látta, hogy Faragó Tihamér, az idős asszony fia, ebédet visz át édesanyjának, merthogy külön élnek. Egyébként a ta- nácsházávai szemben lakik a néni, így hát szinte rendszeresen szemtanúja, akarva, akaratlanul is, mindennapi életének. Hogy Tihamér hálátlan fiú lenne? Hogy elvette az édesanyja ceglédi házáért kapott pénzt? Az előadó véleménye szerint, ha ez igaz is volna, lényegében magánügy. Ám leszögezi, hogy pontatlan és rosszindulatú volt az informátorunk, ugyanis Faragó Tihamér már két éve Csemőben élt, amikor édesanyját ide átköltöztette az eladott ceglédi házból, hogy a közelében legyen és gondoskodni tudjon róla. A ceglédi ház árából vette ezt a kis csemői portát, meg az épületet, ahol édesanyja most egyedül él. Tihamér nyugdíjas órásmester. egyébként a kis háztól alig száz méterre lakik, az utca másik oldalán, a sajátjában. Ezek után nézzük meg, mit mondanak a Szomszédok. Kot- tász Árpádné, a községi könyvtár vezetője szintén meglepődik a történet hallatán. Ő és a nagyfia állítják, hogy soha nem láttak láncot az idős asz- szony nyakán, a fia nem bántalmazza édesanyját. Sőt, éppen fordítva volt egyszer, amidkor az édesanya cs'erdített oda egy bottal a fia nyaka közé. Tihamér minden cjéiben lelkiismeretesen viszi a friss ebédet édesanyjának, lakását tisztán tartja. Áz más dolog, hogy a kút mostanában elromlott, s ezért egy ideje innen a szomszédból viszi vödörben a vizet, hogy az idős asszony mosdhasson, fürödhessen. Az is más, hogy ezt a vizet ritkán ■ használja fel az idős Faragóné. A könyvtár vezetője elmesélte; ő is hallott a pletykákról, beszélték, hogy az asszonyt kifosztotta a fia. Mivel a két ember kapcsolata nem felhőtlen, hát hihető is volt a történet. Igaz az is, hogy Faragó Tihamér nemrég bebútorozta . a lakását. Csak hát az öregasz- szony házát is meg kellett valamiből vásárolni. Ha számolunk, kiderül, hogy a fiú többet költött az anyjára, mint amennyi haszna lehetett volna a ceglédi ingatlan eladásából. A szálak a múltba vezetnek Ám akkor honnan, kitől ered a rágalom? Talán attól a túlbuzgó barátnőtől, aki néha meglátogatja az idős nőt. Talán úgy gondolta, segít azon az emberen, aki valójában soha nem is igényelte a segítséget, mert ahhoz tói büszke és zárkózott volt mindig. A találgatásoknak nem volt semmi értelme. Megkerestük hát Faragó Tihamért. Éppen dél volt, amikor édesanyja kertjéből kifelé jövet betette maga mögött a kaput. Elmeséltük neki is a történetet. Az idős férfi arca elkomorult, aztán visszakézből váratlanul a levegőbe suhintott, mintha ezzel a mozdulattal akarná elsöpörni a vádakat. Nem szólt, csak intett, hogy kövessük a házba. Odabent a falatnyi konyhában minden ragyog a tisztaságtól. Az édesanya az asztalnál ül. kanalazza ebédjét. Egy pillanatnyi késéssel veszi csak észre az idegent. Dühkitörésre számítottunk, amikor elmondtuk neki, mi járatban vagyunk. Ám az asszony csak felnézett ebédjéből, majd csodálkozva megkérdezte, hogy ugyan ki találhatta ki ezt az ostobaságot. Mondta, hogy szeretné tudni, ki volt a bejelentő, de mikor nem kapott felvilágosítást, csak legyintett és ismét a kanaláért nyúlt. Az volt az érzésünk, hogy ő sejti, ki áll a pletyka hátterében, talán ezért nem rendítette meg a bejelentésünk, érdeklődésünk. A falubeliektől megtudtuk, hogy az asszonynak valamikor kis boltja volt Cegléden. Ám az üzletvitel nem volt mindig zavartalan a vásárlók tekintetében, ezért elhihető, hogy még évek múltán is haragszanak rá a városban. Takarékos, sőt már zsugori ember hírében állott, s azt mesélték, hogy amikor a fia kiköltöztette a ceglédi házból, a szoba sarkában magpenésze- dett fémpénzt és bankókat találtak a szállító emberek. Azt is suttogják Csemőben, hogy az asszony mindig uralkodni vágyó típus volt, ezért nem felhőtlen a kapcsolata a családjával és ezért él egymagában a kicsi házában. A ritkán látott barátnő tér be csak hozzá hébe-hóba. Hát ez a csemői leláncolt asszony története. A szem- és fültanúk szerint mese az egész. Az élet nyomokat hagy S végezetül talán egy tanulság a történetből. Az ember mindig nyomot hagy maga után, maga körül egész életében. S ki milyen nyomokat hagy, tflyan emlékeket őriznek meg róla, a körében élők. Olykor elég egy rossz emléket ébresztő szó. s máris soha nem volt történetek kelnek életre a nyomát mélyen az emberek lelkében hagyó ember után. Aszódi László Antal és a betegszállítás teljesítése érdekében rendszeresített mentőgépkocsik egységes fel- szerelésűek, bennük az életmentéshez szükséges eszközök és gyógyszerek megtalálhatók. Ezek nagy részét a mentőápoló alkalmazni képes és szükség esetén köteles. Az eszközöket és gyógyszereket minden alkalommal aktuálisan jelen lévő orvos — a nagykátai körzeti és ügyeletes is — a szállított beteg ellátására felhasználhatja. A körzeti vagy az ügyeletes orvos által szállításra előkészített beteg szállítás közbeni oxyológiai therapiára ez a felszerelés kiválóan alkalmas. Mentőorvosi és rohamkocsiszolgálat a megyeszékhelyeken és egyes kiemelkedő jelentőségű városokban van. Mind a 16.6 mentőállomáson a jövőben sem tudunk rohamkocsi- és mentőorvosi szolgálatot biztosítani, amit a nagykátai mentőállomásra sem tervezünk. Nem felel meg a valóságnak, hogy minden Budapestre szállítandó beteget másik mentőgépkocsiba tesznek át, és szakaszosan szállítanak a fővárosba. Ez kivételesen és csak a beteg érdekében fordul elő. Abban az esetben, ha a betegség természete indokolja, vagy a mentőszállítást elrendelő orvos szükségesnek tartja. a beteget roham-mentőgépkocsival szállítjuk. A mentőszolgált nem gördít akadályt a nagykátai betegeknek akár a budapesti Rókus kórházba, akár pedig Szolnókra vagy Jászberénybe szállítása ellen, de erről nem .dönthet. A mentőszolgálat a beteget a küldő orvos által megjelölt gyógyintézetbe köteles szállítani. A nagykátai új mentőállomás megépítésére az abban érdekeltek közös anyaigi erőfeszítésével kerül sor. Az újságcikk nem a valóságot tartalmazza mindenben, ezáltal a lakosságban indokolatlan szorongás keltésére alkalmas, ezért kérem, hogy a megfelelő tájékoztatás érdekében a jelen levelemet a lap következő számában közzétenni szíveskedjenek.” dr. Bencze Béla főigazgató ★ Igaz, hogy dr. Bencze Béla levele tárgyának a sajtóbirálat címet adta, de úgy érezzük, nem „ül” igazán a kritika. Hiszen a cikkben nem állítottuk, hogy a nagykátai mentőke- csik egyszerű szállító járművek lennének, mint ahogy nem egy konkrét esetet írtunk meg. amikor az út menti be- tegcseréröl szóltunk, s nem is kívántuk, hogy kivizsgálják ezt az ügyet. Nem is állítottuk, hogy a betegcserék mindennaposak. Ugyanúgy értettük, ahogy a levelében a főigazgató. vagyis: szükség esetén előfordulnak ilyen esetek. Nem vitatjuk, hogy a mentőápolók értik a dolgukat és pontosan tudják alkalmazni munkájuk közben azt. amire megtanították őket. Az ideális mégis az lenne, ha valameny- nyi mentőállomáson dolgozhatna egészségügyi főiskolát végzett mentőtiszt. Nem vitatkozik viszont a levél a cikknek azon részeivel, miszerint a mentőállomás épülete gyakorlatilag életveszélyes, a kocsik mínusz 20 fokos hidegben is a szabad ég alatt várnak bevetésre. Ezekkel a megállapításokkal tehát nyilván egyetért a mentőszolgálat is. Véleményük szerint a nagykátai állapotokról a cikk nem mindenben tartalmazza a valóságot, s így szorongás keltésére alkalmas. Éppen ezért örültünk volna. ha. dr. Bencze Béla első kézből tájékoztatja a mentőállomás mai helyzete miatt nyilván és joggal szorongó nagyhutaiakat, hogy mit tesznek a helyzet mielőbbi javítása érdekében. Az Északi-sarkkörön túl Talajmintát gyűjtöttek Nyáron is sok országba eljutnak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatói, kutatói, hallgatói. A mezőgazdasági-kémiai és biokémiai tanszékről hárman vettek részt a Tallinnban megrendezett ln- terlec 11 korferencián, melyen a lektinek kémiájával és biokémiájával foglalkoztak. A tanácskozáson dr. Sajgó Mihály tanszékvezető egyetemi tanár a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, dr. Szoboszlay Sándor adjunktus és Kriszt Balázs hallgató az Unipharma támogatásával vett részt. Az utazást dr. Szoboszlay Sándor és Kriszt Balázs — ugyancsak az Unipharma segítségével —. talajminta-gyűjtő úttal is kiegészítette. Ennek során az Északi-sarkkörön túli területről gyűjtöttek be talajmintákat. gazdagítva- a tanszék taiajmikroba-kollekció- ját. i
